by bardoczeva

PURE DESIGN

Karácsonyfadísz fa tojásból

PENTART matt akril + fehér befejező viasz + hópaszta + csillám

2018. október 15. - bardoczeva

Az utóbbi időben nagyon sokszor jutott eszembe, hogy nem csináltam meg őszre a makk díszeket a hungarocell tojásokból, ahogy szerettem volna. Úgy voltam vele, hogy már mindegy is, mert az ősznek igencsak a derekán járunk, így inkább előre nézek és téliesítem őket.
Menet közben azonban előkerültek a húsvétkor vásárolt fa tojásaim, így végül azok mellett döntöttem.
Könnyebb velük dolgozni és mivel súlyosabbak is, szebben lógnak, hangozzon ez bármennyire is idétlenül.

Első lépésként a natúr fa tojásokat lefestettem földbarna matt akrilfestékkel. Ehhez célszerű saslikpálcára szúrni őket, a könnyebb kezelhetőség érdekében.

_mg_2102.JPG

_mg_2103.JPGAz akrilból elég egy réteg, jól fed, mert sötét, és nem is kell túlságosan alaposnak lenni, a tetején levő lyuk környékét például jó, ha nem is festjük. Jobban ragad a ragasztó a nyers fához, mint a festetthez.

_mg_2104.JPG

_mg_2106.JPGAz akasztót ez után illesztjük be, ehhez egy nem túl hosszú zsinórt kell ragasztópisztoly segítségével a lyukba ragasztani, a saslikpálca hegyes végével kicsit rá is segíthetünk, hogy fixen megfogja a ragasztó. Az akasztó egy vékonyabb zsinór, hogy duplán beférjen a lyukba.

Ez után a vastagabb zsinórral elkezdjük körbetekerni a tojás szélesebb felét, az akasztótól indulva, kezdésként pedig először áthajtjuk a végét az akasztón, hogy az garantáltan fixen bent maradjon a helyén.
A munkához végig ragasztópisztolyt használjunk, jól és gyorsan ragaszt.

_mg_2108.JPG

_mg_2109.JPG

Miután a vastagabbat elkezdtük körben feltekerni, érdemes kis szakaszonként megragasztani menet közben is.

_mg_2112.JPG

_mg_2113.JPGHa ezzel készen vagyunk, a zsinórral kialakítottuk a makk kalapját, akkor ideje kimaszkolni a sötétbarna részt és az akasztót, majd jöhet a szürke akril, amivel a kalapot festettem be jó alaposan.

Amikor ez megszáradt, levettem alulról a maszkoló szalagot, és a fehér befejező viaszt egy rongy segítségével beledolgoztam a két -egyébként nagyon különböző textúrájú- felületbe.
Ez után egy tiszta ronggyal visszatöröltem a felesleget és az akasztóról is levettem a maszkoló szalagot.

_mg_2115.JPG

_mg_2116.JPGTulajdonképpen így is jól nézett ki a makk, más színekkel akár így is hagyhattam volna, de én mindenképpen szerettem volna tovább téliesíteni, ezért a kupakját kicsit kidíszítettem.

Egy kis (2 cm és másfél cm) bársony szalag, három papír magyal levél, és egy rózsaszín csengettyű...ezek adják az egész dísz ékét.

_mg_2118.JPG

_mg_2121.JPG

Amikor ezeket felragasztottam, már nagyjából kész a makk, ám van néhány apró részlet, amitől még kedvesebb lesz az eredmény. 
Az egyik ilyen trükk a hópaszta, a másik a csillám.
Az alábbi képen jól látszik a különbség. A bal oldal a nyers állapot, a jobb oldali a pasztás, csillámos.

_mg_2123.JPG

_mg_2125.JPG

Kezdetnek a makkot festettem meg kicsit a hópasztával. Ehhez keveset tettem az ecsetre, amit odaillesztettem a kupak aljához és a csúcsa felé finoman végigsimítottam. (Nem könnyű ezt így elmesélni, ezért az alább levő képen megpróbáltam bemutatni, mi lenne a lényeg..)
Hasonló módon, óvatosan és kevés anyaggal átsimítottam a zöld leveleket is. Kicsit olyan a módszer, mint a szárazecset technika!

_mg_2134.JPG

_mg_2126.JPGMiután az alját finoman megszíneztük, fagyossá tettük, a kupakját kicsit megtunkoltam a hópasztával és a végén, mint a fűsszerrel, egy picit meghintettem fehér/irizáló csillámporral.

_mg_2101.JPG

_mg_2137.JPG

Az eredmény egy nagyon kedves szett, ami látványra is gyönyörű, súlya is van, igényes, minőségi munkát készítettünk el, és biztos, hogy hosszú évekig lesz a kedvencek között az ilyen módon dekorált dísz. Abban is biztos vagyok, hogy ajándékként is remekül megállja a helyét, mert ki ne örülne ilyesminek?

Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál hasonlóakat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, kattints a blogposzt alatti KARÁCSONY címkére, vagy a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra, illetve gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő kreatív anyagokkal várlak!

alairas_4.jpg

 

Karácsonyi kalapdoboz szett

PENTART "VÖRÖSBOR", "FEHÉR", "FÖLDBARNA" matt akril, valamint barna és transzparens befejező viaszok

A tegnap előtt mutatott csíkos díszek tárolásához stílusos dobozok kellenek és nehezen tudnék elképzelni klasszikusabbat ehhez, mint a kerek kalapdobozok. azonban mivel a díszeken is volt már némi antik hatás a kőpaszta alap miatt, arra gondoltam, hogy a dobozokat is megdolgozom kicsit.

Ehhez először is lefestettem mind a három kalapdobozt fehér akril alapozóval, ezen sokkal jobban fednek és sokkal élénkebbek a színek. Utána jött két réteg fehér akril, és a maszkoló szalag, ami esetemben 15 mm széles volt.

Ha nem valami speciális, nagyon jó minőségű szalaggal dolgozol, különösen ügyelned kell arra, hogy ne folyjon alá a festék. az a jó, ha kvázi stencilként használod a szalagot és kevés festékkel, inkább több rétegben alakítod ki a mintát. Természetesen így is előfordul majd, hogy aláfolyik, ahogy nekem is aláfolyt, de mivel nem modern, makulátlan hatás a célom, nem foglalkoztam vele. Kontúr ecsettel, aminek alig van pár szála, ki lehetett volna javítani és ki is lehet, ha Téged nagyon zavar az ilyesmi.

_mg_1946.JPG

_mg_1949.JPG

A távolságot a szalag szélessége adta, a doboz illesztésénél kezdtem, mert az tuti függőleges, és szorosan egymás mellé illesztgettem a csíkokat. A távolságot is a szalag adta a vörös csíkok között, így nagyon nem is kellett méregetni. A végére úgy adta ki, hogy kicsit több helyem maradt a legnagyobb és legkisebb doboznál, úgyhogy ott a vörös csíkok szélességével csaltam. 

Ezek után az egész AKRILLAL FESTETT dobozt átkentem barna befejező viasszal, pusztán A HATÁS KEDVÉÉRT. FONTOS, hogy az akril festék egyébként nem igényelné a viaszolást és ha nem akarjátok "amortizálni" a koszos hatással, akkor el is hagyható a lépés. Mivel úgy túl maszatos lett, színtelen viasszal visszatöröltem a nagyját.

Itt-ott még kicsit meg is gyűrögettem, hogy tényleg réginek tűnjön és ezt a ráncot remekül ki is emelte a barna viasz.
A visszatörlés után épp annyira lett csak antikolt, amennyire szerettem volna, a felette levő, "kezeletlen" dobozhoz képest azért jól látszik a különbség.

