Alapvető fontosságú, hogy már az első mondatban rögzítsem, AZ AKRIL FESTÉK NEM IGÉNYEL SEMMILYEN FELÜLETZÁRÁST!
Akkor mégis, miről szól ez a poszt?
Hát épp erről. Nagyon sokan nem tudják, hogy pontosan melyik típusú festékekre kell felületzárásként viasz vagy lakk és melyekre nem. Nagyon leegyszerűsítve azt tudom mondani, hogy a krétafestékekre, dekor paintre kell, akrilra, zománcra nem kell, sőt, nem is ajánlott.
A viaszok zsíros anyagok, melyek a porózus krétafestékekkel egybeépülve (beszívódva) tömítik és védik a a felületet, emiatt az olyan felületeken, melyekbe nem tudnak beszívódni, elcsúsznak. Ragacsos felületet hagynak, ha nem törli vissza az ember alaposan, nem tud mivel összeépülni, nem tud egyenletesen eloszlani, felkeményedni. Ezzel szemben, ha alaposan letöröljük, akkor kb a 95%-a lejön és pocsékba megy.
Nekem mégis van egy olyan opció, amikor nagyon szeretem így együtt használni, de szeretném hangsúlyozni, kis felületről van szó, bútoron ezt nem csinálnám meg.
A matt akril felülete elég porózus ahhoz, hogy azon megálljon a viasz, az így okozott hatás kedvéért néha érdemes kivételt tenni. Ez a módszer az inverze a szárazecsetes technikának, amikor a kiemelkedő részeken futtatja át az ember a világosabb színt. Itt a mélyedésekbe ül a fehér viasz.
De lássuk a gyakorlatban, miről beszélek!
Biztosan sokan ismeritek a búra alatt pörgő-forgó órákat, nekem mindig megakad a szemem rajtuk, ha ócskapiacon járok. Igyekszem azokat a példányokat kiszúrni, melyeknek a búrája üveg és nem akril.
A szerkezet általában teljesen műanyag még akkor is, ha a búra üveg, ezért olyan nagyon nem kár érte, egészen elfogadható áron hozzájuk lehet jutni.
Általában három ponton vannak ezek rögzítve a talphoz, anyacsavarokkal, nem kihívás kibelezni szegényeket.
Én most az iszapszürke színű pentacolor matt akrilfestéket választottam, mert egy korábbi munkámnál már tapasztaltam, mennyire jól mutat a fehér viasszal együtt.
Két rétegben lefestettem az alapot, és kartonból vágtam egy méretben passzoló lapot a talpára, hogy elfedjem a lyukakat. Ezt is lefestettem ugyanazzal a színnel.
Miután megszáradt az akril, egy puha ronggyal óvatosan felvittem a fehér befejező viaszt és még óvatosabban visszatöröltem, nehogy lehúzzam az akrilt is a műanyag felületről. (Igen, elég kényes.) Normál használat mellett természetesen nem fog leválni a színe majd.
Jól látszik a közeli képen, hogy miért jó a viasz, kiemeli a talapzat tagoltságát azzal, hogy a mélyedésekben összegyűlik, mellette pedig ad egy minimális fényt az akrilnak is.
Alapvetően fontos, hogy tudjuk, mit csinálunk, amikor nekiállunk festeni, fontos legalább azt tudni, hogy milyen rétegrendek szükségesek a különböző vegyszerek esetében, mert nem olcsó mulatság ez, és a kárba ment anyagot is ki kell fizetni...csak minek...
Próbáljátok meg átgondolni a munka megkezdése előtt, hogy milyen végeredményt szeretnétek elérni és annak megfelelően válasszatok a különböző típusú festékek közül!
Ha tetszett az átalakítás és szeretnétek még hasonlóakat látni, tegyétek könyvjelzőbe a blogot, vagy gyertek és kövessetek facebookon!
Szeretettel: