by bardoczeva

PURE DESIGN

Réz patinázása,...

...vagy inkább patina hatású festés készítése

2016. augusztus 24. - bardoczeva

Mióta csak meghallottam, hogy a Pentart kijött a patinázó folyadékkal, azon voltam, hogy valahogy kipróbálhassam, mert volt egy réz csillárom a nagymamámtól, ami az utóbbi idők nem egészen szakszerű tárolása miatt keményen elkezdte magát patinázni. Emlékszem, annak idején a hálószobájukban lógott a franciaágy fölött és én sokszor néztem az ágyon fekve, ahogy a középen lógó hatalmas kristály gömb szétszórja a kis fénypöttyöket a falra.


Akkoriban még hibátlan volt. Most az a tervem, hogy az egész csillárt ilyenre alakítom majd, mert szemmel láthatóan jobban kiemeli a kristályokat, mint bármi más, ám mielőtt nekivágtam volna a nagy projektnek, egy kisebb verzióval kezdtem. Ezzel a feketére fújt réz lámpával, csiszolt üveg gömbökkel.
Ami az alapot illeti, pont, mint a csillár, réz és üveg, úgy voltam vele, ha elkészül, remekül fogja szemléltetni azt, mire számíthatok majd a nagytestvérnél.

14054441_1148612075199733_2698752278947739078_o.jpg

img_8343.JPG

14066517_1142666565794284_7388652467970810085_o.jpg

13962903_1142666552460952_6985762472349397686_o.jpg

Az alap a már említett patinázó folyadék.

Ebből három "szín" van egy csomagban, világoskék, kékes-zöld és zöld. Együtt adják a legtermészetesebb hatást, ám mindenképp ajánlom, hogy mielőtt valaki nagyobb dolognak esne neki vele, próbálja ki valahol kicsiben, melyik mit ad.

Én a por felhordásához a szintén Pentartos öntapadó ragasztót használom, ami száradás után ragacsos marad, öntapadóként viselkedik, így bele lehet kenni a port vagy mondjuk szépen lehet vele textilt kasírozni.

img_8329.JPG

img_8332.JPG

 

Miután felhordtam a port, a három folyadékból keverve csepegtettem egy szivacsra és az egészet alaposan áttunkoltam vele. Ennek az eredménye egy nagyon jó kis alap lett, ami elkezdett egy színséma mentén kialakulni és nagyjából 24 óra alatt néhány négyzetcentin olyan szuper lett, hogy ez adta az irányvonalat a többihez. Ezt az állapotot sajna nem örökítettem meg, de úgy képzeljétek el, hogy az egész felület betompult, kicsit be is sötétedett, viszont ezek a kékes árnyalatú foltok csak itt-ott jelentek meg, ahol vastagabban állt meg a keverék.

img_8340.JPG

img_8341.JPG

Ekkor kezdtem el olyan színű festékeket és anyagokat keresni a varázs fiókomban, mint amiket ezekben a foltokban felfedezni véltem.

Van két nagyon jó akril festék szín, a földbarna és a country zöld. Ezek már magukban is majdnem tökéletes eredményt adnak, de még néhány dolgot azért elővettem. Kitettem egy kicsit minden színből, és anyagból és egy szivacsecsettel szépen függőleges, tunkoló mozdulatokkal, keverve elkezdtem tovább festeni a lámpatestet ott, ahol szerintem nem volt még elég "öreg".

Ez teljesen egyedi eredményt fog adni, mindenki kedve és ízlése szerint tudja kialakítani ezeket a foltokat, egy-két olyan tipp van, amitől autentikusabbnak hat majd az eredmény:


- Mivel a réz zöld színét a réz-oxid adja, alap esetben ez a levegő oxigén-, és páratartalmának köszönhető. Úgy gondolom, hogy alapvetően a peremek mentén kezd el minden "antikolódni", ezért a kékes árnyalatokat főként az alsó perem mentén erőltettem, és ott, ahol törés van a felületben. 
- A mélyedéseket, akár csak más antikolásoknál, a legsötétebb anyaggal emeltem ki.
-Az átmenetek nem mindig makulátlanok, valamint eldolgozottak, van, ahol az eredeti patinában is nagyon éles a vonal, ezért már-már struktúraként, vastagon is tettem foltot ide-oda...
-Ha ecsettel dolgoztok, akkor is inkább csak függőlegesen mozgassátok, mert különben meg fognak látszódni az ecsetvonások, és nem sok dolog van, ami ennél jobban tönkre tudná tenni a természetesség illúzióját...

Ha van elég türelmetek és bátorságotok, vágjatok bele. Ha maradt még kérdésetek, akkor meg írjatok itt, vagy a facebookon!

2016/17 karácsonyi trendjei, ...

...avagy mit diktál a Frankfurter Messe idén?

A legnagyobb karácsonyi témájú kiállításon, a Christmasworldon, ami amúgy bakancslistás, mert egyszer el kell oda jutnom,minden év januárjában kitalálják a KÖVETKEZŐ év karácsonyi trendjeit, ahogy teszik ezt majd legközelebb 2017. január végén is, Frankfurtban.
Nem gondolom, hogy a trendeket feltétlen követni kell, SŐT...azt meg végképp nem, hogy bárki idegen, trendsetter megmondhatná nekem, hogy a (számomra) legintimebb Ünnepet hogyan kellene megtartanom. Mégis érdekesnek tartom, és meg is nézem minden évben, hogy akkor épp milyennek kellene lennie a dekoromnak, ha annyira up to date akanék lenni, mint amilyen nem vagyok. Elsősorban az érdekel, hogy a megérzéseim, az ösztöneim mennyire súgnak divatos vagy épp elavult ötleteket, vagyis hogy mennyire vagyok trendi.

Mint mindig, most is négy fő vonal van:
1trendek1.jpg., Szürreális labor

Bizarr formák, szintetikus színek és jövőbe mutató ötletek együttese alkotja azt az érdekes hatást, ami valahol a sci-fi (innovatív technológiák) és az ünnepélyesség (hagyományos művészeti és kézműves munkák) között helyezkedik el. Ez a futurisztikus forgatókönyv olyan izgalmas részleteket rejt, mint a mesterséges, már-már "mérgező" színek, izgalmas csillogás, csillám és játék a fényekkel, valamint a rengeteg átlátszó anyag épp úgy mint a hideg árnyalatú kékek és szürkék.

2.,Bohó kincsek

trendek2.jpg

Elbűvölő anyagok, természetes színek és minták, kombinálva a dekorációhoz és a luxushoz fűződő szenvedéllyel, az egyszerűség és a természetesség szeretetével. Ez az irányzat feltűnő virág-, és bimbó motívumokkal, levélmintákkal dolgozik, megidézve az egykori "flower-power" időszakát. A színpaletta is alkalmazkodik ehhez, tök sárga, borsó zöld és cékla párosul érzéki földes árnyalatokkal, mint az agyag, márványkavics és sötét pala.Ezek együttese hangsúlyozza a vidéki élet természetes varázsát.( Ez szerintem netto baromság - a szerk. megjegyz.)

3., Csendes harmóniák

trendek3.jpg

Egyszerű, sima anyagokkal, tiszta felületekkel és neutrális, természetes színekkel ünnepli az egyszerűség szépségét. Nincsen semmi bonyolult vagy merész ebben a stílusban ami elronthatná a könnyed, kellemes hangulatot. Ha ezt az irányt választod, nincs más dolgod, mint a tiszta, természetes árnyalatok közül választani ki a megfelelő színeket, a szürke világos és sötétebb árnyalatitól a zománc fehéren át a meleg árnyalatú mézig és vaníliáig.