_mg_1965.JPG

_mg_1970.JPG

A tetejét nem szerettem volna fehéren hagyni, mert úgy olyan semmilyennek éreztem volna, ezért az autós dobozból kiindulva, ami az egész koncepcióm alapja is egyébként, a megmaradt kis fehérbe földbarna akrilt kevertem, és egy remek barnásszürkét kaptam alapnak, ami cseppet hidegebb volt, mint az a szín, amit el szerettem volna érni.

Nem szabad elfelejteni, hogy a barna viasz minden színnek ad egy kis "melegséget", ezért célszerű ezzel előre kalkulálni, így lesz a végeredmény a tökéletes árnyalat. Ha például bézses szín a cél, akkor egy hidegebb szürkét érdemes a barna viasz alá tenni.

Máris mutatom, mire gondoltam:

_mg_1967.JPG

_mg_1974.JPG

_mg_1977.JPG

_mg_1978.JPGA dobozoknak nem csak a palástját, hanem a tetejét is megkínoztam egyébként kicsit, mert bár az akril nem csiszolható, az alatta levő papír könnyen feljön, és a régies, ütött-kopott hatás eléréséhez nem is kellett mást csinálnom, mint egy kicsit megrongálnom az éleket 80-as vászonnal.

Arra figyeljetek, hogy a tetőknél a felső élet ne nagyon koptassátok meg, mert ott csak egy vékony papír ragasztás tartja össze a tető fedőlapját a palásttal, ezért inkább az oldalát nyúzzátok! A barna viaszt remekül be fogja szívni a megsérült papír, szépen be fog sötétedni mindenhol. Épp ez a cél!

Ahogy pedig a palástnál, itt is először felkerült a barna viasz, majd a színtelennel vissza is töröltem, mielőtt még nagyon megszáradt volna.
Azért azt el kell mondanom, mire a három doboz ilyen módon elkészül, az egy teljes nap munka legalább és izzasztóan kemény fizikai munka, de ez senkit ne riasszon el! 

ANNYIRA MEGÉRI AZ EREDMÉNY!

_mg_1973.JPG

_mg_1989.JPG

Mivel a karácsony minden imádatom ellenére az évnek csak igen kis szakát tölti ki és a holmikat egyébként szem elől eltéve tárolom, valószínűleg nem fogom a szekrény mélyére süllyeszteni ezeket.

Direkt úgy alakítottam a külsejüket, hogy az ünnepi időszakon kívül is remekül passzolnak majd a fiam szobájába.
Így egész évben szem előtt lehetnek. Megérdemlik.

_mg_1991.JPG

_mg_1997.JPG

_mg_1985.JPG

_mg_1989.JPG

Az összhatás nem kifejezetten romantikus, sokkal inkább rusztikus, de ezt egy cseppet sem bánom, mert így teljesen jól fog passzolni azokkal a meglevő dekorjaimmal, amiket szintén nagyon szeretek!

_mg_1993.JPG

_mg_1984.JPG

Ami a kalapdobozok beszerzési helyét illeti, webshopokban elég sok helyen kapni a natúr kraft karton változatokat, de én azt mondom -minekutána amúgy is átfestjük őket-, hogy a kínai áruházakban is érdemes körülnézni!
Okozott már meglepetést egyik-másik kínai üzlet lakberendezés-témában! 

Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál hasonlóakat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, kattints a blogposzt alatti KARÁCSONY címkére, vagy a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra, illetve gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő kreatív anyagokkal várlak!alairas_4.jpg

Turkálós pólóból óriás párna karácsonyra...

...avagy járj mindig, mindenhol nyitott szemmel!

Sokszor járok turkálókban, rengeteg alapanyagot szerzek onnan, a műszőrméktől kezdve a kötött anyagokon át a vásznakig, ágyneműkig, lassan már viselésre alkalmas ruhát nem is nagyon hozok haza...
Egy ilyen alkalommal akadt a kezembe egy gyönyörű, mély piros, flitteres felnőtt pizsama póló is, amit egyszerűen nem hagyhattam ott, azonnal tudtam, hogy mit szeretnék vele kezdeni. 

Párnahuzatként képzeltem el, ráadásul, mivel kemény fa fejtámlánk van a hálószobában, így nagyobb, méretesebb darabra gondoltam. A kanapét kizártam, mert nem férnék el mellette, az biztos...

Hogy a póló anyag könnyen kezelhető legyen a sima, egyszerű varrógéppel és ne kelljen lock hozzá, a hátoldalára felvasalható merevítő bélést vasaltam. Ebből elég a legvékonyabb is, hiszen csak az a lényeg, hogy a rugalmasságát megfékezzük, ne legyen hullámos a varrás után.

(Volt "teljes alakos" előtte-képem, de sajnos véletlen kitöröltem, és már nem tudtam összeilleszteni a pólót, de egy tök egyszerű piros pólót képzeljetek el, az elején a SANTA IS REAL- avagy a Mikulás létezik- felirattal, csupa flitterből.)

Körbe vágtam a feliratot olyan szélesen,amennyire csak a varrások engedték, hogy minél nagyobb négyzetet kapjak. Véleményem szerint az néz ki jól, ha legalább 3-4 cm "kerete" van. Miután körülvágtam, a flitterezett rész hátoldalára felvasaltam a közbélést.

img_1035.JPG

img_1034.JPG

Tudtam, hogy így, magában nem lesz elég nagy és elég strapabíró sem, ezért érdekes kontraszként nyers, vastag szőttessel kereteztem, ehhez pedig levágtam csíkokat és először az alsó, majd a felső éléhez varrtam a piros szakasszal egyező hosszú, 10 cm széles csíkokat, majd a két oldalára, immár a teljes hosszban.

img_1037.JPG

_mg_1933.JPGA hátulját nem bonyolítottam túl, boríték fazon, simán bebújtatom a méretre készített párnabelsőt is, amit pedig egy régi, elhasadt lepedőből varrtam méretre, majd a lakásban fellelhető jópár rozoga kispárna bélését tépkedtem fel és azzal töltöttem meg.

Hatalmas lett és kényelmes és szerintem baromi jól néz ki ez a nagy meleg, piros folt a szürke hálószobában. Alig várom, hogy ezt a szobát is kidekorálhassam!

_mg_1937.JPG

_mg_1934.JPG
Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy ilyentájt fog szembe jönni az ideális alap a munkához, könnyen lehet, hogy nyár derekán fogtok belefutni, ahogy velem is történt, de elfér a szekrényben és megéri foglalkozni vele! Ahogy a kötött anyagokat és a műszőrméket is érdemes elhozni, főleg a kilósból vagy az esőáras diszkont üzletekből. Erre a típusú beszerzésre abszolut áll, mint ami az ócskapiacra is, hogy nem akkor kell megvenni, amikor szükségünk van rá, hanem amikor van.

Ha tetszett ez az újrahasznosítós ötlet és szívesen olvasnál hasonlóakat, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, kattints a blogposzt alatti KARÁCSONY címkére, vagy a felső menüben a KARÁCSONY menüpontra, illetve gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő kreatív anyagokkal várlak!
Mindenkinek jó szerencsét kívánok a kincskereséshez!
alairas_4.jpg

Ha nem passzolnak a tavalyi díszek az idei koncepciódba...

PENTART "VÖRÖSBOR" matt akril + csillámpor + antik milton kapocs

Talán emlékeztek a tavalyi kő hatású díszekre, amik nagyon minimál hangulatúak voltak, de a tavalyi hangulatomhoz maximálisan passzoltak. Idén teljesen másra vágyom, meleg, klasszikus hangulatra, némi kézműves csavarral, ezért úgy döntöttem, hogy tovább fejlesztem ezeket a kő hatású díszeket.

Az egész "munka" azzal kezdődött, hogy meg kellett találnom az elképzeléseimhez tökéletesen passzoló piros színt. Ez mindig nagy kihívás, mert ahány piros, annyi féle és ha a szín nem a tökéletes árnyalat, nagyon el tudja vinni az egész kompozíciót nem kívánatos irányba. Egy KIK-ben vásárolt doboz és egy mécsestartó pirosa volt az, amit kerestem és amit végül a pentart "VÖRÖSBOR" színű matt akril festékében találtam meg.

_mg_1886.JPG

_mg_1887_1.JPGÚgy gondoltam, hogy a kőpasztán levő umbra, vagy barna viasz miatt kicsit koszos hatás jó kontrasztban lesz a csillámmal.

_mg_1888.JPG

_mg_1889.JPGA bordákat szabad kézzel, egy kis ecsettel kifestettem a vörösbor színnel, majd mielőtt megszáradt volna az akril, beleszórtam a csillámot. Ezt célszerű egy nagy lap felett csinálni, amit utána félbehajtva visszaszórhatjuk a lepotyogott csillámot a tartályba.

_mg_1890.JPG

_mg_1892.JPGA hungarocell formákon általában van egy kis dudor a kupak helyénél, én ezt sniccerrel levágtam, mert az akasztást antik fém milton kapcsokkal szerettem volna megoldani. Ettől olyan "profi", befejezett hatása lesz.

Mivel nem csak gomb alakjaim voltak ilyen bordás kivitelben, hanem úgynevezett búgócsiga alakú hungarocellek is, azoknál is hasonlóan jártam el, azoknak a nyakából is levágtam, egy centit kb, hogy elég felület legyen a milton kapocs beragasztásához.

Arra érdemes figyelni, hogy a formákon mindig van valahol egy öntési nyom, én ezzel kezdtem általában a festést, ez mindenképp csillámos borítást kapott. A bordák száma pedig szerencsés módon passzol, mert pont kijön a felváltva színezésnél a "minta".

_mg_1893.JPG

_mg_1891.JPG

Sokkal könnyebb kezelni a formákat, ha a festéshez saslik pálcát szúrtok bele ott, ahol a kapoccsal majd lezárjátok, arról nem is beszélve, hogy a saslik pálca helyére könnyebben megy be a kapocs két szára is. Egyszerű expressz hobbiragasztót használtam a rögzítésükhoz.

_mg_1895.JPG

_mg_1898.JPG

_mg_1908.JPG

_mg_1909.JPG

_mg_1910.JPG

_mg_1911.JPG

Ezzel a módszerrel egy korábban, eleve sok munkával ekészített dísz véleményem szerint osztályt lépett, és még különlegesebb lett. A csillámpor pedig az alatta levő mély vörös színtől gyönyörű árnyalatot kapott.

Ezt a trükköt egyébként minden csillámozásnál érdemes bevetni, ha a csillámmal nagyjából egyező színű festékbe szórjuk, egyeneletesebb hatást kapunk!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál további karácsonyi dekorációs ötletekről, akkor tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy/és gyere a facebookra, ahol gyakran frissülő anyagokkal várlak!

alairas_4.jpg

Üveg antikolása tükörpermettel

PENTART mirror mist

Ma a KIK-ben megláttam egy átlátszó üveg talpas tálat, aminek megtetszett a formája, de a sima üveg számomra teljesen szimpla, túlságosan egyszerű.
830 Ft-ért így sem volt drága, ezért elhoztam, mert már ott tudtam, hogy mit szeretnék kezdeni vele.
Megszórom tükörpermettel!

_mg_1864.JPG

_mg_1865.JPG

A tükörpermettel volt némi rossz tapasztalatom korábban, pontosabban nem is magával a permettel, hanem a csomagolásával, ugyanis ha sokáig állni hagytam, egyszerűen elillant belőle az anyag. 
Egy ideje már új csomagolásban gyártják, a szórófej csak a használat idejére kerül fel rá, egyébként egy műanyag kupakkal alaposan le lehet zárni az üvegben.

Így is ajánlott használat után "elmosni" a szórófejet, vagyis tiszta vizet pumpálni vele, amíg át nem mossa a csövet.

_mg_1866.JPG

_mg_1867.JPGMielőtt használnánk, az üvegfelületet célszerű zsírtalanítani, vagyis elmosogatni, áttörölni. A szórófejet nagyjából 30 cm-re tartani és egyenletesen teríteni az anyagot, bár lehet koncepció a fröcskölés is.

A mirror mist néhány másodperc után veszi majd fel a "színét", és miután ez megtörtént, ajánlott lefújni a lakk spray-vel.
Én szeretném ezt a tálat használni, ezért a vegyszert alulról fújtam rá, mécseseknél is ezt szoktam ajánlani, hogy belülről fújjuk. Itt azonban szintén nagyon kell ügyelni rá, hogy ne gyújtsunk meg benne mécsest, mielőtt teljesen elillanna, aminek el kell, különben könnyen belobban az egész gőz.

_mg_1871.JPG

_mg_1873.JPG

_mg_1874.JPG

Használtam már ezt a tükörpermetet korábban mécsestartóknál is, a kapcsolódó posztot ITT olvashatjátok el. Nem bonyolult a használata, és ebben az új kiszerelésben valahogy kiadósabb is.

Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál hasonló bejegyzéseket, tedd a blogot könyvjelzőbe, vagy kövess facebookon, ahol számtalan érdekes poszttal várlak!

alairas_4.jpg

Szalagrendező doboz, orsó, bobin kartonból

PENTART papír ragasztó

Sokszor láttam már különféle magazinokban és a pinteresten ezt a típusú szalagrendszerező dobozt, de mivel évek óta nem futottam bele, szinte le is mondtam róla. Aztán persze néhány napja a KIK-ben belefutottam egybe és nagyon megtetszett a mintája is, így elhoztam.

Az itthon levő szalagjaim nagy része azonban nem orsón van, sokkal inkább feltekerve, vagy még úgy se...
Emiatt kellett készítenem néhány bobbint, amin méltó mód tárolhatom őket.

Mivel hamarosan kezdődik a karácsonyi készülődés időszaka, a "karácsonyi" szalagok kerültek a dobozba, de nyilván bármi belefér.

_mg_1843.JPG

_mg_1841.JPGBelül nem voltak osztások, hanem teljesen egyterű, ezért hogy ne akadjanak, gubancolódjanak össze, kraft kartonra scrapbook kartont kasírozva elválasztó lapokat készítettem.

A meglevőeken felül 3 vagy 4 orsó kellett még, ezek elkészítéséhez pedig nincsen másra szükség, mint az alufólia megmaradt hengerére és vastag kartonra. 
Olyan ragasztót kerestem, ami átlátszóra szárad, erősen tart és gyorsan megköt, papír ragasztásához pedig a pentart kifejezetten papír ragasztója tökéletes választásnak bizonyult.

_mg_1846.JPG

_mg_1845.JPG

Voltak korábbról karton bobbinjaim, amiken east of india szalagok voltak, ezeket vettem alapul.

A kör alakot körberajzoltam a kartonon kétszer, és kivágtam. A középső lyukra itt nincsen szükség, így azzal nem foglalkoztam.


Az alufólia hegerén kimértem, milyen széles szalagnak lesz rajta helye, és egy éles késsel méretre szeleteltem. Ezek után nem volt más dolgom, mint össszeragasztani az elemeket.

_mg_1849.JPG

_mg_1848.JPGMivel a doboz keresztmetszete nem négyzet, így a kisebb orsók mögött kitömtem a helyet juta szalaggal, mert a hátra guruló orsók visszahúzták a nyílásból a szalagot, így mindig újra kellett bújtatnom.

