Mielőtt bármit mondanék, itt van két kép a kiindulási állapotról:
Linóleum a padlón, a falakon pedig mosható tapéta, mosható bordűr, jó alaposan felragasztva. Fogalmam nem volt, hogy mit találok alattuk...reméltem, hogy valami szépet...valami eredetit...és így is lett..
A kamrában volt a faltörésnél egy állati nagy ázás, műanyag lapokkal volt elfedve, hogy ne omoljon a fal az ember ölébe meg a polcra. Első lépésként kirobbantottuk a beépített polcot. Azt tudtam, hogy ugyanezt szeretném visszarakni,mert ennél nincsen jobb. Tömör fa, kézzel készítették, méretre szabott, mi kell még...
Utána láttuk meg, hogy mekkora a baj igazából, mert ahol hozzáértünk a falhoz, omlott...takart egy vastag csövet, ami szerintem szellőző, úgyhogy nem is értettem az ázást, de nem is volt lényeg...lebontottuk, ami laza volt..a végeredményt látva döntöttem el, hogy akkor ez a festőkre lesz bízva...tegyenek be egy gipszkarton lapot, gletteljék át, és megoldottuk. Így is történt.
Tulajdonképpen a kamrával nem is volt más gond. Felszedtük ott is a linóleumot, kifestettük a nappalinál megmaradt festékkel, és István egy kis küszködés árán visszatette az eredeti polcokat.
Jöhetett a konyha,..
Első lépésként leküzdöttük a mosható tapétát...ravasz találmány, mert vízzel nem lehet fellazítani, pont ez a lényege,...kaparni kell, szó szerint...akkor láttam, hogy a szegély ugyanaz a márvány mozaik lap (mettlachi), mint a kamrában. Bíztam benne, hogy a padló is az a kockás verzió lesz és nem kellett csalódnom.
A tapéta leszedése után a falon feltűnt, hogy több mintájú kék és zöld árnyalatú hengerelt mintával festett rétegek vannak. Ezeket mindenképp szerettem volna megmutatni, meg amúgy is a sok egymáson levő réteg megszállott imádója vagyok. Lekapartam hát körben a falat...ez kb egy hét munkája.
Ha valaha falat kapartok, éles spakli és rengeteg víz...fel kell áztatni a felrakott rétegeket, úgy könnyebben jön le és könnyebben válik szét a festett réteg, meg a rátett glettelés. Így sem könnyű, de szerintem nagyon izgalmas végeredményt lehet elérni némi kitartással és fizikai munkával. Ilyen fala biztosan nem lesz másnak. Csak hasonló, az ilyen hasonló elvetemülteknek...
Ilyen lett:
A konyhabútorokat nem akartam megtartani, legalábbis nem mindet. Mivel semmi pénz nem jutott új konyhabútorra és amit szeretnék, amúgy is milliós nagyságrend...valamint azért, mert tudom, hogy néhány év múlva fűtést kell korszerűsíteni és szétverik, egyelőre egy inkább kreatív, mint drága konyhát alakítok ki. Az alap funkciók legyenek használhatóak, de azért szerethető legyen...
Találtunk a tárolóban jó kis vasvázas polcokat, felújítgattuk őket, és azokat is szeretném majd valahogy beépíteni. volt egy kisebb, aminek a polcai teljesen tönkrementek, mert évtizedekig állt a tűzhely mellett és felázott az olajtól meg a zsírtól a bútorlap. Ebbe raklap deszkákból vágtunk méretre megfelelőeket:
A deszkákat István lecsiszolta és én meg leviaszoltam színtelen viasszal, a Lignocolor transzparens waxát használtam hozzá:
Ilyen lett:
Összegyűjtöttem néhány kiegészítőmet, amik fő inspirációs forrásként szolgálnak a munkám során.
Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy mielőtt egy halység átalakításába vagy kialakításába fog, és nincsen még konkrét terve, akkor válasszon magának vezérfonalat! Vagy egy kedvenc tárgy, vagy egy kedvenc, esetleg már szereplő szín (mint itt a kék és a zöld, valamint a türkiz), vagy egy kedvenc motívum mentén szépen fel lehet fűzni az egész munkát.
A feljebb már említett várható szétbombázás miatt nem kértem a festőktől, hogy a konyha falát megcsinálják nekem, azt én szerettem volna, így a fűtőtest mögötti glettelés is rám várt. Életemben másodszor fogtam glettvasat és igazán nagy sikerélményem volt...
Tegnap ilyen állapotban hagytam ott a terepet:
Ma pedig vettem egy nagy levegőt és befejeztem a "bontást"...a fehéren hagyott falrészek és mennyezet festése vár holnap, utána pedig a fal alakítása és a fűtőtest mögötti fal festése. Ha minden koszolásnak vége, visszaakasztjuk az átfestett fűtőtestet és felszedjük a hatalmas darab linóleumot a földről.
Egy videót is hoztam a jelen állapotokról, én a magam részéről már most csodálatosan boldog vagyok, tudva, mennyi mindenen vagyok már túl és mennyi munka van benne...a kamra egyenesen szerelem. Ott is van még egy kis javítani való, de az már miniatűr...Nézzetek körbe:
Az ajtófélfák és ajtók, ablakkeret lefestése, karnis felrakása már a levezetés része lesz, aztán jön a desszert, a berendezés... Alig várom...
