by bardoczeva

PURE DESIGN

PURE DESIGN

Élet a komfort zónán kívül

PENTART "piros" kihívás

2021. február 10. - bardoczeva

Adott egy blogger (én), aki egy darabig viszonylag egysíkúan alkotott. Éveken át, közel egy évtizedig csak fehér, krémszínű, esetleg pasztell árnyalatokkal foglalkozott, mert az akkori lelkiállapota ezt bírta el. Biztonsági játékosként soha nem hagyta el azt a bizonyos komfort zónát, mert abból kilépni egyike az élet legfélelmetesebb élményeinek.
Tudta, hogy ezekkel az árnyalatokkal nem lehet hibázni, minden illik mindenhez, nem kell agyalni, nem kell kombinálni, nem kell merésznek, bátornak lenni.
Volt, akik így is megtalálták, mert "lelki szegénynek", "ridegnek", "érzelemmentes nőnek" titulálták, hiszen nem voltak az életében színek...És mivel nem voltak az életében színek, nem is tudták elképzelni, hogy a lelkében viszont vannak...eszükbe sem jutott, hogy az átlagosnál érzékenyebb és a külvilág ingereiből sokkal többet fog fel, mint az átlag. Ennek eredményeképpen a sok impulzustól hamar kimerül, elfárad, nehezebben dolgozza fel a "sűrű" élményeket. Mivel akkoriben lelkileg nem volt kimondottan erős, úgy érezte, képtelen lenne a színekkel járó munkára, sok lenne, néha fizikai fájdalommal járt számára egy-egy éles szín, éles hang...hát hogyan dolgozhatna velük minden nap...

Ugorjunk tíz évet!
A mai fejemmel azt mondom, jól döntöttem, hogy abban a bizonytalan időszakomban a biztosra mentem, a néhány nappal ezelőtti kommentek is bizonyítják, amik egyébként a munkámmal semmilyen kapcsolatban nem állnak, hogy irdatlan indulatokat tud kiváltani a személyem és a megszólalásaim számomra teljesen idegen emberekben, ahogyan én is teljesen idegen vagyok az ő számukra. És mégis...valahogy annyi frusztráció, annyi harag gyűlt fel sok emberben, hogy toporogva várják, mikor vét valaki, akire ráboríthatják a bilit, csak hogy ők egy pillanatra megkönnyebbülhessenek... Hogy ezzel milyen kárt okoznak, az mit sem számít, nekik jobb. 
Ám ez az én számomra elfogadhatatlan.

Az élet rendkívüli tréfája, hogy azok, akik akkoriban lelki szegénynek tituláltak, mára beálltak a nagyon menő, nagyon trendi fehér/nyers fa stílusba a fekete alapon fehérrel nyomtatott feliratokkal címkézett fiókok és üvegek mellé a polcra, és most nem probléma a számukra, hogy nincsen az életükben szín. Az csak addig volt gond, amíg másba bele lehetett rugni, mint az ajtófélbába, amikor dühünkben nem tudunk más megoldást. De más emberbe rugni jobb, mert az nem fáj annyira...

Sokáig féltem.
Ha az ember kiteszi a nagy közönség elé a munkáját, ami belőle fakad, ami ő maga, az félelmetes. Mert az alkotások megmutatják azt is, amit esetleg a napi szinten hordott álarc eltakar. Ha egy alkotó hiteles, ha önmagát adja, akkor ezzel azt "kockáztatja", hogy a lelke egy valós darabkáját teszi közszemlére. A legbátrabb alkotók a lelkül legsötétebb darabkáit szokták. 
A szemlélő vagy megérti, hogy ez ajándék, hogy ez bizalom, vagy nem...erre senkit nem lehet kényszeríteni. Ahogy mondani szokták, ha nem tetszik, csináld jobban...de addig nagyon kevesen jutnak el, hogy vállalják, amit kapnak, miután akár csak pár száz ember elé szabad prédaként kiállítják a gyermeküket. Számunkra minden alkotásunk olyan, mint a gyermekünk. Belőlünk fakad, benne vagyunk magunk is, benne van a tárgy is, egyfajta vegyes összkép, mégis, leginkább az "tehet róla", aki létrehozta.

TÍz évembe telt, hogy visszaszerezzem azt az önbizalmamat, ami fiatal koromban megvolt, mielőtt anya lettem. Nálam az anyává válás volt az, ami újra rákényszerített az útkeresés rögös ösvényeire, a megváltozott szerepeket a helyükre kellett tennem és ehhez ennyi idő kellett. Ebben rengeteget segített az alkotás, de rengeteget tanított is a számtalan "jóakaró", akik az utam keresztezték. Nekik -mindig elmondom- csak hálával tartozom.
Jómagam azok közé sorolnám önmagam, akik inkább csendes szemlélők. Nem vagyok lázadó típus, nem vagyok hangos. Úgy vélekedem, hogy ebben az életben minden okkal történik, minden helyzet az én érdekemet szolgálja, lehetőséget nyújt a tanulásra, fejlődésre és ezeket mindig igyekszem is kihasználni. Ha nehézségbe ütközöm, az nem dráma, csak egy megoldandó feladat. Végignézem, mit kell megtanulnom belőle és megtanulom, mert nem akarom többször visszakapni. Amikor a social media bejött hozzánk, még én is mindenkinek mindig elmondtam, ha nem értettem vele egyet. Úgy gondoltam, hogy csak az az egyetlen és járható út, amin én járok. És az eltelt tíz évben megtanultam, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. Már nem akarok senkit megváltoztatni, nem az én dolgom. Máshol tartunk az utunkon. Tudom, milyen volt olyannak lenni, voltam olyan. Néha olyan végtelenül öregnek érzem magam...

Nagyjából két évvel ezelőtt majdnem végleg megfeneklettem. Rájöttem, nem csinálhatom ezt tovább. Ki kell engednem magamból, amilyen igazából vagyok, bele kell állnom a helyzetekbe, vissza kell szereznem a bátorságom, hogy kiálljak önmagamért, mert nem retteghetek örökké névtelen idegenek -amúgy teljesen jelentéktelen- véleményétől.
Elkezdtem nyitni a színek felé. Ahogy nyitottam, úgy tért vissza az önbizalmam és úgy kezdtem el kapni rögtön, hogy "ez nem te vagy", "ez nem évis". Már hogy a viharba ne lennék én, hát akkor ki lenne? Egészen skizofrén feltételezés, hogy amit én alkotok, az nem én vagyok, mikor soha nem voltam őszintébb...
Ha azt írjátok, szokatlan, ha meglepő, elfogadom. Ha azt írjátok, nektek nem tetszik, elfogadom. De ha azt írjátok, nem én vagyok, azt nem tudom elfgoadni. Az fáj. Mert akkor ez azt jelenti, hogy nem értitek ezt az egészet...nem értitek, mi történik, mi zajlik bennem...Pedig mindig őszintén leírtam.

Amikor Lakbear Zoli megkeresett ennek a kihívásnak a részleteivel, úgy voltam vele, hogy itt az alkalom...-kapok egy csomagot, amiben javarészt piros holmi van, de semmiképpen se szokványos, és mivel Zoli nagyon jól ismer, számítottam is rá, hogy megcsavarja. Tudtam, hogy mit szeretne elérni és én is ugyanazt akartam, levetni a gátlásokat és olyat alkotni, amilyet eddig még soha. Teljesen függetlenül attól, hogy ti mit fogtok majd szólni, mert tudtam, hogy megosztó lesz...az is lett.
Sokszor megkaptam már, hogy csalódtatok bennem. De nem tudom megérteni, hogyan tud idegen az idegennek csalódást okozni. Nem én okoztam csalódást, hiszen nem is ismerjük egymást a legtöbben igazán, egészen másról van szó.
Elképzeltek valamilyennek az alapján, amit láttok rólam, és ha ebbe nem passzol bele egy másik művem, csalódtok. De nem bennem. Abban a képben, amit ti képzeltetek el, amilyennek ti gondoltok engem.Gyakorlatilag önmagatokban, mert kiderül, hogy nem jól mértetek fel, és én elhiszem, hogy ez dühítő.

Mostanra eléggé erősnek éreztem magam ahhoz, hogy teljesen meztelenül álljak ki elétek. Nem ruha nélkül. A bőröm nélkül. Ezúttal nem voltak falak, leplek, semmi. Eszemben sem volt, hogy rutinból oldjam meg a feladatot, újabb biztonsági játékként. Eljött az ideje, hogy tovább lépjek. 

Szakmailag egyetlen ember van, akinek a szavára adok, akire Mesteremként tekintek, és ez Zoli. Neki akartam "megfelelni", tudtam, hogy mire "kér" ezzel a kihívással és egyszerűen csak meg akartam felelni.

A csomagban piros csipkébe csomagolva piros akril, piros bársonypor, öntapadóra száradó ragasztó, piros 3d toll és lilás fényű máz hatású viaszpaszta érkezett, valamint egy ikon alap, némi fém levélke és csillámos szívek.
Minden feladatom előtt kutatok, hogy kapcsolódni tudjak az anyaghoz, most is ezt tettem. Utánanéztem, hogy mi az ikonok szerepe az orthodox egyházban. Az ikonokon mindig szemből ábrázolt isteni lények, szentek vannak, akiknek az a feladata, hogy összekapcsolják a felsőbb régiót az emberrel, emiatt az ikonokat nem tekintik műtárgyaknak, sem művészeti alkotásoknak.
Ezeknek az információknak a birtokában arra gondoltam, hogy festek. Festeni házat, élettelen dolgokat nem nehéz, azokban nincsen "élet". Arra gondoltam, hogy ha festek, az portré kell legyen, mert ha már csinálom, merüljek bele igazán. Ha már kihívás, ne legyen könnyű, legyen a legnehezebb! Egy portré, szemből.
Egy tanult , zseniális festőművésznek megmutatni életem első portréját...hát...még akkor se lett volna könnyű, ha amúgy a véleménye nem számottevő, de így...
Azt akartam, hogy érezze, én mindent megteszek, jó tanítványa vagyok és nem félek.

A színek és a csillámporos dekor gumi szívek adták az ötletet, hogy ha portré, legyen a szívkirálynő az. Tim Burton világa ihlette, az általa létrehozott Csodaország. 

Aztán azon gondolkodtam, hogyan jelenítsem meg ezt a portrét, hogyan "keretezzem" és eszembe jutott a királynő rózsakertje. A történetben a királynő udvarában számtalan rózsa nyílik, és ez kapóra jött. Újabb elem, amit még soha nem használtam...Egyszerű lett volna csupa bordó rózsával kirakni egy koszorút, de az unalmas. Főleg úgy, hogy közeledik Valentin nap, amire egyébként ez az egész kihívás ki volt hegyezve. De miből alkossak koszorút, amikor a pakkban kapott dolgokkal kell alkotni? Hát fogtam papírhengereket, rövidre vágtam, egymásba dugdostam, és betekertem fekete vatelinnel, majd a piros csipkével a csomagból. Erre rögzítettem a rózsa fejeket. 

