Újév napjának néhány szokása gyermekkorom óta kísér(t).

Tegnap megfőztem a lencselevest, ami olyan jól sikerült, hogy ma ebédre már alig maradt belőle.
Ma csupa olyasmivel töltöttem a napot, amivel az egész évet szeretném. Rendet tettem az asztalomon, eleget ittam (nem alkoholt), olvastam, beszélgettem a szeretteimmel, nem vittem ki semmit a lakásból és nem is hoztam haza semmit, bár bennem volt, hogy átmegyek a műhelybe és valószínűleg át is fogok menni, mert ALKOTNI szeretnék ma valamit, hogy az alkotás öröme egész évben elkísérjen. 

Viszont nagy változások vannak, amik miatt ez az év teljesen új időszakot indít az életemben. Ezekről pedig mindenképpen be akartam számolni Nektek, szóval leültem a karácsony előtt kialakított kis munkaállomásomhoz és nekiálltam megfogalmazni ezt a bejegyzést.

2024-ben szakmai értelemben is nagyot fordult velem a világ. A helyzet megtévesztően hasonlít arra, amikor döntenem kellett, maradok-e KATA-s és ezzel lemondok a céges megbízásokról, ezzel együtt mindenről, ahol cégek közreműküdésével tudom megélni az álmaim, ilyenek például a workshopok, vagy vállalom a sokkal jelentősebb kiadásokat átalányadózóként, és én az utóbbit választottam. 

Tudtam, hogy ennek működnie KELL. Tudtam, hogy ha valamit csinálok, akkor azt csak profin érdemes és ebbe beletartozik, hogy ha megkeres egy cég, akkor azt nem kell elutasítanom azért, mert nem tudok számlát adni. 
2024 után, ami -megmondom őszintén- az egyik legkeményebb évem volt, gazdasági szempontból is, mert mindenki óriásit emelt, én pedig tartottam az áraimat, elvből, azt mondhatom, hogy a legjobb döntés volt belevágni az átalányadózásba. 
Hogy el tudjátok képzelni, hogy néz ki ez, nagyságrendileg valamivel több, mint a bevételem 30%-a ment "adóba". Ezzel kalkulálni kellett. 

Annyi "előnyöm" volt eddig, hogy ÁFÁ-t nem kellett fizetnem, mert alanyi adómentességet élvezhettem 12M Ft árbevételig, ami azt jelenti, hogy átlagosan max. havi egymillió forint bevételt generálok. 2024 december elejére elértem ezt az összeghatárt, így 2025-től ÁFÁS átalányadózó leszek. 
Ez azt jelenti, hogy innentől további 27% adóteher kerül mindenre, amit értékesítek, amit nekem be kell fizetnem akkor is, ha a megbízom engem nem fizet ki időben. 

Sajnos idén muszáj lesz emiatt árat emelnem, ám minden tudásommal azon leszek, hogy egyrészt ebből minél kevesebbet érezzetek meg, másrészt pedig valamiféle plusz hozzáadott értékkel gazdagítsam mindenki életét, ha mellettem dönt. 
Ez nagyságrendileg egy 15%-os árnövekedést jelent egyébként, tehát meg sem közelíti azokat a 80-100%-os emeléseket, amikkel viszont szembe kell néznem az alapanyagok, vagy akár csak az élelmiszerárak piacán. 

Hogy valójában mit érzek most? 
Nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült ezt elérnem, és nagyon jól is hangzik ez a havi több, mint egymillió forint, de ha kicsit számoltok és levonjátok a 30%+27% adót és járulékot, akkor durva számításokkal a beérkezett bevétel fele marad nálam. Ebből jön le a benzin, az alapanyag, a rezsi, tehát ezekkel a kondíciókkal most mindenképpen nagyságrendet kell váltani, hogy a minimálbérnél valamivel többet keressek.

Ez a változás jól jöhet azoknak, akik céges számlát kérnek ezentúl, mert az áfáját jó eséllyel vissza tudják igényelni.

Innentől ez már nem anya mókolása otthon, hanem komoly kihívás és nem lehet bohóckodni, mert súlyos következményei lehetnek. Mondanám, hogy a felső liga, ahogy egy nagyon kedves barátom nevezte, de ez még sehol nincs attól. Anyukám is megsimogatta a buksim, mert ő is látja, hogy a minimálbért azért ennél sokkal kevesebb feszültséggel és felelősséggel a nyakamban is megkereshetném, dehát hogy őt idézzem: "Kislányom, te mindig a nehezebb utat választottad."

Néhány fontos változtatásra a hozzáállásomban is szükség van: tudatosságra elsősorban, mert sosem terveztem, általában csak sodródtam. Az elmúlt 20 évben sosem írtam alapos cash-flow-t, hogy pontosan lássam, hol és mire folyik ki a kezemből a pénz. (Tudtam anélkül is...VESZPRÉM LOMI és ALAPANYAG...áááá..)

Nos, ezen változtatni kell, és lépésről-lépésre feldolgozni, ami készleten van, hogy eztán okosabban költhessek.

Itt ülök az asztalomnál és mosolygok. Ma egy új év első napja van, gyertyák, fények, melegedő tea mellettem ( a kedvencem, amit évek óta nem ittam, pedig...), odakint minden hófehér és makulátlan. Ebben a pillanatban elképzelhetetlennek tűnik, hogy ez az év bármi rosszat hozhat. Naivitás lenne azonban feltételezni, hogy csak jót kapok, hiszen az egyensúly törvénye ősi természeti törvény, a jó mellé jár a rossz, s mindennek ára van, amit meg kell fizetni. 

Végül pedig hadd mondjak köszönetet Nektek! Nélkületek semmi sem valósulhatott volna meg ebből. Miattatok élhetem az álmaim, Ti teszitek lehetővé, hogy a kreativitásom minden napom átszőhesse. 
Köszönöm, hogy akkor is hittetek benne, amikor én nem hittem magamban! 

Most szépen megtervezem az évet és hamarosan érkezem a részletes információkkal! 
Kívánok Nektek mindent, amit Ti kívántok magatoknak, akár tudjátok mi az, akár csak a lelketek mélyén érzitek, mert nincsen nagyobb ajándék ebben az életben, mint ha önmagunk lehetünk, és érezhetjük, hogy valóban élünk!

Szeretettel: