by bardoczeva

PURE DESIGN

Csepel 30 újratöltve

Egy régi varrógép átalakítása házilag

2017. szeptember 22. - bardoczeva

Kaptam a nyáron egy kedves ismerősömtől egy régi öntvény varrógépet. Egy Csepel 30-ast.
Ami ezeknek a gépeknek a történetét illeti, annyiban mindenképp fontos a számomra, hogy a magyar ipar egyik kincséről van szó.
1930-ban a(z egyébként csepeli) Weiss Manfréd Acél- és Fémművek kezdte meg a Csepel varrógépek gyártását a német Pfaff cég licensze alapján. A második világháború után az államosított Weiss Manfréd-gyárhoz tartozó Csepeli Varrógépgyárban folytatódott a termelés, ahol a háztartási gépek mellett megkezdték ipari gépek gyártását is. 1951-ben megalapították a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatot, ahol elsősorban bőripari varrógépeket gyártottak. Az 1990-es években azonban hazánkban a varrógépgyártás megszűnt.
Kicsit kutattam a neten, és olyan oldalakba botlottam, hogy fennakadt a szemem...Aki hozzám hasonlóan szereti a varrógépeket, annak például kihagyhatatlan egy varrógép-gyűjtő oldala, amin napokig lehet csemegézni...

De térjünk vissza most erre a gépre.
Sajnos teljesen előtte képet nem csináltam, mert annyira elkapott a gépszíj- hogy stílusos legyek, de egy fehérre mázolt fa alapon pihent a kis drága, egy rácsavarozott elektromos motorral, ami ékszíjjal a kézi hajtáshoz kapcsolódott. Tartozott hozzá vezeték, földeletlen villásdugó és pedál is.
Mivel eddigi "karrierem" során folyton régi gépekkel varrtam, amik mindig a legrosszabbkor hagytak cserben, amikor valamivel időre kellett volna elkészülnöm, kb egy évvel ezelőtt beruháztam egy egyszerű, de új varrógépre. (Ami azóta is remekül fut egyébként.)
Emiatt biztos voltam benne, hogy varrásra nem fogom használni akkor sem, ha valaki súlyos pénzekért hajlandó lenne visszaállítani egy lábbal hajtós verzióra, mert ez a motor és a vezetékezése már nem volt korszerű.

Abban viszont biztos voltam, hogy a külsejét nem változtatom meg, mert fantasztikusan szép, a kidolgozottsága is, a formája is, a fekete színe is a krómozott részekkel. (Sok átfestés volt az életemben, amik közül van már, amit bánok, idővel az ember valahogy "megérik" és tud mérlegelni, hogy meddig etikus elmenni egy-egy régi tárgy külsejének a megváltoztatását illetően.)
Van, aki az ilyen gépeket lefesti és dekupázsolja, valahogy az sem az én terepem.
Szóval egyet tudtam, marad így.

Felrémlettek pinterestes kirándulásaim során látott képek arról, hogy mintha már láttam volna varrógépből készített lámpát...forgattam a fejemben pár hétig, hogy vajon ezt hogyan lehetne megvalósítani és tegnap volt a napja annak, hogy hozzá is fogjunk.

Mindenképp profi hatású és jó minőségű munkát szerettem volna végezni, ami méltó ehhez a szépséghez.

Ami a villanyszerelést illeti, először is ki kellett találnom, hogyan viszem oda a foglalthoz a zsinórt, hogy ne legyen útban, ne látszódjon.
Mindenképp át kellett vezetnem a varrógép testén, ehhez segítségemre volt egy az oldalán levő nagyobb szerelőnyílás, amit egy dísz gombbal rögzítettek és ami mobil. Emellett viszont szép. Ott megnéztem, hogy fest belülről a szerkezet. A különböző karok és csuklók között elfért a zsinór, de nem tudtam, hogy felül hogyan vezessem ki.

Mindenképpen a hajtó kerék felőli oldalra szerettem volna tenni az ernyőt,mert úgy éreztem jónak a súlypont szempontjából.

De nem volt akkora méretű lyuk, amibe a foglalatot masszívan tartó menetes cső befért volna, ezért itt segítségül hívtam Istvánt. Hozott egy mezei fúrógépet és egy fémfúró szárat, 10 mm-est.
Ellenőriztük, hogy biztos nincs-e semmi alkatrész vagy toldás ott, ahol fúrni szeretnénk, mert kellemetlen, ha épp valamilyen másik fémbe fúrunk.

Apránként haladtunk, mert nehezen moccant meg az anyag és nem akartuk leégetni a fúrót sem, de kb tíz perc kitartó és lassú, türelmes fúrással sikerült. Kellett István, hogy teljes testsúlyával rátehénkedjen néha arra a szerszámra..
(Hasonló a folyamat az üveg fúrásához, mert az öntvényeknél is előfordulhat rideg törés, amikor a feszültségtől elpattan az anyag.)

img_9626.JPG

img_9634.JPG

Amikor a fúrás elkészült, akkor odamértem a foglalatot és rátettem az ernyőt. Így derült ki, hogy az egészet meg kell egy kicsit emelni, mert az ernyő beleakadna a hajtókarba.
Emlékeim szerint ezt egy darab krómozott csővel oldották meg az általam látott verziónál, de nekem nem volt ilyesmim otthon. Viszont mivel a cérnát, mint olyat a hangulatban hozzá illő fa spulnival mindenképpen szerettem volna megjelentetni, erre jó lehetőség volt ez a probléma.
Ezáltal két legyet ütöttem egy csapásra.

De ugye a fa orsó belsejében levő lyuk még mindig nem elég széles ahhoz, hogy a foglalatot tartó menetes cső beleférjen, ezért ugyanazzal a fém fúró szárral (sic) kb félig befúrtuk az orsó tengelyét is. 
(NE kézzel fogjátok meg azért fúrás közben, mindenféle szuper fogók vannak ám!:))

Mik azok az elemek, amiket be kell szerezned, mielőtt nekilátsz?

Először is be kell menned a villamos boltba, ha nincsen otthon menetes(nagyon fontos a lámpaernyő rögzítése miatt) foglalatod és kapcsolóval, villásdugóval ellátott vezetéked. Ezek vannak fehérben, feketében, normál foglalatú (E27, ha kérdezik) és mignon (E14) is, ez a Te döntésed, érdemes figyelembe venni, hogy milyen ernyőd van, vagy milyet szeretnél rátenni.

Én a pepcoban anno bevásároltam a kis ernyőkből, mert volt kb 290 ft/db, de azok pl csak mignon foglalathoz jók, mert kicsi az átmérője a rögzítésnek. Erre figyeljetek!
Az IKEA ernyők viszont,  bár jóval drágábbak, egy kis műanyag betéttel mindkét foglalathoz használhatóak.
A foglalat az alábbi, bal oldali képen, elemeire bontva.
Nem bonyolult a bekötése egyébként, a csipke lámpánál már írtam róla, de ha nem vagy elég magabiztos, itt érdemes megint kérni egy (értő) úriember segítségét. Szerintem egyébként a boltban is elmondják egy perc alatt.

Jobb oldalon pedig az a menetes cső, amivel fix és profi lesz a megoldás, mert erre illeszkedik a foglalat. A "cső" mivolta biztosítja, hogy "törésmentesen" jusson a vezeték a foglalatba.

Ezek együttes költsége egyébként olyan 1300 Ft. (nálunk)

img_9638.JPG

img_9628.JPG

Tehát...megvannak az elemek, ideje összeállítani a szerkezetet. Első lépésként fűzzük át a gépen alulról a vezetéket, felül az általunk fúrt lyukon vezessük ki.
Fűzzük fel rá a fa cérnaorsót úgy, hogy a kisebb átmérőjű lyuk legyen alul, felül a nagyobb. Ragasszuk be a menetes csövet az orsóba fúrt nagyobb átmérőbe úgy, hogy 2-3 mm-nyit lógjon csak ki fent.

A fa orsó aljára tegyünk egy kis ragasztót szintén és keressünk egy olyan pozíciót, amikor minden irányból függőlegesen áll, mert a gép teteje eléggé íves.

Én kifejezetten építési ragasztót használok, mert ez egy sűrű, krémes anyag és sziklaszilárdra szárad, valamint tömít is, így nem nehéz vele megtalálni a függőlegest. Azonban nem átlátszóra szárad, ezért tényleg keveset használjatok belőle mindenhol és ahol esetleg túlfut, azt azonnal töröljétek le, mielőtt megkötne!

img_9639.JPG

img_9636.JPGHa mindent jól csináltatok, akkor egy kis kötési idő után van egy fix orsótok, amiben van egy fix menetes cső, kb 2-3 mm-t lóg ki fenn, és a csövön pedig a vezeték lóg túl, értelemszerűen a kétágú végével.

Nagyon fontos az elemek sorrendje, ezért figyeljetek, mert ezek a foglalatok összepattintás után már nem szedhetőek szét, és kárba vész a munka, ha elölről kell kezdeni.

A foglalat alját tekerjétek fel a menetes csőre, hogy fixen álljon. A kétvégű vezetéket kössétek be a megfelelő helyre, és pattintsátok össze a foglalatot. Tegyétek fel a műanyag karikát, amire ül majd az ernyő!
(Én vettem még egy foglalatot csak amiatt, mert külön nem árultak karikát, viszont kellett nekem egy, ami meg felülről szorítja le az ernyőt, megérte azt a kb 250 Ft-ot, hogy tökéletes legyen az eredmény. A foglalatot majd felhasználom máskor.)

A műanyag karikára jöhet az ernyő, utána a fentről szorító karika -ha szeretnétek- és utána a villanykörte.
Dugjátok be, és kapcsoljátok fel!
Kész is!

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ügyeljetek rá, a vezeték soha ne legyen bedugva az összeállítás során, inkább kétszer nézzétek meg, hogy tutira nincs-e áram alatt, mert én egyszer így már majdnem kinyírtam magam.

Vettem egy régi lámpát, kipróbáltam, hogy működik-e, működött. Ott hagytam bedugva. Valamiért a villanykörtét kivettem belőle, de be volt kapcsolva, áram alatt volt az egész. (tudom, tudom...de mentségemre legyen szólva, voltam kb húsz éves, meggondolatlan, és még nem volt gyerekem, hogy tudjam, mire kell nagyon figyelni)
Aztán, amikor pár nappal később kézbe vettem, hogy átvezetékezzem a biztonság kedvéért, egy narancssárga nyelű nagy fiskars ollóval akartam levágni a régi vezetéket és amikor a fémhez értem, gyakorlatilag felrobbant a kezemben az olló. Az éle elég vastag, de kitörött belőle egy másfél centis darab a feszültségtől, természetesen levágta a biztosítékot is a dolog, én meg csak ültem és néztem magam elé, hogy ha most egy fém nyelű olló van a kezemben, már nem élek. Ellenben biztos megkapom a Darwin-díjat...

Nem játék, na...

img_9670.JPG

img_9662.JPG

img_9643.JPG

img_9661.JPG

Alapvetően nem egy bonyolult ügy ez, megfelelő elővigyázatossággal egészen könnyen hihetetlen különleges, értékes dísze lesz az otthonnak egy régi varrógép. Mostanában trend a varrógéplábak használata, de senki nem beszél magukról a gépekről..ezek szegények ebek harmincadján várják jobb sorsukat, ha nem kerültek még a fém lerakóba, így ha ilyenbe akadtok, mentsétek meg! Megérdemlik...

Ha tetszett a bejegyzés és máskor is olvasnál ilyen jellegű átalakításokról is, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr1612885026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;