Mivel szerettem volna, ha látszik, hogy ez a kapott ikon alap, aszmmetrikusan helyeztem el a koszorún, ellenpontjaképp egy kis decor clay-ből öntött Csodaország táblát tettem alulra, a királynő szemfestékével harmonizáló kékes árnylaatban.
Eztán építettem körbe a virágokkal és rejtettem be a kártya lapokat is, azok nélkül a szív királynő sem lehet  önmaga.
Ezek az apró utalások segítettek talán felismerni, mi a koncepció lényege, de aki nem látta ezt a filmet, természetes, hogy nem feltétlen értette meg az üzenetet.

A piros akrilt a hajhoz és a virágokhoz használtam, ahogyan a piros bársonyport is. A haj "textúráját" a piros 3d toll adta, a királynő köpenyét és a fém levélkéket pedig a lilás máz hatású viaszpaszta színezte meg. 
Ezek élénk színek, ki kellett őket egyensúlyozni komplementer (ellentétes) színekkel, hogy nyugodt, "befejezett" hatású végeredményt kapjak, és ezért a színskála minden részéről rakosgattam oda virágfejeket.
Az i-re a pontot a kis aranyfüsttel bevont korona adta.

_mg_3165.JPG

_mg_3167.JPG

_mg_3169.JPG

_mg_3170.JPG

_mg_3172.JPG

_mg_3176.JPG

_mg_3177.JPG

_mg_3179.JPG

_mg_3180.JPG

_mg_3184.JPG

_mg_3186.JPG

_mg_3187_1.JPG

_mg_3191.JPG

147839429_3967079793344731_8824771517726296661_n.jpgA fogadtatás persze vegyes volt, nem is számítottam másra.
De már nem tört össze, már nem sírtam át az éjszakát a kommentek miatt, mint az elején. Mert azt azért tudjátok, hogy egy-egy meggondolatlan mondat könnyen elveheti egy másik ember kedvét az alkotástól egy életre...Aki alkot, érzékeny. Ezt tessék elfogadni, anélkül nem is menne.

Van, aki idővel megkeményedik, van, aki megtanulja helyén kezelni, abban bízom, hogy én az utóbbi vagyok, nem az előbbi. Nem akarok megkeményedni.
Kiállok magamért, igen.De ez nem keménység, ez az életszükséglet ilyen "háborús időkben". Tudni, mit érsz, és nem adni lejjebb.
Aki szeretne megismerni, annak örömmel állok elébe, de akkor benne van a pakliban, hogy olyasmit is felfedez bennem, aminek nem fog örülni. Ember vagyok, mint mindenki más, nem vagyok se tökéletes, se hibátlan, kár idealizálni. Tévedek, hibázok, és igen, való igaz, hogy a tévedéseimről és a hibáimról nem számolok be túl sűrűn, de azt gondolom, nem is azért vagytok itt.

A Mester virtuálisan megsimogatta a buksim és azt írta, bátor és ügyes kislány voltam.
Életemben nem voltam ilyen szabad, mint festés közben. Könnyen lehet, hogy többet fogok festeni a jövőben, kizárólag a magam örömére. 
Többször kéne kiszakadni a rutinból, a megszokottból, a biztonságosból, mert tanulni önmagukról csak a komfort zónán kívül lehet! A langyos vízben nem...

Többen jeleztetek privátban, hogy szeretnétek megvenni a koszorút, mert értitek, érzitek, hogy számomra mekkora a jelentősége. Gondolkodtam, hogy mi legyen a sorsa és arra jutottam, hogy szeretném elárverezni az ANGYALOK Jótékonysági licit csoportban.
Ott bárkinek lehetősége lesz ajánlatot tenni rá, én pedig vállalom, hogy a legnagyobb ajánlatot tevő jelentkezőnek a saját költségemen elküldöm, ő pedig az adott számlaszámra elutalja a végső összeget, ezzel segítve egy beteg gyermek gyógyulását.
Azt hiszem, ez a történet így lesz kerek...sokat kaptam ettől a feladattól, ettől a koszorútól, és vissza kell adnom belőle,amennyit tudok, általatok.
Végül minden kör bezárul.
Köszönöm, hogy végig olvastátok! BÍzom benne, hogy ez is elindíthat közöttünk egyfajta kommunikációt, egy picit magasabb szinten.
alairas_4.jpg

Szubjektív könyvajánló

Tagadhatatlanul vonz az arisztokrácia világa. Ez a hajlamom valószínűsítem, hogy atyai nagyanyámtól eredeztethető, aki óvónő létére igazi nagyasszony volt, pezsgő társadalmi életet élt és botrányosan szép régiségei voltak. Igazából soha nem mesélte el, hogyan ismerkedett meg Nagyházi Csabával, de az tény, hogy szoros barátságban  voltak, együtt teáztak/kávéztak (Isten nyugosztalja mindkettőjüket, azóta odafent tartják a zsúrokat a Gondviselőnél). Nagyapám mérnökemberként folyton azért dolgozott, hogy előteremtse a mama által megkívánt életszínvonalra és csecsebecsékre valót, de ő örömmel tette ezt. Ha láttátok már -úgy ezerszer- a Szerelmünk lapjai-t, az ő történetük is hasonló...papa az utolsó napjáig szerelmes volt belé, a szíve szakadt meg, hogy ezeknek az utolsó hónapoknak (éveknek) már csak a számára volt jelentősége, mama már meg sem ismerte élete szerelmét, akivel házasságban több, mint egy fél évszázadot élt meg. 
A sors fintora, hogy mindhárom gyermekük elvált, többen többször is. 

Mama jó érzékkel választotta ki a legkülönlegesebb, legelőkelőbb tárgyakat, többek között a réz/kristálycsillárt is, ami némi hányattatás után immár a mi hálószobánkban függ, némileg felfrissítve, átalakítva.
Nagyon szerette a kalapokat is, már-már védjegyévé váltak, ahogyan a színben passzoló kosztümök, amik közül egyikhez-másikhoz kesztyűje is volt. Soha életemben nem láttam őt lapos talpú cipőben. Volt a megjelenésében valami királynői, valami tekintélyt parancsoló, és ha valaki ismeretlenül ránézett, biztosan nem az jutott eszébe elsőre, hogy vajból van a szíve, pedig abból volt. 
Ahogy öregszem, egyre több vonását fedezem fel magamban, igazolódni látszik hát a tétel, mi szerint az öröklődésnél nem a szüleink, hanem egy generációt ugorva inkább nagyszüleink vonásait mutatjuk.

Talán tőle ered a régi tárgyak iránti töretlen vonzódásom, talán nem, mindenesetre az biztos, hogy az elmúlt egy-két évben jelentős változáson mentem át a tárgykultúrával való kapcsolódásomat illetően. Próbáltam előkelően megfogalmazni, hogy gyűjtögetőből lassan gyűjtővé váltam. Az elmúlt tíz év gyűjtögetésének eredményét azonban felszámolni egyáltalán nem egyszerű. 
A történetet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy gyerek először szabadul be kontroll nélkül a cukorkaboltba és habzsol...mindenbe belekap, mindent megkóstol, amíg rosszul nem lesz, és akkor rájön, hogy ezt így nem lehet...Rájön, hogy van, ami nem ízlik neki, esetleg nem bírja a gyomra, vagy nem tetszik neki a színe, illata, de minél többet kóstol, annál biztosabban tudja, mi az, amit viszont szeret. Változó, hogy kinél meddig tart a folyamat, de idővel letisztul, ha nem klinikai esetről van szó, és kiderül, melyik válik a kedvencévé.

Számomra ez a kedvenc téma a karácsony lett. Minden érdekel, ami a karácsony misztériumával kapcsolatos, főképp a régi tárgyak, és hogy ezeket a tárgyakat el tudjam helyezni térben és időben, szükséges az adott  társadalom és az adott kor ismerete is.

Ami a könyvekkel való kapcsolatomat illeti, messzire nyúlik vissza. Mióta az eszemet tudom, nálunk nincsen karácsony könyv nélkül, és ez főképp anyu érdeme. Amíg a szüleim együtt éltek, nem volt kérdés, mindig került valamilyen könyv a fa alá mindkettőnknek, de ez nem változott az után se, hogy elváltak és egyedül nevelt minket tovább öcsémmel. Könyvre mindig előteremtette a rávalót és csontig hatolt, ahogy ragaszkodott ehhez, itt vagyok 38 évesen és magam is így csinálom. Amikor valamelyik családtagom megkérdezi, mit szeretnék, már azonnal vágom is rá, könyvutalványt.
Január első napjaiban rávetettem magam az online könyvesboltokra és be is szereztem a két legjobban vágyott darabot:
Kovács Dóra : "A királyék megint itthon vannak!" és Nyáry Krisztián Általad nyert szép hazát című köteteit.

Míg előbbi a Habsburg család és a magyar arosztokrácia XIX. szd-i karácsonyairól, ünnepi alkalmairól szól, utóbbi a magyar Himnusz meglepően kalandos történelméről, a Krisztiántól megszokott szórakoztató, izgalmas stílusban.

Van egy olyan "rossz" szokásom, hogy nem igazán olvasok újra könyveket, talán egy-két olyan kötet fordult meg eddig a kezemben, amit többször is, ahogy filmeket se nagyon nézek meg többször, kivéve egy-két kedvencet. Ezért a szórakoztató irodalomra nem igazán áldozok, azt megoldom a könyvtárból. Napjainkra oda jutottunk, hogy a könyv igazi luxuscikk lett, bár ha jobban belegondolok, talán mindig az volt. Ezért kétszer is meggondolom, hogy milyen kiadványokra ruházok be, igyekszem mindig olyan informatív, kézikönyv-jellegű írásokat választani, amiket a további kutatások alapjaként, egyfajta forrásként használhatok, és amelyek építenek, tanítanak, formálnak, egyszerűen csak adnak...hozzám tesznek. 
Így utólag már nagyon bánom, hogy a középiskolai történelem órákat megúszósra vettem, de nem volt jó tanárom és nem szerettem. A lexikális tudásom a nullához konvergál, és ezt fiatalként úgy éltem meg, hogy jó is lesz így, már akkor is volt google, bármire egy perc alatt rá tudtam keresni. De most már látom, hogy mennyire jó lett volna, ha kialakul egy átfogó képem a folyamatokról, amik zajlottak a világban, mert azt átlátom én is, hogy minden mindennel összefügg, ok-okozatként generál minden esemény egy újabbat.

A tárgykultúra és változása pedig elválaszthatatlan a társadalomban zajlott változásoktól.

