Volt egy fejlövésem ősszel, már egyszer öntöttem gyertyát és jól sikerült, úgyhogy elkezdtem gyűjteni a csonkokat megint. Aztán a pakolásban előkerültek nagyon régi és nagyon olvadt gyertyák is innen-onnan, csálén, megnyomódva, és volt tömbgyertyám, ami leesett és szilánkosra törött. Ezeket mind összeolvasztottam.
Volt sok szürke, illatos, voltak bézsek, szintén illatosak és hát a hagyományos fehérek.

A régi, csálé gyertyák egyben voltak, ezeket ketté törtem és kihúztam belőlük a kanócot, ezt használtam újra a gyártás során. Kerestem otthon mindenféle edényt, amibe lehet önteni, mert láthatóan rengeteg volt az alapanyag.

    

A gyertyákat nem gőz fölött olvasztottam, hanem egy dupla falú edényben és nem hátrány, ha ennek az edénynek csőre is van, a kiöntést nagyban megkönnyíti.
Ilyen híján én egy leharcolt műanyag tálba zúdítottam az olvadt anyagot, és aztán a tálat kicsit összenyomva képeztem belőle "csőrt".
Először az edényekbe öntöttem a viaszt és utána tettem bele a kanócot, amit hurkapálcára kötöttem a megfelelő hosszúságban.

Jól látszik, hogy sok "szemét" is volt az olvadékban, de ezek szerencsére mindig leülnek az aljára, így nem kell leszűrni, elég figyelni, hogy lassan csurgassuk ki. Egyszerűen csak visszamarad majd, aminek nincs helye kívül.

    

Miután kiöntöttem, sokáig kell hagyni megszilárdulni, mert ha idő előtt mozgatjuk, felszalad az edény falára vagy ami még kellemetlenebb, kilöttyen. Érdemes türelmesnek lenni.

    

    

A végeredményt kompozícióba állítva hozom majd, most biztos, hogy holnapig nem nyúlok hozzájuk!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal és ha van kedved, gyere és kövess a facebookon is!