Tudjátok, hogy szeretek mindenféle új anyagokat kipróbálni, izgalmas, hogy milyen autentikus külsőt tud adni például az antik paszta a tárgyaknak...és kell egy nagy adag bátorság hozzá, hogy az épp elkészült, makulátlanul szép festésű tárgyat az ember egy szempillantás alatt "tönkretegye"... Valahogy így voltam most én is ezzel a két hokedlival.

Egy facebookos adok-veszek csoportban akadtunk a két fenyő hokedlira, talán 3000 Ft volt a kettő. Biztosan nagyon sokan ismeritek és biztosan nagyon sokatoknak van is belőle, natúr fenyő, lakkozva, a lakkozás már kicsit nagyon besárgult.

Mivel mostanában nagy divat a DIY és a "shabby", ezzel együtt megjelent sok gyártónál az ehhez "szükséges" festék, ami könnyen kezelhető és a legfontosabb tulajdonsága az, hogy matt.

Volt alkalmam több gyártmányt kipróbálni, és teljesen őszintén azt tudom mondani, hogy én alapvetően nagy különbséget nem érzékeltem a különböző festékek között. Nüansznyiak ezek, és ha valaki nem festve tölti el minden napját, talán ez sem tűnik fel, mert olyan apróság. A minőség természetesen nagyon rendben van ebben az esetben is, mint a többinél.

Ehhez a munkához a "madrid green" árnyalatot használtam.
A festék tapadási képessége kiváló, ezt egy pillanatig nem vonom kétségbe. Direkt azért hagytam meg érintetlenül a lakkozást, mert úgy voltam vele, kipróbálom, mennyire marad meg utána a festék, mennyire jön le könnyen. Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem. A teljes száradás után a körmömmel sem tudtam lekaparni már az első réteget sem.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy a többi lejött volna, csak eddig még nem mertem ennyire konkrétan megrongálni egy már "kész" felületet, magam is bizonytalan voltam. 

Ami a szagát illeti, már-már illat...vizes bázisú, így lakásban is simán használható, és rendkívül gyorsan szárad. Talán néha túl gyorsan is, nekem néha a körmömre száradt a munka...:)
Amikor két réteg felkerült, és egy kicsit hátrébb léptem, hogy megnézzem, hogy mutat, úgy véltem, túlságosan "rendben van". Túl szép, túl makulátlan...

Első körben feltettem az ülőfelületekre ugyanazt a francia szöveget transzferoldattal.  Érdekes tapasztalatom, hogy néha a traszferálásnál feloldódó festékanyag vékony szálakat húz, ahogy felemelem a papírt és ezek sokszor zavaró maszatként jelentkeznek, ám ez most egyáltalán nem fordult elő, és nem tudom, hogy a festék miatt, vagy a nyomtatott papír miatt, de ezt alaposabban kikísérletezem majd még...

Miután elkészült és megszáradt a felirat, kellett elővennem a leginkább a bátorságomat, mert következett az a rész, amikor jön a maszat...és elsőre igen ijesztő, amikor felkerül ez a barna massza a szép, világos festékre. Én nem szoktam alá tenni színtelen viaszt, pedig általában ezt javasolják. A festék ugyanis nagyon porózus, és könnyen eshet túlzásokba az ember, túl sötét, túl "koszos" lehet a végeredmény.

A színtelen viaszt azért szokták javasolni, mert arról könnyebb visszaszedni a barnát, ám ezt ugyanolyan könnyen vissza tudom szedni akkor is, ha rákenek a színtelenből, nem alá. És akkor csak ott kell dupla réteg, ahol tényleg túl sok.
Antik pasztának én a pentart antikoló pasztáját, az umbrát használom.

Természetesen azt nem említettem a megfelelő helyen, hogy az antik pasztázás előtt megcsiszoltam a kis drágákat, az éleket, a kiugró részeket már a csiszolással is megpróbáltam kiemelni, hogy a lehető legautentikusabb legyen a végére.

A paszta felhordásához puha rogy vált be nekem a legjobban, ahogy a visszatörléséhez is, de sokan ecsettel viszik fel ezeket az anyagokat. Tény, hogy az gazdaságosabb megoldás.

Összességében mik a tapasztalatok?
Átlagon felül jól tapad, és jól is fed, szépen terül, könnyű vele bánni. Festés után a kezemről nagyon könnyen lejött, az antik paszta már nem annyira:)
Ugyan nem magyar gyártmány, de az importőr nagy gondot fordít arra, hogy a termék átcsomagolva érkezzen meg a felhasználókhoz, magyar nyelvű az amúgy nagyon mutatós "csomagolás" is a festékes dobozokon. Emellett érkezik melléjük mindenféle apróság, spatula felkeverni, egy brossúra a termékskáláról, szintén magyarul, szép kivitelben, és még sorolhatnám...

Van az a pont, amikor két termék között már csak az eladó személyisége tud dönteni, és nagyon ebbe az irányba tartunk.  Krisztina pedig, aki vállalta, hogy behozza és megismerteti velünk ezt a remek német márkát, egy igazi angyal.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Megtaláljátok a www.vintagevelem.hu  weboldalon!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg nyugodtan az ismerőseiddel is, és gyere, kövess a facebookon, ahol naponta megújuló tartalommal várlak!