by bardoczeva

PURE DESIGN

Az ónémet szekrények átfestésének buktatóiról

2017. október 12. - bardoczeva

Volt nekünk egy ilyen masszív, régi ónémet szekrényünk. A családunk birtokában volt kb 15 éve, mire a napokban rájöttem, mit is szeretnék kezdeni vele.

A kisfiam ruhásszekrényét, ami eddig egy kis fehér IKEA SMADAL volt, ideje lecserélni valami nagyobbra és olyanra, amiben van akasztós rész is. Erre tökéletes lesz...-gondoltam én.
De akkor még nem tudtam, amit azóta már igen...

img_9710_1.JPGimg_9758.JPGElső lépésként a felső betéteket kivettük, mert mindenképp szerettem volna üvegesnek, legalább felül. Kicsit könnyedebbé vált így.
Mivel sokat adok arra, hogy a gyerekek ruhái is passzoljanak a stílushoz, amit példaként szeretnék eléjük tárni, nem féltem attól, hogy rosszul fog kinézni, ha látszanak a ruhák. Ha mégis gáz lenne, még mindig lehet belülre függönyt varrni valami menő anyagból.

A már meglevő éjjeliszekrényhez passzintva terveztem meg a színt, ám azt dekor painttel festettem, és most mindenképpen a lignocolort szerettem volna használni.
Az oka nagyon egyszerű, nem tudtam volna kivinni a szekrényt a berendezett szobából és nem akartam nekiállni a festés után végigcsiszolni az egészet, mert nem kopottas hatást akartam elérni. Ezért esett a választásom ezúttal a lignora. Jól terülő, akrilos felülete miatt modernebb, frissebb hatás eléréséhez jobban szeretem.

A meglevő készletemből kevergettem, ami azt jelenti, hogy nagyjából mindent összeöntöttem, ami volt itthon. A világosabb színekből és shadesből lett kb 3 dl szürkém, ezt öntöttem a szintén kb 3 dl menta színhez. Izgatott voltam, ezért gyorsan egy kis ecsettel felvittem a színt a felületre, majd vártam, mi lesz...és ami lett, annak nem örültem. Szétrepedt az egész felület, ott is, ahol kipróbáltam, hogy az alapozó ér-e valamit ez ellen. Hát nem ért...

103canon15.jpg
Az első fontos dolog tehát:
Ha megreped a festék, nem segít az alapozó sem, a blokkoló sem!
(Ezek akkor segítenek, ha az alsó rétegekből a pigment anyagok, úgynevezett tanninok szivárognának át, foltosodást vagy sárgulást okozva.)

Muszáj zsírtalanítani a felületet, mert a zsír(olaj) az oka mindennek.
A zsíros felületen nem tud megtapadni a festék és ahogy szárad, összehúzódik. Ezáltal a felülete megrepedezik.

MI A MEGOLDÁS?
Zsírtalanítás!

De nem ám ablaktisztítós, meg szappanos lemosás...sajnos az sem ér semmit ilyenkor.
Trisós, mosószódás lemosást is ajánlottak, én azonban biztosra akartam menni, ezért a hideg zsíroldó sprayhez nyúltam.

NAGYON FONTOS, HOGY GUMIKESZTYŰT HÚZZ, HA HASZNÁLOD ÉS AMENNYIRE TUDSZ, SZELLŐZTESS KÖZBEN!
De még jobb, ha szabad levegőn állsz neki, mert nagyon fullasztó.

A folyamat úgy nézett ki nálam, hogy mivel nem bírtam megmozdítani, kicsit elhúztuk a faltól, a falat körben letakartam fóliával és a parkettát is. Kisebb felületeket lefújtam, vártam kicsit, egy körömkefével, körkörös mozdulatokkal fellazítottam a korábbi festék és lakk rétegeket, aztán nedves ronggyal áttöröltem.

Egy ekkora szekrénynél ez, ha lelkiismeretes vagy, egy egész napot is elvehet az életedből, de megéri!
103canon16.jpgMiután végeztem az egész szekrénnyel, egy kis felületre felvittem a festéket és vártam, hogy ezúttal nem reped-e. Szerencsémre nem repedt meg, csak minimálisan a sarkoknál vagy ott, ahol a sötétbarna színből maradt fenn.

Biztos láttátok, ha már több régi bútor megfordult a kezeitek alatt, hogy régebben nagy divatja volt a flóderozásnak, vagyis a fa hatásúra festésnek. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy kis optikai tuning, ám nagy szakértelmet és biztos kezeket igényel az elkészítése.
Talán az én szűklátókörűségem az oka, de nem szeretem, amikor fát fest valaki fa hatásúra, akkor sem, ha az a cél, hogy a "sima" fenyőt valami nemesebb anyagnak láttassa.
Tudni kell, hogy az igazi, eredeti ónémet bútorok tölgyből készültek, ami jóval súlyosabb, keményebb, minőségibb fa a későbbi fenyő utánzatokhoz képest, gondolom ezért szerették volna kicsit feldobni ezt a szekrényt is.

Mivel azonban az alapanyag nem a legjobb minőség, sok benne a hiba, a göb, egy vékony, sárga kiegyenlítő réteg került a festés alá, gyakorlatilag az egészet "leglettelték".
A hideg zsíroldó hatására a barna festékréteg egyszerűen lefolyt, ám ez az alapozás jóval nehezebb ügy volt. Nyilván, mivel alapozó, kiegyenlítő réteg, erősen kapaszkodik a fába, meg kell vele szenvedni.

A festés során kiderült számomra az is, hogy a barna miatt reped a szín, azonban a sárgát visszaoldja a festék, ha túl sokszor kenegetem át, besárgul, és ha vastagabb a réteg, akkor még össze is csomósodik, erre ügyeljetek, ha olyan lusták voltatok mint én, és nem mentetek le a nyers fáig mindenhol.

img_9760.JPG

img_9761.JPG

Megtehetitek azt is, hogy a letisztítás után csak viasszal kezelitek, de ebben az esetben én mindenképpen teljesen alaposan letakarítanám és többször átcsiszolnám az egészet.
Véleményem szerint ez a fenyő nem az a fafelület, amit nagyon mutogatni kéne, ráadásul a puha fák hajlamosak az UV hatására sárgulni, pirulni, melegedik a színük, én pedig azt nem szerettem volna.
(Tévedés, hogy csak a lakk sárgulna, maga a faanyag is változtatja a színét, bármivel kezelitek.)

Tehát biztos voltam benne, hogy festeni szeretném, ezért elővettem a színt és két rétegben kiválóan befedte a szekrényt.

img_9784.JPG

img_9786_1.JPG

Miután ezzel megvoltam, beragasztottam tükörragasztóval az üveglapokat, amiket korábban méretre vágattam és a biztonság kedvéért be is szegeltem őket.
A fiókot is átfestettem, sőt, a szekrény tetejére felkerült szürke katonai láda belsejét is, ugyanezzel a színnel. Abban majd az idényen kívüli ruhákat tartom majd.

img_9787_1.JPG

img_9798_1.JPG

Amikor megszáradt a festék, felraktam a két csillagot még az ajtókra, szabad kézzel, sablont körberajzolva, majd kifestve, de ezt lehetne stencilezni is, áttöröltem az egészet átlátszó viasszal, aztán kapott még egy fekete, pasis fogantyút és kidekoráltam a környékét.

Így alakult át az öreg szekrény, jól megdolgoztatott, de azt hiszem, teljesen megérte így is!
Új élet kezdődik a számára.

Kérdéses volt a számomra, hogy volt-e ennek a szekrénynek lába valaha és ha volt, milyen lehetett, de arra kellett rájönnöm, hogy valószínűleg nem. Abból következtettem erre, hogy semmilyen megerősítés nincsen az aljában, és így félő, hogy ha lábakra állítanám, a fiók közepénél annyira beesne a közepe a saját súlyától is, nem hogy megpakolva, hogy nem tudnám betolni a fiókot. Így se egyszerű, úgyhogy lehet, hogy abból még majd gyalulni kell.

Alapvetően nem volt nehéz munka, csak hosszú, de megfelelő mennyiségű türelemmel mindenkit arra  bíztatok, hogy vágjon bele! Ha van egy régi szekrényetek, ami nem kuriózum, és amúgy nem használjátok, akkor alakítsátok át, mert a tömör fa napjainkra igazi luxuscikké vált! Ne hagyjuk tönkremenni végleg!

Jó munkát!
További felújítással kapcsolatos anyagokért gyere és kövess facebookon!
alairas_3.jpg

Az átalakítás elmélete

avagy meddig etikus elmenni? - szerintem.

Ez az a téma, amiről már régen szerettem volna írni Nektek és most ennek a "kis" varróládának a kapcsán már apropóm is akadt.
Mi alapján választom ki azokat a tárgyakat/ bútorokat, amiket végül kezelésbe veszek?
Nem mindig tudom biztosan, hogy mi a kiváltó ok, vannak olyan tárgyak, amiket meglátok és tudom, hogy kell. Akkor is, ha ott abban a pillanatban még fogalmam sincsen, hogy milyen lesz az eredmény, de vagy a funkció, vagy a forma, szerencsés esetben mindkettő miatt rákattanok.

Itthon nincsen varróládám, de még egy normális varródobozom sem, ellenben rengeteg teli varródobozt bugáztam már a piacon, ám ezek nagy részét tovább is adtam anno.
Az összes varrós holmim mindenféle kis csetreszekben, dobozkákban pihen a polcokon, a lakás különböző pontjain és bár dekoratívak, így nem praktikus a tárolások, mert mindig keresek valamit.

Ez a "beles" láda viszont nagyon sok mindent el fog tudni nyelni.

Ebben az esetben tehát a funkció volt, ami miatt először megakadt rajta a szemem, elsősorban a mindig vízszintes tálcák miatt, amik egy végtelenül egyszerű, zsanéros megoldásnak köszönhetően nem moccannak a helyzetükből szemernyit sem. Ha kinyitom, ha lecsukom, fixen állnak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az egyszerű forma nem foglalkoztatott már egy ideje, hiszen nagyon nagy divat mostanában a "midcent", de nem volt még olyan darab, amiről ne a szocreál kifejezés jutna azonnal az eszembe, némi negatív felhanggal.
Ez most ilyen volt. Olyan egyszerű forma, mint egy bot, és ha kinyílik, maga a tökély. Tiszta lap, tökéletes alap.

A piacról hazafelé be is mentem anyósomhoz, hogy az udvaron lecsiszoljam azokat a részeit, melyek kopottak voltak.
Itt kezdődik az "okosság".
Hol csiszoljam és mennyit? Ahol festeni szeretném. Hol szeretném festeni? Ahol az eredeti felület károsodott és nem makulátlan. 
Ezek a farost lemez bútorok sajnos nem tudnak szépen öregedni. Az acél lábak feketére voltak festve, de főleg a lábak alsó részén és a vízszintes felső részén már át-átütött a rozsda. 
Ezért a pattogó lakkos felületeket és a lábakat végigcsiszoltam.
A belseje csak koszosnak tűnt és reménykedtem benne, hogy a foltok lemoshatóak, szerencsémre így is lett.

21766383_1561326880594915_2156160808725924719_n.jpg
Miután megcsiszoltam, leszedtem a törött bakelit fogantyú maradékait, elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyenre kéne festeni.
Azt semmiképpen nem szerettem volna, ha teljesen elvész az eredeti énje.

