Biztosan sokatoknak van otthon intarziás tetejű, furnérozott dobozotok, amiben általában az iratokat tartja az ember. Legalábbis nálunk így volt, fényképek, útlevelek, ilyesmik voltak benne mindig, a mai napig előttem van a szép, élénk narancs plüss belső borítás.
Az volt az első dolog, amit kivettem belőle...

Nos, korábbi képeket nem tudok mutatni, mert sajnos elveszítettem őket, attól a lépéstől tudom dokumentálni a dolgot, hogy lefestettem a pentartos country kék akrilfestékkel az egész dobozt kívül- belül. Választottam egy mintát a transzfer motívumok közül a pinteresten és kinyomtattam lézernyomtatóval. 

Előkészítettem a festékeket, mandula dekor paint, country blue akril és fehér akril alapozó kellett ehhez a munkához.
Kerestem egy- a motívumon szereplő körrel megegyező méretű- kör alakú mintát, a megfelelő helyen körberajzoltam a doboz fedelén és kifestettem kézzel, a fehér alapozóval.
Azért nem szivaccsal, mert úgy túl egyenletes lett volna, én meg szerettem volna, hogy legyen egy kis kézzel festett-hatása.

Utána elővettem a pentartos traszfer oldatot és miután tűk segítségével a festett körre illesztettem a mintát, át is vittem a papírról az akrilra. (A narancs linken videót találtok a működéséről, ha nem mond így semmit a dolog.)

Azt fontos tudni, hogy a traszferáláshoz bőven kell türelem, és nem szabad túl sok oldatot használni, mert el is maszatolódhat a végeredmény. Fogtam magam és belefestettem a kör közepébe egy H betűt a mandula színű dekor painttel, hiszen ez a ládika a Hosszú család kincseit fogja rejteni. Aztán felragasztottam egy korona alakú gyurma díszt, amit a NőiCsiza Design webshopjából szereztem be.

A doboz belsejéből kiszedtem a korábban már említett narancs plüss borítást, és csiszolóvászonnal letisztítottam a ragasztó maradékokat. A bent levő elemek méretét másolva új, legalább 1 mm vastag kartonból kivágtam őket újra. Mindenképp a snicceres vágást ajánlom, fém vonalzó mellett, mert ollóval nem tudok soha olyan egyenesen vágni, ahogy kellene.

Mivel a doboznak régies külsőt álmodtam, a belsejét is régies hatású anyaggal szerettem volna kibélelni. Ehhez elővettem egy nemrég vásárolt vásznam, kávéba áztattam, és media inket fröcsköltem rá mindenféle barna és fekete kevert árnyalatokban. Tudom, sokan a foltok ellen küzdünk nap mint nap, ám ebben az esetben szerintem jobban mutat ez az öregített hatás.

Miután az anyagot kivasaltam, a pentartos öntapadós ragasztóval kasíroztam fel a kartonra. Ebben az a jó, hogy ecsettel felhordható, száradás után pedig öntapadós hatása lesz a felületének, így biztosan nem ázik el az anyag, nem tudjuk elrontani a kasírozást. Kicsit olyan, mint a kétoldalú ragasztó, csak gazdaságosabb. Stencilekhez is remekül lehet használni, mert egy felület felhordásával többször használható öntapadós mintaívet kapunk.

Használat után a ragasztós ecsetet sima, szappanos vízzel jól ki lehet mosni, de ne hagyjátok megszáradni, mert utána már vízálló lesz.

Korábban bent levő elemek a fenéklemez körül voltak körben, én most nagyobb, méretben pont passzoló fenéklemezt szabtam, emiatt az oldalelemek egy miliméterrel túl lógnak a doboz peremén. Ennek két előnye is van, egyrészt szerintem sokkal jobban néz ki így, másrészt amikor lecsukom, nem kell attól tartanom, hogy sérül a perem.

Miután felkerült, a fő transzferált képet kicsi megdolgoztam még kézzel, a masni és a fehér kör környékén. elsősorban a kézzel festett hatás érdekében. Kiegészítettem még egy kis felirattal és díszítéssel, megcsiszoltam az éleket és umbra színű pentartos antik pasztával végigkentem az egészet.

Végeredményben nagyon elégedett vagyok vele, szerethető darab lett, sokkal jobban tetszik, mint intarziás korában.Ha egyszer majd mégis az intarziás tetőre vágynék, csak lecsiszolom ezt a mostani festést és vissza is kapom.

Amennyiben tetszett a poszt, gyere, és kövess a facebookon, ha van kedved, mutasd meg ismerőseidnek is a bejegyzést! Nekem sokat segítenél vele!