by bardoczeva

PURE DESIGN

Elkezdődött

Házközpontiról egyedire 1.

2017. szeptember 19. - bardoczeva

Lakást/házat venni mindig szerencsejáték kicsit. Ha az ember a legjobbat feltételezi mindenkiről, akkor főleg. Így történhetett meg velünk is az, ami egyébként rémálmaimban se jöjjön elő a jövőben...

Panelban laktunk, de annak köszönhetően, hogy édesanyám erején felül dolgozott a gyermekeit egyedül nevelve, lehetővé vált, hogy megvásároljon nekünk (kvázi örökségként) egy nagyobb lakást, amikor ő eladta az övét.
Nyilván egy szentendrei lakás árából három is kijönne itt Péten, de így is fantasztikus, amit tett értünk és ezért soha nem lehetek elég hálás neki.

Amikor megvettük a lakást, azt hittük, hogy körültekintően jártunk el, amíg el nem jött az első közös gyűlés ideje a nyolc lakásos társasházban. A házat 1932-ben építették, lassan 100 éves lesz, a múltjáról bővebben már írtam ITT és ITT. A közös gyűlésen sokkoló volt megtudni, hogy mivel a házközponti fűtés jelen állapotában lassan 60 éve üzemel és minden évben egy vödör rozsdát seper ki alóla a karbantartó (ami nyilván hiányzik belőle valahonnan), le kell állítani és minden egyes lakásnak egyedi fűtésre kell átállnia.
Mindent megkérdeztünk, legalábbis azt hittük, mielőtt aláírtuk volna a szerződést, nincsen közös költség tartozása a lakásnak, stb...de azt nem kérdeztük meg, milyen komolyabb beruházás várható a közeljövőben.

Az eladó anyunak magyarázott valamit ködösen arról, hogy kell majd valamilyen felújítás, aminek a díja kb 600 ezer ft, de erről például az adásvételi szerződésben sem esik említés, így nem vettük komolyan eléggé.

Ehhez képest a legkedvezőbb ajánlat, amit végül el is fogadott a lakóközösség, 1.200.000 Ft-ról szólt.

(Gyorsan felhívtam az ügyvédet, hogy ez történt, mit javasol...azt javasolta, hogy egyezzek meg peren kívül az eladóval valamiben, mert perre menni egy élethosszig tartó folyamat.
Ez az ügy azóta folyamatban van, erről ezért most nem írnék többet, majd ha lesz valami eredménye, tanulságképpen másoknak, de inkább térjünk most vissza a fűtés kérdéséhez!)

Egyedi fűtés kialakítása.
Először is kell hozzá egy gázterv, vízterv, elektromos terv. Előbbit nagyon komolyan veszik, és nem is olcsó. Úgy kell elképzelni ezt az egészet, mintha most építkeztünk volna és a csupasz falak elkészültével el kellene kezdeni a csövezést.
A kazán értelemszerűen kondenzációs kazán lesz, amit eddig kizárólag speciálisan kialakított kéménybe lehetett kötni, nekünk szerencsénk volt, hogy egy kis könnyítés révén, mivel felettünk nem lakik senki, ki lehet vezetni közvetlenül az oldalfalra is a kémény helyett.
A kazánhoz kell gáz és elektromosság is, ezeket oda kell vezetni a lakás másik végéből, ahol a gázcsonk pihen.

A kondenzációs kazán lényege, a korábban használatban levő cirkohoz képest, hogy nem csak a gáz elégetésével felszabaduló hőt használja fel, hanem a füstgázban lévő vízgőz hőjét is, ami a hagyományos működési elvű kazánok esetében a kéményen keresztül távozik. A kazánban létrejövő kondenzáció során napi néhány liter kondenzvíz keletkezik, amelyet a csatornába vezetünk, ha kell, speciális szennyvízátemelő segítségével.

Mik az előnyei, hátrányai?

A hagyományos gázkazán használatához képest a magasabb beszerzési árán kívül (egy jó minőségű kondenzációs fali kazán ára 240.000 Ft környékén kezdődik) mást nem nagyon lehet felsorolni, előnye viszont annál több van:

  • az összes kazántípus közül a leghatékonyabban hasznosítja a fűtőanyagot
  • alacsony környezet-, illetve levegőszennyezés
  • hivatalos adatok szerint 15-30 %-kal kevesebb gázt használnak fel egységnyi hőenergia előállításához, de a tapasztalati adatok azt mutatják, hogy egy kondenzációs kazánnal korszerűsített közepes méretű családi háznál akár 40% megtakarítás is elérhető
  • kisebb sugárzási veszteség az alacsony hőmérsékletű üzemelés miatt
  • 8-10%-kal kisebb füstgáz hőveszteség

Tudni kell, hogy a mi lakásunkban a melegvizet is a kazán fogja adni, mint a régi cirko kazánok esetében. A hálózatot, a fűtéshálózatot legalábbis a legegyszerűbb zárt rendszerként elképzelni, nagyon leegyszerűsítve a kazán melegíti a vizet, kimegy a csöveken a fűtőtestbe, ahol lehűl, majd így visszatér a kazánba, ahol újra felmelegszik.
Ha ebben a rendszerben szennyeződés van, akkor az belekerülhet a kazánba. Amíg a szennyeződés minimális, addig van rá mód, hogy egy tisztítóegység segítségével (amilyen a mosógépben a szűrő) ez időnként eltávolításra kerüljön, de fél téglányi szemetet ez az alkatrész nem tud kiszűrni. Eltömődés, károsodás léphet fel, tönkremehet a több százezer forintért vásárolt érzékeny szerkezetünk. És ha a rendszer alapvetően ilyen állapotú, akkor ehhez nem kell sok idő sem.

Miért írtam most ezt le?

Mert kitettem egy képet a facebookos oldalamra, ahol megmutattam, hogy milyen "szép" régi, tagos öntöttvas fűtőtesteket vesznek le. Lapradiátorok kerülnek majd a helyére.
Többetek szerint ez szentségtörés, hiba, vétek és sorolhatnám a vonatkozó kifejezéseket, amiket írtatok.

Valamit meg kell értenetek azonban!
Van olyan, amikor egy tárgy egyszerűen megszolgálja az idejét és vége. Nincsen értelme tovább használni, mert többet árt, mint amennyit esetleg esztétikájában használ.
Ezek az öntöttvas radiátorok 60 évesek. A vas és a víz folyamatos együtthatása köztudottan korrózióval jár.
Egy 10-20 éves fűtőtestnél még van értelme esetleg átmosatni, bár ezeknek olyan súlya van, hogy ember legyen a talpán, aki leveszi, elviszi, majd vissza is hozza, pláne emeletről, de tegyük fel, van ilyen...(nekünk az egyik radiátorunk pl 200 centis volt, helyben kellett szétvágni, hogy meg tudják mozdítani.)

Van olyan, amikor el kell tudni köszönni attól, ami megszolgálta az idejét és el kell engedni. 

Aki ismer, tudja, hogy én nem vagyok az az ember, aki mindent gondolkodás nélkül eldob. De amikor egy olyan bútor kerül a kezembe, amiben több a szúnyom, mint a fa, vagy olyan korhadt, hogy olyan, mint a szivacs, nem akarom megmenteni, mert nem tudom...ilyenek voltak ezek a radiátorok is.

Felrémlett előttem, hogy egyszercsak kilyukad és nem veszem észre. Ázik hetekig a csepegő víz miatt a parketta alatta, amit tényleg nagyon sajnálnék...beázik az alattunk lakó, stbstb...pláne, ha mondjuk épp nem vagyunk itthon egy pár napig.
Tudomásul kell venni, hogy a vas erős anyag, de nem örök életű. Megeszi a rozsda.
Meg kell menteni, amit meg lehet, ezeket nem lehetett.

Lapradiátor.
Igen, nem tartja úgy a hőt, mint az öntöttvas, de sokkal gyorsabban felmelegszik. Gyorsabban le is hűl, de valamit valamiért.
Nem szép, mint a régi. Valóban nem szép, de kell. Ez a "szükséges rossz" esete, mert fűtőtest kell.

Miért nem olyan fazonút választok, mint ami volt?
Mert nem tudom megfizetni. Ez ilyen egyszerű. Az egész lakás kevesebb, mint 10 milliót ér, egy ilyen két méteres, tagos fűtőtest megközelítőleg egymillió forint. EGY DARAB! Ésszerűtlen döntés lenne ennyit rászánni, akárhogy is néz ki a lapradiátor.

Eleve az ablakaink olyan fazonúak, amik alá jól mutatna valamilyen szép, perforált takaró lap, akkor meg teljesen mindegy, hogy mi van mögötte, legalábbis látványra. El lesznek takarva.

Mivel teljesen egyedi lesz a fűtés, így kapunk egy szép kis termosztátot, amivel beállítva a hőmérsékletet az állandó lesz. Nem fogunk fázni. Ezeknél a radiátoroknál biztos jobb lesz a hőhatás, mert ezeknek a feléig volt kb langyos és gondolom eltömődés miatt a másik fele teljesen hideg volt a múlt tél nagy részében.

Mutatnék valamit...

Ez itt például a fürdőben levágott cső, amin jól látszik, mint egy jó kis érelzáródásnál, hogy bizony a belső átmérőnek több, mint a fele már lerakódás.
Ez a fűtőtest bizony szívinfarktust kapott, az alatta levő képen jól látszik egy kőkemény, rozsdás, fémes, iszapos, kikristályosodott "rög", amit a Ti kedvetekért bányásztam ki a csőből.
Mondom, kőkemény. Ezen egy átmosás semmit sem segített volna.

img_9585.JPG

21751705_1579738442049039_8467234328510648890_n.jpg

 

Mindegy, nem akarom túl hosszúra nyújtani, mert nem is lenne értelme, de szíven ütött, hogy azt írtátok, hibát követünk el, hogy kicseréltetjük őket.
Nem vagyok a magam ellensége, és nem akarok rosszat a családomnak. Higgyétek el, elölről-hátulról átbeszéltem, akivel csak tudtam. Felelősen döntöttünk a dologról.

Az, hogy lapradiátor lesz, elsősorban anyagi ok, mert ha rákerestek mennyibe kerül egy tagos radiátor, akkor számotokra is nyilvánvalóvá válik, hogy nem olcsó. Arról nem is beszélve, hogy a tagos öntöttvasnak kinéző lemezradiátorok ezek, tehát már messze nem olyanok, mint a régi öntöttvas darabok. Használtan nem vennék, mert nem tudhatom, mi van benne, újonnan meg egyszerűen ezt a minőséget már nem kapni, éppen emiatt a borzalmasan nehezen kezelhetőség miatt.

Ne haragudjatok, hogy kifakadtam, de a szívemre vettem a dolgot, mert ezzel, hogy volt, aki megkérdőjelezte a döntésem helyességét úgy éreztem, hogy az egész eszmeiségem vesztette el a hitelét a szemében annak, aki szerint ez hiba.
Persze, egy ideális világban, ahol van pénz számolatlan, minden megoldható, de mint mondtam, számolni kellett azzal is, hogy ha egyszer eladjuk ezt a lakást, akkor el tudjuk legalább annyiért adni,amennyiben nekünk volt. Nem akarnék milliókat bukni rajta, mert ha beletenném az új fa nyílászárókat, a tagos radiátorokat mindenhová, a légkondit, a lehúzható szúnyoghálót, akkor az annyi lenne, mint a lakás jelen értéke, és kétlem, hogy valaha bárki megadna itt Péten húszmilliót egy közel száz éves lakásért, amikor azért tökéletes állapotú, szigetelt, tetőcserés családi házat kapni. Persze, ez lenne a tökéletes. De meggondolatlanság lenne. 

Ennyi. Folyt. köv.


2017/18 karácsonyi trendjei, ...

...avagy mit diktál a Frankfurter Messe idén?