21993008_1561178013943135_2459001360305023921_o.jpgAz életünk során rengeteg benyomás ér minket, sok ezek közül tudat alatt rögzül, emiatt amikor úgy érezzük, hogy "kitalálunk" valamit, sokszor nem is tudjuk, miért pont azt és miért pont úgy. Ha egy kicsit van alkalmunk nyugodtan végiggondolni, akkor általában megérkezik a válasz, de a "megérzések" erősen befolyásolják az erre nyitottakat. Ilyen vagyok én is. Más kérdés, hogy az a "megérzés" igazából "másolás", vagy "alkalmazása" annak a valaminek, amit korábban láttunk valahol.

Nálunk ugye most épp fűtésszerelés zajlik, a lakásból a régi csövek kikerülnek és újak kerülnek be. A gáz csövek gyönyörű szép vörösréz színűek, és most így utólag végiggondolva biztos, hogy ezeknek a látványa indított engem a "copper" árnyalat felé.
Ugyanis ahogy általában ez lenni szokott, leültem a láda elé és nézegettem, hogy mit hogyan kéne alakítani rajta, hogy kifogástalan szépségű és makulátlan tisztaságú legyen. Ahogy ezt a bútorfestők emlegetni szokták, hallgatóztam, hogy mit "súg" az alany.

Visszagondolva van egy szép íve annak, ahogyan a tárgyakkal bánok.
Eleinte, amikor belecsöppentem ebbe az átfestősdibe, mindent átfestettem, ami csak a kezeim közé került. Mindent fehérre mázoltam. és nem is túl szépen, mert az volt az elsődleges szempont, hogy gyorsan legyen meg.Bekebeleztem a festés élményét, az eredmény feletti "sikerélményem", az étvágyam olthatatlannak bizonyult. Utólag visszagondolva valamit pótolni akartam ezekkel a cselekedeteimmel, magamat ajándékozni vagy a gyerekek miatt kiesett énidőm pótolni, már nem tudom...de nem volt "normális" állapot.
Nem érdekelt, hogy az adott tárgy/bútor "mit szeretne", az érdekelt, hogy én "kielégüljek", mégpedig nagyon gyorsan.

Aztán, ahogy teltek a gyermekágyas évek, nőttek a gyerekek és egyre több időm volt magamra, rájöttem, hogy nekem ez volt a terápia. Emiatt maradt meg a szellemi épségem, komolyan...emiatt bírtam a rengeteg éjszakázást, aggódás, félelmet, sokkot. (A mai napig egyébként terápiaként használom az alkotást.)
Szóval, amikor már nyugodtabbak voltak a napok, mert Anna oviban volt, Pisti pedig bölcsiben, volt időm gondolkodni. Hirtelen nem kellett 0-24-ben anyaként funkcionálnom, és tudtam kicsit pihenni, olvasni, filmet nézni, máshogy jutalmazni magam, nem kellett már AZONNAL az eredmény. 
Jutott időm rá, hogy olvassak a témában, bútortörténettel, értékmentőkkel ismerkedtem és átalakult a világom.

Ráébredtem, hogy vannak tárgyak, akik szépen tudnak öregedni és vannak anyagok, amik sajnos nem. Vannak olyanok, amiket csak meg kell simogatni és vannak, amikkel kemény munka van. De mindenekelőtt vannak olyanok, amik régiek, ritkák, minőségiek és KÖTELESSÉGÜNK az eredeti állapotukat visszaállítani, ha van rá módunk, mert könnyen lehet, hogy az egyik utolsó példány került hozzánk.
A régi bútorok és tárgyak piaca nem végtelen. Előbb-utóbb el fognak fogyni az igazán régi tárgyak, az újak már nem olyanok, az idő pedig megteszi a hatását. Azok számára, akik már nem találkoznak majd ezekkel a darabokkal eredeti helyükön vagy eredeti funkciójukban, muszáj lenne mementóként megőrizni őket. Hogy hol ez a határ, ami előtt készült lakberendezési holmikat különlegesen fontos lenne megvédeni, azt sokan sokféle időpontra teszik, jellemzően az 1800-as évek közepe-vége az, amikortól az ipari tömeggyártás  megkezdte hódító útját.

A kézzel készített tárgyaknak mindig is megvolt a maga tisztelete. Ha nem is a nagy többség számára, de egy bizonyos réteg számára mindig fontos volt, hogy ezeket az értékeket megmentse. Ha manapság olyan bútor kerül a kezünkbe, aminek hasított fából van a hátlapja, vagy csapolással készültek az illesztései, érdemes végiggondolni, hogy nem lenne-e jobb mondjuk az átfestés helyett ezeket a technikai, szakipari bravúrokat kiemelni, megmutatni valahogy.
Nálam legalábbis a kézi munka jelenléte az, ami igazán vonzóvá tud tenni egy-egy darabot, órákig tudok csodálni egy-egy tökéletes megoldást, az egyszerűség, a funkció általi tudatosan minőségi kialakítást. 
Manapság mindent túlbonyolítunk...

Mára, hogy a gyerekek nagyobbak és jóval önállóbbak, én pedig folyamatosan tudom magam képezni a témában ( a helyi könyvtár nagy kincs), megtanultam a szakirodalmakból, hogy mi az, amire oda kell figyelnem, hogy ne ártsak többet a minimálisnál ezekkel a beavatkozásokkal. Mert ez beavatkozás.
Persze magánügy, hogy ki mit tesz a saját holmijával, de mindemellett néha gondolni kell arra is, hogy talán jobb megoldás egy-egy eredeti darab átfestése helyett eladni azt és valami másnak, valami hétköznapibbnak nekiesni.
Nem véletlen, hogy a bútorrestaurálás is egy külön szakma. Van, amikor a házi megoldás egyszerűen nem méltó az alanyhoz.

És akkor kanyarodjunk vissza az eredeti varróládához.
Szerintem szükséges a bútorok átalakításához némi önismeret is, kell tudnunk, mit szeretünk, mert az a fontos, hogy a végeredmény a kedvünkre váljék.

De az is fontos, hogy a saját komfortzónánkat akkor, amikor már nincsen szükségünk annak a megdönthetetlen biztonságára (mint ahogy én éltem a fehér-csipke világomban) folyamatosan tágítsuk. Kísérletezni izgalmas, nem pedig ijesztő!

Ezért úgy döntöttem, hogy olyan anyagot fogok használni, amit bútoron még soha. Az árnyalattal már megbarátkoztam, valahonnan rémlett, hogy a minimális selyemfényű csillogás eleganciát kölcsönöz, a réz csövek ipari hangulata jól passzolt a láda modern, geometrikus formájához, a régi porcelán fogantyú képviselte a múltat.
22051181_1562706297123640_8939460775703244475_o.jpg

Az alsó front panelt festettem tehát le folyékony fémmel, ami a pentart egyik terméke, ez a vörösréz árnyalat, a csomagoláson sima réz néven szerepel, mellette az angol kifejezés: copper. Oldószeres a festék, a terpentines oldószert is vegyétek meg mellé, különben elköszönhettek a használt ecsettől a munka végeztével...

Ő az egyébként, a képet Juditu blogjáról kölcsönöztem hozzá:
csc3709.jpg
Nem akartam az egészet átkenni ezzel, mert olyan, mint a fűszer, kis mértékben sokat dob, de ha túl sok, elveszti a különlegességét.

A külső rész a lakásban már máshol felhasznált szürke árnyalatot kapta végül, hogy passzoljon a már meglevő bútorainkhoz.

A lábak igénybevételnek jobban kitett helyein rozsdafoltok jelentek meg, amiket lecsiszoltam és az egészet újrafestettem.
Feketére.
Hogy mi értelme volt?
Régen talán úgy hagytam volna...azt mondtam volna, hogy nekem tetszik rozsdásan, nem bántom. De már nem itt tartok. Már igényem van arra, hogy ami kikerül a kezemből ne gyorsan készüljön el, hanem szépen, a tőlem telhető legjobb minőségben.
Azt kell mondanom, megérte a befektetett munka, mert gyönyörű lett az új fekete láb. 
Fontosnak éreztem, hogy tisztelettel és alázattal forduljak felé, hiszen alapvetően egy tömegcikkről beszélünk, soha nem a különleges szépségéért szerették, a funkció biztos mindig előrébb került.

Én szerettem volna másmilyen szemmel nézni rá, szerettem volna visszaadni a szépségét, mert van neki...akkor is, ha az elsőre nem volt egyértelmű. A szépség belülről fakad, ahogy mondani szokás, itt is így van. A belső értékei a külsejét is megszépítik.
Ha pedig már a belsőnél tartunk, az makulátlan volt. Csak kitisztítottam és eredeti állapotában hagytam, mert a furnér színe szépen rímelt a copper színhez. A tálcák világosabb natúr fája pedig szépen kiemelkedik ebből a háttérből. Mindezek mellett fontos szempont volt, hogy ezek az amúgy sérülékeny felületek nem sérültek az idők során, mert az esetleges javítást csak átfestéssel tudtam volna orvosolni.
Amikor ide értem a munkával, megnéztem minden irányból és úgy éreztem, hogy valami még hiányzik. Valami, amitől a számomra tökéletes lesz, mert így még mindig "semmilyen" volt kicsit.

Éreztem, hogy a lábai zavarnak, és arra gondoltam, hogy egy manapság nagyon menő festési módot fogok alkalmazni, amikor egy bizonyos magasságban maszkoló szalaggal kitakart részig eltérő színt kap a láb. Ez az úgy nevezett dip, vagyis mártás, mártogatás.
A már korábban használt folyékony fémet választottam, hogy visszaköszönve keretbe foglalja nekem az egészet.
A magasság megállapításához a kifejezetten geometrikus forma iránti tiszteletből az aranymetszés elve alapján kimértem egy kisebb és egy nagyobb egységet.
Az aranymetszés szabálya azt mondja ki, hogy a kisebb rész hossza úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész az egészhez. Ez nagyon leegyszerűsítve -és egyébként nem teljesen pontosan- számszerűsítve úgy fest, ha a teljes hossz "x", akkor a kisebb hossz "0,618x", vagyis ennyit kell felmérni a láb aljától. Mint mondtam, nem teljesen helytálló a számítás, de így gyorsan ki lehet mérni ezt az arányt bútorfestéskor.
(Tapasztalataim szerint ez az elosztás mutat a legjobban.)

21768097_1562703983790538_4013734555780492217_n.jpg

21766295_1562767820450821_3701810934113235152_n.jpg

Tudom, tőlem talán szokatlan ez a kombináció, de ez alapján a nem rövid poszt alapján kicsit talán beleláttatok a fejembe, hogy mit miért teszek és miért úgy, ahogy. Sosem szoktam indokolatlan vagy öncélú megoldásokat alkalmazni, már az egyetemen is erről szólt az élet, ha terveztünk valamit, meg kellett tudnunk védeni bárki előtt, hogy miért épp úgy terveztük meg, ahogy.

Ez nem a szokásos habos-babos fehér és faragott láda, aláírom. De az a stílus már nem a sajátom, és nem érezném őszintének, ha pusztán üzleti megfontolásból olyan maradna az oldal, amilyen egyébként én már nem vagyok.
Úgy hiteles, ha a bennem zajló változásoknak Ti is a tanui vagytok akkor is, ha van, aki emiatt továbbáll.
Mindig is igyekeztem úgy vezetni az oldalt, hogy ne csak a külsőségekre épüljön, hanem a mindezek mögött rejlő belső szempontok, elvek, eszmék számítsanak. Az újrahasznosítás elve, a technikai ismeretek, hogy ha valakinek ez nem is passzol az ízléséhez, mégis találjon számára hasznos tudnivalót nálam.
Nem csak az, és nem csak úgy jó, amit és ahogy én csinálok. De talán akad, akinek elnyeri a tetszését és velem tart az utamon.

A külseje elkészült. 
Mellé tettem egy "szabványos" varródobozt, hogy érzékelhető legyen a mérete, nagyjából egy nagyobb zsámolynak felel meg. Még az is lehet, hogy varrok egy matracot a tetejére és beüzemelem lábtartónak, amikor épp nem varrok.

img_9697.JPG

img_9692.JPG

Nekem nagyon tetszik. Sokat tanultam tőle, magamról is, és arról, hogy néha érdemes elrugaszkodni a megszokottól. Nem számít, hogy mások mit gondolnak, néha próbára kell magunkat tenni, nem mindig a biztonsági játszma a nyerő.

Nekiállhatok berendezni, nyilván lesz arról is fotó...

Ha tetszett az olvasnivaló, az átalakítás, vagy szimpatikus számodra a gondolkodás, amit képviselek, kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot és/vagy gyere a facebookra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg


Csepel 30 újratöltve

Egy régi varrógép átalakítása házilag

Kaptam a nyáron egy kedves ismerősömtől egy régi öntvény varrógépet. Egy Csepel 30-ast.
Ami ezeknek a gépeknek a történetét illeti, annyiban mindenképp fontos a számomra, hogy a magyar ipar egyik kincséről van szó.
1930-ban a(z egyébként csepeli) Weiss Manfréd Acél- és Fémművek kezdte meg a Csepel varrógépek gyártását a német Pfaff cég licensze alapján. A második világháború után az államosított Weiss Manfréd-gyárhoz tartozó Csepeli Varrógépgyárban folytatódott a termelés, ahol a háztartási gépek mellett megkezdték ipari gépek gyártását is. 1951-ben megalapították a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatot, ahol elsősorban bőripari varrógépeket gyártottak. Az 1990-es években azonban hazánkban a varrógépgyártás megszűnt.
Kicsit kutattam a neten, és olyan oldalakba botlottam, hogy fennakadt a szemem...Aki hozzám hasonlóan szereti a varrógépeket, annak például kihagyhatatlan egy varrógép-gyűjtő oldala, amin napokig lehet csemegézni...

De térjünk vissza most erre a gépre.
Sajnos teljesen előtte képet nem csináltam, mert annyira elkapott a gépszíj- hogy stílusos legyek, de egy fehérre mázolt fa alapon pihent a kis drága, egy rácsavarozott elektromos motorral, ami ékszíjjal a kézi hajtáshoz kapcsolódott. Tartozott hozzá vezeték, földeletlen villásdugó és pedál is.
Mivel eddigi "karrierem" során folyton régi gépekkel varrtam, amik mindig a legrosszabbkor hagytak cserben, amikor valamivel időre kellett volna elkészülnöm, kb egy évvel ezelőtt beruháztam egy egyszerű, de új varrógépre. (Ami azóta is remekül fut egyébként.)
Emiatt biztos voltam benne, hogy varrásra nem fogom használni akkor sem, ha valaki súlyos pénzekért hajlandó lenne visszaállítani egy lábbal hajtós verzióra, mert ez a motor és a vezetékezése már nem volt korszerű.

Abban viszont biztos voltam, hogy a külsejét nem változtatom meg, mert fantasztikusan szép, a kidolgozottsága is, a formája is, a fekete színe is a krómozott részekkel. (Sok átfestés volt az életemben, amik közül van már, amit bánok, idővel az ember valahogy "megérik" és tud mérlegelni, hogy meddig etikus elmenni egy-egy régi tárgy külsejének a megváltoztatását illetően.)
Van, aki az ilyen gépeket lefesti és dekupázsolja, valahogy az sem az én terepem.
Szóval egyet tudtam, marad így.

Felrémlettek pinterestes kirándulásaim során látott képek arról, hogy mintha már láttam volna varrógépből készített lámpát...forgattam a fejemben pár hétig, hogy vajon ezt hogyan lehetne megvalósítani és tegnap volt a napja annak, hogy hozzá is fogjunk.

Mindenképp profi hatású és jó minőségű munkát szerettem volna végezni, ami méltó ehhez a szépséghez.

Ami a villanyszerelést illeti, először is ki kellett találnom, hogyan viszem oda a foglalthoz a zsinórt, hogy ne legyen útban, ne látszódjon.
Mindenképp át kellett vezetnem a varrógép testén, ehhez segítségemre volt egy az oldalán levő nagyobb szerelőnyílás, amit egy dísz gombbal rögzítettek és ami mobil. Emellett viszont szép. Ott megnéztem, hogy fest belülről a szerkezet. A különböző karok és csuklók között elfért a zsinór, de nem tudtam, hogy felül hogyan vezessem ki.

Mindenképpen a hajtó kerék felőli oldalra szerettem volna tenni az ernyőt,mert úgy éreztem jónak a súlypont szempontjából.

De nem volt akkora méretű lyuk, amibe a foglalatot masszívan tartó menetes cső befért volna, ezért itt segítségül hívtam Istvánt. Hozott egy mezei fúrógépet és egy fémfúró szárat, 10 mm-est.
Ellenőriztük, hogy biztos nincs-e semmi alkatrész vagy toldás ott, ahol fúrni szeretnénk, mert kellemetlen, ha épp valamilyen másik fémbe fúrunk.

Apránként haladtunk, mert nehezen moccant meg az anyag és nem akartuk leégetni a fúrót sem, de kb tíz perc kitartó és lassú, türelmes fúrással sikerült. Kellett István, hogy teljes testsúlyával rátehénkedjen néha arra a szerszámra..
(Hasonló a folyamat az üveg fúrásához, mert az öntvényeknél is előfordulhat rideg törés, amikor a feszültségtől elpattan az anyag.)

img_9626.JPG

img_9634.JPG

Amikor a fúrás elkészült, akkor odamértem a foglalatot és rátettem az ernyőt. Így derült ki, hogy az egészet meg kell egy kicsit emelni, mert az ernyő beleakadna a hajtókarba.
Emlékeim szerint ezt egy darab krómozott csővel oldották meg az általam látott verziónál, de nekem nem volt ilyesmim otthon. Viszont mivel a cérnát, mint olyat a hangulatban hozzá illő fa spulnival mindenképpen szerettem volna megjelentetni, erre jó lehetőség volt ez a probléma.
Ezáltal két legyet ütöttem egy csapásra.

De ugye a fa orsó belsejében levő lyuk még mindig nem elég széles ahhoz, hogy a foglalatot tartó menetes cső beleférjen, ezért ugyanazzal a fém fúró szárral (sic) kb félig befúrtuk az orsó tengelyét is. 
(NE kézzel fogjátok meg azért fúrás közben, mindenféle szuper fogók vannak ám!:))

Mik azok az elemek, amiket be kell szerezned, mielőtt nekilátsz?

Először is be kell menned a villamos boltba, ha nincsen otthon menetes(nagyon fontos a lámpaernyő rögzítése miatt) foglalatod és kapcsolóval, villásdugóval ellátott vezetéked. Ezek vannak fehérben, feketében, normál foglalatú (E27, ha kérdezik) és mignon (E14) is, ez a Te döntésed, érdemes figyelembe venni, hogy milyen ernyőd van, vagy milyet szeretnél rátenni.

Én a pepcoban anno bevásároltam a kis ernyőkből, mert volt kb 290 ft/db, de azok pl csak mignon foglalathoz jók, mert kicsi az átmérője a rögzítésnek. Erre figyeljetek!
Az IKEA ernyők viszont,  bár jóval drágábbak, egy kis műanyag betéttel mindkét foglalathoz használhatóak.
A foglalat az alábbi, bal oldali képen, elemeire bontva.
Nem bonyolult a bekötése egyébként, a csipke lámpánál már írtam róla, de ha nem vagy elég magabiztos, itt érdemes megint kérni egy (értő) úriember segítségét. Szerintem egyébként a boltban is elmondják egy perc alatt.

Jobb oldalon pedig az a menetes cső, amivel fix és profi lesz a megoldás, mert erre illeszkedik a foglalat. A "cső" mivolta biztosítja, hogy "törésmentesen" jusson a vezeték a foglalatba.

Ezek együttes költsége egyébként olyan 1300 Ft. (nálunk)

img_9638.JPG

img_9628.JPG

Tehát...megvannak az elemek, ideje összeállítani a szerkezetet. Első lépésként fűzzük át a gépen alulról a vezetéket, felül az általunk fúrt lyukon vezessük ki.
Fűzzük fel rá a fa cérnaorsót úgy, hogy a kisebb átmérőjű lyuk legyen alul, felül a nagyobb. Ragasszuk be a menetes csövet az orsóba fúrt nagyobb átmérőbe úgy, hogy 2-3 mm-nyit lógjon csak ki fent.

A fa orsó aljára tegyünk egy kis ragasztót szintén és keressünk egy olyan pozíciót, amikor minden irányból függőlegesen áll, mert a gép teteje eléggé íves.

Én kifejezetten építési ragasztót használok, mert ez egy sűrű, krémes anyag és sziklaszilárdra szárad, valamint tömít is, így nem nehéz vele megtalálni a függőlegest. Azonban nem átlátszóra szárad, ezért tényleg keveset használjatok belőle mindenhol és ahol esetleg túlfut, azt azonnal töröljétek le, mielőtt megkötne!

img_9639.JPG

img_9636.JPGHa mindent jól csináltatok, akkor egy kis kötési idő után van egy fix orsótok, amiben van egy fix menetes cső, kb 2-3 mm-t lóg ki fenn, és a csövön pedig a vezeték lóg túl, értelemszerűen a kétágú végével.

Nagyon fontos az elemek sorrendje, ezért figyeljetek, mert ezek a foglalatok összepattintás után már nem szedhetőek szét, és kárba vész a munka, ha elölről kell kezdeni.

A foglalat alját tekerjétek fel a menetes csőre, hogy fixen álljon. A kétvégű vezetéket kössétek be a megfelelő helyre, és pattintsátok össze a foglalatot. Tegyétek fel a műanyag karikát, amire ül majd az ernyő!
(Én vettem még egy foglalatot csak amiatt, mert külön nem árultak karikát, viszont kellett nekem egy, ami meg felülről szorítja le az ernyőt, megérte azt a kb 250 Ft-ot, hogy tökéletes legyen az eredmény. A foglalatot majd felhasználom máskor.)

A műanyag karikára jöhet az ernyő, utána a fentről szorító karika -ha szeretnétek- és utána a villanykörte.
Dugjátok be, és kapcsoljátok fel!
Kész is!

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ügyeljetek rá, a vezeték soha ne legyen bedugva az összeállítás során, inkább kétszer nézzétek meg, hogy tutira nincs-e áram alatt, mert én egyszer így már majdnem kinyírtam magam.

Vettem egy régi lámpát, kipróbáltam, hogy működik-e, működött. Ott hagytam bedugva. Valamiért a villanykörtét kivettem belőle, de be volt kapcsolva, áram alatt volt az egész. (tudom, tudom...de mentségemre legyen szólva, voltam kb húsz éves, meggondolatlan, és még nem volt gyerekem, hogy tudjam, mire kell nagyon figyelni)
Aztán, amikor pár nappal később kézbe vettem, hogy átvezetékezzem a biztonság kedvéért, egy narancssárga nyelű nagy fiskars ollóval akartam levágni a régi vezetéket és amikor a fémhez értem, gyakorlatilag felrobbant a kezemben az olló. Az éle elég vastag, de kitörött belőle egy másfél centis darab a feszültségtől, természetesen levágta a biztosítékot is a dolog, én meg csak ültem és néztem magam elé, hogy ha most egy fém nyelű olló van a kezemben, már nem élek. Ellenben biztos megkapom a Darwin-díjat...

Nem játék, na...

img_9670.JPG

img_9662.JPG

img_9643.JPG

img_9661.JPG

Alapvetően nem egy bonyolult ügy ez, megfelelő elővigyázatossággal egészen könnyen hihetetlen különleges, értékes dísze lesz az otthonnak egy régi varrógép. Mostanában trend a varrógéplábak használata, de senki nem beszél magukról a gépekről..ezek szegények ebek harmincadján várják jobb sorsukat, ha nem kerültek még a fém lerakóba, így ha ilyenbe akadtok, mentsétek meg! Megérdemlik...

Ha tetszett a bejegyzés és máskor is olvasnál ilyen jellegű átalakításokról is, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

 

TESCO "gazdaságos" karácsonyfadíszből kincs 2.

avagy itt a folytatásos "teleregény" következő része...

Minden műanyag dísz jó valamire, akkor is, ha nagyon nem tetszik a színe, de szép a formája és akkor is, ha a formája sem rejt különösebb szépséget.
Nem is kell túl sok minden hozzá, csak néhány hobbi vegyszer és kezdődhet a munka!
img_9617_1.JPG

Most három különböző fazonú tescos műanyag dísz átalakítását mutatom meg három különböző módon.
Az első ez a fehér/arany/pezsgő színben játszó, tekert csepp forma.

Ehhez a pentartos antikoló festékeket használtam. Ennek a típusú anyagnak a helyes használatáról remek videót találtok egyébként a pentart youtube csatornáján, ITT!
Első lépésben lefestettem az egész díszt "ólom" árnyalatú antikoló festékkel, ami egy -szerintem- nagyon szép kékes-szürke szín. 

img_9452.JPG

img_9453.JPG

Amikor ez megszáradt, akkor ráfestettem közvetlenül egy vékony réteg "fehér" árnyalatút, ugyanebből a festékből. Gumikesztyűt húztam, és mielőtt a fehér réteg megszáradt volna, rácsepegtettem a rendszerhez tartozó oldószerből néhány cseppet és visszatöröltem az ólomról a fehéret.

img_9457.JPG

img_9455.JPG

img_9625.JPGMivel a visszatörlésnél itt-ott túlságosan erősen töröltem, visszajött az ólom színből is és kilátszott a dísz eredeti színe.

Ezt nem akartam, ezért ezeket a foltokat bekentem ragasztóval, és csillámport szórtam rá.
Itt láttam először egyben, hogy a sötétbarnára festett akasztókkal milyen jól mutat, és mennyire illik hozzá a minimálisan mályvás beütésű barna szalag.
Mivel ezek voltak az első darabok, ezeket használtam aztán sorvezetőnek. Azt tudtam, hogy jeges, csillogó hangulatot szeretnék idén, így a szürkékre, ezüstökre, fehérekre esett a választásom.

Aztán következtek a "kisizék", ezek méretben kisebbek, de a formájuk érdekes. Kíváncsi voltam, hogy ha öregítem ezt a nagyon modern formát, abból mi sül ki.
Úgyhogy itt is az volt az első dolgom, hogy lefestettem őket az "ólom" színű antikoló festékkel.
A második lépés azonban az volt, hogy a két fázisú opál repesztőt tettem fel. Ezt használtam az első adag tescos dísz átalakításánál is, amiről még többet olvashatsz ITT.

Minden más -repesztéssel foglalkozó- bejegyzésem elolvashatod, ha IDE kattintasz!

img_9563_2.JPG

img_9562_2.JPG

Miután sikerült a repesztés, aminek egyébként a második fázisát meg lehet gyorsítani hajszárítóval, fehér antikoló viasszal töröltem át az egészet, az ült bele a repedésekbe.

Azonban így is túl egyszerűnek éreztem, valami még hiányzott... Ezért úgy döntöttem, hogy ecsettel felviszek ragasztót a díszek törésvonaláig, és csillámporba mártom a díszt.
Eztán már csak az akasztóját kellett ugyanolyan barnára festenem sima akrillal, mint az előző típusnak és kész.


Az akasztója sima len cérna, amire pénzérmének tűnő fém díszeket kötöttem, hogy csilingeljen, de ez nyilván egyedi ízlés kérdése és bőven elhagyható.
Mivel év közben igyekszem ésszerűen dekorálni, a karácsonyi időszakban nagyon élvezem, hogy jobban lehet halmozni ezeket a részleteket, mert nincsen olyan, hogy "túl sok".

img_9623.JPG

img_9622.JPG

Ez után pedig következhet a legáltalánosabb dísz, a sima gömb. Egy nagy zacskónyit kaptam belőle átalakításra és nagyon élveztem a munkát vele!
Két kivitelben jutottam hozzájuk, fényes és matt felülettel. A mattot csak áttöröltem nedves törlővel, a fényest azonban P400-as, finom csiszolóvászonnal megcsiszoltam, hogy jobban tapadjon rá a festék és a műgyanta minta.

img_9608_1.JPG

img_9583_1.JPG

A rátét elemet szilikon formába öntött műgyanta-rendszerrel készítettem el, ilyen szilikon öntőformákból temérdek minta érhető el már elég sok helyen.

A vegyszert pedig minden szükséges kellék mellékelésével csomagolják, mérőedények, gumikesztyű van a dobozban. A működési elve nagyon egyszerű, a két komponenst AZONOS ARÁNYBAN kell összekeverni jó alaposan. Beleönteni a formába és amikor átlátszatlanná válik, ki is vehető.
Nem olcsó, 1700 Ft, 2x20 ml, egy ilyen díszre tapasztalataim szerint 5 ml-nyi keverék kell, 2.5 ml az egyik, 2.5 ml a másik komponensből. Ez azt jelenti, hogy 8 díszre elég egy doboznyi anyag.

Soknak tűnhet, de 8 olyan dísz lesz belőle, aminek amúgy boltban 1000 Ft körül van darabja alsó hangon.

img_9607.JPGEz kb negyed órát jelent, de nagyban függ a levegő hőmérsékletétől, páratartalmától, stb.
Ha akkor veszitek ki, amikor még nem szilárdult meg teljesen, akkor könnyen formálható, ezért érdemes figyelni és időben kivenni. A teljes megszilárdulás után is visszapuhítható hajszárító segítségével, de hamarabb kihűl és újra felkeményedik.

img_9597.JPG

img_9601.JPG

img_9604_2.JPG

img_9602_1.JPG

Miután megszáradt a ragasztó, ismét az "ólom" színű antikoló festéket vettem elő. Átfestettem az egész gömböt, az akasztó kivételével, beleértve a rátét díszt is, két rétegben.

img_9618.JPG

Amikor megszáradt a második réteg is,ismét a fehér viaszt vettem elő és áttöröltem vele a gömböt. 
Az akasztójára jött a szokásos barna akril, a tövébe egy masni és kész is.
img_9624.JPG

img_9621.JPG

img_9619.JPG

A hangulathoz, amit magamban csak "elvarázsolt erdő"-ként aposztrofálok, nagyon jól passzolnak az érdekes, különleges elemek, amik néha talán váratlanok is. Ezért elővettem, azokat a villanykörtéket is, amiket direkt emiatt gyűjtöttem egész évben és bekentem azokat is ragasztóval, majd csillámba forgattam. 
Vékony dróttal fogom akasztani.

A dekoráció fő elemei pedig, ahogy láthatjátok is, fehérrel bemosott fa és termések tömkelege, ezeket pedig tavaly karácsony után vettem leértékelve. Nem tudtam, hogy ilyen fog kelleni idén, csak sejtettem...

Felmerült néhány olvasóban, hogy mire ennyi anyagot megvesz valaki, igencsak drágára jönnek ki ezek a díszek. 
Elképzelhető, hogy nem olcsó, de ugye ki mire költ, én új ruhák, cipők és sminkek helyett hobbi vegyszereket és szerszámokat veszek, és elsősorban azoknak írok, akik hozzám hasonlóak. A leírásaimban szereplő anyagok mindig pentartos holmik, mert tudatos döntés alapján magyar gyártású terméket magyar tulajdonú cégnél szeretek megvenni. Lojális vagyok feléjük, mert beváltak a holmijaik és figyelnek a felhasználóikra. Az igényeinket és a véleményünket mindig meghallgatják, a fejlesztéseknél pedig direkt kérik.
Amennyíben ez bárkit zavar, úgy sajnálom. Én úgy gondolom, hogy épp azzal lehet nagyobb összeget megtakarítani, ha megosztom az őszinte véleményem az egyes anyagokkal kapcsolatban, így nagyobb az esély,  hogy nem rontja el senki, nem vész kárba a drága alapanyag.

Bízom benne, hogy senki nem olyan mazochista, hogy ellenérzései ellenére mégis olvas, aztán pedig jól felmérgeli magát!

Ha tetszik Nektek ez a stílus, és módszer, ahogy én közlöm a tudásom felétek és szívesen követnétek, hogyan alakul ki végül majd az összkép, akkor tegyétek könyvjelzőbe a blogom, vagy gyertek és kövessetek facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak Benneteket!
Jó böngészést!

alairas_3.jpg

Elkezdődött

Házközpontiról egyedire 1.

Lakást/házat venni mindig szerencsejáték kicsit. Ha az ember a legjobbat feltételezi mindenkiről, akkor főleg. Így történhetett meg velünk is az, ami egyébként rémálmaimban se jöjjön elő a jövőben...

Panelban laktunk, de annak köszönhetően, hogy édesanyám erején felül dolgozott a gyermekeit egyedül nevelve, lehetővé vált, hogy megvásároljon nekünk (kvázi örökségként) egy nagyobb lakást, amikor ő eladta az övét.
Nyilván egy szentendrei lakás árából három is kijönne itt Péten, de így is fantasztikus, amit tett értünk és ezért soha nem lehetek elég hálás neki.

Amikor megvettük a lakást, azt hittük, hogy körültekintően jártunk el, amíg el nem jött az első közös gyűlés ideje a nyolc lakásos társasházban. A házat 1932-ben építették, lassan 100 éves lesz, a múltjáról bővebben már írtam ITT és ITT. A közös gyűlésen sokkoló volt megtudni, hogy mivel a házközponti fűtés jelen állapotában lassan 60 éve üzemel és minden évben egy vödör rozsdát seper ki alóla a karbantartó (ami nyilván hiányzik belőle valahonnan), le kell állítani és minden egyes lakásnak egyedi fűtésre kell átállnia.
Mindent megkérdeztünk, legalábbis azt hittük, mielőtt aláírtuk volna a szerződést, nincsen közös költség tartozása a lakásnak, stb...de azt nem kérdeztük meg, milyen komolyabb beruházás várható a közeljövőben.

