by bardoczeva

PURE DESIGN

Meseország királynőjének és királyának birtokán jártunk

2018. július 28. - bardoczeva

Mindannyiunknak szükségünk van példaképekre, mert ők azok, akik által egyre jobbak és jobbak lehetünk. Példaképet választani számtalan módon lehet, az én egyik példaképem a saját értékrendemhez közel, ám az elért eredményeit tekintve messze felettem áll.
Patríciát nem kell bemutatnom azoknak, akik tagjai a Kézzel készített nyár, a Kézzel készített Húsvét vagy a Kézzel készített Karácsony elnevezésű csoportjaimnak a facebookon. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen máshol nem is nagyon lehet követni az ő alkotásait és elmondhatatlanul fontos értékteremtő tevékenységét, így komoly megtiszteltetés, hogy az általunk vezetett csoportokban alkalmunk nyílik erre.

Az ismeretségünk is ezeknek a csoportoknak az egyikében indult, mert egész egyszerűen nem lehetett nem észrevenni az általa posztolt munkák (és fotók) minőségét. Őszintén bevallom, nem sok alkotó társam munkáját követem, bár ennek elsősorban az időhiány az oka, azt mindig nagyon várom, hogy Patti mivel kápráztat el minket. Ezzel pedig tudom, hogy nem vagyok egyedül. Kommenteltem a munkái alá, ő az enyémek alá, kölcsönösen megkedveltük egymást.

A következő lépés az volt, amikor az Alkotó Energia pályázat díjkiosztójára megérkezve egy hatalmas, brutál ízlésesen becsomagolt pakk várt az irodában, amire egyáltalán nem számítottam. Amikor az atomerőmű kommunikációs vezetője Szekszárdon tartott előadást egy iskolában, akkor a nap végén egy hölgy adta a kezébe, hogy legyen szíves és hozza el nekem. Semmi más információt nem kapott, és az én feladatom volt kinyomozni, ki lehetett a feladó. A díjkiosztó végén igyekeztem faggatni, de nem nagyon tudott többet mondani, így amint hazaértem, a Pure design oldal olvasói elé tártam a csomag tartalmát, és a segítségüket kértem a feladó kilétének felderítéséhez. Néhány óra alatt fény derült a titokra, a nyomozás szálai egyértelműen Patríciához vezettek. Így utólag azt mondom, első pillanatban tudom kellett volna, de....valahogy az ember mindig a legnyilvánvalóbb eshetőségekre nem gondol.

Nyilván innentől kicsit megint közelebb léptünk és eltelt megint egy fél év nagyjából, amikor örömmel láttam a tábor résztvevőinek kihirdetésénél, hogy Patti is a szerencsések között van.(Azt se tudtam, hogy pályázott, hiszen erről soha nem beszéltünk korábban.) Izgatottan vártam, hogy találkozzunk végre személyesen és azt hiszem, hogy pont olyan volt a találkozás, amilyennek elképzeltem. 
Ő egy csupaszív, elmondhatatlanul elegáns, kedves, vagy ahogy a mesehősökre mondani szokták, jóságos tanítónő. Az az igazi klasszik tanítónéni, akinek gondolkodás nélkül adnád az első osztályos gyermeked és bíznád rá jó pár évre, hogy kvázi második anyja legyen. (Ne haragudj, ha olvasod, most, hogy Anna szeptemberben kezdi az első osztályt, kicsit megrekedtem ennél a témánál.)
A táborban volt időnk egy picikét beszélgetni, és hogy István is ott volt, megbeszéltünk egy időpontot, amikor családostul ellátogathatunk Hozzájuk Szekszárdra.
Ennek az utazásnak jött el tegnap az ideje.
Tudtam én, hogy nagyon jó lesz, de nem is sejtettem, mennyire.

Nem untatnálak Benneteket a családi jellegű képekkel és a városnézéssel, a pincelátogatásokkal és az egyéb hihetetlen élményekkel, mert igazából úgysem tudom úgy átadni, ahogy megéltük...ezért meg sem kísérlem, merthát a halovány árnyékkal nem lehet (vagy inkább nem érdemes) beérni. 
Mutatom viszont azokat a hihetetlen bravúrokat, amiknem szem- és fültanúi voltunk Istvánnal.

Patrícia nyilván tudta, hogy két gyerekkel érkezünk, ezért előre készült a fogadásunkra. De még hogy?
A gyerekeket lovagi torna várta, és az érkezésünk után nem sokkal neki is vágtak a feladatok megoldásának.
Az első feladat az volt, hogy gólyalábon át kell kelni a hatalmas mocsáron, hogy a hétfejű sárkányt legyűrve végül megszerezzék a bajnokok zászlaját.

img_0657.JPG

img_0659_1.JPG

Miután a mocsáron átkeltek, meg kellett "etetni" a sárkányt. A hét karika a sárkány hét szája, amibe babzsákokkal kellett betalálni. Miután mindbe került babzsák és a sárkány jól lakott, tovább engedte a két lovagot.

img_0666_1.JPG

img_0665.JPG

img_0664.JPG

img_0660_1.JPG

Volt itt horgászat is, ami emlékeim szerint nekem is nagy kedvencem volt még a műanyag kacsás vurstlis időszakban, ahol a kacsa hasán levő szám alapján derült ki, melyik übergagyi nyereményt vihettük haza, de ez akkor igazi trófea volt. Ez a két gyerek is nyakig belemerült a játékba:

img_0671.JPG

img_0668.JPGAztán jött megint egy kis ügyességi a hálóval elkapandó babzsákokkal, ahol az érkezésünk után kb egy órával, az én végtelenül zárkózott fiam már halál cukin ment Patti után és leste minden szavát.

_mg_0678.JPG

_mg_0680.JPGItt következett el a személyes kedvencem, a harc a hétfejű sárkánnyal. Most ha ránéztek a képekre, szerintem tökre egyetért mindenki, hogy egyszerűen zseniális ez a sárkány. A feladat pedig az volt, hogy a fűz karikákat rá kellett dobni mindegyik fejre.
Ez a feladat olyan izgalmas volt, hogy itt már apa se bírt tovább a partvonalról szurkolni, be kellett állnia a harcolók közé.

_mg_0704.JPG

_mg_0691.JPG

_mg_0687.JPGMiután legyőzték a sárkányt és ledobták a konzerveket is egytől-egyig a célbadobásnál, megszerezték a lovagi zászlót, és úgy lobogtatták, mintha én nem is tudom, mi lenne. 
(Tudom, kicsit sok a kép, de mindegyiken olyan jól látszik, hogy mennyire lelkesek és boldogok voltak "munka" közben!)

_mg_0698.JPG

_mg_0701.JPG



Miután megszerezték, nyilván ki is kellett tűzni a vár fokára, így felmentünk a Bati kereszt Kilátóhoz, ahol a legfelső szintről lobogtattuk. (A képeket pedig köszönjük Pattinak!)

37847892_838642592999894_7455647936878215168_n.jpg

37869723_838642609666559_734820203711430656_n.jpgHasonlóan nagy élmény volt az esti grillezés is, de őszintén szólva nem szeretnék belemászni a család intim szférájába, így az ott készült képeket nem tenném fel ide, azt azért higgyétek el, hogy tényleg pazar minden, amihez ennek a Tündérnek köze van.

Természetesen méltatlan lenne, ha a történetből "kifelejteném" Tanár Urat, Patrícia férjét, aki pedagógusként és,ahogyan ő szerényen nevezi magát, zenészként olyan kiváló párja, hogy öröm rájuk nézni! Ez a blog ugyan kreatív tematikát követ, de muszáj kiemelnem, hogy mi ebben a két napban emberileg talán még többet kaptunk, mint "anyagilag", hiszen egy köztiszteletben álló családnak válhattunk a részévé. Nagy beszélgetések, nagy röhögések, megható pillanatok egyaránt jutottak nekünk és olyan sűrű volt érzelmileg is ez a történet, hogy amikor hazafelé a kocsiban István megkérdezte, hogy éreztem magam, csak annyit tudtam neki mondani, hogy még fel kell dolgoznom. (Ezt a bejegyzést is ezért írom ilyen hosszúra szerintem.)

De akkor most jöjjenek azok a képek, amik ugyan csak töredékei a tanyán fellelt kisebb-nagyobb DIY megoldásoknak, de jól mutatják, hogy ez az egyszerű, természetes, rusztikus, újrahasznosítós stílus mennyire friss és eleven tud lenni.

_mg_0820.JPG

_mg_0821.JPG_mg_0822.JPG

_mg_0726.JPG_mg_0833.JPG

_mg_0724.JPG

_mg_0721.JPG

_mg_0720.JPG

img_0728.JPG

img_0730.JPG

img_0731.JPG

img_0736.JPG

img_0737.JPG

img_0818.JPG

img_0828.JPG

img_0829.JPG

Ezeket a képeket végignézve nyilvánvalóvá válik legtöbbünk számára, hogy nem feltétlen szükséges agyon díszíteni valamit ahhoz, hogy elrabolja az ember szívét. A kövirózsák, kerüljenek bárhová, kapanyélbe, húsdarálóba, korhadt fára, mindenhol elbűvölőek. Ez egy remek összekötő motívum, ami az egész kertet összefogja, ahogyan a számtalan régi háztartási eszköz is, melyek mind új funkciót kaptak, ezáltal pedig egyik sem tűnik "feleslegesnek".
Érdemes hát új szemmel nézni azokra a "lomokra", melyek minden háztartásban megtalálhatóak, hiszen könnyen lehet, hogy pazar dekorációt varázsolhatunk belőle. Nem a bonyolultsága teszi nagyszerűvé ezeket a tárgyakat!

