by bardoczeva

PURE DESIGN

Ezüstözött tortatál és ami mögötte van

avagy így lesz a gyűjtögetőből gyűjtő

2019. június 10. - bardoczeva

Az elmúlt év sok változást hozott az életemben. Az egyik legfontosabb talán az, hogy megfordult nálam a tárgyak útja. Eddig felém áramoltak, mostanában elkezdtek elmenni tőlem. Pontosabban én voltam az, aki végre el tudta őket engedni.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ez vajon mennyire egyedi eset és miután sok ismerősömmel beszélgettem arról, hogy hasonló folyamaton mennek keresztük, rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen természetes, így lesz a gyűjtögetőből gyűjtő.

A kezdet kezdetén, amikor még nem számított más, csak a szerzés öröme, a mennyiségre mentem rá, mint annyian...de egy idő után olyan sok lett a holmi és olyan sokan kezdtek el hasonló dolgokkal foglalkozni, hogy a lelkesedés alább hagyott. Már nem volt különleges, már nem volt ritka, "átlagos" dolog lett.
Nem akarok a pszichológiájába belemenni, mert baromira nem értek hozzá, csak magamból tudok kiindulni, én hogy éltem meg, de talán most, ez idő alatt vált a gyűjtögetőből gyűjtő, lett fontosabb a minőség a mennyiségnél.

Manapság már nem tele csomagtartóval jövök haza a piacról, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy az árak az elmúlt tíz évben nagyjából ötszörösére emelkedtek, vannak portékák, ahol megtízszereződtek. Ha ma bármit megfogok, az árát megkérdezve azt fogom hallani, hogy 1000...a néhányszáz forintos tételek eltűntek...felejtsd el, hogy 3-400 forintért megkapsz egy bögrét, vagy egy tányért. Az árusok kezében ott az okosteló és azonnal lemeozzák, ha valami olyan kerül a kezükbe, amiről gyanítható, h értékes. 
Nem szeretnék általánosítani, de az árusok egy része egyenesen sértésnek veszi, ha alkudni próbálok. Ezek miatt a kirívó esetek miatt óvatosabb lettem, és a normálisabbja, ha nem alkuszom, meglepődik. 
Ettől független nagyon élvezem a velük való együttműködést, szeretek közöttük mozogni, jól szót is értek velük szerintem, mert nagy titkuk nincs, annyi, hogy ha én normális vagyok, ők is azok lesznek.

Külön világ ez, saját szabályokkal és hierarchiával, aminek érdekes élmény a részese lenni. 

Mióta komolyabban veszem a gyűjtést, elkezdtem komolyabban képezni magam. Keresem a témába vágó magazinokat, könyveket, cikkeket, figyelem a részleteket, hallgatom a beszélgetéseket a piacon, nézem a hasonló, átalakításokkal, régiségekkel foglalkozó oldalakat a nagy világban és nagyon élvezem! Élvezem azt, hogy kinyílt a világ. Nagy célom is van, de arról majd nyilván később.

Visszatérve a tortatálra.
A régiségekkel kapcsolatban rengeteg a tudnivaló, ha az ember kicsit jobban belemélyed. A különböző szakterületek pedig teljesen eltérő módon foglalkoznak a tárgyakkal. Amíg például a numizmatikusoknál (érmegyűjtők) az érmék megtisztítása bűn, mert sokat veszíthet az értékéből egy érme, ha megtisztítják a patinájától, addig az asztalneműknél a szakszerű tisztítás szinte elvárás. Szakszerű alatt azt értem, hogy az ezüstözést nem megkarcolva, a bevonatot meg nem sértve próbálja meg az ember eltávolítani azt a feketés, oxidálódott szulfidos réteget, ami a levegő szennyezőanyagaitól alakul ki. Bevett szokás volt régen a szidolozás, ám mint minden vegyi kezelés, ez sem túl kíméletes. A szidol negatív ionokat tatalmaz, melyek hosszú távon ugyanúgy megváltoztatják a bevonat színét, ezért közömbösíteni kell kezelés után, például szódás vízben. Hasonlóan a bútorokon levő festékek eltávolításához, ha tehetem, kerülöm a vegyi megoldásokat és a fizikai módszereket próbálom előnyben részesíteni.
Van azonban olyan eset, amikor elkerülhetetlen, például, amikor olyan fokú a szennyeződés mértéke.

A tortatálat messziről kiszúrtam a földön. Felemeltem, súlyra is tetemes. Szeretem, ha valamiben van anyag. Kérdeztem a hölgyet, mennyi az ára. Azt mondta 6000.
Elgondolkodtam...a piacos árakhoz szokva soknak éreztem, de reálisan megvizsgálva, hogy mi lehet a kezemben, már pörögtek a kerekek. Megforgattam, alaposan megnéztem, nem sérült-e. Az alján levő jelzésre gyorsan rákerestem, de a világon semmit nem találtam és ez még inkább izgatott. Egyáltalán semmit, csak egy hotelt, antik képeslapokon.
Alkudozni kezdtem, végül 4500 Ft-ért hoztam el és itthon nyomozásba fogtam.
_mg_4960.JPGA jelzésen  körben az ERZHERZOG JOHANN SEMMERING felirat olvasható. Ebből így első blikkre nyilván a Semmering, mint divatos síparadicsom, ismerős volt. Az Erzherzog Johann annyiban volt fura, hogy a németeknél, osztrákoknál is a keresztnév a vezetéknév elé kerül, így a sorrend nem stimmelt, nem lehetett gyártó neve. 
Akárhányszor rákerestem, mindig pénzérméket dobott ki a google, mire leesett, hogy az erzherzog magyarul főherceget jelent. Habsburg-Lotharingiai János főherceg.

