by bardoczeva

PURE DESIGN

Alkotó Energia tábor Pakson 2017

...szubjektív élménybeszámoló...

2017. június 25. - bardoczeva

Vannak az életben a Nagy Elsők. Első  legjobb barát, első szerelem, első csók, ilyesmik, amiket az ember nem felejt el, amíg él.Ez is egy ilyen Első volt most nekem. Az Első Tábor.

Azt hiszem minden résztvevő és közreműködő nevében mondhatom, hogy luxus körülmények között tölthettünk el négy napot Pakson, az Erzsébet Nagy Szállodában.
Ésszel fel nem fogható, mennyi munka és anyagi ráfordítás árán újították fel ezt az épületet,a munkát a szálloda műemléki jellegénél fogva nagyon komolyan is vették, ez minden lépésnél látszik.


paksszallo.jpg

letoltes_1.jpg

paks_szalloda_0007_rh_405.jpg

Mi, akik ott voltunk, minden pillanatban azt érezhettük, hogy királyként/királynőként bánnak velünk, mert teljes ellátás és valami hihetetlen magas színvonalú konyha állt a rendelkezésünkre, arról nem is beszélve, hogy egy földre szállt angyal segítette mindenki minden lépését, bármire szükségünk volt, azonnal elintézte.

Különteremben ebédeltünk és vacsoráztunk, méghozzá ebben itt:

8_116.jpg

A reggelit a reggelizőben fogyasztottuk a többi szállóvendéggel, a teraszon kávé, a lobbyban magazinok, napilapok, a szobában és az egész szállodában légkondi, wifi, az étkezésekhez a legjobb borok, mérhetetlen üdítő és ásványvíz, és még felsorolni is sok, hogy mi minden...

A szobák előtti folyosó:

Foyer #folyosó #foyer #design #interiordesign #hotel #modern

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A szobánk pedig egészen pontosan így festett:

411643.jpg

A táborban minden szobába két lakót párosítottak össze a szervezők, az első nap két vadidegen került össze, és a tábor végén két barátnő/barát búcsúzott el egymástól. Különös alapossággal tervezték meg, hogy ki kivel fog lakni, figyelembe véve kort, érdeklődési kört, célokat, személyiséget (amennyire a motivációs levél alapján erre következtetni lehet). Úgy hiszem, hogy ez igazán jól sikerült.

A csapat viszonylag gyorsan összekovácsolódott, az első, ismerkedő vacsora néhány órával az érkezés után már remekül sikerült.

ivanyikriszti.jpgMiután leültünk az asztalokhoz, a vacsorát Dr. Kovács Antal, az atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontjának kommunikációs igazgatója és Iványi Krisztina, az én kommunikációs géniusz barátnőm köszöntő beszéde nyitotta meg. 
Krisztina "gyermeke" ez a pályázat és minden egyes aspektusa, ahogy az album, úgy a tábor is, ha Ő nincsen, ez az egész most nincsen.

Számomra óriási büszkeség, hogy barátomnak nevezhetem, mert elképesztően karakán, profi, a Hivatása iránti alázattal, a Munkatársai iránti tisztelettel, és ezeket a szavakat nem véletlenül kezdtem nagy betűvel.
Ő volt az, aki jobbkezével, Thuróczy Zsuzsival karba öltve -akit korábban Angyalként aposztrofáltam, minden túlzás nélkül- gondunkat viselte, aki kézben tartott mindent, vezetett minket előre az általa megálmodott, fantasztikus úton ezen a héten.

Talán észrevettétek, elég végletes és nagy szavakat használok, de erre, ami csodát mi itt megtapasztalhattunk, ezek illenek.

Az első este még nagyon szolidan zajlott, mindenki fáradt volt a hosszú utazástól, volt, aki Debrecenből érkezett tömegközlekedéssel, ezért viszonylag hamar nyugovóra tért a társaság, hogy másnap reggel Misurda Ágnes (alias CHAMEELEON DESIGN) előkészítő előadásával kezdődjön meg a tanulás.

19396923_1467792839948320_5840625013796005934_n.jpg
Ágika az ismerkedési vacsora egyik feledhetetlen momentumaként egyszercsak hátrafordult a lányok felé az asztalnál ülve és felhívta a figyelmüket rá, hogy attól még, hogy csiszolásról, tapaszolásról, fűrészelésről lesz szó, lesz szíves mindenki csinosan megjelenni, mert senkit nem akar meglátni kitérdelt mackóban.
Bevallom, én eleddig soha nem találkoztam Vele személyesen, így én sem tudtam, hogy most ezt komolyan mondta, vagy szórakozott.

Aztán megismertük Őt és rájöttünk mind.

Másnap reggel megjelent 15 centis sarkakon, kisszoknyában, maga után egy vintage Louis Vuitton utazóláda méretű bőröndöt húzva, amiből szépen kipakolta az asztalra a rezgőcsiszolót, a zsíroldót, kromofágot és mindent, amiről soha nem gondolnád, hogy egy LV bőrönből elő lehet venni. Azt hiszem, ez mindenkiben erősen megmaradt.

Remek hangulatú délelőtt után következett az első gyakorlat, ahol a csapat ketté oszlott és a továbbiakban vetésforgóban dolgoztak. Két és fél órát töltöttek az egyik gyakorlati helyen Kmetyó Lászlóné Krisztinával és a Lignocolor krétafestékekkel,

Tökéletes körülmények, tökéletes alapanyagok #lignocolor #lignocolorhungary #vintagevelem #chairs #székek #krétafesték #chalkpaint

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

két és fél órát pedig Szendrődi Enikővel és az Annie Sloan krétafestékkel:

Annie Sloan nyomdokaiban #anniesloan #workinprogress #chalkpaint #krétafesték

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A két forgalmazó egymástól néhány méterre, tökéletesen együttműködve, egymást segítve dolgozott a résztvevőkkel, akik ezáltal kellő tapasztalatot és megfelelő összehasonlítási alapot kaptak, hogy a jövőben biztosabb kézzel tudják kiválasztani a személyiségükhöz legjobban illő anyagokat.
Nagyon szoros volt a program, amikor egy nagyjából négy órás munka két és fél órába sűrítve vár és mindez duplán, akkor estére nem csoda, hogy mindenki kipurcan.
Az elkészült két kisszéket pedig nyilván mindenki hazavihette.

A szokásos mennyei vacsora után kis beszélgetés, kicsit tovább, kicsit lazábban, érezni lehetett, ahogy a zárkózottabbak is szép lassan feloldódnak, majd újra a pihenés.

Péntek reggel érkezett meg hozzánk Thuróczy Zoltán (alias LAKBEAR). Reggeli után busszal indultunk Dunakömlődre a LUSSONIUM-ba, mely egy római katonai erőd a dunai limes (római határvonal) mentén.

 

Római erődítményt látogattunk meg a délelőtt folyamán.

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A Lussonium-beli látogatás után a társaság városnézésre indult, Makovecz Imre által tervezett templom, valamint egy passzív ház is volt a repertoáron.

(Külön megjegyezném, nagyra értékelem, hogy a táborozóknak alkalma nyílt a megújuló energiákkal felszerelt épületnél szakmai kérdéseket feltenni, utána pedig átmentek az atomerőmű látogatóközpontjába, hogy üzemlátogatáson vegyenek részt. Ennek során az erőmű területére mentek be, ahol -félkatonai szervezet lévén- a szigorú szabályoknak megfelelően végighaladtak egy látogató folyosón. Itt is feltehették a kérdéseiket és volt alkalmuk a passzív háznál tett látogatás után pro és kontra információkhoz jutni az egyes energiatermelő folyamatokról.)

A Látogatóközpont egyébként nyitva áll bárki előtt, előzetes egyeztetés után.
Ebéd az atomerőmű menzáján, természetesen szintén különteremben, meleg svédasztalos formában, mennyei ízekkel, majd indulás vissza a Szállodába, mert kezdődött a mi programunk.

Kettő órától jómagam és Lakbear Kolléga foglalkoztunk a delikvensekkel, akik a tegnap kisszékek után ma először fa lapokon gyakoroltak. Megismertettük őket a Pentart termékeivel, melyeket meg is kaptak és melyeket a rendezvény után el is vihettek magukkal haza a további gyakorláshoz.


Mivel a tábor indulása előtt bekapcsolódott a programba a Pentacolor Kft, mint szakmai támogató, minden résztvevő kapott egy általuk összeállított, a készítendő tárgyakhoz szükséges minden alapanyaggal megpakolt kezdőcsomagot:

 

Jómagam a dekor paint tulajdonságait (és képességeit) igyekeztem kiaknázni, amennyire tudtam, szerettem volna bemutatni, hogy miért szeretem és használom ezt a festéket, és azt hiszem, hogy ez sikerült is.
Lakbear pedig a tőle megszokott különlegességekkel készült, mint térben stencilezés, repesztés, kőpaszta és még sorolhatnám.

Gyorsan eltelt a délután és észnél kellett lennem, hogy minden beleférjen, miközben azért igyekeztem tekintettel lenni arra is, hogy megint nagyon sűrű napon vannak túl és fáradtak. Kicsit nehéz ilyenkor megtalálni a határt, ameddig lehet hajtani őket, mert félő, hogy elmegy a kedvük tőle, ha már kényszernek érzik a tennivalókat.

Mindegy, nem volt gond, az este remekül sikerült, hajnal volt, mire mindenki aludni tért, és itt már azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy osztálykirándulás-hangulat uralkodott.

Szombaton Zolival folytattuk a munkát, délelőtt elkezdtük és ha jól emlékszem három-négy óra körül sikerült az eltervezett projektek végére érni. Ez alkalommal már nyers fa tárgyakon alkalmaztuk a pénteken begyakoroltakat, és külön kértem a lányokat/fiúkat, hogy ne az általam hozott mintadarab reprodukcióit készítsék el, hanem engedjék szabadon a fantáziájukat és alkossák meg a maguk személyisége alapján az ízlésüknek megfelelő holmikat.

paks_en.jpg

Kettő óra körül megérkezett Holczer György, a Pentacolor Kft tulajdonosa, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy láthassa munka közben is a lányokat/fiúkat. Az ő számára rendkívül fontos, hogy minél többet beszélgessen a vásárlóival, mert mindenki véleményét megfontolja, ezért azt hiszem, hogy maximálisan jól érezte magát ő is.

Én csak a magam nevében nyilatkozhatok, de számomra mindig nagyon megtisztelő. amikor Gyurival beszélhetek, mert érezni rajta, hogy minden idegszálával figyel az emberre. Ugyanolyan megszállottan szereti a kreatív embereket, amennyire én, és mivel a Pentacolor egy kis családi vállalkozásként indult (mára nagycsaláddá vált), neki amíg világ a világ, szívügye lesz, hogy elégedetté tegye az embereket.

Próbáltam a csapatoknak is elmondani, hogy én nem vagyok szerződött partnere a pentának, nem állunk semmilyen gazdasági viszonyban egymással, engem a szívem tart ott és a meggyőződésem, ezért tudok és szeretek ajánlani tőlük bármit. Mert hiszek Bennük. 
Miután Gyuri megérkezett és elbeszélgetett mindenkivel, akivel csak tudott, már a többiek számára sem volt kérdés, hogy igazat mondtam-e.

A "kötelező" program végeztével akadt egy kis idő rá, hogy akinek volt kedve, kipróbálja a wellness részleget, aztán pedig a záró esthez értünk.
10_146.jpgMivel azért került erre a hétvégére ez a rendezvény, mert a Kávé-, Bor- és Pálinkafesztivál is most volt, az egész társaságot felvitte egy busz a Sárgödör térre, ahol mindenki megkapta a fesztiválos és a Fabro Étterembe szóló VIP (!!!) karszalagját, ahol a búcsúvacsorát rendezték.
Újabb mennyei falatok és három fogás után bóskostolás a pincében, kint a téren  Kolwalsky koncert, soroljam?
Nem fájdítom tovább a szíveteket..

Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy  vasárnap reggel úgy reggeliztünk és pakoltunk össze, hogy pontosan tudtuk, meghatározó pár napon vagyunk túl. Talán nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy itt biztosan több embernek örökre megváltozott az élete.
Aki nincsen benne ebben az alkotósdiban el sem tudja képzelni, hogy mi tényleg önzetlenül segítjük egymást és szeretet van. Nem csak mesebeszéd, hogy nincsen közöttünk rivalizálás, ahogyan tudjuk, mi, "oktatók" is segítjük egymást.

Nagyon bízom benne, hogy a közösség, ami itt kialakult, meg fog maradni és együtt fog működni, a jövőben pedig ők is hozzánk hasonló módon terjesztik majd az "igét".
Azt nyilván tudjátok, hogy nekem ez a közösségépítő tevékenység vesszőparipám amúgy is, de még nem volt módom rá, hogy olyanokkal osszam meg ezt, akik sokszor egyáltalán nem is értették eleinte, hogy mit mondok. Nem lehet ezt érteni egyébként sem, inkább meg kell érezni...

Szóval lényeg a lényeg.
Nem akarok túl sok szót fecsérelni ezeken túl, mert így is nagyon hosszúra nyújtottam, rengeteg képet találtok a pályázat facebookos oldalán, az én facebookos oldalamon, valamint az instagramos fiókomban is, de amit még mindenképpen szeretnék elmondani, hogy lesznek -mert készültek- videós elkészítési útmutatók is, amint elérhetőek, megosztom Veletek nyilván, valamint igyekszem minél előbb elkészíteni az általam bemutatott technikák összefoglalóját is, hogy aki ezúttal nem tudott ott lenni, se maradjon le a gyakorlatokról.

Elkészült a 2016-ban indult pályázat legjobb pályamunkáiból készült album, amit hamarosan nálam lehet majd megnyerni, ezért jó lesz, ha figyeltek, szerintem -minden túlzás nélkül- az utóbbi idők legértékesebb albuma lett ez.
img_0373.JPG
Ha lehetek őszinte, akkor elmondom, hogy úgy érzem, sokan talán nem érezték át, hogy mekkora projekt ez, megkockáztatom, hogy nem vették elég komolyan, hogy igazi küldetéstudat vezérli a szervezőket.
Ha elolvastátok, mi minden történt itt, akkor gondolom, hogy sokkoló lesz a következő mondat:

Senkinek sem kellett egyetlen forintot sem fizetnie ezekért az életre szóló élményekért a "hét" folyamán. Ne feledjétek, hogy 30 emberről beszélünk és azért "csak" ennyiről, mert véges a Szálloda befogadóképessége!

Vendégek voltunk, egy nem is akármilyen vendégségben és nem győzöm meghálálni, hogy részese lehettem.

Remélem, hogy ezt olvasva már azon gondolkodtok, hogy a 2017. október elsején induló következő pályázatra mivel jelentkeztek. Annyit azért még elmondanék, hogy a kategóriák bővülni fognak, ahogyan a zsűri és a nyeremények köre is, de nem akarok előre minden poént lelőni. Kicsit még pihenhettek...aztán hamarosan újra a lovak közé csapunk!

A részletekért, a videókért, képekért, információkért kattintsatok a pályázat oldalára, vagy kövessetek engem a facebookon!

Üdv az új ismerőseimnek! ;)

alairas_3.jpg







Dekupázs, ahogy én szeretem

Pentart matt dekupázs ragasztó és lakk

Biztosan sokan vagytok, akik még nem merték vagy nem akarták kipróbálni a dekupázsolást, mert vagy nem éreztétek magatokhoz illőnek, vagy ijesztő volt, esetleg már próbáltátok, csak épp nem sikerült jól. Most egy olyan leírást akartam összeállítani, amivel meghozom a kedvetek egy próbához.
Szeretném előre vetíteni, hogy nem vagyok dekupázs művész, ennek a technikának megvannak a mesterei, szimplán laikusként és olyan emberként írom ezeket a sorokat, aki a fent említett okokból még nem igazán mélyült el az alkotásnak ebben a formájában.

Az alap egy sima egyszerű, hobbiboltos fa doboz.

img_0283.JPG

img_0281.JPG

Első körben lefestettem a dobozt egy réteg fehér dekor painttel, mert a szalvéta legfelső, mintás rétegét terveztem használni, az pedig nagyon vékony. Ez azt jelenti, hogy a mintája ugyan élénk, de az alapszín is fehér, ez fehér alapon adja ki magát a legjobban. Ha valami sötétbarna fára tenném fel, alig látszódna belőle valami.

Az első javaslatom tehát ez, hogy lehetőség szerint minél világosabb (ideális esetben fehér) alapra dekupázsolj, ha rizspapír alapú vagy szalvétán van a minta.

Második tipp, felületenként haladj, ha az egészet szeretnéd beborítani, így könnyebb egyenletesen dolgozni és javítani is, ha valami gikszer beütne. Érdemes a minta illesztésének figyelembevételével 1-1 cm-rel nagyobb darabot szabni, mint az egyes lapok, áthajtani sehol sem kell majd.

