by bardoczeva

PURE DESIGN

MIRE ÜGYELJ, HA AZ IKEÁBAN VÁSÁROLSZ

avagy garanciális kalandjaim

2018. augusztus 29. - bardoczeva

A kaland kezdete 2010-re nyúlik vissza, amikor összeköltöztem a férjemmel és kinéztük közösen az álom kanapét egy három személyes, ágygépes EKTORP személyében. 
Mivel mióta az eszemet tudom, 10 év garancia volt az EKTORP kanapékra, nem aggódtam, bár a 250 ezer forintos vételár eléggé nyakon vágott. Halogattuk pár évig, megszületett a lányunk, aztán a fiunk és amikor végre megint mi kerültünk előbbre, akkor megvettük, természetesen hitelre.  Ne feledjük, 5 éve volt 250 ezer, azért az még most is jelentős összeg. Legalábbis nekünk az.

2013-ban tehát megvettük hitelre a kanapét és nagyon boldogok voltunk. Az első pár évben egészen jól működött, bár elejétől fogva sejtettük, hogy mindennapi használatra nem lesz alkalmas, hiába hirdetik így. Próbáltuk kímélni, de a fiam olyan rossz alvó volt, hogy a férjem a lányommal bent maradt a hálószobában és én a kicsivel kiköltöztem a nappaliba a kanapéra.

Egy év alatt gallyra ment.

2015-öt írtunk ekkortájt és igazából sok minden volt, ami fontosabb volt ennél, így hanyagoltam a témát. 2016-ban elköltöztünk és vittük magunkkal természetesen, de a blokkját nem találtam, pedig már akkor agyaltam rajta, hogy ezt valahogy vissza kéne csinálni. 

Elég annyi, hogy sajnos nem léptem.

A blokkot két héttel ezelőtt találtam meg, és bejelentettem a garancia igényem az áruházban. Mivel kérdezték a vásárlás dátumát és egy szóval sem mondták, hogy ezzel gond lehet, nyugodtan vártam a minőségellenőrt, aki ki is jött néhány napon belül. Korrekt volt, fényképezett, elismerte, hogy szar és alvásra nem alkalmas, majd elment azzal, hogy a központi döntés néhány napon belül várható és majd értesítenek. Két napra rá (ma) csörgött a telefonom és az ikea ügyfélszolgálatáról kerestek.

A fiatalember elmondta, hogy a rugós matracunkat, amiben eltörött a rugó és amit nyilván nem forgalmaznak azóta szintén, elismerik, és bár a 8990 Ft-os rugós matrachoz képest a legolcsóbb rugós matracuk ára már 21900 Ft, ők megengedik, hogy ráfizetéssel kicseréljük arra a miénket. Mármint, hogy mi fizetünk rá.

Azonban a negyedmilliós kanapéval jelentős gond akadt.
Dadogva közölte a fiatalember, hogy a 2013-mas katalógusban egy évre kivették az ektorpokra vonatkozó garanciát, így abban az évben, pontosabban a 2013-mas katalógus idején vásárolt darabok esetén semmiféle tíz éves garancia nincsen az ektorpokra, csak az általános (asszem talán 2 vagy 3 éves) garancia.
Visszakérdeztem azért, hogy jól értettem-e, mert elég meredeknek hangzott, hogy a mindig jó hírű EKTORP cuccokra egy évig nem volt garancia és én meg pont abban az évben bírtam megvásárolni az enyémet, de nem, nem tévedtem...legnagyobb sajnálatomra jól értettem.

Tehát most van egy három személyes, ágygépes ektorp kanapém, amire volt 2013-ban (jó esetben) 3 év garanciám, de amihez gyakorlatilag évek óta nem lehet huzatot kapni, és ez is felháborító, mert nem véletlen vesz az ember mosható huzattal bíró kanapét, főleg nem ennyiért...elvártam volna a minőséget.

A lényeg, a csalódásom leírhatatlanul nagy.
A hangnem is zavart, amit az ember megengedett a telefonban az értetlenkedésem hallva, de sokkal jobban zavar az, hogy ilyen hülye naiv picsa voltam, hogy feltétel nélkül hittem egy általam idealizált cégben és fel sem merült bennem, hogy megszívhatom.

Tanulság?
MINDIG NÉZD MEG AZ AKTUÁLIS KATALÓGUSBAN A GARANCIÁLIS INFORMÁCIÓKAT!
Soha ne vedd készpéznek...soha nem tudhatod...soha nem bízhatsz vakon. 

Szomorú vagyok.
És van néhány kérdésem...nyilván költőiek...

Miért vették ki a garanciális körből ezt a termékcsoportot egy szezonra? Tudták, hogy gyenge a széria, mielőtt kikerült a piacra?
Miért nincsenek tisztában azzal, hogy melyik termékre milyen garancia vonatkozik?
Ha tisztában vannak, miért nem mondják el, mikor betelefonálsz, és elmondod, melyik évben vetted, hogy lyukra futottál?
Hogy lehetséges, hogy ha ki is vonják a forgalomból, mert gondolom nem kevés panasz volt rá, ezzel egy időben a huzatokat is kivonják, pedig néhány ezer eladott kanapé tulajdonosa mondjuk kihasználná a lehetőséget....
Ha valaki ismeri a válaszokat, segítsen ki...

Konyha minimalizálás

Egy korábbi posztomban ott hagytuk abba, hogy egy nagyobb átrendezés után úgy éreztem, vállalható a konyha, használható, ha valaki belép, nem fordul ki rémülten. Azóta kicsit több, mint egy év telt el, és sok minden megváltozott, elsősorban bennem. De a konyhában is.
Az előző poszt megírásakor még csak tervben volt a fűtéskorszerűsítés, ám azóta már túl is vagyunk rajta és a házközponti fűtés helyett immár egyedi fűtésünk van. A fűtőtesteket is lecserélték, a csöveket is levágták nagyjából, valamint a szemben levő falról is kikerült a lakás külső falára a gázóra, ami miatt sokkal nagyobb falfelület vált szabaddá. Maradt azonban még eltávolításra váró cső is, meg  millió javítási munka, így nyilvánvalóvá  vált, hogy a régi csempe cseréjéből kifolyólag is, újra kell vakolni az egész konyhát. 
Nem viccelek. Lebontani a tégláig és újra vakolni, mert olyan laza, hogy ha hozzáérünk, hullik...

Ehhez szakemberre lesz szükség és egy nagyobb összegre, egyelőre azonban mindkettőnek híján vagyok. De legalább már érzem magamban a késztetést, hogy elkezdjem szervezni. Én úgy működöm, hogy ha "csak úgy" van valami cél a szemem előtt, nem tudok ráspórolni, de ha kérek egy árajánlatot és kapok egy dátumot, hogy ekkor és ekkor jövünk megcsinálni, összekapom magam és menni fog. végülis mennyi lehet egy ekkora konyhát bevakolni...néhány százezer...(Borzalmas, de muszáj.) Mindegy is, túl sokat nem akarok gondolkodni rajta, mert a végén még elbőgöm magam. Jöjjön az árajánlat, a többi szükséges elemet előkerítem, bármi áron.

Azonban érzéseim szerint a szakinak kb fél év a várólistája, és nem akartam még fél évig ilyen konyhában tenni-venni. Ma elkapott a gépszíj és nekiálltam foglalkozni vele, mert hónapok óta nyomasztott már. Mivel nem a szívem csücske a jelen állapot, és most nagyon finoman fogalmaztam, igyekeztem a nyár folyamán a lehető legkevesebbet bent lenni. Pedig szegény nagyon szerethető! És ezt ma láttam meg...
Az a régi pepita márványmozaik padló, az a hatalmas ablak, az a mindent elnyelő kamra (igen, az egy plusz nap lesz kb, mire rendbe teszem...), a nagy belmagasság, ezek mind-mind remek alapot kínálnak egy igazi álomkonyha megalkotásához.

Hogy számomra milyen lesz az álom, azt a poszt végén kifejtem még, de most nézzük, mire jutottam ma.
A fent említett poszthoz képest volt egy köztes állapot, amit azért mutatok meg, mert ezen remekül látszik a sok cső és a mérőóra:
14691172_1196894807038126_4556856693234990295_o.jpg

Ehhez képest most a következő állapot volt jellemző reggel:

img_1196.JPGSzépen látszik a csöveket tartó bilincsek helye a falban, de már nem kell 30 centivel előrébb húzni mindent, hogy elférjen.
Ehhez képest gondolom nyilvánvaló a képet látva, miből lett elegem.
Kupleráj, mocsok, pókháló, és EGY RAKÁS HOLMI, AMIT SOHA NEM VESZEK ELŐ, és fogja a helyet meg a port. Főként az utóbbiakat megunva úgy döntöttem, hogy ha már úgyis csontra ki kell majd rámolni az egész kócerájt, akkor én minimalizálni fogok. Kiteszek mindent, ami nem a konyhába tartozik, mert mondjuk a fürdőben levő gyógyszeres szekrénybe való, vagy a fontos papírokat gyűjtő mappámba, a szelektív holmik a szelektív gyűjtőkbe, beleértve az elemeket is, és így tovább. 

