#ADHD
Említettem, hogy írok kicsit mélyebben és kicsit többet arról, hogy milyen felnőtt ADHD-s aggyal élni, alkotni és vállalkozni.
Egy szóban? Szívás...kicsit bővebben? Oltári szívás.
1982-ben, amikor én születtem, az ADHD még nem is létezett, 1987-ben említik először ezzel a négy betűvel, bár a zavart már korábban is észlelték, ám a nevét annak (vélt) okozója alapján folyamatosan változtatták. A köztudatban ma is az él, hogy az ADHD-s gyerekek hiperaktívak, nehezen kezelhetőek, ám van ennek egy másik formája is, amikor a figyelemzavar kerül túlsúlyba, nem a hiperaktivitás vagy az impulzivitás. Létezik a kettő kombinációja is.
Amikor anyunak felvetettem, hogy ADHD-s vagyok, azonnal tiltakozni kezdett, hogy szerint nem...hogy velem sosem volt baj, pedig én mindig azt éreztem, hogy velem valami baj van, én nem úgy működöm, mint a többiek. Pár éve olvastam egy cikket a témában és akkor merült fel bennem, hogy ez lehet a megoldás, ami nagy könnyebbséget hozott azután, hogy évtizedekig jellemhibának, gyengeségnek véltem a környezetem visszajelzése alapján.
Na, de nézzük is, hogy nálam, és a hozzám hasonló felnőtt nőknél miben nyilvánul ez meg:
ADHD esetén nem a figyelem hiánya, hanem a figyelem/érzelem szabályozása a nehéz. Ez valójában inkább széles spektrumú érdeklődés, sok érdeklődési terület és az újdonságok folyamatos keresése, a folyamatos fejlődés igénye.
Nehéz elkezdeni a feladatokat, sokszor jelen van a "tudom, hogy el kellene kezdeni, mégsem csinálom" gondolata. A figyelem könnyedén elkalandozik, ezért párhuzamosan több dolgot csinálok, vagy több mindenbe kezdek bele, de a befejezés sem sikerül, ezért rengeteg a félbehagyott projekt.
Létezik az úgynevezett "idővakság", folyamatosan elkések, vagy korán érkezem, nem érzékelem, hogyan telik az idő. Jellemzően mindent az utolsó pillanatra hagyok- természetesen nem szándékosan, egyszerűen mindig így alakul...
A szervezés nem erősségem...lista lista hátán, mert arra már rájöttem, hogy enélkül már azt se tudnám, merre vagyok arccal, de a listák sem érnek igazából semmit, mert csak azt gyűjtöm rá, hogy mit kell(ene) elkezdeni... Amikor koncentrálnom kell, mert szervezési feladataim vannak, felelősségem, akkor a nagy lelkesedést általában túlhajszolás és gyors kimerülés/összeomlás követi, mert nem pihenek.
NEM TUDOK LEÁLLNI. Folyamatos belső nyugtalanság gyötör, állandó belső monológot folytatok magammal, tervezek, és ezzel is totális mentális kimerültségbe hajszolom magam.
NAGYON SZERETEK EGYEDÜL LENNI. Csak úgy tudok feltöltődni, ha teljesen egyedül lehetek és azzal foglalkozhatok, ami érdekel, ezért lett számomra az alkotás terápia. A hiperfókusz minden előnyét imádom. Gyanítom, hogy az egyetemet is ezért hagytam abba, mert éreztem, hogy ami nem érdekel, azt soha az életben nem fogom tudni megjegyezni...ezzel szemben, ami érdekel, az pillanatok alatt tapad rám, mint a kosz...de ebből viszonylag kevés van. Nagyon megnyugtató volt rájönni, hogy ez nem akaratlagos, nem gyengeség és legfőképp nem jellemhiba.
Az ADHD-nál nem a fegyelem hiányzik, hanem az energia szabályozása, a kezdés és a lezárás.
HIPERSZEZITIVITÁS: Azt mindig éreztem, hogy hiperérzékeny vagyok, de ez az éremnek csak az egyik oldala, azonban, ahogyan mindennek, ennek az éremnek is két oldala van.
Mindig ösztönösen éltem és a megérzéseimet követtem, és abban biztos vagyok az első pillanattól kezdve, hogy nekem az ALKOTÁS az életem, és alkalmatlan vagyok alkalmazottnak lenni, sőt, csapatjátékosnak is nagyon rossz vagyok... Ezért sosem volt a szó klasszikus értelmében vett munkahelyem. Kihasználtam, hogy az egyik erőssége ennek a fajta agynak a vállalkozói szemlélet megléte.
Alkotóként az ADHD nem ellenség, hanem motor.
A HIPERFÓKUSZ lehetővé teszi, hogy átéljem a mély FLOW érzését, és mélyen elmerülhessek abban, amit csinálok. Ilyenkor nem csak órák, de van, hogy teljes napok "tűnnek el". Ebben az állapotban az intenzív tanulás és a magas minőségű alkotás egyaránt jelen van.
Az ASSZOCIATÍV GONDOLKODÁS egyedi ötleteket szül, amit mások lépésről-lépésre gondolnak át, azt én ugrásszerűen.