(A fehér dekor paint festéknek az az egyik jellemzője, ahogy általában a világosaknak is, hogy így, magukban felrakva már úgy tűnik, elég jó a fedés, de ha viasz vagy lakk kerül rá, átlátszóvá válik. Dekupázsolásnál ez nem probléma, de bútornál meglepő lehet és kellemetlenséget okozhat, ezért ahol teljes fedésre van szükség, nem elég az egy réteg.)

A dekupázs lakkal úgy lehet spórolni kicsit, ha az ember a szalvétát vagy a rizspapírt a második, még friss festékrétegbe fekteti.A festékben levő nedvesség teljesen átitatja a papír szövetét és ugyanolyan jól működik, mint a külön lakk rétegbe fektetett verzióval.

img_0284_1.JPG

img_0316.JPG

Azt fontos megjegyeznem, hogy ezek az anyagok pille könnyűek és hártya vékonyságúak, emiatt nagyon kényesek. Nekem is a harmadik vagy negyedik próbálkozásra sikerült az első alkalommal szakadás és ráncolódás nélkül kifektetni a szalvétát, de az pont egy olyan módszer, ahol semmi gond nincsen, le lehet szedni, vissza lehet csiszolni és elölről lehet kezdeni a munkát.

Dühítő, persze, de arra kell gondolni, hogy ezzel is tapasztalunk, tanulunk, ezért a kidobott anyag nem ment kárba mégsem. tudásként beépítettük, a jövőben pedig ennyivel is előrébb leszünk.
Emiatt azt javaslom, ha valaki most próbálja először, akkor ne egy szalvétát vegyen a megfelelő motívummal, érdemes még 2-3 tartalék darabot beszerezni, hátha javítani kell.

img_0298.JPG

img_0295.JPG

A felületek szélénél a legegyszerűbb, legszebb és legtisztább megoldás, ha egy kis csiszolóvászonnal az élekre merőlegesen lecsiszoljuk a felesleges, túl lógó papírt. Tiszta, szép éleket fogunk kapni.
Kell egy kis rutin, mire ráérez az ember, de egy ilyen doboz végére már remekül fog menni.

Amikor minden oldal megvan, akkor az egészet át kell kenni a matt dekupázs lakkal, az esetleges buborékokra vagy feljövő részekre különös tekintettel, mert azokat alaposan le kell dolgozni, szükség esetén egy tűvel kiszúrni és egy kis ragasztó lakkot juttatni a papír alá, majd lesimítani.

Végül jöhet a dísznek szánt fém zár rá, amikből már nagyon sokféle elérhető webshopokban is, hobbiboltokban is, én ezúttal egy ezüst színűt választottam.

img_0305.JPG

img_0301.JPG

Foglaljuk hát össze még egyszer, hogy mik a legfontosabb tapasztalataim:

  • Logikusan a dekupázs úgy néz ki, hogy egy réteg ragasztóba kerül a minta ív és utána lakk kerül rá. Emiatt hívják ragasztó lakknak ezt az anyagot, mert mindkét feladatra alkalmas. Ám nem szükséges külön réteget felvinni, a frissen felrakott festék is használható ragasztó rétegként. A lakkozás persze akkor sem maradhat el.
  • A szalvétát a szükséges felületnél néhány centivel nagyobb darabra érdemes szabni, a minták illesztéséhez szükséges elrendezés figyelembevételével. Így nem kell túl nagy darab papírral "szenvedni", épp elég nagy feladat ezt is szépen leteríteni. 
  • A szalvétát lerakás után oldal irányban már nem igazán lehet mozgatni, mert gyorsan elázik és szakad, ezért leginkább függőleges mozdulatokkal érdemes az esetleges kisebb ráncokat eldolgozni.
  • Ha mégis kiszakadna, akkor tuti megoldás (én is így jártam), ha megvárjuk, hogy megszáradjon a hibás rész, majd kicsiszoljuk és egy mintájában passzoló résszel befoltozzuk. Nem lehet majd észrevenni a javítást.
  • A munkához kb két centi széles ecsetet használtam, érdemes nagyon puha sörtéjűt választani, hogy szintén ne tépje fel a vékony papír réteget lakkozásnál (se).
  • Ha nem sikerül elsőre, kitartás!

És végezetül az anyagról.

A csomagoláson az alábbi pár sor szerepel:
"Dekupázs ragasztólakk - matt. Vízbázisú, gél állagú ragasztó és lakk egyben.Különösen előnyös szalvéták ragasztásához." Ez pedig szóról szóra igaz. Korábbi tapasztalataimmal ellentétben gyorsan szárad, de nem túl gyorsan. Jártam már úgy, hogy nagyobb felületet igazán egyenletesen szerettem volna bevonni ecsettel, de mire a végére értem, az eleje már megszáradt. Itt most ez a helyzet nem állt fenn, öröm volt dolgozni vele.

Remélem, kipróbáljátok és az eredményt meg is mutatjátok majd nekem akár itt, akár a facebookon!
Jó munkát, ha kérdés lenne, megtaláltok!
alairas_3.jpg

A kedvenc szlogenem: "#maradjfiatal"

Vöslauer Mineralwasser és a fenntarthatóság

Ott kezdeném, hogy én őrült nagy kólafogyasztó voltam. Mivel rengeteget dolgoztam éjszakába nyúlóan, mert a kicsik mellett csak akkor volt rá módom, kólával tartottam magam ébren, mert nem kávéztam. Ennek nagyon kemény következményei lettek, egy alkalommal kimértem, hogy egy 2 és fél literes kóla cukortartalma egy három decis pohár teljes űrtartalma. Vagyis egy két év fél literes flakon kóla (ami nekem elment naponta) annyi cukrot tartalmaz, mintha simán ledöntöttem volna a torkomon egy három decis pohárban csak magát a cukrot. Nem kellett sok idő, hogy ez kilókban is, bőrhibákban és egyebekben is megmutatkozzon.

És akkor jön a vallomás második fele, nem bírom meginni a vizet. Kizárólag nyáron, amikor nagyon szomjas vagyok, de hiányzik az íz és nagy mennyiségben nem esik jól. Pedig nagy mennyiség kéne, legalább két liter folyadék. Ez lenne a minimum.

Mi erre a megoldás?

Ismertem magam, elkezdtem ízesített vizeket próbálgatni. ez jó alternatívának tűnt, mert minimális a cukortartalma és árban még kevesebb is a kólánál sokszor.

Mint olyan sokan manapság, én is vagyok olyan tudatos, hogy szeretem megismerni a márkákat, szeretem tudni, hogy van-e küldetésük, milyen elveket vallanak, mennyire környezetbarát és mennyire fair a cég. Az ásványvíz nagyon kényes téma, mert sokan úgy gondolják, hogy a mi országunkban (szerencsés adottságaink miatt) semmi szükség a palackozott vízre. Ezzel egyet is értek nagyjából, felnőttem úgy, hogy a csapvíz volt az egyetlen -más híján-.

Azonban kár lenne tagadnom, hogy szeretem kényeztetni magam olyasmikkel, amiktől jobban érzem magam, és nem feltétlenül fizikailag, lehet, hogy sokkal inkább "csak" lelkileg. Amikor olyan márkát találok, amivel tudok azonosulni, akkor az igenis hozzáadott érték, mert amikor kézbe veszed, megajándékozod magad valamivel, ami nem mindennapi. Egyeseknek ez az Apple és az "ájfonok" formájában nyilvánul meg, engem például teljesen hidegen hagy a világuk, teljesen jól elvagyok a magam nem ájfonjával, bár egy Siri vicces lenne...

Anyagilag sem engedhetek meg magamnak ekkora beruházásokat, ám a magam kis luxusát nem akarom emiatt feladni. Ezért is örülök annyira, hogy ráakadtam a Vöslauer vizekre. Logikusan más nevet említene mindenki, ha azt kérném, mondjon luxus vízmárkát, nekem mégis ez a TOP.

Lássuk, hogy miért:
Az elsődleges szempont az volt számomra, hogy vallják, a már megszerzett, kiemelkedő eredmények ellenére sem szabad hátradőlni és minden nap törekedni kell rá, hogy a jó még jobb legyen. Értem ezt úgy a környezetvédelmi szempontokra, akár a vásárlókkal való törődésre. Szeretem, amikor egy cég merész és innovatív, és ez itt megvan.
A cég küldetése, mi szerint: 

Jól-létet teremtünk és oltjuk az idő szomját.

olyan mondandó, ami az én számomra pont azt ígéri, amire vágyom. Szeretném magam jól érezni, és sokszor szeretném, ha az idő nem rohanna úgy el mellettem...egyensúlyra vágyom és nyugalomra, számomra ez a mondat ezt ígéri.

img_0208.JPG

Szeretem, hogy ezeknek az ízesített vizeknek olyan szokatlan ízpárosításai vannak, mint akár ez a bodza-uborka, vagy a másik nagy kedvencem, az eper-bors (!!!). Szeretem, hogy nem kommersz.

