by bardoczeva

PURE DESIGN

Ha indulnál idén az Alkotó Energián... - és érdekel a véleményem:

2017. március 25. - bardoczeva

Biztos vagyok benne, hogy az Olvasóim között alig van olyan ember, akinek semmit sem mond ez a bizonyos Alkotó Energia pályázat. Olyan szerencsés vagyok, hogy többed magammal a szakmai zsűrit erősíthettem, és úgy figyelhettem, hogy milyen munkák érkeznek. A pályázat nagyon összetett és nagyon hosszú időt ölel fel, tulajdonképpen a jelentkezés első napja óta majdnem fél év telt el.

A bejegyzésem most azoknak szól, akik a jövőben azt tervezik, hogy indulni szeretnének, amit egyébként mindenkinek csak ajánlani tudok! Ha már alkot egy ideje, akkor azért, hogy megmérettesse magát, ha még csak most kezdené, akkor pedig azért, mert nagyon sokat lehet tanulni belőle.

Mivel nem egyedül én döntöttem a végeredményről, így nem vállalhatok felelősséget mások véleményéért, azonban örömmel leírom Nektek, hogy én magam mi alapján pontoztam az előzsűrizés során.

A fotó.


Nagyon változó volt a tárgyak fotózása, nagyon változó volt a képek minősége. Azt tudom mondani, hogy a leggyengébb, szerintem telefonnal fényképezett képektől a legprofibb képekig a totális spektrumon végigmentek a pályázók.


Alapvetően az első és legfontosabb szempont az, hogy a kép legyen kivehető. Legyen éles, és legyen elég világos ahhoz, hogy a színek is látszódjanak. Ha a munka aprólékos, akkor annak is látszódnia kell. Ez nem a mi "hülyeségünk", ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy LÁSSUK, amit meg szeretnél mutatni nekünk.
Mindemellett lehet a kép a legművészibb, legjobban megkomponált, ha nincsen a pályázónak egyetlen olyan képe sem, ami az egész pályamunkát egyben mutatja meg. 
Azokat a pályamunkákat, amik tele voltak ugyan művészi részletfotókkal, ködbe úszó hátterekkel, cuki kiegészítőkkel, de nem volt egyetlen kép sem, ahol egyben láttam volna az EGÉSZET ugyanúgy nem tudtam sok pontra értékelni, mint azokat, amiken meg a homály miatt nem láttam semmit.


Azt gondolom, hogy az a legkevesebb, hogy egy ilyen feladat esetén legalább egy "egész alakos" képpel benevezek, hogy ne a zsűri tagok képzeletére legyen bízva, hogy melyik részletfotó hol van a nagy egészen. Ráadásul ha nem látom egyben, nem tudhatom, hogy kompletten hogyan mutat a darab.
A fotózás olyan tudomány, amit autodidakta módon is meg lehet tanulni annyira, hogy egy ilyen lehetőség alkalmával igazán értékelhető képek szülessenek.
Nyilván nem akarok álszent lenni, ha a kép még meg is van komponálva, ha a tárgy illeszkedik a háttérhez, ha méretben, stílusban, színben, formailag, arányaiban passzol, ha a kép "be van rendezve", akkor az jobban megfogja a szemem, mint ha csak egy vakolt fal előtt áll, de ez utóbbi is bőven jobb a "semminél".

Azt mondom, hogy érdemes eljátszani ezzel is és már a koncepció kitalálásánál gondolkodni azon, hogyan lehetne a leggusztusosabbá tenni, milyen háttér előtt, milyen formában. Ne kényszerként fogjátok fel, hanem kreatív, izgalmas feladatként!

A tárgy.

Csak a képeket nézegetve néha nem tudtam eldönteni, hogy melyik az előtte fotó és melyik készült az átalakítás után. Nem rossz szándék vezérelt, hogy ezt most leírom, egyszerűen csak úgy érzem, hogy ez is egy olyan tapasztalat, amin miatt az adott munkát nézve kapásból bizonytalanná váltam.
Érdemes kiemelni a képeknél az állapotokat, amikor valami "előtte", akkor az legyen más háttér előtt, mondjuk ahhoz kiváló valami nagyon egységes felület, pl házfal.


Amikor a pályamunkához kiválasztasz egy tárgyat, akkor olyat válassz, amit látványosan meg tudsz szépíteni, természetesen a kisebb ívű munkáknak is megvan a létjogosultsága, de azokat hagyd meg inkább a mindennapok örömének. Rengeteg a beérkező pályázat, ha valami miatt megfog egy adott tárgy, bármi miatt, ha nem hagyja, hogy a huszadik munka után már lankadjon az érdeklődésem, akkor az jó!
Mindenkinek van most fél éve még szeptemberig, hogy átgondolja, lesz-e valami nagyobb munka a nyáron, amit átalakítana, átfestene, és ha lesz, érdemes előre gondolva dokumentálni a folyamatot.

Az én szempontjaim szerint nagyon fontos továbbá a tárgy önazonossága, vagyis hogy az új ruhája mennyire illik hozzá. A megfelelő stílusú tárgy stílusban tartása is lehet koncepció és lehet az is cél, hogy valami gyökeresen más legyen belőle. De az én számomra nagyon fontos, hogy értsem, hogy mi miért lett olyan, amilyen. Hogy indokoltak legyenek a változtatások, ne csak öncélú díszítgetés legyen belőle. Megvan annak is a létjogosultsága, de az én értékelésem egyik fontos alapja az volt, hogy legyen valami "mondanivaló" a külső mögött. Legyen benne valami...
Csak egy apró példa, talán úgy jobban érthető:
Ha valaki fehérre fest valamit és rózsákkal dekupázsolja, akkor az már majdnem shabby chic akkor is, ha ez nincs így kimondva. De a shabby egyik fő stílusjegye, hogy a felületei mattak, így amikor valaki magasfényű festékkel követi ezt el, akkor nem igazán mutat úgy...

Ha valaki kinyomozza, milyen lehetett az a tárgy eredeti állapotában és ahhoz hasonló új külsőt ad neki, csak mondjuk innovatívan gondolkodva új funkciót ad hozzá, jó koncepció lehet, de jó lehet az is, ha aztán a külseje lesz teljesen más és a funkciója marad a régi.


A belefektetett munka mennyisége és minősége


Nálam ez is egy sarkalatos pont. Nagyra értékelem a kitartó, alapos, precíz munkát. Leginkább azért, mert ezen a fronton nekem is bőven lenne még fejlődnöm, és csodálattal adózom azok előtt, akiknél ez megvan.
Valószínűleg épp ezért nem lenne belőlem jó restaurátor vagy kárpitos sem, de ha olyan munkát tesz valaki elém, ami nem néhány perces történet volt, tényleg fejet hajtok.
Mindemellett nem kell feltétlen nekiállni egy komplett konyha átfestésének  (ha amúgy is tervben van, akkor el ne felejtsd fotózni az előtte-utána állapotokat), mert a magam részéről az elsőre pofonegyszerűnek tűnő tárgyakért is tudok rajongani. Sokszor nehezebb kitalálni valamit, és nagy munka van benne, hogy olyan könnyűnek nézzen ki, ezt pontosan tudom,
Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretném azt látni, hogy a feladatot elejétől a végéig átgondoltan, indokoltan vezeti végig az alkotó, és hogy ahogy feljebb említettem, értem a miérteket.

A felhasznált anyagok ismerete nagyon fontos, a megfelelő technikák, technológiák alkalmazásához pedig egyenesen elengedhetetlen. Kültérre, beltérre nem mindig ugyanaz való, ahogy nagy igénybevételnek kitett területre se jó az, ami mondjuk egy képkeretre elég lehet.

A pályaművekhez mellékelni kell egy technikai leírást is, amiben a festések rétegrendje is jó, ha szerepel. Nálam plusz pont, ha valaki gondol olyan "apróságokra", hogy előkészítse az adott felületet. Ha kell csiszol, ha nem kell, akkor zsírtalanít, de tudja, hogy mit csinál.

Egyéb "részletek"

Színek harmóniája, felületek váltakozása, ezek egymáshoz való viszonya, az újrahasznosítás vagy átalakítás nálam mindig plusz pont, és hát a kedvencem...

A pályaműveteket a megfelelő kategóriában indítsátok, kérlek! Alaposan nézzétek át, milyen kategóriák állnak majd a rendelkezésetekre idén, mert volt olyan pályamű az értékelés során, ami a nevezett kategóriájában lecsúszott, de ha másik kategóriában indítják, abban, ahová valójában való volt, ott eredményesebben szerepelt volna. Nekünk kategóriánként kell döntéseket hoznunk és ezek a kategóriák a nevezés lezárultával már nem átjárhatóak.

Nagyon nem akarok tovább okoskodni a témában, azt hiszem a leglényegesebb dolgokat elmondtam, szerintem, hangsúlyozom, hogy SZERINTEM ezekre érdemes odafigyelni, persze senki nem köteles.

Valószínűleg idén is hasonló szempontok alapján fogom átnézni az első körben a beérkező darabokat, és mondanom sem kell, már most nagyon izgatott vagyok és nagyon várom!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felkínáljam a segítségem bárkinek, akinek kérdése van a dologgal kapcsolatban, vagy valami nem világos, keressen itt, vagy facebookon, esetleg mélben a not{kukac}bad.hu e-mail címen!
Jó munkát kívánok!
alairas_2.jpg

 

Gyertyaöntés level 2.

Volt már egy témába vágó bejegyzésem, amit amúgy nagyon szerettem és teljes körű újrahasznosítás volt, de voltak vele problémák, amik miatt nem éreztem azt, hogy tökéletes a dolog.
Most kissé változtattam, és szerintem profibb lett az eredmény, lássuk!

Volt egy nagy rakás gyertyám, amit már nem tettem ki, mert félig leégett, de közben elmúlt advent vagy túl koszos lett, leesett és eltörött, ilyesmik. És akkor volt még ezen felül néhány poharas illatgyertyám is, amik meg csak simán leégtek.

img_9786.JPG

img_9785.JPG

A gyertyák olvasztásához a legegyszerűbb és legpraktikusabb egy nyeles tejforraló, még jobb, ha dupla falú, és belül a víz melegszik fel, ez hevíti a viaszt, de ha közvetlen melegítjük, az is jó.

Utóbbi esetben jobban oda kell figyelni, vagy gőzfürdőbe kell tenni az edényt. Ehhez én lusta voltam, úgyhogy közvetlen a kis láng takarékjára tettem az összetördelt, kikapargatott viaszt.

img_9789.JPG

img_9787.JPG

A közvetlen láng fölött nagyon kell figyelni rá, hogy ne melegedjen túl az olvadék, mert lángra is kaphat, ezért én kicsit hagytam, hogy melegedjen, folyamatos kevergetés közben. Amikor már folyékony volt, kicsit félreraktam, hogy a forró folyadék megolvaszthassa kicsit a még szilárd részeket.

Az első gyertyát egy nagy Lidl-ös illatgyertya üvegébe öntöttem, amit előtte a többi üveggel együtt alaposan kipucoltam.
Ehhez forró vízzel töltöttem fel őket, kicsit hagytam, hogy átmelegedjen az üveg, aztán kiöntöttem a vizet és egy papírtörlővel egy mozdulattal kitöröltem kívül-belül. A szivacsot nem nagyon érdemes bevetni, mert a viasz többet nem jön ki belőle.

Amikor az üveg kész és miközben a gyanta olvad, előkészítem a kanócot.
A legutóbbi flying tigeres akcióm alkalmával beszereztem jó sokat ebből a szilikon ragasztó pöttyből, ami tényleg bivaly erős. Az ötletet maguk a gyertyák adták, amikor a poharas gyertyák talpas kanócának a fém részét akartam eltávolítani, valami iszonyat erős cuccot találtam alatta. Ez volt az.

Talpas kanóc pedig bármelyik hobbiboltban beszerezhető. Ennek az az előnye, hogy a felülről belógatott kanóccal szemben garantáltan az üveg legaljáig leér, ezáltal is segít, hogy teljesen elégjen az anyag.

A talp épp megfelelő méretű ezekhez a ragacsokhoz, amikkel üzembiztosan és olvadás-biztosan oda lehet ragasztani az üveghez is. 
72 db van egy ilyen pakkban 300 ft körül, ezer más felhasználási módja van, mondjuk a gyakran cserélődő gyerekrajzokat kis lehet vele tenni, de gyanítom, hogy a falról például vakolattal együtt lehet csak visszaszedni, Tényleg nagyon erős.

Kell még egy kis pálcika, vagy ceruza, esetleg bármi más, amire a kanócot fel lehet tekerni, hogy feszesen álljon, erre azért van szükség, mert ha az öntésnél felül nincsen rögzítve, akkor ahogy olvad a kanóc viasz bevonata, beesik.

img_9795.JPG

img_9793.JPG

Amikor minden darab elolvadt, akkor jöhet maga az öntés.

Fontos, hogy amibe öntünk vízszintes helyen álljon, ne mozogjon.

Az olvadékban lehetnek mindenféle szennyeződések, korom, égett kanóc, stb, ezek közül a nagyobbak le fognak süllyedni az edény aljára, ezért érdemes óvatosan, lassan önteni, hogy ne kerüljön az új gyertyába nagyobb kosz. Kis szemcsék így is fognak, ahogy az a jobb felső képen látszik, de nem fognak látszódni, ha kész a gyertya.

img_9800.JPG

img_9798.JPG

Ha színes darabokat keverünk, vagy színeztük a gyertyát, akkor az edény tele öntése után még egy kis anyagot célszerű meghagyni, ugyanis az alapanyag paraffin tartalmától függően a kanóc mellett mélyedés alakulhat ki, miközben zsugorodik.

Ezt után öntéssel ki lehet utána javítani.

img_9802.JPG

img_9801.JPG

A színes alapanyagok, színezett pasztell színű gyertyák a végeredményt csak minimális szinten tudják színezni, ahhoz, hogy élénkebb árnyalatú eredményt kapjunk, zsírkréta maradékokat kell bevetni.