4., Játékos lehetőségek

trendek4.jpg

Vintage darabok és retro hangulatú holmik segítenek a modern designt becsempészni a mindennapokba, ezekkel is új szintre emelve a hétköznapokat. Szokatlan minták, motívumok és figurák jellemzik, melyek gyakran nem is állnak közvetlen kapcsolatban a karácsonnyal, illetve a hagyományos dekorok újszerű és szintén szokatlan felhasználási módja segítségével hoz létre újszerű, eredeti hatást. Ami a színeket illeti, a fenyő zöld, a sötét farmer kék, korall és a tejes mandarintól a sötét, homok szürkéig és a sötétbarnáig.

(forrás)

Személyes meglátásom az, hogy idén nem leszek trendi...de emiatt cseppet sem szomorkodom...viszont érdekes látni, hogy mennyire "szélsőségesen" el tudnak távolodni a divatdiktátorok, amikor már egy egész irányzatot annak szentelnek, hogyan ne használd fel a karácsonyi dekorjaid, vagy hogyan használd fel úgy, ahogy amúgy egyáltalán nem kéne vagy nem megszokott.

Kérdezem én, aki amúgy naiv vagyok és ezt vállalom, hogy ha az a vezérlő elv, hogy a dekoráció motívumai nem kapcsolódnak szervesen a karácsonyhoz, honnan tudjuk, hogy most épp Ünnep van? Mitől lesz hangulatunk hozzá, hogy az ehhez hasonló trenddiktálóknak behódolva hagyjuk, hogy elsodorjon az ünnepi hangulat és alaposan bevásároljunk ezekből a díszekből?Vagy ilyesmiken ne is gondolkodjak?

Mindenesetre én továbbra is a hagyományos karácsonyi dekor pártján állok és ennek megfelelően idén felállítjuk majd életem legmagasabb, legszebb, legnagyszabásúbb fáját...mert az idei ünnep luxusa egy három méteres fa lesz, a nagy belmagasságba. Minden rávaló pedig magam teremtek elő.

Ha szeretnél részt venni a ráhangolódásban, gyere és kövess a facebookon, vagy figyeld itt a blogon a "karácsony" taggel ellátott bejegyzéseket! Utóbbiak még elég kevesen vannak, de szépen gyarapszanak majd, azt megígérhetem!

Őszre hangoló

Nagyon messziről fogom kezdeni a dolgot. Ádámtól és Évától, mert szeretném, ha értenétek, mi a fő mondanivalóm. Tegnap olvastam a facebookon, hogy Hangya Peti meghalt. Aki ismeri, tudja, ki, aki nem, annak pedig elég annyit tudnia, ami a mi szempontunkból fontos, nagyon fiatal, életerős férfi volt, aki leukémiával küzdött és végül veszített. Két kisgyermeket és szerető feleségét hagyta itt ezen a világon.


Néha megfordul a fejemben, hogy manapság már az is szerencsés, aki egészen egyszerűen leélheti az életét anélkül, hogy találkozna valamilyen súlyos betegséggel. Átfut az agyamon, mennyire sokan tartják természetes dolognak az egészséget, ami mindenkinek jár. Ez nagyon nincs így, emberek...az egészség nagy kincs, akinek megvan, nagy gondot kéne fordítania arra, hogy meg is tudja őrizni. És sok esetben így sem rajtunk múlik. Előfordul, hogy az éves szűrővizsgálatok között is felfedeznek valakinél valamit, ami rövid úton elviszi, ezért olyan új hozzáállást fejlesztettem ki, amivel nagyban könnyítettem a saját életemen. 
Amikor az onkológián ülve vártam három órán át a pajzsmirigy műtétem utáni szövettan eredményét, és az előtte eltelt három hét alatt is volt időm átgondolni, mi a fontos ebben az életben. Maga az élet. Az életben maradás.

Az élet AJÁNDÉK. Minden percét ki kellene tudni használni, mert senki, soha nem tudhatja, hogy meddig él. Olyan törékeny valami, mint egy üveg karácsonyfadísz, elég kicsit erősebben megfogni és összeroppan. Úgy kellene élnie mindenkinek, hogy közben tudatosan figyel rá, hogy a családjával, a gyermekeivel töltött idejét soha senki nem fogja tudni visszaadni, de megfizetni sem. Minden egyes együtt töltött percet értékelni kell, mert ki tudja, mennyi jut,...az esély fifty-fifty...vagy megbetegszik valaki, vagy nem...vagy baleset éri, vagy nem...

Úgyhogy tényleg nem tudok mást tenni ennyi szomorú bevezető után, mint hogy javaslom, amit Annáék...Emberek...kezdjetek el élni...

És, hogy miért ez a bevezető? Mert szeretném, ha azok, akik olvasnak, hozzám hasonlóan Ünnepnek fognák fel az életet, ahol arra törekszünk, hogy mindennek megadjuk a módját. Akármilyen apró dologról is van szó.
Ennek értelmében olyan őszi hangolódást szeretnék Veletek végigcsinálni, ami nem kerül sok pénzbe, inkább csak időbe. És nincs az a pénz, ami megéri azt az időt, amit olyasmivel tölthettek, ami örömet okoz, vagy boldoggá tesz.

Hamarosan itt  nyár vége, néhány hét és visszakerül mindenki a régi kerékvágásba. A szabadságok emléke még élénk, de a gyerekek már újra kezdik a napi rutint, vissza az oviba, iskolába, mi pedig a munkához.
Olyan apró kis momentumok azonban ezerszám akadnak, amik segítségével az őszi időszak is tökéletesen jól kihasználható. 


Az én kedvenc tippjeim a következők:
1a63b4207f8c7e3c463e04756ae1af807.jpg., Főzzünk gyakrabban forró teát, nem csak este, nap közben is, vagy amikor csak kedvünk szottyan. Legyen hozzá kedvenc bögrénk, kedvenc kiskanalunk, tegyünk a bögre alá kistányért, és még az alá is tehetünk egy tálcát vagy poháralátétet, hogy a -magunk festette- bútoron nehogy nyomot hagyjon.
Jöhet hozzá egy jó flm vagy egy könyv, de ha csak egy magazin pár oldalára futja az időből, az is sokkal jobb a semminél.
Jöhet egy jó vastag zokni vagy egy klassz takaró, rengeteg kispárna, amibe bele lehet bújni és néhány falat finomság. Mondjuk szőlő...

Tökéletes levezetés ez egy igazán nagy séta után, aminek a végére talán kicsit már át is fázik az ember...

 

fe328a925934b28b7926f736779d7c25.jpg2., Fontos szerephez jutnak ebben az időszakban a fényforrások, mert odakint már korábban sötétedik és kevesebb a napos órák száma, az emberi test és lélek pedig továbbra is ugyanolyan mennyiségben igényelné azt mint néhány hónappal korábban.

Itt az ideje kis hangulatvilágításokat elhelyezni a lakás több pontján, ha lámpát nem is, de mécseseket, gyertyákat mindenképp. Sokkal nagyobb kedvvel gyújt meg az ember ezek közül többet, ha van otthon kéz közelben két kis kosár, az egyik tele teamécsesekkel, a másik gyertyákkal.
Így nem esünk abba a hibába, amibe én korábban rendszeresen, hogy sajnáltam meggyújtani őket, mert nem volt "raktáron" otthon nagyobb mennyiségben és féltem, ha egyszer jobban fog kelleni, nem lesz.
A kedvenc beszerzési forrásom természetesen az IKEA a verhetetlen árai miatt is, teamécsesből ezt választom általában, gyertyából pedig ezt. Ősz nem indulhat anélkül, hogy ezekből ne vennék egy-egy csomaggal.