Szeretem, hogy -ahogy a honlap írja- stílusos a víz, hogy idézzek is: "Bárhol is legyünk, mindig az élet szép dolgait szeretnénk élvezni és átélni. " A szem is iszik" nem véletlenül lett a Vöslauer mottója.  Szívesen vesszük körbe magunkat sikkes designnal, és minden érzékszervnek találunk élvezetet." 

Szeretem, hogy szorosan kapcsolódik a divathoz, és sok olyan kapcsolódó eseményt támogat, melyek valóban a minőséget képviselik.

img_0205.JPG

De a végére hagytam a lényeget.
Nagyon sokat dilemmáztam a műanyag palackok miatt. Persze, el lehet vinni szelektív hulladékgyűjtőbe, de az esetek nagy részében ezeknek csak kis hányada kerül valóban újrahasznosításra.
Ezeket a palackokat azonban a "PET to PET" program keretén belül teljes mértékben újra lehet hasznosítani, a palackokból tényleg újra palackok lesznek. Sok szempont van, amit figyelembe kell vennie az embernek a vásárlásainál, hiszen minden egyes választásával dönt. dönt arról, mi mellé áll és hogyan.
Nyilván az üveges kiszerelés kedvezőbbnek tűnhet a PET palackoknál, de mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van. Ha arra gondolok, hogy az üvegek miatt mennyivel több csomagolásra lenne szükség a biztonságos szállításhoz, valamint mennyivel több lenne a súly, ezáltal a szállítási költség, valamint az ezzel járó káros anyag kibocsátás...nehéz okosnak lenni.

A környezettudatosságot jelzi az is, hogy a cég 2016-tól átállt a fruktózról a szacharózra, ezzel pedig a FAIRTRADE SUGAR PROGRAM is kezdetét vette. Azt gondolhatnánk, hogy a fruktóz igazából gyümölcsből készült, ám ez az ipari termelés során sajnos egyáltalán nem így van. Az alapanyag jellemzően nem gyümölcs, hanem kukorica, gyakorlatilag dupla sűrű, tömény cukorszirup, és más egyéb káros hatásai mellett a fruktóz például jelentően növelheti az elhízás, cukorbetegség és egyéb érrendszeri betegségek esélyét. Ha van kedvetek erről még többet olvasni, akkor ajánlom a figyelmetekbe a Ma is fitten blog bejegyzését.

Szacharózt ezzel szemben jellemzően cukorrépából, cukornádból állítanak elő, a "tiszta" ipari fruktóznál és a finomított változatoknál mindenképp természetesebb. Összetett cukor, és számomra megnyugtató, hogy az összetett cukrok közül a mézben legnagyobb mennyiségben a szacharóz fordul elő.

Természetesen tudom, hogy a legegészségesebb az lenne, ha egyáltalán nem fogyasztanék olyan terméket, ami ízesített, ám -bár folyamatosan fejlődöm- itt még nem tartok.

És még egy kis plusz, a víz abban is trenddiktáló, hogy 100%-ban vegán, vagyis hozzáadott fruktóz és tartósítószerek nélkül készül, az uborkásnak a színezőanyaga például a klorofil, tehát tiszta és természetes.

Tudom, nem szeretitek, amikor bloggerek márkákról írnak. Pedig higgyétek el, hogy sokat lehet tanulni az olyan bejegyzésekből, melyekhez előtte az író alaposan körbejár egy-egy céget. Ez az én választásom, senkire nem kötelező érvényű, ám úgy érzem, hogy hasznos és szerencsés a tapasztalatokat megosztanunk egymással.
Tervezek a jövőben is hasonló posztokat írni, elő fogom venni néhány kedvencem és szeretném megosztani Veletek, hogy miért épp így választottam. 
A döntéseinkért felelősek vagyunk, úgyhogy döntsünk tudatosan, minél több információ ismeretében!

Ha úgy gondolod, hogy érdekelnek a hasonló témájú cikkeim is, akkor kérlek, hogy kövess facebookon, vagy böngéssz itt a blogon a "kedvenc" címkével jelölt bejegyzések között!
alairas_2.jpg

Kézzel festett fa tábla apák napjára

Dekor paint "OLAJFAZÖLD" + transzfer oldat + transzparens viaszpaszta

Apák napja...ha van anyák napja, miért ne lehetne apák napja is? Főleg, hogy sok apa tényleg nagyon lelkiismeretesen kiveszi a részét a gyermeke(i) ellátásából, így megérdemlik ők is a figyelmet.
Magyarországon június harmadik vasárnapja Apák Napja, ami idén június 18-ra esik, tehát még van egy kis idő.

Az egész egy dawanda hírlevéllel indult, ahol néhány termék promo képe szerepelt, többek között ezé a képé:
product_l.PNGforrás

Teljesen beleszerettem a vagányságába és az egyszerűségébe és elhatároztam, hogy megcsinálom magyarosítva az én gyerekeim szobájába.

Ehhez először is beszereztem egy fa táblát a hobbiboltban, de tulajdonképpen bármilyen fa lap, régi deszka, régi vágódeszka is akár, tökéletesen megfelel. Egy rétegben lefestettem olajfazöld színű dekor painttel.

img_0169.JPG

img_0168.JPG

Ez a festék gyorsan szárad, úgyhogy amíg ez megtörténik, gondoltam haladok. Az eredeti tipográfiához hasonló betűtípusokat kerestem az ingyenesen letölthetőek között és találtam egyet, ami nagyon megtetszett.
EZ volt az, gyorsan le is töltöttem és feltelepítettem a gép betűkészletei közé.

Kerestem egy batman maszkot is a google-ban, kicsit megszerkesztgettem, hogy ne térben legyen, és kép formátumban elmentettem.
Word file-ban megírtam a szöveget és beillesztettem fölé a maszkot, majd az egészet képként elmentettem, tükröztem és kinyomtattam lézer nyomtatóval.
nevtelen.jpgMivel az eredeti betűkészlet nem tartalmazott ékezeteket,. azokat utólag festettem fel, de mivel ennek a mintának itt elsősorban annyi a feladata,. hogy "sorvezető" legyen, nem probléma.

Fogtam a transzfer oldatot és felraktam a feliratot a száraz felületre. Figyeljetek arra, hogy elég sokáig, de ne túl sokáig dörzsöljétek át a festéket a kanál fenekével, mert egy idő után, ha több az olaj, akkor a dekor paint könnyen visszaoldódik. Velem is ez történt. Ha akrilra, vagy olyan festékre transzferáltok, ami száradás után már nem lemosható, akkor ez a probléma természetesen elkerülhető.

img_0171.JPG

img_0170.JPG

img_0173.JPG

img_0172.JPG

A foltok a betűk körül a transzferáló folyadék miatt van ott, ám ez nagyrészt elpárolog és a felület viaszolásakor pedig teljesen el is tűnik, szóval nem kell megijedni..

Így, magában transzferálva nekem nem volt elég míves és nagyon hiányzott valami, ami fehér. Valamint az eredeti elképzelésem is az volt, hogy kézzel festett táblát szeretnék, ezért most jött az, ami a kedvencem. Elővettem a kontúr ecsetem és szépen, aprólékosan átfestettem a vonalakat.
A maszkot  és a kisebb betűket fekete dekor painttel, az APA feliratot krémfehér dekor painttel.
Ehhez rengeteg türelem kell, de ha menet közben elrontjuk, vízzel oldható, javítható.
img_0175.JPGMiután megszáradtak a feliratok és a plusz festések, az egészet áttöröltem a narancsillatú viaszpasztával, és VOILÁ, kész is a tábla.

img_0180.JPG

img_0179.JPG

img_0178.JPG

img_0177.JPG

Ezzel a megoldással tulajdonképpen bármilyen fali képet meg tud festeni bárki, nem kell stencil, elég transzferálni, majd átfesteni olyan színűre, amilyenre csak szeretnétek.

A kézzel festés attól még kézzel festés lesz, és szerintem mívesebb az eredmény, mint pusztán a transzferálással. A kézi festés tökéletlensége is nagyon jól illik hozzá.

