Eleve a cím hibás...szerintem a fa semmilyen esetben sem lehet hulladék. A fa egy olyan hatalmas ajándéka a természetnek, amilyen nem sok van...gondold végig, hányféle módon szolgál Téged nap, mint nap. Mindezt teszi úgy, hogy utána, mikor letelt az ideje, nyom nélkül lesz az enyészeté, új élet születik belőle, és még halálában is tiszteletteljesen szolgálja a Földet. Az élet körforgásának az egyik alfája és omegája, véleményem szerint.

  Sokszor akad a kezembe régi fa és megrögzötten ragaszkodom, sőt, gyűjtöm az uszadékfát. Nem tudom elmondani, miért és honnan ez a mánia, de ilyenkor, főleg nyáron hatalmasodik el rajtam és nem nagyon tudok mit tenni ellene.  Persze nem is nagyon akarok. 

Kellemesebb lenne tengerparton gyűjtögetnem, de amíg erre nem lesz módom, marad nekem a Duna partja.

A célnak tökéletesen megfelel a "magyar" uszadék fa is, és sokkal könnyebb hazavinni, akár nagyobb mennyiségben is, mint mondjuk egy bőröndben. 

Nincs is kellemesebb elfoglaltság, mint -amíg a gyerekek a vízben pacsálnak- árnyékos partokat járok kagylókra és fára vadászva. 

De nem kell feltétlen vízpart a régi fák beszerzéséhez, engem most a születésnapomra kapott hordó ihletett meg.

A hordóknak ugye a dongáján kívül van egy feneke meg egy teteje. Mivel nekem asztalként, lerakóként funkcionál, a fenekére nem volt szükségem, azonban az alakja adta magát, hogy hajó legyen belőle.

Két darabra volt törve, ezért nagyon nem is kellett gondolkodnom azon, hogy fog ez megállni. A kisebb darabra állítottam a nagyobbat, aztán addig farigcsáltam egy késsel,amíg viszonylag fix nem lett. Aztán alulról egy vékony facsavarral összefogtam a két elemet.

Az árbócot egy régi reszelő adta, de ez bármikor könnyen helyettesíthető hurkapálcával is, csak nekem most plusz öröm volt, hogy egy olyan elemet is beépíthettem, amit eredeti funkciójában már nem használnak.
A hajótest orrába és tatjába becsavartam egy-egy picike szemes csavart, az árboc tetejétől két centire pedig kétoldalú ragasztót tekertem. Az orrnál befűztem egy len zsinórt, az árboc tetejénél a ragasztót betekertem vele, majd folytonosan vittem tovább a tatnál levő szemes csavarhoz, ahol lecsomóztam. (A szemes csavar egy olyan csavar, aminek fém karika van a feje helyén.)

A hajót lefektettem egy anyagra, nagyjából körberajzoltam, mekkora háromszögre lesz szükségem és a hosszú, átlós oldalán végigragasztottam vékony kétoldalú ragasztót. Odaillesztettem valamennyivel a háromszög csúcsa alá fent és a kétoldalút áthajtottam a zsinóron, vissza a lenhez.

Az aljába ringlit tettem és egy fém szerelőkarikával rögzítettem, imitálva az igazi vitorlák rögzítési módját, persze messze csak nagy vonalakban, ám mégis izgalmasan.

Miután ezzel megvoltam, már csak a zászlót kellett feltennem a tetejére, szintén kétoldalú ragasztóval.

Néhány hét múlva a gyerekek elmennek nyaralni anyuhoz, a Duna mellé, lehet, hogy amikor elmegyünk értük, pár napot maradunk...hogy feltölthessem a készletem uszadékból...

Addig is próbálom magunk köré varázsolni a nyarat és a nyaralást, ahogy tudom.

Ha tetszett a poszt, gyere és kövess a facebookon, ahol ilyen és ehhez hasonló dekorokat, ötleteket találsz! Ha gondolod, írd meg kommentben is a véleményed, mindig érdekel, mit gondoltok arról, amit mutatok!

Szeretettel várlak!n Ha pedig kérdésed van, keress bizalommal!