Rengeteg mécsestartót lehet már kapni, de szerintem bőven megvan a bája annak, amikor mi magunk készítjük el az otthon levő anyagokból a magunk egyedi darabját.  Itt van egy remek ötlet ahhoz, hogy az őszi séták alkalmával gyűjtött ágacskákat mire lehet jól felhasználni. Célszerű beszerezni egy ragasztópisztolyt otthonra, ha még nincsen, ilyenkor és főleg karácsony előtt pótolhatatlan segítség.
Ennél a típusnál arra kell figyelni, hogy mivel a ragasztópisztolyban levő ragasztó hőre lágyul, a pohárnak megfelelően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a benne levő gyertya miatt ne essen szét idővel.

Az őszi sétákat amúgy is lelkesebben teszi meg az ember, ha közben tudja, hogy módja és alkalma nyílik rá, hogy összegyűjtse a majdani ünnepi dekor fontos elemeit.
Olyan, mint nyáron a tavak, folyók vagy a tenger mellett sétálni, uszadékfát és egyéb más kincseket gyűjtögetve...az ember nem érzi úgy, hogy most épp semmi értelmeset nem csinál, nem sajnálja annyira az időt az ilyesmire. (Itt most magamból indultam ki, nekem néha azért nincs kedvem csak úgy elmenni sétálni, mert azt érzem, fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom. Pedig  séta az egyik legfontosabb, testnek-léleknek és az emberi kapcsolatoknak egyaránt.)

sutotok1-650x431.jpg

3., Az egyik fontos motívuma ennek az időszaknak a tök. Ha nem vagyunk olyan nagy narancs szín rajongók, mint amilyen élénk színe  sütőtöknek az esetek nagy százalékában van, akkor mindenkinek a figyelmébe ajánlom a szürke színű nagydobosi sütőtököt!

Ennek a formája és a színe is olyan, ami további rengeteg variációra ad lehetőséget. Festhető, díszíthető,mert elég vastag a héja.

2ca1a2bac04cab3a7747e21650a9adfc.jpgJól lehet dekupázsolni vagy traszferálni is, kinek-kinek kedve-kénye szerint.

Azoknak, akik éreznek magukban elég erőt, hoztam egy nagyon jó kis elkészítési útmutatót is, ennek a töknek a textilből készített verziójához és az biztos, hogy én ezt ki fogom próbálni idén. Karen, a MyDesertCottage bloggere tette fel 2009-ben, nem is értem, hogy nem akadtam eddig rá. 

Természetesen nem hagyhatjuk ki azt a jó tulajdonságát is a sütőtöknek, hogy rendkívül finom és egészséges is, az elkészítésének a módja pedig rendkívül változatos lehet. Süteménybe, köretként, levesként, vagy akár magában, desszertként is megállja a helyét.

13bd2bc9c4346ef9ffba1f66d5b10ff6.jpg

b98a583b65cae14df74cf8bce9204be2.jpg

 

Persze nem kell "igazi" tökökkel variálnia annak, akinek vagy hozzájutni nehéz, vagy sajnálná hagyni, hogy tönkremenjen a szezon végére, a textilből elékszíthető verzió mellett számos más módon is gazdagíthatjuk magunkat és a környezetünket egy-egy darabbal. A gombolyagba állított "tök szár", levéllel és némi kacskaringós dróttal ugyanolyan jó megoldás, mint a krepp papírból készült verzió, ahogy itt is elkészítették.

Sokig ágálltam az ellen, hogy az őszt ünnepeljem, mert nem értettem, mi ünnepelni-való van rajta, pedig igenis van! Mint mindenben, ebben is van szerethető momentum és nem is kevés. 

De tulajdonképpen ez sem szól másról, mint arról, hogy minden napunk minden perce Ünnep ezen a világon. És törekedhetünk rá, hogy mindennek megadjuk a módját. Nem anyagi értelemben gondolom elsősorban, inkább úgy, hogy FIGYELMET és időt szentelünk a02bb1f6592526cc2c503f3e33e48e33.jpga saját életünknek és az életünk szereplőinek. Ez az igazi ajándék.

A tökök mellett megjelennek a lámpások, a baglyok, a makk, a termések, a lehulló falevelek. Az erdő lakóival kapcsolatos illusztrációk és motívumok ideje ez, ami egészen a karácsonyi időszakig húzódhat.

A rozsdabarnák, narancsok veszik át az uralmat, én pedig már hónapok óta edzem magam, hogy életem első rozsdás-narancsos dekorját elkészítsem itthon. De ez is egy lépés előre, próbálom a saját korlátaim döntögetni, kisebb-nagyobb sikerekkel. A lelki egyensúlyom is kezd talán helyre billenni, és ezt megtapasztalni remek érzés. De ez is csak azóta lett fontos a számomra, hogy kicsit átértékelődtek a dolgok az életemben.

 

65657e83516df2542ab0fef4558e7242.jpgA lehullott leveleket is rengeteg módon tudjuk használni. Textilfestékkel pecsételőnek, a körvonalát használva sablonnak, ám ennek a girlandnak inkább a szőlő levélre hajaz a formája.
Nagyon jó muri végiggondolni akár a gyerekekkel is, hogy mi minden tartozhat az időszak kedvencei közé, ezek közül pedig ki-ki kiválaszthatja a személyes favoritokat...szőlő, dió, alma, szilva...mind remek finomság.

Közös időtöltésként a dió vagy mandula megtörése és elrakása egy kézzel varrott kis zsákba a kamrába (ha van), közben egy jó beszélgetés, kellemes zene...felér egy meditációval.

Az a helyzet, hogy ezer és ezer dolgot tudnék még sorolni ide, ami mind-mind segít az őszi időszakot élvezni, de már így is hosszúra nyújtottam a mondókámat. 

A posztban szereplő képek forrása a témába vágó pinterestes albumom, amit megnézhettek ITT. 


Ha tetszett a bejegyzés, gyertek és kövessetek facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak Benneteket!

Ne felejtsétek!
"Az ünnep nem egy nap. Az ajándék nem a fa alatt vár. Az igazi ajándék az Életben vár."

(Csitáry-Hock Tamás)

Konmari és a minimalisták

_dsc8462.JPG

Egy nő és két férfi... Kezdhetném azzal, mennyire más egy nő szemléletmódja, mint egy férfié (kettőé meg főleg), de nem ez az egyetlen különbség ebben a két könyvben.


A Marie Kondo által írott Rend a lelke mindennek egy igazán ínyenc darab azoknak, akik gyakran érzik úgy, hogy összecsapnak a fejük felett a hullámok, soha semmire nincsen idejük és a lelkiismeret-furdalás örök vendég a házuk táján, mert soha nem úgy sikerül semmi, ahogyan eltervezték. Mert soha nem jut elég idő semmire. Ennyi tagadó szó után lássuk, miért gondolom fenomenálisnak a könyvet.


Emészthető formában adja át azt az egy, elsődleges szempontot, mi szerint úgy kellene élnünk az életünket, ahogyan mi szeretnénk, olyan holmik között, amiket szeretünk, olyan emberekkel körülvéve, akik fontosak nekünk, megszabadulva minden sallangtól az élet összes területén.


A könyv végigvezet a lépéseken, hogyan tudjuk kiválasztani azokat a dolgokat, amik nem szolgálják a javunkat és ötleteket ad arra is, hogyan szabaduljunk meg tőlük. Számomra a legnagyobb felfedezés az volt, hogy nem kell rosszul éreznem magam attól, ha valamit kidobok, vagy tovább ajándékozok, esetleg eladok, mert már tudom, hogy ennek a tárgynak ennyi volt a feladata. Amire nálam rendeltetett, azt bevégezte és ideje, hogy másnak is segítsen. Akár abban, hogy valamilyen hiányt pótol, akár abban, hogy rádöbbenti az embert, mire nincsen szüksége.


Tulajdonképpen egy lomtalanítási kézikönyvről beszélünk, ami azért ennél jóval több. Maga a lomtalanítás nem fog eredménnyel járni, ha nem fedi fel az okokat. A miérteket, hogy mit szeretnénk a rengeteg tárgyunkkal elfedni, miért akarjuk magunkat kárpótolni. Ha ezt nem tisztázza az ember magával, akkor rövid úton újra tele lesz a lakás mindenféle holmival, amire amúgy annyira nincs is szükségünk, mint amennyire azt hisszük.

Ha átfordulunk a másik irányba, a férfiak szemszögéből ez az egész sokkal szigorúbb, sokkal kevésbbé megengedő. A Joshua Fields Millburn által jegyzett minimalisták egy memoár jellegű regény, nem kézikönyv.

A történet szerint egy fiatal felsővezető, akinek a világon mindene megvan, legfőképpen a pénze ahhoz, hogy megvegye, amire vágyik, ráébred, hogy nem boldog. Felmond, sőt, a barátjának is felmond, így ketten kezdenek valami teljesen újba, ami kevesebb pénzzel jár, mégis boldoggá teszi őket. Elhatározzák, hogy a gyermekkori vágyaik szerint fognak élni, Joshua kisfiúként írni akart, Ryan mentorkodni. Addig mennek,amíg meg nem találják a módját annak, hogy valóra váltsák ezeket a rég dédelgetett álmokat.
Mindeközben rádöbbennek, hogy az "Amerikai  Álom" tulajdonképpen egy nagy lufi, nem kell három fürdőszobás ház, két autó, több hitelkártya, mert nem hozza el a várt boldogságot. Ugyanis minél több anyagi javat halmoz fel valaki, annál több idejét rabolja el ezeknek a tárgyaknak a rendben-, és karbantartása, és annál több aggodalommal jár, hiszen bőven van vesztenivalója. Ahogy megszerez valamit, máris azon gondolkodik, hogyan tudna még többet szerezni, hogy bebiztosítsa azt, ami már megvan. Ez olyan körforgás, amiből nagyon nehéz kiszállni. Ők mégis megtették és nem bánták meg.

Érdekes "mellékvágányok" vannak a könyvben, említést tesznek például egy Project 333 nevű kihívásról, ahol az a lényeg, hogy meg kell oldanunk a ruházkodásunkat 33 vagy kevesebb darabból 3 hónapig. Ez komolyan elgondolkodtatott és még kicsit odázom, de szerintem ki fogom próbálni. Nem is igazán használok több ruhát, mindig a kedvenceim vannak rajtam. Ez a kihívás rákényszerítene, hogy alaposan átgondoljam a ruhatáram.

De ez csak az egyik ilyen érdekesség, van még jópár hasonló a könyvben.

A Marie Kondo-féle íráshoz képest az a különbség, hogy amíg előbbi azt tartja a legfontosabbnak, hogy csak olyan holmikkal vegyük körül magunkat, amik érzelmi töltéssel bírnak a számunkra, a minimalisták egyenesen odáig mennek, hogy csak azt a tárgyat tartsuk meg, amit valóban használunk is. Ennek ékes bizonyítéka az a napló részlet, amiben Ryan kifejti, hogyan dobozolta el az egész életét egy szobába és hogyan pakolta elő csak és kizárólag azokat a tárgyakat, amikre valóban szüksége volt. Ez pedig nagyjából az összes darab 20%-a volt, 80% érintetlenül maradt a dobozokban továbbra is.

Nekem jó ideje hiányzott az életemből a tudatosság, és ezt -azt hiszem- megadta nekem a Konmari-metódus, ahogy a követői hívják a módszert. Mindenképpen azt javaslom, hogy azzal kezdjetek! A facebookon magyar csapata is van az olvasóknak, akik egymást motiválják, érdemes belépni, ha aktuális a téma. Aztán, ha ez már viszonylag gördülékenyen megy és még mindig elégedetlenek vagyunk, lehet tovább menni, fejlődni, önmegismerni, kilépni a komfort zónánkból.

Azt azonban bizton állíthatom, hogy mindkét olvasmány hatással lesz, és leginkább hosszú távon. Nem azt mondom, hogy mindenkinél ugyanolyan mélységig ér el a mondanivaló, de annak, aki épp ilyen élethelyzetben van, biztosan jól fog jönni egy kis támasz.

Ha úgy érzed, érdekel a téma és szívesen olvasnál még ilyesmiről, gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

Stencilezett kép a falra

Bevallom, nem mindig vagyok a helyzet magaslatán, mint ahogyan sokunkra, rám is rám férnek a pozitív megerősítő gondolatok. Egy ilyen -számomra nagyon kedves és találó- szövegre bukkantam a stampéria termékei között a napokban, és elhatároztam, hogy ezt megcsinálom a nappaliba, az asztalom fölé, ahol mindig látni fogom.

Sokszor kapni a Lidl-ben festő vásznat, ami már keretre van feszítve, mindenféle méretben. Betáraztam belőle a múltkor, még nem tudtam, miért. De már tudom. A legnagyobb méret tökéletesen megfelel a stencilhez, arányos, hiszen hagy elég teret a szöveg mellett, emiatt nem is igényli a keretet.

Gondolkodtam sokáig, milyen színekkel készítsem el, de végül a Pentart matt akril festékei közül választottam ki a "conutry kék" és a "narancssárga" árnyalatokat.

A festő vászon alapvetően erős, de mégsem annyira...ezért érdemes jó vastagon lealapozni a GESSO-val, ami egy majdnem paszta állagú fehér alapozó. Viszonylag jó tartású, akár finom stencil mintákat is fel lehet vele tenni, ahogy én is csináltam a végén.

Az első lépés tehát az, hogy a vásznat egy széles fejű ecsettel le kell alapozni. Lehet játszani a vastagsággal, a felkenés irányával, ha struktúráltabb felületet szeretnél, rusztikusabb hatással, arra is tökéletesen alkalmas.

_dsc8411.JPG

_dsc8322.JPG

 

Én azt szerettem volna, ha az én képemen az alapozás nem tökéletes, ezért mielőtt teljesen megszáradt volna a gesso, papírcsíkokat fektettem bele és visszahúztam, hogy felszedje a lerakott anyagot. Olyan lett, mintha az idő múlása kezdte volna ki. Ez sasszemű olvasóimnak a bal oldali képen talán fel is tűnt. Az alap vászon is fehér, a gesso is, de más-más árnyalat, így minimálisan megmozgatja a dolgot, szerintem izgalmasabbá válik ezáltal az egész.