Első lépésben azonban fontos elhatározásra jutottam. Realizálva, hogy tényleg elég kevés holmit használok napi szinten, emellett pedig nagyon zavar, hogy csak oldalazva lehet bemenni a kamrába, mert az ajtót nem tudom teljesen kinyitni a polctól úgy döntöttem, hogy a fémvázast a padlásra száműzöm egyelőre, a bonanzát pedig becserélem anyósom egy régi felső szekrényére, ami a kis kerti sufniban árválkodott eddig kegyetlen körülmények között. (A sufnit nyár végére terveztem befejezni, de az azóta úgy áll, mert inkább medencéztünk, ha ott voltunk, lehet őszi projekt lesz belőle.)

Tehát első lépésként lepakoltam a polcost és kirámoltam a bonanzát, majd kivittem őket a folyosóra, és behoztam a fa felső szekrényt. Mostanában valahogy a zöld becsípődött nálam és a múltkor piacolt zöld szék óta meg különösen érdekel...apropó, erről a zöld székről van szó:

Bolhapiacon...életem legjobb vételével #bolhapiac #bolhapiacoskincsek #karosszék #fleamarket #fleamarketfinds

Bardócz Éva (@megintnoo) által megosztott bejegyzés,

Alaposan megtisztítottam, picit kézzel átcsiszoltam a festését, azonban a belsején és a tetején géppel mentem át, hogy tutira a nyers fáig jussak. Ez után az egészet átdörzsöltem a pentás átlátszó befejező viasszal.

Aztán elkezdtem visszahordani azokat a dolgokat, amiket használok. Nekem ez a módszer vált be, a kérdéses szobából mindent ki kell vinnem és szépen visszahozni azokat, amik kellenek. Ha minden ott van, összezavarodom.

Természetesen minden egyes darabot külön kézbe kellett vennem, ezért bejátszott egy kis konmari is, éreztem, mi tetszik, mi okoz még örömet és mi az, ami már nem. Nyilván, hogy nem kerülhette el a figyelmem, mennyire ragad minden a kosztól, ezért a tárolókat kiürítettem egy papírzsákba, alaposan elmosogattam mindent és a tartalmukat leszitálva visszaöntöttem. Jó mulatság volt, csak kissé időigényes.
Viszont ha már csinálom, csináljam alaposan, nem igaz?

Közben volt némi kis kreatívkodás is, mert volt egy menthetetlen szekérnyből mentett ajtóm, amiből már rég krétatáblát szerettem volna csinálni, ma módom nyílt erre is.
Ehhez először hideg zsíroldóval lesikáltam az egész felületet, majd pedig -stílusosan- a lignocolor "BACK TO SCHOOL " fantázianevű sötétzöld táblafestékével kifestettem a kazettás belső részt.

img_1211.JPGTudom, ezek ilyen kis értelmetlennek tűnő molyolások, de nekem ez a szenvedélyem, megmenteni, amit meg lehet, főként, ha az a valami tömör fa.

Egy rakás régi konyhai holmit gyűjtöttem be anno, mert ilyesmiket láttam a magazinokban, de rájöttem, hogy eredeti rendeltetésük szerint úgysem fogom használni őket, ezért a nagy részüknek új funkciót kellett kitalálnom. Így vált például az őzgerinc az íves alja segítségével a poháralátéteim tárolóhelyévé. Ennél ideálisabb feladatot aligha kaphatott volna ez a régi fém darab.

img_1242.JPG

A fűszereket beköltöztettem a kamrába, mert olvastam, hogy jobb nekik a hűvös és a napfény teljes hiánya, az lesz az ideális helyük. A polc aljában levő fa ládába betettem a parti dekorokat és a szalvétákat, szívószálakat, papírkapszlikat, a nagy két füles kosarat pedig kineveztem kenyeres kosárnak, varrtam bele egy szőttest és abba bugyoláltam az összes kenyérfélénket.

Összességében alaposan el és lemostam mindent, amihez csak hozzáértem, kiválogattam a dolgokat, megpróbáltam rendszert vinni az egészbe és ezek mellett fő célom volt, hogy kigondoljam, milyen konyhát tudnék igazán szeretni.

img_1249.JPG

img_1245_1.JPG

img_1244_1.JPG

Ha ezeket a képeket átnézitek, néhány dolog azonnal szembetűnik majd. 
Ez a zúzmózöld árnyalat most nagy szerelem, biztosan használni fogom. A pepita padló marad, a fő irányvonal tehát a zöld lesz natúr fával, kis fekete kiegészítéssel és a lehető legtöbb természetes alapanyaggal.

Nézegettem az IKEA konyháit.
No, nem azért, mintha lenne most másfél millió forintom (kb ennyire jön ki a bútor, a belső rendszerezők és miegyebek nélkül), de nagyon kedvező annak a lehetősége, hogy a saját tempómban vehetem meg az elemeket és legózhatok velük kedvem szerint. 
A fő irányvonal tehát tulajdonképpen egy IKEA hack lesz, basic darabok a svédtől, kombinálva a régi, igazi, tömör fa elemekkel.

Ennek a költséghatékonyság mellett az is az oka, hogy nem bírnám elviselni a katalógus-konyhát. Ezek az ikeás konyhák nekem egyrészt túl modernek, másrészt pedig túl makulátlanok az én "elferdült" ízlésemnek. Én szeretném azt érezni, hogy engem mutat meg az eredmény, hogy az én stílusom jelenik meg benne és rám van szabva.
Emiatt tehát arra jutottam, hogy a (terveim szerint fekete kazettás) alsó szekrények onnan jönnek majd, ahogy a pult is, ami reményeim szerint tömör fa lesz (nem kell sok szerencsére), a felső szekrények közé pedig beékelődik majd az a néhány darab, amit már begyűjtöttem és átalakítottam. Természetesen a dupla fehér kerámia mosogató KELL. Az tizenéve az álmom.

img_1237_2.JPGTermészetes alapanyagok, egyszerűség, már-már minimál, de inkább csak ésszerű mennyiségű cucc, könnyű tisztántarthatóság, minél több újrahasznosítás. Ezek a terveim..

Ha összehasonlítom a reggeli és az esti képet, azt kell mondanom, hogy most így, ebben az állapotában szeretem. Elégedett vagyok. Kihoztam a nulla forint költségvetésből a legjobbat, amit a saját szám íze szerint ki tudtam hozni belőle.

199canon12.jpgAzt érzem és ez jó érzés, hogy a következő bejegyzést már csak akkor fogom megírni konyha témában, ha nekiállnak szétbontani és felépíteni az én álom konyhámat.

Ha kíváncsiak vagytok a fejleményekre, tegyétek könyvjelzőbe a blogot, vagy gyertek és kövessetek facebookon, ahol mindenről beszámolok majd!
alairas_4.jpg

Meseország királynőjének és királyának birtokán jártunk

Mindannyiunknak szükségünk van példaképekre, mert ők azok, akik által egyre jobbak és jobbak lehetünk. Példaképet választani számtalan módon lehet, az én egyik példaképem a saját értékrendemhez közel, ám az elért eredményeit tekintve messze felettem áll.
Patríciát nem kell bemutatnom azoknak, akik tagjai a Kézzel készített nyár, a Kézzel készített Húsvét vagy a Kézzel készített Karácsony elnevezésű csoportjaimnak a facebookon. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen máshol nem is nagyon lehet követni az ő alkotásait és elmondhatatlanul fontos értékteremtő tevékenységét, így komoly megtiszteltetés, hogy az általunk vezetett csoportokban alkalmunk nyílik erre.

Az ismeretségünk is ezeknek a csoportoknak az egyikében indult, mert egész egyszerűen nem lehetett nem észrevenni az általa posztolt munkák (és fotók) minőségét. Őszintén bevallom, nem sok alkotó társam munkáját követem, bár ennek elsősorban az időhiány az oka, azt mindig nagyon várom, hogy Patti mivel kápráztat el minket. Ezzel pedig tudom, hogy nem vagyok egyedül. Kommenteltem a munkái alá, ő az enyémek alá, kölcsönösen megkedveltük egymást.

A következő lépés az volt, amikor az Alkotó Energia pályázat díjkiosztójára megérkezve egy hatalmas, brutál ízlésesen becsomagolt pakk várt az irodában, amire egyáltalán nem számítottam. Amikor az atomerőmű kommunikációs vezetője Szekszárdon tartott előadást egy iskolában, akkor a nap végén egy hölgy adta a kezébe, hogy legyen szíves és hozza el nekem. Semmi más információt nem kapott, és az én feladatom volt kinyomozni, ki lehetett a feladó. A díjkiosztó végén igyekeztem faggatni, de nem nagyon tudott többet mondani, így amint hazaértem, a Pure design oldal olvasói elé tártam a csomag tartalmát, és a segítségüket kértem a feladó kilétének felderítéséhez. Néhány óra alatt fény derült a titokra, a nyomozás szálai egyértelműen Patríciához vezettek. Így utólag azt mondom, első pillanatban tudom kellett volna, de....valahogy az ember mindig a legnyilvánvalóbb eshetőségekre nem gondol.