Pirosat, kéket és hogy ne legyen olyan élénk, egy pici feketét olvasztottam a második adagba, így készült ez a szép, mély lila színű árnyalat.

img_9806.JPG

img_9804.JPG

Összefoglalva, mi a különbség, az első posztban a kanócot is újrahasznosítottam, az is megoldás, működik is, de így, hogy direkt erre kitalált "segítségeim" vannak, jóval elegánsabb az eredmény. Nem igényel nagy befektetést, filléres tételek a manapság hobbiboltban kapható alapanyagokhoz képest.

Megéri próbálkozni, érdekes játék a zsírkrétás színezés is, mert pillanatok alatt látványosan megváltozhat egy kis darabkától is a szín. Ne feledjétek, hogy rengeteg pigment van bennük, épp azért, hogy szépen lehessen velük rajzolni! Úgy bánjatok velük, mint a fűszerekkel!

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonlókat, gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!
alairas_2.jpg

Patinás bádog színű fenyőfa H... - hogy mi???

Pentart Antiquing paint "fekete" és "ólom", valamint a REMOVER

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha ennyi hobbi vegyszer kipróbálása után lehetne módom még egy kis kémiát tanulni, egészen biztosan szeretném, holott mindig is utáltam.És vajon ha kémia tanár lennék, hülyeség lenne ilyesmi festékekkel kísérletezteti a diákjaimat?
Na mindegy is, kicsit elkalandoztam.

A lényeg:
Már megint újdonság van.
Fel kell kötnöm a gatyám, ha szeretnék lépést tartani az épp kijövő anyagokkal, márpedig nagyon szeretnék, mert borzasztó izgalmas játék ez!

Most épp az antikoló festék került a karmaim közé, amiről egyébként a Pentart youtube csatornáján már láttam egy videót, ha szeretnétek megnézni, katt IDE!

Pár napja már itt állnak a polcon, méregettük egymást, de ma úgy gondoltam, hogy itt az ideje bevetni.

Volt egy natúr fenyő H betűm, még anyósom párja vágta ki nekem kézzel, ezért meglehetősen rusztikus lett. Ezt mondjuk egy pillanatig se bánom, tenném hozzá. Nem terveztem semmivel sem díszíteni, mert kíváncsi voltam, hogy sima fa felületen hogyan működik a dolog. A videóban láttam, hogy a térbe emelkedő stencileknél és egyéb formáknál milyen, úgyhogy olyasmit szerettem volna csinálni, ami az alap funkciókat mutatja meg egy alap struktúrán.

Első lépésként lefestettem alaposan a fekete árnyalattal az egészet. Megvártam, hogy ez megszáradjon, kb fél óra.

img_9741.JPG

img_9740.JPG

Száradás után átkentem az egész felületet az ólom színű festékkel, ami kicsit világosabb szürke. Amint befejeztem a festést, fogtam egy rongyot, visszatöröltem a festék nagy részét, és utána a rongyra csepegtetett oldószerrel még kiigazítottam egyenletesre az eredményt.

Annyira tetszett a hatása, hogy nagyon.

img_9748.JPG

img_9747.JPG

img_9756.JPG

img_9749.JPG

Joggal kérdezhetitek, hogy mi szükség erre az egészre, hiszen a kérdés bennem is felmerült.

A vízzel oldódó festékek visszamoshatóak, a vízzel nem oldódóak is, amíg meg nem száradnak. Bennem is volt nagy kérdőjel az üggyel kapcsolatban!


Mindjárt rátérek erre is, de előtte nézzétek meg a közelebbi képeket! Olyan lett az eredmény, mintha két rétegben lefestettem volna, visszacsiszoltam volna, majd a végén leviaszoltam volna, ugye? Csak épp nem a kiugró részek a világosak, hanem a mélyebben levőek.

img_9767.JPG

img_9764.JPG

img_9763.JPG

img_9774.JPG

Szóval akkor miért is jó ez a szett?
Mert gyakorlatilag két lépésben van meg négy lépés. Első réteg teljes felhordása, ez nem úszható meg, de a második réteg felhordása és egyben visszatörlése során azt tapasztaltam, hogy az oldószer és a festék összekeveredve olyasmi állagú lett, mint a viasz.

Tömítette a kisebb réseket, amik világosabbak lettek, és a kb negyed órás száradás után úgy "fel tudtam polírozni" kompletten az egész betűt, mintha viaszoltam volna.

Emiatt gondolom azt, hogy -bár személyre szabott, hogy kinek mi válik be és mi nem- megéri a próbát!
Én most csak ezt a két színt vegyítettem, de az ólom és a fekete színeken kívül még további öt színben elérhető az anyag, ahogy azt a feljebb linkelt videóban is látjátok. Emiatt azt gondolom, hogy ebben a termékcsaládban is könnyedén megtalálhatja mindenki a kedvencét.

És hogy mikre érdemes figyelni:

-Használat után azonnal mossuk ki az ecsetet, kár lenne oldószert pazarolni rá. A megszáradt festéket már nem tudod majd vízzel kimosni.
-Érdemes gumikesztyűt (vizsgálókesztyűt) húzni, mert a festék visszatörlése nagyon maszatolós, és nem tudom, mennyire kell érzékeny bőr ahhoz, hogy esetleg valakinek kikezdje a kezét az oldószer, ha úgy alakul.
-Érdemes már a munka megkezdése előtt odakészíteni azt a bizonyos rongyot, ami nem árt, ha nedvszívó, mondjuk vászon vagy pamut.
-A második réteg felhordása után azonnal el kell kezdeni a visszatörlést, ezzel is oldószert spórolunk, és a saját munkánkat könnyítjük valamelyest. Az is megoldás, ha nem festitek le egyben az egész tárgyat, ha túl nagy, hanem kisebb, egybefüggő felületenként haladtok.
-Az oldószerrel értelemszerűen a fekete festék is oldódik, így ha nagyon erősen töröljük, ki fog látszani a fa is az élek mentén, ami kifejezetten jól áll neki!
-Azonban épp a fent említett tulajdonsága miatt, hogy ti. a feketét is oldja, nem érdemes túl sokáig törölni azokon a részeken, ahol a két színt együtt szeretnénk látni.
- Szükséges, hogy legalább minimálisan struktúrált legyen a felület, mert azon fog mutatni a két szín kombinációja. Ha nincsen hova betapadnia a világosabbnak, mint mondjuk egy polírozott felületen, nem lesz látványos az eredmény.

Ha ezeket betartjátok, szerintem különösebb meglepetés nem fog érni, legalábbis a szó rossz értelmében nem. 
Ha pedig kérdés van, megtaláltok itt is, facebookon is!
Jó munkát!
alairas_2.jpg

Iratrendszerező és wifi kód kártya

Pentart dekor paint "OLAJFAZÖLD"

A tavasz beköszöntével én is egyre több területen vágyom a színekre, a frissességre, ezért ma is egy szép zöldet választottam ki a fejemben már meglevő projekthez. Az alap ötlet a WIFI kártya volt, a grafikát a neten találtam, akit érdekel, le tudja tölteni innen .

