Kinéztem egy nagy üvegbúrát anno, de csak egy kolozsvári üzlet kínálatában találtam meg az ideális darabot. Aztán beszélgettünk Enikővel róla, hogy mégiscsak nagyon kéne...mert olyan szép nagy! És nincsen rajta semmi felirat, semmi sallang...
Úgyhogy amikor Enikőék következő alkalommal indultak a határon túlra, hozott nekem egyet. Aztán már csak tortatál kellett alá a megfelelő méretben, de ezt is vállalták, hogy elkészítik nekem.

    

Mindenkinek, aki szereti az ilyen rusztikus, tömör fa holmikat, csak ajánlani tudom Enikő oldalát, az eni.co márkanév alatt futó tevékenységeket, mert nekem nagyon közel áll a szívemhez, amit csinálnak. Arról nem is beszélve, ahogy csinálják.

    

A lefestéséhez megint a jól bevált dekor paintet vettem elő, country zöld árnyalatban. Egyetlen réteg is elég volt, mert az alap nyers fa volt és nem volt sötét.
A festéshez a Harris ecset kiváló...én nem jutottam hozzá a környékemen, de mindenkinek csak ajánlani tudom, Lakbear barátom hozott nekem kettőt is...nagy becsben tartom!

 A felületet azért muszáj volt megóvni a továbbiaktól, mert ugyan elsősorban dekor célt fog szolgálni, közvetlen rá nem kerül majd semmi, de ha kicsit zsírosabb kézzel fognám meg, meglátszódna, ha nem viaszolnám le előtte.
A jobb oldali képen látszik, hogy ez a krétás, matt felület enyhén selyem fényű lett a viasztól és minimálisan sötétebb is, de miután az egészet lekezeltem, már nem is tűnt fel.

A viaszt én személy szerint ronggyal vittem fel, de meg lehet próbálni ecsettel is, valószínűleg legközelebb magam is megpróbálkozom majd azzal a megoldással.

    

Végül pedig az Orsitól kapott, színben abszolut passzoló pompom szalagot ragasztottam körben a szélére, mert bár még egy fél év, de már gondolatban a gyerekek szülinapja körül járok és tudom, hogy imádni fogják a bogyókat:) Korábban egy másik fajta textil ragasztót használtam a tekert rózsákhoz, de sokkal jobb érzés magyar termékkel dolgozni, komolyan mondom. Elég sűrű, gyorsan és átlátszóra szárad, rugalmas marad és nem büdös. Engem megvett.