_dsc8324.JPG_dsc8325.JPG

Én legszívesebben szivacs escettel stencilezek, de kinek-kinek megvan a maga kedvenc eszköze hozzá. Van, aki a szivacs hengerre esküszik, más meg a stencilező ecsetre. Akármelyik eszközt választjuk is, a lényeg mindenképpen az, hogy nagyon kevés festéket szabad felhordani egyszerre.

A szivacs ecsetes megoldásnál csak függőleges irányban szabad mozgatni az ecsetet, ez a dolog titka. A festékbe mártva egy papírfelületen le kell húzni róla a felesleges festéket és utána érdemes csak nekiállni a stencilnek. Ez azt jelenti, hogy sok türelemre lesz szükség, de megtérül.

_dsc8327.JPG

_dsc8410.JPG

 

Miután elkészült a felirat, elővettem egy másik kedvencem, a Pagina galéria kínálatában szereplő stencilem, és a kivitel jó minőségének köszönhetően (t.i., hogy viszonylag vastag lemezből készül a stencil), a babérkoszorú mintáját feltettem a két utolsó sor két oldalára, ezzel is kiemelve a lényeget.

_dsc8404.JPG

_dsc8402.JPG

A kép végül a várakozásaimat is felűlmúlva kiemelten jól mutat az új helyén, kicsit mondjuk hozzá is igazítottam a környezetet.

A használt narancs szín miatt fél lábbal már az őszben áll a dolog, legalábbis az én érzéseim szerint, de ezt nem is nagyon bánom. Az egyik nagy tervem az "új életemre" vonatkozóan, hogy minden évszakot, az év minden napját megpróbálom maximálisan megélni, hiszen tényleg nem tudhatjuk, mennyi időnk van ezen a csodálatos világon.

Ha tetszett a poszt, kérlek, mutasd meg a barátaidnak is, és gyere, kövess a facebookon is, ahol naponta megújuló tartalommal várlak!

Egy régi doboz új élete

Biztosan sokatoknak van otthon intarziás tetejű, furnérozott dobozotok, amiben általában az iratokat tartja az ember. Legalábbis nálunk így volt, fényképek, útlevelek, ilyesmik voltak benne mindig, a mai napig előttem van a szép, élénk narancs plüss belső borítás.
Az volt az első dolog, amit kivettem belőle...

Nos, korábbi képeket nem tudok mutatni, mert sajnos elveszítettem őket, attól a lépéstől tudom dokumentálni a dolgot, hogy lefestettem a pentartos country kék akrilfestékkel az egész dobozt kívül- belül. Választottam egy mintát a transzfer motívumok közül a pinteresten és kinyomtattam lézernyomtatóval. 

Előkészítettem a festékeket, mandula dekor paint, country blue akril és fehér akril alapozó kellett ehhez a munkához.
Kerestem egy- a motívumon szereplő körrel megegyező méretű- kör alakú mintát, a megfelelő helyen körberajzoltam a doboz fedelén és kifestettem kézzel, a fehér alapozóval.
Azért nem szivaccsal, mert úgy túl egyenletes lett volna, én meg szerettem volna, hogy legyen egy kis kézzel festett-hatása.

_dsc8191.JPG

_dsc8195.JPG

_dsc8194.JPG

_dsc8193.JPG

Utána elővettem a pentartos traszfer oldatot és miután tűk segítségével a festett körre illesztettem a mintát, át is vittem a papírról az akrilra. (A narancs linken videót találtok a működéséről, ha nem mond így semmit a dolog.)

_dsc8199.jpg

_dsc8197.JPG

Azt fontos tudni, hogy a traszferáláshoz bőven kell türelem, és nem szabad túl sok oldatot használni, mert el is maszatolódhat a végeredmény. Fogtam magam és belefestettem a kör közepébe egy H betűt a mandula színű dekor painttel, hiszen ez a ládika a Hosszú család kincseit fogja rejteni. Aztán felragasztottam egy korona alakú gyurma díszt, amit a NőiCsiza Design webshopjából szereztem be.

A doboz belsejéből kiszedtem a korábban már említett narancs plüss borítást, és csiszolóvászonnal letisztítottam a ragasztó maradékokat. A bent levő elemek méretét másolva új, legalább 1 mm vastag kartonból kivágtam őket újra. Mindenképp a snicceres vágást ajánlom, fém vonalzó mellett, mert ollóval nem tudok soha olyan egyenesen vágni, ahogy kellene.

_dsc8200.JPG

_dsc8202.JPG

Mivel a doboznak régies külsőt álmodtam, a belsejét is régies hatású anyaggal szerettem volna kibélelni. Ehhez elővettem egy nemrég vásárolt vásznam, kávéba áztattam, és media inket fröcsköltem rá mindenféle barna és fekete kevert árnyalatokban. Tudom, sokan a foltok ellen küzdünk nap mint nap, ám ebben az esetben szerintem jobban mutat ez az öregített hatás.

_dsc8206.JPG

_dsc8207.JPG

Miután az anyagot kivasaltam, a pentartos öntapadós ragasztóval kasíroztam fel a kartonra. Ebben az a jó, hogy ecsettel felhordható, száradás után pedig öntapadós hatása lesz a felületének, így biztosan nem ázik el az anyag, nem tudjuk elrontani a kasírozást. Kicsit olyan, mint a kétoldalú ragasztó, csak gazdaságosabb. Stencilekhez is remekül lehet használni, mert egy felület felhordásával többször használható öntapadós mintaívet kapunk.

Használat után a ragasztós ecsetet sima, szappanos vízzel jól ki lehet mosni, de ne hagyjátok megszáradni, mert utána már vízálló lesz.

Korábban bent levő elemek a fenéklemez körül voltak körben, én most nagyobb, méretben pont passzoló fenéklemezt szabtam, emiatt az oldalelemek egy miliméterrel túl lógnak a doboz peremén. Ennek két előnye is van, egyrészt szerintem sokkal jobban néz ki így, másrészt amikor lecsukom, nem kell attól tartanom, hogy sérül a perem.

_dsc8214.JPG

_dsc8213.JPG

Miután felkerült, a fő transzferált képet kicsi megdolgoztam még kézzel, a masni és a fehér kör környékén. elsősorban a kézzel festett hatás érdekében. Kiegészítettem még egy kis felirattal és díszítéssel, megcsiszoltam az éleket és umbra színű pentartos antik pasztával végigkentem az egészet.

_dsc8222_1.JPG

_dsc8219.JPG

Végeredményben nagyon elégedett vagyok vele, szerethető darab lett, sokkal jobban tetszik, mint intarziás korában.Ha egyszer majd mégis az intarziás tetőre vágynék, csak lecsiszolom ezt a mostani festést és vissza is kapom.

_dsc8221.JPG

_dsc8220.JPG

Amennyiben tetszett a poszt, gyere, és kövess a facebookon, ha van kedved, mutasd meg ismerőseidnek is a bejegyzést! Nekem sokat segítenél vele!

Mopp-e vagy nem moppe?

avagy a mai IKEA HACK...

Biztos nagyon sok lakásban leledzik egy vagy több MOPPE fiókos elem az IKEA kínálatából. Az elerendezésük változik időről-időre, de az alapkoncepció nem. És ez főként azért jó, mert rengeteg teret ad a kreativitásunk kiélésére.

13603302_1113462588714682_5853254303062835432_o.jpg

13510838_1110852378975703_6740481052915561319_n.jpg

Mivel nem ez volt az első ilyen próbálkozásom, mondhatom, hogy már megfelelő rutinnal álltam neki a feladatnak. Többek között az volt az első dolgom, hogy megfordítsam a fiókokat, hogy a lyuk a hátsó részre essen és elöl makulátlan frontot kapjak. (Ezt tőletek tanultam...)

