by bardoczeva

PURE DESIGN

Konmari LVL 2.

Marie Kondo: Tiszta öröm

2016. október 26. - bardoczeva

"Aszongya", hogy volt nekem ez a bejegyzésem az első kötettel kapcsolatban. Amikor elolvastam az első kötetet, úgy éreztem, hogy ezt már nem lehet tetézni, mert ez így kerek. Viszonylag sok minden a helyére került a fejemben is, nem csak a fejemen kívül, de közben költözés és egyéb izgalmak miatt az igazi konmarizás végül elhúzódott.

Még nem fejeztem be a LVL 1-et sem és így ugrom a másodikra, ami igazából mégsem szabályellenes. Mert ez a második kötet nem feltétlen épít mindenben az elsőre.

_dsc9413.JPG

Kicsit tovább tartott elolvasni, mint gondoltam, de úgy érzem, vannak közöttetek, akiket nagyon érdekelne a téma, így most igyekszem alaposan összefoglalni a gondolataimat.
Olvasás közben a kezem ügyében volt egy jegyzet, úgyhogy azokat a címszavakat, amik valószínűleg az én életemben most aktuálisak, gyorsan ki is emeltem, hogy segítsen ennek a posztnak a megírásakor.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ahogy az első kötet, ez a kötet sem tartalmazott semmi olyat, ami gyökeresen új lett volna a számomra, sokkal inkább összekapcsolta azokat az itt-ott a fejemben lebegő kis gondolatfoszlányokat, amiket már rég éreztem, csak talán egy élet is kevés lett volna rá, hogy ilyen logikai rendbe állítsam.

Vegyünk egy példát!
"Meg vagyok győződve arról, hogy azok a tárgyak, amiket szeretnek és dédelgetnek, ezáltal eleganciát és egyéniséget nyernek. (...) a szellemnek, ami a tárgyakban lakozik, három énje van: az egyik az anyagé, amiből készült, a második a személyé, aki készítette, a harmadik pedig azé a személyé, aki használja.(...) Az aura. amit a dolgaid sugároznak, megváltozik attól függően, hogy milyen szerepet töltenek be az életedben, HOGY BÁNSZ VELÜK és az anyagok jellemzőitől, amikből készültek.

Ezzel abszolut tudok azonosulni, én is így gondolom, ha valamit a kezembe fogok, átvesz belőlem valamit, minél tovább fogom, annál több valamit. Az is igaz, hogy én igazán csak a természetes alapanyagokat tudom elfogadni magaménak. És az is megvolt, hogy ha régi holmi kerül hozzám, abban érzem, hogy milyen a rezgés, mert benne van mindenki, akié előtte volt. De eszembe nem jutott volna, hogy ez mind egy rendszer, pedig olyan logikus, mint egy hagyma. Ahogy alapanyagból tárgy lesz, sorra rakódnak rá a rétegek.

Az európai embereknek talán furcsa ez a keleti tisztelet-kultusz, de azért érdemes lenne egyszer kipróbálni, hogy mi történik, ha elkezdünk tudatosan odafigyelni rá, hogy mindennel és mindenkivel kiemelt tisztelettel bánjunk.

Ez volt az egyik filozófiai vonal, ami engem most megragadott, a másik pedig a vizualitás lényegességével, pontosabban a minket körülvevő látható, olvasható szavakkal kapcsolatos.

Azt mondja, hogy: "Japánban mi azt mondjuk: "A szavak alakítják a valóságunkat." A szavak, amiket látunk és amikkel kapcsolatba kerülünk, ugyanolyan eseményeket vonzanak az életünkbe. Ebben az értelemben olyan emberré válsz, amilyenek a könyveid."

Az utolsó mondat vagy így igaz, vagy épp fordítva, olyan könyveket veszel, amilyen vagy, de nem is ez a lényeg...ha olyan szavak szerepelnek egy könyv gerincén, amik rossz érzést keltenek bennem, eztán le fogom takarni. Ha negatív szó szerepel egy könyv gerincén, akkor nem fogom hagyni, hogy ezentúl akár tudat alatt is befolyásoljon, bármilyen szinten. 
Ezen felül végre értelmet nyertek számomra azok a lakásdekorációs táblák, amiken csak szavak vannak...egy, esetleg kettő...ha olyan, ami kedves a számomra, erősít és jót tesz. Úgyhogy azt hiszem, készíteni fogok néhány ilyet!

Aztán itt be is fejeztem a mélyenszántó gondolatokat, mert innentől kedzve a kőkemény tények következnek.

