Alaposan megterveztem a fejemben, hogy mit szeretnék. Nos, ez öreg hiba. Ami az ember fejében van, az nincsen. Az esemény előtt egy 3-4 nappal kezdtem érezni azt a fajta nyomást, ami már-már páni félelem, hogy itt pedig nem lesz szülinap, ha nem állok neki végre és fordítom át fizikai síkra a szellemi termékeimet.
Figyelgettem őket egész évben, mit szeretnek, minek örülnének, az ajándékok megvoltak. Viszont örök ellenségek vagyunk egymással a csomagolópapírok és én. Nagyon ritkán találok olyat, amire azt tudnám mondani, hogy "ez igen...".. Annának kivételesen találtam egy sötétkék alapon fehér pöttyöst, a pöttyök közepében rózsákkal, azzal teljes mértékben meg voltam elégedve, de Pittinek semmit...
Úgyhogy nekifogtam festeni. Háztartási csomagolópapír, egy kis dekor paint és a jó öreg gyümölcsös sör segítségével ez olyan cirka másfél óra alatt el is készült...viszont imádtam!
Készült még néhány tábla a kertben halomban álló bontott raklapok elemeiből, kicsit hasonlítanak az uszadék fára, nagyon megtetszettek. Szerintem máskor is fogom őket alkalmazni!
Járkáltam körben a kertben és nézegettem, mit tudnék felhasználni és mire.
Így került be az a rengeteg régi használati tárgy a kompozícióba.
Ha hátat fordítunk ennek az asztalos kompozíciónak, akkor pedig ez a látvány fogad, szőlő fürtök alatti átjárás a medencéhez és hűsölés igazi asztalnál...
Tudom, ez szentimentális dolog a részemről, de mit tegyek, ilyen vagyok...a gyerekeimért mindent megtennék, de melyik anya nincs ezzel így? Az a vágyam, hogy minden alkalommal sikerüljön lenyűgöznöm őket, amikor csak lehet, és mindezt nem a drága ajándékokkal, hiszen arra nincs is módom...Inkább kreatív megoldásokkal, amik mégis jelentenek némi élményt.
Ezért gondoltam ki azt, hogy az ajándékokat egy kincses ládába rejtem, amit eldugok és amihez térképet rajzolok nekik. Azt kell mondanom, hogy imádták...
Anna arcocskája pedig mindent elárult, amikor meglátta a feldíszített kertet.