Ahogyan a mai életünk sem lehet teljes anélkül, hogy ismernénk a gyökereinket, bármennyire is megosztó téma ez. 
Anyai nagyapám magas, fess, jóvágású és elképesztően intelligens, érzékeny férfi volt. Nagyon tudott szeretni, senkit nem ismertem életemben, aki így tudott volna, amit ő adott maga volt a feltétel nélküli, isteni szeretet. Nem változtatott ezen semmi, akkor is állandó és töretlen volt, amikor hosszabb ideig nem mentem el hozzá, de amikor megérkeztem -sosem felejtem el- általában a foteljében ült a nappaliban, ahogy beléptem elmosolyodott és azt mondta: "Megjött a királynőm." Í
A bennem élő hazaszeretet, a nemzeti öntudat érzése tőle fakad. Ebben biztos vagyok. 
Soha nem okított, egyszerűen csak élt, én meg csak csodáltam. Fogtechnikusként dolgozott és a műhelyében folyton ment a Kossuth rádió. Régi magyar filmek régi magyar slágerei, nóták, versek, a videólejátszó és a hatalmas vhs kazetta gyűjtemény olyan filmekkel, mint a Liliomfi...az egész életemre hatással voltak. A bakelit lemez sercegő hangja, ahogy feltette és a búgás, ahogy összedugta a hahgfalakkal az erősítőt...bárcsak még egyszer hallhatnám...
Számtalan alkalommal hallgattuk együtt a himnuszt, mert nagyon szerette a sportot. Az olimpia volt a kedvence és a válogatott meccsek, a Himnusz mindig szent volt, pisszenés se volt alatta, pedig a könnyünk potyogott közben, nem egyszer.
Érdekes, hogy mi marad meg bennünk valakiből, mennyire érezzük meghatározónak a jelenlétét az életünkben, miután elveszítjük.

Ilyen gondolatokat, emlékeket ébresztett bennem ez a két könyv, pedig még ki sem nyitottam őket.







Az első évtized

Szülinapi kérdezz-felelek 1. rész

Gratulálok,,A kérdésem az lenne hogyan fejleszthetném a kézügyességem ,,terápiás célból az orvosaim javasolták,,pszichiáter,,,kéz és vállsebész ,,varrogatok de csak kézzel pont az előzöek miatt,,kisebb illat párnákat ,,zsákocskákat,,karácsonyi díszeket,,de nem igazán megy jól,,ügyetlen a kezem,,és nem nagyon tudok öszpontosítani tartósan figyelni,, tudnál ebben tanácsot adni

Sokan kerestek olyan kérdésekkel, amikkel nem nagyon tudok mit kezdeni, mert nem szakterületem és nem szeretnék senkit félretájékoztatni. Ezzel a kérdéssel megkerestem az ergoterapeuta barátnőmet és megkértem gondolja át, mit lehetne ajánlani. Amint válaszol, én is továbbítom majd a választ!

 

Fuh, hát én annyi mindent kérdeznék Tőled... honnan a sok energia ennyi szépség alkotásához? Hihetetlenül inspiráló, szemléletformáló nő vagy. Imádom a régi tárgyakhoz való kötődésed, én is hasonlóan gondolkodom. Az pedig, hogy hétköznapi dolgokból mi mindent alkotsz.... csodás. Szóval a kérdések� honnan inspirálódsz, hogyan tudod az idődbe beilleszteni az alkotást a család mellett? A 4 kisfiam-8,7 es 3 eves ikrek- mellett az esti altatás után szoktam ecsetet kézbe venni, de sokszor hulla vagyok akkorra... viszont csak ettol simulnak ki az idegeim � sokszor a képeid hangulatától is képes vagyok feltöltődni

Az időgazdálkodás gyengém. Sajnos vannak hátulütői annak, hogy kisebb gyerekek mellett próbálok előre lépni, és ezt legtöbbször ti érzitek meg. Az egyik, hogy képtelen vagyok tartani a határidőket, mert biztos, hogy akkor jön közbe valami betegség vagy baleset, amikor nagyon nem kéne, a jó öreg Murphy dolgozik serényen. Ezt nagyon nehezen élem meg magam is, mert próbálom a szívem-lelkem beletenni ebbe és minél többet adni Nektek, de mégis előfordul, hogy csalódást okozok. Ez megvisel. Szégyellem magam és igyekszem kielemezni, mit rontottam el, hogy máskor ne forduljon elő, és bár tudom, ember vagyok, hibázok, igyekszem arra törekedni, hogy ebből egyre kevesebb legyen. Természetesen ahogy minden anyának, a gyerekek a legfontosabbak, és ugyan mióta a világon vannak, azt látják, hogy "dolgozom", bár ők nem munkának látják, hanem jó murinak, így egészen jól megértik, ha a türelmüket kérem. Egyszer, nem is olyan rég megkérdeztem a lányom, hogy ha valaki egyszer megkérdezne, anyának mi a munkája, mit mondanál? Azt válaszolta, hogy azt mondanám, fest.
Ő ezt látja meg belőle, ha a fiam kérdezném, ő biztos azt mondaná, varr. 
Az elmúlt tíz évben nagyon sokat tanultam, és az a szerencse, hogy az érdeklődésem nem hogy apadt volna, egyre sokrétűbb, ahogy jövök rá, mennyi mindent nem tudok még. Természetesen nézegetm én is, hogy ki mit csinál a külföldi bloggerek közül, főképp pinteresten, de itthon 1-2 embertől eltekintve abszolút rajtam van a szemellenző. Nem szeretnék másokkal foglalkozni, csak a saját dolgommal, így talán elkerülnek azok a vádak, hogy bárkit másolnék, vagy kritizálnék. Utóbbira kiemelten ügyelek, hogy soha ne legyek kritikus egyetlen alkotóval szemben sem, ha véletlen nem egy irányba nézünk, inkább szó nélkül tovább megyek, hiszen miért kéne mindenkinek ugyanoda tartani? Nyitott szemmel próbálok járni és mindent észre szeretnék venni, ami körülvesz. Ez a kedvenc elfoglaltságom. 

 

Lehet, hogy volt már ilyen beszámolód, de engem az érdekelne, honnan indultál és hogy terelődtél erre az útra, hogy jutottál el idáig. Az ember érdekelne, a techniķákat, trükköket majd menetközben úgy is megtanítod.�

 Gimnázium után elsőre felvettek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök karára. Minden vágyam ez volt, szerettem és tudtam rajzolni, és azt gondoltam, ez egy csodálatos szakma, csak aztán beleláttam a mélyéig és rájöttem, sosem lennék boldog, ha ez lenne a hivatásom. Sokáig silemmáztam, magam miatt is, aztán a családom miatt is, végül a diploma előtt úgy döntöttem, miután tíz évet áldoztam rá az életemből és még mindig nem sikerült megszerezni (mondjuk tényleg nem volt sok hátra), hogy ott hagyom. Megvívtam ezért a harcom mindenkivel, nem volt könnyű, és anyukám is csak 1-2 éve tudta elfogadni, hogy ahogyan most élek, az tesz boldoggá. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyszerre mondtam el neki azt, hogy ott hagyom az egyetemet, azt, hogy megismertem valakit, hozzá költözöm 120 km-re és várom a kislányom egy olyan férfitől, aki 12 évvel idősebb nálam és már kétszer elvált, ráadásul csak fél éve ismerem.
Megértettem, hogy sokáig nem is akart velem szóba állni...egyszer valaki azt mondta, hogy ha a lányom hasonlóan súlyos bejelentést tesz, mosolyogva kell majd fogadnom és mindenben támogatnom kell majd. Mindenesetre a végén már szívesebben maradtam otthon varrni, mint hogy szemináriumra járjak, de egyetlen az egyetemen töltött pillanatot sem bánok, mert rengeteget tanultam. Mondhatom, hogy kivettem belőle mindent, amit szerettem, ami a vizuális kultúrát, a stílusérzéket, a látásmódot, önmagam ábrázolását és másokkal való elfogadtatását is jelenti, de elsősorban azt, hogy felemelt fejjel járjak, bárhol is vagyok, mert a látnivalók nem a járdán várnak felfedezésre.

 

Szia Évi�Nekem az lenne a kérdésem, hogy mennyi alkotós idő után és hogyan találtál rá az egyedi stílusodra? � Ezt arra értem, hogy ha nem lenne ott a logód akkor is tudom hogy az a te műved mert annyira egyedi��

 Huha, hát ez nehéz kérdés, mert azt hiszem, ez egy végtelen folyamat. Olyn nincsen, hogy megtaláltam és készen vagyok, mert mindig változunk és mindig lesz, ami fontos lesz. Az elején mindenhez, amit készítettem, fehér hátteret használtam, mert akkor olyan volt a lelkiállapotom, hogy ezt a fajta tiszta ürességet kerestem mindenhol, ezért is volt fehér mindenem, a ruháim, a tárgyaim, mindenem. Egyszerűen annyira érzékeny stádiumban voltam a gyerekek születése után, annyira zaklatott voltam, annyira elvesztettem önmagam, hogy csak ezt tudtam elviselni. Nekem az anyává válás után újra kellett tanulnom ömmagam. Emlékeztem, hogy milyen voltam, de oda már nem térhettem vissza, az anyaság maga nagyszerű, de az nem én vagyok, az csak én egyik feladatom. Hosszú évekbe került, hogy visszaszerezzem az egyensúlyom, és ebben minden "rosszakaróm" nagyon sokat segített, akár hiszik, akár nem, amiért mindnek hálás vagyok. Érdekes látnom, hogy akik akkor lelki szegénynek tituláltak azért, amiért nem vagyok színes, most ebben a minimalista divatban vannak nyakig elmerülve, teljesen fehér és nyers fa mániában. Azt mondhatom, hogy kb 20 éves korom óta próbálom kifejezni magam és nagyjából 15 év után 2-3 éve sikerült eljutnom oda, hogy már nem kínkeserves küzdelem egy nekem is tetsző fotót összehozni, hanem már érzem, hogy mit hogyan kellene, és legfőképp miért. Az egyetemen nagyon megtanultam, hogy az öncélúság soha nem vezet jóra, mindig mindennek oka kell, hogy legyen, és értelme.