Minden további mondatom szófecsérlésnek tűnik, hiszen a nyomába sem tudok értni a velünk esett csodának, de biztos vagyok benne, hogy lelkitársakként (mert szerintem sokatokkal azok vagyunk), értitek, érzitek, hogy mit szerettem volna átadni itt.

Kiváltságosként hadd osszak meg Veletek még egy gondolatot. Hazafelé jövet az autóban nézelődés közben azon gondolkodtam, hogyan fogom tudni átadni az itt esett csodákat, és eszembe jutott egy jó párhuzam.
Egy ideig irigykedve nézegettem azokat az utazó bloggereket, akik a világ legszebb szálláshelyein szállnak meg és ezért cserébe csak annyi a dolguk, hogy írnak róluk. 
Ma rájöttem, hogy ebben semmi irigylésre méltó nincsen, hiszen ez csak pénz kérdése és bármikor utánuk mehet az ember. Ezzel szemben ez, ami velünk történt, ez a fogadtatás, ez a szívélyes  vendéglátás, ez az "okos" szeretet biztosan nem része egyetlen hotel ajánlatának sem. Ahol és ahogyan mi eltölthettük ezt az éjszakát családilag, az pénzben nem mérhető és megsmételhetetlen pillanatokkal gazdagodtunk.
Hogy mit szeretnék ezzel mondani?

Ha egyszer is előfordult életedben, hogy azt gondoltad, bárcsak én is elmehetnék egy-egy ilyen szállodába, gondold át, hogy tényleg ezt szeretnéd-e? Nem lenne-e jobb mégis itthon, a barátokkal, családdal együtt lenni, új embereket ismerni meg, vagy a meglevő kapcsolatokat tovább erősíteni, szorosabbra fűzni?

Szerintem megérné.

Gyűjtsétek a KÖZÖS élményeket, hiszen a legtöbbet egymástól kaphatjátok, ami Igaz! Az együtt megélt élmények összekötnek és soha, senki nem veheti el Tőletek!
Ölelés:

alairas_4.jpg

Alkotói válság

Akik régebb óta követnek, azoknak feltűnhetett, hogy gyakorlatilag január óta érdemben nem tettem le az asztalra semmit. Nem haladtam a lakással, nem hoztam kiemelkedően jó kreatív anyagot, nem csináltam igazából semmit, illetve semmi olyat, amire igazán büszke lehetnék.
Hét hónap kellett hozzá, hogy ezt felismerjem, és néhány apró lépés, amikor kigyulladt a kis lámpa a fejemben.

Az első ilyen az volt, amikor egy barátnőmmel beszélgetve elsírtam magam, amikor megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem vagyok önmagam. Rosszuk érintett, mert azt hittem, úgy éreztem, az álarc tökéletes, senki nem fog rájönni, hogy vergődöm épp. Nyilván, aki jobban ismer, könnyedén átlát rajtam, ezt tudomásul kellett vennem.
Mégsem vagyok olyan jó színésznő, mint képzeltem.
Ebben sem vagyok túl jó. 

Ismerős, ugye? Ilyen spirálba kerülve aztán szépen lassan teljesen elástam magam.

A helyzet az, hogy hét hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem valami pillanatnyi, könnyen múló dolog, ez most valami komolyabb, ami nem fog magától véget érni.
Itt már dolgom van magammal.

A második apró lépés az volt, amikor egy másik barátnőm azt mondta, miután elpanaszoltam a bánatom, hogy nem én tehetek róla, ez az elveszettség természetes jelenség. Ez a néhány szó: "Nem te tehetsz róla.", nagyon sokat segített abban, hogy meg tudjak nyugodni, és elkezdhessek azon gondolkodni, hogy oké, nem miattam van, de én kellek hozzá, hogy vége legyen.

De minek is kell tulajdonképpen véget érnie?
Valahogy az a tevékenység, ami korábban tömény boldogságforrás volt, észrevétlenül kiüresedett. Én meg próbáltam belőle meríteni, de közben nem vettem észre, hogy a semmit töltögetem magamba. Ennek eredményeként egy idő után nyűggé vált minden, ami korábban öröm volt. Nem jutottam egyről a kettőre, nem mentek a dolgaim úgy, ahogyan kellett volna, bármibe belekezdtem, elrontottam.
Kezdett világossá válni, hogy a korábbi rutinjaim nem működnek, valami megváltozott. Gondolkodtam, mi. 

Aztán erre is rájöttem.
A korábban szépen fejlődő oldalam a facebook zéró óta nem hogy nem halad előre, hanem fél éven keresztül stagnált az olvasók, kedvelők száma, az elérés pedig a töredékére csökkent. Hiába tettem bele a legjobb tudásom szerint, amit csak tudtam, semmit nem ért. Elvesztettem a motivációm és ha nem tudom olvasgatni azokat a leveleket, amiket Tőletek kaptam azzal kapcsolatban, milyen sokat jelent a számotokra az oldal, biztosan fel is adom.

Kezdem átérezni, milyen lehet, amikor az ember a szívét-lelkét kiteszi és nem értékelik a főnökei. Borzalmas nehéz ilyen helyzetben megtartani a motivációt és továbbra is a legjobbra törekedni.

Aztán elém került egy poszt. Egy kedves barátom trénerként remek blogot ír, sokszor olvasgatom, mert számtalanszor segített már át kisebb-nagyobb hullámvölgyeken. Címszavakban arról szól, hogy azok az emberek, akik ösztönösen irányítják az életüket, a körülmények megváltozásakor nem biztos, hogy fogják tudni, mi a megoldás a felmerülő problémákra, mert továbbra is a régi módszert igyekeznek áterőltetni a megváltozott körülmények ellenére. Ezzel szemben azok, akik képezik magukat, ki fogják tudni választani a rendelkezésükre álló eszköztárból a megfelelő módszert, amivel továbbra is eredményesek tudnak maradni. Nyilván ez most nagyon zanzásított, szerintem olvassátok el, megéri!

Ez a bejegyzés arra vezetett rá, hogy nagyon sürgősen abba kell hagynom az ösztönös módszert és át kell váltanom a tudatos módszerre, ennek érdekében pedig elkezdtem nézelődni a szakmai könyvek között, mi lehetne a segítségemre a tanulásban. Felmértem, hogy a legnagyobb problémám az időbeosztással van, ezért rákerestem a korábban már sokszor hallott GTD (Getting Thigs Done) módszerre, David Allen könyvére.


hatekonysagnoveles-stresszmentesen-gtd.jpg

Nem könnyű olvasmány.Nem is haladós, de érdemes végigrágni. 
Olyan módszert ad az ember kezébe, aminek a segítségével kiürítheti a fejéből a rengeteg elintéznivalót és kézben tarthatja az elintézendők listáját. Ha beválik, a továbbiakban nem fog nyomasztani a sok tennivaló. 
Ezt ígérte az ajánló és nagyjából be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Amikor annyi minden van az ember nyakában, hogy úgy érzi, összecsapnak a feje felett a hullámok, akkor egy idő után bedobja a gyeplőt és szabadjára engedi a lovakat. Elveszti a kontrollt és csak még rosszabb helyzetbe kerül, mert ahány ló, annyi felé szalad.

Ebből a kiút egyedül a tudatos tervezés lehet, mert máshogy nem lehet visszakerülni az útra. Ki kell találni egy megoldást a lovak összeszedésére és össze kell szedni őket. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de nyilván nem ennyire könnyű azért.

pause-brett-jordan.jpg

Photo courtesy of Brett Jordan (Creative Commons)



A számomra leginkább jelentős mondanivaló az volt, hogy nem az a baj, ha az embernek sok a dolga. Az alapvetően nem kéne, hogy bajt okozzon. 

Amikor ígérnek nekünk valamit, és nem teljesítik, az ugye csalódást okoz. Rossz érzést. Sőt, ha ez többször fordul elő, akkor egy idő után kerüljük azt az embert. Nincsen ez másképp akkor sem, ha önmagunknak tett ígéretünket nem tartjuk be és ezzel magunknak okozunk csalódást, annyi különbséggel, hogy magunkat nem tudjuk elkerülni. Ez a felismerés mellbe vágott. 
Számtalan esetben volt olyan, hogy ígértem valakinek valamit és a sok minden miatt végül nem sikerült beteljesítenem és ezzel csalódást okoztam. Ez rossz érzést okozott a másik félnek is, nekem is. Az utóbbi időben ez annyira sűrűsödött, hogy kicsúszott a gyeplő a kezemből. 
Most kezdem összeszedni újra, de ez csak tudatos tervezéssel fog sikerülni. 