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még hasonló ötleteket, gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó munkát, és Isten éltesse az Apákat!
alairas_2.jpg

Alkotó sarok gyerekeknek a nappaliban

Dekor paint "MANDULA" + narancsolajos viaszpaszta

Ezúttal nincsen "előtte" képem, mert halál ciki volt... De ha el tudtok képzelni káoszt...mindegy is, ez már a múlt, lépjünk tovább!

Sokat gondolkodtam, hogyan kéne a gyerekeknek használható rajzsarkot kialakítani. A nappaliban kell, mert éni s mindig ott vagyok. Az étkezőasztal nem jó, mert azt féltem, általában abrosz van rajta, és a gyerekeim kiváló érzékkel kenik össze az asztal és az alátét széle között előbújó fél centis sávot is.

Aztán eszembe jutott, hogy van egy tökre nem használt zsúrkocsim, ami félig is kinyitható és az teljesen véletlenül épp olyan széles, mint a gyerek asztal. Polckérdés megoldva, továbbra is marad majd hely a két gyerek papírjának.

Korábban letakartam csomagolópapírral az egészet, de már nem érdemes, a papírt sajnálnám...
Évek óta totális kihasználtság mellett szolgál szegény, kimaxolták a gyerekek a képességeit, és vannak lemoshatatlan foltok rajta, de ettől élő.

A ceruzák és egyéb rajzeszközök tárolásához vettem hosszúkás fa dobozokat és lefestettem mandula színű dekor painttel, aztán átlátszó, narancsolajos viasszal töröltem át. Az egyikben csak a cerkák, a másikban minden más, tollak, zsírkréták stb.

(A fenti insta képen a legalsó doboz a mandula, felette viktoriánus rózsaszín dekor paint, mellette olajfa zöld pepírzsepi tartó, amiben azóta a gumikesztyűs dobozom tanyázik.)

Festettem neki egy szintén hobbiboltos kis polcost is, ezen remekül elfér a motoros cerkahegyező, és a fiókjában az ollók, meg a ragasztók (ha majd lesznek). Ezt Pannikám már kidekorálta, majdnem infarktust kaptam, amikor megláttam, mert előtte kb negyed órával fejeztem be, aztán rájöttem, hogy ez így tökéletes, ez is ettől élő.

img_0165.JPG

img_0166.JPG

A kész rajzok olyan tempóban kerülnek ki a kezük alól, mintha az életük múlna rajta, és rengeteg elrontott példány között néha igazi kincsekre akadok. Ezeket általában begyűjtöm, a többi a papírszelektívben végzi.

img_0163.JPG

img_0162.JPG

Ezzel a rajzoló sarok témáját befejezettnek tekintem, mivel mindent ennél az asztalnál csinálnak, esznek, gyurmáznak, rajzolnak, legoznak ésatöbbi, nyilván tök rugalmasnak kell lennem. Nem könnyű, azért ezt bevallom, de már alakulok.

Ha szeretnéd látni a többi projektet is, gyere velem facebookra!
alairas_2.jpg

Blogger = ember

(Nem tökéletes.)

Felmerült mostanában bennem egy téma és egy ideje már forgatom magamban, hogy miképpen fogalmazzam meg. Aztán a megoldást JUDITU adta, akinek a bejegyzését elolvasva rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jól megfogalmazta, amit én is meg szerettem volna.

Azzal kezdeném, hogy tudom, nagyon sokan vagytok, akik hosszú évek, sőt, többen majdnem egy évtizede követtek már facebookon. Elismerem, hogy nagyon sok változás történt közben és engem is elég sok benyomás ért, amiket az idők során azt hiszem, sikerült megérlelnem. Meg mérlegelnem is.

Az első ilyen nagy változás volt, amikor elkezdtem, a pentartos cuccokkal festeni az obis helyett és megkaptam az első kommenteket, hogy márpedig mekkorát csalódtak bennem, hogy én eladtam a lelkem az ördögnek, hogy tökre üzleties lesz innentől a dolog, blablabla...az nem volt előtte baj, hogy obis festék volt, a pentás már baj volt. Persze értem én, magam kéne hogy kikeverjem a festéket itthon vagy nem tudom, hogy honnan kéne elővarázsolnom, hogy ne legyen üzleties, nem lenne szabad márkát megjelölnöm, passz... De akkor mindezek nélkül kissé nehezebb lenne megírnom a tapasztalataimat és segíteni Benneteket abban, hogy viszonylag kevés pofára eséssel megússzatok egy-egy vagyonokba kerülő hobbiboltos körutat.

Megvannak az elveim, még ha sokan úgy gondolják, hogy nincsenek. Van előttem egy kép, hogyan szeretnék élni, hogy tükörbe tudjak nézni és közben boldog lehessek. Ennek a képnek szentelem az egész életem, minden döntésem ez alapján hozom, és minden választásom ennek megfelelő.
Sokkal szívesebben vállalom fel, hogy egy teljesen magyar családi vállalkozás itthoni fejlesztésű és gyártású termékeit használom, mint bármi mást. 
quotes_madonna.pngHa valaki ismer és Ti sokan ismertek, akkor tudjátok, hogy ahogy Juditu is írta, nem megyek bele semmi olyanba, amit nem tudok hitelesen képviselni, amivel nem tudok azonosulni.

Nem fogok senkit átverni, ha valami nem jó, ugyanúgy megírom, mint amikor elégedettség van, de azt szeretném, ha tudná, aki olvas, hogy amit használok vagy amit ajánlok, az tényleg jó. Minden szempontból.
Nem minden a pénz. Néha ez a "jó"-ság a hozzáadott értékekben nyilvánul meg, néha a személyben, aki egy-egy márka mögött áll, és szerencsés esetben a jó minőségben is egyszerre, ahogyan ez például a Lignocolor esetében fenn áll.

Vannak partnereim, akikkel igyekszem mindig korrekt együttműködéseket létrehozni, ezekben a promó együttműködésekben pedig nem szokott sor kerülni semmilyen pénzmozgásra. (Ha hiszitek, ha nem, elvből nem.)
Ha valaki megkeres és ajánl nekem valamit, legyen az hobbi termék, vagy bármi más, akkor köszönettel el szoktam fogadni, kipróbálom és ha olyan, akkor meg szoktam írni a véleményemet. De soha nem fogadok el pénzt azért, hogy bármit is kitegyek az oldalamra. Mellesleg, ha megtenném, akkor sem szólhatna érte senki egy szót sem, hiszen mind pénzből élünk és mind arra törekszünk, hogy előre tudjunk lépni.

i-live-my-life-for-my-own-self-satisfaction-and-need-not-for-others-to-judge.jpgEgy blogger élete olyan mesésnek tűnhet kívülről, hogy sokakban felmerülhet, ez egy nagyon könnyű "szakma". Aki így gondolja, az vagy soha nem próbált összehozni egy 3 mondatnál hosszabb bejegyzést képekkel együtt, vagy nem törekedett se magas minőségre, se hitelességre.
Lerombolnám az illúziókat, kőkemény meló és rengeteg lemondás, hogy folyamatos szintet tudjunk tartani, és közben meg kell bírkóznunk sokszor a saját lelkünkkel is, mert ez a fajta személyesség óriási nagy támadási felület.
p486.jpegMind változunk. Ráadásul egy évtizedet felölelő történetről beszélünk esetemben, hiszen egy korábbi oldal után 2010 óta él a Pure design oldal is. Ez idő alatt sokat változott az ízlésem is és az életfelfogásom is, ám némi dilemmázás után úgy döntöttem, hogy az a hiteles, ha a változásokat is látjátok. Nem gondolom, hogy azért, mert "üzletileg" az lenne előnyös, "eljátszanám", hogy olyan maradtam.

Nem akarom, hogy magyarázkodásnak vegyétek ezt a bejegyzést, mert nem az. Egészen egyszerűen -mint mindenről- erről is megvan a véleményem és bárki előtt vállalom.

Szeretném, ha továbbra is elhinnétek, hogy nem én vagyok maga a sátán, és ugyanúgy támogatnátok, mint eddig, mert ez az egész oldal működésének a lelke. Csinálhatnék én bármit, ha Ti nem lennétek, nem reagálnátok, nem írnátok, nem lennétek JELEN.

Hozzá tartozik az igazsághoz az is, hogy számomra érthetetlen, amikor bárki számon kéri egy-egy blogger "ismerősét", hogy miért ír másról, miért változik, miért reklámoz, miért miért miért...

