by bardoczeva

PURE DESIGN

Sok semmiségből igazi kincs

...avagy így készültek az én téli jeleneteim...

2016. október 22. - bardoczeva

Rengeteg holmim van, amik mind alapanyagok, bár lehet, hogy ezt még ők maguk sem tudják. Teszem őket innen oda, onnan ide, amíg meg nem találják a helyüket. Egy ideje úgy érzem, túl sok, mindent ellepett, ezért elkezdtem ezeket feldolgozni, és azt hiszem egy élet is kevés lesz rá...de azért megpróbálom.

Most egy-két felül lyukas üvegbúrán gondolkodtam el. Tavaly már készítettem egyet, az kisebb volt, ezért csak két megnyomorodott fenyőt tudtam alá állítani, amiket a piacon találtam valaki díszes dobozában.
Ezzel a nagyobbal még nem tudtam pontosan, mi a cél, de közeledik a karácsony és adta magát...a lakberendezés egyik alapelve, hogy ha a hasonló tárgyakat egymás mellé állítjuk, erősítik egymás hatását.

Hát lássuk, ez valóban így van-e!

_dsc9415.JPG

_dsc9416.JPG

Van egy nagy halom műanyag állatom, szintén a piacról, volt közötte több szarvas is, hát gondoltam, egyet beáldozok a jó ügy érdekében. Móni barátnőm pedig, akinek ezúton is nagyon hálás vagyok, gondolt rám és kaptam tőle két mini fenyőt.

Az első lépés az volt, hogy megfelelő fenék lemezt találjak. Az első gondolatom az volt, hogy simán sörkartonból lesz, mint tavaly, de aztán végiggondoltam, hogy egy egy nagyobb valami, súlyosabb és féltem, hogy ha a súly miatt előbb-utóbb meghajlik, szét fog esni a benne levő kompozíció.
Néztem, nézegettem, mi kerükhetne szóba és végül egy hihetetlen tökéletes mód passzoló lézervágott dísz formát találtam. Miliméterre az a méret volt. Egy sima ollóval levágtam az akasztóját és elkezdtem rajta felépíteni a kompozíciót. 

Nagyon kell ügyelni közben, hogy a tárgyak, amiket rátesz az ember, a kör vonalán ne lógjanak túl!

_dsc9419.JPG

_dsc9417.JPG

Ennek a tájnak a kialakításához is a pentart hópasztáját használtam, művészkéssel hordtam fel a felületekre. Először vékonyan beborítottam a fa lapot, elhelyeztem a fákat és bevontam vele a törzsüket tartó műanyag korongot is. Aztán úgy gondoltam, így unalmas lenne és az egyik kedvenc kéregdarabomból (igen, nekem van olyanom), letörtem egy darabot, hogy az legyen a szikla.

Ahogy látjátok, a szarvas vízszintes terepen áll meg üzembiztosan, de én azt szerettem volna, hogy úgy nézzen ki, mint aki épp fellép egy sziklára, ugyanis a szája picit nyitva van. Miért ne bőghetne?

Fogtam és öngyújtóval kicsit megolvasztgattam és a kívánt szögbe állítottam a lábait. Ez nem mindenhol sikerült tökéletesre, mert nyúlós ez a műanyag, na...de egy fél térdre ereszkedő, bőgő szarvast se formáztam még meg életemben, valahol el kell kezdeni...

A szarvast ugyanúgy két komponensű ragasztóval tettem a sziklára, a hátsó lábait beledolgoztam a hóba.

A búra tetején levő lyukat felhasználtam arra. hogy akasztót kombináljak rá, ehhez két nagy kagyló gomb kellett. A hurkos volt a hurokkal felfelé a búrában, az üvegre kívülről pedig a másikon fűztem át a zsinórt. Ezeket a kagylókat is kétkomponensűvel rögzítettem.

_dsc9424.JPG

_dsc9420.JPG

Miután a hópaszta nagyjából megszáradt, bekentem a búra peremét körben a víztisztára száradó kétkomponensűvel és a helyére illesztettem.

Úgy gondolom, igazán olyan lett, amilyennek elképzeltem és különösen az tesz boldoggá, hogy sok olyasmi került benne felhasználásra, amit mások már kidobtak.
Kicsit úgy érzem, így talán módom nyílik kárpótolni őket...

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még ilyesmiket, akkor itt a bejegyzés alatt is megtalálod a "karácsony" keresőszót, illetve a facebookon is megosztom mindig a bejegyzéseket! Gyere, és tarts velem ott is!

A bejegyzés trackback címe:

https://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr511829683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;