A legnagyobb karácsonyi témájú kiállításon, a Christmasworldon, ami amúgy bakancslistás, mert egyszer el kell oda jutnom,minden év januárjában kitalálják a KÖVETKEZŐ év karácsonyi trendjeit, ahogy teszik ezt majd legközelebb 2018. január végén is, Frankfurtban.
Nem gondolom, hogy a trendeket feltétlen követni kell, SŐT...azt meg végképp nem, hogy bárki idegen, trendsetter megmondhatná nekem, hogy a (számomra) legintimebb Ünnepet hogyan kellene megtartanom. Mégis érdekesnek tartom, és meg is nézem minden évben, hogy akkor épp milyennek kellene lennie a dekoromnak, ha annyira up to date akanék lenni, mint amilyen nem vagyok. Elsősorban az érdekel, hogy a megérzéseim, az ösztöneim mennyire súgnak divatos vagy épp elavult ötleteket, vagyis hogy mennyire vagyok trendi.
Közzé tettem tavaly is, és ebből hagyományt szeretnék teremteni itt, a blogon.

Mint mindig, most is négy fő vonal van:

1., Fantáziadús ünnep


Az örömteli pillanatokról szól, melyek során vidám, elegáns, krémes színek keverednek az anyagok és minták színes kavalkádjával.

A fantázia világában van hely bármihez és mindenhez, ami örömet okoz, és boldoggá teszi az embereket. A vidám színpaletta hangsúlyozza ennek az eklektikus gyűjteménynek a játékos jellegét. Comicstrip, Manga, mesehősök és vicces figurák - szürrealista nyomatok kapnak helyet a csipke, a horgolt munka és a hímzés mellett. Ikonikus és stilizált formák, címerek, emblémák és a megszokott szerencse szimbólumok boldogan kísérik a hagyományos népművészeteket.

1473261286595.jpg

2., Értékes kézműves hagyományok

A hibátlan pillanatokért; természetes árnyalatok és kiváló minőségű anyagok nyújtanak keretet a hagyományos kézműves technikák számára.

Ez az időtlen stílus őshonos és hiteles, finom és rusztikus. A hosszú élettartamú, manufaktúrák készítette termékeket használja, melyek elkötelezettséggel készülnek. A mesteri  kézműves szakértelem központi szerepet játszik, és hagyományos módon készített tárgyaik kerülnek a középpontba . Színei: a természetes barnás, kvarcos árnyalatok, a kavicsok, a szürkésbarna, erdei zöld, a mandula és a keksz természetes árnyalatai.

1473261268328.jpg

3., A természet gyengéd érintése

A pihentető pillanatokért: a természet által inspirált stílus, elmosódott színekkel, finom anyagokkal és textúrákkal.

Ez a stílus is a természetből merít, a "jól-lét", a nyugalom és a nyugalom oázisát hozza létre: finom, éteri, pihentető és csendes. Az érzéki légkör egy sor elmosódott színben fejeződik ki. A fényes korall és az arany, a lágy textilek, a pala, a menta, a rózsa és a lime árnyalatai dominálnak.

1473261370064.jpg

4., Az elegáns modern

Az elegáns pillanatokért; erőteljes színek, geometriai formák és kontrasztok

Esztétikus és kifinomult. Ez a formális trend a mindennapok számára különleges eleganciát és fényt kölcsönöz. A klasszikus modernizmusból inspirálódik: merít mindenből a szobrászattól a kinetikus művészetig, az ipari tervezéstől az építészetig. Emlékezetes arányok, kifejező, kompakt, szobrászati ​​és monolitikus formák uralják. A gazdag színpaletta olyan erős színekből áll, mint a lazurit kékje, a malachit, a réz, a Carrara-márvány, az onyx és az arany, erős rubinnal.

1473261934354.jpg

forrás

Vattából készült díszek

avagy így eredhetünk egy régi technika nyomába...

Írtam már korábban a karácsonyfadíszek iránti olthatatlan tudásvágyamról. Az én számomra nagyon érdekes és felettébb inspiráló látni, hogyan alakultak a díszek az emberek történelmével párhuzamosan és hogyan használtak fel maguk körül levő teljesen átlagos dolgokat ( elsősorban a gyapjút/pamutot (vattát), drótot és a krepp papírt), hogy mesés műalkotássá formálják azokat.
Az első bejegyzésem egy magyarországi, ha nem a legnagyobb magyarországi díszgyűjteményről szólt, a második viszont számomra egy fokkal annyiban érdekesebb, hogy az igencsak magas színvonalon elkészített, német eredetű díszekről esik benne szó.
Ebben a bejegyzésben már szerepeltek a vatta alapú díszek, ám csak érintőlegesen.

Tulajdonképpen semmi bonyolultra nem kell gondolni, annyi a lényeg, hogy általában forgástestek készültek ezzel a technikával, egy drót alapra sodorták fel a vattát, majd valamilyen ragasztóval rögzítették.
Készülhet így jégcsap, pólyásbaba, hóember, és tulajdonképpen bármi más is, ami összeállítható hengerekből, kúpokból.

De hogy érthetőbb legyen, miről beszélek, íme néhány csodás darab egy antik kereskedői oldalról:

eba52c57de96e70d4e934e32b0b8ef21.jpg

l_img_0589.jpg

l_img_1381.jpg

l_img_2058.jpg

l_img_2290.jpg

Látszik a képeken, hogy ennél a technikánál aprólékos részletek kimunkálására nem igazán van lehetőség, ezt eleink is már papír arcok és egyéb kiegészítő elemek (szárnyak, egyéb díszek) hozzáadásával érték el, de az én számomra épp ettől olyan érdekesek a darabok!

Előbb-utóbb biztosan neki fogok menni egy ilyen komolyabb ember figurának is, de egyelőre egy könnyebbet választottam, ami régies, akár fazonjából adódóan is, mégis modernizálható, felfrissíthető anélkül, hogy tönkretenném az egészet.
Merthogy tulajdonképpen ez lenne a cél, itt a blogban is, ahogy a Kézzel készített karácsony nevű csoportomban is, kevéssé ismert technikák felkutatása, ezek mai formába öntése, tovább adása, hogy ezáltal is gazdagodhassunk, már ami a szellemi tőkénket illeti.

Nos, vissza a gombához!