Fontos tudatosítani az olvasók egy részében, hogy a blogger is ember. Nem gép, hanem érző ember. Nem feladta bárkit is szolgálni, mert legtöbbször épp azért ugrik a teljes bizonytalanságba, hogy azt csinálhassa, amit szeret és ahogy szereti. Ha ez durván fog hangzani, akkor elnézést kérek, de nem kötelezhető egy író sem arra, hogy alkalmazkodjon az olvasóhoz. Ha sikeres szeretne lenni, akkor természetesen nem rossz, ha így tesz, de nem KELL neki mindenáron megfelelnie. Senkinek.

letoltes.jpgHa valaki kitesz valamit, hogy megossza az olvasóival, az -ha komolyan gondolja, amit csinál- nem feltétlen azért teszi ezt, mert bárkit is hergelni akar (kivéve, ha Vajna Timiről van szó (sic) nem hagyhattam ki, bocsánat). Sokkal inkább azért, mert az általa képviselt komplex világba illőnek érzi, ezáltal is teljesebbé és egyben árnyaltabbá is téve a képet.
Természetesen nem kenyerem senkit védeni, de Juditunál például szintén egy folyamatos változás zajlik, nem kapkod fűhöz-fához, hanem teljesen egyértelműen mindenki értésére adta és adja is folyamatosan, hogy kicsit másfelé kanyarodik, mert túl sokáig ment egy irányba. A hangsúly az életmód felé tolódik, de a DIY ettől még bőven belefér.

Mindenkinek van valamilyen célja az oldalával. Nekem az a célom az enyémmel, hogy segítsek, mert küldetésemnek érzem, hogy ami tudást megszerzek, azt átadjam, támogassam,akit csak tudok. Másnak más a célja. Ha az lenne a célom, hogy reklámozásból éljek meg, abban se lehetne semmi kivetnivaló. Magamból indulok ki, amikor azt mondom, hogy amelyik oldal tartalma nekem nem tetszik, azt nem nézem.

d6e12fbd8bf88df44a0a98a2c2c7c225.jpgAhogy én is választottam, hogy így éljek, megteheti ezt akárki más is. Nincsenek szuperképességeim, amit elértem, elérheti bárki más is. Amikor elérte és még aztán is azt gondolja, hogy ez gyerekjáték, akkor meg fogom emelni a kalapom, addig pedig sajnos nem.

Szokás "megmondóemberként" végigszáguldani a facen és mindenhol kiosztani egy-két magvas gondolatot. Kéretlen vélemények és tanácsok is szép számmal futnak be, nincs is ezzel baj. Tudom őket kezelni, már megtanultam az elmúlt tíz évben. De ettől még mindig, minden egyes alkalommal megrökönyödve állok azelőtt, amikor valaki megírja valakinek, hogy csalódott benne, mert változik. ÉS nem kéne változnia.

writing-the-story-of-your-life_daily-inspiration.jpgAki már egyszer kicsit is érezte, hogy ez az emberi élet mennyire törékeny, abban megváltoznak dolgok. Rájön, hogy mi számít és mi nem. És nem megy bele pitiáner vitákba, hanem egyszerűen tovább lép. Csak mert tudja, hogy van fontosabb. 
Ettől a külső szemlélő számára érzéketlennek és flegmának tűnhet, pedig nem az. Csak tudatosan rekeszti ki azokat a dolgokat, amik semmit nem adnak hozzá a mindennapjaikhoz.
A saját tapasztalataim alapján írom ezt nyilván, és nem az észt akarom osztani, hanem megvilágítani egy kicsit más aspektust annak, aki szeretne érteni engem vagy más "kollegát". Azoknak, akik kicsit szeretnének belátni a függöny mögé is.
im-exactly-where-i-want-to-be-quote-1.jpgNekem megvannak a magam elképzelései, megvannak a hosszú távú terveim is és ezek között nagyon komoly dolgok is szerepelnek. Az elmúlt években olyan kapcsolatok születtek az életemben, amelyek a szakmaiságon felül igaz barátokat is hoztak az életembe, és erről semmiért nem mondanék le. Igyekszem őket megbecsülni és méltónak maradni a bizalmukra.

A következő időszakban, ahogy eddig is, ha olyasmibe botlok, amit szeretek, be fogom mutatni, legyen az az élet bármely területéről. Senkit nem kötelezek én sem arra, hogy kövesse a munkám. Ha a jövőben azt szeretném, hogy több követőm lássa a bejegyzéseim, ne csak az algoritmus szerinti 6-10%, akkor kiemelt bejegyzésekre lesz szükségem, mert beállíthatom, hogy csak a követőimnek jelenjenek meg ezek.
Ha olyanok vannak a listán, akiket igazából nem érdekel, hogy én milyen vagyok, akkor ezeket az értékes kiemeléseket olyanokra "erőltetem rá", akiket nem is igazán érdekel.
Ezért azt mondom, hogy ha valaki elmegy az oldalamról, az nem rossz dolog, sőt.
Aki marad, arra koncentrálok, több figyelem jut minden egyes távozóval azokra, akik kitartanak.

Sokszor visszakaptam, hogy ilyen vagyok, olyan vagyok, olyanoktól, akik nem ismernek. Olyanoktól, is, akiknek illett volna ismernie, de nem voltak rá hajlandóak, ám ez nem az én veszteségem. Aki meg szeretne ismerni, az előtt nyitott könyv vagyok és leszek is.
De a túlfejlett igazságérzetem miatt ezt most meg kellett írnom.
Elnézést kérek!
alairas_2.jpg




Egyszerűsítés a gyerekszobában

Pentart matt akrilok karton dobozon

Komolyan elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon a gyermekeim hogyan érzik magukat itthon, és hogy a kapuban a nyári szünet, ez fokozottan kezd érdekelni. 
Mostanában több helyen is szembe jött velem a Motessori-módszer, ennek az alkalmazására a gyerekszobában is lehetőség nyílik, ezért azt hiszem, hogy kicsit mélyebben is beleásom majd magam a jövőben.

Addig is az egyszerűsítés (nem minimalizmus, egyszerűsítés, nem ugyanaz) jegyében úgy döntöttem, hogy az átlátszó műanyag tárolókat kiiktatom. Ezek amúgy sem tetszettek és ugyan praktikussága tagadhatatlan, hogy azonnal látni, mi van benne, ugyanez a hátránya is. Nem kaptam általa olyan fokú rendezett látványt, amilyet szerettem volna.

Ehelyett inkább beruháztam néhány strapabíróbb papírdobozra, és úgy döntöttem, hogy a benne levő tartalmat a külsején is megjelenítem, így ugyanolyan gyorsan megtalálják majd, amit keresnek, pakolásnál pedig pontosan fogják tudni, hogy mi hova való.

Ehhez először is a két kritikus tárgycsoport logóját nyomtattam ki. Pannika ezerrel pónizik, pónikkal kel és fekszik, pónikat rajzol, azokkal fürdik, azokat nézi a tv-ben, Pistinél pedig a kocsik és a LEGO a favorit.
Tulajdonképpen ezeken kívül semmi mással nem játszanak.

A logókat méretre igazítottam egy WORD file-ban és kinyomtattam, majd tollal körberajzolva átnyomtam a körvonalakat a dobozok elejére.

img_0122.JPG

img_0119.JPG

img_0121_1.JPG

img_0120.JPG

Miután megvoltak a körvonalak, fogtam egy fehér ceruzát és nagyjából kiszíneztem, átrajzoltam, hogy lássam, hogyan kéne kifesteni. Már így is nagyon szép volt, de úgy voltam vele, hogy nem akarok fehérrel festeni kizárólag, hiszen ez mégiscsak egy gyerekszoba.A munkához a matt akrilok közül választottam, a pentart vintage szürkéjét és country rózsáját használtam kiindulási alapként.

img_0128.JPG

img_0126.JPG

img_0133.JPG

img_0134_1.JPG

A festéshez nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsetet használtam, és nagyon lassan haladtam előre, többször is javítottam persze. De a lényeg az volt, hogy legyen benne egy kis "kézzel készített", vagyis mindenképp szabad kézzel akartam feltenni a logókat.
Nyilván nem lett tökéletes és nem is ez volt a cél, sokkal inkább az, hogy a gyerekek megismerjék és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem lesz gond.

img_0141_1.JPG

img_0138_1.JPG

Puszta véletlen, hogy a kispolc épp méretes és a két doboz tökéletesen elfér egymás mellett. Emiatt is gondoltam arra, hogy ha már így belefogtam, nem kéne feladni és szépen, konzekvens módon végig kéne vinni az egyszerűsítő koncepciót az egész szobán.