Egy aranyos, pöttyös, Stamperia scrapbook kartont levágtam A4-es méretre és átküldtem a lézernyomtatón, nagyon szép lett a végeremény! Utána a kerethez passzoló méretre vágtam, és a keretet a karton színéhez passzoló olajfazöld színre festettem.

Ezekhez a keretekhez tartozik paszpartu karton is, amire egy barátnőmtől kapott kék mintás anyagot kasíroztam, hogy még izgalmasabb legyen az organikus minta és a pöttyös találkozása. Ez egy egyébként is könnyen használható elv a dekorációban, az alap geometrikus minták (csíkos, pöttyös, stb) viszonylag egyszerűen társíthatóak az organikus mintákkal, ezzel ellentétben a virágos minták együtt nem mindig mutatnak jól.

img_9727.JPG

img_9728.JPG

A képkeretezés után kezelésbe vettem az iratrendszerezőt.A belsejét ugyanazzal az olajfazölddel festettem le, a külsejét pedig krémfehérrel.


A hálószobába szánt dekupázsolt képem alján volt még egy remek motívum, amit korábban nem tudtam felhasználni, de félretettem, nem dobtam ki. Ez méretben most tökéletesen passzolt, így dekupázs technikával felraktam a tartó elejére.
Nem vagyok nagy dekupázs guru, de ezekkel a rizspapírokkal nem lehet elrontani. Nagyon szépen kifekszik és nem lesz buborékos vagy hullámos az eredmény.

img_9729.JPG

Azokat az iratokat tettem bele, amiket a legsűrűbben használok, kísérőket, borítékokat, washi tapeket, ollót, stb. Arra törekszem, hogy minél több minden essen könnyen kézre, minél több minden legyen hozzáférhető. Épp emiatt variáltam át kicsit a drótokat és tettem pl a nyomtatót az asztalról át a mellette levő polcra.

img_9734.JPG

img_9732.JPG

img_9731.JPG

Igazán nagyon örülök neki, hogy ha csak ilyen picike lépésekkel is, de haladok előre és talán előbb-utóbb rend lesz körülöttem. Sok hasonló tervem van még, de egyelőre nem lőném le őket! ;)

Ha látni szeretnétek ezeket, gyertek és kövessetek itt, facebookon, vagy instagramon!
Jó böngészést!
alairas_2.jpg

Tavasz a tigrisnél

flying tiger - 2017. március

A flying tiger (ex TIGER) az az üzlet, ahová, ha arra árok, mindig benézek. Egy ismerősöm szerint ott csupa haszontalaság vár, ám én pont ezeket a "haszontalanságokat" szeretem igazán. Ezek azok a dolgok, amikről nem is tudom, hogy kellenek nekem, mielőtt meg nem látom őket.
Ez nem kifejezetten "A tudatos vásárlás", de úgy vagyok vele, hogy szeretem meghagyni évente 2-3 alkalommal magamnak a felfedezés örömét, és a gyerekkorom izgalmát, amikor "csak úgy" kaptam valamit, az se volt baj, ha nem volt épp szükségem rá.

Természetesen most sem jöttem el üres kézzel, de a választásaim majd egy másik posztban mutatom meg.
Addig is barangoljuk be a váci utcai boltot!

Tavasz lévén a húsvét és a kertészkedés a két kiemelt téma, és mint mindig, ezekhez a kiemelt témákhoz kapcsolódó termékekkel van tele az üzlet előtere. 
Belépéskor ez az első, amit meglát az ember, és a kirakat is (legalábbis az egyik) erről szól. 

img_9557.JPG

img_9561.JPG

img_9560.JPG

img_9559.JPG

img_9558.JPG

A két kis kedvencem, a tojás alakú aszfaltkréta és a nyuszifej forma ajándékzacskó, aminek a füleit összeköthetjük...hát imádom.
A nyuszi mintás ajándékzacskók is nagy kedvenceim, és bár ez a virágos ornamentikás és nagyon színes stílus nem egészen az enyém, tagadhatatlan, hogy igazi tavaszi, élénk hangulatot árasztanak a falak.

img_9562_1.JPG

img_9563_1.JPG

A földszinten, hátrább találhatóak a konyhai cuccok és a partydekor, valamint a sport és háziállat-szekció.
A partykellékeket töretlenül imádom, a gyerekek szülinapján fellógatott fagylalt alakú lampionok is innen vannak!

A papír szívószálak, szalvéták, ajándékkísérők, csomagolópapírok, gyertyák és még ezer más olyan klassz összhangban van egymással, hogy ha egyszer ilyen szinten beszínesedem, tuti mindent innen fogok beszerezni!

img_9565_1.JPG

Általában szerepel egy adott kollekció is a kínálatban, a rá jellemző színekkel, formákkal, szimbólumokkal, ez most ez a szintén nagyon színes, állatos formavilág:

img_9567.JPG

Az emeleten pedig a szokásos kreatív/írószer/papírbolt és kifejezetten lakber holmik, gyerekjátékok és fürdőszobai kiegészítők várnak.

img_9571.JPG

Nagy örömömre újra kapni az ecset forma jegyzettömböt, ami hobby festő barátaimnak remek ajándék, ezekből mindig van nálam.

img_9570.JPG

Vázák, gyertyatartók, gyertyák, lámpások...mindenféle színben és formában!

img_9574.JPG

img_9572.JPG

img_9573.JPG

img_9581.JPG

img_9579.JPG

img_9575.JPG

img_9576.JPG

img_9578.JPG

 Igazából itt mindig bajban vagyok, mert a gyerekeknek is ezer és ezer rajzcuccot, kreatív foglalkoztatót tudnék hazahordani...de szép lassan majd végigmegyünk, alkalmanként egy-egy aprósággal talán fenn tudom tartani az ő érdeklődésüket is!
Azért a cég weboldaláról néhány ezeknél sokkal jobb képet is le tudtam menteni, ezeket azért megmutatnám:

Ha lenne olyan helyem a lakásban, ahol nem lennének útban, akkor biztosan beszereznék párat ezekből a függő kaspókból 900 Ft-ért:
3001069.png

Gyermek esőköpeny 500 Ft-ért:
3000411.png

Kerti szerszámok cuki színekben 1000 Ft-ért:
3001130.png

Palánta nevelő tálca 600 Ft:

3001070.png

...esetleg az üveg süteményes tálak több színben? (2500 Ft)
3000996.png

De az van, hogy oldalakon át tudnám még sorolni ezeket, egyszerűbb benézni, ha arra jártok! 
Grafománoknak, írószer-imádóknak fokozott önuralomra lesz szükségük, ezt előre mondom...

A bolt facebook oldalán, instagram oldalán célszerű figyelni, mik a havi újdonságok,mert minden hónapban van valami ám!
Remélem, megbocsátjátok, hogy itt ömlengek...nekem nagyon kellemes emlékeim kötődnek ehhez a bolthálózathoz azokból az időkből, amikor anyuék még kint éltek Svédországban, így valamennyire érzelmileg is kötődöm hozzájuk, nosztalgiázni remekül tudok odabent...

