by bardoczeva

PURE DESIGN

Fast fashion, a türelmetlenség és a telhetetlenség árnyékában?

2016. október 08. - bardoczeva

use-what-you-got_ninachristensen_1920x1200_1.jpgA sok lakberendezési cikk és elkészítési útmutató sorában helyet kapnak nálam a környezettudatossággal foglalkozó témák is, ám ezekkel eddig nem foglalkoztam olyan mértékben, mint kellett volna. A napokban azonban elém került egy ELLE cikk (2016.szeptemberi szám), ami megerősített abban, hogy írjak róla.

Idéznék az adott cikkből, a legfontosabb néhány bekezdést, az egész írás egyébként a divatipar jelenlegi állapotában való fenntarthatatlanságával foglalkozik:

"Az eladás ösztönzésére folyton újabb és újabb ajánlatokkal, fazonokkal bombázzák a vásárlót, (...) az olyan mammutvállaltok, mint a ZARA, akár 11-12 minikollekciót is piacra dobnak évente. A fogyasztó többet akar, többet vásárol, de hamarabb is dobja el a szerzeményt, ami sokkal rövidebb időre teszi boldoggá, elégedetté, mert hetente van valahol újabb, érdekesebb. Az anyagok ezzel arányosan silányodnak."

"A ruhaipar ráadásul az olajipar után a legtöbb szemetet és szennyezést termelő ágazat a világon. Sokszor a környezettudatosnak vélt ruhákkal is csak ártunk a Földnek: az organikus pamut előállításához sokkal több víz kell, a poliészter újrahasznosítása rengeteg káros anyagot juttat a légkörbe. Az amerikai Textil Újrahasznosítási Tanács szerint csak az USA-ban 12 és fél tonna (csak???-saját megjegyz.) textilhulladék keletkezik évente, ám a hatalmas mennyiségnek csupán 15%-a kerül újrahasznosításra."

Mi lehet a megoldás?

A textilek újrahasznosítását nem lenne rossz komolyabban venni. Nem lenne rossz addig hordani egy ruhát,amíg az hordásra alkalmas, bár ha elfeslik, akkor is újra kéne tudni hasznosítani. Ám addig nem venne újat a vásárló és nem lenne igény ilyen mérvű folyamatos gyártásra.

Nem turkálós propaganda cikknek szántam ezt, de mégis, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy többek között ezért öltözöm lassan tíz éve turikból. Egy mai turkáló tényleg sokszor hozza a butikok színvonalát, főleg azokhoz képest, akik a kínai holmit árulják a plázák földszintjén. Már nem azok a büdös lyukak, mint régen...

Aki rutinosabb használt ruha vásárló, annak szerintem tény, hogy a legjobb kínálata a Háda turiknak van, és a lánchoz tartozó különböző típusú üzletek is lehetőséget adnak rá, hogy széles közönség számára legyen elérhető az áru.

Itt egy cikk Háda Józseffel, tulajdonképpen nagyon tanulságos,

De ezzel kapcsolatban is vannak ellenérzéseim, mert a Háda turkálók árai is verik lassan a fast fashion árakat. Értem én, hogy divatos márka mondjuk az Abercombie, de nonszensz dolognak tartom, hogy egy használt mellényért ennyit kérjenek el, mint amennyit elkérnek a Háda üzletekben. 
Hosszú távon sokkal kifizetődőbb lenne, ha tényleg úgy lenne, ahogy Háda mondja, nem emelnének drasztikusan, akár népnevelő feladatot is vállalhatnának magukra, mondhatnám úgy is, hogy meglenne a jótétemény, ám ez is kőkemény biznisz. Nincsenek illúzióim, hogy ez megoldás lehet a problémára, mert itt is, mint mindenhol, a pénz az úr.

Mit tehetek én?

Megpróbálok nem venni semmi újat. Persze vannak olyan kategóriák, amikből muszáj (l. fehérnemű, cipő), de ha már veszek, akkor megpróbálom a lehetőségeimhez képest a legjobb minőséget választani és addig hordani, amíg tudom. Cipőből inkább megveszek egy jó állapotú használt bőr darabot, mint egy új műbőrt és teszek bele egy talpbetétet.
De tulajdonképpen ezért veszek mindenből használtat, ezért van a komplett lakás használtcikk piacokról berendezve, mert így próbálom megnyugtatni a lelkiismeretem.

Nem tudom, hogy emiatt van-e, de ha manapság betérek egy fast fashion üzletbe (l. pl. H&M), nem érzek semmit. Nem érzem az égető vágyat, hogy most azonnal megvegyek valamit, hiába van leértékelve, ha nem tetszik...tagadhatatlan, hogy pl épp ebben a láncban a gyerekruhák tündériek, de ha átnézek a felnőtt kollekcióra, az árak ugyanazok és ez elgondolkodtat.

És átmegyek egy turiba.


Ez a gondolatsor pedig éppen az előző bejegyzés, a rongyos takaró kapcsán mélyült el bennem, mert az például egy remek felhasználási lehetőség a textilhulladékok számára. 

Tulajdonképpen nagy újdonságot nem írtam most le senki számára, hiszen aki egy ideje követ már, az tudja, hogy az általam készített lakástextilek és dekorációk is használt textilekből készülnek, amiket piacokról vagy használt ruhásoktól szerzek be. De talán ideje, hogy ezt még tudatosabban átgondoljam és szigorúbban vegyem, magammal kapcsolatban is.

Szeretném a jövőben még inkább erre helyezni a hangsúlyt, a megmentésekre, átalakításokra, a kincses tárak felkutatására, a felhasználási módok tökéletesítésére, tanulásra, fejlődésra, a színvonal folyamatos emelésére.
Hogy talán másoknak is kedvet csinálhassak ezzel ahhoz, hogy átgondolva, tudatosan tervezze meg a beszerzéseit. Az idei év egyik nagy elhatározása az volt, hogy a rengeteg textilt és varrós holmit, amit hosszú évek alatt szereztem be, elkezdjem felhasználni, és bedolgozni olyan tárgyakba, amiket nap mint nap használunk, mert attól, hogy a szekrényben áll, senkinek nem lesz jobb. Pedig továbbra is úgy gondolom, hogy a tárgyak vannak értünk és nem fordítva, nem azért vannak a kis lakásokban helyek, hogy olyan dolgokat raktározzunk bennük, amikhez soha nem nyúlunk hozzá, miközben a napi használati cikkeket nem tudjuk hova tenni.

Én is azt vallom, hogy nincsen túl kevés hely, csak túl sok holmi...de ez már egy másik történet.




A bejegyzés trackback címe:

https://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr3511780221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;