Perpillanat még mindig ott alszunk mi is, mert a kis szoba továbbra is remek raktár, de ez hamarosan megváltozik és Pisti is megkapja végre a rácsos helyett a nagyfiús ágyát.
Folyt. köv.!
Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, várlak facebookon!

alairas_2.jpg

A hatalmas, robosztus szekrény

Az egyik facebookos hirdetős oldalon akadtam erre a dió furnéros, leginkabb artdecos vonásokat viselő tálaló szekrényre.

Őhatalmassága megérkezett...#hermajestyishere

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Az állapota a korának megfelelő volt, a panel levegője nem tett túl jót neki. Sok helyen szétszáradt és kinyílt az illesztés, a teteje felázott, a rajta levő furnért már nem nagyon lett volna értelme megmenteni. Fogtam egy meleg vasalót és vizes rongyon átvasaltam az egészet, hogy felolvadjon az enyv, majd egy spaklival letoltam a furnért. Végül csiszoló géppel átcsiszoltam az egészet.

Előtte/utána...

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A szétnyílt illesztéseket fapasszal kitömtem, miután megszáradt, formára csiszoltam és így újra kialakítottam az éleket.

Fedlap meghámozva, lecsiszolva, furnérhibák, szétszáradások kikenve első rétegben, ha megszárad, jön még egy majd.

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Gondolkodtam, milyen szín kéne, aztán a nappali falszínéhez igazodva úgy gondoltam, hogy legyen világos szürke, mert a rózsaszínes árnyalattal az jól fog passzolni. Vettem OBI saját márkás 2 in 1 festéket, selyemfényű zománcot gyári, világosszürke színben és legurítottam hengerrel, ami a harmadik ajtónál elfogyott. Oké, nem baj, így marad, majd befejezem, ha eljutok és veszek még festéket... Így állt ez a szegény egy éven át.

13433337_1097397853654489_4692687117444481766_o.jpg

13443268_1103772873016987_6386701149414948103_o.jpg

13580582_1114119438648997_7944187706753939266_o.jpg

13603510_1113459728714968_8538238053490057956_o.jpgPróbáltam mindig úgy fényképezni, hogy ne legyen feltűnő, mégis baromira zavaró volt. Csak hát a lustaság, vagy nem is tudom...mindig volt valami, ami fontosabb volt. Aztán néhány napja megelégeltem, hogy minden fotózásnál ügyelnem kell arra, hogy az a rész még véletlenül se látszódjon.
És nem csak ez volt az ok. Nyomasztott, és nagyon rossz érzés volt napi szinten szembesülni azzal, hogy még egy dolog, amit nem fejeztem be.

Fogtam magam és mindent lepakoltam a környékéről.

Elővettem a Lignocolor festékmaradékaimat, elsősorban a spanisch grau, a weiss és a rot volt fontos. Az alap szürkébe tettem a pirosból egy picit, hogy melegebb árnyalatú legyen, jobban passzoljon a falhoz, és a fehérből is bőven, hogy világosítsak rajta. 
Fontos, hogy a piros tényleg nagyon picike, csak néhány csepp, a fehér meg úgy viselkedik, mint valami dáma.
A színhez sokat kell adni, hogy látszódjon a változás, a fehérhez viszont csipetnyit kell adni a színből, hogyha világosabb árnyalat a cél.
Különben végtelen sok fehéret nyel el.
A maradék fa pasztával megcsináltam a még hátralevő, vagy időközben újra megrepedt javításokat, majd fogtam a szivacshengert és nekiálltam, mindenhol legurítottam két rétegben a kevert színemmel.
img_0024.JPGimg_0026.JPGimg_0027.JPG

Alapvetően nem változtattam meg nagyon az eredeti színét, nincs is mindig szükség a gyökeres változásokra, sokszor elég csak egy kis frissítés. Itt inkább azon volt a hangsúly, hogy a félbehagyott munkát méltó mód befejezzem. Csak ezúttal egészen más minőségben.
Miután megszáradt a festék, szintén lignocoloros átlátszó bútorviasszal töröltem át az egészet. Pontosabban először ecsettel felhordtam, mert szerintem az a leggazdaságosabb, majd a minimális felesleget puha ronggyal töröltem vissza.

img_0028.JPG

img_0030_2.JPG

A felépítmény belsejében meghagytam az eredeti festést, egyrészt mementoként, hogy mindig emlékeztessen a lustaságomra, meg arra, hogy miben kéne fejlesztenem magam, másrészt nagyon megtetszett a két szín együtt.

Eredetileg hiányoztak a zárcímkék, de találtam (véletlenül) épp három olyan fogantyút a gyűjteményemben, amik tökéletesen passzoltak ide. Nemes, patinás réz darabok, amik elég vékonyak voltak ahhoz, hogy az íves felületekre is rá tudjam simítani őket.

img_0034.JPG

img_0032.JPG

Végül nem volt más dolgom, mint hogy az évszakhoz passzoló dekorációkat visszapakoljam és élvezzem a munkám gyümölcsét.

Elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülés, hogy vége, befejeztem és szép lett. Az, hogy tudom, hogy végül sikerült mindent megtennem érte és nem hagytam félbe, nem adtam fel, ahogy egyébként menet közben sokszor voltam vele, bebizonyította a számomra is, hogy jól döntöttem, amikor ezt a darabot megvettem.
Emlékszem rá, hogy adta át az előző tulajdonosa, tudtam, hogy fontos neki, hogy jó kezekbe kerüljön, ne tűzifának hasogassa fel valaki. (Bevallom, játszottam a gondolattal magam is, menet közben néhányszor.)

Ilyenkor mindig arra próbáltam emlékeztetni magam, hogy ebben a bútorban annyi fa anyag van, hogy ha most újonnan kéne megvennem, soha nem lenne rá elég pénzem. Napjainkra a tömörfa bútorok újra az elérhetetlen kategóriába kerültek újonnan elég sokunk számára, ezért minden darab érték.

Mindegyikből ki lehet hozni a legjobb formáját és megérdemlik akkor is, ha közben vért izzad az ember. Nem szabad feladni, ha valaki küzdött már ilyen nagy elefánttal (2 méter széles és 80 cm mély), az tudja, hogy miről beszélek...

Idővel szépen összeáll majd és akkor tökéletes lesz.

Ha tetszett az átalakulás és szívesen olvasná még hasonló tapasztalatokról, akkor kövesd a blogom, vagy gyere a facebook oldalamra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg

Debütál a kert téma

Nálam is a spektrum home a hibás...

Az egész úgy kezdődött, hogy nagyon szerettem volna mindig is kertet, mert gyermekként családi házban éltünk és emlékszem, ahogy apai nagyapám is határtalan szenvedéllyel gondozta a saját kertjét. Olyan tudás lehet a fejében, amit úgy hiszem, nem sokan birtokolnak, ezért a közeljövőben biztosan kifaggatom a témában.

Mi nem engedhettük meg magunknak a családi házat, amikor sikerült tovább lépnünk a panelból, de ezt egy cseppet sem bánom. Anyósomnak van egy szép nagy kertje, amit korából adódóan már nem tud úgy kézben tartani, ezért úgy döntöttem, hogy "önkéntes munkában" besegítek neki, legalábbis kitakarítani. Hát ez kicsit elfajult...annyira beszippantott a téma, hogy már-már eluralkodni látszik rajtam.

A spektrum home-on fut egy angol BBC sorozat, A kertész kertje címmel. Jópár részét megtaláljátok a youtube-on is, például ebben a lejátszási listában.

Mi volt hát az én fő motivációm?
Mindenképp szerettem volna egy veteményest, aminek az ápolgatása során a gyerekek is velem lehetnek. Nem tudtam, hogy ennek mi az ideális ideje a korukat tekintve, de úgy voltam vele, hogy mostmár belevágok, aztán ha még nem köti le őket, akkor is látják, hogy én ott vagyok naphosszat,amíg ők trambulinoznak.

Szeretném előre bocsátani, hogy nem vagyok szakértő, sőt, semmit nem tudok a kertekről. Ez is egy szakma, aminek a művelői előtt fejet hajtok, én biztosan megbuknék az első félév után növényismeretből,mert ennyi latin nevet és növénycsaládot, fajt, fajtát megtanulni...nem az én fejemnek való ez. Ugyanígy vagyok az anatómiával, de ez más tészta.

Amit itt olvashattok, az egy teljesen kezdő kontár próbálkozásainak a története, bizonytalan lépésekkel próbálok előre haladni, aztán meglátjuk, hogy mire jutok vele.

Az első területe a kertnek egy igen elhanyagolt rész volt, ahol általában nem is történt más az utóbbi években, mint hogy a levágott zöldek álltak halomban, felásva sem volt 4-5 éve, a tyúkok itt kapirgáltak maradékokból készült kerítés mögött, ami semmit sem ért, a szemét gyűlt, a zöldet se vágtuk apróra, hogy a komposztra tegyük vagy elégessük, így nagyon szembetűnő volt az elhanyagoltság.