_mg_1854.JPG

_mg_1852.JPGMivel jellemzően óriási káosz van körülöttem az alapanyagokat illetően, és renszeresen fogalmam sincs róla, hogy mim van, ez most jelentő segítség lesz a további munkához.

Mivel a szalagjaim nagy részét az ócskapiacon szerzem be, mindenféle dobozok aljáról, maradékok formájában, így szépen elrendezve átlátható lesz a készlet.

_mg_1860.JPG

_mg_1858.JPGUgyan most ez a doboz tele, nekem még rengeteg szalagom van, amiknek jó lenne valami hordozó -ahogy a mellékelt képeken is láthatjátok, a fa ládában. Arra gondoltam, hogy ha már nennyire lendületben vagyok, gyorsan fel is használom a maradék hengert! (Talán megér majd még egy posztot a dolog!)

Érdemes körülnézni otthon, amikor valamire szükségünk van, mert a dolgok nagy részét meg lehet oldani különösebb beruházás nélkül is! A papír hengerek pedig mindig nagyon jó szolgálatot tesznek, ezt már a dob díszek kitalálása óta tudom!

Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál még hasonlóakról, akkor tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess facebookon, ahol gyakran firsülő tartalmakkal várlak!

alairas_4.jpg

MIRE ÜGYELJ, HA AZ IKEÁBAN VÁSÁROLSZ

avagy garanciális kalandjaim

A kaland kezdete 2010-re nyúlik vissza, amikor összeköltöztem a férjemmel és kinéztük közösen az álom kanapét egy három személyes, ágygépes EKTORP személyében. 
Mivel mióta az eszemet tudom, 10 év garancia volt az EKTORP kanapékra, nem aggódtam, bár a 250 ezer forintos vételár eléggé nyakon vágott. Halogattuk pár évig, megszületett a lányunk, aztán a fiunk és amikor végre megint mi kerültünk előbbre, akkor megvettük, természetesen hitelre.  Ne feledjük, 5 éve volt 250 ezer, azért az még most is jelentős összeg. Legalábbis nekünk az.

2013-ban tehát megvettük hitelre a kanapét és nagyon boldogok voltunk. Az első pár évben egészen jól működött, bár elejétől fogva sejtettük, hogy mindennapi használatra nem lesz alkalmas, hiába hirdetik így. Próbáltuk kímélni, de a fiam olyan rossz alvó volt, hogy a férjem a lányommal bent maradt a hálószobában és én a kicsivel kiköltöztem a nappaliba a kanapéra.

Egy év alatt gallyra ment.

2015-öt írtunk ekkortájt és igazából sok minden volt, ami fontosabb volt ennél, így hanyagoltam a témát. 2016-ban elköltöztünk és vittük magunkkal természetesen, de a blokkját nem találtam, pedig már akkor agyaltam rajta, hogy ezt valahogy vissza kéne csinálni. 

Elég annyi, hogy sajnos nem léptem.

A blokkot két héttel ezelőtt találtam meg, és bejelentettem a garancia igényem az áruházban. Mivel kérdezték a vásárlás dátumát és egy szóval sem mondták, hogy ezzel gond lehet, nyugodtan vártam a minőségellenőrt, aki ki is jött néhány napon belül. Korrekt volt, fényképezett, elismerte, hogy szar és alvásra nem alkalmas, majd elment azzal, hogy a központi döntés néhány napon belül várható és majd értesítenek. Két napra rá (ma) csörgött a telefonom és az ikea ügyfélszolgálatáról kerestek.

A fiatalember elmondta, hogy a rugós matracunkat, amiben eltörött a rugó és amit nyilván nem forgalmaznak azóta szintén, elismerik, és bár a 8990 Ft-os rugós matrachoz képest a legolcsóbb rugós matracuk ára már 21900 Ft, ők megengedik, hogy ráfizetéssel kicseréljük arra a miénket. Mármint, hogy mi fizetünk rá.

Azonban a negyedmilliós kanapéval jelentős gond akadt.
Dadogva közölte a fiatalember, hogy a 2013-mas katalógusban egy évre kivették az ektorpokra vonatkozó garanciát, így abban az évben, pontosabban a 2013-mas katalógus idején vásárolt darabok esetén semmiféle tíz éves garancia nincsen az ektorpokra, csak az általános (asszem talán 2 vagy 3 éves) garancia.
Visszakérdeztem azért, hogy jól értettem-e, mert elég meredeknek hangzott, hogy a mindig jó hírű EKTORP cuccokra egy évig nem volt garancia és én meg pont abban az évben bírtam megvásárolni az enyémet, de nem, nem tévedtem...legnagyobb sajnálatomra jól értettem.

Tehát most van egy három személyes, ágygépes ektorp kanapém, amire volt 2013-ban (jó esetben) 3 év garanciám, de amihez gyakorlatilag évek óta nem lehet huzatot kapni, és ez is felháborító, mert nem véletlen vesz az ember mosható huzattal bíró kanapét, főleg nem ennyiért...elvártam volna a minőséget.

A lényeg, a csalódásom leírhatatlanul nagy.
A hangnem is zavart, amit az ember megengedett a telefonban az értetlenkedésem hallva, de sokkal jobban zavar az, hogy ilyen hülye naiv picsa voltam, hogy feltétel nélkül hittem egy általam idealizált cégben és fel sem merült bennem, hogy megszívhatom.

Tanulság?
MINDIG NÉZD MEG AZ AKTUÁLIS KATALÓGUSBAN A GARANCIÁLIS INFORMÁCIÓKAT!
Soha ne vedd készpéznek...soha nem tudhatod...soha nem bízhatsz vakon. 

Szomorú vagyok.
És van néhány kérdésem...nyilván költőiek...

Miért vették ki a garanciális körből ezt a termékcsoportot egy szezonra? Tudták, hogy gyenge a széria, mielőtt kikerült a piacra?
Miért nincsenek tisztában azzal, hogy melyik termékre milyen garancia vonatkozik?
Ha tisztában vannak, miért nem mondják el, mikor betelefonálsz, és elmondod, melyik évben vetted, hogy lyukra futottál?
Hogy lehetséges, hogy ha ki is vonják a forgalomból, mert gondolom nem kevés panasz volt rá, ezzel egy időben a huzatokat is kivonják, pedig néhány ezer eladott kanapé tulajdonosa mondjuk kihasználná a lehetőséget....
Ha valaki ismeri a válaszokat, segítsen ki...

Konyha minimalizálás

Egy korábbi posztomban ott hagytuk abba, hogy egy nagyobb átrendezés után úgy éreztem, vállalható a konyha, használható, ha valaki belép, nem fordul ki rémülten. Azóta kicsit több, mint egy év telt el, és sok minden megváltozott, elsősorban bennem. De a konyhában is.
Az előző poszt megírásakor még csak tervben volt a fűtéskorszerűsítés, ám azóta már túl is vagyunk rajta és a házközponti fűtés helyett immár egyedi fűtésünk van. A fűtőtesteket is lecserélték, a csöveket is levágták nagyjából, valamint a szemben levő falról is kikerült a lakás külső falára a gázóra, ami miatt sokkal nagyobb falfelület vált szabaddá. Maradt azonban még eltávolításra váró cső is, meg  millió javítási munka, így nyilvánvalóvá  vált, hogy a régi csempe cseréjéből kifolyólag is, újra kell vakolni az egész konyhát. 
Nem viccelek. Lebontani a tégláig és újra vakolni, mert olyan laza, hogy ha hozzáérünk, hullik...