Az eladó anyunak magyarázott valamit ködösen arról, hogy kell majd valamilyen felújítás, aminek a díja kb 600 ezer ft, de erről például az adásvételi szerződésben sem esik említés, így nem vettük komolyan eléggé.

Ehhez képest a legkedvezőbb ajánlat, amit végül el is fogadott a lakóközösség, 1.200.000 Ft-ról szólt.

(Gyorsan felhívtam az ügyvédet, hogy ez történt, mit javasol...azt javasolta, hogy egyezzek meg peren kívül az eladóval valamiben, mert perre menni egy élethosszig tartó folyamat.
Ez az ügy azóta folyamatban van, erről ezért most nem írnék többet, majd ha lesz valami eredménye, tanulságképpen másoknak, de inkább térjünk most vissza a fűtés kérdéséhez!)

Egyedi fűtés kialakítása.
Először is kell hozzá egy gázterv, vízterv, elektromos terv. Előbbit nagyon komolyan veszik, és nem is olcsó. Úgy kell elképzelni ezt az egészet, mintha most építkeztünk volna és a csupasz falak elkészültével el kellene kezdeni a csövezést.
A kazán értelemszerűen kondenzációs kazán lesz, amit eddig kizárólag speciálisan kialakított kéménybe lehetett kötni, nekünk szerencsénk volt, hogy egy kis könnyítés révén, mivel felettünk nem lakik senki, ki lehet vezetni közvetlenül az oldalfalra is a kémény helyett.
A kazánhoz kell gáz és elektromosság is, ezeket oda kell vezetni a lakás másik végéből, ahol a gázcsonk pihen.

A kondenzációs kazán lényege, a korábban használatban levő cirkohoz képest, hogy nem csak a gáz elégetésével felszabaduló hőt használja fel, hanem a füstgázban lévő vízgőz hőjét is, ami a hagyományos működési elvű kazánok esetében a kéményen keresztül távozik. A kazánban létrejövő kondenzáció során napi néhány liter kondenzvíz keletkezik, amelyet a csatornába vezetünk, ha kell, speciális szennyvízátemelő segítségével.

Mik az előnyei, hátrányai?

A hagyományos gázkazán használatához képest a magasabb beszerzési árán kívül (egy jó minőségű kondenzációs fali kazán ára 240.000 Ft környékén kezdődik) mást nem nagyon lehet felsorolni, előnye viszont annál több van:

  • az összes kazántípus közül a leghatékonyabban hasznosítja a fűtőanyagot
  • alacsony környezet-, illetve levegőszennyezés
  • hivatalos adatok szerint 15-30 %-kal kevesebb gázt használnak fel egységnyi hőenergia előállításához, de a tapasztalati adatok azt mutatják, hogy egy kondenzációs kazánnal korszerűsített közepes méretű családi háznál akár 40% megtakarítás is elérhető
  • kisebb sugárzási veszteség az alacsony hőmérsékletű üzemelés miatt
  • 8-10%-kal kisebb füstgáz hőveszteség

Tudni kell, hogy a mi lakásunkban a melegvizet is a kazán fogja adni, mint a régi cirko kazánok esetében. A hálózatot, a fűtéshálózatot legalábbis a legegyszerűbb zárt rendszerként elképzelni, nagyon leegyszerűsítve a kazán melegíti a vizet, kimegy a csöveken a fűtőtestbe, ahol lehűl, majd így visszatér a kazánba, ahol újra felmelegszik.
Ha ebben a rendszerben szennyeződés van, akkor az belekerülhet a kazánba. Amíg a szennyeződés minimális, addig van rá mód, hogy egy tisztítóegység segítségével (amilyen a mosógépben a szűrő) ez időnként eltávolításra kerüljön, de fél téglányi szemetet ez az alkatrész nem tud kiszűrni. Eltömődés, károsodás léphet fel, tönkremehet a több százezer forintért vásárolt érzékeny szerkezetünk. És ha a rendszer alapvetően ilyen állapotú, akkor ehhez nem kell sok idő sem.

Miért írtam most ezt le?

Mert kitettem egy képet a facebookos oldalamra, ahol megmutattam, hogy milyen "szép" régi, tagos öntöttvas fűtőtesteket vesznek le. Lapradiátorok kerülnek majd a helyére.
Többetek szerint ez szentségtörés, hiba, vétek és sorolhatnám a vonatkozó kifejezéseket, amiket írtatok.

Valamit meg kell értenetek azonban!
Van olyan, amikor egy tárgy egyszerűen megszolgálja az idejét és vége. Nincsen értelme tovább használni, mert többet árt, mint amennyit esetleg esztétikájában használ.
Ezek az öntöttvas radiátorok 60 évesek. A vas és a víz folyamatos együtthatása köztudottan korrózióval jár.
Egy 10-20 éves fűtőtestnél még van értelme esetleg átmosatni, bár ezeknek olyan súlya van, hogy ember legyen a talpán, aki leveszi, elviszi, majd vissza is hozza, pláne emeletről, de tegyük fel, van ilyen...(nekünk az egyik radiátorunk pl 200 centis volt, helyben kellett szétvágni, hogy meg tudják mozdítani.)

Van olyan, amikor el kell tudni köszönni attól, ami megszolgálta az idejét és el kell engedni. 

Aki ismer, tudja, hogy én nem vagyok az az ember, aki mindent gondolkodás nélkül eldob. De amikor egy olyan bútor kerül a kezembe, amiben több a szúnyom, mint a fa, vagy olyan korhadt, hogy olyan, mint a szivacs, nem akarom megmenteni, mert nem tudom...ilyenek voltak ezek a radiátorok is.

Felrémlett előttem, hogy egyszercsak kilyukad és nem veszem észre. Ázik hetekig a csepegő víz miatt a parketta alatta, amit tényleg nagyon sajnálnék...beázik az alattunk lakó, stbstb...pláne, ha mondjuk épp nem vagyunk itthon egy pár napig.
Tudomásul kell venni, hogy a vas erős anyag, de nem örök életű. Megeszi a rozsda.
Meg kell menteni, amit meg lehet, ezeket nem lehetett.

Lapradiátor.
Igen, nem tartja úgy a hőt, mint az öntöttvas, de sokkal gyorsabban felmelegszik. Gyorsabban le is hűl, de valamit valamiért.
Nem szép, mint a régi. Valóban nem szép, de kell. Ez a "szükséges rossz" esete, mert fűtőtest kell.

Miért nem olyan fazonút választok, mint ami volt?
Mert nem tudom megfizetni. Ez ilyen egyszerű. Az egész lakás kevesebb, mint 10 milliót ér, egy ilyen két méteres, tagos fűtőtest megközelítőleg egymillió forint. EGY DARAB! Ésszerűtlen döntés lenne ennyit rászánni, akárhogy is néz ki a lapradiátor.

Eleve az ablakaink olyan fazonúak, amik alá jól mutatna valamilyen szép, perforált takaró lap, akkor meg teljesen mindegy, hogy mi van mögötte, legalábbis látványra. El lesznek takarva.

Mivel teljesen egyedi lesz a fűtés, így kapunk egy szép kis termosztátot, amivel beállítva a hőmérsékletet az állandó lesz. Nem fogunk fázni. Ezeknél a radiátoroknál biztos jobb lesz a hőhatás, mert ezeknek a feléig volt kb langyos és gondolom eltömődés miatt a másik fele teljesen hideg volt a múlt tél nagy részében.

Mutatnék valamit...

Ez itt például a fürdőben levágott cső, amin jól látszik, mint egy jó kis érelzáródásnál, hogy bizony a belső átmérőnek több, mint a fele már lerakódás.
Ez a fűtőtest bizony szívinfarktust kapott, az alatta levő képen jól látszik egy kőkemény, rozsdás, fémes, iszapos, kikristályosodott "rög", amit a Ti kedvetekért bányásztam ki a csőből.
Mondom, kőkemény. Ezen egy átmosás semmit sem segített volna.

img_9585.JPG

21751705_1579738442049039_8467234328510648890_n.jpg

 

Mindegy, nem akarom túl hosszúra nyújtani, mert nem is lenne értelme, de szíven ütött, hogy azt írtátok, hibát követünk el, hogy kicseréltetjük őket.
Nem vagyok a magam ellensége, és nem akarok rosszat a családomnak. Higgyétek el, elölről-hátulról átbeszéltem, akivel csak tudtam. Felelősen döntöttünk a dologról.

Az, hogy lapradiátor lesz, elsősorban anyagi ok, mert ha rákerestek mennyibe kerül egy tagos radiátor, akkor számotokra is nyilvánvalóvá válik, hogy nem olcsó. Arról nem is beszélve, hogy a tagos öntöttvasnak kinéző lemezradiátorok ezek, tehát már messze nem olyanok, mint a régi öntöttvas darabok. Használtan nem vennék, mert nem tudhatom, mi van benne, újonnan meg egyszerűen ezt a minőséget már nem kapni, éppen emiatt a borzalmasan nehezen kezelhetőség miatt.

Ne haragudjatok, hogy kifakadtam, de a szívemre vettem a dolgot, mert ezzel, hogy volt, aki megkérdőjelezte a döntésem helyességét úgy éreztem, hogy az egész eszmeiségem vesztette el a hitelét a szemében annak, aki szerint ez hiba.
Persze, egy ideális világban, ahol van pénz számolatlan, minden megoldható, de mint mondtam, számolni kellett azzal is, hogy ha egyszer eladjuk ezt a lakást, akkor el tudjuk legalább annyiért adni,amennyiben nekünk volt. Nem akarnék milliókat bukni rajta, mert ha beletenném az új fa nyílászárókat, a tagos radiátorokat mindenhová, a légkondit, a lehúzható szúnyoghálót, akkor az annyi lenne, mint a lakás jelen értéke, és kétlem, hogy valaha bárki megadna itt Péten húszmilliót egy közel száz éves lakásért, amikor azért tökéletes állapotú, szigetelt, tetőcserés családi házat kapni. Persze, ez lenne a tökéletes. De meggondolatlanság lenne. 

Ennyi. Folyt. köv.


2017/18 karácsonyi trendjei, ...

...avagy mit diktál a Frankfurter Messe idén?

A legnagyobb karácsonyi témájú kiállításon, a Christmasworldon, ami amúgy bakancslistás, mert egyszer el kell oda jutnom,minden év januárjában kitalálják a KÖVETKEZŐ év karácsonyi trendjeit, ahogy teszik ezt majd legközelebb 2018. január végén is, Frankfurtban.
Nem gondolom, hogy a trendeket feltétlen követni kell, SŐT...azt meg végképp nem, hogy bárki idegen, trendsetter megmondhatná nekem, hogy a (számomra) legintimebb Ünnepet hogyan kellene megtartanom. Mégis érdekesnek tartom, és meg is nézem minden évben, hogy akkor épp milyennek kellene lennie a dekoromnak, ha annyira up to date akanék lenni, mint amilyen nem vagyok. Elsősorban az érdekel, hogy a megérzéseim, az ösztöneim mennyire súgnak divatos vagy épp elavult ötleteket, vagyis hogy mennyire vagyok trendi.
Közzé tettem tavaly is, és ebből hagyományt szeretnék teremteni itt, a blogon.

Mint mindig, most is négy fő vonal van:

1., Fantáziadús ünnep


Az örömteli pillanatokról szól, melyek során vidám, elegáns, krémes színek keverednek az anyagok és minták színes kavalkádjával.