Nyilván innentől kicsit megint közelebb léptünk és eltelt megint egy fél év nagyjából, amikor örömmel láttam a tábor résztvevőinek kihirdetésénél, hogy Patti is a szerencsések között van.(Azt se tudtam, hogy pályázott, hiszen erről soha nem beszéltünk korábban.) Izgatottan vártam, hogy találkozzunk végre személyesen és azt hiszem, hogy pont olyan volt a találkozás, amilyennek elképzeltem. 
Ő egy csupaszív, elmondhatatlanul elegáns, kedves, vagy ahogy a mesehősökre mondani szokták, jóságos tanítónő. Az az igazi klasszik tanítónéni, akinek gondolkodás nélkül adnád az első osztályos gyermeked és bíznád rá jó pár évre, hogy kvázi második anyja legyen. (Ne haragudj, ha olvasod, most, hogy Anna szeptemberben kezdi az első osztályt, kicsit megrekedtem ennél a témánál.)
A táborban volt időnk egy picikét beszélgetni, és hogy István is ott volt, megbeszéltünk egy időpontot, amikor családostul ellátogathatunk Hozzájuk Szekszárdra.
Ennek az utazásnak jött el tegnap az ideje.
Tudtam én, hogy nagyon jó lesz, de nem is sejtettem, mennyire.

Nem untatnálak Benneteket a családi jellegű képekkel és a városnézéssel, a pincelátogatásokkal és az egyéb hihetetlen élményekkel, mert igazából úgysem tudom úgy átadni, ahogy megéltük...ezért meg sem kísérlem, merthát a halovány árnyékkal nem lehet (vagy inkább nem érdemes) beérni. 
Mutatom viszont azokat a hihetetlen bravúrokat, amiknem szem- és fültanúi voltunk Istvánnal.

Patrícia nyilván tudta, hogy két gyerekkel érkezünk, ezért előre készült a fogadásunkra. De még hogy?
A gyerekeket lovagi torna várta, és az érkezésünk után nem sokkal neki is vágtak a feladatok megoldásának.
Az első feladat az volt, hogy gólyalábon át kell kelni a hatalmas mocsáron, hogy a hétfejű sárkányt legyűrve végül megszerezzék a bajnokok zászlaját.

img_0657.JPG

img_0659_1.JPG

Miután a mocsáron átkeltek, meg kellett "etetni" a sárkányt. A hét karika a sárkány hét szája, amibe babzsákokkal kellett betalálni. Miután mindbe került babzsák és a sárkány jól lakott, tovább engedte a két lovagot.

img_0666_1.JPG

img_0665.JPG

img_0664.JPG

img_0660_1.JPG

Volt itt horgászat is, ami emlékeim szerint nekem is nagy kedvencem volt még a műanyag kacsás vurstlis időszakban, ahol a kacsa hasán levő szám alapján derült ki, melyik übergagyi nyereményt vihettük haza, de ez akkor igazi trófea volt. Ez a két gyerek is nyakig belemerült a játékba:

img_0671.JPG

img_0668.JPGAztán jött megint egy kis ügyességi a hálóval elkapandó babzsákokkal, ahol az érkezésünk után kb egy órával, az én végtelenül zárkózott fiam már halál cukin ment Patti után és leste minden szavát.

_mg_0678.JPG

_mg_0680.JPGItt következett el a személyes kedvencem, a harc a hétfejű sárkánnyal. Most ha ránéztek a képekre, szerintem tökre egyetért mindenki, hogy egyszerűen zseniális ez a sárkány. A feladat pedig az volt, hogy a fűz karikákat rá kellett dobni mindegyik fejre.
Ez a feladat olyan izgalmas volt, hogy itt már apa se bírt tovább a partvonalról szurkolni, be kellett állnia a harcolók közé.

_mg_0704.JPG

_mg_0691.JPG

_mg_0687.JPGMiután legyőzték a sárkányt és ledobták a konzerveket is egytől-egyig a célbadobásnál, megszerezték a lovagi zászlót, és úgy lobogtatták, mintha én nem is tudom, mi lenne. 
(Tudom, kicsit sok a kép, de mindegyiken olyan jól látszik, hogy mennyire lelkesek és boldogok voltak "munka" közben!)

_mg_0698.JPG

_mg_0701.JPG



Miután megszerezték, nyilván ki is kellett tűzni a vár fokára, így felmentünk a Bati kereszt Kilátóhoz, ahol a legfelső szintről lobogtattuk. (A képeket pedig köszönjük Pattinak!)

37847892_838642592999894_7455647936878215168_n.jpg

37869723_838642609666559_734820203711430656_n.jpgHasonlóan nagy élmény volt az esti grillezés is, de őszintén szólva nem szeretnék belemászni a család intim szférájába, így az ott készült képeket nem tenném fel ide, azt azért higgyétek el, hogy tényleg pazar minden, amihez ennek a Tündérnek köze van.

Természetesen méltatlan lenne, ha a történetből "kifelejteném" Tanár Urat, Patrícia férjét, aki pedagógusként és,ahogyan ő szerényen nevezi magát, zenészként olyan kiváló párja, hogy öröm rájuk nézni! Ez a blog ugyan kreatív tematikát követ, de muszáj kiemelnem, hogy mi ebben a két napban emberileg talán még többet kaptunk, mint "anyagilag", hiszen egy köztiszteletben álló családnak válhattunk a részévé. Nagy beszélgetések, nagy röhögések, megható pillanatok egyaránt jutottak nekünk és olyan sűrű volt érzelmileg is ez a történet, hogy amikor hazafelé a kocsiban István megkérdezte, hogy éreztem magam, csak annyit tudtam neki mondani, hogy még fel kell dolgoznom. (Ezt a bejegyzést is ezért írom ilyen hosszúra szerintem.)

De akkor most jöjjenek azok a képek, amik ugyan csak töredékei a tanyán fellelt kisebb-nagyobb DIY megoldásoknak, de jól mutatják, hogy ez az egyszerű, természetes, rusztikus, újrahasznosítós stílus mennyire friss és eleven tud lenni.

_mg_0820.JPG

_mg_0821.JPG_mg_0822.JPG

_mg_0726.JPG_mg_0833.JPG

_mg_0724.JPG

_mg_0721.JPG

_mg_0720.JPG

img_0728.JPG

img_0730.JPG

img_0731.JPG

img_0736.JPG

img_0737.JPG

img_0818.JPG

img_0828.JPG

img_0829.JPG

Ezeket a képeket végignézve nyilvánvalóvá válik legtöbbünk számára, hogy nem feltétlen szükséges agyon díszíteni valamit ahhoz, hogy elrabolja az ember szívét. A kövirózsák, kerüljenek bárhová, kapanyélbe, húsdarálóba, korhadt fára, mindenhol elbűvölőek. Ez egy remek összekötő motívum, ami az egész kertet összefogja, ahogyan a számtalan régi háztartási eszköz is, melyek mind új funkciót kaptak, ezáltal pedig egyik sem tűnik "feleslegesnek".
Érdemes hát új szemmel nézni azokra a "lomokra", melyek minden háztartásban megtalálhatóak, hiszen könnyen lehet, hogy pazar dekorációt varázsolhatunk belőle. Nem a bonyolultsága teszi nagyszerűvé ezeket a tárgyakat!

Minden további mondatom szófecsérlésnek tűnik, hiszen a nyomába sem tudok értni a velünk esett csodának, de biztos vagyok benne, hogy lelkitársakként (mert szerintem sokatokkal azok vagyunk), értitek, érzitek, hogy mit szerettem volna átadni itt.

Kiváltságosként hadd osszak meg Veletek még egy gondolatot. Hazafelé jövet az autóban nézelődés közben azon gondolkodtam, hogyan fogom tudni átadni az itt esett csodákat, és eszembe jutott egy jó párhuzam.
Egy ideig irigykedve nézegettem azokat az utazó bloggereket, akik a világ legszebb szálláshelyein szállnak meg és ezért cserébe csak annyi a dolguk, hogy írnak róluk. 
Ma rájöttem, hogy ebben semmi irigylésre méltó nincsen, hiszen ez csak pénz kérdése és bármikor utánuk mehet az ember. Ezzel szemben ez, ami velünk történt, ez a fogadtatás, ez a szívélyes  vendéglátás, ez az "okos" szeretet biztosan nem része egyetlen hotel ajánlatának sem. Ahol és ahogyan mi eltölthettük ezt az éjszakát családilag, az pénzben nem mérhető és megsmételhetetlen pillanatokkal gazdagodtunk.
Hogy mit szeretnék ezzel mondani?

Ha egyszer is előfordult életedben, hogy azt gondoltad, bárcsak én is elmehetnék egy-egy ilyen szállodába, gondold át, hogy tényleg ezt szeretnéd-e? Nem lenne-e jobb mégis itthon, a barátokkal, családdal együtt lenni, új embereket ismerni meg, vagy a meglevő kapcsolatokat tovább erősíteni, szorosabbra fűzni?

Szerintem megérné.