Ehhez szakemberre lesz szükség és egy nagyobb összegre, egyelőre azonban mindkettőnek híján vagyok. De legalább már érzem magamban a késztetést, hogy elkezdjem szervezni. Én úgy működöm, hogy ha "csak úgy" van valami cél a szemem előtt, nem tudok ráspórolni, de ha kérek egy árajánlatot és kapok egy dátumot, hogy ekkor és ekkor jövünk megcsinálni, összekapom magam és menni fog. végülis mennyi lehet egy ekkora konyhát bevakolni...néhány százezer...(Borzalmas, de muszáj.) Mindegy is, túl sokat nem akarok gondolkodni rajta, mert a végén még elbőgöm magam. Jöjjön az árajánlat, a többi szükséges elemet előkerítem, bármi áron.

Azonban érzéseim szerint a szakinak kb fél év a várólistája, és nem akartam még fél évig ilyen konyhában tenni-venni. Ma elkapott a gépszíj és nekiálltam foglalkozni vele, mert hónapok óta nyomasztott már. Mivel nem a szívem csücske a jelen állapot, és most nagyon finoman fogalmaztam, igyekeztem a nyár folyamán a lehető legkevesebbet bent lenni. Pedig szegény nagyon szerethető! És ezt ma láttam meg...
Az a régi pepita márványmozaik padló, az a hatalmas ablak, az a mindent elnyelő kamra (igen, az egy plusz nap lesz kb, mire rendbe teszem...), a nagy belmagasság, ezek mind-mind remek alapot kínálnak egy igazi álomkonyha megalkotásához.

Hogy számomra milyen lesz az álom, azt a poszt végén kifejtem még, de most nézzük, mire jutottam ma.
A fent említett poszthoz képest volt egy köztes állapot, amit azért mutatok meg, mert ezen remekül látszik a sok cső és a mérőóra:
14691172_1196894807038126_4556856693234990295_o.jpg

Ehhez képest most a következő állapot volt jellemző reggel:

img_1196.JPGSzépen látszik a csöveket tartó bilincsek helye a falban, de már nem kell 30 centivel előrébb húzni mindent, hogy elférjen.
Ehhez képest gondolom nyilvánvaló a képet látva, miből lett elegem.
Kupleráj, mocsok, pókháló, és EGY RAKÁS HOLMI, AMIT SOHA NEM VESZEK ELŐ, és fogja a helyet meg a port. Főként az utóbbiakat megunva úgy döntöttem, hogy ha már úgyis csontra ki kell majd rámolni az egész kócerájt, akkor én minimalizálni fogok. Kiteszek mindent, ami nem a konyhába tartozik, mert mondjuk a fürdőben levő gyógyszeres szekrénybe való, vagy a fontos papírokat gyűjtő mappámba, a szelektív holmik a szelektív gyűjtőkbe, beleértve az elemeket is, és így tovább. 

Első lépésben azonban fontos elhatározásra jutottam. Realizálva, hogy tényleg elég kevés holmit használok napi szinten, emellett pedig nagyon zavar, hogy csak oldalazva lehet bemenni a kamrába, mert az ajtót nem tudom teljesen kinyitni a polctól úgy döntöttem, hogy a fémvázast a padlásra száműzöm egyelőre, a bonanzát pedig becserélem anyósom egy régi felső szekrényére, ami a kis kerti sufniban árválkodott eddig kegyetlen körülmények között. (A sufnit nyár végére terveztem befejezni, de az azóta úgy áll, mert inkább medencéztünk, ha ott voltunk, lehet őszi projekt lesz belőle.)

Tehát első lépésként lepakoltam a polcost és kirámoltam a bonanzát, majd kivittem őket a folyosóra, és behoztam a fa felső szekrényt. Mostanában valahogy a zöld becsípődött nálam és a múltkor piacolt zöld szék óta meg különösen érdekel...apropó, erről a zöld székről van szó:

Bolhapiacon...életem legjobb vételével #bolhapiac #bolhapiacoskincsek #karosszék #fleamarket #fleamarketfinds

Bardócz Éva (@megintnoo) által megosztott bejegyzés,

Alaposan megtisztítottam, picit kézzel átcsiszoltam a festését, azonban a belsején és a tetején géppel mentem át, hogy tutira a nyers fáig jussak. Ez után az egészet átdörzsöltem a pentás átlátszó befejező viasszal.

Aztán elkezdtem visszahordani azokat a dolgokat, amiket használok. Nekem ez a módszer vált be, a kérdéses szobából mindent ki kell vinnem és szépen visszahozni azokat, amik kellenek. Ha minden ott van, összezavarodom.

Természetesen minden egyes darabot külön kézbe kellett vennem, ezért bejátszott egy kis konmari is, éreztem, mi tetszik, mi okoz még örömet és mi az, ami már nem. Nyilván, hogy nem kerülhette el a figyelmem, mennyire ragad minden a kosztól, ezért a tárolókat kiürítettem egy papírzsákba, alaposan elmosogattam mindent és a tartalmukat leszitálva visszaöntöttem. Jó mulatság volt, csak kissé időigényes.
Viszont ha már csinálom, csináljam alaposan, nem igaz?

Közben volt némi kis kreatívkodás is, mert volt egy menthetetlen szekérnyből mentett ajtóm, amiből már rég krétatáblát szerettem volna csinálni, ma módom nyílt erre is.
Ehhez először hideg zsíroldóval lesikáltam az egész felületet, majd pedig -stílusosan- a lignocolor "BACK TO SCHOOL " fantázianevű sötétzöld táblafestékével kifestettem a kazettás belső részt.

img_1211.JPGTudom, ezek ilyen kis értelmetlennek tűnő molyolások, de nekem ez a szenvedélyem, megmenteni, amit meg lehet, főként, ha az a valami tömör fa.

Egy rakás régi konyhai holmit gyűjtöttem be anno, mert ilyesmiket láttam a magazinokban, de rájöttem, hogy eredeti rendeltetésük szerint úgysem fogom használni őket, ezért a nagy részüknek új funkciót kellett kitalálnom. Így vált például az őzgerinc az íves alja segítségével a poháralátéteim tárolóhelyévé. Ennél ideálisabb feladatot aligha kaphatott volna ez a régi fém darab.

img_1242.JPG

A fűszereket beköltöztettem a kamrába, mert olvastam, hogy jobb nekik a hűvös és a napfény teljes hiánya, az lesz az ideális helyük. A polc aljában levő fa ládába betettem a parti dekorokat és a szalvétákat, szívószálakat, papírkapszlikat, a nagy két füles kosarat pedig kineveztem kenyeres kosárnak, varrtam bele egy szőttest és abba bugyoláltam az összes kenyérfélénket.

Összességében alaposan el és lemostam mindent, amihez csak hozzáértem, kiválogattam a dolgokat, megpróbáltam rendszert vinni az egészbe és ezek mellett fő célom volt, hogy kigondoljam, milyen konyhát tudnék igazán szeretni.

img_1249.JPG

img_1245_1.JPG

img_1244_1.JPG

Ha ezeket a képeket átnézitek, néhány dolog azonnal szembetűnik majd. 
Ez a zúzmózöld árnyalat most nagy szerelem, biztosan használni fogom. A pepita padló marad, a fő irányvonal tehát a zöld lesz natúr fával, kis fekete kiegészítéssel és a lehető legtöbb természetes alapanyaggal.

Nézegettem az IKEA konyháit.
No, nem azért, mintha lenne most másfél millió forintom (kb ennyire jön ki a bútor, a belső rendszerezők és miegyebek nélkül), de nagyon kedvező annak a lehetősége, hogy a saját tempómban vehetem meg az elemeket és legózhatok velük kedvem szerint. 
A fő irányvonal tehát tulajdonképpen egy IKEA hack lesz, basic darabok a svédtől, kombinálva a régi, igazi, tömör fa elemekkel.

Ennek a költséghatékonyság mellett az is az oka, hogy nem bírnám elviselni a katalógus-konyhát. Ezek az ikeás konyhák nekem egyrészt túl modernek, másrészt pedig túl makulátlanok az én "elferdült" ízlésemnek. Én szeretném azt érezni, hogy engem mutat meg az eredmény, hogy az én stílusom jelenik meg benne és rám van szabva.
Emiatt tehát arra jutottam, hogy a (terveim szerint fekete kazettás) alsó szekrények onnan jönnek majd, ahogy a pult is, ami reményeim szerint tömör fa lesz (nem kell sok szerencsére), a felső szekrények közé pedig beékelődik majd az a néhány darab, amit már begyűjtöttem és átalakítottam. Természetesen a dupla fehér kerámia mosogató KELL. Az tizenéve az álmom.

img_1237_2.JPGTermészetes alapanyagok, egyszerűség, már-már minimál, de inkább csak ésszerű mennyiségű cucc, könnyű tisztántarthatóság, minél több újrahasznosítás. Ezek a terveim..

Ha összehasonlítom a reggeli és az esti képet, azt kell mondanom, hogy most így, ebben az állapotában szeretem. Elégedett vagyok. Kihoztam a nulla forint költségvetésből a legjobbat, amit a saját szám íze szerint ki tudtam hozni belőle.

199canon12.jpgAzt érzem és ez jó érzés, hogy a következő bejegyzést már csak akkor fogom megírni konyha témában, ha nekiállnak szétbontani és felépíteni az én álom konyhámat.

Ha kíváncsiak vagytok a fejleményekre, tegyétek könyvjelzőbe a blogot, vagy gyertek és kövessetek facebookon, ahol mindenről beszámolok majd!
alairas_4.jpg

Meseország királynőjének és királyának birtokán jártunk

Mindannyiunknak szükségünk van példaképekre, mert ők azok, akik által egyre jobbak és jobbak lehetünk. Példaképet választani számtalan módon lehet, az én egyik példaképem a saját értékrendemhez közel, ám az elért eredményeit tekintve messze felettem áll.
Patríciát nem kell bemutatnom azoknak, akik tagjai a Kézzel készített nyár, a Kézzel készített Húsvét vagy a Kézzel készített Karácsony elnevezésű csoportjaimnak a facebookon. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen máshol nem is nagyon lehet követni az ő alkotásait és elmondhatatlanul fontos értékteremtő tevékenységét, így komoly megtiszteltetés, hogy az általunk vezetett csoportokban alkalmunk nyílik erre.

Az ismeretségünk is ezeknek a csoportoknak az egyikében indult, mert egész egyszerűen nem lehetett nem észrevenni az általa posztolt munkák (és fotók) minőségét. Őszintén bevallom, nem sok alkotó társam munkáját követem, bár ennek elsősorban az időhiány az oka, azt mindig nagyon várom, hogy Patti mivel kápráztat el minket. Ezzel pedig tudom, hogy nem vagyok egyedül. Kommenteltem a munkái alá, ő az enyémek alá, kölcsönösen megkedveltük egymást.

A következő lépés az volt, amikor az Alkotó Energia pályázat díjkiosztójára megérkezve egy hatalmas, brutál ízlésesen becsomagolt pakk várt az irodában, amire egyáltalán nem számítottam. Amikor az atomerőmű kommunikációs vezetője Szekszárdon tartott előadást egy iskolában, akkor a nap végén egy hölgy adta a kezébe, hogy legyen szíves és hozza el nekem. Semmi más információt nem kapott, és az én feladatom volt kinyomozni, ki lehetett a feladó. A díjkiosztó végén igyekeztem faggatni, de nem nagyon tudott többet mondani, így amint hazaértem, a Pure design oldal olvasói elé tártam a csomag tartalmát, és a segítségüket kértem a feladó kilétének felderítéséhez. Néhány óra alatt fény derült a titokra, a nyomozás szálai egyértelműen Patríciához vezettek. Így utólag azt mondom, első pillanatban tudom kellett volna, de....valahogy az ember mindig a legnyilvánvalóbb eshetőségekre nem gondol.

Nyilván innentől kicsit megint közelebb léptünk és eltelt megint egy fél év nagyjából, amikor örömmel láttam a tábor résztvevőinek kihirdetésénél, hogy Patti is a szerencsések között van.(Azt se tudtam, hogy pályázott, hiszen erről soha nem beszéltünk korábban.) Izgatottan vártam, hogy találkozzunk végre személyesen és azt hiszem, hogy pont olyan volt a találkozás, amilyennek elképzeltem. 
Ő egy csupaszív, elmondhatatlanul elegáns, kedves, vagy ahogy a mesehősökre mondani szokták, jóságos tanítónő. Az az igazi klasszik tanítónéni, akinek gondolkodás nélkül adnád az első osztályos gyermeked és bíznád rá jó pár évre, hogy kvázi második anyja legyen. (Ne haragudj, ha olvasod, most, hogy Anna szeptemberben kezdi az első osztályt, kicsit megrekedtem ennél a témánál.)
A táborban volt időnk egy picikét beszélgetni, és hogy István is ott volt, megbeszéltünk egy időpontot, amikor családostul ellátogathatunk Hozzájuk Szekszárdra.
Ennek az utazásnak jött el tegnap az ideje.
Tudtam én, hogy nagyon jó lesz, de nem is sejtettem, mennyire.

Nem untatnálak Benneteket a családi jellegű képekkel és a városnézéssel, a pincelátogatásokkal és az egyéb hihetetlen élményekkel, mert igazából úgysem tudom úgy átadni, ahogy megéltük...ezért meg sem kísérlem, merthát a halovány árnyékkal nem lehet (vagy inkább nem érdemes) beérni. 
Mutatom viszont azokat a hihetetlen bravúrokat, amiknem szem- és fültanúi voltunk Istvánnal.

Patrícia nyilván tudta, hogy két gyerekkel érkezünk, ezért előre készült a fogadásunkra. De még hogy?
A gyerekeket lovagi torna várta, és az érkezésünk után nem sokkal neki is vágtak a feladatok megoldásának.
Az első feladat az volt, hogy gólyalábon át kell kelni a hatalmas mocsáron, hogy a hétfejű sárkányt legyűrve végül megszerezzék a bajnokok zászlaját.

img_0657.JPG

img_0659_1.JPG

Miután a mocsáron átkeltek, meg kellett "etetni" a sárkányt. A hét karika a sárkány hét szája, amibe babzsákokkal kellett betalálni. Miután mindbe került babzsák és a sárkány jól lakott, tovább engedte a két lovagot.

img_0666_1.JPG

img_0665.JPG

img_0664.JPG

img_0660_1.JPG

Volt itt horgászat is, ami emlékeim szerint nekem is nagy kedvencem volt még a műanyag kacsás vurstlis időszakban, ahol a kacsa hasán levő szám alapján derült ki, melyik übergagyi nyereményt vihettük haza, de ez akkor igazi trófea volt. Ez a két gyerek is nyakig belemerült a játékba:

img_0671.JPG

img_0668.JPGAztán jött megint egy kis ügyességi a hálóval elkapandó babzsákokkal, ahol az érkezésünk után kb egy órával, az én végtelenül zárkózott fiam már halál cukin ment Patti után és leste minden szavát.

_mg_0678.JPG

_mg_0680.JPGItt következett el a személyes kedvencem, a harc a hétfejű sárkánnyal. Most ha ránéztek a képekre, szerintem tökre egyetért mindenki, hogy egyszerűen zseniális ez a sárkány. A feladat pedig az volt, hogy a fűz karikákat rá kellett dobni mindegyik fejre.
Ez a feladat olyan izgalmas volt, hogy itt már apa se bírt tovább a partvonalról szurkolni, be kellett állnia a harcolók közé.

_mg_0704.JPG

_mg_0691.JPG

_mg_0687.JPGMiután legyőzték a sárkányt és ledobták a konzerveket is egytől-egyig a célbadobásnál, megszerezték a lovagi zászlót, és úgy lobogtatták, mintha én nem is tudom, mi lenne. 
(Tudom, kicsit sok a kép, de mindegyiken olyan jól látszik, hogy mennyire lelkesek és boldogok voltak "munka" közben!)

_mg_0698.JPG

_mg_0701.JPG



Miután megszerezték, nyilván ki is kellett tűzni a vár fokára, így felmentünk a Bati kereszt Kilátóhoz, ahol a legfelső szintről lobogtattuk. (A képeket pedig köszönjük Pattinak!)

37847892_838642592999894_7455647936878215168_n.jpg

37869723_838642609666559_734820203711430656_n.jpgHasonlóan nagy élmény volt az esti grillezés is, de őszintén szólva nem szeretnék belemászni a család intim szférájába, így az ott készült képeket nem tenném fel ide, azt azért higgyétek el, hogy tényleg pazar minden, amihez ennek a Tündérnek köze van.

Természetesen méltatlan lenne, ha a történetből "kifelejteném" Tanár Urat, Patrícia férjét, aki pedagógusként és,ahogyan ő szerényen nevezi magát, zenészként olyan kiváló párja, hogy öröm rájuk nézni! Ez a blog ugyan kreatív tematikát követ, de muszáj kiemelnem, hogy mi ebben a két napban emberileg talán még többet kaptunk, mint "anyagilag", hiszen egy köztiszteletben álló családnak válhattunk a részévé. Nagy beszélgetések, nagy röhögések, megható pillanatok egyaránt jutottak nekünk és olyan sűrű volt érzelmileg is ez a történet, hogy amikor hazafelé a kocsiban István megkérdezte, hogy éreztem magam, csak annyit tudtam neki mondani, hogy még fel kell dolgoznom. (Ezt a bejegyzést is ezért írom ilyen hosszúra szerintem.)

De akkor most jöjjenek azok a képek, amik ugyan csak töredékei a tanyán fellelt kisebb-nagyobb DIY megoldásoknak, de jól mutatják, hogy ez az egyszerű, természetes, rusztikus, újrahasznosítós stílus mennyire friss és eleven tud lenni.

_mg_0820.JPG

_mg_0821.JPG_mg_0822.JPG

_mg_0726.JPG_mg_0833.JPG

_mg_0724.JPG

_mg_0721.JPG

_mg_0720.JPG

img_0728.JPG

img_0730.JPG

img_0731.JPG

img_0736.JPG

img_0737.JPG

img_0818.JPG

img_0828.JPG

img_0829.JPG

Ezeket a képeket végignézve nyilvánvalóvá válik legtöbbünk számára, hogy nem feltétlen szükséges agyon díszíteni valamit ahhoz, hogy elrabolja az ember szívét. A kövirózsák, kerüljenek bárhová, kapanyélbe, húsdarálóba, korhadt fára, mindenhol elbűvölőek. Ez egy remek összekötő motívum, ami az egész kertet összefogja, ahogyan a számtalan régi háztartási eszköz is, melyek mind új funkciót kaptak, ezáltal pedig egyik sem tűnik "feleslegesnek".
Érdemes hát új szemmel nézni azokra a "lomokra", melyek minden háztartásban megtalálhatóak, hiszen könnyen lehet, hogy pazar dekorációt varázsolhatunk belőle. Nem a bonyolultsága teszi nagyszerűvé ezeket a tárgyakat!

Minden további mondatom szófecsérlésnek tűnik, hiszen a nyomába sem tudok értni a velünk esett csodának, de biztos vagyok benne, hogy lelkitársakként (mert szerintem sokatokkal azok vagyunk), értitek, érzitek, hogy mit szerettem volna átadni itt.

Kiváltságosként hadd osszak meg Veletek még egy gondolatot. Hazafelé jövet az autóban nézelődés közben azon gondolkodtam, hogyan fogom tudni átadni az itt esett csodákat, és eszembe jutott egy jó párhuzam.
Egy ideig irigykedve nézegettem azokat az utazó bloggereket, akik a világ legszebb szálláshelyein szállnak meg és ezért cserébe csak annyi a dolguk, hogy írnak róluk. 
Ma rájöttem, hogy ebben semmi irigylésre méltó nincsen, hiszen ez csak pénz kérdése és bármikor utánuk mehet az ember. Ezzel szemben ez, ami velünk történt, ez a fogadtatás, ez a szívélyes  vendéglátás, ez az "okos" szeretet biztosan nem része egyetlen hotel ajánlatának sem. Ahol és ahogyan mi eltölthettük ezt az éjszakát családilag, az pénzben nem mérhető és megsmételhetetlen pillanatokkal gazdagodtunk.
Hogy mit szeretnék ezzel mondani?

Ha egyszer is előfordult életedben, hogy azt gondoltad, bárcsak én is elmehetnék egy-egy ilyen szállodába, gondold át, hogy tényleg ezt szeretnéd-e? Nem lenne-e jobb mégis itthon, a barátokkal, családdal együtt lenni, új embereket ismerni meg, vagy a meglevő kapcsolatokat tovább erősíteni, szorosabbra fűzni?

Szerintem megérné.

Gyűjtsétek a KÖZÖS élményeket, hiszen a legtöbbet egymástól kaphatjátok, ami Igaz! Az együtt megélt élmények összekötnek és soha, senki nem veheti el Tőletek!
Ölelés:

alairas_4.jpg

Alkotói válság

Akik régebb óta követnek, azoknak feltűnhetett, hogy gyakorlatilag január óta érdemben nem tettem le az asztalra semmit. Nem haladtam a lakással, nem hoztam kiemelkedően jó kreatív anyagot, nem csináltam igazából semmit, illetve semmi olyat, amire igazán büszke lehetnék.
Hét hónap kellett hozzá, hogy ezt felismerjem, és néhány apró lépés, amikor kigyulladt a kis lámpa a fejemben.

Az első ilyen az volt, amikor egy barátnőmmel beszélgetve elsírtam magam, amikor megkérdezte, hogy mi a baj, mert nem vagyok önmagam. Rosszuk érintett, mert azt hittem, úgy éreztem, az álarc tökéletes, senki nem fog rájönni, hogy vergődöm épp. Nyilván, aki jobban ismer, könnyedén átlát rajtam, ezt tudomásul kellett vennem.
Mégsem vagyok olyan jó színésznő, mint képzeltem.
Ebben sem vagyok túl jó. 

Ismerős, ugye? Ilyen spirálba kerülve aztán szépen lassan teljesen elástam magam.

A helyzet az, hogy hét hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem valami pillanatnyi, könnyen múló dolog, ez most valami komolyabb, ami nem fog magától véget érni.
Itt már dolgom van magammal.

A második apró lépés az volt, amikor egy másik barátnőm azt mondta, miután elpanaszoltam a bánatom, hogy nem én tehetek róla, ez az elveszettség természetes jelenség. Ez a néhány szó: "Nem te tehetsz róla.", nagyon sokat segített abban, hogy meg tudjak nyugodni, és elkezdhessek azon gondolkodni, hogy oké, nem miattam van, de én kellek hozzá, hogy vége legyen.