A fantázia világában van hely bármihez és mindenhez, ami örömet okoz, és boldoggá teszi az embereket. A vidám színpaletta hangsúlyozza ennek az eklektikus gyűjteménynek a játékos jellegét. Comicstrip, Manga, mesehősök és vicces figurák - szürrealista nyomatok kapnak helyet a csipke, a horgolt munka és a hímzés mellett. Ikonikus és stilizált formák, címerek, emblémák és a megszokott szerencse szimbólumok boldogan kísérik a hagyományos népművészeteket.

1473261286595.jpg

2., Értékes kézműves hagyományok

A hibátlan pillanatokért; természetes árnyalatok és kiváló minőségű anyagok nyújtanak keretet a hagyományos kézműves technikák számára.

Ez az időtlen stílus őshonos és hiteles, finom és rusztikus. A hosszú élettartamú, manufaktúrák készítette termékeket használja, melyek elkötelezettséggel készülnek. A mesteri  kézműves szakértelem központi szerepet játszik, és hagyományos módon készített tárgyaik kerülnek a középpontba . Színei: a természetes barnás, kvarcos árnyalatok, a kavicsok, a szürkésbarna, erdei zöld, a mandula és a keksz természetes árnyalatai.

1473261268328.jpg

3., A természet gyengéd érintése

A pihentető pillanatokért: a természet által inspirált stílus, elmosódott színekkel, finom anyagokkal és textúrákkal.

Ez a stílus is a természetből merít, a "jól-lét", a nyugalom és a nyugalom oázisát hozza létre: finom, éteri, pihentető és csendes. Az érzéki légkör egy sor elmosódott színben fejeződik ki. A fényes korall és az arany, a lágy textilek, a pala, a menta, a rózsa és a lime árnyalatai dominálnak.

1473261370064.jpg

4., Az elegáns modern

Az elegáns pillanatokért; erőteljes színek, geometriai formák és kontrasztok

Esztétikus és kifinomult. Ez a formális trend a mindennapok számára különleges eleganciát és fényt kölcsönöz. A klasszikus modernizmusból inspirálódik: merít mindenből a szobrászattól a kinetikus művészetig, az ipari tervezéstől az építészetig. Emlékezetes arányok, kifejező, kompakt, szobrászati ​​és monolitikus formák uralják. A gazdag színpaletta olyan erős színekből áll, mint a lazurit kékje, a malachit, a réz, a Carrara-márvány, az onyx és az arany, erős rubinnal.

1473261934354.jpg

forrás

Vattából készült díszek

avagy így eredhetünk egy régi technika nyomába...

Írtam már korábban a karácsonyfadíszek iránti olthatatlan tudásvágyamról. Az én számomra nagyon érdekes és felettébb inspiráló látni, hogyan alakultak a díszek az emberek történelmével párhuzamosan és hogyan használtak fel maguk körül levő teljesen átlagos dolgokat ( elsősorban a gyapjút/pamutot (vattát), drótot és a krepp papírt), hogy mesés műalkotássá formálják azokat.
Az első bejegyzésem egy magyarországi, ha nem a legnagyobb magyarországi díszgyűjteményről szólt, a második viszont számomra egy fokkal annyiban érdekesebb, hogy az igencsak magas színvonalon elkészített, német eredetű díszekről esik benne szó.
Ebben a bejegyzésben már szerepeltek a vatta alapú díszek, ám csak érintőlegesen.

Tulajdonképpen semmi bonyolultra nem kell gondolni, annyi a lényeg, hogy általában forgástestek készültek ezzel a technikával, egy drót alapra sodorták fel a vattát, majd valamilyen ragasztóval rögzítették.
Készülhet így jégcsap, pólyásbaba, hóember, és tulajdonképpen bármi más is, ami összeállítható hengerekből, kúpokból.

De hogy érthetőbb legyen, miről beszélek, íme néhány csodás darab egy antik kereskedői oldalról:

eba52c57de96e70d4e934e32b0b8ef21.jpg

l_img_0589.jpg

l_img_1381.jpg

l_img_2058.jpg

l_img_2290.jpg

Látszik a képeken, hogy ennél a technikánál aprólékos részletek kimunkálására nem igazán van lehetőség, ezt eleink is már papír arcok és egyéb kiegészítő elemek (szárnyak, egyéb díszek) hozzáadásával érték el, de az én számomra épp ettől olyan érdekesek a darabok!

Előbb-utóbb biztosan neki fogok menni egy ilyen komolyabb ember figurának is, de egyelőre egy könnyebbet választottam, ami régies, akár fazonjából adódóan is, mégis modernizálható, felfrissíthető anélkül, hogy tönkretenném az egészet.
Merthogy tulajdonképpen ez lenne a cél, itt a blogban is, ahogy a Kézzel készített karácsony nevű csoportomban is, kevéssé ismert technikák felkutatása, ezek mai formába öntése, tovább adása, hogy ezáltal is gazdagodhassunk, már ami a szellemi tőkénket illeti.

Nos, vissza a gombához!

Eredetileg is drót vázra készültek ezek a darabok, ezért ettől most sem tértem el, egy szemes szerelőpálcát választottam. Azért ezt, mert eredetileg akasztani szerettem volna a gombám, és az első példány akasztós is lett.

Ez a darab drót megad egy állandó méretet, amihez aztán lehet idomulni a többi darab készítése közben.
Mivel azonban nagyon sima a felszíne, lecsúszna róla a vatta, ezért beragasztottam a festésnél használatos papír maszkolószalaggal és rátekertem, hogy jó szabálytalan alapot adjon, annál fixebb lesz az eredmény.

img_9363.JPG

img_9364.JPG

Miután a papírszalagot feltekertem a szerelőpálcára, jöhet a vatta. Igazság szerint valószínűleg jobb lett volna, ha elmegyek a boltig, és veszek igazi vattagolyót, de nem akartam csak ezért vásárolni, megoldottam máshogy.
Mivel csak arclemosó vattakorongjaim voltak itthon, azokat vettem elő.

img_9366.JPG

img_9365.JPG
Először is ketté választottam őket, nagyjából középen, így lett az eredetihez képest fele olyan vastag korongom, kettő darab. Aztán ezeket is félbetéptem, de ezeket már keresztben és szépen, óvatosan kihúztam ezeket a félköröket nagyjából egyenes csíkra.

A papír maszkoló tetejénél bekentem egy kis pentartos matt dekupázs ragasztóval és elkezdtem ferdén, kb 45 fokban, kis átfedésekkel felekerni a vattacsíkot.

Ahogy tekertem, közben mindig simogattam a ragasztóba mártott ecsettel, de csak nagyon óvatosan. Épp annyira, hogy lesimítsam a kiálló szálakat és formát adjak az egésznek. Ahol kicsit hiányosabb volt, oda téptem egy apró darabot és beillesztettem. 
Kicsit úgy működik a technika, mint a tűnemezelés vagy a papírmasé, amikor épülnek a rétegek, de egyrészt ez haladósabb, másrészt sokkal finomabb, természetesebb lesz a végeredmény.

Addig tettem fel a rétegeket, amíg úgy nem láttam, hogy elég lesz. Aki bizonytalan, keressen egy képet és másolja az első pár darabját, utána már menni fog érzésre is.

Amikor elkészült a szár, egy régi gyertyacsipeszbe fogtam és megvártam, hogy kicsit megszáradjon a dekupázs ragasztó. Amikor úgy véltem, hogy kész, kezdtem a kalap kialakítását.

img_9370.JPG

img_9369.JPG

Ehhez is ugyanazt a vattakorongot használtam, a félbetépett korong felét kicsit kihúzgáltam és igyekeztem kihasználni a korong géppel vágott élét. Ez ugyanis jóval tömörebb és szépen kiadja a kalap szegélyét több rétegben.

Hogy ez jól sikerüljön, ahhoz csak egy dolog kell, de abból rengeteg és az a valami a türelem.
Félig átfedésben illesztgettem egymás után a rétegeket, mintha dekupázsolnék, lekentem az illesztés alatt, majd áthúztam a ráillesztett darabot is a deku ragasztóval óvatosan.

img_9375.JPG

img_9371.JPG

Nem muszáj a kalapnak olyan "kövérnek" lennie, mert a kis aranyos, slank fazonú gombácskák is nagyon természetesek.

Mikor úgy éreztem, tetszik a kalap formája, akkor hagytam megint néhány órát száradni, hogy jobban bírja a strapát, ami következik.
A fő probléma ugyanis az, hogy a géppel vágott vattakorong széleket nem lehet olyan szépen eldolgozni, mint a tépett széleket. Emiatt ezzel meg se próbálkozz, el fogjuk fedni.

(Mivel a gombák lemezkéi nem koncentrikusan állnak természetes mivoltukban, hanem sugárirányban, így ez a látvány nagyon zavaró lehet és igencsak természetellenes volt a számomra. Ezért találtam ki, hogy újabb réteget építek rá.)

Ehhez pedig ugyanúgy a félkör alakú vattát használtam, ám ezúttal a gépi vágású peremét a kalap pereméhez illesztettem és lassan, óvatosan összedolgoztam az élét szintén az ecsettel simogatva. Hogy mekkora darabokat tépsz, milyen íveket alakítasz ki belőle és azokat hogyan tudod a legjobban kihasználni, ez úgyis adja majd magát ment közben, ahogy tapasztalod a folyamatot, ez a megoldás sem kőbe vésett, ahogy én csináltam.
img_9376.JPGimg_9377.JPG

img_9378.JPG

img_9380.JPG

 Arra érdemes ügyelni, hogy a kalap és a szár találkozását erősre alakítsd, különben szegény teremtés könnyen elveszítheti a fejét, ennyi munka utána marha idegesítő lenne...Érdemes, ha nagyon mozog, akár 2-3 vékony réteget is felrakni csak az illesztés helyére körben.

Olvasva a leírást és látva a képeket mindenki számára lejön szerintem, hogy ez nem az a technika, amivel százszámra lehet gyártani a díszeket, mert igencsak pepecselős, de nekem annyira megtetszett, hogy muszáj volt kipróbálnom -és biztos, hogy nem ez a darab lesz az utolsó.

Amikor megvan a nyers alap, akkor érdemes egy éjszakán át hagyni száradni és keményedni ismét, mielőtt lefestenénk. Legalább kipihenheted magad, mert ha jól sejtem, mire ide elértünk, elfáradtál...

Másnap reggel kezdődhet a festés.
Nem nagyon variáltam, azokat a festékeket használtam, amik voltak itthon, márkától, típustól is függetlenül kevertem őket. Mindegyik vizes bázisú, így nem volt velük gond.
Fontos, hogy ne adj vizet a festékekhez akkor sem, ha sűrűek, mert az alap nem bírja a nedvességet a lakkozás ellenére se igazán. Minél töményebb a festék, annál jobb!