Annyiban jobb a helyzet, hogy mióta ezekkel a dolgokkal tisztában vagyok, elkezdhettem felszámolni a káoszt. Végre elkezdtem újra érezni, hogy haladok, ha kis lépésekkel is. Még mindig ezer dolog van körülöttem, ami mind arra emlékeztet, ez is félbemaradt, az is hátra van még, sőt, amazzal is nagyon rég tartozom. De elkezdtem ezeket a tartozásokat leróni, és ettől már egy picit könnyebb. 

9463fe5de9d466604ee46cdc6a94dc92-e1468268823932.jpg

Nyilván nem vagyok mindent tudó. Nyilván nem is akarok "megmondó" lenni, de talán van más is, aki hozzám hasonlóan belekerült egy olyan örvénybe, amiből nem igazán látja a kiutat. 
Ha elveszett a lelkesedés, a motiváció, ha nem haladnak a dolgok előre, muszáj egy kicsit megállni és körülnézni, jó irányba mennek-e a dolgok. Ez nem csak az alkotással foglalkozó emberek esetében érvényes, ez mindenkinél előfordulhat.

you-cannot-always-be-taking-care-of-others.jpg

 Főként pedig olyanoknál, akik hozzám hasonlóan szeretik teljesen átadni magukat és közben elfelejtik, hogy a tartalékokat néha fel is kell tölteni, mert nincs olyan akksi, ami örökké bírja. 

Van egy jó hírem is, amikor némi törpölés után az ember átgondolja, hogy mi lehet a baj, esetleg megkérdezi azokat a barátait, akiknek ad a szavára, és kívülállóként reálisabban látják a helyzetet, akkor a megoldást is meg lehet lelni.
Szokott kritika érni azzal kapcsolatban, hogy én azt gondolom, mindenre tudom a megoldást. Nem tudom. Ha tudnám, akkor nem tartott volna fél évig az a szenvedés, aminek remélem, a végére értem most.

Az élet nem fekete és fehér. Az emberek általában szívesebben olvassák azt, aki pozitív azokkal szemben, akik negatívak, azokat a bejegyzéseket is többen nézik meg, amikben nem nyavajgok, de most úgy éreztem, ezzel tartozom. 

Máshogy terveztem a nyarat, eredményesebb szerettem volna lenni, de ezt már elengedtem, csinálom a legjobb tudásom szerint, amit még tudok és igyekszem kevesebb csalódást okozni. Lassú folyamat lesz, de remélem, hogy az idő előrehaladtával ez egyre javul majd.
Senkit sem szerettem volna megbántani, remélem, hogy az érintettek ezt tudják.

Köszönöm, hogy a nehezebb időkben is kitartottatok mellettem! Mivel azt tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül ezzel, csináltam egy csoportot , ahol mind kibeszélhetjük a nyűgjeinket. 
Ha gondoljátok, csatlakozzatok!

Mindenkinek szép nyarat és további jó pihenést kívánok!
alairas_3.jpg


Raklapból halak

Pentart fehér és barna befejező viasz, valamint transzfer oldat

Bizonyára sokatoknak egyértelmű már, hogy a kedvenc alapanyagaim azok, amiket újrahasznosíthatok, így tettem most a beszürkült, penészes raklapdeszkákkal is. Nagyon jó alapanyag, hiszen tömör fa, kár lenne veszni hagyni, készítettem hát belőle kis halacskákat.
Ehhez első lépésként lecsiszoltam egy deszkát excenter (kör alakú fejjel ellátott) rezgőcsiszolóval nagyjából, hogy a szürke réteg eltűnjön róla. Utána szabadkézzel felrajzoltam egy szerintem cuki halacska formát, és dekopír fűrésszel szépen, lassan kivágtam.

Újra elővettem a csiszológépet és nagyjából lecsiszoltam az éleket, végül pedig kézzel átcsiszoltam az egészet.

img_9899.JPG

img_9898_1.JPGSzándékosan lett két különböző méret, mert szerintem így sokkal jobban mutat felakasztva, mintha egyforma lenne.
Egy barátnőmnek szántam a teraszára dekornak, emiatt nem akartam kockáztatni, nem festettem, hanem kizárólag a pentart befejező viaszokat használtam a felületkezeléshez.

A kisebb halat csak fehér befejező viasszal dörzsöltem be, a nagyobb halat pedig először barna viasszal, majd arra tettem a fehéret! Ezáltal remek, szürkés, bemosott hatású, uszadék jellegű felületet kaptam, ami a nyári dekorokhoz szerintem kitűnően passzol!

img_0119_1.JPG

img_0120_1.JPG

Nagyon szépen látszik a közeli képeken is, hogy milyen szuper hatást lehet elérni a viaszok rétegezésével. Persze nem muszájám ezt így, nekem a barna magában mégis nagyon sötét volt egy ilyen vidám, natúr, kifejezetten nyári kompozícióhoz.

img_0121_2.JPG

img_0122_1.JPG

img_0123.JPG

img_0124.JPG

 Mivel szerettem volna még személyesebbé tenni, ezért a Wellesz családnevet festettem rá, így félreértés ne essék, nem maradt ki egy N, direkt ez a felirat! (Csak mert már felvetődött a kérdés egy másik fórumon.) :)
A traszferáltást a viaszolás után csináltam meg, miután a viasz kicsit felkeményedett, mert ha előbb készítem el, akkor a betűk elszíneződnek a viaszok hatására, nem lesznek ilyen szép fehérek.

img_0125.JPG

img_0129.JPG

Tulajdonképpen mondhatom, hogy a világ egyik legegyszerűbb projektje, ha rendelkezésre áll a csiszoló gép és a dekopír, de mindenképpen fontosnak tartottam bemutatni amiatt, ahogyan a nyers fenyő felületek a különböző befejező viaszok hatására viselkednek.

A fehér az igazi varázsszer!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlókat, akkor tedd a blogom könyvjelzőbe, illetve ha gondolod, akkor gyere és látogass meg facebookon is, ahol gyakran frissülő anyagokkal várlak!
Ha kérdésed van, ne félj feltenni!
Jó munkát!

alairas_4.jpg

Így fess fából készült kerti bútort!

Pentart vízbázisú zománcfestékek

Az egész úgy kezdődött, hogy anyósom kertjében egy kis házikó átalakításába fogtam, és ha már azt csinálom, akkor az egész kertet igyekszem szebbé tenni.
Ehhez jelentős segítség volt Edina barátnőm ajándéka, 4 db fa háttámlás, karos szék, amiket kicsit megerősítgettem néhány emberes L-vassal és csavarokkal, aztán pedig félre is tettem. Tudtam, hogy lefestem majd őket, és azt is tudtam, hogy mind más színű lesz, de a pontos részletek még nem voltak meg.

És volt itt a kertben egy asztal is, két paddal, ami méretben és formában is maximálisan passzolt ezekhez a székekhez.
A padoknak új funkciót szánok, természetesen majd azt is mutatom, egyelőre ezekből komponáltam új szettet és kiválasztottam a nekem tetsző színeket.

Ezt a festéket még nem használtam korábban nagy felületen, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy egyrészt hogyan mutat felhordva, másrészt milyenek a színek, milyen a fedés, mennyire szárad gyorsan, stbstb...

Ebben a posztban igyekezni fogok minden tapasztalatomat alaposan leírni Nektek.
198d700013.jpgAz első és legfontosabb tudnivaló, hogy ez a festék vízbázisú, emiatt nem probléma, ha zárt térben kell festeni vele, és gyorsan is szárad. De ez nem csodafesték, és ez alá csiszolni kell!

A székek esetében, amik lazúrozva voltak, és az anyag beszívódott a fába, nem tudott elindulni, mint az asztalon levő pattogzó lakk, nem csiszoltam. De az asztalt muszáj volt alaposan átcsiszolni azért is, mert beszürkölt, gombás, penészes réteg volt a tetején. Ha ilyennel találkoztok, akkor ezt jobb eltávolítani, mert olyan laza szerkezetű (tönkre van menve), mint a szivacs, emiatt bármit tennétek rá, nem lenne tartós.

img_9907_1.JPG

img_9906.JPG




A Pentart újdonságát, a dekor zománcfestéket választottam tehát, törtfehér, capuccino, vintage barna, olajfazöld és szürke színekben. A törtfehér került az asztalra, a többi egy-egy székre.

A zománcfesték az a típusú festék, amit gyártanak vízbázisú és oldószeres kivitelben is. A két típus között alapvető különbségek vannak.

Az oldószeres festékek tartósabbak, ám nem olyan rugalmasak, mint a vízbázisúak és nem is szívódnak be a fába, inkább annak felületén kötnek meg. Sokkal tovább száradnak, és a gőzük belélegzése is ártalmas.

Ezzel szemben a fa felületekre általában a vízbázisú festékeket szokták javasolni, ami beszívódik, rugalmassága passzol a fáéhoz, és épp emiatt a rugalmasság miatt tudjuk jól alkalmazni kültéren is. Azonban ügyelni kell rá, hogy az egyszerre vastagon felvitt anyag nagyon lassan, de tényleg nagyon lassan szárad meg, ha egyáltalán valaha felkeményedik, emiatt ha több rétegre van szükség, mindenképp vékony rétegeket kell egymásra felvinni.