De minek is kell tulajdonképpen véget érnie?
Valahogy az a tevékenység, ami korábban tömény boldogságforrás volt, észrevétlenül kiüresedett. Én meg próbáltam belőle meríteni, de közben nem vettem észre, hogy a semmit töltögetem magamba. Ennek eredményeként egy idő után nyűggé vált minden, ami korábban öröm volt. Nem jutottam egyről a kettőre, nem mentek a dolgaim úgy, ahogyan kellett volna, bármibe belekezdtem, elrontottam.
Kezdett világossá válni, hogy a korábbi rutinjaim nem működnek, valami megváltozott. Gondolkodtam, mi. 

Aztán erre is rájöttem.
A korábban szépen fejlődő oldalam a facebook zéró óta nem hogy nem halad előre, hanem fél éven keresztül stagnált az olvasók, kedvelők száma, az elérés pedig a töredékére csökkent. Hiába tettem bele a legjobb tudásom szerint, amit csak tudtam, semmit nem ért. Elvesztettem a motivációm és ha nem tudom olvasgatni azokat a leveleket, amiket Tőletek kaptam azzal kapcsolatban, milyen sokat jelent a számotokra az oldal, biztosan fel is adom.

Kezdem átérezni, milyen lehet, amikor az ember a szívét-lelkét kiteszi és nem értékelik a főnökei. Borzalmas nehéz ilyen helyzetben megtartani a motivációt és továbbra is a legjobbra törekedni.

Aztán elém került egy poszt. Egy kedves barátom trénerként remek blogot ír, sokszor olvasgatom, mert számtalanszor segített már át kisebb-nagyobb hullámvölgyeken. Címszavakban arról szól, hogy azok az emberek, akik ösztönösen irányítják az életüket, a körülmények megváltozásakor nem biztos, hogy fogják tudni, mi a megoldás a felmerülő problémákra, mert továbbra is a régi módszert igyekeznek áterőltetni a megváltozott körülmények ellenére. Ezzel szemben azok, akik képezik magukat, ki fogják tudni választani a rendelkezésükre álló eszköztárból a megfelelő módszert, amivel továbbra is eredményesek tudnak maradni. Nyilván ez most nagyon zanzásított, szerintem olvassátok el, megéri!

Ez a bejegyzés arra vezetett rá, hogy nagyon sürgősen abba kell hagynom az ösztönös módszert és át kell váltanom a tudatos módszerre, ennek érdekében pedig elkezdtem nézelődni a szakmai könyvek között, mi lehetne a segítségemre a tanulásban. Felmértem, hogy a legnagyobb problémám az időbeosztással van, ezért rákerestem a korábban már sokszor hallott GTD (Getting Thigs Done) módszerre, David Allen könyvére.


hatekonysagnoveles-stresszmentesen-gtd.jpg

Nem könnyű olvasmány.Nem is haladós, de érdemes végigrágni. 
Olyan módszert ad az ember kezébe, aminek a segítségével kiürítheti a fejéből a rengeteg elintéznivalót és kézben tarthatja az elintézendők listáját. Ha beválik, a továbbiakban nem fog nyomasztani a sok tennivaló. 
Ezt ígérte az ajánló és nagyjából be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Amikor annyi minden van az ember nyakában, hogy úgy érzi, összecsapnak a feje felett a hullámok, akkor egy idő után bedobja a gyeplőt és szabadjára engedi a lovakat. Elveszti a kontrollt és csak még rosszabb helyzetbe kerül, mert ahány ló, annyi felé szalad.

Ebből a kiút egyedül a tudatos tervezés lehet, mert máshogy nem lehet visszakerülni az útra. Ki kell találni egy megoldást a lovak összeszedésére és össze kell szedni őket. Ez így nagyon egyszerűnek hangzik, de nyilván nem ennyire könnyű azért.

pause-brett-jordan.jpg

Photo courtesy of Brett Jordan (Creative Commons)



A számomra leginkább jelentős mondanivaló az volt, hogy nem az a baj, ha az embernek sok a dolga. Az alapvetően nem kéne, hogy bajt okozzon. 

Amikor ígérnek nekünk valamit, és nem teljesítik, az ugye csalódást okoz. Rossz érzést. Sőt, ha ez többször fordul elő, akkor egy idő után kerüljük azt az embert. Nincsen ez másképp akkor sem, ha önmagunknak tett ígéretünket nem tartjuk be és ezzel magunknak okozunk csalódást, annyi különbséggel, hogy magunkat nem tudjuk elkerülni. Ez a felismerés mellbe vágott. 
Számtalan esetben volt olyan, hogy ígértem valakinek valamit és a sok minden miatt végül nem sikerült beteljesítenem és ezzel csalódást okoztam. Ez rossz érzést okozott a másik félnek is, nekem is. Az utóbbi időben ez annyira sűrűsödött, hogy kicsúszott a gyeplő a kezemből. 
Most kezdem összeszedni újra, de ez csak tudatos tervezéssel fog sikerülni. 

Annyiban jobb a helyzet, hogy mióta ezekkel a dolgokkal tisztában vagyok, elkezdhettem felszámolni a káoszt. Végre elkezdtem újra érezni, hogy haladok, ha kis lépésekkel is. Még mindig ezer dolog van körülöttem, ami mind arra emlékeztet, ez is félbemaradt, az is hátra van még, sőt, amazzal is nagyon rég tartozom. De elkezdtem ezeket a tartozásokat leróni, és ettől már egy picit könnyebb. 

9463fe5de9d466604ee46cdc6a94dc92-e1468268823932.jpg

Nyilván nem vagyok mindent tudó. Nyilván nem is akarok "megmondó" lenni, de talán van más is, aki hozzám hasonlóan belekerült egy olyan örvénybe, amiből nem igazán látja a kiutat. 
Ha elveszett a lelkesedés, a motiváció, ha nem haladnak a dolgok előre, muszáj egy kicsit megállni és körülnézni, jó irányba mennek-e a dolgok. Ez nem csak az alkotással foglalkozó emberek esetében érvényes, ez mindenkinél előfordulhat.

you-cannot-always-be-taking-care-of-others.jpg

 Főként pedig olyanoknál, akik hozzám hasonlóan szeretik teljesen átadni magukat és közben elfelejtik, hogy a tartalékokat néha fel is kell tölteni, mert nincs olyan akksi, ami örökké bírja. 

Van egy jó hírem is, amikor némi törpölés után az ember átgondolja, hogy mi lehet a baj, esetleg megkérdezi azokat a barátait, akiknek ad a szavára, és kívülállóként reálisabban látják a helyzetet, akkor a megoldást is meg lehet lelni.
Szokott kritika érni azzal kapcsolatban, hogy én azt gondolom, mindenre tudom a megoldást. Nem tudom. Ha tudnám, akkor nem tartott volna fél évig az a szenvedés, aminek remélem, a végére értem most.

Az élet nem fekete és fehér. Az emberek általában szívesebben olvassák azt, aki pozitív azokkal szemben, akik negatívak, azokat a bejegyzéseket is többen nézik meg, amikben nem nyavajgok, de most úgy éreztem, ezzel tartozom. 

Máshogy terveztem a nyarat, eredményesebb szerettem volna lenni, de ezt már elengedtem, csinálom a legjobb tudásom szerint, amit még tudok és igyekszem kevesebb csalódást okozni. Lassú folyamat lesz, de remélem, hogy az idő előrehaladtával ez egyre javul majd.
Senkit sem szerettem volna megbántani, remélem, hogy az érintettek ezt tudják.

Köszönöm, hogy a nehezebb időkben is kitartottatok mellettem! Mivel azt tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül ezzel, csináltam egy csoportot , ahol mind kibeszélhetjük a nyűgjeinket. 
Ha gondoljátok, csatlakozzatok!

Mindenkinek szép nyarat és további jó pihenést kívánok!
alairas_3.jpg


background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;