Marie Kondo maga is azt mondja, a második könyv a "haladó" szint. Sok ismétlés van benne, de inkább csak megerősítésként, a teljes megértéshez szerintem szükséges elolvasni az elsőt. Vannak benne nagyon cuki illusztrációk, a legtöbb hajtogatás témában.

mk1.jpgmk5.jpgA selejtezés megfelelő sorrendje alapvető fontosságú. Olyannyira, hogy ezt rajzban is meg kellett örökíteni, hogy tutira átmenjen az info. 

Igazából a konyv nagyjából fele szól arról, hogy mit hogyan érdemes elpakolni. Összehajtani. Kiválogatni. Tárolni. De aztán mindig ott a mondat: ha ez Téged nem tesz így boldoggá, kövesd a saját módszered. Az a lényeg, hogy BOLDOG legyél.

Viszonylag nagy rész szól a konyháról. Kivesézi minden irányból az alcímek alapján, úgyhogy, ha valakinek ez gyenge pontja, akkor itt már biztosan nem veszít, ha elolvassa a könyvet. Nekem egyelőre nincsen normális konyhám, de biztos, hogy majd elolvasom alaposan, mielőtt lesz. Bevallom hősiesen, ez a téma most annyira nyomaszt amúgy is, hogy ezeket az oldalakat egyszerűen átugrottam. 

A kedvencem továbbra is a tárolással kapcsolatos.
Mi a tárolás? Otthon az otthonban. Azoknak a tárgyaknak, amiket kiválasztottál, hogy megtartasz, mert boldoggá tesznek, mert segítik az életedet, ki kell alakítani a saját helyüket. Úgy kell tárolni őket, mintha élnének, nekik is szükségük van egy olyan helyre, ahol kipihenhetik azt, hogy egész nap engem szolgáltak. Mert megérdemlik.
Tulajdonképpen ez nem is akkora hülyeség, mint amekkorának első olvasásra tűnhet.

Ha azon gondolkodsz, hogy hogy tárold a ruháid mondjuk ideális körülmények között, akkor van köztük elég levegő, nem gyűrik egymást. Ha megsimítod a ruhát a vállfán, mielőtt beakasztod, a kezed melegétől kisímul, ha törődsz vele, észreveszed, ha valahol elpattant egy szál. Ha a cipőd gyakran leápolod, egyértelmű, hogy tovább bírja...stbstb...ez is mind olyan dolog, amit az ember jó esetben amúgy is csinál, de mostmár tehet egy megfelelő ideológiát is a dolog mögé.

Hát nagyjából ennyi...
Próbáltam a tőlem telhető legtöbb őszinteséggel leírni a véleményem.

És ha már itt tartunk, még egy...
Kedves bookline! Nagyon szép a könyv kivitele, de könyörgöm...több az elütés a szövegben, mint amit összesen eddig bármelyik könyvben láttam...
Ezért nagy kár.

Azonban a tartalmon ez mit sem  változtat, ezen is túl kell lépni.
Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretnek eljátszani a gondolattal, hogy van befolyásuk a saját életükre, azoknak, akik hisznek abban, hogy a tárgyaknak lelke van és azoknak, akiknek rendszerre van szüksége.
Ez egy remek iránytű, de aktív közreműködést igényel.

És lehet, hogy nem lesz azonnal hatása, de szép lassan elkezdi berágni magát az ember agyába és egy szép nap majd arra ébredsz, hogy már nem is tudod máshogy elképzelni az életed, csak ilyen, átlátható és boldogságot jelentő formában.


A bejegyzés trackback címe:

https://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr8311842127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2016.10.27. 09:06:55

én is így voltam vele, hogy sok minden megvolt már bennem, de sosem volt ilyen tiszta és átlátható rendszerben. A tárgyak nekem mindig éltek (kiskoromban is bocsánatot kértem egy ajtótól, ha túl erösen csaptam be), de a felnöttkor háttérbe szorította. Most igyekszem ezeket újra elöhívni, szépen lassan alakulok, alakul a környezetem. (nem pikkpakk, de valahogy rendben van, talán mert tudom, hogy most tényleg beindult egy folyamat, és nem csak egy rendrakás-cunami, ami után minden megy a régiben)

És abban is igaza lett Konmarinak, nem tudom ,erröl beszél-e a 2. kötetben, hogy a folyamatosan, tudatosan meghozott döntések (mit tartsak meg, mit nem), az életemben is világosabb, tudatosabb karakteresebb döntéseket hozott magával. A jogot, hogy a megfelelö köszönetnyilvánítással kipakolhatom az életemböl, amire nincs már szükségem.

bardoczeva 2016.10.27. 18:35:11

@Nils Holgersonné: Teljes mértékig egyetértek. Valahogy eddig csudabogárnak éreztem magam, hogy így gondoltam a dolgokat, de most öröm olvasni, hogy mennyi csudabogár vesz még körül! ;)
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;