Gyűjtsétek a KÖZÖS élményeket, hiszen a legtöbbet egymástól kaphatjátok, ami Igaz! Az együtt megélt élmények összekötnek és soha, senki nem veheti el Tőletek!
Ölelés:

alairas_4.jpg

Alkotói válság

Akik régebb óta követnek, azoknak feltűnhetett, hogy gyakorlatilag január óta érdemben nem tettem le az asztalra semmit. Nem haladtam a lakással, nem hoztam kiemelkedően jó kreatív anyagot, nem csináltam igazából semmit, illetve semmi olyat, amire igazán büszke lehetnék.
Hét hónap kellett hozzá, hogy ezt felismerjem, és néhány apró lépés, amikor kigyulladt a kis lámpa a fejemben.

Az első ilyen az volt, amikor egy barátnőmmel beszélgetve elsírtam magam, amikor megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem vagyok önmagam. Rosszuk érintett, mert azt hittem, úgy éreztem, az álarc tökéletes, senki nem fog rájönni, hogy vergődöm épp. Nyilván, aki jobban ismer, könnyedén átlát rajtam, ezt tudomásul kellett vennem.
Mégsem vagyok olyan jó színésznő, mint képzeltem.
Ebben sem vagyok túl jó. 

Ismerős, ugye? Ilyen spirálba kerülve aztán szépen lassan teljesen elástam magam.

A helyzet az, hogy hét hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem valami pillanatnyi, könnyen múló dolog, ez most valami komolyabb, ami nem fog magától véget érni.
Itt már dolgom van magammal.

A második apró lépés az volt, amikor egy másik barátnőm azt mondta, miután elpanaszoltam a bánatom, hogy nem én tehetek róla, ez az elveszettség természetes jelenség. Ez a néhány szó: "Nem te tehetsz róla.", nagyon sokat segített abban, hogy meg tudjak nyugodni, és elkezdhessek azon gondolkodni, hogy oké, nem miattam van, de én kellek hozzá, hogy vége legyen.

De minek is kell tulajdonképpen véget érnie?
Valahogy az a tevékenység, ami korábban tömény boldogságforrás volt, észrevétlenül kiüresedett. Én meg próbáltam belőle meríteni, de közben nem vettem észre, hogy a semmit töltögetem magamba. Ennek eredményeként egy idő után nyűggé vált minden, ami korábban öröm volt. Nem jutottam egyről a kettőre, nem mentek a dolgaim úgy, ahogyan kellett volna, bármibe belekezdtem, elrontottam.
Kezdett világossá válni, hogy a korábbi rutinjaim nem működnek, valami megváltozott. Gondolkodtam, mi. 

Aztán erre is rájöttem.
A korábban szépen fejlődő oldalam a facebook zéró óta nem hogy nem halad előre, hanem fél éven keresztül stagnált az olvasók, kedvelők száma, az elérés pedig a töredékére csökkent. Hiába tettem bele a legjobb tudásom szerint, amit csak tudtam, semmit nem ért. Elvesztettem a motivációm és ha nem tudom olvasgatni azokat a leveleket, amiket Tőletek kaptam azzal kapcsolatban, milyen sokat jelent a számotokra az oldal, biztosan fel is adom.

Kezdem átérezni, milyen lehet, amikor az ember a szívét-lelkét kiteszi és nem értékelik a főnökei. Borzalmas nehéz ilyen helyzetben megtartani a motivációt és továbbra is a legjobbra törekedni.

Aztán elém került egy poszt. Egy kedves barátom trénerként remek blogot ír, sokszor olvasgatom, mert számtalanszor segített már át kisebb-nagyobb hullámvölgyeken. Címszavakban arról szól, hogy azok az emberek, akik ösztönösen irányítják az életüket, a körülmények megváltozásakor nem biztos, hogy fogják tudni, mi a megoldás a felmerülő problémákra, mert továbbra is a régi módszert igyekeznek áterőltetni a megváltozott körülmények ellenére. Ezzel szemben azok, akik képezik magukat, ki fogják tudni választani a rendelkezésükre álló eszköztárból a megfelelő módszert, amivel továbbra is eredményesek tudnak maradni. Nyilván ez most nagyon zanzásított, szerintem olvassátok el, megéri!

Ez a bejegyzés arra vezetett rá, hogy nagyon sürgősen abba kell hagynom az ösztönös módszert és át kell váltanom a tudatos módszerre, ennek érdekében pedig elkezdtem nézelődni a szakmai könyvek között, mi lehetne a segítségemre a tanulásban. Felmértem, hogy a legnagyobb problémám az időbeosztással van, ezért rákerestem a korábban már sokszor hallott GTD (Getting Thigs Done) módszerre, David Allen könyvére.


hatekonysagnoveles-stresszmentesen-gtd.jpg

Nem könnyű olvasmány.Nem is haladós, de érdemes végigrágni. 
Olyan módszert ad az ember kezébe, aminek a segítségével kiürítheti a fejéből a rengeteg elintéznivalót és kézben tarthatja az elintézendők listáját. Ha beválik, a továbbiakban nem fog nyomasztani a sok tennivaló. 
Ezt ígérte az ajánló és nagyjából be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Amikor annyi minden van az ember nyakában, hogy úgy érzi, összecsapnak a feje felett a hullámok, akkor egy idő után bedobja a gyeplőt és szabadjára engedi a lovakat. Elveszti a kontrollt és csak még rosszabb helyzetbe kerül, mert ahány ló, annyi felé szalad.

Ebből a kiút egyedül a tudatos tervezés lehet, mert máshogy nem lehet visszakerülni az útra. Ki kell találni egy megoldást a lovak összeszedésére és össze kell szedni őket. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de nyilván nem ennyire könnyű azért.

pause-brett-jordan.jpg

Photo courtesy of Brett Jordan (Creative Commons)



A számomra leginkább jelentős mondanivaló az volt, hogy nem az a baj, ha az embernek sok a dolga. Az alapvetően nem kéne, hogy bajt okozzon. 

Amikor ígérnek nekünk valamit, és nem teljesítik, az ugye csalódást okoz. Rossz érzést. Sőt, ha ez többször fordul elő, akkor egy idő után kerüljük azt az embert. Nincsen ez másképp akkor sem, ha önmagunknak tett ígéretünket nem tartjuk be és ezzel magunknak okozunk csalódást, annyi különbséggel, hogy magunkat nem tudjuk elkerülni. Ez a felismerés mellbe vágott. 
Számtalan esetben volt olyan, hogy ígértem valakinek valamit és a sok minden miatt végül nem sikerült beteljesítenem és ezzel csalódást okoztam. Ez rossz érzést okozott a másik félnek is, nekem is. Az utóbbi időben ez annyira sűrűsödött, hogy kicsúszott a gyeplő a kezemből. 
Most kezdem összeszedni újra, de ez csak tudatos tervezéssel fog sikerülni. 

Annyiban jobb a helyzet, hogy mióta ezekkel a dolgokkal tisztában vagyok, elkezdhettem felszámolni a káoszt. Végre elkezdtem újra érezni, hogy haladok, ha kis lépésekkel is. Még mindig ezer dolog van körülöttem, ami mind arra emlékeztet, ez is félbemaradt, az is hátra van még, sőt, amazzal is nagyon rég tartozom. De elkezdtem ezeket a tartozásokat leróni, és ettől már egy picit könnyebb. 

9463fe5de9d466604ee46cdc6a94dc92-e1468268823932.jpg

Nyilván nem vagyok mindent tudó. Nyilván nem is akarok "megmondó" lenni, de talán van más is, aki hozzám hasonlóan belekerült egy olyan örvénybe, amiből nem igazán látja a kiutat. 
Ha elveszett a lelkesedés, a motiváció, ha nem haladnak a dolgok előre, muszáj egy kicsit megállni és körülnézni, jó irányba mennek-e a dolgok. Ez nem csak az alkotással foglalkozó emberek esetében érvényes, ez mindenkinél előfordulhat.

you-cannot-always-be-taking-care-of-others.jpg

 Főként pedig olyanoknál, akik hozzám hasonlóan szeretik teljesen átadni magukat és közben elfelejtik, hogy a tartalékokat néha fel is kell tölteni, mert nincs olyan akksi, ami örökké bírja. 

Van egy jó hírem is, amikor némi törpölés után az ember átgondolja, hogy mi lehet a baj, esetleg megkérdezi azokat a barátait, akiknek ad a szavára, és kívülállóként reálisabban látják a helyzetet, akkor a megoldást is meg lehet lelni.
Szokott kritika érni azzal kapcsolatban, hogy én azt gondolom, mindenre tudom a megoldást. Nem tudom. Ha tudnám, akkor nem tartott volna fél évig az a szenvedés, aminek remélem, a végére értem most.

Az élet nem fekete és fehér. Az emberek általában szívesebben olvassák azt, aki pozitív azokkal szemben, akik negatívak, azokat a bejegyzéseket is többen nézik meg, amikben nem nyavajgok, de most úgy éreztem, ezzel tartozom. 

Máshogy terveztem a nyarat, eredményesebb szerettem volna lenni, de ezt már elengedtem, csinálom a legjobb tudásom szerint, amit még tudok és igyekszem kevesebb csalódást okozni. Lassú folyamat lesz, de remélem, hogy az idő előrehaladtával ez egyre javul majd.
Senkit sem szerettem volna megbántani, remélem, hogy az érintettek ezt tudják.