Eredetileg is drót vázra készültek ezek a darabok, ezért ettől most sem tértem el, egy szemes szerelőpálcát választottam. Azért ezt, mert eredetileg akasztani szerettem volna a gombám, és az első példány akasztós is lett.

Ez a darab drót megad egy állandó méretet, amihez aztán lehet idomulni a többi darab készítése közben.
Mivel azonban nagyon sima a felszíne, lecsúszna róla a vatta, ezért beragasztottam a festésnél használatos papír maszkolószalaggal és rátekertem, hogy jó szabálytalan alapot adjon, annál fixebb lesz az eredmény.

img_9363.JPG

img_9364.JPG

Miután a papírszalagot feltekertem a szerelőpálcára, jöhet a vatta. Igazság szerint valószínűleg jobb lett volna, ha elmegyek a boltig, és veszek igazi vattagolyót, de nem akartam csak ezért vásárolni, megoldottam máshogy.
Mivel csak arclemosó vattakorongjaim voltak itthon, azokat vettem elő.

img_9366.JPG

img_9365.JPG
Először is ketté választottam őket, nagyjából középen, így lett az eredetihez képest fele olyan vastag korongom, kettő darab. Aztán ezeket is félbetéptem, de ezeket már keresztben és szépen, óvatosan kihúztam ezeket a félköröket nagyjából egyenes csíkra.

A papír maszkoló tetejénél bekentem egy kis pentartos matt dekupázs ragasztóval és elkezdtem ferdén, kb 45 fokban, kis átfedésekkel felekerni a vattacsíkot.

Ahogy tekertem, közben mindig simogattam a ragasztóba mártott ecsettel, de csak nagyon óvatosan. Épp annyira, hogy lesimítsam a kiálló szálakat és formát adjak az egésznek. Ahol kicsit hiányosabb volt, oda téptem egy apró darabot és beillesztettem. 
Kicsit úgy működik a technika, mint a tűnemezelés vagy a papírmasé, amikor épülnek a rétegek, de egyrészt ez haladósabb, másrészt sokkal finomabb, természetesebb lesz a végeredmény.

Addig tettem fel a rétegeket, amíg úgy nem láttam, hogy elég lesz. Aki bizonytalan, keressen egy képet és másolja az első pár darabját, utána már menni fog érzésre is.

Amikor elkészült a szár, egy régi gyertyacsipeszbe fogtam és megvártam, hogy kicsit megszáradjon a dekupázs ragasztó. Amikor úgy véltem, hogy kész, kezdtem a kalap kialakítását.

img_9370.JPG

img_9369.JPG

Ehhez is ugyanazt a vattakorongot használtam, a félbetépett korong felét kicsit kihúzgáltam és igyekeztem kihasználni a korong géppel vágott élét. Ez ugyanis jóval tömörebb és szépen kiadja a kalap szegélyét több rétegben.

Hogy ez jól sikerüljön, ahhoz csak egy dolog kell, de abból rengeteg és az a valami a türelem.
Félig átfedésben illesztgettem egymás után a rétegeket, mintha dekupázsolnék, lekentem az illesztés alatt, majd áthúztam a ráillesztett darabot is a deku ragasztóval óvatosan.

img_9375.JPG

img_9371.JPG

Nem muszáj a kalapnak olyan "kövérnek" lennie, mert a kis aranyos, slank fazonú gombácskák is nagyon természetesek.

Mikor úgy éreztem, tetszik a kalap formája, akkor hagytam megint néhány órát száradni, hogy jobban bírja a strapát, ami következik.
A fő probléma ugyanis az, hogy a géppel vágott vattakorong széleket nem lehet olyan szépen eldolgozni, mint a tépett széleket. Emiatt ezzel meg se próbálkozz, el fogjuk fedni.

(Mivel a gombák lemezkéi nem koncentrikusan állnak természetes mivoltukban, hanem sugárirányban, így ez a látvány nagyon zavaró lehet és igencsak természetellenes volt a számomra. Ezért találtam ki, hogy újabb réteget építek rá.)

Ehhez pedig ugyanúgy a félkör alakú vattát használtam, ám ezúttal a gépi vágású peremét a kalap pereméhez illesztettem és lassan, óvatosan összedolgoztam az élét szintén az ecsettel simogatva. Hogy mekkora darabokat tépsz, milyen íveket alakítasz ki belőle és azokat hogyan tudod a legjobban kihasználni, ez úgyis adja majd magát ment közben, ahogy tapasztalod a folyamatot, ez a megoldás sem kőbe vésett, ahogy én csináltam.
img_9376.JPGimg_9377.JPG

img_9378.JPG

img_9380.JPG

 Arra érdemes ügyelni, hogy a kalap és a szár találkozását erősre alakítsd, különben szegény teremtés könnyen elveszítheti a fejét, ennyi munka utána marha idegesítő lenne...Érdemes, ha nagyon mozog, akár 2-3 vékony réteget is felrakni csak az illesztés helyére körben.

Olvasva a leírást és látva a képeket mindenki számára lejön szerintem, hogy ez nem az a technika, amivel százszámra lehet gyártani a díszeket, mert igencsak pepecselős, de nekem annyira megtetszett, hogy muszáj volt kipróbálnom -és biztos, hogy nem ez a darab lesz az utolsó.

Amikor megvan a nyers alap, akkor érdemes egy éjszakán át hagyni száradni és keményedni ismét, mielőtt lefestenénk. Legalább kipihenheted magad, mert ha jól sejtem, mire ide elértünk, elfáradtál...

Másnap reggel kezdődhet a festés.
Nem nagyon variáltam, azokat a festékeket használtam, amik voltak itthon, márkától, típustól is függetlenül kevertem őket. Mindegyik vizes bázisú, így nem volt velük gond.
Fontos, hogy ne adj vizet a festékekhez akkor sem, ha sűrűek, mert az alap nem bírja a nedvességet a lakkozás ellenére se igazán. Minél töményebb a festék, annál jobb!

Először is kell egy világos és egy sötét szürke a kalap megfestéséhez, valamint egy lapos ecset, aminek egyenes a széle, nem az az íves, macskanyelv fazon.
Kezdésképp világosszürkével kell lekenni az egész kalapot, kívülről, a pereméig. Mielőtt megszáradna (!!!), az ecsetet akár kimosás nélkül is épp, hogy bele kell mártani a sötétebb szürkébe és a peremhez illesztve felfelé elhúzni. Ez fogja kiadni azt az átmenetet, amire nekünk szükségünk van és ezért fontos, hogy ne száradjon meg a világosszürke, mert sokkal könnyebb a színeket így összedolgozni.

img_9387.JPG

img_9385.JPG

Nem kell félni, hogy nem sikerül, a festés tipikusan olyan dolog, amit nem lehet elrontani, mert folyamatosan alakítható, ha végképp nem tetszik, akkor fesd le pirosra és legyenek rajta pöttyök.

img_9392.JPG

img_9389.JPG

Amikor a kalap kész, akkor szükség lesz egy krémfehér és egy bézsesebb színre a szár kifestéséhez. Itt is az első lépés az, hogy a krémfehérrel a kalap alját és a szárat teljes egészében ki kell festeni, ügyelni a peremnél a szürkére, hogy ne menj rá.
Ha ez megvan, akkor a sötétebb színnel a kalap és a szár találkozásánál kezdve a kalapnál már leírt módon átmenetet érdemes képezni a kalap pereme és a gomba töve felé is. Ez egyfajta optikai hatás, árnyékolás.
Nem baj, ha az alja teljesen fehér marad, mert a valódi gombák földben levő része is fehér, de legalábbis jelentősen világosabb a száruknál.

Az, hogy hogyan fog mutatni, ha kész, jól látszik ezeken a korábban készült példányokon:

img_9348.JPG

img_9352.JPG

Ezeken látszik az is, hogy teljesen más a forma, mégis természetes a hatás, úgyhogy a formától sem kell félni ám!
Meg úgy egyáltalán semmitől, csak neki kell állni és menni fog!

Amikor megvan az árnyékolás, jöhetnek az utolsó ecsetvonások és kész!

img_9394.JPGimg_9395.JPG

Mivel élethű megoldásra törekszünk, még van egy picike dolgunk! A gombák lemezei ugyanis a már fent említett módon nem koncentrikusan helyezkednek el, hanem sugár irányban.

Azonban mivel már lefedtük és le is festettük a kalapok alsó részét, most egy nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsettel egy sötétbarna színnel vékony, finom kis fonalakat húzunk a gomba tövétől majdnem a perem széléig, de az sem baj, ha teljesen kifut addig. Így a gomba alsó része is tökéletesen élethű lesz.

Végül pedig újra a formálásnál használt dekupázsragasztó jön, mert ez átlátszóra és mattra szárad, bekenjük a gomba kalapját fentről lefelé átmenetesen a ragasztó lakkal és mielőtt megszáradna, beleszórjuk az áttetsző csillámport.
Ettől lesz végül olyan kőporos-régies hatása, ami a fő célom volt, amikor nekiláttam.
img_9400.JPGA tövéhez, aminek a megfogatása ugye történhet akár régi gyertyacsipesszel (de ha a lógós verzió készül el, akkor is megteheted) érdemes a még élethűbb hatás kedvéért egy kis szárított mohát rögzíteni.
Így tényleg olyan lesz, mintha most szedted volna fel a jó puha mohaágyról.

Ha eddig eljutottál, akkor most van egy nagyon cuki gombád, akit igazán szeretsz.
És az is lehet, hogy annyira meg fog tetszeni, hogy sorra fogod őket készíteni, de fontos, hogy tudd, egy régi, autentikus technikát használsz, ami nem túl elterjedt és igazi, míves megoldás.
Legyél büszke rá!

Ha maradna kérdés, akkor várom a facebookon, ha tetszett az ötlet, és kipróbáltad, akkor pedig kérlek, mutasd majd meg nekünk is az eredményt, hogy minél többen kedvet kapjanak ennek a tündéri gombának az elkészítéséhez!
Jó munkát kívánok!
alairas_3.jpg

Az ódon kredenc új élete

Pentart "TÖRTFEHÉR" és "MANDULA" dekor paint + "TÖLGY" és "TRANSZPARENS" befejező viasz

 

Anya csak egy van.
Anyáék építkeztek és kicsit kibővítették az aprócska nyaralót, ám ahogy ez lenni szokott, a munka évekig elhúzódott. Hamarosan a célegyenesbe érnek és eljött az ideje annak, hogy sorra kerülhessenek  bútorok is.

Míg korábban egy kopott ónémet asztal állt az étkezőben, nem olyan rég egy rokon segítségével elkészült ez a hatalmas, nyers fenyő étkezőasztal. Kezeletlen, nagyon kényes darab.

Az ónémet kikerül a télikertbe, ezért őt is kezelésbe vettem a  (felnőtteknek szóló) "mami-tábor" elején, de már akkor is erre az étkezőre melegítettem, mert tudtam, hogy ez lesz a nagyobb falat.

Amikor megérkeztünk, így festett a helyiség:


img_9238.JPGimg_9241.JPGKivittem az asztalt a télikertbe, pontosabban a leendő télikertbe, hogy nyugodtan tudjak vele dolgozni. 

Először lekezeltem az asztallapot a tölgy színű befejező viasszal, de minden kifröccsent vízcsepp meglátszott rajta, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy vissza kell csiszolni az egészet és frissiben gyorsan leviaszolni, mielőtt újra valami nedvesség éri.

img_9247.JPG

img_9243.JPG

Látszik a képeken, hogy a kis foltok mind olyan korábbi vízfoltok, tányérok alja stb, amik a világos fán nem is látszottak. Iszonyú kényes volt így meztelenül.


Az alábbi képeken azért már szembe tűnő, hogy mennyivel szebb, amikor ezek a foltok nincsenek rajta.

img_9255.JPG

img_9253.JPG

Javaslom, ha ilyesmi tervetek van, hogy asztallapot viaszoltok, ami még nem volt kezelve, kezdjétek a csiszolással, mert a frissen viaszolt fát csiszolni halál...zabálja a csiszolóvásznat...Na, de nem baj, ez volt a "tanulópénz". Megint.

A lábakat törtfehér színű dekor painttel festettem, két rétegben, majd visszacsiszoltam először 120-as, majd 400-as papírral és átlátszó befejező viaszt dolgoztam bele.

198d70005.jpg

Miután az asztal elkészült, elővettünk egy régi széket, amiről már évekkel ezelőtt leszedte anyu a festéket, hogy majd átfesti. István lecsiszolta nekem, amíg az asztalt kenegettem és krémfehér színű dekor paintet kapott, valamint szintén átlátszó viaszt.

(Ez amúgy az elmúlt pár napra végig jellemző volt, a másik felem minden koszolós előkészítő munkát elvégzett, mindent lecsiszolt és leszerelt, hogy nekem már csak festeni kelljen és ezért baromi hálás vagyok neki!)

Miután megszáradt az asztallap, vizes bázisú dekor paint lakkot is kapott két rétegben, mert amíg kicsik a gyerekek, folyton kiborul valami. Ezt le lehet majd csiszolni, amikor felnőnek, ha nem tetszik, de most még jóval praktikusabb, mint a viasz.
198d70004.jpgA háttérben látszódó harmónium a nappaliba került, a mellette halomban álló fa lapok, amikből a lépcső borítása lesz, kikerült egyelőre a télikertbe, védett helyre.

Jöhetett a legnagyobb falat, a kredenc.
Anyuék már hosszú évek óta tudták, hogy ez a darab fog ide kerülni, ezért gombhoz tervezték a kabátot, épp az a méret a fal mélyedés, ami kell, épp az a szélesség, ami kényelmes még.
Viszont borzalmas állapotba volt szegényem. Rossz volt ránézni, pedig már letakarított állapotban került ide.
198d70006.jpg
A zsanérok, zárak beálltak, azokat a fiúk kiszedték és nem is csiszológéppel mentek neki szegénynek, hanem flex-szel.
Teljesen a fáig vissza kellett szedni a milliméteres zsír és kosz miatt.

img_9297.JPG

img_9259.JPGA színében megegyeztük előre, a törtfehér dekor paint került elő itt is. Két réteget kapott az alsó rész kívül-belül, a "munkalap" pedig "tölgy" színű befejező viaszt.

Aztán a felső részt kicsit megvariáltam, mert annak a belső részét mandula színű dekor painttel festettem. Annál az egyszerű oknál fogva hogy a sötétebb háttér jobban kiemeli a fehér porcelánok szépségét.

img_9286_1.JPG

img_9287.JPG

Az ajtók belsejét vintage bézs árnyalatú dekor painttel festettem, hogy attól is csak izgalmasabb legyen. Ezek mind leheletnyi különbségek, de mindegyiktől érdekesebb lesz a bútor.

Az alább jobb oldalon levő képen látszik igazán, milyen picike különbségekről van szó. A szék krémfehér dekor paint, az ajtó felette törtfehér dekor paint.
A bal oldali képen pedig a vintage bézs látszik.

img_9290.JPG

img_9261.JPG

Mivel szerettem volna már aznap beállítani a helyére a szekrényt, elég rosszul érintett, hogy épp megérkezett a hidegfront, úgyhogy gyorsan tető alá menekítettük szegényt, csiszolás és egyéb végső felületkezelés híján.

img_9302_1.JPG

img_9308_1.JPG

Másnap jött el a csiszolás és a viaszolás ideje, ehhez megint először 120-as, aztán pedig 400-as papírt használtam, végül pedig transzparens viaszt vittem fel mindenhová. Az éleket csak minimálisan csiszoltam meg, nem akartam nagyon drasztikus kopottságot, inkább az elegáns külső elérése volt a cél.

Felkerültek a Svédországból hozott fogantyúk és az egész kezdett nagyon szépen formát ölteni.

img_9312.JPG

img_9311.JPG

Amikor az alsó rész készen lett, rögtön be kellett vinnünk, látni akartam, hogy mutat. Mivel a rengeteg apróság, lakástextil még a költözés óta dobozokban volt és a dobozhalom a mennyezetig ért, üdítő élmény volt 3-4 hatalmas darabot kiüríteni és felpakolni az új helyére a benne levő kincseket.

img_9321.JPG

img_9314.JPG

 Mivel az ajtók régi zsanérjai nem működtek és augusztus huszadika volt, új zsanérok híján az ajtók lemaradtak a következő körig, de ez talán nem is olyan nagy baj. Praktikus okokból jó, ha fenn vannak, nem koszolódik úgy a holmi, de a látvány is szép...valamit valamiért...

img_9320.JPG

img_9317.JPG

Anyu ízlését dícséri a csodálatos gyűjtemény, ami a polcokra került, ezek mind ócskapiacos, bolhapiacos kincsek, nem is gondolná az ember, mikhez lehetett pár éve fillérekért jutni, amikor még nem volt ekkora divat a kincsvadászat...

Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezeknek a java része svéd ócskapiacos szerzemény, de ott is ugyanolyan tendencia, mint itthon, hogy egyre kevesebb a szuper dolog, és ami van, az is drámaian megdrágult.

Mindenesetre az elmúlt pár nap munkáit végignézve óriási elégedettséget és örömöt érzek, mert azt szerettem volna, hogy anyukám azt érezze, végre előrébb lépett. Hogy ne mindig csak a port és a koszt lássa az új otthonukból, hanem elkezdhesse élvezni is azt. Ma reggel már egészen más volt a hangulat, amikor leültünk reggelizni:

Anyukámtól nagyon sok segítséget kapunk, minden formában. Minden erején felül adott mindent, amit csak tudott, mióta az eszemet tudom.

Emlékszem, hogy milyen csodát művelt a semmiből, amikor egyedül nevelt minket és arra is, hogy mennyit dolgozott, hány állásban, hány hétvégén vagy ünnepnapon. Nem tudtam eddig meghálálni ezt, mert nem tudtam, mi lenne a módja. Most végre, ez alatt az öt nap alatt rákaptam az ízére, és már tudom, hogyan tudok valami kis töredéket visszaadni.