 

Egyszer elmennék veled egy kincskeresésre olyan jó dolgokat találsz mindig � kérdésem: Hogy kerültél a pentart csapathoz? Illetve melyek a kedvenc technikáid �

 A közös kincskeresés különben nem rossz ötlet és már egy ideje foglalkoztat, talán ha vége ennek a koronás időszaknak, lehet is belőle valami...
A pentás csapathoz pedig úgy kerültem, hogy 2016-ban írtam egy posztot a stamperia transzfer zseléjéről, amikor itthon a pentás vegyszerek még nem is léteztek, ezt olvasta a penta tulajdonosa. Nagyon tetszett neki, hogy őszinte a poszt és nem kertelek, de ezt én is csak utólag tudtam meg. Akkoriban még Juditu dolgozott velük, és talán az ő ötlete volt egy blogger találkozó, ahová meghívtak bloggereket, Lakbear-t is és engem is -többek között. Azóta dolgozunk együtt, tehát immár 4 éve. Soha nem volt közöttünk semmiféle írásos, szerződéses kapcsolat, engem a lojalitás tart ott, számomra nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, hogy a penta család részese lehetek és hát nem titok, nagyon szeretem Holczer urat, ő egy áldott jó lélek, és amit képvisel, az maximálisan egyezik azzal, amit én szeretnék képviselni. Nem nagyon tudok elképzelni olyan okot, ami távozásra késztetne, emelett pedig tény, hogy a vegyszereik itthoni fejlesztések, itthoni munkaerőt támogatok a megvásárlásával és minőségben is a legjobb. Ezek összessége adja az elkötelezettségem alapját.
Ami a kedvenc technikámat illeti, egyértelműen a festés az...minden festék közül a dekor paint, amivel a legjobban szeretek dolgozni, és bár az csiszolással, piszkolással jár, ezzel festeni gyakorlatilag olyan, mint a szobrászat...A viasszal kezelve a legsimább, legselmyesebb, legegyenesebb felületet adja a finom csiszolás után.

 

Hogy jut időd a házimunkára,és mi az amit nem szeretsz (házimunkák közül)?

Egész őszintén én inkább arra válaszolnék, hogy mit szeretek. Mosni és teregetni, hidegebb napokon vasalni. A többi kötelező rossz, és ezer szerencsém hogy ebben a férjem nagyon sokat segít. Ő az, aki miatt rendszeretőbb lettem, mert én alapvetően egy szörnyen szétszórt, rendetlen ember vagyok.

 

Szia Évi! Lesz e könyv, kiadvány tőled a közeljövőben????

Erre nagyon egyszerűen tudok válaszolni, nem.
Nagyon köszönöm, hogy kérdezhetek!! �
Gyerekekkel foglalkozom,nagyon sokat kézműveskedünk. A kérdésem az lenne,hogy a youtube-s videókon kívül,meg a Te videóidon kívül hol lehet a különböző technikákat megtanulni?
A karanténos időszakban kezdett a penta technika óra névvel live videókat közzé tenni, ezeket érdemes nézegetni, és egyébként folyamatosan jönnek az újak is, ott menet közben is lehet kérdezni az előadóktól, ha bármilyen kérdés felmerülne! Sajnos ilyen irányú szakirodalom offline formában nem igazán van.
Ez a hallatlan szenzibilitas, amivel a szepseget felfedezed "(es letre is hozod)...NEKED... . Milyen gondokat okoz az élet mas területein, es milyen modszeret fejlesztettel ki ezek ellen..!??
Nem kevés időmbe telt, hogy lesakkozzam magammal, hogy amikor valaki "bánt", azt ne vegyem magamra. Nehéz volt megértetnem magammal, hogy személyeskednek anélkül, hogy ismernének, tehát nem is tudhatják, miről beszélnek. A legfontosabb az volt, hogy önmagammal tisztába jöjjek, tudjam, ki vagyok, mit akarok, mit érek és mit akarok adni. Hogy önmagamnak megfeleljek, a terveimnek, az önmagammal szemben támasztott -egyébként nem alacsony- elvárásaimnak. Akik valóban ismernek, tudják, hogy mi munkám van ebben és nélkülük talán nem is ment volna, ezért nagyon hálás vagyok.
Az ember-ember kapcsolatokon kívül gyakorlatilag más nehézséget nem okoz számomra ez a fajta hiperszenzivititás, élvezem, hogy észreveszek sok olyat, amit más talán nem, és ez az emberek metakommunikációjára, hangszínük változásaira is és úgy "ámblokk" mindenre érvényes velük kapcsolatban. Hasznos tulajdonság, ha tudjuk kezelni, és azt hiszem, talán 38 éves koromra megtanultam kézben tartani, A munkámat mindenképpen segíti, nagy mértékben!
Szia Évi! Imádom az egészet amit képviselsz�természetesen egy személyes találkozó is a kedvemre lenne, de most így virtuálisan kérdezném, hogy mikor volt az a pont amikor tudtad, hogy ez az a vonal, az út amin szeretnél járni és el is döntötte, hogy Te csak ezzel szeretnél foglalkozni? Köszönöm a lehetőséget ��
Ahogy feljebb írtam, 2010-ben, amikor az életem is úgy hozta, hogy gyakorlatilag az ország másik felébe költöztem és rájöttem, hogy kisbabával, végzettség nélkül amúgy se lenne sok esélyem mást csinálni, így minden egyes nap azon dolgoztam, hogy egyszer mindenkitől függetlenül a saját magam ura lehessek és a munkám csak az internet kapcsolattól függjön. Napi 12-14 órák vannak ebben, amiből Ti talán nem sokat érzékeltetek, de kisbaba mellett elég megterhelő volt. Az akkori képeimet visszanézve ez rajtam is tisztán látszott.
Te honnan inspirálódsz?Hogy bírod ilyen kevés alvással?Sokszor írod, hogy éjszaka is alkotsz.❤️�
Igazság szerint huszonévesen nem okozott gondot akár alvás nélkül is lehúzni teljes éjszakákat a varrógép vagy más munka felett, mára már ezt nem bírnám...olyan 5-6 óra alvással elvagyok ilyenkor, de a szervezetet nem lehet sokáig kizsigerelni, behajtja, amire szüksége van, ezért igyekszem inkább megadni és egy-egy húzósabb időszak, vagy hajnalig tartó alkotás után alszom azért. Nem szeretném, ha egyszer mondjuk épp vezetés közben venne rá a szervezetem, hogy pihenjek, vagy egy betegség kényszerítene rá, hogy megálljak.
Hogyan van mindenre időd, a családod mellett?
Szerencsés vagyok, mert mindenben támogatnak, a gyerekek már ebbe születtek, őket nem viseli meg. A férjem pedig nagyon sokat segít, egyedül nem menne, ezt tudom. Igyekszem nagyon megbecsülni őket és elmondani nekik minden nap, hogy milyen hálás vagyok! Mindig mindent igyekszünk megbeszélni, azt is, amikor sűrűbb, és olyankor a kicsik is segítenek, néha csak azzal, hogy egyszerűen hagynak haladni.

A Családod, Férjed, Gyerkőcök, hogy élik meg a mindennapokban, hogy ilyen lelkes piacozó, újrahasznosító, kreatív, ügyes és bátor vagy?
Emellett foglalkozol-e mással?
Hogy gondolod, a Gyerkőceid is örökölték ezt a rengeteg bámulatos tulajdonságodat?
Képek alapján látható, mennyi csodát tettél már az otthonotokkal...Most már mindennel elégedett vagy, vagy esetleg még vannak elkészülésre váró projectek a fejedben?
Ahogy írtam, szerencsére mindenben maximálisan mellettem /mögöttem állnak, és nagyon büszék rám. Nélkülkük tényleg nem menne...Mondjuk amikor a piacról zsákszám hordom haza a holmit, attól nincsen lenyűgözve a férjem, de miután elmesélem, hogy miért hoztam el és mennyit spórolok vele, megbékél.
Semmi mással nem foglalkozom, igazából így se nagyon győzöm, a napom nagyon nagy részét kitölti, még mindig kb 10-12 órát dolgozom azon, hogy összeálljon és működni tudjon minden, amiben benne van a kezem. Nem egyszerű, de nem munkának élem meg, kihívásnak néha, máskor szórakozásnak. De sohasem tehernek.
Anna rendkívül ügyesen rajzol, és borzasztóan érzékeny, de nálam sokkal nőiesebb és lehet, hogy nem fog majd annyira lelkesen barkácsolni...ő inkább a művészi vonal.
A fiam elképesztően összetetten gondolkodik, csoda kreatív, ő imád felfedezni, sőt feltalálni, nagyon jó kis szerkezeteket épít és tervez, mindenre alapanyagként tekint, úgyhogy ha ez így marad, csodás csapat lehetünk...természetesen nem lesz baj az sem, ha nem az lesz minden vágyuk, hogy közös vállalkozást vigyünk. Azért az én rejtett kis vágyam ez lenne...
Rengeteg dolgom és tervem van még. Negyedik éve élünk itt, és igazából soha nem volt pénzünk felújítani egyszerre a lakást, mindig csak apránként. Itt a fürdő, itt a konyha, az előszoba, az ajtófélfák, nyílászárók felújítása, igazából még csak a gyerekszoba és a hálószoba az, amivel elégedett vagyok. Kb még tíz évre való feladat vár úgyhogy  jövőre is lesz miről írnom!

(folyt.köv.)

Műfenyő behavazása

Ahogy változik az időjárás és egyre kevesebb olyan telünk van, amikor esik a hó, egyre jobban vágyik az ember arra, hogy legalább látszatra legyen egy kis fehér, egy kis zúzmara, egy kis fagy az Ünnepek idején. Gyanítom ez az oka annak, hogy egyre divatosabbak a havas műfenyők, és ez a "divat" bizony engem is magával sodort!

Adott volt egy alapvetően bájos, formás, különleges kis fácska, amit szerettem volna havasabbá tenni, mert a gyerekszobába szántam, és az egész csodavilágnak része a hó. Mivel a gyerekeim az idei őszi szünetben, alig néhány hónapja lettek Harry Potter fanok, ilyen témájú dekort szeretnének és ehhez is hozzátartozik a hó.
(Bár azt nem tudom garantálni, hogy a gyerekszobában is havazni fog...:)  )
A kiindulási állapot ez volt:

_mg_0645.JPG

_mg_0644.JPG

Ez egy alapvetően is havas fa, de inkább csak jelzés értékű rajta az a kis fehér. 
Ennél sokkal többet szerettem volna.

Segítséget kértem Anikótól, aki profi virágkötő és abszolut jártas a virágkötészeti és dekorációs alapanyagokban, hogy milyen megoldás lehetne erre, ami szép és tartós is, és szerencsémre volt is ötlete.
Már csak be kellett szerezni a hozzávalókat, amiket szintén neki köszönhetek.

Szükség volt egy bivalyerős ragasztó spray-re, és flokkoló porra ( nagyon finom szemű műhó, mint a bársonypor) .

_mg_0648.JPG

Rákerestem, a ragasztó spray megrendelhető pl itt: http://www.anitadecor.hu/oasis-easy-color-ragaszto-spray

, de nyugodtan keressetek rá, hátha van máshol is. Oasis easy color glue spray vagy ragasztó spray.
A porhót a D&D forgalmazza DD54538 cikkszámon, itt érhető el: https://decorand.com/Dara/Muho-flock-Cotton-20x14x3cm-feher-p145912.html

Utóbbi nagykereskedés, de ezzel a termékszámmal esetleg érdemes érdeklődni a forgalmazóiknál. Nagyon finom, összeálló, egyáltalán nem szemes.
Az Oázis kertészetben is sok termékük van, hátha tartanak, vagy rendelnek.