Először is kell egy világos és egy sötét szürke a kalap megfestéséhez, valamint egy lapos ecset, aminek egyenes a széle, nem az az íves, macskanyelv fazon.
Kezdésképp világosszürkével kell lekenni az egész kalapot, kívülről, a pereméig. Mielőtt megszáradna (!!!), az ecsetet akár kimosás nélkül is épp, hogy bele kell mártani a sötétebb szürkébe és a peremhez illesztve felfelé elhúzni. Ez fogja kiadni azt az átmenetet, amire nekünk szükségünk van és ezért fontos, hogy ne száradjon meg a világosszürke, mert sokkal könnyebb a színeket így összedolgozni.

img_9387.JPG

img_9385.JPG

Nem kell félni, hogy nem sikerül, a festés tipikusan olyan dolog, amit nem lehet elrontani, mert folyamatosan alakítható, ha végképp nem tetszik, akkor fesd le pirosra és legyenek rajta pöttyök.

img_9392.JPG

img_9389.JPG

Amikor a kalap kész, akkor szükség lesz egy krémfehér és egy bézsesebb színre a szár kifestéséhez. Itt is az első lépés az, hogy a krémfehérrel a kalap alját és a szárat teljes egészében ki kell festeni, ügyelni a peremnél a szürkére, hogy ne menj rá.
Ha ez megvan, akkor a sötétebb színnel a kalap és a szár találkozásánál kezdve a kalapnál már leírt módon átmenetet érdemes képezni a kalap pereme és a gomba töve felé is. Ez egyfajta optikai hatás, árnyékolás.
Nem baj, ha az alja teljesen fehér marad, mert a valódi gombák földben levő része is fehér, de legalábbis jelentősen világosabb a száruknál.

Az, hogy hogyan fog mutatni, ha kész, jól látszik ezeken a korábban készült példányokon:

img_9348.JPG

img_9352.JPG

Ezeken látszik az is, hogy teljesen más a forma, mégis természetes a hatás, úgyhogy a formától sem kell félni ám!
Meg úgy egyáltalán semmitől, csak neki kell állni és menni fog!

Amikor megvan az árnyékolás, jöhetnek az utolsó ecsetvonások és kész!

img_9394.JPGimg_9395.JPG

Mivel élethű megoldásra törekszünk, még van egy picike dolgunk! A gombák lemezei ugyanis a már fent említett módon nem koncentrikusan helyezkednek el, hanem sugár irányban.

Azonban mivel már lefedtük és le is festettük a kalapok alsó részét, most egy nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsettel egy sötétbarna színnel vékony, finom kis fonalakat húzunk a gomba tövétől majdnem a perem széléig, de az sem baj, ha teljesen kifut addig. Így a gomba alsó része is tökéletesen élethű lesz.

Végül pedig újra a formálásnál használt dekupázsragasztó jön, mert ez átlátszóra és mattra szárad, bekenjük a gomba kalapját fentről lefelé átmenetesen a ragasztó lakkal és mielőtt megszáradna, beleszórjuk az áttetsző csillámport.
Ettől lesz végül olyan kőporos-régies hatása, ami a fő célom volt, amikor nekiláttam.
img_9400.JPGA tövéhez, aminek a megfogatása ugye történhet akár régi gyertyacsipesszel (de ha a lógós verzió készül el, akkor is megteheted) érdemes a még élethűbb hatás kedvéért egy kis szárított mohát rögzíteni.
Így tényleg olyan lesz, mintha most szedted volna fel a jó puha mohaágyról.

Ha eddig eljutottál, akkor most van egy nagyon cuki gombád, akit igazán szeretsz.
És az is lehet, hogy annyira meg fog tetszeni, hogy sorra fogod őket készíteni, de fontos, hogy tudd, egy régi, autentikus technikát használsz, ami nem túl elterjedt és igazi, míves megoldás.
Legyél büszke rá!

Ha maradna kérdés, akkor várom a facebookon, ha tetszett az ötlet, és kipróbáltad, akkor pedig kérlek, mutasd majd meg nekünk is az eredményt, hogy minél többen kedvet kapjanak ennek a tündéri gombának az elkészítéséhez!
Jó munkát kívánok!
alairas_3.jpg

Az ódon kredenc új élete

Pentart "TÖRTFEHÉR" és "MANDULA" dekor paint + "TÖLGY" és "TRANSZPARENS" befejező viasz

 

Anya csak egy van.
Anyáék építkeztek és kicsit kibővítették az aprócska nyaralót, ám ahogy ez lenni szokott, a munka évekig elhúzódott. Hamarosan a célegyenesbe érnek és eljött az ideje annak, hogy sorra kerülhessenek  bútorok is.

Míg korábban egy kopott ónémet asztal állt az étkezőben, nem olyan rég egy rokon segítségével elkészült ez a hatalmas, nyers fenyő étkezőasztal. Kezeletlen, nagyon kényes darab.

Az ónémet kikerül a télikertbe, ezért őt is kezelésbe vettem a  (felnőtteknek szóló) "mami-tábor" elején, de már akkor is erre az étkezőre melegítettem, mert tudtam, hogy ez lesz a nagyobb falat.

Amikor megérkeztünk, így festett a helyiség:


img_9238.JPGimg_9241.JPGKivittem az asztalt a télikertbe, pontosabban a leendő télikertbe, hogy nyugodtan tudjak vele dolgozni. 

Először lekezeltem az asztallapot a tölgy színű befejező viasszal, de minden kifröccsent vízcsepp meglátszott rajta, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy vissza kell csiszolni az egészet és frissiben gyorsan leviaszolni, mielőtt újra valami nedvesség éri.

img_9247.JPG

img_9243.JPG

Látszik a képeken, hogy a kis foltok mind olyan korábbi vízfoltok, tányérok alja stb, amik a világos fán nem is látszottak. Iszonyú kényes volt így meztelenül.


Az alábbi képeken azért már szembe tűnő, hogy mennyivel szebb, amikor ezek a foltok nincsenek rajta.

img_9255.JPG

img_9253.JPG

Javaslom, ha ilyesmi tervetek van, hogy asztallapot viaszoltok, ami még nem volt kezelve, kezdjétek a csiszolással, mert a frissen viaszolt fát csiszolni halál...zabálja a csiszolóvásznat...Na, de nem baj, ez volt a "tanulópénz". Megint.

A lábakat törtfehér színű dekor painttel festettem, két rétegben, majd visszacsiszoltam először 120-as, majd 400-as papírral és átlátszó befejező viaszt dolgoztam bele.

198d70005.jpg

Miután az asztal elkészült, elővettünk egy régi széket, amiről már évekkel ezelőtt leszedte anyu a festéket, hogy majd átfesti. István lecsiszolta nekem, amíg az asztalt kenegettem és krémfehér színű dekor paintet kapott, valamint szintén átlátszó viaszt.

(Ez amúgy az elmúlt pár napra végig jellemző volt, a másik felem minden koszolós előkészítő munkát elvégzett, mindent lecsiszolt és leszerelt, hogy nekem már csak festeni kelljen és ezért baromi hálás vagyok neki!)

Miután megszáradt az asztallap, vizes bázisú dekor paint lakkot is kapott két rétegben, mert amíg kicsik a gyerekek, folyton kiborul valami. Ezt le lehet majd csiszolni, amikor felnőnek, ha nem tetszik, de most még jóval praktikusabb, mint a viasz.
198d70004.jpgA háttérben látszódó harmónium a nappaliba került, a mellette halomban álló fa lapok, amikből a lépcső borítása lesz, kikerült egyelőre a télikertbe, védett helyre.

Jöhetett a legnagyobb falat, a kredenc.
Anyuék már hosszú évek óta tudták, hogy ez a darab fog ide kerülni, ezért gombhoz tervezték a kabátot, épp az a méret a fal mélyedés, ami kell, épp az a szélesség, ami kényelmes még.
Viszont borzalmas állapotba volt szegényem. Rossz volt ránézni, pedig már letakarított állapotban került ide.
198d70006.jpg
A zsanérok, zárak beálltak, azokat a fiúk kiszedték és nem is csiszológéppel mentek neki szegénynek, hanem flex-szel.
Teljesen a fáig vissza kellett szedni a milliméteres zsír és kosz miatt.

img_9297.JPG

img_9259.JPGA színében megegyeztük előre, a törtfehér dekor paint került elő itt is. Két réteget kapott az alsó rész kívül-belül, a "munkalap" pedig "tölgy" színű befejező viaszt.

Aztán a felső részt kicsit megvariáltam, mert annak a belső részét mandula színű dekor painttel festettem. Annál az egyszerű oknál fogva hogy a sötétebb háttér jobban kiemeli a fehér porcelánok szépségét.

img_9286_1.JPG

img_9287.JPG

Az ajtók belsejét vintage bézs árnyalatú dekor painttel festettem, hogy attól is csak izgalmasabb legyen. Ezek mind leheletnyi különbségek, de mindegyiktől érdekesebb lesz a bútor.

Az alább jobb oldalon levő képen látszik igazán, milyen picike különbségekről van szó. A szék krémfehér dekor paint, az ajtó felette törtfehér dekor paint.
A bal oldali képen pedig a vintage bézs látszik.

img_9290.JPG

img_9261.JPG

Mivel szerettem volna már aznap beállítani a helyére a szekrényt, elég rosszul érintett, hogy épp megérkezett a hidegfront, úgyhogy gyorsan tető alá menekítettük szegényt, csiszolás és egyéb végső felületkezelés híján.

img_9302_1.JPG

img_9308_1.JPG

Másnap jött el a csiszolás és a viaszolás ideje, ehhez megint először 120-as, aztán pedig 400-as papírt használtam, végül pedig transzparens viaszt vittem fel mindenhová. Az éleket csak minimálisan csiszoltam meg, nem akartam nagyon drasztikus kopottságot, inkább az elegáns külső elérése volt a cél.

Felkerültek a Svédországból hozott fogantyúk és az egész kezdett nagyon szépen formát ölteni.

img_9312.JPG

img_9311.JPG

Amikor az alsó rész készen lett, rögtön be kellett vinnünk, látni akartam, hogy mutat. Mivel a rengeteg apróság, lakástextil még a költözés óta dobozokban volt és a dobozhalom a mennyezetig ért, üdítő élmény volt 3-4 hatalmas darabot kiüríteni és felpakolni az új helyére a benne levő kincseket.

img_9321.JPG

img_9314.JPG

 Mivel az ajtók régi zsanérjai nem működtek és augusztus huszadika volt, új zsanérok híján az ajtók lemaradtak a következő körig, de ez talán nem is olyan nagy baj. Praktikus okokból jó, ha fenn vannak, nem koszolódik úgy a holmi, de a látvány is szép...valamit valamiért...

img_9320.JPG

img_9317.JPG

Anyu ízlését dícséri a csodálatos gyűjtemény, ami a polcokra került, ezek mind ócskapiacos, bolhapiacos kincsek, nem is gondolná az ember, mikhez lehetett pár éve fillérekért jutni, amikor még nem volt ekkora divat a kincsvadászat...

Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezeknek a java része svéd ócskapiacos szerzemény, de ott is ugyanolyan tendencia, mint itthon, hogy egyre kevesebb a szuper dolog, és ami van, az is drámaian megdrágult.

Mindenesetre az elmúlt pár nap munkáit végignézve óriási elégedettséget és örömöt érzek, mert azt szerettem volna, hogy anyukám azt érezze, végre előrébb lépett. Hogy ne mindig csak a port és a koszt lássa az új otthonukból, hanem elkezdhesse élvezni is azt. Ma reggel már egészen más volt a hangulat, amikor leültünk reggelizni:

Anyukámtól nagyon sok segítséget kapunk, minden formában. Minden erején felül adott mindent, amit csak tudott, mióta az eszemet tudom.

