Tudjátok, hogy van ez...az ember szeretné magát luxus hatású dolgokkal körülvenni, mert vannak azért olyan klasszikusok, amik soha nem mennek ki a divatból és mindig az értéket képviselik. Szerintem a mozaik is ilyen.

Sokszor nézegettem a mozaikozott tárgyakat, mert a kaspók is, tálcák is, képkeretek is nagyon izgatták a fantáziám, aztán van egy nagy halom törött, csorba porcelánom is, amiket nagyon szeretnék így felhasználni, de eddig még nem vágtam bele.
Eddig.

Mert tegnap végre vettem a bátorságot, némi mozaikot, alapanyagot, hungarocell tojást és nekimentem.
Néhány dologgal nem számoltam, vagy csak nem vettem elég komolyan. Kezdésnek talán jobb lett volna a fél centis kockák helyett a centiseket választani és tojás helyett valami egyenes felületet, de nem baj, ha lúd, hát legyen kövér!
Egyébként az egyenes felületekre jobbak a nagyobb, centis méretű négyzetek, mert egyrészt haladósabb is, másrészt egyenletesebbre lehet rakni, azonban az íveseket jobban követik a kisebb méretű elemek.

Ilyen picike mozaik felrakásához feltétlen kell a csipesz! Ennek hiányában fel se tudtam volna kaparni őket a nagy körmömmel szerintem. Az egyértelműen ehhez a technikához való ragasztón kívül tökéletesen jó a felragasztáshoz a sima, átlátszóra száradó univerzális ragasztó, vagy a kétoldalas ragasztó is, talán utóbbi a legtisztább, legegyszerűbb megoldás, bár íveken kicsit macerásabb.

Nagyon szép színű kis műgyanta kockákat találtam a pentart kínálatában, és bár alapvetően nem szeretem a műanyagokat, ezek felrakás előtt is teljesen üveg hatásúak, a minimális csillámosságtól eltekintve. 

A ragasztót mindig egyszerre csak kis helyre érdemes felvinni, mert megszárad, mire odaérnénk a csipesszel való kirakosgatás miatt, ha túl nagy részt kenünk be.
A kockák között muszáj legalább 1 mm helyet hagyni, hogy a végén mutatós legyen.

Miután kiraktuk a felületet, a fugázó anyagot a dobozon levő arányok szerint vízzel elkeverjük, 10 percig állni hagyjuk, aztán alaposan felkeverjük újra és felhordjuk a felületre, ügyelve rá, hogy minden rést alaposan kitöltsön. Én, mivel nem sima a felület, hanem íves, egyszerűen húztam két gumikesztyűt, a tenyerembe vettem a tojásokat és a másikba az anyagot, aztán szépen belesimogattam kézzel.
45 perc után vizes szivaccsal letörölhetjük a felesleget, és további száradás kell neki, én reggelig hagytam.
Utána egy puha ruhával még át lehet fényesíteni.

Két mérettel dolgoztam, ami a tojásokat illeti.
A nagyobb tojás 10 cm-es volt, a kisebb 9 cm magas. A nagyobbra 4 csomag mozaik kellett, a kisebbre 2 csomag. Úgy tapasztaltam, mindig sokkal több kell, mint ahogy az ember elképzelni...

A kis kockák kirakásának a rendje teljesen egyedi, de érdemes néhány dologra odafigyelni, ha valaki nagyjából rendezett látványra vágyik. Az első a nagy fehéres tojásom volt, ott arra törekedtem, hogy vízszintesen és függőlegesen is rendben legyenek a sorok, ez egy darabig tartható, de aztán annyira torzulnak az egyenesek az ívek miatt, hogy sokkal csúnyább lesz a vége. A rózsaszínes volt a második, ott azt a technikát követtem, hogy vízszintes sorokban tettem egymás alá a kockákat, az nagyjából rendben is lett, viszont ott is figyelni kell az elosztásnál, mert egyes sorokba már épp nem fér mondjuk be az elem, de szünetnek meg túl sok, úgyhogy a közöket kell egyenletesen elosztani.

Ez sokkal egyszerűbb, ha egyenes a felszín, mondjuk tálca, akkor húznék vonalzóval egy függőlegest, egy vízszintest és azok mentén végig kiraknám, majd a továbbiakban ehhez igazodnék.

Különösebben nem árultam el most nagy titkokat, de igyekeztem minden tapasztalatom leírni, hogy Ti ne essetek ezekbe a hibákba, amikbe én.
Talán segít valamennyire. Következő lépés az amorf mozaikozás lesz a törött porcelánokból, már nagyon várom, hogy abba is belekezdhessek, de egyelőre még kell szereznem egy megfelelő csípőfogót a daraboláshoz.
Utána hozom azt is!

Ha maradt volna még kérdésetek, akkor megtaláltok itt is, de a facebookon is örömmel állok a rendelkezésetekre!

Jó munkát!