 

Igazából nem tettem mást, mint áganként felülről alaposan lefújtam a ragasztóval a fát és egy szitával rászitáltam az anyagot. Az első rétegtől csak zúzmarás lesz, utána jöhet még egy réteg ragasztó és megint egy kis szórás... Nem lenne szükség a szitálásra, de én nem akartam bogyókat...

Mikor az első körrel elkészültem, összesöpörtem a lehullott port és a második rétegre elég is volt. 
Egy 150 cm-es fára egy flakon spray ment el és két zacskó flokkoló por, hogy ezt az eredményt kapjam:
_mg_0653.JPGFújtam egy kis ragasztót a törzsére is, hogy az is havas legyen, de igazából semmi szabályosság nincsen benne. Kb két órás mutatvány volt és nagyo elégedett vagyok az eredménnyel! 
Hálás köszönetem a kolléganőnek a segítségért!
Igazából, hogy lássátok, mennyire "bolti" az eremény, mellé állítottam a gyárilag flokkolt másik fát,  és nincsen igazán különbség.

_mg_0656.JPG

_mg_0658.JPG

_mg_0659.JPGA ragasztónak a szokásos, közepesen erős ragasztó szaga van, elviselhető, én nem javaslom az ablaknyitást, mert ha pici huzat is van, széthordja a nagyon finom port. Inkább tegyetek fel egy maszkot, hogy ne szálljon bele az orrotokba is, mint nekem...
Érdemes alóla elpakolni és olyan helyen csinálni, ahol össze lehet húzni a leeső port, nem szőnyegen pl.
És a szabadtér se a legjobb ötlet a légmozgás miatt, túl sok anyag menne pocsékba.

Száradás után tök jól fenn marad, nem ragad, nem fog egyben leválni, és egy darabig nyilván hullik, ahogyan a gyári is, de ez ezzel jár.

Mindenkinek jó munkát kívánok! 
alairas_3.jpg

Maratott vastag falú üveg díszek

PENTART etching paste + velúr repesztó rendszer + matt akril

Az egész onnan indult, hogy mint mindig, idén is elkezdtem egymás mellé rakosgatni a díszeket, hogy lássam, mi illik mihez és mi milyen hangulatot ad együtt. Sokszor kérdezitek, hogy mit csinálok a díszekkel, ha minden évben más a koncepció, de az igazság az, hogy nem alapvető és gyökeres a változtatás, mert van néhány "basic" darabom, amikhez a kiegészítőket variálva lehet a végén teljesen más eredményt elérni.
Ez a legutóbbi ilyen válogatásom pedig nagyon tanulságos volt.

Vegyük sorra ezeket a tanulságokat:

Azok a díszek, amik jól mutatnak egymás mellett a földön vagy a dobozban, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan jól mutatnak a fán is. Ott valahogy sokkal jobban kijönnek a különbségek, az egyéniségek...mint amikor kikészítesz egy szettet, amit fel szeretnék venni, de amikor felveszed, kiderül, hogy elméletben sokkal jobban működött, mint a gyakorlatban.

Én csak arra koncentráltam, hogy az elmúlt években összegyűjtöttem rengeteg vastag falú üveg díszt. Az ócskapiacokon, januári fél áras vagy 70%-os akciókban, és egyet-egyet saját magáért is, mert rajongom értük. De ezekből kész anyagi csőd egyben megvenni egy teljes, mondjuk két méteres fára elég készletet, úgyhogy ezt eleve el is vetettem, viszont tíz év alatt nagyjából sikerült összeállítani az "álom kollekciót". Mennyiségre.
Merthogy a színekkel volt egy kis difi...

Mutatok egy képet:
maratott_uveg_diszek_18.JPGMindkettő vastag falú, üveg dísz, de a bordás, repedezett sárgásabb és ez a kép még nem is mutatja, mennyivel. Nüansznyi is lehetne a különbség, ha nem lennék ennyire perfekcionista, mint amennyire vagyok, engem ez a pici különbség kifejezetten zavart.
Ugyanígy voltam a rózsaszínekkel is, volt közöttük hideg rózsaszín, amit nagyon szeretek, a szürkés, piszkos árnyalat, de volt egy, ami melegebb rózsaszín volt, picit narancsosabb, ami nagyon elütött a többitől. 
Ezt szerettem volna kezelésbe venni elsőre, mert úgy gondoltam, hogy ha megmaratom a pasztával és matt lesz, akkor az tompít a színén, ami elég a sikerhez.
Elővettem hát a jó öreg üvegmaró pasztát és lekentem vele kívülről a gömböt. Rajta hagytam egy órán át, de győzött a kíváncsiság, meg akartam nézni, hogy sikerült...

maratott_uveg_diszek_02.JPG

maratott_uveg_diszek_01.JPG

Tulajdonképpen eglsz éjszaka rajta kellett volna hagynom az optimális cél elérése érdekében, de nem bírtam ki.

maratott_uveg_diszek_03.JPG

maratott_uveg_diszek_04.JPG

Fogtam egy nedves rongyot és letöröltem róla a pasztát. NAGYON FONTOS, HOGY EZEKET A DÍSZEKET NE TEGYÉTEK FOLYÓVÍZ ALÁ, MERT HIÁBA VAN LEZÁRVA, A KUPAK AKÁ BEFOLYIK A VÍZ ÉS A BENTI FONCSOROZÁST FELOLDJA, MEGSÉRTI!

 És itt jött a meglepetés.
A gömb színe egy az egyben lejött, mert mint utólag kiderült, a színét adó fólia meglepő módon kívülről volt rajta. Eddig jellemzően olyanokat találtam, amikben belül volt a színes fólia, ami egyben a tükör hatást is adta, de most nem így jártam és ebből következik a következő tény: ha találtok ilyen díszt, de nem tetszik a formája, nem kell kétségbe esni, könnyedén leoldható róla a fólia, üvegmaró pasztával (is).

Természetesen nem így terveztem, dehát ember tervez, kétségbe meg nem esünk...
Nyilván a fólia miatt nem marta meg a paszta az üveget, úgyhogy miután alaposan megtisztítottam, visszakentem rá a pasztát és hagytam, hogy hasson.

maratott_uveg_diszek_07.JPG

maratott_uveg_diszek_08.JPG

Ezúttal sikerrel jártam, hiszen már nem a fóliát "marattam" az anyaggal, hanem a valódi üveget és már majdnem tökéletes volt az eredmény, de szerettem volna egy picit még csavarni rajta, ezért elővettem a country zöld matt akrilt, és picit, de tényleg nagyon picit bemaszatoltam vele az immár matt gömböt. Ettől lett egy kis halvány zöld beütése és hogy még egy kicsit jegesebb legyen, ugyanígy maszatoltam rá a hópasztából is egy nagyon picit, végül pedig a velúr repesztő szettel kezeltem. Ez egy két lépéses repesztő lakk, az eredmény pedig puha, bőrszerű, varázslatos és tompa lesz.
maratott_uveg_diszek_16.JPG

Gondoltam, teszek egy próbát a másik dísszel is, aminek szintén nem szerettem az aranyos árnyalatát, elütött az ezüstöktől, és tulajdonképpen mindentől, ezért kezelésbe vettem. Alul kicsit megkapargattam, és láttam, hogy ezen is kívül van a fólia, ezért meg se próbáltam se maratni, de más oldószerrel nekimenni, mert csak egyetlenné tettem volna a felületet, ha megsértem.

maratott_uveg_diszek_06.JPG

maratott_uveg_diszek_05.JPG

Ezeken a képeken jól látszik, hogy mekkora a különbség a vágyott barna (kisebb gömb) és a rendelkezésre álló szín (nagyobb gömb) között, és mivel azt a rózsaszínnél már láttam, hogy a sima mattítás nem fog működni, elővettem a country zöld matt akrilom. Alapozás és minden nélkül festettem, mert nem voltam benne biztos, hogy nem akarom-e majd visszakoptatni az éleket. Végül nem így döntöttem, de mivel a végén lakkoztam, így nem volt gond, hogy kimaradt az alapozás.

Természetesen én is látom, hogy semmi katasztrófa nem történt volna akkor se, ha nem megyek neki, de azért ha megnézitek a képet, látszik, hogy a matt hideg rózsaszíntől és a matt hideg barnától azért elüt...És mivel alapvetően az az elvem, hogy egyszerre max 2-3 színt használok, ez így "túl sok volt".
maratott_uveg_diszek_10.JPGUgyanúgy festettem le, mint bármi mást és igazából itt már sima műanyag gömb is lehetne, mert teljesen átfestettem. Mégis, valahogy a formája, az arányai, a míves kupakja sejteti, hogy ez egy komolyabb darab.

maratott_uveg_diszek_11.JPG

Miután megszáradt rajta a dupla réteg matt akril, jött a velúr repesztő ide is, az első réteget feltettem, miután átlászóra száradt MAGÁTÓL, jött rá a második réteg, és azt már lehet hajszárítózni. Végül pedig fehér befejező viasszal kentem át alaposan.

maratott_uveg_diszek_12.JPGJól látszik, hogy a fagyosra maszatolt kis zöld miatt milyen jól passzolnak, ez is egy olyan kis apró nüansz, ami segíti az összhang kialakítását.
Természetesen előfordulhat olyan is, hogy most valaki a fejéhez kap, hogy te jó isten, miért kellett átfesteni, de számomra sokkal szebb lett így, zöldesen mindkettő.
Viszonyításképp egy fotóra tettem az előtte/utána állapotot és szerintem zongorázni lehet a különbséget:

maratott_uveg_diszek_17.JPG

Az összhangot illetően fontos szempont, hogy mi alapján választunk színeket egy-egy kompozícióhoz. 
A színkört biztosan nagyon sokan ismeritek, nagyjából így fest:
189e7172e79f404a954e427b63534be5.jpgÚgy tanítják, hogy egy helységben, egy kompozícióban maximum 2-3 színt érdemes használni, és ezt célszerű úgy kiválasztani, hogy rábökünk egy színre, ami a legjobban tetszik, lágyítjuk a mellette levővel és kiegyensúlyozzuk a szemben levővel. Nyilván most borzasztóan leegyszerúsítettem, mert a színtan egy végtelen téma, de így talán érthetőbb.
Nálam ez úgy festett, hogy ráböktem a country zöldnek megfelelő fehéres, világos zöldre a havas fa miatt, ez a legnagyobb felület. "Mellette" a barna a "rokon" szín, amivel lágyítani tudom, a sárgát kihagytam, túl meleg nekem, és a rózsaszín a komplementer (vagy kiegészítő) szín, amivel ellensúlyozhatom a zöldet.
Nem szakmai és biztos, hogy sírógörcsöt kap, aki diplomázott színtanból, de ez egy jó mankó, amikor az árnyalatokon gondolkodtok.
Az összhang pedig máris sokkal jobb lett:

maratott_uveg_diszek_13.JPG

maratott_uveg_diszek_14.JPG

maratott_uveg_diszek_15.JPG

Láthatjátok, hogy sokszor hibázok én is, sokszor "véletlenül" sikerülnek tök jó dolgok, ezért mondom mindig, hogy nem kell félni! Nem baj, ha ront az ember, mert benne van a pakliban, de könnyen lehet, hogy egy sokkal jobb dolog sül ki belőle, mint az elején gondoltad.