Köszönöm, hogy a nehezebb időkben is kitartottatok mellettem! Mivel azt tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül ezzel, csináltam egy csoportot , ahol mind kibeszélhetjük a nyűgjeinket. 
Ha gondoljátok, csatlakozzatok!

Mindenkinek szép nyarat és további jó pihenést kívánok!
alairas_3.jpg


Raklapból halak

Pentart fehér és barna befejező viasz, valamint transzfer oldat

Bizonyára sokatoknak egyértelmű már, hogy a kedvenc alapanyagaim azok, amiket újrahasznosíthatok, így tettem most a beszürkült, penészes raklapdeszkákkal is. Nagyon jó alapanyag, hiszen tömör fa, kár lenne veszni hagyni, készítettem hát belőle kis halacskákat.
Ehhez első lépésként lecsiszoltam egy deszkát excenter (kör alakú fejjel ellátott) rezgőcsiszolóval nagyjából, hogy a szürke réteg eltűnjön róla. Utána szabadkézzel felrajzoltam egy szerintem cuki halacska formát, és dekopír fűrésszel szépen, lassan kivágtam.

Újra elővettem a csiszológépet és nagyjából lecsiszoltam az éleket, végül pedig kézzel átcsiszoltam az egészet.

img_9899.JPG

img_9898_1.JPGSzándékosan lett két különböző méret, mert szerintem így sokkal jobban mutat felakasztva, mintha egyforma lenne.
Egy barátnőmnek szántam a teraszára dekornak, emiatt nem akartam kockáztatni, nem festettem, hanem kizárólag a pentart befejező viaszokat használtam a felületkezeléshez.

A kisebb halat csak fehér befejező viasszal dörzsöltem be, a nagyobb halat pedig először barna viasszal, majd arra tettem a fehéret! Ezáltal remek, szürkés, bemosott hatású, uszadék jellegű felületet kaptam, ami a nyári dekorokhoz szerintem kitűnően passzol!

img_0119_1.JPG

img_0120_1.JPG

Nagyon szépen látszik a közeli képeken is, hogy milyen szuper hatást lehet elérni a viaszok rétegezésével. Persze nem muszájám ezt így, nekem a barna magában mégis nagyon sötét volt egy ilyen vidám, natúr, kifejezetten nyári kompozícióhoz.

img_0121_2.JPG

img_0122_1.JPG

img_0123.JPG

img_0124.JPG

 Mivel szerettem volna még személyesebbé tenni, ezért a Wellesz családnevet festettem rá, így félreértés ne essék, nem maradt ki egy N, direkt ez a felirat! (Csak mert már felvetődött a kérdés egy másik fórumon.) :)
A traszferáltást a viaszolás után csináltam meg, miután a viasz kicsit felkeményedett, mert ha előbb készítem el, akkor a betűk elszíneződnek a viaszok hatására, nem lesznek ilyen szép fehérek.

img_0125.JPG

img_0129.JPG

Tulajdonképpen mondhatom, hogy a világ egyik legegyszerűbb projektje, ha rendelkezésre áll a csiszoló gép és a dekopír, de mindenképpen fontosnak tartottam bemutatni amiatt, ahogyan a nyers fenyő felületek a különböző befejező viaszok hatására viselkednek.

A fehér az igazi varázsszer!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlókat, akkor tedd a blogom könyvjelzőbe, illetve ha gondolod, akkor gyere és látogass meg facebookon is, ahol gyakran frissülő anyagokkal várlak!
Ha kérdésed van, ne félj feltenni!
Jó munkát!

alairas_4.jpg

Így fess fából készült kerti bútort!

Pentart vízbázisú zománcfestékek

Az egész úgy kezdődött, hogy anyósom kertjében egy kis házikó átalakításába fogtam, és ha már azt csinálom, akkor az egész kertet igyekszem szebbé tenni.
Ehhez jelentős segítség volt Edina barátnőm ajándéka, 4 db fa háttámlás, karos szék, amiket kicsit megerősítgettem néhány emberes L-vassal és csavarokkal, aztán pedig félre is tettem. Tudtam, hogy lefestem majd őket, és azt is tudtam, hogy mind más színű lesz, de a pontos részletek még nem voltak meg.

És volt itt a kertben egy asztal is, két paddal, ami méretben és formában is maximálisan passzolt ezekhez a székekhez.
A padoknak új funkciót szánok, természetesen majd azt is mutatom, egyelőre ezekből komponáltam új szettet és kiválasztottam a nekem tetsző színeket.

Ezt a festéket még nem használtam korábban nagy felületen, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy egyrészt hogyan mutat felhordva, másrészt milyenek a színek, milyen a fedés, mennyire szárad gyorsan, stbstb...

Ebben a posztban igyekezni fogok minden tapasztalatomat alaposan leírni Nektek.
198d700013.jpgAz első és legfontosabb tudnivaló, hogy ez a festék vízbázisú, emiatt nem probléma, ha zárt térben kell festeni vele, és gyorsan is szárad. De ez nem csodafesték, és ez alá csiszolni kell!

A székek esetében, amik lazúrozva voltak, és az anyag beszívódott a fába, nem tudott elindulni, mint az asztalon levő pattogzó lakk, nem csiszoltam. De az asztalt muszáj volt alaposan átcsiszolni azért is, mert beszürkölt, gombás, penészes réteg volt a tetején. Ha ilyennel találkoztok, akkor ezt jobb eltávolítani, mert olyan laza szerkezetű (tönkre van menve), mint a szivacs, emiatt bármit tennétek rá, nem lenne tartós.

img_9907_1.JPG

img_9906.JPG




A Pentart újdonságát, a dekor zománcfestéket választottam tehát, törtfehér, capuccino, vintage barna, olajfazöld és szürke színekben. A törtfehér került az asztalra, a többi egy-egy székre.

A zománcfesték az a típusú festék, amit gyártanak vízbázisú és oldószeres kivitelben is. A két típus között alapvető különbségek vannak.

Az oldószeres festékek tartósabbak, ám nem olyan rugalmasak, mint a vízbázisúak és nem is szívódnak be a fába, inkább annak felületén kötnek meg. Sokkal tovább száradnak, és a gőzük belélegzése is ártalmas.

Ezzel szemben a fa felületekre általában a vízbázisú festékeket szokták javasolni, ami beszívódik, rugalmassága passzol a fáéhoz, és épp emiatt a rugalmasság miatt tudjuk jól alkalmazni kültéren is. Azonban ügyelni kell rá, hogy az egyszerre vastagon felvitt anyag nagyon lassan, de tényleg nagyon lassan szárad meg, ha egyáltalán valaha felkeményedik, emiatt ha több rétegre van szükség, mindenképp vékony rétegeket kell egymásra felvinni.

Én ezeknél a színeknél annyira jó fedést tapasztaltam, hogy egy rétegben vittem fel mindegyiket, és így pontosan elég lett egy doboz egy székre. Talán egyedül a capuccino volt, ahol még egy fél doboznyi elférne a tökéletes fedés és eredmény érdekében.

img_9930.JPG

img_9932_1.JPG

Sajnos tudomásul kell venni, hogy a kültéren levő bútorok, főként ha fából készültek, gondoskodást igényelnek. Újra kell olajozni, lazúrozni, lakkozni őket egy idő után, mert a festék lepattogzik, fellazul, kifakul, beszürkül...és ez mind nem kizárólag a nedvesség számlájára írható, sokkal inkább a nagyon erős UV sugárzást kell okolni.

Emiatt pedig meg kell fontolni, hogy milyen anyagokat választunk! A lakkok esetében feltétlen meg kell nézni, hogy kültérre szánt, UV álló anyag-e, mert ellenkező esetben (de még így is néha) kellemetlen meglepetés érhet a besárgult színt látva.

Alapvetően úgy gondolom, hogy a legtartósabb eredményt a fába teljesen beszívódó anyagok adják, az olajok, lazúrok, és ha értékes, mondjuk teak vagy hasonló egzóta fából készült szettünk van, ne is álljunk neki átfesteni más színre!

Jelen esetben azonban egy erősen kopott, leharcolt szettről beszélünk, aminek minden jobban áll a semminél, ezért úgy gondoltam, hogy tökéletes alap lesznek a kísérletemhez.
Ez nem azt jelenti, hogy a lefestéssel az ember tönkretesz valamit, hiszen a festék egyben védelmet is jelent, sokkal inkább azt, hogy a nemes anyagokat illik tisztelni, ezért a JÓ ÁLLAPOTÚ fát én semmilyen esetben sem festeném át. De ez én vagyok és amit én mondok, nem szentírás.

img_9927_1.JPGMiért nem krétafestéket választok?
Ennek két oka van. Az egyik, hogy sajnálom. Sajnálom kültérre használni, mert egyrészt drága, másrészt pedig nem nagyon szeretem a lakkozást. Nem szeretem, hogy ott az esélye a besárgulásnak, berepedezésnek, ha nem jól viseli, a viasz pedig ebben a nyári napban szerintem konkrétan eldiffundál...(viccelek egyébként, de tuti, hogy nem tesz jót neki a 40 fok közeli hőmérséklet, lehet az életben soha nem keményedik fel...nem tudom...NINCSEN TAPASZTALATOM, csak morfondírozok.)
A másik ok pedig az, hogy a krétafestékek alapvetően a jó csiszolhatóságra építenek, és a jól csiszolható anyag egyik ismérve, hogy emiatt elég laza. Ha nagyon stabil lenne, nem lehetne csiszolni a száradás után, és ez a laza szerkezet nekem nem bizalomgerjesztő kültéren.