Én ezeknél a színeknél annyira jó fedést tapasztaltam, hogy egy rétegben vittem fel mindegyiket, és így pontosan elég lett egy doboz egy székre. Talán egyedül a capuccino volt, ahol még egy fél doboznyi elférne a tökéletes fedés és eredmény érdekében.

img_9930.JPG

img_9932_1.JPG

Sajnos tudomásul kell venni, hogy a kültéren levő bútorok, főként ha fából készültek, gondoskodást igényelnek. Újra kell olajozni, lazúrozni, lakkozni őket egy idő után, mert a festék lepattogzik, fellazul, kifakul, beszürkül...és ez mind nem kizárólag a nedvesség számlájára írható, sokkal inkább a nagyon erős UV sugárzást kell okolni.

Emiatt pedig meg kell fontolni, hogy milyen anyagokat választunk! A lakkok esetében feltétlen meg kell nézni, hogy kültérre szánt, UV álló anyag-e, mert ellenkező esetben (de még így is néha) kellemetlen meglepetés érhet a besárgult színt látva.

Alapvetően úgy gondolom, hogy a legtartósabb eredményt a fába teljesen beszívódó anyagok adják, az olajok, lazúrok, és ha értékes, mondjuk teak vagy hasonló egzóta fából készült szettünk van, ne is álljunk neki átfesteni más színre!

Jelen esetben azonban egy erősen kopott, leharcolt szettről beszélünk, aminek minden jobban áll a semminél, ezért úgy gondoltam, hogy tökéletes alap lesznek a kísérletemhez.
Ez nem azt jelenti, hogy a lefestéssel az ember tönkretesz valamit, hiszen a festék egyben védelmet is jelent, sokkal inkább azt, hogy a nemes anyagokat illik tisztelni, ezért a JÓ ÁLLAPOTÚ fát én semmilyen esetben sem festeném át. De ez én vagyok és amit én mondok, nem szentírás.

img_9927_1.JPGMiért nem krétafestéket választok?
Ennek két oka van. Az egyik, hogy sajnálom. Sajnálom kültérre használni, mert egyrészt drága, másrészt pedig nem nagyon szeretem a lakkozást. Nem szeretem, hogy ott az esélye a besárgulásnak, berepedezésnek, ha nem jól viseli, a viasz pedig ebben a nyári napban szerintem konkrétan eldiffundál...(viccelek egyébként, de tuti, hogy nem tesz jót neki a 40 fok közeli hőmérséklet, lehet az életben soha nem keményedik fel...nem tudom...NINCSEN TAPASZTALATOM, csak morfondírozok.)
A másik ok pedig az, hogy a krétafestékek alapvetően a jó csiszolhatóságra építenek, és a jól csiszolható anyag egyik ismérve, hogy emiatt elég laza. Ha nagyon stabil lenne, nem lehetne csiszolni a száradás után, és ez a laza szerkezet nekem nem bizalomgerjesztő kültéren.

Szeretném újra hansgúlyozni, ez az én véleményem és nem célom senkit megbántani, elhiszem, hogy van, akinél működik.

Visszatérve a zománcra, gyorsan összefoglalnám, mire kell nagyon figyelni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében:
-csiszolni kell, hogy a vízbázisú zománc beszívódhasson a fába
-ha több réteg kell, fokozottan ügyeljünk rá, hogy ezek vékony rétegek legyenek
-ecsettel mindig száliránnyal azonosan haladjunk

Ha ezeket betartjuk, akkor jó eséllyel sikeres lesz a projekt.

img_9939_1.JPG

img_9937.JPG

Éppen jókor kaptam ezt a doboz desszertet ahhoz, hogy ihletet adjon, hihetetlenül jól passzoltak a színei a szetthez, nem hagyhattam ki...

Bár igyekeztem ebben a bejegyzésben minden részletre kiterjedően leírni mindent, de természetesen emellett előfordulhat, hogy benned maradt még megválaszolatlan kérdés! Ha így van, keress bizalommal akár itt, akár a facebook oldalamon, ahol naponta frissülő posztokal várlak!

Jó munkát!

alairas_4.jpg

Útmutató Devecserhez

Előrebocsátanám, nem vagyok rutinos Devecserbe járó. Most voltam életemben először, de hosszú évek, lassan egy évtized áll mmögöttem a veszprémi lomis piacot illetően, így volt némi összehasonlítási alapom. Megjártam már néhányszor Ozorát, a "bakancsost" és az ecserit is, ám valamiért ez a hely eddig kimaradt. Talán ehhez a vörösiszap-katasztrófa is hozzájárult, ám ennek mára semmi nyoma...minden makulátlan és tiszta a községen belül.

Nézzük a gyakorlati információkat!
Ez a piac szombat és vasárnap reggel (hajnalban) van nyitva, a vasárnapot tekintsük semmisnek, mindenképp a szombat hajnalt javaslom, ahogyan a Bakancsos utcai piacnál is.

Most, június közepén viszonylag korán kel fel a nap és nincs is hideg, ezért nagyon koránra időzítettünk, négy órára értünk oda, ehhez háromkor indultunk.
Az alábbi google map térképen jól látszik, hogy Devecserhez képest mennyire kívül esik a Laktanya, ahol a nagy piacot találjátok:
nevtelen.pngHa odaértek, akkor két bejárat közül tudtok választani:
nevteleni.pngMindkét helyen szednek belépőt, a napi jegy 500 ft.
A két kapu között, az utcai kerítés belső oldalán is van parkoló, illetve a délebbre eső kapunál egy nagyobb.

A térképen jól látszik az alaprajz össze-visszasága is, itt nem sorokba rendezve árulnak a jóemberek...
Sokszor azt se tudtam, merre járok épp...

Az első benyomásom az volt, hogy "Ezt nem hiszem el...". Mivel ez nem egy városon belüli helyszín, nem egy piactér, amit a piac végeztével rendbe téve kell ott hagyni, vagy kitakarítja a felelős, itt gyűlik a szemét. Pontosabban gyűlnek a szemét-hegyek. Gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy-egy lomtalanítós kupac, az embernek ingere lenne feltúrni. Én meg is néztem az egyiket, mire az egyik úriember rám szólt, hogy "Asszonyom, ne csinálja ezt, kérem, nem véletlen dobtuk ki, lyukas, vagy hibás..."-nem mintha az engem érdekelne...

De ha valamit nem lehet mondani, akkor azt semmiképp, hogy itt ne beszélnének tisztelettel az emberrel. Én elhiszem, hogy sokakban vannak kétségek, de higgyétek el, ha mosolyogva szólítjátok meg őket, mosolyogva fognak válaszolni. Én nagyon szeretem őket, szerintem baromi jó fejek. Ha épp nem tudtok megegyezni, akkor meg menni kell tovább és nem leragadni vitázni. Hadd mondja...-ha akarja.

Itt nagyjából három féle árusítási móddal találkoztam. A hagyományos módszer képviselői megérkeznek a furgonnal, kipakolnak belőle a kocsi elé és úgy árulnak. A másik véglet, akinek bérelt helye van, valamelyik hangárban vagy házikóban. Ők nem nagyon nyúlnak a bent levő cuccokhoz, behányják, de tulajdonképpen kár vele dolgozni. Ezeknek a helyeknek a nagy része ugyanúgy szét van ázva belül, mint kívül és ez főleg most, ez után a rengeteg eső után volt szembetűnő. Ők nem nagyon pakolnak semmit sehová, te bemész a sötét helyre, és körülnézel. Ott kell aztán kotorni...és ott lehet nagyon szuper dolgokra lelni, ahol nincsen minden szem előtt első blikkre.

És a harmadik típusú árus, aki azért veszi a fáradságot és kicsit elrendezgeti a belső helyét, emellett pedig az apróságokat ki is teszi. Ők -gondolom- szeretnék visszanyerni a befektetett munkát, ezért valamivel drágábban árulnak.
VALAMIT VALAMIÉRT...

A büfében jó kávét ittunk, finom melegszendvicset kaptunk, a kávé 250 ft, a fél literes üdítő 400 ft, a melegszendvics 500 Ft.

Elektromos cuccok kipróbálására több helyen van lehetőség, mindenképp javaslom, bár egyszer fültanuja voltam egy beszélgetésnek Veszprémben.
Egy úr kérdezett egy tv után a kollégánál, aki azt mondta, hogy "Nem kell az neked..." Miután kérdezte a másik, hogy már miért ne kéne, akkor röhögve tájékoztatta az eladó arról, hogy ha megveszi, elviszi kipróbálni, hibátlanul fog működni, de egy óra elteltével magától kikapcsol és fél napig nem lehet visszakapcsolni. Így ezek után már a próbában sem hiszek...

A wc-t nem néztem meg, de kívülről egészen rendezettnek tűnt. 

