Tény 1: Elég kicsi az étkezőnk.
Tény 2: Elég szűkös az eklézsia.

 Tény 1-ből és Tény 2-ből következnek a kedvenc mondásaim:
Mondás 1: Szegény ember vízzel főz.
Mondás 2: Magad, uram, ha szolgád nincsen.

 Karácsony környékén Szonorma Tünditől kaptam egy levelet, amiben írta, hogy olvasott a bútor áthúzós terveimről és neki lenne is megfelelő anyaga, amiből nagyon szívesen küld.
Egy ilyen alkalomra hogyan mondhattam volna nemet? Tündi ízlését ismerve biztos lehettem benne, hogy a legjobb minőséget kapom és így is lett.

Elővettem hát a székeket.
Ha felfordítod, a legtöbb esetben ilyen rögzítéssel találkozol. Ez a technika a képkereteknél is előfordul, egyszerűen ki kell forgatni az ékeket a vájatból és az ülőfelület már a kezedben is marad.

    

Mivel nem vagyok kárpitos, nincsenek célszerszámaim és nem is tartottam értelmes befektetésnek ilyeneket vásárolni, mert a meglevőekkel is jól boldogultam.
Ahogy látszik, a széken két huzat is volt, aki legutóbb áthúzta, nem vette a fáradtságot, hogy levegye a legelsőt.
Az új huzat U kapcsokkal volt tűzve, de a régebbi apró kis szegekkel.
Az U kapcsokat a csavarhúzóval feszegettem fel és egy lapos fogóval húztam ki.
A kis szegeket szintén egy kis fogóval húztam ki, de ugyanúgy elég a csavarhúzó is, kicsit alá kell nyúlni, meglazítani és kézzel is ki tudod majd húzni.

    

    

Ezeket a kis szegeket elsőre kidobtam, de a második széknél már észbe kaptam, Álom világ Edit-tel beszélgetve igazat kellett adnom neki, minden régi holmi érték, ez is...ilyet ma már nem kapni Kovácsoltnak néz ki, bár a fél körmöm is nagyobb nála. Úgyhogy ezeket már óvatosabban húztam ki, hogy alkalomadtán újra fel tudjam majd használni, ezzel is némi plusszt adva a hétköznapokhoz, adott esetben egy polccsík felszerelésénél.

    

A rétegeket külön fejtettem le és ügyeltem rá, hogy minden szeget, kapcsot kiszedjek...nem lett volna feltétlen szükség rá, mert ráfedhettem volna, ahogy az elődöm, de így jobban éreztem magam.

    

A soron az új huzat kiszabása van, amihez vagy a szék ülőkéjénél körben 2-3 centivel nagyobb anyagot szabj, vagy a régi huzatot használd mintának, azzal tutira mégy. A tűzést az oldalak közepén kell elkezdeni, mindig megfeszítve az anyagot, hogy ne maradjon ráncos a "színe" oldalán. Aztán így tovább, a tűzések közötti tűzéseket is középre, onnan két irányba "oldalra", mert így biztosan egyenletes lesz a feszítés is.

Az itt nem működik, hogy elkezdjük az egyik végén és úgy haladunk a másik vége felé, tuti csálé lesz és egyenetlen.

    

Az ív mentén semmi különösebb teendőnk nincsen, csak a szoros tűzés, a sarkok eldolgozása annál alaposabb feladat. A legegyszerűbb, ha a csatlakozó oldalakat végig letűzöd, jó szorosan, és utána a megmaradt fület szintén jó szorosan ráhajtva tűzöd le. Ez a legsimább, így illeszkedik a legjobban, tapasztalataim szerint.

    

Amikor kész körben a tűzés, levághatod a felesleges anyagot, hogy ne legyen olyan szedett-vedett, de ha nem látszik, akkor hagyhatod is.

    

A közeli képen látszik, egészen pontosan milyen vászon is ez, vastag, jól bírja az igénybevételt. Azért is fontos, mert a tűzést is. A vékony anyagok könnyen elhasadnak a kapcsok mentén és egyébként is. Ha kárpitozásnak állsz neki, vastag anyagot válassz!

    

A korábbi rózsaszínes anyag eltűnt, helyette ez a markáns, férfias vászon került fel, némi ellenpontként a sok romantikus apróság mellé, István kedvéért. Más részleteknél  is igyekszem az ő ízlését is figyelembe venni, vannak dolgok, amik egyenesen az Ő kedvéért vannak úgy, ahogyan. Így szent a béke, nem zavarja a sok csipke sem.