Aztán fogtam egy ecsetet és a Pentart Dekor Paint "INDIGO" árnyalatával lefestettem az egészet. Nem volt rossz így se, csak túl unalmas. Gondolkodtam, mit lehetne vele tenni, amitől szebb lenne és eszembe jutottak azok az ikeás BILLY könyvespolcok, amiket anno úgy tettünk elegánsabbá, hogy készítettünk rájuk deszkából párkányt. Nos, itt nem kellett párkány, elég volt két lap.
A konyha építésénél az egyik kis fémvázas tárolóegység lapjait kivettem, mert farost lemezből voltak és igencsak magukba szívták már a zsírt. Ugyan a peremük katasztrófa volt, a közepük remek, úgyhogy ezekből vágtuk ki Istvánnal a megfelelő méretű bútorlapokat. Kb 8 mm-rel lógnak túl minden irányban.

De ez még mind nem volt jó, kicsit olyan esetlennek tűnt, mint az ónémet szekrényünk, aminek hiányzik a pogácsa lába és úgy fest, mintha elhasalt volna.

Láb kellett...körülnéztem és ráleltem ezekre az esztergált fa rudakra, biztos sokatoknak ismerősök azok az emeletes polcok, amiknek a polcait ilyenek tartják. Mivel minden fa elemet el szoktam tenni, egyszer még jó lesz valamire felkiáltássál, így ezek is jó ideje várták az új életüket.
Fűrésszel levágtam mindkettőnek a két végét ott, ahol szerintem mutatós volt, a középső elemeket pedig eltettem szűkösebb időkre.

_dsc8171.JPG

_dsc8172.JPG

Szépen kimértem a fa lapon, hol néznének ki jól a lábak, próbálgattam, illesztgettem, fontos volt, hogy az arányok ne boruljanak meg, ezért mindenképp a szekrény oldalának a középvonala tűnt a legjobb megoldásnak. Talán kicsit lehetnének még beljebb, de ez már egyéni ízlés kérdése. A lábakat csavarral rögzítettem. Mielőtt összeragasztottam volna az elemeket építési ragasztóval, mindegyiket lefestettem, a fiók előlapokon átlókat húztam és a megfelelő (általában 5-6 mm-es) méretű fúróval kifúrtam a fogantyúk leendő helyét.

A csíkokat maszkoló szalaggal és szivaccsal tettem fel, és mivel nem a legjobb minőségű papírszalagot választottam (vagy már öreg volt) szépen alá is folyt a festék elég sok helyen. Kipróbáltam azt is, milyen lenne, ha a lábak is ezt a bézses színt kapnák, de végül úgy döntöttem, jobb a kékes.

_dsc8173.JPG

_dsc8174.JPG

 

Miután megszáradt a "MANDULA" árnyalatú Dekos Paint is, egy vékony ecsettel, szabadkézzel kijavítottam az elmosódásokat, újra ráfestettem az indigóval. Miután a javítás (és a javítás javítása is) megszáradt, feltettem egy transzferált szöveget a tetejére, és bár tudom, hogy már sokan unják ezeket a feliratokat, nekem még mindig nagy kedvenceim...

A fogantyúkon sokat gondolkodtam, mivel kis fiókok, kis fogantyúk mutatnak jól rajtuk. Volt az IKEA kínálatában nagy kedvencem a LINDSDAL sorozat, ám ez az új konyhai rendszerrel megszűnt és átváltozott HISHULT-tá, ami az én esetemben azért jó, mert a hagyományos gomb fongatyú méret mellett kijöttek egy mini méretűvel is. Ennek a mérete 23 mm a korábbi 30 mm-rel szemben.

_dsc8175.JPG

_dsc8176.JPG

Mielőtt felkerültek volna a fogantyúk, az egész szekrényt átkentem a Lignocolor átlátszó viaszával. 

Kicsit még nézegettem az imádnivaló hibáját (nekem mindig az ilyesmik adják egy-egy tárgy báját), majd összeragasztottam az elemeket. Azért nem csavaroztam, mert félő, hogy akkor egyrészt, amilyen béna vagyok, tuti átszaladok valahol a csavarral, mert túl hosszú, másrészt pedig attól is tartottam, hogy a fiókok elakadnának a csavarfejektől, nem tudtam volna ugyanis úgy odaférni az előfúráshoz, hogy süllyesztett fejű csavart tegyek be.
És minek cifrázom, így sokkal egyszerűbb volt. Az építési ragasztó mindent megfog és aztán többet nem ereszti...

_dsc8177.JPG

img_8189.JPG

 

Nagyon szépen elmélyítette a krétafesték színét a wax. Mivel ezek a festékek meglehetősen porózusak, felületkezelés nélkül hamar tönkremennének, így általában két választása van az embernek, viaszol, illetve lakkoz. Én a magam részéről a viaszt szoktam előnyben részesíteni, könnyebb felvinni, és talán nem olyan tartós, de ha nem csempére vagy konyhaszekrényre kerül a festék, akkor így is megállja majd a helyét.

A konyhában lesz szükségem a kis MOPPE-ra. Mivel azonban a konyha még igencsak csatatér, egyelőre ennyit tudok mutatni belőle. Az már így is látszik, hogy nagyjából milyen lesz a hangulata, ha egyszer elkészül.

Ha tetszett a poszt, gyere és kövess a facebookos oldalamon, ahol még sok ilyen projektet tartogatok a számodra, és tarts velem a jövőben is!

Drew Pritchard: Merj nagyot álmodni!

Megkértük Drewt, ossza meg velünk tapasztalatait a kezedeti idők botlásaival és sikereivel kapcsolatban. Lássuk, mit tanácsol a ma kezdő kereskedőinek!
977556_538107856225317_1949325100_o.jpg

A karrierem az 1980-as évek végén kezdődött, 200 fonttal a zsebemben ültem egy kopott Volkswagen bogárban, és fogalmam sem volt az üzletről. Akkoriban az antik cuccok világa sűrű ködbe burkolózott előttem, és a rutinos vén rókák sem voltak túl segítőkészek. 
Az áttörést egy újságban kihelyezett hirdetés jelentette, melyet abban az időben adtam fel, amikor az irodám még apámék kertjében volt. A következőt tartalmazta:
"KERESEK ólomüveg ablakokat, tűzhelyeket, kandalló burkolatokat, ajtókat, padlót, és más építészeti kincseket!"
Akkoriban ez a hirdetés csillagászatni összegbe, 15 fontba került nekem hetente.


843933_500419363327500_1685265321_o.jpg

Mivel korábban dolgoztam már ólomüveggel, logikus volt innen indulni. Akkoriban építették az egyik főutat a környéken és sok helyi házat romboltak le, hogy helyet nyerjenek a projekthez. Olyasmiket akartam beszerezni, amikkel senki más nem foglalkozott.