Szeretném újra hansgúlyozni, ez az én véleményem és nem célom senkit megbántani, elhiszem, hogy van, akinél működik.

Visszatérve a zománcra, gyorsan összefoglalnám, mire kell nagyon figyelni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében:
-csiszolni kell, hogy a vízbázisú zománc beszívódhasson a fába
-ha több réteg kell, fokozottan ügyeljünk rá, hogy ezek vékony rétegek legyenek
-ecsettel mindig száliránnyal azonosan haladjunk

Ha ezeket betartjuk, akkor jó eséllyel sikeres lesz a projekt.

img_9939_1.JPG

img_9937.JPG

Éppen jókor kaptam ezt a doboz desszertet ahhoz, hogy ihletet adjon, hihetetlenül jól passzoltak a színei a szetthez, nem hagyhattam ki...

Bár igyekeztem ebben a bejegyzésben minden részletre kiterjedően leírni mindent, de természetesen emellett előfordulhat, hogy benned maradt még megválaszolatlan kérdés! Ha így van, keress bizalommal akár itt, akár a facebook oldalamon, ahol naponta frissülő posztokal várlak!

Jó munkát!

alairas_4.jpg

Útmutató Devecserhez

Előrebocsátanám, nem vagyok rutinos Devecserbe járó. Most voltam életemben először, de hosszú évek, lassan egy évtized áll mmögöttem a veszprémi lomis piacot illetően, így volt némi összehasonlítási alapom. Megjártam már néhányszor Ozorát, a "bakancsost" és az ecserit is, ám valamiért ez a hely eddig kimaradt. Talán ehhez a vörösiszap-katasztrófa is hozzájárult, ám ennek mára semmi nyoma...minden makulátlan és tiszta a községen belül.

Nézzük a gyakorlati információkat!
Ez a piac szombat és vasárnap reggel (hajnalban) van nyitva, a vasárnapot tekintsük semmisnek, mindenképp a szombat hajnalt javaslom, ahogyan a Bakancsos utcai piacnál is.

Most, június közepén viszonylag korán kel fel a nap és nincs is hideg, ezért nagyon koránra időzítettünk, négy órára értünk oda, ehhez háromkor indultunk.
Az alábbi google map térképen jól látszik, hogy Devecserhez képest mennyire kívül esik a Laktanya, ahol a nagy piacot találjátok:
nevtelen.pngHa odaértek, akkor két bejárat közül tudtok választani:
nevteleni.pngMindkét helyen szednek belépőt, a napi jegy 500 ft.
A két kapu között, az utcai kerítés belső oldalán is van parkoló, illetve a délebbre eső kapunál egy nagyobb.

A térképen jól látszik az alaprajz össze-visszasága is, itt nem sorokba rendezve árulnak a jóemberek...
Sokszor azt se tudtam, merre járok épp...

Az első benyomásom az volt, hogy "Ezt nem hiszem el...". Mivel ez nem egy városon belüli helyszín, nem egy piactér, amit a piac végeztével rendbe téve kell ott hagyni, vagy kitakarítja a felelős, itt gyűlik a szemét. Pontosabban gyűlnek a szemét-hegyek. Gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy-egy lomtalanítós kupac, az embernek ingere lenne feltúrni. Én meg is néztem az egyiket, mire az egyik úriember rám szólt, hogy "Asszonyom, ne csinálja ezt, kérem, nem véletlen dobtuk ki, lyukas, vagy hibás..."-nem mintha az engem érdekelne...

De ha valamit nem lehet mondani, akkor azt semmiképp, hogy itt ne beszélnének tisztelettel az emberrel. Én elhiszem, hogy sokakban vannak kétségek, de higgyétek el, ha mosolyogva szólítjátok meg őket, mosolyogva fognak válaszolni. Én nagyon szeretem őket, szerintem baromi jó fejek. Ha épp nem tudtok megegyezni, akkor meg menni kell tovább és nem leragadni vitázni. Hadd mondja...-ha akarja.

Itt nagyjából három féle árusítási móddal találkoztam. A hagyományos módszer képviselői megérkeznek a furgonnal, kipakolnak belőle a kocsi elé és úgy árulnak. A másik véglet, akinek bérelt helye van, valamelyik hangárban vagy házikóban. Ők nem nagyon nyúlnak a bent levő cuccokhoz, behányják, de tulajdonképpen kár vele dolgozni. Ezeknek a helyeknek a nagy része ugyanúgy szét van ázva belül, mint kívül és ez főleg most, ez után a rengeteg eső után volt szembetűnő. Ők nem nagyon pakolnak semmit sehová, te bemész a sötét helyre, és körülnézel. Ott kell aztán kotorni...és ott lehet nagyon szuper dolgokra lelni, ahol nincsen minden szem előtt első blikkre.

És a harmadik típusú árus, aki azért veszi a fáradságot és kicsit elrendezgeti a belső helyét, emellett pedig az apróságokat ki is teszi. Ők -gondolom- szeretnék visszanyerni a befektetett munkát, ezért valamivel drágábban árulnak.
VALAMIT VALAMIÉRT...

A büfében jó kávét ittunk, finom melegszendvicset kaptunk, a kávé 250 ft, a fél literes üdítő 400 ft, a melegszendvics 500 Ft.

Elektromos cuccok kipróbálására több helyen van lehetőség, mindenképp javaslom, bár egyszer fültanuja voltam egy beszélgetésnek Veszprémben.
Egy úr kérdezett egy tv után a kollégánál, aki azt mondta, hogy "Nem kell az neked..." Miután kérdezte a másik, hogy már miért ne kéne, akkor röhögve tájékoztatta az eladó arról, hogy ha megveszi, elviszi kipróbálni, hibátlanul fog működni, de egy óra elteltével magától kikapcsol és fél napig nem lehet visszakapcsolni. Így ezek után már a próbában sem hiszek...

A wc-t nem néztem meg, de kívülről egészen rendezettnek tűnt. 

A kínálatról:
Bicikli, síléc, szánkó, kori, snowboard, és ami ehhez kell, de láttam csónakot, szörfdeszkát, nyergeket, ló itatókat, gokartokat, motorokat is rengeteget.
Ezen felül rengeteg a műszaki cikk, pl kávéfőző és a szerszám!
Akad némi bútor, jellemzően jellegtelenek, de néhány remek régiség is fel-felbukkan, ezek árát nem kérdeztem meg. Antik holmit -szerintem- nagyítóval kell keresni, ez nem az a hely, ahol ilyesmik sorjáznak.

35514110_1846902562037344_1080872582107889664_n.jpgBútorfestőknek érdekesek lehetnek a neo-tömegbútorok, amik remek alapot szolgáltatnak a kézi átalakításhoz. Én nem gondolnám, hogy egy ipari mennyiségben gépen gyártott bútordarabot bűn lenne megváltoztatni. Más a helyzet az igazi antik bútoroknál, de azok nem ezeken a helyeken fognak felbukkanni.

35384504_1846902498704017_5562645799860436992_n.jpg

35360470_1846902188704048_1341954255233220608_n.jpg

35360109_1846902712037329_5668134160905011200_n.jpg

35284978_1846902392037361_7670920476666888192_n.jpg

Itt tényleg minden van...ahogy mondani szokták, minden IS.35330084_1846902128704054_4763335957824929792_n.jpg

35348781_1846902648704002_6848358209971814400_n.jpg

Egy jellemző "utcakép", ahol jól látszik, hogy nem épp a Tagore sétány, ezért ha eső után jöttök, gumicsizmát húzzatok!

35357624_1846902352037365_7945567980090294272_n.jpg

35358010_1846902278704039_2377032319778160640_n.jpg

35358693_1846902085370725_3191500591754903552_n.jpg

Az árakat illetően nem éreztem nagy különbséget, az olcsóbb kategória ez mindenképp. De nem jelentősen olcsóbb Veszprémnél például, ahogy ott is, itt is ki lehet fogni olyan eladókat, akik nem egészen reálisan látják a saját árujuk értékét. Szeretnek azzal dobálózni, mennyi ez a boltban, de ugye egy: nem a boltban vagyunk, kettő, ez a valami nem új.

Akkor sem új, ha újnak néz ki!

Ennek megfelelően azt kell mondjam, hogy Veszprémhez képest ez a piac teljesen más, a kínálatot tekintve, ám nem is a tartalma miatt, sokkal inkább a "tálalás" miatt. Rengeteg árus jön át onnan vasárnap reggel a veszprémire, tehát nagy az átfedés, de nyilván a kocsiba azért olyasmit tesznek be, ha már pakolni kell, aminek van egy kis esélye, hogy el is kel.