Bolondozni sosem vagyunk túl öregek! ;)
Jó nézelődést!
alairas_2.jpg

Kőtojások

Pentart stone effect paste útmutató + umbra és wax paste

Idén is, mint általában a természetes hatású és natúr színű dekorációkat terveztem bevetni húsvétra. Ehhez tökéletesen jól jött, hogy a Pentacolor Kft kihozta a kő hatású pasztáját, ráadásul több színben. Kicsit próbálgattam, hogy mire és hogyan lehetne használni, ezeknek a próbálkozásoknak az eredményét szeretném megosztani Veletek, remélem, hasznotokra válik majd!

A tojásokhoz minden esetben hungarocell tojást használtam. Ha van otthon alapozótok, akkor érdemes vele lefesteni, de ha nincsen, anélkül is működik, csak kicsit nehézkesebb, mert könnyebben elcsúszik a hungarocell anyagon a kőpaszta. Alapvetően olyan felületen működik igazán jól, ami valamennyire porózus, illetve nedvszívó.

Első körben néhány hungarocell tojásra feliratos rizspapírt dekupázsoltam. Ezek alá nem kell alapozni, mert úgyis fehér az alap és utána én umbra pasztát terveztem rátenni, annál kifejezetten előny, ha nem túl élénk az alap.

img_9583.JPG

img_9518.JPG

Miután megszáradt a dekupázs, a tojás felső felére "mészkő" árnyalatú pasztát vittem fel, festőkéssel, hogy jó, struktúrált felületet kapjak. A finom felülethez ecsettel hordtam fel, az macerásabb volt, de egyenletesebb lett az eredmény. (Erről később..) 
Készült olyan tojás is, aminél csak körben kentem fel egy csíkot, keverve a "mészkő" és a "cement" színű árnyalatokat.
A zárás minden esetben "umbra" színű antik pasztával történt, mert az emeli ki igazán az egyenetlenségeket, az ad igazán élettel teli hatást a végeredménynek.

img_9588.JPG

img_9590.JPG

img_9587.JPG

img_9586.JPG

Ha a gyakorlati részleteket nézem, sok minden van, amivel játszani lehet, amikor az ember ezt az anyagot használja.
Lehet játszani a színnel és a felülettel is, a kettő kombinációja pedig végtelen lehetőséget rejt.
A mintás dekupázzsal díszített verziókon kívül a sima, egyszínű tojások is fontos szerepet kaphatnak a dekorációban, mert magukban is nagyon szépen díszítenek - legalábbis szerintem.

Az egyik kedvenc hatásom, amikor az egyszínűre festett alapot klasszul össze lehet fröcskölni. Kicsit hasonlít a fürjtojáshoz, ami amúgy is divatos ilyentájt.
Ehhez nem használtam mást, csak egy régi fogkefét és "földbarna" árnyalatú matt akrilfestéket. Úgy éreztem, a barna festék jobb, mint a fekete, természetesebb a végeredmény.
Alapvetően a két világosabb alapban gondolkodtam, hogy a pöttyök jól láthatóak legyenek, ezért a "mészkő" és a "cement" árnyalatú kőpasztákat használtam, amiket ecsettel vittem fel az alapra, két rétegben. A rétegek között a száradást meg kell várni, ami kb egy óra!

img_9604.JPG

img_9606.JPG

Miután a kőpasztát befröcsköltem, szinte azonnal jöhet az antik paszta, a kis festékpöttyök azonnal száradnak. Ezt a mosdón is tapasztaltam, ami fölött fröcsköltem, szóval gyorsan mossátok le, amint kész a munka!
Az antik pasztát takarékosabb ecsettel felvinni, mert a rücskösség miatt amúgy is rengeteg kell rá, a rongy pedig sokat magába is szív, ezért én általában ecsetet használok és körkörös mozdulatokkal haladok előre.
Ha nincs kedvetek utána a kezetek rendbetételével szívni, akkor erősen ajánlom a gumikesztyűt, vagy annak vékonyabb verzióját, a "vizsgálókesztyűt", ami patikában (is) kapható.

A bal alsó képen látszik, milyen az eredmény, amikor az umbra paszta felkerül és a felesleget visszatöröltem.
A jobb alsón pedig az látszik, hogy mennyivel finomabb, amikor az umbra pasztát még transzparens viasszal alaposan áttörlöm.

img_9609.JPG

img_9608.JPG

Fontos megjegyeznem, hogy ezek a kőpaszták egyébként egymással is keverhetőek, mint általában az egy termékcsoportba tartozó árnyalatok, sőt, stencilezni is lehet velük, ha nem túl finom a minta.
A teljes színpalettáról én csak a három hidegebb árnyalatot választottam, mert az umbra barnájával éppen azt a szép, köztes árnyalatot kaptam, amit szerettem volna. Mindig, amikor ezt a meleg árnyalatú pasztát használom, igyekszem szürkés, hideg árnyalatú alapot tenni alá. A barnás árnyalatokon a plusz barna tovább melegít, és az már nem igazán az én stílusom.

A bal alsó képen a fehér a "mészkő", a szürke a "cement árnyalatú tojást szúrtam pálcára a munka megkönnyítése érdekében, ám ahogy az majd a későbbiekben látható lesz, használtam a sötétebb szürke, "antracit" nevű anyagot is.
A jobb alsó képen pedig a már befröcskölt, umbrával bevont és visszatörölt, majd transzparens waxszal bevont és visszatörölt tojások szerepelnek.

img_9615.JPG

img_9611.JPG

A teljes színskála pedig minimum kettő, de inkább három árnyalatot ad színenként, keverések nélkül.
Az alap szín, transzparens viasszal, vagy anélkül, az alap szín umbra pasztával, visszatörölve, végül pedig az alap szín umbra pasztával, visszatörölve, majd transzparens viasszal, visszatörölve. 
Így a három féle pasztával kevergetések nélkül akár kilenc árnyalat is elérhető.

Az én színskálám így fest:

img_9617.JPG

img_9616.JPGAz árnyalatokat fentről lefelé a következőképp alakítottam ki:
-antracit, umbra paszta visszatörölve, alatta antracit, umbra pasztával és transzparens viasszal visszatörölve.
-a világosabbak: cement + umbra paszta visszatörölve, alatta cement, befröcskölve, umbra, utána transzparenssel visszatörölve, cement magában, umbra, és transzparenssel visszatörölve.
-a két alsó pedig a legvilágosabb, az utolsó előtti cement és mészkő paszta fele-fele arányban keverve, umbra, majd transzparens, a legalsó pedig mészkő, fröcskölve, umbra és transzparenssel visszatörlés.

Persze ahogy az elején mondtam, nem csak ecsettel lehet felvinni, a festőkést is szeretettel ajánlom, mert az is izgalmas, egy teljesen más világ. Jellemzően igyekeztem tartani magam a természetes hatáshoz, ezért elsősorban a mészkő árnyalatnál használtam, tekintve, hogy a cement (beton) általában sima felület.

img_9620.JPG

img_9588_1.JPG

Mivel egyébként is a natúr hatás a cél, a kiegészítő dekorációkat is ebben a stílusban választottam ki. A sima len zsinór a legjobb választás, fém gombok, sütiformák, vásznak, lenek...