A kínálatról:
Bicikli, síléc, szánkó, kori, snowboard, és ami ehhez kell, de láttam csónakot, szörfdeszkát, nyergeket, ló itatókat, gokartokat, motorokat is rengeteget.
Ezen felül rengeteg a műszaki cikk, pl kávéfőző és a szerszám!
Akad némi bútor, jellemzően jellegtelenek, de néhány remek régiség is fel-felbukkan, ezek árát nem kérdeztem meg. Antik holmit -szerintem- nagyítóval kell keresni, ez nem az a hely, ahol ilyesmik sorjáznak.

35514110_1846902562037344_1080872582107889664_n.jpgBútorfestőknek érdekesek lehetnek a neo-tömegbútorok, amik remek alapot szolgáltatnak a kézi átalakításhoz. Én nem gondolnám, hogy egy ipari mennyiségben gépen gyártott bútordarabot bűn lenne megváltoztatni. Más a helyzet az igazi antik bútoroknál, de azok nem ezeken a helyeken fognak felbukkanni.

35384504_1846902498704017_5562645799860436992_n.jpg

35360470_1846902188704048_1341954255233220608_n.jpg

35360109_1846902712037329_5668134160905011200_n.jpg

35284978_1846902392037361_7670920476666888192_n.jpg

Itt tényleg minden van...ahogy mondani szokták, minden IS.35330084_1846902128704054_4763335957824929792_n.jpg

35348781_1846902648704002_6848358209971814400_n.jpg

Egy jellemző "utcakép", ahol jól látszik, hogy nem épp a Tagore sétány, ezért ha eső után jöttök, gumicsizmát húzzatok!

35357624_1846902352037365_7945567980090294272_n.jpg

35358010_1846902278704039_2377032319778160640_n.jpg

35358693_1846902085370725_3191500591754903552_n.jpg

Az árakat illetően nem éreztem nagy különbséget, az olcsóbb kategória ez mindenképp. De nem jelentősen olcsóbb Veszprémnél például, ahogy ott is, itt is ki lehet fogni olyan eladókat, akik nem egészen reálisan látják a saját árujuk értékét. Szeretnek azzal dobálózni, mennyi ez a boltban, de ugye egy: nem a boltban vagyunk, kettő, ez a valami nem új.

Akkor sem új, ha újnak néz ki!

Ennek megfelelően azt kell mondjam, hogy Veszprémhez képest ez a piac teljesen más, a kínálatot tekintve, ám nem is a tartalma miatt, sokkal inkább a "tálalás" miatt. Rengeteg árus jön át onnan vasárnap reggel a veszprémire, tehát nagy az átfedés, de nyilván a kocsiba azért olyasmit tesznek be, ha már pakolni kell, aminek van egy kis esélye, hogy el is kel.

Én nagyon érzékeny embernek tartom magam, a vizuális ingerek és a fizikai fáradság együttes erővel teljesen kiütöttek, mire végeztem. A veszprémit ismerem, mint a tenyerem, tudom, milyen árusnál van jó esélyem a szép holmira, kinél nem érdemes kutakodni, de ez a hely teljesen új volt. Nagyon kellett figyelnem, nagyon sok infot kellett befogadnom, feldolgoznom és aki gyakran jár ilyen helyekre, az tudja, hogy ilyenkor az ember jellemzően csak a földet nézi és semmi mást nem vesz észre maga körül.
Simán elmehetett volna mellettem a saját anyám is úgy, hogy nem veszem észre.

Összefoglalásként azt tudom mondani, hogy számomra izgalmas, érdekes és kifejezetten üdítő élmény volt ez a devecseri kiruccanás. Ha közelebb lenne, lehet, hogy gyakrabban mennék, de 60 km-re van, ami oda-vissza már 120 km, és kétlem, hogy le tudnám vezetni ilyen fáradtan... a hazaúton gyakorlatilag alig tudtam kinyitni a szemem...

Más, mint a megszokott, de azok számára, akik hozzá vannak szokva az ócskapiacokkal járó koszhoz, hangzavarhoz és káoszhoz, bizonyára remek program lesz!
Ha elfogadtok egy tanácsot, nedves törlőkendő vagy fertőtlenítő törlőkendő biztosan legyen nálatok, ahogy védőkesztyű is. Akár a cérna verzió, akár a gumis tenyerű szerelő kesztyű, ugyanis ezekben nem kell óvatoskodni, amikor az ember beássa magát a lomok közé.
Nézzetek be minden alá, minden mögé, mert ki tudja...

Én ezekkel a zsákmányokkal tértem haza, amiket gyorsan be is tettem az új helyükre. A kedvencem a tripod láb, amiből lámpa lesz, és a gyerek ruhaszárító is nagyon cuki...de a többi apróság is mind-mind kedvenc...és nem szerepel a képen egyelőre a bádog locsolókanna, amit a fiam boxzsákjával együtt fel sem hoztam a lakásba, mert anyósom kertjében lesznek "beüzemelve".

img_2175.JPG

Ezt a krokodil bőr táskát egy szemétkupac alján találtam és úgy gondoltam, hogy ha az életben soha nem használom majd, akkor is el kell hoznom onnan, mert sokkal többet érdemel. 250 ft (!!!) volt...ajándék.

img_2176.JPG

img_2180.JPG

Vannak márkák , amikért szintén nagyon tudok rajongani, ilyen pl a PTMD is, aminek a bolti ára számomra megfizethetetlen, de itt 250 ft-ért megkaptam...
img_2187.JPGAztán volt ez a türkizes üveg az ezüst dekorral, amit néhány éve tuti észre sem veszek. Most meg valamiért nagyon megfogott...300 ft(!!!) volt az ára. Ennyiért megkíméltem attól, hogy gondatlanságból összetörjék.
img_2179.JPG

Fa szívek, 4 db 500 ft, a bambusz konyhai tároló szintén 500 ft..."filléres" holmik, de mind jót tesz a léleknek...

img_2188.JPG

img_2181.JPG

Teljesen elégedett vagyok, azt kell mondjam...azt kaptam, amit vártam. Bár igazából nem vártam semmit, hasznos dolgokhoz sikerült jutnom jó áron.
A tapasztalataim köre pedig újra bővült.

Ha lenne még kérdésetek, várom, ha további információkra lenne szükségetek, akkor pedig gertek és látogassátok meg a facebook oldalam, ahol naponta frissülő tippekkel várlak Titeket!

alairas_4.jpg

 

Tonhal konzerv volt, kaspó lett.

Pentart "FEHÉR" zománc+matt dekupázs ragasztó+rozsda effektek+opál repesztő

Számtalan olyan újrahasznosító ötletet látni a neten, amivel a szemét mennyisége csökkenhet az otthonunkban, ezekhez szeretnék csatlakozni a mai poszttal.

Egy egyszerű tonhalkonzerv került a kezembe és nagyon sajnáltam kidobni. Remek a formája, az arányai, és a lehúzható tetejének köszönhetően a pereme is nagyon szép.
Viszont sajnos túlságosan is makulátlan.

Elég sok régi konzervdobozt láttam már, szerettem volna, ha ez is olyasmi lesz!
Kezdetnek lefestettem fehér zománcfestékkel, alapozásképp, majd az IKEA-ban vásárolt szalvétát tettem rá dekupázs technikával, mely alapjairól, menetéről írtam már ITT.

img_2009.JPG

img_2011.JPG

Mindenképpen javaslom elolvasni, ha bizonytalan vagy a módszer alkalmazásával kapcsolatban!

img_2013.JPG

img_2012.JPG

Miután felkerült a dekupázs, hagytam megszáradni, és elővettem a földbarna matt akrilt, valamint a rozsdázó szettet. Utóbbi a vasporból és a reagens folyadékokból áll, ha még nem próbáltátok, itt az ideje!

img_2015.JPG

img_2014.JPG

 A rozsdás hatás eléréséhez az akrillal szabálytalanul bekentem a konzerv peremét, és a belsejét is kicsit, ahol tudtam, hogy ki fog látszani a föld fölött, valamint a doboz illesztésénél és a dekupázsolás kisebb hibáinál is kentem fel egy kis barnát.

Mielőtt ez megszáradt volna, gyorsan szórtam rá vasport, így beleragadt, amennyi kellett, és a felesleget vissza tudtam tölteni a dobozba.A reagensekből pedig össze-vissza csepegtettem rá, és hagytam, hogy szétfusson a papíron is, amire direkt emiatt nem tettem a dekupázs lakkból felülre.

img_2016.JPG

img_2025.JPGKb fél óra múlva már látszik, hogy megindult az oxidáció, bár a végső eredményt kb 24 óra elteltével fogjuk majd látni. 

A nem rozsdás részekre a két komponensű opál repesztő első összetevőjét kentem fel egyenletesen, amikor pedig ez átlátszóra száradt, jöhetett a második komponens, amit hajszárítóval kicsit meggyorsítottam. Végül pedig a barna paszta segítségével emeltem ki a repedéseket itt-ott.
Nem akartam nagyon megrepeszteni, mert a konzervdobozokon eredetileg is papír volt, ami meg ugye nem reped, de ehhez a kinézethez nekem kellett egy kis plusz. Olyan finomak a repdések, hogy nem is látszanak, ha valaki nem keresi őket direkt, viszont ki tudtam használni az opál repesztő kicsit hamvasító, tompító tulajdonságát.

img_2028.JPG

img_2027.JPGBeültettem a kis szukkulenst, mivel agyonöntözni amúgy sem kell, nem tettem alulra kavics réteget. Mindig csak csepegtetni fogok rá, emiatt -és a vizualitás miatt is- került egy vékony réteg fehér kavics a föld tetejére.