905470_521369654565804_1753058472_o.jpg

A hirdetés révén 2 fontért jutottam a viktoriánus ablakok fő díszének számító négyzet alakú ólmozott üvegekhez.Volt olyan hét, hogy 70 darabot is szereztem, kandallókkal, ablakkeretekkel, ajtókkal, ha jók voltak.
Havonta felhívtam Carlt, a közvetítő kereskedőt, akinek dolgoztam és nagyjából 200 ilyen üveget vett át tőlem, darabját 4 fontért. Fantasztikus üzlet volt!
Megközelítőleg 600 fontot kerestem ezzel hetente, de egy idő után kezdett elveszni a varázs és csak kemény munkaként tudtam gondolni a dologra. Carl látva ezt azt mondta:

-Drew, adok egy tippet! Azt a holmit, amit nekem adnál át, vidd el Newarkba, az antik vásárba! Kérj tíz fontot az üvegekért és még többet a különlegesebb darabokért!Én legalábbis így csinálnám.


230671_482359845133452_2084281044_n.jpg
Fogtam hát magam és bepakoltam kb 40 üveget, némi építészeti cuccot a furgonba, elvezettem néhány sráccal Newarkba, ahol egy mező közepén találtuk magunkat hajnalban és fogalmunk sem volt, mit csinálunk.

Hamarosan odajött egy amerikai fickó és megkérdezte, mennyibe kerülnek az üvegek. Mondtam, hogy az áruk 10 font, a szebbeknek pedig 15-pont úgy, ahogy Carl tanácsolta. Az ember gondolkodás nélkül rávágta, hogy akkor elviszi mindet, sőt, megkérdezte, mim van még? Csak ebből az üzletből kb 5000 fontot vettem ki, és még csak hajnali fél hat volt.
Egy percre rá egy német vásárló megvette az összes építészeti faragványt és fa panelt, amit szinte ingyen szereztem egy bontásokkal foglalkozó oldalon. Aztán pedig egy japán tag ugrott fel a tolmácsával a furgonra, és megvette a templomi ablakokat 3000 fontért. 

6:30-kor már 9000 font volt a kezemben, több, mint előtte valaha.
Ettől fellelkesülve teljesen ösztönös lépésre szántam el magam, elkezdtem körbe járni a terepen, vettem és eladtam azt is. Azt hiszem, ekkor váltam igazi kereskedővé.

Nem volt könnyű a kezdet, minden hibát elkövettem, amit csak egy kezdő elkövethet. Túl drágán vásároltam, túl olcsón adtam el, rossz emberekben bíztam.

185758_477939918908778_1271503261_n.jpg

Néhány évre rá mi lettünk a legnagyobb építészeti témájú régiségekkel foglalkozó cég Észak-Walesben.

Ilyesmivel foglalkozni olyan, mintha meztelenül járkálnék és közben azt mondogatnám: ez az, amim van, ilyen vagyok, ezt szeretem, ez a legjobb holmi a környéken.Ha el szeretnék adni, muszáj hinnem benne, hogy ez a legjobb, szeretnem kell minden egyes tárgyat, csak akkor tudom teljes meggyőződéssel eladni másoknak is.

Szóval ilyen ez a szakma. Ha elég bátor vagy belevágni, iszonyatosan megtérül majd, mert mindig érdekes és minden nap egy újabb esély tanulni valami újat.

59020_462510877118349_275980045_n.jpg
269319_514143275288442_1156256033_n.jpg

Drew tanácsai azoknak, akik most fognának bele:

-Mielőtt a saját lábadra állnál, menj és dolgozz más dílereknek, akár ingyen is. Szegődj el egy aukciós házhoz vagy más kereskedőhöz, keress olyat, akiben megvan a szakma iránti szenvedély, így bennfentesként szívhatod magadba a tudást és a tapasztalatokat.

-Légy egyedi és elkötelezett! Tanulj meg mindent, amit a te saját érdeklődési területedről meg tudsz tanulni! Szerezz minél több információt!

-Higgy magadban! Ki fog alakulni a saját stílusod, ha megtalálod a kedvenc témád!

-Hogy kitűnj a tömegből, specializálódj! Legyél eredeti, legyél bátor! Csak azt áruld, amit te magad is szeretsz!

- A legfontosabbak a kapcsolatok! Találkozz más kereskedőkkel, merülj el az antikvitások világában! Keress társakat, szövetségeseket!

-Ha hibát követsz el, tanulj belőle!

45191_514141411955295_154294229_n.jpg

474359_467299416639495_50958757_o.jpg

Ha kíváncsi lettél, Drew aktuális kínálatát megtalálod a honlapján vagy a facebookos oldalán! Az én facebookos oldalamon sok más, témába vágó tartalmat, ITT pedig a blogom további, ócskapiacokkal foglalkozó cikkeit!

Remélem, minél többen kedvet kaptok ahhoz, hogy ha még nem tettétek, ellátogassatok egy piacra és belekóstoljatok ebbe a világba. De ügyeljetek rá, mert könnyen függőséget okoz!

522454_452795388089898_1838062383_n.jpgAz eredeti cikk a HOMES&ANTIQUES magazin 2016. júliusi számában jelent meg, angol nyelven.

A veszprémi piac

Itt a július vége, augusztus, amikor a legtöbben szabadságra mennek. Sokan a Balatonnál nyaralva jutnak csak a veszprémi piac belátható közelébe és ennek megfelelően sokan érdeklődtök, merre kell menni, hogy érdemes, mire kell figyelni. Ezért gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést, hátha sokak hasznára válik majd.


Amikor én ideköltöztem, nagyjából hat évvel ezelőtt, egészen más volt még ez a piac is, mint a legtöbb...akkor még nem volt ekkora divatja a régi holmiknak, sokkal könnyebben váltak meg tőle az emberek odaát az osztrákoknál és a németeknél. (Mert azt tudni kell, az áru nagy része onnan érkezik.)

Napjainkra nagyon divatossá vált a shabby és a vintage irányzat, melynek Németországban komoly rajongótábota van, így a kínálat is megváltozott. Amíg évekkel ezelőtt tízezer forintért egy tele töltött csomagtartónyi holmit hoztam haza, válogatott szépségeket, napjainkra, minden túlzás nélkül minimum a duplájára szöktek fel az árak. Amíg évekkel ezelőtt tele volt fehér porcelánnal a piac, mára nem hogy fehér, de bármilyen porcelán már-már ritkaság számba megy. Az elérhető tárgyak nagy része ma már tényleg lom. A szó szoros értelmében. Nem régiség, bár hozzá kell tennem, ezen a piacon igazi régiség nem is nagyon volt...ha meg igen, katasztrófa, hogy milyen drágán. Az igazi régiségek inkább a pesti Bakancsos piac sajátjai.

Ha olyasmi régi bútorokra, kis kiegészítőkre vadászik az ember, amit otthon átalakíthat, kosarakra, konyhafelszerelésre, fa dekorációs kiegészítőkre, polcokra, gyertyatartókra, akkor itt jó helyen jár. Rengeteg gyerekjáték és legfőképp textil vár minden nézelődőt. Gondolom az árusok is rájöttek arra, hogy a törékeny áru helyett sokkal könnyebb a textileket ki-, és bepakolni, ezért az egész piac egy órási turkáló lesz lassan... Viszont még mindig akadnak szép lakástextilek. Akadt már a kezembe bontatlan IKEA függöny, BUTLERS-es vászon abrosz és egyéb nyalánkságok is. De ezeket mind elő kell kotorni, sok türelem és kitartás kell hozzá, hogy az ember eredménnyel járjon.

Az elérhetőségekről.

A piac minden VASÁRNAP nyitva van, kivéve a Karácsonyt. Érdemes arra gondolni, hogy Ünnepnapokon az árusok nem mind jönnek ki, ugyanez áll rossz időre is. Nyári időszakban már fél öttől kipakolnak a legnagyobb eladók, a hőség miatt érdemes 5 körül érkezni. De ez télen is áll, csak hat órára tolódik, még bőven sötét van, amikor már elemlámpával indulnak vadászni a leglelkesebbek. Sokszor volt már úgy, hogy amikor én ötre odaértem, mások már hazafelé indultak.

