Az emberek nagyon szeretik elnevezni a jelenségeket, nagyon szeretnek skatulyázni és még a annak is elneveznek egy-egy fiókot, aki/ami amúgy korábban egyetlen meglevőbe sem passzolt. Így járt például az építészeti stílusok közül az eklektika is, mely a korábban használt stílusjegyek ötvözésével fejlődött önálló stílussá.

(forrás)

Bár alapvetően logikusan következett a megszületése az elmúlt évek, évtizedek eseményiből, a slow design, mint olyan -véleményem szerint- nem tudatos, sokkal inkább ösztönös menekülési út volt sokaknak.

"A fogyasztói társadalmak és a globalizáció anomáliáiból születő Slow Movements nyitánya 1986-ban volt Rómában, a világ ekkor ismerkedett meg a Slow Food fogalmával. Azóta a fogalomkör egyre bővült, s az élet számos területén teret hódított: Slow Life, Slow Cities, Slow Gardening, Slow Sex, Slow Fashion, Slow Travel, Slow Living és így tovább. Az ebbe a körbe tartozó Slow Design kifejezés egy évtizede honosodott meg a szakmai köztudatban; elsősorban egy demokratikus és holisztikus tervezői magatartást takar; olyan felelős és tudatos tervezői gyakorlatot, amely a tárgyak teljes életciklusával számolva a design hosszú távú hatásaira koncentrál, hisz a fenntartható fejlődésben, a regionalizmusban, a kulturális sokszínűségben, a lokális értékekben és az egyediségben. Új minőség létrehozására törekszik, s eközben a helyi nyersanyagokra és erőforrásokra alapoz, ezzel is erősítve a kis közösségeket." (forrás)

Ha végiggondoljuk, milyen mértékben hatalmasodott el a fogyasztói társadalom hatása az életünkre, szinte törvényszerű volt, hogy ez a túl nagyra fújt lufi előbb- utóbb kipukkad. Én így értelmeztem a válság okozta sokkot, ami azonban a rengeteg negatív hatás mellett sok fejben indított el pozitív gondolatokat. Amíg egyesek tudatosan keresték a kiutat, az utca embere inkább csak túlélni akart. Legalábbis eleinte. Kényszerhelyzetben az ember először átgondolja a fontossági sorrendet, és az alapján ragsorol. Vannak azonban olyan dolgok, amikről nem mondunk le szívesen, ilyen a szépség, az esztétikum utáni vágy akkor is, ha éppen a korábbi összegek töredéke jut rá.

Ahogy a mondás is tartja, a stílus nem pénz kérdése, ez a mondat pedig napjainkra aktuálisabbá vált, mint valaha. Megszületett a DIY (do is yourself) mozgalom, emellett egész közösségek tértek vissza a gyökerekhez, kezdték újra saját erőből megteremteni a szükségleteiket. A források átcsoportosítása átgondoltabb fogyasztásra, a fenntarthatóság figyelembevételére ösztönzött, ennek megfelelően megtanultuk értékelni és használni, amink van. Újra értékessé váltak a természetes alapanyagok, melyek ugyan soha nem mentek ki a dovatból, ám az olcsó, szintetikus anyagok méltatlan mód háttérbe szorították ezeket.

A lokális kincsek felkutatása és felhasználása kiiktatta a drága szállítási költségeket, emiatt könnyebben elérhetővé váltak. (Lokális kincsek alatt gondolhatunk itt többek között a nagyi padlására/pincéjére is, ahol számtalan, korábban száműzött bútordarab várta eljövendő szebb napjait.)

Hogy mit jelent számomra a slow lakberendezés? 

• Hosszú évek óta nem tudtam magam és a stílusom besorolni egyetlen meglevő irányzatba sem. Ez a dilemma most megoldódott, SLOW vagyok.
• Az első és lefontosabb szempont, hogy a jelenben élek. A most-ot próbálom  megélni, nem a holnap és a következő program érdekel, hanem az, ahol most vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek terveim, de mindennel a maga idejében próbálok foglalkozni.(forrás)
• Alapvető célom, hogy kis költségvetéssel hozzam ki a meglevő értékekből a legtöbbet, hiszen azért valljuk be, korlátlan büdzséből viszonylag könnyű lenne különlegeset létrehozni. Ezért hasznosítok újra mindent, amit csak tudok, ezzel a fenntarthatóságot is szolgálom.
• Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a mindennapjaink olyan környezetben teljenek, ami örömet okoz és esztétikai élményt nyújt. Ez csak akkor lehetséges, ha végre úgy döntünk, időt szakítunk arra az ezer meg ezer apróságra, amit lehet, hogy évek óta tervezünk megcsinálni, méregetünk vagy kerülünk. Ha végre nekiállunk felfúrni a karnist vagy kijavítjuk a nyikorgó ajtót, lecseréljük a foltos huzatot vagy szedünk -kizárólag a magunk örömére- egy szép csokor virágot a kertben, az igazán felemelő érzés lesz. Az otthonunk van értünk és nem fordítva, alakítsuk ki úgy, ahogyan leginkább tud minket szolgálni!
• Olyan alapanyagokat igyekszem felkutatni, amit már nagyanyáink is szerettek, házi szőtteseket, tömör fát, szépen öregedő anyagokat, hogy akár évtizedekig szolgáljanak.
• Igyekszem olyan tágyakkal körülvenni magam, amik örömet okoznak, vagy mert a készítő személye fontos a számomra, vagy mert olyan emlékeket idéznek.
• Szakítok időt arra, amire korábban sajnáltam. Tévé helyett magazin vagy könyv lapozgatásra, zenehallgatásra, és az ehhez szükséges feltételek megteremtésére. Mindenek előtt azonban arra, hogy minden nap legalább nyolc órát aludjak, mert ez mindennek az alapja.
• Folyamatosan igyekszem tanulni és képezni magam, hogy minél több dolgot tudjak a magam erejéből megoldani. Ez azzal is jár, hogy egyre kevésbbé függök másoktól.

Sorolhatnám a végtelenségig, de úgy gondolom, hogy aki fogékony rá, ennyiből is értette a lényeget. annyira szerteágazó a téma és annyiféle vetülete van az életünkre, hogy napokig lehetne írni róla, ezért inkább átadnám Nektek a Slow Budapest linkjét, ami a számomra legfontosabb és legautentikusabb forrás a témában.

Ahogy ők is írják: "Azért rohanunk, hogy ne maradjunk le a fontos dolgokról,
vagy azért maradunk le a fontos dolgokról, mert rohanunk?"
Érdemes ezt átgondolni, aztán átklikkelni az oldalukra!

 Ha érdekel a téma és szeretnéd tudni, hogy tud ez a dolog működni a gyakorlatban vagy hogyan kezdhetnél bele Te is, gyere és kövess a facebookon, ahol remek közösség vár, tele hasonszőrű "megszállottakkal"!