Tudom, macera ez, alapozni  és/vagy maratni egy rétegben, festeni két rétegben, velúr repesztő 1. komponens, majd velúr repesztő 2. komponens, és ezek között mind kivárni a száradást, de szerintem annyira megéri! 

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló ötletekről, esetleg botladozásokról, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot és/vagy kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak! 
alairas_3.jpg

Foncsorozott gyertyatartó fagyos kivitelben

PENTART Mirror mist + glass etching paste + hópaszta

Korábban volt már egy bejegyzésem a mirror misttel (vagy magyarul a tükörpermettel) kapcsolatban, ezt nagyon sok szeretettel ajánlom, ha eddig nem találkozták ezzel az anyaggal. Már akkor is nagyon szerettem az eredményt, de ezt most megpróbáltam egy kicsit tovább fejleszteni, az idei fagyos, havas dekorhoz illeszteni.

A hétvégén talált 200 ft-os üveg poharat alakítottam át, mégpedig a következő módon: a belseje mirror mistet, a külseje üvegmaró pasztát és hópasztát kapott.

Első lépésként alaposan elmosogattam a poharat, zsírtalanítottam, ez alapvető fontosságú. Mivel a pohár külsejére a glass etching, avagy üvegmaró pasztát akartam felrakni, muszáj volt a lehető legalaposabban megtisztítani, különben a reakció nem indul be és nem sikerül a mattítás.

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_02.JPG

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_03.JPGAz üvegmaró paszta ható ideje a leghosszabb, ezért ezzel kezdtem a munkát. Felvettem egy gumikesztyűt a biztonság kedvéért, amit a termék dobozában meg is találtok, mivel egy erősen maró vegyszerről van szó. Nagyon erősen javaslom, hogy -ha eddig nem is- ezúttal alaposan olvassátok el a használati útmutatót, amiben szerepel, hogyan lehet semlegesíteni az esetleg irritációt okozó anyagot!

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_04.JPG

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_05.JPGA tiszta üvegfelületre egyenletes rétegben kell felvinni és a papírja szerint minimum fél órán át rajta kell hagyni, de azt javaslom, hogy hagyjátok hatni egy egész éjszakán át, a biztonság kedvéért,
Az üvegmaró hatása kémiai jellegű, tehát nem bevonatot képez, hanem magát, az üveg felületét marja meg, mattítja.

Miután másnap hideg vízzel lemostam a paszta maradékát kívülről, elővettem a mirror mistet, de szigorúan az üvegre valót. Érdemes nagyon odafigyelni, mert két kivitelben érhető el, egy zöldes csomagolás a műanyag (akril) felületekre, és egy kékes az üveg felületekre. Nekünk az utóbbira van szükségünk.
Feltettem az üvegcsére a spray fejet és a bejegyzés elején említett posztban szereplő módon, egyenletesen befújtam a pohár belsejét.
Nagyon jó szolgálatot tesz, ha kimaszkoljuk azokat a felületeket, amiket szeretnénk megkíméli a tükörpermettől, mert az bizony száll.
Alapvetően lakk sprayvel tartósítani kéne, azonban itt most a pohár belsejében nincsen erre szükség, mert nem lesz kitéve semmiféle behatásnak. Ha oxidálódni kezdene, azt se bánnám, azonban ha ezt szeretnénk megakadályozni, akkor azért javasolt a lakkozás és mindenképpen spray kivitelben, hogy ne sérüljön a mist bevonat.

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_06.JPG

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_07.JPGA belső fényes rétegen nagyon szépen tompít a külső matt réteg, amit egy kicsit még megdolgoztam a hópasztával, hogy fehéresebb, fagyosabb legyen.
Gyakorlatilag száraz ecsettel tettem fel, nagyon keveset, alaposan bedolgoztam körkörös mozdulatokkal a mélyedésekbe, és utána egy puha ronggyal visszatöröltem itt-ott.

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_08.JPG

foncsorozott_mecsestarto_mirror_mist_01.JPG

Alapvetően nem nehéz egyik lépés sem, de mindenképpen alaposan oda kell figyelni, mert komoly vegyszereket használtam az eredmény eléréséhez és a biztonság az első,
Összefoglalva, megtisztítottam, marattam a külsejét, fényesre fújtam a besejét és kívül kicsit bekentem még a külsejét a hópasztával, amit visszatöröltem

Az anyagokkal kapcsolatban találtok videókat a Pentart youtube csatornáján, a tükörpermetről az alábbi linken:
https://www.youtube.com/watch?v=SeqgsXR86gw

 HA tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlókat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot, és gyere, kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

alairas_3.jpg

Mázas kerámia díszek átfestése tartós megoldással

PENTART BONDING PRIMER + matt akril festékek

Alapvetően egy tárgynak két fő tulajdonsága számít, mikor elsőre ránézünk, a színe és a formája. Kis gyakorlással révezethetjük a szemünket, hogy külön tudja választani a kettőt és el tudjon vonatkoztatni a színtől.
Ha ez sikerül, szó szerint új dimenziók nyílnak meg.
Ezúttal konkrét tervem volt, van a lányom szekrénye tetején két kis fa ház, ezek lesznek a manók házai,amíg nálunk laknak karácsony előtt, hogy jelentsenek a Jézuskának a gyerkek minden csínytevéséről. (Tudom, van benne kis képzavar, de nálunk nagyon bevált, elég csak azt mondanom ilyenkor, hogy a manók mindent látnak ám...)

Ezekhez a házikókhoz méretben tökéletesen passzolt a két nagyobb fenyő, amit  a kikben vettem készen. Látványra azonban többet szerettem volna. Más méretű, kicsit más formájú fákat is, amik mégis passzolnak az összképbe.
Próbáltam polirezint keresni, de jellemzően kisebbek vannak vagy megfizethetetlenek, tudjátok a polirezin az a súlyos műanyag, amiből mostanában rengeteg dekortárgyat készítenek, mert könnyű apró részleteket kialakítani belőle és mégis tartós. A koszorúkra és a fákra kerülő figurális díszek nagyon jelentős része is ebből az anyagból készül.

Egy idő után feladtam a keresést és elkezdtem csak a formára koncentrálni.Így találtam ezekre a fenyőkre a pepcoban néhány hete.

keramia_fenyok_atfestese_02.JPGFormára tökéletesen passzoltak, méretre is nagyjából, csak a színük...És az is zavart, hogy ennyire fényesen csillognak, szerettem volna mattítani rajtuk.

Szükségem volt az átfestéshez egy alapozóra, ami gyakorlatilag bármin megtapad, mázon, műanyagon, üvegen, ezért elővettem a penta bonding primerét, azaz kötőhídját, alapozóját, ami dirket az ilyen -egyáltalán nem nedvszívó- felületekhez lett kifejlesztve.
Korábban a harzo16 és társai voltak szolgálatomra a hasonló feladatok megoldásában, de jóval barátibb, ha kis felületekhez kell, egy ilyen kisebb kiszerelésű anyag.
Az alkalmazásáról a pentart youtube oldalán is van fenn egy videó, amit az alábbi linkre kattintva érhettek el:
https://www.youtube.com/watch?v=MsbMjYjPHns&feature=emb_title

keramia_fenyok_atfestese_01.JPGAz egyenletesebb és biztosabb, jobb fedés érdekében nem sima ecsettel, hanem szivacsecsettel, tunkoló mozdulatokkal vittem fel az anyagot a felületekre. Ezzel azt is garantáltam, hogy még véletlenül se tud megfolyni a sok dudor és völgy között, mert az nem lenne szép. 
Nem az a lényeg, hogy a színt tökéletesen befedje, sokkal inkább, hogy a felületet mindenhol tapadásbiztossá tegyük.

keramia_fenyok_atfestese_04.JPG

keramia_fenyok_atfestese_03.JPG

Nagyon-nagyon fontos megvárni a tökéletes száradást, ennek érdekében egy egész napon át hagytam száradni őket. A következő lépés a szín hozzáadása volt, amihez a "FENYŐZÖLD" pentart matt akrilt használtam, ezúttal sima, lapos ecsetet vettem a kezembe a munkához.

keramia_fenyok_atfestese_05.JPG

keramia_fenyok_atfestese_06.JPG

Miután ez is teljesen megszáradt, "szárazecset" technikával átsimogattam az egészet egy kis fehér akrilfestékkel, szintén matt. Aki nem biztos a módszerben, vagy a kezében, az erősen felhigított fehér matt festékkel is átkenegetheti a kiugró részeket.
Különben nem ördöngősség, az ecsetre nagyon kis festék kerül, azt is le szoktam kicsit ütögetni egy papírtörlőn, utána fentról lefelé, függőleges, nagy mozdulatokkal, finoman végighúztam a fákon az ecsetet. Inkább menj vissza többször, és legyen halvány, mert vissztörölni nehezebb, mindenesetre célszerű egy nedves ruhát kézközelben tartani, és nagyon finoman megpróbálni felitatni a még nedves festéket, ha túl sok lett. Dörgölni nem javaslom, nehogy megsérüljön az alapozott, festett rész és tönkremenjen az eddigi munka.

Kicsit gyenge a fény az alsó, bal oldali képen, de nagyjából látni, milyen hatás elérése a cél. Szép, deres, finom fehér.

keramia_fenyok_atfestese_08.JPG

keramia_fenyok_atfestese_07.JPG

A szárazecsetes kezelés után már csak a csillogás hiányzott.