Ezzel a módszerret bármekkora és bármilyen konzervdoboz új életet kaphat, az őszibarack kompótossal például igazi, nagy kaspót lehet készíteni. A felrakott dekupázsolt papír mintájától függően pedig a hangulat is akármilyen lehet.

Ha tetszik az ötlet, tedd könyvjelzőbe a blogot, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő, hasonló ötletekkel várlak!
Jó munkát!
alairas_4.jpg

Chalkboard 1x1 - avagy minden, amit tudnod kell a táblafestékről

Lignocolor "CEMENT" színű táblafesték

Napjainkban nagyon divatos szó a "krétafesték", mellyel a jól tapadó, könnyen csiszolható, matt, porózus felületet adó anyagokat szokták illetni a gyártók. Ezek közül a festékek közül van, amely tényleg tartalmaz krétaport és van, amelyiknek semmilyen köze nincs hozzá konkrétan.

Az angol elnevezése CHALK PAINT, mely alig különbözik a táblafesték nevétől, ami CHALKBOARD PAINT.

Magyarul a táblafesték-krétafesték szó pár az, ami néha okoz kavarokat, ezek tisztázására írom, hogy a táblára írunk a krétával, ezért a táblafesték az, ami sokszor lemosható, nem csiszolható, tökéletes alap a krétával vagy kréta filccel íráshoz, és NEM IGÉNYEL ZÁRÁST.
A krétával való írhatóság feltétele a zsírmentes, s így viaszmentes felület!


A krétafesték EZZEL SZEMBEN az. amivel a krétához hasonlító felületet kapunk a festés során, ezt a típust előszeretettel használjuk bútorok festéséhez, valamint ez az az anyag, ami FELÜLETZÁRÁST IGÉNYEL a végén.


Most pedig, hogy ezt tisztáztuk, nézzük, mit érdemes tudni, mielőtt valaki táblafestékkel kezd dolgozni!
A táblafestékkel festett felületeket, legyenek bármekkorák, a festés és a TELJES SZÁRADÁS után BE KELL AVATNI!

img_1965_1.JPG

img_1966.JPGFontos, hogy tényleg várjuk meg, amíg megszárad a festék és ha lehet, eleve ne vigyük fel olyan puha fára, amit a manapság kapható hengeres kréták éle benyomhat. (Jártam már így...ezek a hengeres kréták valamilyen vékony hártyás felületkezelést kapnak, hogy ne fogják össze az ember kezét, de emiatt az élük konkrétan vés.)

A beavatás egy halál egyszerű dolog, az egész felületet be kell krétázni. Ehhez az előbb ismertetett okból a fektetett krétát javaslom, ha hengeres van, akkor csiszolópapírral kicsit érdemes megbontani a palástját. 
Enélkül szinte minden esetben előfordul, hogy az első felrakott motívum gyakorlatilag örökre "beleég" a felületbe és akárhányszor törlöd majd le, ott fog maradni.
Ennek szemléltetésére készítettem az alábbi kollázst:
100canon27.jpgTehát ezt elkerülendő, az egész felületet be kell krétázni egyenletesen, majd letörölni szárazon, és aztán vizes ronggyal is.
A makulátlanságnak vége, de így kapunk autentikus tábla kinézetet és ezt a minimálisan foltos alapot a további munkához.

img_1974.JPG

img_1975.JPGAki makulátlan háttérre vágyik, azok számára teljesen feleslegesnek tartom a táblfestéket és a krétát, mert akril festékkel ugyanígy elkészíthető a tábla-kinézet és az garantáltan soha nem maszatolódik el.

img_1976.JPG

img_1977.JPG

Miután előkészítettük az alapot, jöhet az alkotás. 

Ehhez két fő segítséged lehet, kréta, vagy kréta toll. Aki bátrabb, a hagyományos krétával próbálja meg, aki szeret precízebben dolgozni, a krétatollat vegye kézbe. Mindkét típus elérhető számtalan színben, a toll több vastagságban is.
Utóbbinak továbbá nagy előnye, hogy az üvegre is írhatunk vele, így kapjuk azt a menő bisztró-hatást, amit stílusos vendéglátó-ipari egységekben látni, amikor az ajtó üvegén szerepel a komplett menü-többek között.

img_1968.JPG

img_1978.JPGPersze kicsit más értelemben a kréta "vastagságát" is tudod variálni egy egyszerű jumbo hegyező segítségével. Tudod, az a nagyobb lyukú történet!

Mivel a táblafestés külön szakma gyakorlatilag, én egy egyszerűbb verzióval szerettem volna kezdeni, de a határ a csillagos ég, a bonyolultságot tekintve.

img_1990.JPG

img_1983.JPG

A kréta toll csak nedves törlővel jön le igazán (üvegről is), de azzal tényleg nyom nélkül, a sima kréta értelemszerűen száraz javításokat is jól bír.

Hogy fokozzam, természetesen tükörre is remekül fog, ennek illusztrálására a pinterestről hoztam egy ötletet, de még számtalan vár Benneteket pl. a "chalk marker", "chalkboard", "chalkboard art" keresőkifejezések alatt.

106d788782d2be3da2a13a9a3bb752cf.jpg

Számomra egy új világ nyílt ki, amikor rengeteg színben elérhetővé váltak ezek a festékek, nagyon jó muri kísérletezgetni ezzel a technikával is.
28055730_1716096428451292_5502728065982279639_n.jpgHa maradt benned még kétely azzal kapcsolatban, hogy menni fog-e ez a dolog, van egy jó hírem. Itt aztán tényleg nincsen mitől tartani, elég egy vizes rongy és kezdheted elölről vagy javíthatod, ahol csak szeretnéd, amennyire szeretnéd.

Mostmár tényleg nincsen kifogás!
Alkotásra fel!
Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál még hasonló tippektől, tedd könyvjelzőbe a blogot, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

Jó munkát!

alairas_4.jpg

Levendulás eperlekvár

Életem első befőzése

Én nem vagyok konyhatündér. Konyítok valamennyit a főzéshez, hogy éhen ne haljunk, de maga a folyamat annyira nem fog meg, mert egy tábori konyhában élünk két éve gyakorlatilag. Minden kétszer-háromszor annyi idő, mert fél méter lerakó felületem sincs, ezért mindig pakolni kell innen oda, onnan ide, emiatt pedig már előre tartok mindenféle ilyen hadművelettől. 
Na, de most elhatároztam, hogy életemben először lekvárt fogok eltenni. Ráadásul a két kedvencem, az epret és a levendulát szerettem volna összeházasítani és mivel egyedül még életemben nem főztem lekvárt, a guglihoz fordultam.
Meg is találtam Kaldenekerék témába vágó receptjét és úgy voltam vele, ez jó lesz kiindulópontnak.
Olyannyira kezdő vagyok, hogy egy befőttes üveg nem sok, de annyim se volt itthon, úgyhogy irány a tesco, befőző cukor, citrom, befőttes üveg...ha ott voltam, vettem néhány szörpnek való üveget is egyúttal.
img_1864.JPGA befőttesüvegeket betettem a mosogatógépbe egy 60 fokos mosásra és nekiláttam a főzésnek. 
Első körben megpucoltam a ládányi epret, és két kisebb doboznyit betettem a mélyhűtőbe, hogy a forró nyári napokon a smoothie-ba ne kelljen a 800 ft/fél kilós lidlis fagyott epret használnom.


Kínosan ügyeltem, hogy a 2:1 befőzőcukrot, ami magas gyümölcstartalmú lekvárokhoz van, nem jamekhez, pontosan mérjem ki, ahogy a gyümölcsöt is. Az epret nem vágtam fel, hanem egyben főztem. Nem kellett neki sok idő, de nem is akartam sokáig főzni, épp csak egy rottyantás volt a cél, így jól egyben is maradt a gyümölcs. Én meg ezt nem akartam...mit csinál ilyenkor egy anya, aki nemrég még babapempőt főzött? Előveszi a botmixert és nekiesik...hát ezt csináltam én is.

A nagyját lenyomtam vele, maradt néhány darabka is, viszont így tényleg elég volt neki az a kb tíz perc,amíg felforrt. Az eredeti recept szerint a citromot a felforralás után kell hozzáadni, ahogy a 8(!!!) szál levendulát is. Nyilván, hogy nem fogadtam szót, és én már menet közben belenyomtam az egy helyett két citrom levét, és a 8 helyett kb 24 szál levendulavirágot is. Mivel még így is nagyon édesnek éreztem ezt az arányt, így hozzádobtam még kb fél kiló epret, és így lett jó.