Emlékszem, hogy milyen csodát művelt a semmiből, amikor egyedül nevelt minket és arra is, hogy mennyit dolgozott, hány állásban, hány hétvégén vagy ünnepnapon. Nem tudtam eddig meghálálni ezt, mert nem tudtam, mi lenne a módja. Most végre, ez alatt az öt nap alatt rákaptam az ízére, és már tudom, hogyan tudok valami kis töredéket visszaadni.

Biztos, hogy nem fogok megállni, vár még rám pár grandiózus feladat, de bátran állok elébe, mert tudom, hogy mindegyik sikerülni fog.
Nagyon inspiráló volt anyunak dolgozni, kicsit a saját dolgaimmal való munkához is megjött a kedvem, pedig azt igencsak reménytelennek látom sokszor.

Két nagyobb projekten már túl vagyok egy ideje, az egyik legutóbbi a nappaliban levő bárszekrény átalakítása volt, és a blogon nagyon sok poszt foglalkozik ezzel a témával.
Az ÁTALAKÍTÁS címkével jelölt bejegyzéseket érdemes áttanulmányoznod, ha ilyesmibe tervezel belevágni!

Határtalan motivált vagyok most, alig várom, hogy hazaérjünk és nekivághassak az amúgy nálunk is nagyon rég függőben levő feladatoknak, azonban ezek előtt még lesz egy nagy koszolás, hamarosan (pár héten belül) kezdődik a központi fűtésről egyedi fűtésre való átállás..

Garantáltan izgalmas bejegyzések jönnek, amint ez lezajlik, mert már másfél éve erre várunk, ezért nem csináltunk meg eddig olyan alapvető dolgokat mint a konyha...

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy/és gyere a facebookos oldalamra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

Van egy kopott ónémet asztalod? Így hozd rendbe! (Ónémet asztal átfestése)

Pentart "törtfehér" dekor paint + "tölgy" és átlátszó befejező viasz

A régi (nem antik) bútorok közül a leginkább ideális alanyok a házi átalakításhoz -szerintem- az ónémet bútorok. Ezek a darabok tömör fából készültek, jellemzően nem furnérozottak, az igazán régi és eredeti darabok ráadásul tölgyből készültek, azért ilyen baromi nehezek. Az "utángyártott" példányok már fenyőből készültek, ezeket általában flóderezéssel festették keményfa hatásúra.

Ennek az asztalnak eredetileg nyitható lapja volt valamikor, ám egy ideje már ezzel a lappal üzemelt. Ez egy teljesen mezei fenyő asztallap, ami egy ideje már le volt csiszolva, így várta a folytatást.


img_9202_1.JPGimg_9199.JPG Eltartott egy ideig, amíg eljutottam odáig, hogy kipróbálhassam azt az anyagot amit erre szántunk, de a napokban végre sikerült mindent úgy intézni, hogy sikerüljön.
A Pentart kínálatában szemeztem már egy ideje ezzel a tölgy színű befejező viasszal, most végre lehetőségem nyílt élesben is bevetni.
img_9200_1.JPGimg_9201_1.JPG

Ezzel a viasszal egy lépésben érhető el ez a fajta patinás, öreg fa hatás, miközben ápolja is az anyagot és víztaszítóvá (nem vízhatlanná) teszi. (Kültérre nem ajánlom magában...)

Az már tuti volt, hogy az asztallap így tökéletes lesz.

Az alsó részére a dekor paint "törtfehér" elnevezésű árnyalatát tettem fel egy rétegben az egyik oldalra, próbaképp. Nem csiszoltam, mert nem volt rajta előtte festék, csak pác, ha jól sejtem -mert nem lakk volt, az biztos.
Csiszolni vagy akkor szoktam, ha nagyon vastag az előző pár réteg festék, amit hőlégfúvóval leszedek nagyjából, vagy ha nagyon koszos, penészes, stb a fa alap. Ebben az esetben egyik sem állt fenn szerencsére, azonban még nem nyugodhattam meg.

img_9203.JPG

img_9210.JPGAhogy sejtettem, az első rétegen átütöttek a foltok. Látszik a képen is, hogy az a csepp alakú mintázat, ami az előző felületen volt, egy az egyben megjelent a festéken is.
Teljesen besárgult az egész. Szükség volt hát az alapozásra, amire egyébként számítottam, de mégis bíztam benne, hogy megúszhatom.

img_9211.JPG

img_9212_1.JPG

Ezek a foltok általában a tanninok miatt alakulnak ki, amik magyarul a fában levő csersavak. A tannin kifejezés a tölgyfa ófelnémet (tanna) nevéből ered, utalva az anyag eredetére. A csersav levegőn megsárgul, vízben pedig igen jól oldódik, ezért ezekbe a vízbázisú festékekbe is könnyen visszaoldódik.
Ez ellen nem segít az sem, ha újabb réteget teszünk fel, rövid időn belül azon is át fog ütni.

Nincs is idegesítőbb, mint amikor a drága festék és a drága időnk kárba vész,mert megjelennek ezek a foltok. 

Két dolgot tudnék javasolni ellenük. A dekor paint alá kapható az üzletekben alapozó (primer) ami egy tej színű és állagú anyag, megszáradva átlátszóvá válik és kicsit ragacsos, tapadóhídként jól funkcionál, és megköti ezeket a csersavakat.

Így néz ki egyébként:

img_2502-aw.jpg

Alternatív (lassabb, büdösebb, drágább) megoldás, ha nincsen épp ilyen alapozó a közelben, akkor bármilyen oldószeres (!!!) lakk megteszi, vízbázisú a vízben oldhatóság miatt nem!
Azonban tudjuk, hogy az oldószeres holmik jóval lassabban száradnak és szörnyen átható a szaguk.

A másik előnye az alapozásnak a tanninokon felül, hogy sokkal kevesebb festék elég, és a színe is sokkal szebb és mélyebb lesz, mert nem fog áttűnni a sötét alap.

Végigkentem tehát egy ecsettel az egész asztalt, ügyelve rá, hogy mindenhol befedje az alapozó, mérges lettem volna, ha mégis megjelenik valahol  sárgaság.

Az ónémet bútorokon kívül egyébként a másik tökéletes alany átalakításhoz a bonanza bútorcsalád, na ők tudnak még hasonlót produkálni (és szoktak is).

img_9219.JPG

img_9213.JPG

A feje tetejére is állítottam menet közben, hogy kicsit alaposabban be tudjam festegetni ezt a rengeteg esztergált tagozatot, elég nagy türelemjáték, a folyamathoz nagy segítséget jelent egy kis hokedli...Azon üldögélve jobban kézre esik a munka.

img_9232.JPG

img_9237.JPG

img_9235_1.JPG

img_9236.JPG

Miután a festés megtörtént két rétegben, hagytam száradni kicsit, mielőtt elkezdtem volna csiszolni.

A dekor paintek hiába néznek ki úgy egy réteg után is néha, mintha tökéletesen fednének, nem érdemes elspórolni a második réteget, A viasz felkerültével ugyanis átlátszóbbá válik a réteg és átüthet az alap, főleg, ha sötét. Két rétegnél ez nem fordul elő.

Azt szoktam mondani, hogy egy bútor lefestésénél a munkának csak a harmada van elvégezve akkor, amikor a festék már üzembiztosa fenn van a felületen. Ugyanekkora munka a visszacsiszolás és még egyszer ennyi a viaszolás, ha alapos munkát akarunk végezni.

A dekor paint olyan festék, ami testes, "vastag", direkt a shabby kopottas bútoraihoz lett kifejlesztve, ezért mindenképp javasolt az átcsiszolás. P120-as vagy még kisebb szemű, még finomabb papír ajánlott, én P400-assal dolgoztam, hogy még véletlenül se szedjek le túl sok festéket sehonnan..

Ott csiszoltam le, ahol amúgy is kopott volna, éleken, kiugró részeken.

A viaszolást pedig egy tiszta ronggyal és az átlátszó viasszal végeztem, érdemes kicsit kint hagyni a napon a viaszt, hogy könnyebben bedolgozható, eloszlatható legyen.

img_9252.JPG

img_9273.JPG

Előszedtük az alul levő díszt is, az is kapott alapozót természetesen és festéket is, ugyanígy a fiókok. A fiókra a régi fém lifegős fogantyú helyett egy szintén ónémet fiókról származó porcelán gomb került. Sokkal diszkrétebb, jobban passzol. Nem kérkedik, egyszerűen szép.

Így alakul át egy kopott, régi bútor valami újjá, valami frissé, mégis klasszikus szépséggé.


Ha tetszett az eredmény, tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó munkát!
alairas_3.jpg

Fésülködő asztal Pannikának

Lignocolor "CREAM", "TERRACOTTA", "SHADES" és "GOLD" + transzparens viasz

Nagyjából egy másfél éve vettem egy fésülködő asztalt, akkor is már Pannikának szántam. Sötétre volt pácolva, egyszerű a formája, így igazából kis szürke egérként éldegélt itt nálunk azóta. Mivel nem túl régi és nem is túl különleges, biztos voltam benne, hogy le fogom festeni.

img_9023.JPG

img_9024.JPG

Mindenképpen valami olyan színt szerettem volna, mint amilyen a fal, ami előtt áll, hogy szépem belesimuljon a háttérbe. Áll mellette egy különleges szekrény, az úgyis elviszi a figyelmet, ez a szegényke pedig ha nem lett különleges, legalább hadd legyen elegáns.

Kikevertem lignocolor "CREAM" "TERRACOTTA" és "SHADES" árnyalatokból egy nagyon szép, piszkos rózsaszínt, és mellé próbáltam a "GOLD" árnyalatot, mert azt tudtam, hogy a fogantyúkat is fel szeretném frissíteni.

img_9025.JPG

img_9026.JPGAmikor saját keverésű színnel festek, mindig az a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz elég a kikevert mennyiség, ezért nagyon vékony rétegekben haladtam, hogy lássam, jut-e mindenhová és szerencsére jutott. Még egy kicsit el is tudtam tenni belőle, amivel majd javítani lehet később. Felcímkézve elraktam egy befőttes üvegbe.

img_9027.JPG

img_9028.JPG

Amikor elkészült a festés, kicsit megcsiszolgattam az éleket és átlátszó viaszt tettem rá. Ebben a hőségben szemernyi gondot sem okozott a viasz eloszlatása, úgy olvadt, hogy öröm volt nézni...

img_9034.JPG

img_9040.JPG

A viaszolás után lefestettem a fogantyúkat is, hogy passzoljanak a tükröt tartó csavarokhoz. Nagyon jól passzol a rózsaszínes árnyalathoz ez az arany.

img_9035_1.JPG

img_9037_1.JPG

img_9031.JPG

img_9032.JPG

 Miután elkészült teljesen, kicsit rendezgettem a környékét és rájöttem, hogy az ágy mindennél jobban kívánja az átfestést, úgyhogy azzal folytatódik a projekt!:) Az íróasztalokkal még ráérünk, mert Anna nem megy iskolába idén, de jövőre újabb ráncfelvarrásra ad majd ez okot szerencsére.

Nagyon élveztem a munkát a nagy meleg ellenére is és sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ezek a dolgok, amiket Annának elkészítek az ő vágyai vagy az enyémek igazából? Bár végül abban maradtam magammal, hogy amíg a kettő ugyanaz, addig nem lehet baj.

Ha tetszett ez az átalakítás és szeretnéd megnézni, milyen lesz az ágy, tedd a könyvjelzők közé a blogom vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak! 
alairas_3.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;