Az ÉRZÉKENYSÉG segít észrevenni a finom részleteket és megragadni a hangulatokat. Mély empátia jellemez, a másik embernek sokszor meg sem kell szólalnia és tudom, hogy mi zajlik benne, így gyorsan rá tudok hangolódni. Ebben nagyon nehéz számomra, hogy képtelen vagyok érzelmileg kivonódni helyzetekből, így a rossz érzések is ugyanolyan könnyen átragadnak rám. Ezzel együtt sem cserélném le, mert a boldogságot és a lelkesedést olyan intenzíven élem, meg, mint kevesen. Nyilván a rosszat is, de már megtanultam, hogy mindennek ára van és az értékes dolgokért magas árat kell fizetni. Az érzékenység másik előnye az erős INTUÍCIÓ, megérzés.
A HITELESSÉG és a szenvedély erőssége ennek a típusú működésnek, ha lelkesedem az ragadós, ha valamit alkotok, az "él" és nem tudom megjátszani magam.
A RUGALMASSÁG gyakorlatilag a gyors alkalmazkodás alapja, könnyen váltok, semmibe sem ragadok bele és a "jég hátán is megélek".
A KÍVÁNCSISÁG mindig az újdonságok felé hajt, új technikák, új alapanyagok kipróbálása felé. Krízis helyzetben is mindig a megoldásokat keresem és sokszor olyankor vagyok a leghiggadtabb, és legkoncentráltabb. Amikor valami problémát kell megoldani, villámgyorsan reagálok, villámként cikáznak a gondolataim és érkezik a megoldás. Ott brillírozok, ahol nincsen előre megírt forgatókönyv, a keretekre ugyan szükségem lenne, mégis nagyon rosszul bírom őket. A szabadság és a függetlenség lételemem.
INGERKERESŐ vagyok és folyamatosan impulzusokat, vagy ahogyan én hívom, inspirációt keresek mindenhol és mindenben.
A MONOTÓNIÁT NEM BÍROM. Érzelmileg is más vagyok, mint az átlag... A frusztráció-tűrő képességem a nullához közelít, az érzelemszabályozás nem is létezik nálam. Óriási amplitúdóval élek, a nagyon mélyből képes vagyok pillanatok alatt a mennyekbe szállni, vagy vissza, és ez nagyon megterhelő nem csak nekem, a környezetemnek is. A magam részéről már megtanultam élni ezzel, és ki tudom élvezni minden pillanatát, mert megtanultam mindenben meglátni a szépet, még ott is, ahol láthatóan nincs... ha mást nem, azt tudom, hogy az is elmúlik.
És akkor a MŰHELY: Óriási szükségem van egy, az ADHD-t támogató műhelyre, ennek a kialakítása van most folyamatban. Azt tudni kell, hogy nekem az elméleti rendszerezés nem megy, pontosabban számomra nincs értelme, mert nekem látnom kell, fizikai valójában, hogy mim van és mit kell csinálnom. Valószínűleg ezért merülök ki attól is, ha nincsen kézzel fogható eredménye annak, amit csinálok. Az ADHD-s agy látni akar, nem emlékezni.
Segítenek a vizuális rendszerek, és a kevesebb inger, a kevesebb döntés. Nagyon nagy könnyebbség néhány olyan nap, amikor "csak alkotni" vagy "csak takarítani" kell, mert olyankor nem kell dönteni. Mivel hajlamos vagyok arra, hogy túl sokat vállaljak és ehhez túl keveset pihenjek, és még így is folyamatos bűntudattal éljek, muszáj mindent úgy elrendezni, hogy kézre essen... Csak egy apró példa: megőrülök attól, ha valamit odébb kell tenni ahhoz, hogy hozzáférjek ahhoz, amihez szeretnék. Inkább akkor elő sem veszem.
Nagy leckéim: hogy nem kell mindig a legjobbnak lenni, néha a jó is lehet elég és nem kell mindig produktívnak lenni ahhoz, hogy értékes legyek.
Annak a tudata, hogy rengeteg haszontalanság vesz körbe, amit nem fogok soha kézbe venni, nyomaszt, ezért mindent át kell válogatnom, hogy azt érezzem, a műhelyem olyan, mint a kedvenc lomis piacom és a kedvenc hobbiboltom/papírboltom szerelemgyereke. Miután átválogattam, el kell rendezni, és leltározni kell. Ebben vagyok most a fejem búbjáig benne...
Mostmár nem haragszom magamra, mostmár nem szégyellem azt, amilyen vagyok, vagy ahogyan bizonyos helyzetekben reagálok. Mostmár jobban értem magam, és jobban is szeretem magam és mivel azt gyanítom, hogy a fiam is ilyen, ajándéknak tekintem, hogy talán egyedüliként teljesen értem, hogy ő miért működik és miért reagál úgy, ahogyan.
FONTOS, hogy sokszor emlékeztessem magam, ez nem gyengeség, csak egy másfajta működés, azonban ezek az előnyök csak akkor jelennek meg, amikor nem vagyok kimerült, nem ostorozom magam és vannak támogató keretek.
Az elfogadás, a mások általi elfogadás életmentő fontosságú. Amikor ezek nincsenek meg, a túlélő üzemmódban elúszok a határidőkkel, motiválatlan vagyok és szomorú, csalódott önmagamban, és olyankor az öngondoskodással is problémáim vannak. A vállalásaim nem tudom teljesíteni, nem úgy, vagy nem időre, és a pénzt is hajlamos vagyok szórni.
Érdekes adalék, hogy ADHD-ban sokszor előfordul a D-vitamin hiány. A legutóbbi laborom hibátlan volt, de szemmel látható D-vitamin hiányt jelzett, amit azóta pótolok és jobban is érzem magam.
Egy őszinte mondat a végére: az ADHD nem azt jelenti, hogy kevesebb vagy. Pont, hogy azt jelenti, hogy több inger, több érzés, több gondolat fut benned egyszerre.