Ehhez két módszert tudok ajánlani, az egyik, ha van otthon a jegkristály pasztából, akkor azzal szépen végig lehet kenni telibe az egészet, vagy csak az ágak csúcsait, kinek hogy tetszik. A másik megoldás, ha van otthon fehér vagy ezüst csillámpor, bár én a fehéret sokkal jobban szeretem, mert finomabb, akkor a még nedves festékbe szórjatok belőle finoman. Célszerű a tenyeretekbe kiszórni először, és onnan csipegetni és adagolni, mint a sót, hogy ne boruljon rá még véletelenül se az egész tégely. Az eredmény nem ugyanolyan, de nagyon hasonló és én nagyon szeretem:

keramia_fenyok_atfestese_09.JPG

keramia_fenyok_atfestese_10.JPG

keramia_fenyok_atfestese_11.JPG

keramia_fenyok_atfestese_12.JPG

keramia_fenyok_atfestese_13.JPG

keramia_fenyok_atfestese_14.JPG

A kisebb fa 750 ft volt, a nagyobb 1200 ft, így a felhasznált (itthon rendelkezésre álló) festékekkel kicsit több, mint 2000 ft-ból lett két egyedi, és visszafogott, de mégis csillogó dekorom, amit gyakorlatilag egész télen tudok használni, mert nem kifejezetten ünnepi, mégis nagyon hangulatos.

Az alapozót és a matt festékeket is megtaláljátok pl a kosárboltban ( https://www.kosarbolt.hu/tapadohid_100)  is, mint ahogy annyi minden mást, de elvileg a hobbiboltok is tartanak belőle mindig. Nagyon jó hasznát veszi mindenki, aki régi műanyag vagy kerámia, esetleg üveg díszeit szeretné átfesteni, ezáltal újrahasznosítani. Mindig gondban vagyok, mikor kérdezitek, hol érhetőek el ezek az anyagok, mert én a nagykerből hozom, de igyekszem mindig körülnézni, hogy a neten hol a legkedvezőbb az ára. Ti is nézzetek  körül, mielőtt megrendelitek!:) 
A viszonteladók listáját megtaláljátok a https://viszonteladok.pentart.eu/ oldalon, megyénként.

Ha maradt esetleg kérdés, megtaláltok a facebookon, mindenkinek jó munkát, nyugodt, békés készülődést kívánok!
alairas_3.jpg

Emeletes kínáló fa tálcából és gyertyatartóból

PENTART befejező viasz fehér és barna színben

Az ünnepi asztalok, büféasztalok, sőt a forrócsoki-pultok nagy kedvence az emeletes kínáló, ami szűkös helyen is jó szolgálatot tesz, hiszen gyakorlatilag dupla helyet kínál a hagyományos tálcákhoz képest, ráadásul látványnak is mesések.
Ezúttal egy kisebb és egy nagyobb fa tálcát dolgoztam össze két fa gyertyatartó és egy fa fogantyú felhasználásával.

_mg_9836.JPG

_mg_9843.JPG

Express ragasztót használtam, miután kibányásztam a gyertyatartókból a fém betétet, mert fát a fához könnyebb ragasztani, mint fát a fémhez, utóbbi ugyanis nem elég porózus, hogy összeépülhessenek az anyagok. Simán jó az egyszerű fa ragasztó, sőt, talán a ragasztópisztoly is. A lényeg, hogy próbáljatok fát fához ragasztani, ha nem jön ki a fém betét, akkor elég, ha a pereméről befelé hajtjátok. 

Ne feledjétek, hogy ezt csak egy egymásra pakolt oszlop gyakorlatilag, nincsen felfűzve erre a központi tengelyre, mint ahogyan ezek általában lenni szoktak, így nagy súlyt nem ajánlok pakolni rá, nehogy leboruljon az egész felső szint. Alulra természetesen bármit tehettek.

_mg_9856_1.JPG

_mg_9850_1.JPG

Összeillesztve is megnéztem, tetszettek az arányok, úgyhogy nekiálltam a felületkezelésnek. Azért javaslom az összeragasztás előtt felületkezelni, mert sokkal könnyebben hozzáférhetőek a felületek, mint ha összeragasztva kezditek el viaszolni, vagy esetleg festeni.

Én nem festettem, csak befejező viaszokkal játszottam, mert szerettem volna természetes, fa hatást. Az első lépés a barna viasz volt, ami, ahogyan a képen is láthatjátok, gyönyörűen antikol, de nekem kicsit sötét lett az eredmény.
A barna visszatörlése után (amikor egy puha ronggyal áttörölve leszedjük a "felesleget") felvittem a fehér befejező viaszt és nagyon szép, szürkés, uszadék jellegű lett az eredmény.

_mg_9863.JPG

_mg_9861.JPG

Az alábbi képen láthatjátok is az eredményt és a különbséget a két viasz között, pontosabban a barna és a rátett fehér viasz együttese és a sima barna közötti különbséget: a felső a sima barna, az alsó az "uszadék" hatás.
_mg_9866.JPG
Ezek a viaszok a natúr fán hoznak ilyen eredményt, amennyiben egy lakkozott, pácolt, vagy bármilyen módon felületkezelt fával van dolgotok, akkor azt először a nyers fáig kell csiszolni, de ilyen esetben inkább azt javasolnám, fessétek, főleg, ha ilyen bonyolultabb a pereme. 

_mg_9881.JPG

_mg_9884.JPG

_mg_9887.JPG

_mg_9908.JPG

_mg_9898.JPG

_mg_9892.JPG_mg_9898.JPG

Az ünnephez közeledve szeretném majd kekszekkel, forrócsokihoz való kis finomságokkal megpakolni, addig azonban jó szolgálatot tesz a dekorokkal.
Ez is tipikusan olyan holmi, amit mindenki maximálisan a saját otthona és a saját ízlése szerint alakíthat ki és dekorálhat, ráadásul szerintem nagyon jól mutat.

Ha tetszett az ötlet és szívesen látnátok hasonlót vagy esetleg kérdésetek lenne a felhasznált anyagokkal, esetleg a módszerekkel kapcsolatban, keressetek bátran a facebookon vagy itt, örömmel segítek, amiben tudok!
Mindenkinek örömteli munkát és békés készülődést kívánok!
alairas_3.jpg

Műanyag kávékapszulából égősor

PENTART galaxy flakes (galaxy pelyhek) + bonding primer + matt akril

Régen volt már "tutorial" a blogon, ideje volt egy hosszabb munkaleírásnak. Ez pont egy olyan macerás holmi, amivel sokáig kell bíbelődni, így próbáltam időben közzé tenni, hogy ha belevágnátok, ne kelljen összecsapni.
Műanyag kávékapszulák kapnak ezúttal új életet, karácsonyi égősor formájában. Felkerülhet a fára is, maradhat hangulatvilágítás is, abszolut tőletek függ, milyen módon használjátok fel, ahogyan az is, hány izzós égősorra teszitek fel ezeket a kis kalapokat.

Ami az alapanyagokat illeti, én 10-es vagy max 20-as LED-es izzósort ajánlok, 20 db elkészítése is bőven elég kihívás, higgyétek el.
Szükség lesz ezen felül alapozóra, mert a lágy műanyagon nehezen tapad meg bármilyen festék, kell matt akril, vagy fényes, ha azt szeretitek jobban.
Ragasztóra is szükség van a belső oldalra a galaxy pelyhekhez, és a hatást én sima fehér csillámporral is finomítottam. Bármilyen ragasztó alkalmas, ami folyékony, az express is, az öntapadóra száradó is. 

muanyag_kavekapszula_ujrahasznositasa_01.JPGAz első lépés az ,hogy a kapszulákat alaposan el kell mosni, zsírtalanítani, ha van mosogatógép otthon, akkor egy magas hőfokú mosásba bele lehet forgatni, hogy garantáltan zsírmentes legyen.
Ha az alján, a peremén maradtak fólia darabok, azokat meg kell próbálni teljesen eltávolítani.

A belső oldalakkal kezdem a munkát, ecsettel bekenem vastagon a ragasztóval, ha sima folyékony ragasztó, akkor mielőtt megszáradna, bele szórom a galaxy pelyheket, és a csillámot, ha öntapadóra száradó a ragasztó, akkor ugyanez a menet, csak száradás után.

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_02.JPG

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_03.JPG

A további munkával várjuk meg, hogy ez a belső oldal megszáradjon, elkészüljön, aztán szórjuk ki egy lapra a felesleget, hogy fel tudjuk használni a többi belsejéhez, így spórolhatunk. Kezdődhet a festés. Én saslik pálcákra tűztem őket, hogy könnyebb legyen velük bánni, ezt tudom javasolni. Hungarocellbe, vagy egy műanyag dobozba szórt homokba szépen bele lehet őket állítani. A mosókapszulák doboza erre pl hibátlanul megfelel.
Első lépésként az alapozó kell majd, ezen az alábbi képen látszik, hogy még így is szétfutott kicsit a barna műanyagon, ezért a biztonság kedvéért az első réteg száradása után egy második réteget is feltettem, erre jött az akril két rétegben.

muanyag_kapszulak_ujrahasznositasa_04.JPG

muanyag_kapszulak_ujrahasznositasa_05.JPG

Nagyon sok türelemre lesz szükség, ezen nincsen mit tagadni, mert a jó munkához, mint általában, itt is idő kell.
muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_06.JPGNagyon fontos, hogy a száradási időket betartsuk! Tudom, hogy sokszor az ember haladna, de bosszantó hibák csúszhatnak be, ha türelmetlenek vagyunk, megindulhatnak, elválhatnak rétegek és akkor kárba vész az addigi munka.
Foglaljuk össze még egyszer:
Teljes zsírtalanítás,
Ragasztó belülre ecsettel bőségesen, folyékony ragasztónál (express, technokol, sulifix, nemtom mi van még, bármi...) rögtön a felvitel után szórjuk bele a galaxy pelyhet (és a csillámot), öntapadóra száradónál száradás után.
2 réteg alapozó a rétegek között száradási idő betartása, erre két réteg akril, a rétegek között szintén a száradási idő betartása. Akinek van még türelme, idegrendszere, kapacitása, lakkozhatja is, én nem tettem. Biztosan meg fogom bánni, mert lakk nélkül azért sérülékenyebb, a tárolás megviselheti.

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_10.JPG

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_11.JPG

Ha elkészültek a kis "ernyők", akkor nincs más hátra, mint a rögzítés. Ehhez a tetejükön levő lyukat, amit a gép nyomott rá, kicsit ki kell bővíteni. Ennek a módja pedig nem más, mint hogy egy X formát, egy keresztet vágunk kisollóval a lyukból átlós irányban. Leírni bonyolultabb, mint megcsinálni, az a lényeg, hogy négy átlót vágunk a lyukból kifelé, hogy ne legyen nagyobb a rés.

Hogy teljesen érthető legyen, megmutatom menet közben, hiszen korábban már foglalkoztam a témával EBBEN A VIDEÓBAN a 18. perc környékén (katt a linkre):
https://www.facebook.com/pentartofficial/videos/310044110364157/

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_09.JPG

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_09-laptop-mjpmj7nm.JPG

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_08.JPG

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_07.JPG

 

Mint olyan sokszor, most sem a munka bonyolultsága az, ami miatt inkább haladó szintűként aposztrofálnám ezt a projektet, sokkal inkább amiatt, mert kitartást, türelmet igényel és nem ígérhetek villámgyors sikerélményt sem. Mégis olyan különleges az eredmény, ami miatt szerintem megéri, akár ajándékba is mesés.