Ezek ismeretében nálam a folyamat így nézett ki:

Hozzávalók:
fél kg befőző cukor magas gyümölcstartalmú lekvárokhoz
1750g eper
2 citrom leve
kis maroknyi levendulavirág (friss vagy szárított, mindegy, utóbbi kicsit gyengébb aromájú)

Felraktam főni a papírforma szerinti 1250 gramm epret, és a fél kiló befőzőcukrot. Amikor már levet engedett, akkor fogtam a botmixert, kicsit átdolgoztam, aztán belenyomtam a két citrom levét, és az ízlés szerinti - nálam kis maroknyi- levendulavirágot, de még mindig nagyon édes volt, ezért tettem hozzá még fél kiló epret, majd megint átkevertem a botmixerrel. 
Folyamatos keverés mellett megvártam, hogy felforrjon és lehúztam a tűzről, üvegekbe kanalaztam, lezártam, az üvegeket pedig azonnal tetőre állítottam.
Mehetett a meleg dunsztba a kibélelt kanapé-lábtartóba.
Amikor kihűlt, kidekoráltam.

Folyékonynak tűnhet, de mire kihűl, pont tökéletes állagúvá válik. Gyanítom a befőzőcukor tartalmaz némi zselatint is. 

img_1935.JPGAz üvegek kidíszítéséhez cikkcakk ollóval szőttesből vágtam a tetőnél 6 cm-rel nagyobb átmérőjű köröket. A tető közepére tettem egy pici két oldalú ragasztót, hogy ne csússzon le,amíg kötözöm. Aztán egy hajgumit húztam rá, az alatt eligazgattam a szőttest, és megkötöttem a pamut zsinórral.
A zsinór a legegyszerűbb pamut kötöző, amit én a helyi gazdaboltban vettem, és a végétől kicsit beljebb csomót kötöttem, majd egy tupír fésűvel kifésültem. Így alakultak ki a bojtok. 

A címke pedig öntapadós "tábla matrica", amire elvileg krétával is lehet írni, én fehér zselés tollal, szabad kézzel írtam fel a fajtát és a dátumot.

img_1942.JPG

Mivel nagyon kevés ideig forrt, a színe egész jól megmaradt, pláne a citrom hozzáadása után. Arányaiban egész jó, mert a gyümölcs és a cukor aránya kb 3,5:1, ez lehetett volna 4:1 is, de majd fejlődöm még, és talán nem leszek ennyire édesszájú sem.

Mindenesetre ez a kompozíció így annyira tökéletes, hogy egyedül, magában el tudnám nyalogatni a kanapén ülve mindenféle kenyér és egyéb nélkül, amire korábban még soha nem volt példa.
Én nagyon szeretem azt a kesernyés aromát, amit a levendula ad hozzá, de elképzelhető, hogy lesz, akinek ez nem ízlik majd. Meglehetősen pikáns az eredmény, de nekem nagyon ízlik!

Próbáljátok meg, nem lesz belőle sok, nekem 4 közepes üveg és egy pici lett belőle, és fél óra alatt megvolt. Nem nagy macera...

Jó munkát hozzá!:)
Szeretettel:
alairas_4.jpg

A transzferálás három módja

Kísérlet az alapokkal, valamint a transzferáláshoz használható anyagokkal

Először is kezdjük teljesen az alapoknál, mi is a transzferálás? A szó maga "átvitelt" jelent. A technika alkalmazása során a LÉZERNYOMTATÓVAL kinyomtatott mintát különböző más felületekre visszük át a papírról.

Az első, nagyon fontos tudnivaló, hogy a lézernyomtató jó csak, a tintasugras nyomtatóval nem működik a módszer. A titok a működési elvben rejlik. A lézernyomtató a papír felszínére égeti rá az eredetileg por állagú pigmentet, míg a tintasugaras, ahogyan a nevében is szerepel, tintát fecskendez a papírra, mely beszívódik, nem marad meg a felületen.

A módszer szerint a motívumot, amit ki szeretnénk nyomtatni, először tükrözni kell, bár ez elsősorban a szövegeknél fontos, a képeknél érdektelen.A tükrözött ábrát lézernyomtatóval ki kell nyomtatni és ez után három lehetőség áll a rendelkezésünkre a folytatáshoz.

Az első módszer a transzfer oldat alkalmazása, ami kp187435.jpgtulajdonképpen nem más, mint egy nagyon erős oldószer. A nyomtatás során beégetett pigmenteket fellazítja, és alkalmassá teszi az átvitelre. 

Első lépésként a kinyomtatott minta visszáján be kell kenni ezzel az anyaggal a papírt egy fültisztító pálca segítségével vékonyan, de egyenletesen. Én ezalatt a kezemben, a levegőben tartom a papírt általában, így tuti nem maszatolódik el. Azért a papír visszájára kell kenni az oldatot, mert ha a színére kenném, azonnal elmaszatolódna a minta, gyorsan észreveszed, ha elrontod.

Miután szétszaladt a papíron az anyag, színével lefelé rá kell simítani a kiválasztott felületre és érdemes ragasztószalaggal le is rögzíteni a sarkoknál.

Egy kiskanál fenekével alaposan át kell dörzsölni az egész mintát, akár néhány percig is folyamatosan, mivel nehezen állapítható meg, hol jártunk már és hol nem, érdemes a biztonság kedvéért többször átmenni az egészen. Azért javasolja mindenki a kiskanál használatát, mert az átázott papír nagyon könnyen szakad, ha éles felülettel találkozik.
Ha úgy érzed, elég ideig dörzsölted, akkor az egyik sarkát óvatosan emeld fel, és kukucskálj be, hogy tényleg rendben van-e. Ha igen, akkor egy határozott mozdulattal húzd le a papírt, mert ha véletlen hozzáérne megint, összemaszatolódhat az eredmény.

Ezzel a módszerrel textilre is dolgozhatsz, ez esetben érdemes a textilt alaposan kivasalni és kemény, egyenletes alapra fektetni, valamint akkor is használhatod, ha nem akarsz festeni, akár nyers fára is tökéletes megoldás, vagy valami olyan régi, festett felületre, amit meg szeretnél hagyni, csak kicsit feldobnád.

Az általam használt módszerek közül a második az, amikor dekupázs ragasztólakkot használok a minta átviteléhez. Ennél a módszernél lefestem az alapot a kívánt színre, bekenem egyenletesen a deku ragasztóval és színével lefelé belefektetem a papírt. A ragasztó miatt felhullámosodhat, ahogy magába szívja a nedvességet, ezért én egy néhány másodperc elteltével egy ronggyal át szoktam dörzsölni a visszájáról, hogy a légbuborékok, ráncok kisimuljanak. Ez után félrerakom megszáradni az egész kompozíciót és ha ez megvan, akkor egy vizes szivacs segítségével eláztatom a papírt a visszájáról. Hagyom egy-két percig, hogy a papír magába szívja a vizet, majd az ujjammal ledörzsölöm, ami lejön.
Ez a megoldás is arra alapszik, hogy a papír legfelső rétegét megragasztja a lakk, a felesleges részét viszont le tudjuk dörzsölni.
Itt arra érdemes ügyelni, hogy a mintát úgy ragasszuk fel, hogy a papír széle ne érjen a ragasztóba, vagyis, ha nagyobb a felület, mint a papír, akkor csak a mintát simítsuk a felületre, különben a papír vastagsága meg fog látszódni és egy nem kívánt él jelenik majd meg a helyén.

Én emiatt ezt a módszert akkor használom, ha a felület kisebb, mint egy A/4-es papír, vagy a mintát a papír szélétől legalább 5-6 centire tudom helyezni, hogy biztosan ne ragadjon le a széle. Azonban azt fontos kiemelni, hogy az igazán aprólékos mintáknál, ahol fontos, hogy minden apró részlet átkerüljön és látszódjon, mindenképp ezt a megoldást javasolnám. (Ha fényképet szeretnél feltenni deszkára például, akkor ez a tökéletes megoldás.)

A harmadik megoldás pedig igazából a kettő és feledik, hiszen a módszer ugyanaz, mint a másodiknál, ám a dekupázs ragasztó teljesen el is hagyható, ha frissen festett felületről van szó. Ebben az esetben ugyanis a kinyomtatott motívumot "arccal lefelé" rögtön a frissen felrakott festékbe is bele lehet fektetni, nyilván ehhez az szükséges, hogy az egész alap felületet frissen fesd át.


Mind a hármat teszteltem háromféle festékkel festett alapon és a tapasztalataim a következőek:
A kísérletek során ugyanazt az ecsetet használtam minden festéktípusnál, hogy a felületek egyenletességét vagy egyenetlenségét egyértelműen az anyag tulajdonságai okozzák, ne az eszköz.

dekor-paint-soft-butorfestek-feher.jpgAz első festék, amit használtam, a dekor paint soft.
A legnagyobb különbség a másik két anyaghoz képest, hogy a dekor paint nagyon laza szerkezetű, ugyanis arra találták ki, hogy testes, struktúrált felületeket alakítsunk ki vele és könnyen lehessen csiszolni. Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennék, a festékek fő összetevői rendszerint a kötőanyagok, az oldószer és a pigmentek. A különböző típusú kötőanyagok és az oldószerek aránya nagyjából meg is határozza az alapvető tulajdonságokat. 
Milyen elvárásaink vannak a festékekkel kapcsolatban? A manapság nagyon divatos koptatott külső miatt a könnyű csiszolhatóság és a jó tapadás a két legfontosabb elvárás, ám ez nem egyszerű feladat.
Az a festék, amit könnyű csiszolni, meglehetősen laza szerkezetű kell legyen, emiatt a tapadása gyengébb, míg a jól tapadó, fixebb szerkezetű anyagot jóval nehezebb csiszolni, vagy egyenesen nem is lehetséges. Ezzel az aránnyal lehet játszadozni, kicsit jobban tapadó legyen, de kevéssé csiszolható, vagy fordítva, mindenesetre a dekor paint egy remekül csiszolható, de felületzárás nélkül borzasztó sérülékeny anyag.