Ha van kedvetek, játszhattok a mérettel is, ez egy bevett lakberendezési, dekorációs megoldás. Amikor valamilyen tárgyból több hasonlót teszünk egymás mellé, de más méretben, egy kompozíció részeként, akkor ez egy tudatos választás, hiszen ezek a tárgyak erősítik egymást, ezáltal pedig izgalmasabbá, érdekesebbé és erősebbé teszik az eredeti összhatást.

Igyekeztem mindent alaposan leírni a bejegyzésben, ha maradna mégis kérdésetek, keressetek bátran itt, vagy akár facebookon is!
Jó munkát!
alairas_2.jpg

Hello negro

Pentart dekor paint "FEKETE" + Pentart transzparens viaszpaszta

A korábbi berögződésemmel, a fehér mániámmal nagyjából sikerült már "leszámolnom", ami azt jelenti, hogy tudatosan igyekszem átformálni magam és befogadni minél több dolgot.

A nagyon élénk színek mellett a fekete is nagy mumusom volt, ezért úgy voltam vele, hogy néhány lazább, színesebb próbálkozás után itt az ideje belevágni ebbe is. A pentart fekete dekor paintjét használtam, ami igazából inkább egy nagyon sötét szürke. A mélységét a pasztától kapja, anélkül igen kényes a felülete.

Ez egyébként egy bárki számára hozzáférhető, kezeletlen felületű, sima hobbiboltos doboz volt, amit ékszertartóvá alakítottam át, hogy ne ezer helyen legyenek a bizsujaim, hanem közöttük is legyen végre REND.

img_9541.JPG

img_9530.JPGA külseje lefestése és viaszolása után sörkartonra kasírozott len anyaggal béleltem a belsejét (a fedele belsejét is), amit egy turkálós nadrágból nyertem ki. Ez kedvenc megoldásom, mert amúgy ezek a len anyagok arany árban vannak, ráadásul igen ritkán elérhetőek nekem tetsző árnyalatban.

img_9528.JPG

img_9538.JPG

Amikor a bélelés is megvolt, gondolkodtam, mivel lehetne még hozzátenni valamit úgy, hogy az eredmény ne legyen "túl sok".A tetejét nem akartam a síkból térbe emelkedő motívummal díszíteni, mert úgy gondoltam, hogy a jövőben talán egy-két apróságot tehetnék majd rá a leendő helyén, az oldalán pedig nem láttam értelmét a dekornak. Így maradt a festés.

A "hello" feliratot az ingyenesen letölthető starfish betűtípussal kiírtam a monitoron a megfelelő méretben, majd grafittal és szabadkézzel átrajzoltam a doboz tetejére, végül nagyon vékony, kontúrozó ecsettel és fehérrel kifestettem. 

Utolsó lépésként kapott még egy réteg átlátszóm narancsolajas viaszt és VOILÁ!

Azt nem állítom, hogy az első pillanattól nagy a szerelem, mert még szoknom kell, de érdekes mód általában azokat a tárgyakat szeretem meg idővel a legjobban, amikkel az elején csak kerülgetjük egymást egy darabig. Az azonnal beleszeretősöknél pedig ahogy jön a nagy szerelem, viszonylag gyorsan megy is, hogy átadja a helyét egy újabb hirtelen fellángolásnak.

Ha tetszett a poszt, akkor gyere és kövess facebookon, esetleg instagramon, ahol minden nap friss anyagokkal várlak, vagy pedig tedd a blogot a könyvjelzőid közé, így biztosan értesülsz az új bejegyzésekről!
alairas_1.jpg

 

Alkotó energia pályázat 2016.

Idén ősszel egy rendkívüli, úttörő pályázat indult útjára, melyhez hasonlót még talán nem is láttam kreatív életem során (se,meg soha máskor).

Most, hogy a mai nappal nagyjából lezárult a folyamat a díjátadóval, úgy érzem, hogy szeretném leírni a tapasztalataimat és a véleményemet, vállalva, hogy ez talán sokaknak nem fog tetszeni.

14482000_198329140590191_2319791323429210829_o.jpg

Először is, mi köze az Atomerőműnek egy DIY pályázathoz?
Rengeteg embert ismerek, akik nem tudják elviselni, hogy kis országunkban az energia nagy részét a paksi atomerőmű termeli meg. Azonban azt gondolom, hogy amíg nem vagyunk olyan helyzetben, hogy máshogy meg tudjuk oldani az energiaigény kielégítését, addig kénytelenek leszünk ezt atomenergiából megoldani.

Ma hiteles forrásból hallhatta mindenki, aki eljött a díjátadóra, hogy ha ezt a  mennyiségű energiát fa elégetésével szeretnénk megtermelni, akkor egy, a földünket másfélszer körbeérő vonatszerelvényt kellene tele pakolni fával, aminek az elégetése jelentős mértékben szennyezné a levegőt, duplán is. A füst szennyez, ennyi fa hiánya viszont nem segíti a tisztulást.
Szélerőművek telepítésére egy ilyen geológiai helyen, széltől nagyjából védett medencében, egy jó kis huzatos tengerpart híján elég sokat kéne fordítani, hogy ugyanannyit nyerjünk ki. Vízerőművek építésénél pedig ugyanúgy megjelennek a környezetvédők (l vízlépcső), akik előszeretettel hangoztatják (amúgy jogosan), hogy sérül az ökoszisztéma ilyen jelentős beavatkozás hatására.
Napenergiához vagy végeláthatatlan mezőket kéne kollektorokkal telerakni, vagy valahogy meg kéne oldani, hogy több legyen a napos órák száma.

Mindezeket végiggondolva az az ember, aki nem magának termeli meg az energiát vagy bármilyen olyan terméket használ, aminek az előállításhoz igen jelentős energiamennyiségre van szükség (mondjuk nem kell messzire menni, ha autót vezet, l.autógyárak vagy egyéb ipari létesítmények), akkor álszentség támadni az atomenergiát, mely jelen pillanatban az egyik legkörnyezetbarátabb reális megoldás az egyre növekvő igényekre.

Lehet fintorogni, persze, én elfogadom, ha másnak más a véleménye, de én a magam részéről az első pillanattól kezdve elhittem, hogy őszinte a szándék a kezdeményezés mögött. 
Nyilván mint minden korrekt cég, az MVM is rengeteget szán a kultúra és a szellemi élet felvirágoztatására, ezt ezekben a körökben úgy hívják, társadalmi felelősségvállalás. Elég csak az általuk szponzorált koncertekre vagy zenekarokra gondolni, nem értem, hogy ez miért nem zavar senkit. A koncerteket miért nem szabotálják ilyen lelkesen azok, akik a pályázat kapcsán elégedetlenek voltak?

Félre ne értsetek, engem nem befolyásol senki véleménye, számomra idegen emberek véleménye pedig végképp nem döntő fontosságú akkor, amikor felnőtt fejjel meghozom a magam döntéseit, mint ebben az esetben is. Ám nem tudom szó nélkül hagyni, amikor számomra kedves és értékes emberek munkáját próbálják meg emberek sárba tiporni vagy meg nem történtté tenni azáltal, hogy kétségbe vonják a hitelességét és korrektségét.