A jelzés pedig egy régi, Semmering szívében álló hotel, a  Grand Hotel Erzherzog Johann jelzése lehet. Így már érthetőbb, miért próbálta meg valaki lekaparni. Gondolom nem teljesen legális módon került ki a hotelból és igyekeztek eltűntetni az eredetére utaló nyomokat. Ám az is benne lehet a pakliban, hogy az én fantáziám túl színes.

 A hotel ezen az 1902-ben futott képeslapon már igencsak áll és nyiván egy ideje üzemel:

s-l500.jpg

s-l500_1.jpg


Ez már jó hír, hiszen 2019-ben ez nagyjából 100 éves holmit jelez, ami már antikvitás.
Mindenesetre nagyítóval megvizsgálva az alatta levő apró fémjelet, kiderült, hogy ez egy Arthur Krupp darab, Berndorf gyártmány. A jelzés igen apró, máfél-két miliméter, és felnagyítva egy sétáló medvét ábrázol:
A gyár jeleit megvizsgálva az is kiderült, hogy ebben a formában 1891 és 1927 között használták.
nikoartbmfphoto3bbis.jpgA legpesszimistább számítások szerint tehát 92, a legoptimistább szerint viszont 128 éves a tortatál. Az 1902-es képeslap azt engedi feltételezni, hogy a hotel felszerelése a megnyitásakor már megvolt, tehát én hajlamos vagyok inkább a nagyjából 120 éves kor felé hajlani.

Ezt a nyomozást, kutatást szeretem igazán ebben a szakmában, hogy a tényeket nem elég megismerni, össze kell tudni kapcsolni és ki kell alakítani logikai kapcsolatokat is.

Ha egy jelzésre nem ad eredményt a google, akkor annak két oka lehet, vagy hamis a tárgy, vagy ritka. az egyéb tulajdonságait megvizsgálva (súly, ezüstbevonat, méret, arányok, minőség) azt kell gondolnom, hogy ez nem a hamis, hanem a ritka kategória. Az, hogy egy hotel felszereléséhez tartozott, nagyban megmagyarázza, miért nincsenek tömegesen hasonlóak a piacon, ám érdekes, hogy más ezüstneműt sem találtam az erzherzog pecsétjével.
Sajnos a hotel megnyitásáról semmi információt nem találtam egyelőre, de folytatom a kutatást. Kb akkorra datálom a tortatál születését is.

Egy másik dolog, ami miatt kedves a szívemnek ez a darab, hogy a kaparás mélysége ellenére nem sárga az a felület, ami az ezüstözés alól kilátszik. Az ezüstözött tágyak jellemzően alpakka anyagúak, mely különböző fémek ötvözete. Az ezüstös szín a nikkeltől, a nyújthatósága a réztől, az olcsósága a cinktől ered. Számtalan alpakka evőeszköznél láttam már, hogy a lekopott ezüstözés alatt sárgás anyag van, ám itt ettől nem kell tartanom, és ez örömmel tölt el.

_mg_4951.JPG

_mg_4952.JPGA tisztításhoz én egy Svédországban vásárolt tisztítószert használtam, ami ugyan vegyi, mégis kíméletes.

Az összetétele alapján víz, kaolin és kevesebb, mint 5% felületaktív anyagot tartalmaz. A víz ártalmatlan, a kaolin egy agyag szerű ásvány, melyet évszázadok óta használnak a tisztítószerekben, kozmetikumokban elsősorban olajfelszívó, mélytísztító tulajdonsága miatt. Oldhatatlan fehér por, melynek kiváló felszívó tulajdonsága van és így képes a felületeket megtisztítani a felesleges olajtól és kosztól.
 
A felületaktív anyagoknak sok típusa van, ezek olyan anyagok, melyek nagyban megváltoztatják egy felület tulajdonságait és ezek azok, amik a negatív ionos tulajdonságaik miatt szódás semlegesítést igényelnek. Anélkül, hogy mélyebben belemennék, a szódabikarbóna, vagy nátrium-hidrogén-karbonát a környezetre ártalmatlan anyag, mellyel szén-dioxid felszabadulása mellett sikerrel semlegsíthetünk savakat.

_mg_4954.JPG

_mg_4959.JPGTisztítás után körülnéztem itthon és egy méretben  "véletlenül" pont passzoló üvegbúrára leltem. Így, összerakva mindkét tárgy fényén emelni tudtam és örömmel fogom használni a jövőben.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam, mert alapvetően ritkán kapni itthon, de különben külföldön is, ezüstözött, talpas tortatálat, nekem pedig nagy gyengém. Fából sok hasonlót halmoztam fel az elmúlt években, de szerintem most soktól megválok, mert ezúttal is érvényesül az a szabály, a kevesebb több.
Inkább legyen kevesebb holmim, de az mind meséljen és mind képviseljen egyfajta értéket a számomra. 

Ha kedvet kaptatok az ócskapiacok világához, figyeljetek oda nagyon, mert hamar függőséget okoz!:) 
Jó böngészést!
alairas_4.jpg


A bejegyzés trackback címe:

https://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr4514886034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;