Ez azért fontos, mert a transzfer oldat rendkívüli ereje például nem mindig tesz jót a dekor painttel festett alapoknak, sokszor jártam úgy, hogy néhány perc alatt is inkább a festéket oldotta magához a papíron levő minta, sem mint hogy a fordítottja történt volna, vagyis a pigmentek tapadtak volna a festékhez.
Előnye ennek a festéknek ebből a szempontból, hogy száradás után(!!!) is teljesen visszamosható, vízzel visszaoldható, így elég könnyű javítani a hibákat.

A dekor paintre transzfer oldattal felrakott minta (bal oldali kép) és a dekor paintbe (dekupázs ragasztó nélkül) ragasztott minta (jobb oldali kép) között jól látható a különbség.

img_1553.JPG

img_1554_1.JPGA transzfer oldattal felrakott minta jóval határozottabb, ám kicsit jobban el is mosódik, látványra valahogy "mélyebben" van a festékben, mint a felületére ragasztott verzió. Utóbbi azonban sokkal finomabban megmutatja a részleteket. Mivel direkt választottam ennyire aprólékos dekort, így igazán markáns a különbség.

kp162278_altpic_1.jpgA dekupázs ragasztóba tett minta gyakorlatilag mindhárom alapnál ugyanazt az eredményt adja, hiszen az alaptól független ugyanabba a dekuragasztóba kerül a papír.
Így néz ki a dekus eredmény:
img_1555.JPGGyönyörűen látszik, hogy minden kis szösz beleragad a ragasztóba, így gyakorlatilag lehetetlen makulátlan fehér alapot teremteni ezzel a módszerrel.

dekor-zomancfestek-feher.jpgA második anyag, amit alapozásként használtam, a fehér zománcfesték, ami egy viszonylag új anyag, és a dekor painthez képest selyemfényű, nagyon tartós eredményt ad, semmiféle felületkezelést nem igényel száradás után. Kültérre is alkalmazható festék, ám ezt nem lehet, de legalábbis nem könnyű csiszolni. A nevében is szerepel, hogy zománcosan, vastagon fed és viszonylag nagy, egybefüggő felületeken jön le, ha egyszer megindul, ahogy a zománcozott edényről is lepattan a bevonat.

A zománcra az oldattal készített mintát ajánlom elsősorban, mert a dörzsölős megoldásokkal óhatatlanul mattul a felület, ahol a papír hozzáért. Az egyébként selyemfényű alapon ez nagyon látványos eltérés lenne. Természetesen lehet alkalmazni ezt az utóbbi két módszert is, de akkor javasolt az egészet lakkal átkenni az egységes felület érdekében.

kp397925_altpic_1.jpgA harmadik festék, amit elővettem, a sima matt akril festék.
Ez a mattságából adódóan jó alap a dörzsölős módszerekhez is, ám az oldatos megoldás a zománcoshoz hasonlóan kissé elmosódik. Az alábbi képeken a fehér akrilra oldattal (jobb oldali kép) felrakott mintát és a dekor paintre oldattal felrakott (bal oldali kép) verziót láthatjátok.

img_1553_1.JPG

img_1552.JPG

A különbség annyi, hogy az akrilba sem, ahogy a zománcba sem tud beszívódni a minta, ezzel szemben a dekor paintbe igen. A legerősebb a színe tehát a dekor paintre oldattal felrakott mintának van, ám sok részlet elvész a képből.

A zománc festékbe ragasztott minta (bal oldali kép) és a dekor paintbe ragasztott (bal oldali kép) között is van különbség. A dekor paint lazaságából adódóan némi pigment "kárba ment", így az eredmény halványabb, mint a jóval stabilabb szerkezetű zománc esetében, ami jól megfogta a mintát.

img_1556_1.JPG

img_1554_2.JPGEnnyi összehasonlítás után nyilván összezavartalak Titeket, ezért inkább készítettem egy táblázatot, ami áttekinthetőbb formában adja át az információt és az összehasonlítás is könnyebb.

 

DEKOR PAINT SOFT ZOMÁNC FESTÉK MATT AKRIL
Száradás után vízzel oldható igen nem nem
Jól csiszolható igen nem  nem
Felülete matt selyemfényű matt
Felületzárást igényel

igen

(transzferálás után is!!!)

nem  nem
Transzferoldattal használható igen, óvatosan igen igen
Dekupázsragasztóval használható igen igen igen
Festékbe fektetett módszerrel alkalmazható igen igen, de lakkozni kell az egységes felületért igen

 

A három módszert illetően pedig itt egy kis összefoglalás:

 

Oldószeres megoldás Dekupázsragasztós megoldás Festékbe ragasztós megoldás
Nyers fán igen nem nem
Régebben festett fán igen nem nem
Frissen festett fán igen igen igen
Textilen igen nem nem
Erős a minta igen nem annyira nem annyira
Aprólékos a minta nem annyira igen igen

 

Tudom, hogy nagyon nyers és száraz ez az anyag, de talán némi segítséget nyújt, amikor azon gondolkodtok, hogy milyen festéket és milyen technikát választotok. Az elsődleges szempont azon felül, hogy jó ismerni az anyagok fő tulajdonságait, hogy jó tudni, milyen eredményt, milyen hatást szeretnétek elérni és ehhez kell választani a megfelelő anyagokat.
Ennek értelmében a makulátlanság és a kopottság ugyanúgy meg tud jelenni ebben a technikában is, akárcsak a festésnél. 

A következő napokban néhány transzferálással és a korábban megírt dekupázsolással kapcsolatos bejegyzéssel rögzítjük majd a friss információkat! Tartsatok akkor is velem! Mindenkinek jó munkát kívánok! 

Képek forrása: kreativpartner.hu

alairas_4.jpg

Nekem így jobban tetszik!

Pentart "ISZAPSZÜRKE" matt akril + fehér befejező viasz

A vasárnapi piacon találtam egy jó kis husáng gyertyatartót, ami tömör fa, csak valamiért arra a lilás sötétbarnára volt lakkozva, amit nem bírok elviselni. Gondoltam átfestem... Korábban már kezeltem egy forgó ingás óra talapzatát az akril+viasz kombóval és nagyon szerettem, ezért itt is ezt a párost szerettem volna használni.

Mivel a fő cél a mosott, nyárias hatás, így a kis kagyló gyűjteményem színeit és árnyalatait próbáltam megidézni.

img_1504.JPG

img_1507.JPGEz kb egy tíz perces beavatkozás volt, de olyan gyökeres változást hozott, amiért megérte volna tízszer ennyit is eltölteni vele.
Viszont ha már ennek így nekiestem, akkor kezelésbe vettem az egykor sárgaréz talpat is, és átfestettem. Tudom-tudom, rezet nem festünk át, de ez egy modern darab, nem valami patinás, történelmi egyed, ezért úgy döntöttem, ha nekem jobban tetszik festve, akkor lefestem és kész.
És bizony nem bántam meg:

img_1509.JPG

img_1510.JPGSokkal struktúráltabb, sokkal jobban kiemelkednek a vésések, a formák, mint az egyöntetű réz szín esetében.

img_1512.JPG

img_1513.JPGÍgy már sokkal jobban illeszkednek ezek a darabok is a meglévőek mellé, a kompozíciók szerintem sokkal egységesebbé váltak.

img_1511.JPG

img_1514.JPG

Talán nem árulok túl nagy titkot el azzal, ha bevallom Nektek, számomra ez az elfoglaltség a legkedvesebb. Ezért szeretem a piacot és ezért bolondulok az átalakításokért, mert nincsen izgalmasabb, mint látszólag egymáshoz nem illő tárgyakat végülo mégis valahogy úgy összehozni, hogy úgy nézzenek ki, mintha világ életükben egymás mellé szánták volna őket.

Eklektikus, igen.
De én nem tudom és nem is akarom elkötelezni magam egy konkrét stílus mellett, én nem stílusokba szeretek, hanem tárgyakba...és beléjük teszem, amit tudok magamból, hogy minél jobban szerethessem őket.

Remélem, Nektek is tetszik az eredmény!
Ha tetszik, nézzetek körül új szemlélettel otthon és keressétek meg azokat a tárgyakat, amiket kis átalakítás után sokkal jobban be tudnátok illeszteni a saját enteriőrötökbe!
Jó munkát!
alairas_4.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;