Nem nagyon találkozom manapság olyan cégekkel, vagy olyan vezetőkkel, akik igazi szenvedélyt tudnak mutatni egy-egy ügy iránt, itt most éppen ez a ritka eset áll fenn és igenis, nagyon büszke vagyok rá, hogy a része lehetek! 
Megtisztelő a részesévé válni egy olyan kezdeményezésnek, amiből ha minden jól megy, hagyomány teremtődik majd és remélem, hogy minden egyes emberhez eljut majd az idők folyamán a híre. 

Tudom azt is, sokaknak sok volt az ezzel járó felhajtás, a média mennyisége, ami a figyelmet hivatott felkelteni. Erre csak annyit tudok mondani, hogy minden megoldás, ami azt szolgálja, hogy minél több ember értesüljön erről a lehetőségről, KELL. Ha úgy jobban tetszik, szükséges rossz, de mindenképp szükséges.
Ha valaki valamit teljes szívéből csinál, csinálja jól. Ennek ékes példája volt a számomra ennek a pályázatnak a lebonyolítása.
Ha csak egy ember is amiatt fogott ecsetet vagy amiatt gondolta át, hogy lehetne valamit alkotni, mert hallott erről a lehetőségről, akkor már az egész felhajtás megérte.

Bizonyára kevesen hiszik el, hogy van olyan pályázat, ahol valóban nyerni is lehet. Ha annyit mondok, hogy ide közel 1800 pályamű érkezett, amiből közel 180 pályázó (minden tizedik ember!) részesült valamilyen -nem kis- elismerésben, akkor nem túlzok, és érdekelne, hogy ki tud még olyan lehetőségről, ahol nem egy-két nyereményt osztanak el.(Ezek nagy része egyébként olyan kreatív helyeken beváltható utalvány, amik a további alkotásra ösztönöznek.)

Ami a saját tapasztalataimat illeti, akik ebben a folyamatban részt vettek, elejétől a végéig, minden szinten, teljes átadással tették bele magukat. Nem volt könnyű dolguk, minden jelentkezőnek igyekeztek minden kérdését megválaszolni, akkor is, ha az már szerepelt a kiírásban, kifogástalanul kezeltek mindenkit, korra, nemre, idegállapotra való tekintet nélkül, a tőlük telhető legjobbat adták.
Gyorsan, szervezetten zajlott minden, megbízhatóan, és számomra HITELESEN.

Fantasztikus volt látni, hogy milyen sokan megmozdultak és mennyire nagy arányban szerepeltek férfiak is a pályázók között. Komoly és kevésbbé komoly munkák születtek, de mindegyikben volt bőven belefektetett tartalom, ami nekem igazán nagy öröm volt. Mivel nagyjából lassan tíz éve azon dolgozom, hogy minél több ember elkezdjen valamit alkotni, vagy elkezdjen egyáltalán kitalálni, mi lehetne az a tevékenység, ami őt kikapcsolja, így ez igazi öröm munka volt a számomra.
Keresve sem találhattam volna hozzám jobban passzoló partnert, és annak, aki ismer legalább egy kicsit, nem kérdés, hogy tudja, nem állok oda semmi vagy senki mellé, ha nem érzem teljes szívemből, hogy azonosulni tudok vele vagy a céljaival.

Szoktátok írni, hogy lépjem át azt, akinek nem kell adni a véleményére, de tudjátok, van az a határ, amikor úgy érzem, hogy egyszerűen ki kell állnom és el kell mondanom, le kell írnom a véleményem dolgokkal kapcsolatban. Most is erről van szó. Legkevésbbé sem mentegetőzésnek szántam, sőt. 
Vállalom, hogy emiatt a vélemény miatt szörnyű nagy csalódást okozok majd egyeseknek, de nem bánom, mert a hitelességem része ez is. Ettől leszek továbbra is hiteles, hogy kiállok a számomra fontos elvek és kezdeményezések mellett, így ezt teszem.

Azt szeretném, ha a nevem a jövőben is garancia lenne a hozzám hasonlóak számára és itt a hangsúly most azon van, hogy a hozzám hasonlóak számára. Nem szeretnék "semmilyen" lenni, nem szeretnék a langyos vízben evickélni, szeretnék hangot adni az elképzeléseimnek és kiállni ezek mellett, hogy azok, akik olvasnak vagy néznek, lássák, hogy mit támogatnak, ha engem támogatnak. Ezáltal talán kevesebb ember számára leszek érdekes, de ezekkel az emberekkel biztos vagyok benne, hogy szorosabb kapcsolatot fogok tudni kiépíteni.

A folyamat, ami ősszel elindult, itt még nem ért véget. Következni fog egy közönségszavazás, majd pedig a legvégén egy album is megjelenik majd a legerősebb munkákkal, munkaleírásokkal, amiből igazán sokat tanulhatunk majd mindannyian.

A pályázattal kapcsolatos legfontosabb híreket mindig megtaláljátok a honlapon, vagy a pályázat facebook oldalán is, itt megnézhetitek, kik értek el kiemelt helyezéseket a most lezárult etapban.

Mindenkivel nagyon szívesen elbeszélgetek a továbbiakban is a témáról és bármi másról is, ezt nyilván tudjátok. Ha van véleményetek, ti se tartsátok magatokban!

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Ha van kedvetek, kövessetek facebookon!

alairas_1.jpg


 

Kék

Farmerkék dekor paint + umbra színű pentart antik paszta

Bizonyára sokan felkapjátok a fejeteket azon, hogy mivaaaan?? KÉK???
És igen, kérem...

Tisztában vagyok vele, hogy ez tőlem talán sokaknak új vagy túl sok...vállalom a kockázatot, hogy meglepő leszek.
Az elmúlt években úgy alakult a környezetem, hogy a főszerep a fehér színnek jutott. Lehet, hogy még soha sehol nem írtam ezt le, de -bár egész életemben erre vágytam- nagyon megborultam, amikor anya lettem. Persze nem meglepő, meg kell tudni tanulni a különböző szerepeket és ezek összehangolását, van, akinek gyorsabban megy, van, akinek lassabban, Én úgy érzem, hogy talán most, közel hat év elteltével kezd a lelkem a helyére kerülni.

Ehhez a tanulási folyamathoz kellett, hogy annak idején tiszta, fehér lappal indulhassak, ám erre a fehér lapra már nincsen szükségem. 

Nyilván nem akarom, hogy megülje a dolog a "gyomrom", ezért falatról falatra haladok az élénkebb árnyalatok felé. Így gondoltam arra, hogy az annyira imádott indigó színű dekor paint után kipróbálom az ún. "farmerkék" és a nagy mumus, a "fekete" árnyalatot.

Azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. 