Én nagyon érzékeny embernek tartom magam, a vizuális ingerek és a fizikai fáradság együttes erővel teljesen kiütöttek, mire végeztem. A veszprémit ismerem, mint a tenyerem, tudom, milyen árusnál van jó esélyem a szép holmira, kinél nem érdemes kutakodni, de ez a hely teljesen új volt. Nagyon kellett figyelnem, nagyon sok infot kellett befogadnom, feldolgoznom és aki gyakran jár ilyen helyekre, az tudja, hogy ilyenkor az ember jellemzően csak a földet nézi és semmi mást nem vesz észre maga körül.
Simán elmehetett volna mellettem a saját anyám is úgy, hogy nem veszem észre.

Összefoglalásként azt tudom mondani, hogy számomra izgalmas, érdekes és kifejezetten üdítő élmény volt ez a devecseri kiruccanás. Ha közelebb lenne, lehet, hogy gyakrabban mennék, de 60 km-re van, ami oda-vissza már 120 km, és kétlem, hogy le tudnám vezetni ilyen fáradtan... a hazaúton gyakorlatilag alig tudtam kinyitni a szemem...

Más, mint a megszokott, de azok számára, akik hozzá vannak szokva az ócskapiacokkal járó koszhoz, hangzavarhoz és káoszhoz, bizonyára remek program lesz!
Ha elfogadtok egy tanácsot, nedves törlőkendő vagy fertőtlenítő törlőkendő biztosan legyen nálatok, ahogy védőkesztyű is. Akár a cérna verzió, akár a gumis tenyerű szerelő kesztyű, ugyanis ezekben nem kell óvatoskodni, amikor az ember beássa magát a lomok közé.
Nézzetek be minden alá, minden mögé, mert ki tudja...

Én ezekkel a zsákmányokkal tértem haza, amiket gyorsan be is tettem az új helyükre. A kedvencem a tripod láb, amiből lámpa lesz, és a gyerek ruhaszárító is nagyon cuki...de a többi apróság is mind-mind kedvenc...és nem szerepel a képen egyelőre a bádog locsolókanna, amit a fiam boxzsákjával együtt fel sem hoztam a lakásba, mert anyósom kertjében lesznek "beüzemelve".

img_2175.JPG

Ezt a krokodil bőr táskát egy szemétkupac alján találtam és úgy gondoltam, hogy ha az életben soha nem használom majd, akkor is el kell hoznom onnan, mert sokkal többet érdemel. 250 ft (!!!) volt...ajándék.

img_2176.JPG

img_2180.JPG

Vannak márkák , amikért szintén nagyon tudok rajongani, ilyen pl a PTMD is, aminek a bolti ára számomra megfizethetetlen, de itt 250 ft-ért megkaptam...
img_2187.JPGAztán volt ez a türkizes üveg az ezüst dekorral, amit néhány éve tuti észre sem veszek. Most meg valamiért nagyon megfogott...300 ft(!!!) volt az ára. Ennyiért megkíméltem attól, hogy gondatlanságból összetörjék.
img_2179.JPG

Fa szívek, 4 db 500 ft, a bambusz konyhai tároló szintén 500 ft..."filléres" holmik, de mind jót tesz a léleknek...

img_2188.JPG

img_2181.JPG

Teljesen elégedett vagyok, azt kell mondjam...azt kaptam, amit vártam. Bár igazából nem vártam semmit, hasznos dolgokhoz sikerült jutnom jó áron.
A tapasztalataim köre pedig újra bővült.

Ha lenne még kérdésetek, várom, ha további információkra lenne szükségetek, akkor pedig gertek és látogassátok meg a facebook oldalam, ahol naponta frissülő tippekkel várlak Titeket!

alairas_4.jpg

 

Tonhal konzerv volt, kaspó lett.

Pentart "FEHÉR" zománc+matt dekupázs ragasztó+rozsda effektek+opál repesztő

Számtalan olyan újrahasznosító ötletet látni a neten, amivel a szemét mennyisége csökkenhet az otthonunkban, ezekhez szeretnék csatlakozni a mai poszttal.

Egy egyszerű tonhalkonzerv került a kezembe és nagyon sajnáltam kidobni. Remek a formája, az arányai, és a lehúzható tetejének köszönhetően a pereme is nagyon szép.
Viszont sajnos túlságosan is makulátlan.

Elég sok régi konzervdobozt láttam már, szerettem volna, ha ez is olyasmi lesz!
Kezdetnek lefestettem fehér zománcfestékkel, alapozásképp, majd az IKEA-ban vásárolt szalvétát tettem rá dekupázs technikával, mely alapjairól, menetéről írtam már ITT.

img_2009.JPG

img_2011.JPG

Mindenképpen javaslom elolvasni, ha bizonytalan vagy a módszer alkalmazásával kapcsolatban!

img_2013.JPG

img_2012.JPG

Miután felkerült a dekupázs, hagytam megszáradni, és elővettem a földbarna matt akrilt, valamint a rozsdázó szettet. Utóbbi a vasporból és a reagens folyadékokból áll, ha még nem próbáltátok, itt az ideje!

img_2015.JPG

img_2014.JPG

 A rozsdás hatás eléréséhez az akrillal szabálytalanul bekentem a konzerv peremét, és a belsejét is kicsit, ahol tudtam, hogy ki fog látszani a föld fölött, valamint a doboz illesztésénél és a dekupázsolás kisebb hibáinál is kentem fel egy kis barnát.

Mielőtt ez megszáradt volna, gyorsan szórtam rá vasport, így beleragadt, amennyi kellett, és a felesleget vissza tudtam tölteni a dobozba.A reagensekből pedig össze-vissza csepegtettem rá, és hagytam, hogy szétfusson a papíron is, amire direkt emiatt nem tettem a dekupázs lakkból felülre.

img_2016.JPG

img_2025.JPGKb fél óra múlva már látszik, hogy megindult az oxidáció, bár a végső eredményt kb 24 óra elteltével fogjuk majd látni. 

A nem rozsdás részekre a két komponensű opál repesztő első összetevőjét kentem fel egyenletesen, amikor pedig ez átlátszóra száradt, jöhetett a második komponens, amit hajszárítóval kicsit meggyorsítottam. Végül pedig a barna paszta segítségével emeltem ki a repedéseket itt-ott.
Nem akartam nagyon megrepeszteni, mert a konzervdobozokon eredetileg is papír volt, ami meg ugye nem reped, de ehhez a kinézethez nekem kellett egy kis plusz. Olyan finomak a repdések, hogy nem is látszanak, ha valaki nem keresi őket direkt, viszont ki tudtam használni az opál repesztő kicsit hamvasító, tompító tulajdonságát.

img_2028.JPG

img_2027.JPGBeültettem a kis szukkulenst, mivel agyonöntözni amúgy sem kell, nem tettem alulra kavics réteget. Mindig csak csepegtetni fogok rá, emiatt -és a vizualitás miatt is- került egy vékony réteg fehér kavics a föld tetejére.

Ezzel a módszerret bármekkora és bármilyen konzervdoboz új életet kaphat, az őszibarack kompótossal például igazi, nagy kaspót lehet készíteni. A felrakott dekupázsolt papír mintájától függően pedig a hangulat is akármilyen lehet.

Ha tetszik az ötlet, tedd könyvjelzőbe a blogot, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő, hasonló ötletekkel várlak!
Jó munkát!
alairas_4.jpg

Chalkboard 1x1 - avagy minden, amit tudnod kell a táblafestékről

Lignocolor "CEMENT" színű táblafesték

Napjainkban nagyon divatos szó a "krétafesték", mellyel a jól tapadó, könnyen csiszolható, matt, porózus felületet adó anyagokat szokták illetni a gyártók. Ezek közül a festékek közül van, amely tényleg tartalmaz krétaport és van, amelyiknek semmilyen köze nincs hozzá konkrétan.

Az angol elnevezése CHALK PAINT, mely alig különbözik a táblafesték nevétől, ami CHALKBOARD PAINT.

Magyarul a táblafesték-krétafesték szó pár az, ami néha okoz kavarokat, ezek tisztázására írom, hogy a táblára írunk a krétával, ezért a táblafesték az, ami sokszor lemosható, nem csiszolható, tökéletes alap a krétával vagy kréta filccel íráshoz, és NEM IGÉNYEL ZÁRÁST.
A krétával való írhatóság feltétele a zsírmentes, s így viaszmentes felület!


A krétafesték EZZEL SZEMBEN az. amivel a krétához hasonlító felületet kapunk a festés során, ezt a típust előszeretettel használjuk bútorok festéséhez, valamint ez az az anyag, ami FELÜLETZÁRÁST IGÉNYEL a végén.


Most pedig, hogy ezt tisztáztuk, nézzük, mit érdemes tudni, mielőtt valaki táblafestékkel kezd dolgozni!
A táblafestékkel festett felületeket, legyenek bármekkorák, a festés és a TELJES SZÁRADÁS után BE KELL AVATNI!

img_1965_1.JPG

img_1966.JPGFontos, hogy tényleg várjuk meg, amíg megszárad a festék és ha lehet, eleve ne vigyük fel olyan puha fára, amit a manapság kapható hengeres kréták éle benyomhat. (Jártam már így...ezek a hengeres kréták valamilyen vékony hártyás felületkezelést kapnak, hogy ne fogják össze az ember kezét, de emiatt az élük konkrétan vés.)

