Volt egy érdekes régi képem, ovális fa keretben. Eredetileg fekete-fehér lehetett és mintha valaki utólag színezte volna át az öltéseket...mindenesetre régi darab volt, ezt a bontásnál tapasztaltam. Viszont ebben a formájában nem volt kívánatos a számomra. A fa képkeretek, legyenek azok bármilyenek, minden esetben értéket képviselnek, ezért nem szabad rosszul bánni velük, kidobni meg főleg nem. Egy pár hónapba bele került, mire összeállt a fejemben, mit szeretnék és hogyan.

A NőiCsizma design webshopját nagyon szeretem, mert rengeteg nagyon szép díszítő elemet lehet kapni és a java részük saját tervezés és készítés eredménye. Amikor megláttam a papír virágokat, azonnal tudtam, hogy ez szerelem...volt otthon a Hobbyművészből származó levelem is, amit egyszer, nagyon régen valami nevetséges tételért vettem, talán 90 Ft/ csomag...nem lehetett ott hagyni...és most milyen jól jött!

Színt mindenképp keverni szerettem volna, ezért elővettem a Pentartos dekos paint olajfazöldjét és manduláját, majd 1:1 arányban vegyítettem, így kicsit tompább, zöldes árnyalatot kaptam, mint az eredeti. Ezzel két rétegben festettem, igazán szépen fed ahhoz képest, hogy lakkozott volt eredetileg és nem csiszoltam le előtte. Jött rá az áttetsző viasz. Megmondom őszintén, hogy amikor elfogyott, akkor a paraffinos kézkrémem használtam ilyen célra és az is remekül bevált.

Amikor megszáradt a festés, akkor fogtam egy csípőfogót és a virágokról is, meg a levelekről is levágtam a plusz drótokat. A hortenzia szirmokat kiválogattam, a passzoló színeket külön raktam. Ragasztópisztollyal elkezdtem összeépíteni a különböző méretű virágokat és a közepükre vagy egy régebben készült mini virágot, vagy egy régi gombot, esetleg más kincset tettem. Habkockát is tudtok használni, ha a rétegeket térben is szeretnétek elválasztani.

Szerencsére a papírvirágok jól formázhatóak akkor is, ha nincsen bennük drót, így nem okozott gondot az élethű eredmény elérése.

Miután megvoltam a felragasztandó egységekkel, akkor vettem kezelésbe a hímzést magát. Nekem nehezen ment a lebontása, mert alaposan össze volt ragasztva, de minden esetben igyekszem az eredeti alapot használni. Takarékossági okokból is, hiszen minek másik, ha ez még jó, illetve azért is, mert ez már így tökéletes, ahogy van, és csak hozzáad a dologhoz.

Az alapra felragasztottam néhány pötty ragasztóval a nyulas képet és sörkartonból készítettem egy paszpartut. Nem túl széleset, mert nem akartam túl sokat kitakarni a képből. Az alapot körberajzoltam a kartonon és a szélétől kb 1,5 cm-re szabad kézzel megrajzoltam ugyanazokat az íveket.Vágó alapon sniccerrel kivágtam és kicsit megigazgattam csiszoló papírral. Eztán kasíroztam fel rá a bézs alapon fehér tűpettyes papírt, amit az Éva kreatív papíros számából raktam el korábban. Ezt is megcsiszoltam, szépen kopott.

Oda illesztettem a nyulas képre és ceruzával berajzoltam, meddig ér majd a paszpartu. Ragasztópisztollyal 4-5 cm-enként haladva raktam a szalagot és ragasztottam, hogy viszonylag egyenletes legyen. Úgy terveztem, hogy kb 3 mm-rel lóg majd ki a keret alól és nagyjából így is sikerült.

Eztán már nem volt más dolgom, mint összerakni a rétegeket. üveget nem használtam, mert a kompozíciómat a gyerekszobába szánom és már most azzal tervezek, hogy ott bizony történhetnek balesetek.
Annácskám minden alkalommal, amikor elkészült valami, kérdezgette, hogy ez akkor most az övé lesz-e és mindig mondtam, hogy sajnos nem.
Most végre azt mondhattam, hogy IGEN! És ettől nagyon boldog volt!

Nem igazán tisztult még le, hogy kinek mit szánok és hogyan az új szobába, mindenesetre megyek az ösztöneim után és kérdezgetem őket, mit szeretnének. Ahhoz mérten, hogy reálisan egy 2 és egy 4 éves hiába mond valamit, egy hónap múlva ugyanaz a dolog már elviselhetetlen a számukra, mérsékelten, de mindenképp figyelembe veszem, mit szeretnének.
Amíg nem látom át, hogy mutat a szoba lefestett, hibátlan falakkal, nem nagyon tervezek, mert az amúgy sem szokásom...a próbálgatás híve vagyok.

Ha szeretnétek látni, hogy alakul majd ki a gyerekszoba és az egész lakás, a saját kezünk által, gyertek és tartsatok velem, velünk a facebookon is!