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_12.JPG

muanyag_kavekapszulak_ujrahasznositasa_13.JPGAmi a színeket illeti, teljesen szabad a kombinációs lehetőségeket tekintve a pálya. A külseje lehet akár fekete is, a belseje pedig réz, az is egy nagyon modern, bár inkább halloween-i hangulat, de rózsaszínnel, pinkkel, csajos, akár szülinapi dekor is lehet belőle, nyárestéken teraszfény, stbstb...
Engedjétek szabadon a fantáziátokat!

Jó munkát kívánok, ha kérdésetek adódna, várom itt vagy a faceboook oldalamon is, ha tudok, örömmel segítek!
alairas_3.jpg

A karácsonyi kézműveskedés gazdasági szempontú megközelítése, avagy tényleg olcsóbb-e, ami otthon készült?

1. A tudatosság kialakítása

Van egy kérdés, ami minden évben motoszkál a fejemben, de biztos vagyok benne, hogy nem csak az én fejemben. Úgy gondoltam, ideje utánajárni, hogy ha valaki a karácsony előtti időszakot alkotással szeretné tölteni, mire számíthat, ami az anyagiakat illeti, ezért egy cikksorozatot szeretnék indítani a témában, bejegyzésenként más-más aspektust boncolgatva.
Az itt közöltek csak és kizárólag a saját tapasztalataim alapján kerültek rögzítésre és a személyes véleményemet képviselem, ezért ne kezeljétek egyedüli és kizárólagos tényekként, inkább érdekességként, esetleg inspirációként.

Abban egyetérthetünk, hogy karácsonykor nincsen olyan, hogy "túl sok". Az ember hajlamos -még az is, aki alapvetően nem szokott összevásárolni mindenfélét- ilyenkor kicsit lazábban kezelni ezt és könnyebben elcsábul.
Ami az üzletek készáru kínálatát illeti, halmokban állnak a szebbnél szebb tárgyak, sokszor irreális összegekért, pontosan az előbb említett okból, hiszen ilyenkor mindent megvesznek a vevők.
A minőségi portéka azonban árát tekintve abszolut veri a felső határt, ami egyébként a csillagos ég. Csodálatosan szép mozgó, zenélő dekorokat lehet kapni, akár ember méretűeket is, néhány havi fizetésünkért cserébe, ha ilyesmire adjuk a fejünket. Az elmúlt években gombamód szaporodtak a kifejezetten karácsonyi dekorra szakosodott kisebb-nagyobb üzletek, karácsonyházak, a virágboltosok nagy része is átrendezi az üzletet ebben az időszakban.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, amit egyébként is igyekszem észben tartani, hogy sok pénzből könnyű szépet összehozni, ha amúgy van hozzá jó ízlés is, az igazi kihívás, amikor ugyanezt valaki kevés pénzből szeretné megtenni.

Ahogy mondani szokták, nincsen olyan, hogy minőségi, olcsó és gyors valami, mert a három közül az egyiket mindig ki kell húzni. Ha olcsó és gyors, nem minőségi, ha minőségi és gyors, akkor meg nem olcsó. 

"Eredet" szempontjából három kategóriába sorolnám a karácsonyi dekorokat:

  • boltban vásárolt 
  • saját készítésű
  • más alkotótól vásárolt kézműves termék

Ha a három szempont szerint szeretném értékelni, akkor a boltban vásárolt a leggyorsabb, legkevésbé egyedi, az árakat tekintve a teljes spektrum játszik. A saját készítésű a leglassabb, a leginkább egyedi és a tudatosság szintjétől függően a bolti ára körül mozog az eredmény, vagy olcsóbb. A más alkotótól vásárolt dekor néha kis szériás, ezért sok hasonló darab is készülhet, a szó szoros értelmében mind egyedi, nem túl gyors ez sem, főleg, ha személyes megrendelésre készül és biztosan ez a legdrágább.
Kérdés az, hogy a három tényező közül kinek melyik a legfontosabb.

Azt gondolom, hogy a kézműves dekoroknál egyébként nem létezik az a tétel, hogy "túl drága". Ha valaki az idejét, a tudását, a kézügyeségét, a korábbi évtizedek tapasztalatait, a lelkét teszi bele valamibe, akkor az eredmény sosem lehet túl drága. Én se tudok megengedni magamnak nagyon sok mindent, ami kézműves, ezért vagyok nagyon boldog, hogy sok dolgot viszont magam is el tudok készíteni. Sosem úgy gondoltam rá, hogy túl drága, hanem úgy, hogy én perpillanat nem engedhetem meg magamnak, de ha ennyi az ára, annak biztosan van oka.
Ezt a kategóriát azoknak ajánlom, akik hajlandóak áldozni az egyediségre, a másik személyiségének egy szeletére, aki tud azonosulni az adott alkotóval, aki számára egy ilyen tárgy többet jelent puszta tárgynál. Én is vagyok olyan szerencsés, hogy birtokolhatok néhány alkotótársamtól egy-egy kincset és nagy becsben tartom őket.

Ebben a bejegyzés-sorozatban -a fentiek miatt- most elsősorban a bolti és az otthon készült dekorokat szeretném összehasonlítani.

A saját tapasztalataimon felül a  Kézzel készített karácsony nevű csoportomban tapasztaltakat is átgondolva arra jutottam, hogy az emberek nagy része egyáltalán nem tudatos, mikor dekort vagy dekorhoz alapanyagot vásárol. Míg a ruha vagy cipő vételénél legalább egy tényező van (a méret), ami szűrőként működik, a dekoroknál semmi ilyen nincs. Impulzusvásárlások történnek, meglátom, akarom, mindegy, hogy illik-e a többihez, kell. Ezek a beszerzések okozzák a legnagyobb "bajt", mert ilyenkor sok olyasmi becsúszik, ami lehet, hogy simán beszerezhető olcsóbban vagy elkészíthető otthon, sőt, lehet, hogy soha elő se lesz véve, mert otthon kiderül, hogy nem passzol.

Ezt elkerülendő, első lépésként azt javaslom, hogy még most, advent előtt fogja magát mindenki és nézze át, hogy milyen alapanyagai, dekorjai vannak otthon.

Tudom, hogy nagyon nagy meló, de egyszer érdemes megcsinálni. Szelektálni, válogatni, és külön tenni azokat a dekorokat, amik úgy, ahogyan vannak, tökéletesek, külön azokat, amik egy kis átalakítással lehetnek tökéletesek. 
Érdemes csoportosítani őket színek szerint, ha több stílus is van, stílus szerint.

Nekem van egy viszonylag nagy alap szettem fehér és mercury/ezüst üveg díszekkel, és ezt használom alapként, de ha valaki szereti a pirosat, kialakíthat egy piros bázist is, a lényeg, hogy tudatában legyünk, mink van.
Sokan vagyunk, akik szeretünk minden évben variálni egy kicsit, és sokan vannak, akik viszont ragaszkodnak minden évben a meglevő készlethez. Nyilván a változtatókat fenyegeti inkább a túlvásárlás, nekünk kell jobban észnél lenni.
Épp emiatt nem javaslom és nem támogatom az évről-évre való teljes cserét, én is mindig csak apránként variálok az amúgy meglevő "basic" készletekhez.

Ha a rendszerezés megvolt, a második lépés az, hogy érdemes megtervezni, milyen hangulatra vágyunk az adott évben. Elfogadom, hogy ez esetleg "értelmetlennek" tűnhet, de ha van egy irányvonal, egy fogódzó, ami végigvezet minket az advent során, akkor kisebb eséllyel kalandozunk el a boltban is.
Ehhez segítséget nyújthat, ha nézegetünk kész dekorokat, feldíszített fákat, tökéletes terep hozzá a pinterest. HA van kedvetek, nyissatok egy kis noteszt is, jegyzeteljétek le, melyik képben mi tetszik és az alapján térjetek vissza a meglevő holmikhoz, így egyszerűen eldönthető, hogy mi az ,amire még szükség van ahhoz, hogy az álmotok valósággá válhasson.

Ha el tudjátok választani egymástól a színt és a formát, akkor sokkal könnyebben meglátjátok a lehetőséget egyes tárgyakban, hiszen szerencsére manapság már nagyon könnyen elérhetőek a különféle hobbi vegyszerek, festékek, ragasztók , amik segítségével egészen könnyen átalakíthattok gyakorlatilag bármilyen anyagot.

A  másik nagyon fontos tapasztalatom, hogy ha mindent boltban szeretnétek megvenni egy adott tárgyhoz, mondjuk egy koszorúhoz, akkor egyértelműen drágábban fogtok kijönni, mint ha megveszitek készen valahol. Számtalan esetben olvasom, hogy a kézzel készített dolgok esetében az egyik nagyon fontos tényező az idő, ezt kell megfizetni, ezért mindig drágább a kézzel készített, mint a bolti. Ez nem feltétlenül igaz. Mindig drágább, ha más idejét kell megfizetni, de ha Te szánsz rá időt, hogy elkészítsd, ez korántsem annyira egyértelmű már. 
Egy egyszerű példa mondjuk egy keresztszemes hímzés, ahol gyakorlatilag a vászon, a hímzőfonal, a tű meg a keret -és néha a minta- a költség. Ezt egy kézműves jó eséllyel megkapja nagykeráron, hiszen nagyobb mennyiségben vásárol, viszont meg kell fizetni az idejét, ami a felmerülő költség legnagyobb hányada. Te megveszed ezeket az eszközöket kiskeráron, valamivel (30-50%-kal) drágábban viszont nem kell megfizetned a ráfordított időt, csak rá kell szánnod, ráadásul a lelkednek is jót tesz.
Ez ugyanígy működik az átfestett műanyag díszekkel, a filcből, textilből készített díszekkel, gyakorlatilag bármivel.

Összefoglalva tehát az első és legfontosabb a tudatosság. 
Tudd, hogy mi áll rendelkezésdre és mire van még szükséged és ismerd a célt, amit el szeretnél érni, így a legkisebb az esély rá, hogy letévedj az útról, hogy elcsábulj. Nem attól lesz szép az eredmény, hogy minden is van benne!

A következő részben arról szeretnék írni, hogy mi az az alap készlet, amire szerintem szükséged van otthon az alkotáshoz, különös tekintettel az eszközöre és a hobbi vegyszerekre.
Ha úgy érzed, hogy hasznos volt a számodra ez a bejegyzés, akkor kövesd a facebookos oldalam, ahol minden további részt is belinkelek majd, így biztosan nem maradsz le egyikről sem! 
Folyt. köv.!
alairas_4.jpg


süti beállítások módosítása
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;