A beavatás egy halál egyszerű dolog, az egész felületet be kell krétázni. Ehhez az előbb ismertetett okból a fektetett krétát javaslom, ha hengeres van, akkor csiszolópapírral kicsit érdemes megbontani a palástját. 
Enélkül szinte minden esetben előfordul, hogy az első felrakott motívum gyakorlatilag örökre "beleég" a felületbe és akárhányszor törlöd majd le, ott fog maradni.
Ennek szemléltetésére készítettem az alábbi kollázst:
100canon27.jpgTehát ezt elkerülendő, az egész felületet be kell krétázni egyenletesen, majd letörölni szárazon, és aztán vizes ronggyal is.
A makulátlanságnak vége, de így kapunk autentikus tábla kinézetet és ezt a minimálisan foltos alapot a további munkához.

img_1974.JPG

img_1975.JPGAki makulátlan háttérre vágyik, azok számára teljesen feleslegesnek tartom a táblfestéket és a krétát, mert akril festékkel ugyanígy elkészíthető a tábla-kinézet és az garantáltan soha nem maszatolódik el.

img_1976.JPG

img_1977.JPG

Miután előkészítettük az alapot, jöhet az alkotás. 

Ehhez két fő segítséged lehet, kréta, vagy kréta toll. Aki bátrabb, a hagyományos krétával próbálja meg, aki szeret precízebben dolgozni, a krétatollat vegye kézbe. Mindkét típus elérhető számtalan színben, a toll több vastagságban is.
Utóbbinak továbbá nagy előnye, hogy az üvegre is írhatunk vele, így kapjuk azt a menő bisztró-hatást, amit stílusos vendéglátó-ipari egységekben látni, amikor az ajtó üvegén szerepel a komplett menü-többek között.

img_1968.JPG

img_1978.JPGPersze kicsit más értelemben a kréta "vastagságát" is tudod variálni egy egyszerű jumbo hegyező segítségével. Tudod, az a nagyobb lyukú történet!

Mivel a táblafestés külön szakma gyakorlatilag, én egy egyszerűbb verzióval szerettem volna kezdeni, de a határ a csillagos ég, a bonyolultságot tekintve.

img_1990.JPG

img_1983.JPG

A kréta toll csak nedves törlővel jön le igazán (üvegről is), de azzal tényleg nyom nélkül, a sima kréta értelemszerűen száraz javításokat is jól bír.

Hogy fokozzam, természetesen tükörre is remekül fog, ennek illusztrálására a pinterestről hoztam egy ötletet, de még számtalan vár Benneteket pl. a "chalk marker", "chalkboard", "chalkboard art" keresőkifejezések alatt.

106d788782d2be3da2a13a9a3bb752cf.jpg

Számomra egy új világ nyílt ki, amikor rengeteg színben elérhetővé váltak ezek a festékek, nagyon jó muri kísérletezgetni ezzel a technikával is.
28055730_1716096428451292_5502728065982279639_n.jpgHa maradt benned még kétely azzal kapcsolatban, hogy menni fog-e ez a dolog, van egy jó hírem. Itt aztán tényleg nincsen mitől tartani, elég egy vizes rongy és kezdheted elölről vagy javíthatod, ahol csak szeretnéd, amennyire szeretnéd.

Mostmár tényleg nincsen kifogás!
Alkotásra fel!
Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál még hasonló tippektől, tedd könyvjelzőbe a blogot, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

Jó munkát!

alairas_4.jpg

Levendulás eperlekvár

Életem első befőzése

Én nem vagyok konyhatündér. Konyítok valamennyit a főzéshez, hogy éhen ne haljunk, de maga a folyamat annyira nem fog meg, mert egy tábori konyhában élünk két éve gyakorlatilag. Minden kétszer-háromszor annyi idő, mert fél méter lerakó felületem sincs, ezért mindig pakolni kell innen oda, onnan ide, emiatt pedig már előre tartok mindenféle ilyen hadművelettől. 
Na, de most elhatároztam, hogy életemben először lekvárt fogok eltenni. Ráadásul a két kedvencem, az epret és a levendulát szerettem volna összeházasítani és mivel egyedül még életemben nem főztem lekvárt, a guglihoz fordultam.
Meg is találtam Kaldenekerék témába vágó receptjét és úgy voltam vele, ez jó lesz kiindulópontnak.
Olyannyira kezdő vagyok, hogy egy befőttes üveg nem sok, de annyim se volt itthon, úgyhogy irány a tesco, befőző cukor, citrom, befőttes üveg...ha ott voltam, vettem néhány szörpnek való üveget is egyúttal.
img_1864.JPGA befőttesüvegeket betettem a mosogatógépbe egy 60 fokos mosásra és nekiláttam a főzésnek. 
Első körben megpucoltam a ládányi epret, és két kisebb doboznyit betettem a mélyhűtőbe, hogy a forró nyári napokon a smoothie-ba ne kelljen a 800 ft/fél kilós lidlis fagyott epret használnom.


Kínosan ügyeltem, hogy a 2:1 befőzőcukrot, ami magas gyümölcstartalmú lekvárokhoz van, nem jamekhez, pontosan mérjem ki, ahogy a gyümölcsöt is. Az epret nem vágtam fel, hanem egyben főztem. Nem kellett neki sok idő, de nem is akartam sokáig főzni, épp csak egy rottyantás volt a cél, így jól egyben is maradt a gyümölcs. Én meg ezt nem akartam...mit csinál ilyenkor egy anya, aki nemrég még babapempőt főzött? Előveszi a botmixert és nekiesik...hát ezt csináltam én is.

A nagyját lenyomtam vele, maradt néhány darabka is, viszont így tényleg elég volt neki az a kb tíz perc,amíg felforrt. Az eredeti recept szerint a citromot a felforralás után kell hozzáadni, ahogy a 8(!!!) szál levendulát is. Nyilván, hogy nem fogadtam szót, és én már menet közben belenyomtam az egy helyett két citrom levét, és a 8 helyett kb 24 szál levendulavirágot is. Mivel még így is nagyon édesnek éreztem ezt az arányt, így hozzádobtam még kb fél kiló epret, és így lett jó.

Ezek ismeretében nálam a folyamat így nézett ki:

Hozzávalók:
fél kg befőző cukor magas gyümölcstartalmú lekvárokhoz
1750g eper
2 citrom leve
kis maroknyi levendulavirág (friss vagy szárított, mindegy, utóbbi kicsit gyengébb aromájú)

Felraktam főni a papírforma szerinti 1250 gramm epret, és a fél kiló befőzőcukrot. Amikor már levet engedett, akkor fogtam a botmixert, kicsit átdolgoztam, aztán belenyomtam a két citrom levét, és az ízlés szerinti - nálam kis maroknyi- levendulavirágot, de még mindig nagyon édes volt, ezért tettem hozzá még fél kiló epret, majd megint átkevertem a botmixerrel. 
Folyamatos keverés mellett megvártam, hogy felforrjon és lehúztam a tűzről, üvegekbe kanalaztam, lezártam, az üvegeket pedig azonnal tetőre állítottam.
Mehetett a meleg dunsztba a kibélelt kanapé-lábtartóba.
Amikor kihűlt, kidekoráltam.

Folyékonynak tűnhet, de mire kihűl, pont tökéletes állagúvá válik. Gyanítom a befőzőcukor tartalmaz némi zselatint is. 

img_1935.JPGAz üvegek kidíszítéséhez cikkcakk ollóval szőttesből vágtam a tetőnél 6 cm-rel nagyobb átmérőjű köröket. A tető közepére tettem egy pici két oldalú ragasztót, hogy ne csússzon le,amíg kötözöm. Aztán egy hajgumit húztam rá, az alatt eligazgattam a szőttest, és megkötöttem a pamut zsinórral.
A zsinór a legegyszerűbb pamut kötöző, amit én a helyi gazdaboltban vettem, és a végétől kicsit beljebb csomót kötöttem, majd egy tupír fésűvel kifésültem. Így alakultak ki a bojtok. 

A címke pedig öntapadós "tábla matrica", amire elvileg krétával is lehet írni, én fehér zselés tollal, szabad kézzel írtam fel a fajtát és a dátumot.

img_1942.JPG

Mivel nagyon kevés ideig forrt, a színe egész jól megmaradt, pláne a citrom hozzáadása után. Arányaiban egész jó, mert a gyümölcs és a cukor aránya kb 3,5:1, ez lehetett volna 4:1 is, de majd fejlődöm még, és talán nem leszek ennyire édesszájú sem.

Mindenesetre ez a kompozíció így annyira tökéletes, hogy egyedül, magában el tudnám nyalogatni a kanapén ülve mindenféle kenyér és egyéb nélkül, amire korábban még soha nem volt példa.
Én nagyon szeretem azt a kesernyés aromát, amit a levendula ad hozzá, de elképzelhető, hogy lesz, akinek ez nem ízlik majd. Meglehetősen pikáns az eredmény, de nekem nagyon ízlik!

Próbáljátok meg, nem lesz belőle sok, nekem 4 közepes üveg és egy pici lett belőle, és fél óra alatt megvolt. Nem nagy macera...

Jó munkát hozzá!:)
Szeretettel:
alairas_4.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;