17554117_1385564531466432_7372537011155768642_n.jpg

17458407_1385564544799764_4422377515762490905_n.jpg

Az első lépés az volt, hogy egy fém hordóban szépen elégettük a zöldet, ami gyújtósnak is vékony volt, felvagdostam a szőlő kacsokat, hogy nyáron azon füstöljünk halat, és külön rajtuk azt, ami gyújtósnak való.

Alapos gereblyézés, a kerítés beljebb rakása után már nagyjából átláttam, hogy mivel állok szemben.
Bal oldalt 4 sor málna, és a negyedik sor elején egy szépséges labdarózsatő. Jobbra egy sor szőlő a málnára merőlegesen. A komposzt jobbra fenn, előtte egy giga nagy csalán bokor.

Jöhetett az ásás. Több éve nem mozdított földnél nem túl kellemes kihívás, de jó edzés.
A szoliter (szabadon, önmagában álló) eperfát a gyökerei miatt kicsit nagyobb ívben kerülöm majd el, de a cél az volt, hogy legyen egy folyosó a komposzt és a "bejárat" között.
Ennek a kijelöléséhez a tyúkólban raktározott, "patinás" tégla és egyéb építőanyag maradékokat használtam, ezek közét majd murvával szeretném kitölteni, a murván a bontott járólap lépőkövekkel (vagy más néven tipegőkkel).

18301961_1436063069749911_8281983249997312328_n.jpg

17499347_1387661244590094_2809688684597813551_n.jpg

Jelen pillanatban ez az állás, amit folytatni fogok, amint sikerül még kérnem innen-onnan néhány maradék kisméretű téglát, az a célom, hogy mások és a saját "lomjaink" nyerjenek új életet ebben a formában. Addig is a növényekkel foglalatoskodom, mert most abban az időszakban vagyunk, amikor minden percet ki kell használni még a nyári meleg beköszönte előtt.

Tudom, hogy ez tapasztalt kerteseknek baromira nem nagy szám, de nekem nagyon is az...igyekszem a kertben is a már megszokott szellemiség alapján használt holmikkal boldogulni, nem akarok semmit kidobni, de az is nagyon zavar, amikor halomban állnak az ilyen anyagok. 
Az újrahasznosítás egy nagyon érdekes téma és a kertben is alkalmazható.
Nyilván az, hogy egy ilyen lehetőség adott, azt is magával hozta, hogy a lakásban is szeretnék minél több zöldet, ezért a jövőben olyanoknak is szeretnék írni, akiknek nincsen kertjük, vagy a közelükben sincsen módjuk kiélni az ilyen irányú indíttatásaikat.

Remélem, hogy ez a téma is érdekes lesz sokatoknak, rengeteg a tervem, aztán meglátjuk, mire jutok velük...

Ha érdekel Benneteket, hogy honnan inspirálódom még, akkor gyertek és kövessetek a pinteresten is, ahol elég sokat garázdálkodom, a kert tematikán felül is elég sok anyag összegyűlt már...
alairas_3.jpg

HYGGE

- a dánok boldogságának titka

img_9980.JPG

Az egész úgy kezdődött, hogy megrögzött PEPCO-rajongó vagyok, és sokat böngészem az oldalukat. Az egyik ilyen olvasgatás alkalmával megakadt a szemem egy cikken, történetesen EZ volt az.
Elolvastam a cikket, megtetszett a dolog, rágugliztam és nem sokkal később kidobta a rendszer nekem ezt a könyvet. Gyorsan meg is rendeltem a bookline-nál 20% kedvezménnyel, pikkpakk pontra kértem és ma át is vettem, sőt, el is olvastam azonnal.

Igazság szerint szerintem őszintén mondhatom, hogy még nem volt a kezemben ennyire az ízlésem szerinti könyv. Most elsősorban a külsőségekre gondolok, ha megnézitek a képeket, meg fogjátok érteni...

img_9982.JPG

img_9981.JPG



Kemény kötésű, minőségi, matt belső oldalak, szépen tagolt lapok, vizuális desszert a szememnek. Jó kézbe venni és kinyitni.

img_9985.JPG

img_9984.JPG

A képek letisztultak, egyszerűek, a lapok vastagabbak, matt felületűek. Olyan az egész, mint egy szépen kivitelezett emlékkönyv, értékes kívül-belül.

Ami a tartalmat illeti.
Személyes véleményem szerint manapság dübörög a boldogság-ipar. Ez így durván hangzik, de mindenki a boldogságot hajtja, csak mindenkinek más jelenti a boldogságot. A coachok, életvezetési tanácsadók, pszichológusok, önsegítő könyvek korát éljük és ezzel nincsen baj, Ha az ember szeretne magáról többet megtudni, akkor kérdezzen, olvasson, tanuljon, de úgy gondolom, hogy közben szem előtt kell tartani azt is, hogy ez üzlet.

Ha alapvetően nincsen baj az életeddel, de meglátva egy ilyen könyvet, sőt egy halom ilyen könyvet a könyvesboltban lehet, hogy elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon ELÉG boldog vagy-e, nem lehetnél-e még boldogabb, akkor épp az történik, amit el akartál kerülni, a markodban tartott pillangót semmi perc alatt töröd össze és vége. Mert onnantól folyamatosan ott lesz a kisördög, és nem lesz elég, ami korábban elég volt.

Nem azt mondom, hogy meg kell alkudni és ha lehetne jobb is, akkor is maradni kell a langyosban, de közben TUDNI kell, tudatosan kell érezni, hogy ez ÜZLET is.Reálisan kell látni, hogy manapság többek között a konmarizás, a minimalizmus mind-mind divat. Amíg ez segít valaki életében rendszert építeni, addig tök jó. De én azt vallom, hogy ahogy egyik szélsőség sem jó, ebben a témában is vannak dolgok, amik számomra nem elfogadhatóak. 

Célom az egyszerűsítés, de soha nem leszek minimalista.
Célom a rendrakás, de soha nem lesz nálam minden élére hajtva.
De sokáig folytathatnám a sort.

Ebbe a boldogságkereső időszakba született bele ez a könyv is. A skandináv népek köztudottan nagyon jó színvonalon élnek, így nem meglepő, hogy az általuk megélt élmények és az általuk használt módszerek nem konvertálhatóak át egy az egyben a magyar lakosság átlagára.
Én nem fogok tudni elmenni síelni az Alpokba, hogy aztán az erdei házam pattogó kandallója előtt bújjak össze a szerelmemmel vagy a barátaimmal egy jóféle itallal. Ez így ebben a formában az én számomra nem elérhető verzió, de a lényegét talán meg tudom ragadni, elképzelhető, hogy hasonlót élhetnék át, ha a gyerekekkel kimennénk szánkózni, aztán jól átfagyva, elfáradva a kanapén bújnánk össze egy jó mese előtt. Persze ehhez kéne hó is...és már megint ott vagyok, hogy mi az, ami még KÉNE.

Hogy mi a HYGGE, azt el tudjátok olvasni mostmár számos posztban, cikkben online is.
Én a leginkább a slow life-fal tudnám azonosítani, a lényege az, hogy lassuljunk, egyszerűsítsünk, élvezzük ki.
A HYGGE segíthet hálásnak lenni a mindennapokért, a HYGGE a pillanat megragadása, a boldogság pillanatainak megtervezése és megőrzése. Önmagunk szeretete, bár ez sokaknak alapjáraton is nagy kihívás.

Mindehhez a másik kedvenc fogalmam, a mindfulness, vagyis a jelenlét szintén szorosan kapcsolódik. 
A slow mozgalmakon belül a slow life, mint életmód, a mindfulnessel (jelenléttel, a pillanat megélésének a művészetével) nagyjából lefedi a HYGGE értelmét.
De azért több is ez egy picit.
Nagyon dán.

Az északi népek közül egyedül a dánoknak van saját szavuk erre.

És hozzám nagyon közel áll.

Ha úgy érzitek, hogy felkeltette az érdeklődéseteket, rengeteg anyagot találtok a témában már magyarul is, főként a minimalista és az arrafelé tendáló blogokban, nézzetek utána, vagy rendeljétek meg a könyvet, kérjétek kölcsön valakitől, esetleg keressétek könyvtárban, mert veszíteni nem tudtok vele szerintem.
Ha pedig van kedvetek beszélgetni róla, gyerek a facebookra, szeretettel várlak Benneteket!

alairas_3.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;