Biztos, hogy nem fogok megállni, vár még rám pár grandiózus feladat, de bátran állok elébe, mert tudom, hogy mindegyik sikerülni fog.
Nagyon inspiráló volt anyunak dolgozni, kicsit a saját dolgaimmal való munkához is megjött a kedvem, pedig azt igencsak reménytelennek látom sokszor.

Két nagyobb projekten már túl vagyok egy ideje, az egyik legutóbbi a nappaliban levő bárszekrény átalakítása volt, és a blogon nagyon sok poszt foglalkozik ezzel a témával.
Az ÁTALAKÍTÁS címkével jelölt bejegyzéseket érdemes áttanulmányoznod, ha ilyesmibe tervezel belevágni!

Határtalan motivált vagyok most, alig várom, hogy hazaérjünk és nekivághassak az amúgy nálunk is nagyon rég függőben levő feladatoknak, azonban ezek előtt még lesz egy nagy koszolás, hamarosan (pár héten belül) kezdődik a központi fűtésről egyedi fűtésre való átállás..

Garantáltan izgalmas bejegyzések jönnek, amint ez lezajlik, mert már másfél éve erre várunk, ezért nem csináltunk meg eddig olyan alapvető dolgokat mint a konyha...

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy/és gyere a facebookos oldalamra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

Van egy kopott ónémet asztalod? Így hozd rendbe! (Ónémet asztal átfestése)

Pentart "törtfehér" dekor paint + "tölgy" és átlátszó befejező viasz

A régi (nem antik) bútorok közül a leginkább ideális alanyok a házi átalakításhoz -szerintem- az ónémet bútorok. Ezek a darabok tömör fából készültek, jellemzően nem furnérozottak, az igazán régi és eredeti darabok ráadásul tölgyből készültek, azért ilyen baromi nehezek. Az "utángyártott" példányok már fenyőből készültek, ezeket általában flóderezéssel festették keményfa hatásúra.

Ennek az asztalnak eredetileg nyitható lapja volt valamikor, ám egy ideje már ezzel a lappal üzemelt. Ez egy teljesen mezei fenyő asztallap, ami egy ideje már le volt csiszolva, így várta a folytatást.


img_9202_1.JPGimg_9199.JPG Eltartott egy ideig, amíg eljutottam odáig, hogy kipróbálhassam azt az anyagot amit erre szántunk, de a napokban végre sikerült mindent úgy intézni, hogy sikerüljön.
A Pentart kínálatában szemeztem már egy ideje ezzel a tölgy színű befejező viasszal, most végre lehetőségem nyílt élesben is bevetni.
img_9200_1.JPGimg_9201_1.JPG

Ezzel a viasszal egy lépésben érhető el ez a fajta patinás, öreg fa hatás, miközben ápolja is az anyagot és víztaszítóvá (nem vízhatlanná) teszi. (Kültérre nem ajánlom magában...)

Az már tuti volt, hogy az asztallap így tökéletes lesz.

Az alsó részére a dekor paint "törtfehér" elnevezésű árnyalatát tettem fel egy rétegben az egyik oldalra, próbaképp. Nem csiszoltam, mert nem volt rajta előtte festék, csak pác, ha jól sejtem -mert nem lakk volt, az biztos.
Csiszolni vagy akkor szoktam, ha nagyon vastag az előző pár réteg festék, amit hőlégfúvóval leszedek nagyjából, vagy ha nagyon koszos, penészes, stb a fa alap. Ebben az esetben egyik sem állt fenn szerencsére, azonban még nem nyugodhattam meg.

img_9203.JPG

img_9210.JPGAhogy sejtettem, az első rétegen átütöttek a foltok. Látszik a képen is, hogy az a csepp alakú mintázat, ami az előző felületen volt, egy az egyben megjelent a festéken is.
Teljesen besárgult az egész. Szükség volt hát az alapozásra, amire egyébként számítottam, de mégis bíztam benne, hogy megúszhatom.

img_9211.JPG

img_9212_1.JPG

Ezek a foltok általában a tanninok miatt alakulnak ki, amik magyarul a fában levő csersavak. A tannin kifejezés a tölgyfa ófelnémet (tanna) nevéből ered, utalva az anyag eredetére. A csersav levegőn megsárgul, vízben pedig igen jól oldódik, ezért ezekbe a vízbázisú festékekbe is könnyen visszaoldódik.
Ez ellen nem segít az sem, ha újabb réteget teszünk fel, rövid időn belül azon is át fog ütni.

Nincs is idegesítőbb, mint amikor a drága festék és a drága időnk kárba vész,mert megjelennek ezek a foltok. 

Két dolgot tudnék javasolni ellenük. A dekor paint alá kapható az üzletekben alapozó (primer) ami egy tej színű és állagú anyag, megszáradva átlátszóvá válik és kicsit ragacsos, tapadóhídként jól funkcionál, és megköti ezeket a csersavakat.

Így néz ki egyébként:

img_2502-aw.jpg

Alternatív (lassabb, büdösebb, drágább) megoldás, ha nincsen épp ilyen alapozó a közelben, akkor bármilyen oldószeres (!!!) lakk megteszi, vízbázisú a vízben oldhatóság miatt nem!
Azonban tudjuk, hogy az oldószeres holmik jóval lassabban száradnak és szörnyen átható a szaguk.

A másik előnye az alapozásnak a tanninokon felül, hogy sokkal kevesebb festék elég, és a színe is sokkal szebb és mélyebb lesz, mert nem fog áttűnni a sötét alap.

Végigkentem tehát egy ecsettel az egész asztalt, ügyelve rá, hogy mindenhol befedje az alapozó, mérges lettem volna, ha mégis megjelenik valahol  sárgaság.