Első lépésként leszedtem az amúgy kezeletlen fa varródobozról az összes fém zsanért, csavarokat kicsavartam, elemeire szedtem.
Utána lefestettem mindet kívül-belül a farmerkékkel és amikor megszáradt, végigtöröltem az umbra pasztával.
Ez utóbbi rendkívül időigényes és olykor ijesztő folyamat is, hiszen az umbra paszta felkerülése mindig komoly sokkal ér fel.
Egy alapvetően élénk színből valami nagyon barna, nagyon koszos lesz. De ne ijedjetek meg! Visszatörlés után sokkal szebb lesz, főleg, ha a végén még színtelen viasszal is áttörli az ember az egészet. (l. bal alsó kép, ahol a jobb felső elem már át van törölve színtelennel is...)

img_9464.JPGimg_9473.JPG

Azon gondolkodtam, hogyan kellene mégis egyedibbé tennem a dobozt, és mivel újabban nem igazán rajongom a túldíszített dolgokért, az egyszerűség jegyében csak annyit tettem, hogy feketére festettem a kis fa léceket a két oldalán.


Ezen felül a múltkor a Lidlben megvásárolható volt csomagban egy rakás scrapbook karton.Már akkor is láttam, hogy nagyon élénk színűek az én ízlésemnek, de biztos voltam benne, hogy jó hasznukat veszem majd...
Ebben a pakkban volt ez a kék mákvirágos papír. Egyszerűen tökéletesen illett ebbe a dobozba, ehhez a kékhez.

Amikor visszakerültek az arany színű fém elemek, úgy érzem, akkor került fel az ékkő a koronára, valahogy olyan elegáns lett ettől a kis csillogástól. Pedig az aranyat továbbra sem szeretem...

img_9474.JPG

img_9465.JPG

img_9466.JPG

img_9468.JPG

img_9469.JPG

img_9467.JPG

img_9470.JPG

img_9472.JPG

 

És hogy miért ez az egész?

Arra az elhatározásra jutottam, hogy megszűntetem az apróságos polcaimat. Igaza volt annak, aki anno azt kérdezte, hogyan portalanítom ezeket. Sehogyse portalanítottam, és most se portalanítom, annyi a különbség, hogy mostmár zavar, hogy nem teljesen tiszta.

Korábban annyit nézegettem, rakosgattam, rendezgettem ezeket, hogy nem nagyon volt ideje bekoszolódni, de az utóbbi időben nem is nyúltam hozzájuk...Más dolgokra fordítottam a figyelmem, és egyre jobban bántott, hogy az eddig összegyűjtött, varrással kapcsolatos kincseim méltatlanul hevernek mindenfelé.

Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy színek szerint fogom ezeket elrendezni, és mindegyik megfelelő színű dobozt fog kapni, hogy ha a jövőben bármikor bármit keresnék, azonnal tudjam, hol keressem.
Izgalmas lesz a pirossal is ez, ami pedig a következő lesz a sorban.

És nem utolsósorban nekem is izgalmas.
Előkerülnek a színek. Azok a színek, amik eddig is megvoltak, itt voltak velem, csak megbújtak valahol, most viszont előkerülhetnek, hogy teljes pompájukban tündököljenek.

Majd meglátjátok, hogy a legelemibb tiltakozásom ellenére is, mennyi pirosas holmim van...

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd a blogom, vagy gyere és nézd meg a facebookos oldalam és/vagy az instagram fiókom, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas.jpg

Provance-i hangulatú krétatábla

Száraz ecset technika segítségével

Biztosan sokan jártatok már PEPCO áruházban. Vannak ezek a mívesnek kinéző, tök jó minőségű, ámde műanyag képkeretek, amik egyébként tökéletes alapnak bizonyulnak a festésekhez.
Ez történt most is, vettem a legutóbb pár ilyen keretet és már elég rég szeretném kipróbálni a technikát is, hát gondoltam, itt az idő!

Volt itthon egy régi fa lap keretben, némi felület megmunkálással, lefestve , amit így ebben a formájában nem akartam használni, dehát megvolt már egy ideje... Az az ötletem támadt, hogy megfordítva a (még) fehér keretben, a hátlap krétafestékkel lefestve tökéletes lesz és méretben is pont passzolt.
img_9405.JPG

Kiválasztottam három egymáshoz illő színt, amik alapvetően egy sötét, egy közép és egy világos tónust képviselnek.
Mivel műanyag a keret, nem hagyható el az alapozás, enélkül a festék egyáltalán nem tapad majd meg, olyan lesz, mint az olaj a víz tetején...el fog úszni, össze fog ugrani foltokba.
Ha ez megvan, akkor a legsötétebb színel, jelen esetben a Pentart dekor paint grafit színével egy kis szivacs ecset segítségével bepacsmagoltam a keretet teljesen. A szivacs ecsetes megoldás sok festékkel az igazi, így lesz igazán jó, struktúrált a felület száradás után is! 

img_9406.JPG

img_9407.JPG

Amíg megszárad a grafit szürke, addig kivettem a keretből a bennszülöttes képet és a hátoldalát bepacsmagoltam a táblafestékkel. Mire ezzel elkészültem, visszatérhettem a kerethez.

img_9408.JPG

img_9409.JPGMiután megszáradt a grafit, a kimosott szivacs ecsettel és nagyon kevés festékkel óvatosan átmentem az egész kereten a sima szürke színű dekor painttel. Amikor ez is megszáradt, akkor következett a jó rész, az igazi száraz ecset.

Ehhez egy puha szőrű ecsetre lesz szükség és egy rongyra. Minimálisan kell a festékbe mártani az ecsetet, majd a rongyon kicsit leütögetni függőleges mozdulatokkal, hogy a felesleges festék lejöjjön. Utána a majdnem száraz ecsettel kell átsimogatni az egész keretet, aminek következtében minden kiemelkedés világosabb árnyalatot fog kapni. Én ehhez a részhez a mandula árnyalatot választottam, mert minél több színt alkalmazunk, annál természetesebbnek fog tűnni a hatás.

img_9410.JPG

img_9415.JPGItt kap fontos szerepet az is, hogy szivaccsal hordtuk fel az első réteget, mert az ecsettel végigsimogatva ezek a kis göröngyök szépen ki fognak emelkedni.
Megijedni a procedúrától egyáltalán nem érdemes, mert mint a legtöbb festést, ezt is újra lehet kezdeni, ha nem tetszene a végeredmény.

img_9419.JPG

img_9418.JPGAmikor ez is megvan, átlátszó, narancsolajos viaszpasztával fixáltam az egészet és ragasztópisztollyal beragasztottam a kréta táblát.

Remélem, látjátok, hogy egy pár száz forintos műanyag tárgyat is le lehet festeni úgy, hogy tartós legyen és ne legyen olyan mű hatása, ezért érdemes kísérletezgetni!

A feliratot fehér zselés tollal, szabad kézzel rajzoltam bele, egy monitoron kiírt felirat után, melyhez az ingyenesen letölthető és amúgy is nagy kedvenc Starfish betűtípust használtam.

Remélem, hogy tetszik az átalakítás, ha szeretnétek hasonló bejegyzéseket olvasni, akkor gyertek és kövessetek a facebookon, vagy az instagramon, ahol további jó ötletekkel és naponta frissülő tartalmakkal várlak Benneteket!

alairas.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;