A piac egyik sajátja, de gondolom nem csak itt, hogy sok árus jár körbe hajnalban, megvesz ezt-azt, hogy aztán a saját placcán tovább adja. Értelemszerűen haszonnal, így mi is jobban járunk, ha "elsőkézből" sikerül választani valamit.

A piacot a Házgyári út 5- szám alatt találja meg a GPS (jó esetben). A mellékelt térképen a piros jelölés maga a piac, a barnák a parkolók. A piros nyilak pedig a két lehajtó lehetőséget jelölik a parkolókba a 8-asról. Látszik a google earth felvételen, hogy a piac mögé is jelöltem parkolót, itt még növényzet fedi, de azóta kipucolták és bal oldalról hátra lehet menni. Minden parkolási lehetőség pénzbe kerül, egyedül bal oldalon az ipartelep bejárata környékén nem kell fizetni, de az kérdéses, hogy mostanában is nyitva áll-e a kapu, rég próbáltam ott megállni. A parkolási díj 500 Ft körül van /1 behajtás. Ha ki kell menned, utána nem vagyok benne biztos, hogy visszaengednek vele.

piac_alap_1.jpg

piac_tavoli.jpg

Minden minden piacon, itt is nagyon ügyeljetek az értékeitekre. Lopták már el a pénzem a tárcámból ezen a piacon, bár volt annyi a tolvajban, hogy a helyi járőrkocsi mellé ledobta a tárcát, így az irataim megkerültek. Soha ne tegyétek a kosárba, vagy a táskába, főleg ne a lábatokhoz, válogatás közben!

Az egyik nagyon finom csemege a lángosos utánfutónál vár, azt ha szeretitek a lángost. kóstoljátok meg, a büfével szemben állva bal oldalon szokott lenni.

Ha kedvet kaptatok, irány a piac. Ha elsőre nem találtok semmit, ne keresedjetek el. Az embernek ki kell ismernie magát ebben a világban, ha újonnan pottyan bele, de már az első alkalommal ki fog derülni, hogy örökre rabjává válik-e az ember.
Az alkudozáshoz néhány tippem megosztottam már ITT, katt, ha úgy érzed, nincs elég önbizalmad hozzá! Ettől az írástól biztos, hogy magabiztosabban vágsz majd bele!

Ha van még kérdésed vagy érdekel, én miket találok a kiruccanásaim alkalmával, gyere és kövess a facebookon!
HA tetszett a bejegyzés és úgy érzed, az ismerőseidnek is használra válna, oszd meg velük a linket!
Jó mulatást és sok szerencsét kívánok!

Alkudj, ha tudsz!

Van egy piac Veszprémben, ócskapiac, lengyel piac, kínai piac vegyesen. Az a klasszikus régi...még olyan stand is volt, ahol házi sütit,zserbót árultak.

Ez most az én kis mennyországom.

De a piacoknak sajátja, hogy alkudozni kell, ami nekem eleinte nagyon nehezen ment... valahogy szégyelltem. Ez a környezet viszont hamar megtanított rá, hogy anélkül simán a dupláját is kifizethetem, tehát muszáj belejönni.

Úgyhogy most lássuk a taktikákat. Egy idő után mindenki belejön, csak el kell kezdeni. És mivel a piac farkastörvényeket diktál, muszáj kicsit okoskodni,hogy én -a vevő- is jól járjak.

Lássuk az eddigi tapasztalatokat:

Az igazi kincseket általában nagyon nagy kupleráj mélyéről kell előkotorni. Sokszor előfordul, hogy a dobozokban kitett áru még csak ki sincsen csomagolva az újságpapírból. Ezekhez érdemes leguggolni és bekukucskálni a papír alá. Valószínűleg ezt nagyon kevesen teszik meg.
A különféle tárgyakra specializálódott eladókkal az a "baj", hogy azt más is észreveszi és könnyebben megelőz. Annál nagyobb az esély a nagy fogásra, minél össze-visszább a stand, minél nagyobb a kupleráj.

Ha már megvan a kiválasztott kincs, törekszem arra, hogy az eladó mondjon először árat. Arra válaszul kapásból a felét kell mondani, és onnan indulhat a móka.

A legfontosabb szabály, hogy az eladó nem láthat semmiféle lelkesedést rajtam, mert akkor rögtön vérszemet kap. Ha a világ legszebb cuccát is kaparintottam meg, muszáj flegmán kezelni, ez sokszor igényel némi színészi vénát.
A második fontos dolog, hogy piacozni apró pénzzel szabad menni csak. Később kitérek rá, miért.

Nagyon sokszor fordult már elő velem, hogy a kezembe vettem valamit, forgattam, nézegettem és végül visszatettem. Az árus odavetette, mi az ára és én meg leraktam, indultam volna tovább. Az ember pedig addig jött utánam, amíg meg nem egyeztünk. Nos, ilyen fölényes helyzetben én nagyon sokszor a pofátlanság határát súrolóan alacsony árat ajánlok és nem egyszer elfogadták már. Az eredeti felénél is kevesebbet. Ezt viszont tényleg csak akkor érdemes megjátszani, ha az a valami annyira nagyon nem fontos.

Ilyenkor jó indok a "Csak 500 van nálam,ha ennyiért odaadja,elviszem.", mert általában ebbe belemennek.
És itt jön képbe az előbbi, aprópénzes mondat. Ha ilyet mondunk és utána előveszünk egy ötezrest, vagy csak egy ezrest, az nagyon égő ám...viszont ha sok az apró, akkor ezt sokszor el lehet sütni.

Aztán ott van az a megoldás is, amikor több dolgot vesz az ember egy eladótól és a mennyiségi kedvezménnyel akar élni. Szokták szeretni.

A piac kezdetekor nagyobb az esély az igazi kincsre, de a végén több a lehetőség az alkura. Dél körül már a piac vége, és mindenki szabadulni szeretne, minél több holmitól, bármi áron. Ha annyira nem fontos, amit kinéztem, később megyek vissza érte. Persze van rá esély, hogy már nincsen meg.

Az 6 személyes álom-teás szettem kannával és mindenféle kiegészítő csetresszel úgy vettem például legutóbb, hogy kiemeltem egy csészét és úgy kérdeztem meg, mennyi a készlet. Szerintem nem tudta,hogy mit ad el, és mennyi része van, de miután már megegyeztünk..nos, kénytelen volt annyiért adni. 2000 Ft-ért.

Anyu nagyon szeretett volna egy szép, porcelán fejű babát, találtunk is egy helyet, ahol volt kettő. Az egyiknek hiányzott az egyik cipője és nem volt olyan szép a pofija, viszont a ruhája annál inkább. A másiknak szép arca volt, megvolt mindkét cipője, viszont a ruhája nem tetszett. Az eladó viszont belement, hogy kicseréljük a ruhájukat. Érdemes ilyeneket is megjátszani a tökéletes szerzemény érdekében.

Az életnek vannak apró örömei, rájöttem, hogy az alku az egyik ilyen. Egyik félnek sem kerül semmibe, de mégis élvezetes. Már jobban értem az egzotikus piacokon tomboló alku-lázat.
És önbizalom-növelőnek sem rossz, ha egy-egy blöff bejön.