Az ónémet bútorokon kívül egyébként a másik tökéletes alany átalakításhoz a bonanza bútorcsalád, na ők tudnak még hasonlót produkálni (és szoktak is).

img_9219.JPG

img_9213.JPG

A feje tetejére is állítottam menet közben, hogy kicsit alaposabban be tudjam festegetni ezt a rengeteg esztergált tagozatot, elég nagy türelemjáték, a folyamathoz nagy segítséget jelent egy kis hokedli...Azon üldögélve jobban kézre esik a munka.

img_9232.JPG

img_9237.JPG

img_9235_1.JPG

img_9236.JPG

Miután a festés megtörtént két rétegben, hagytam száradni kicsit, mielőtt elkezdtem volna csiszolni.

A dekor paintek hiába néznek ki úgy egy réteg után is néha, mintha tökéletesen fednének, nem érdemes elspórolni a második réteget, A viasz felkerültével ugyanis átlátszóbbá válik a réteg és átüthet az alap, főleg, ha sötét. Két rétegnél ez nem fordul elő.

Azt szoktam mondani, hogy egy bútor lefestésénél a munkának csak a harmada van elvégezve akkor, amikor a festék már üzembiztosa fenn van a felületen. Ugyanekkora munka a visszacsiszolás és még egyszer ennyi a viaszolás, ha alapos munkát akarunk végezni.

A dekor paint olyan festék, ami testes, "vastag", direkt a shabby kopottas bútoraihoz lett kifejlesztve, ezért mindenképp javasolt az átcsiszolás. P120-as vagy még kisebb szemű, még finomabb papír ajánlott, én P400-assal dolgoztam, hogy még véletlenül se szedjek le túl sok festéket sehonnan..

Ott csiszoltam le, ahol amúgy is kopott volna, éleken, kiugró részeken.

A viaszolást pedig egy tiszta ronggyal és az átlátszó viasszal végeztem, érdemes kicsit kint hagyni a napon a viaszt, hogy könnyebben bedolgozható, eloszlatható legyen.

img_9252.JPG

img_9273.JPG

Előszedtük az alul levő díszt is, az is kapott alapozót természetesen és festéket is, ugyanígy a fiókok. A fiókra a régi fém lifegős fogantyú helyett egy szintén ónémet fiókról származó porcelán gomb került. Sokkal diszkrétebb, jobban passzol. Nem kérkedik, egyszerűen szép.

Így alakul át egy kopott, régi bútor valami újjá, valami frissé, mégis klasszikus szépséggé.


Ha tetszett az eredmény, tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó munkát!
alairas_3.jpg

Fésülködő asztal Pannikának

Lignocolor "CREAM", "TERRACOTTA", "SHADES" és "GOLD" + transzparens viasz

Nagyjából egy másfél éve vettem egy fésülködő asztalt, akkor is már Pannikának szántam. Sötétre volt pácolva, egyszerű a formája, így igazából kis szürke egérként éldegélt itt nálunk azóta. Mivel nem túl régi és nem is túl különleges, biztos voltam benne, hogy le fogom festeni.

img_9023.JPG

img_9024.JPG

Mindenképpen valami olyan színt szerettem volna, mint amilyen a fal, ami előtt áll, hogy szépem belesimuljon a háttérbe. Áll mellette egy különleges szekrény, az úgyis elviszi a figyelmet, ez a szegényke pedig ha nem lett különleges, legalább hadd legyen elegáns.

Kikevertem lignocolor "CREAM" "TERRACOTTA" és "SHADES" árnyalatokból egy nagyon szép, piszkos rózsaszínt, és mellé próbáltam a "GOLD" árnyalatot, mert azt tudtam, hogy a fogantyúkat is fel szeretném frissíteni.

img_9025.JPG

img_9026.JPGAmikor saját keverésű színnel festek, mindig az a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz elég a kikevert mennyiség, ezért nagyon vékony rétegekben haladtam, hogy lássam, jut-e mindenhová és szerencsére jutott. Még egy kicsit el is tudtam tenni belőle, amivel majd javítani lehet később. Felcímkézve elraktam egy befőttes üvegbe.

img_9027.JPG

img_9028.JPG

Amikor elkészült a festés, kicsit megcsiszolgattam az éleket és átlátszó viaszt tettem rá. Ebben a hőségben szemernyi gondot sem okozott a viasz eloszlatása, úgy olvadt, hogy öröm volt nézni...

img_9034.JPG

img_9040.JPG

A viaszolás után lefestettem a fogantyúkat is, hogy passzoljanak a tükröt tartó csavarokhoz. Nagyon jól passzol a rózsaszínes árnyalathoz ez az arany.

img_9035_1.JPG

img_9037_1.JPG

img_9031.JPG

img_9032.JPG

 Miután elkészült teljesen, kicsit rendezgettem a környékét és rájöttem, hogy az ágy mindennél jobban kívánja az átfestést, úgyhogy azzal folytatódik a projekt!:) Az íróasztalokkal még ráérünk, mert Anna nem megy iskolába idén, de jövőre újabb ráncfelvarrásra ad majd ez okot szerencsére.

Nagyon élveztem a munkát a nagy meleg ellenére is és sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ezek a dolgok, amiket Annának elkészítek az ő vágyai vagy az enyémek igazából? Bár végül abban maradtam magammal, hogy amíg a kettő ugyanaz, addig nem lehet baj.

Ha tetszett ez az átalakítás és szeretnéd megnézni, milyen lesz az ágy, tedd a könyvjelzők közé a blogom vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak! 
alairas_3.jpg

Mandulás muffin cukkinivel

Ritkán tud az ember olyan süteményt készíteni gyerekzsúrra, ami az utolsó emberig mindenkinek nagyon ízlik, hát most sikerült! A gyerekek cirkuszos szülinapján óriási siker volt, ami azt gondolom, hogy nagy szó, már-már garancia. Lássuk hát ezt a remek receptet!

(Forrás: Radu Spaeth: 1 forma-50 muffin)

20448924_1507696609291276_7886367772711733568_o.jpg

MANDULÁS MUFFIN CUKKINIVEL

Hozzávalók 12 darabhoz:

  • 20 dkg darált mandula (LIDL-ben néha ki lehet fogni jó áron, én is ott vettem)
  • 5 dkg liszt (én réteslisztet használtam)
  • 3 teáskanál sütőpor (ami nagyjából másfél csomag)
  • 10 dkg csokoládé (merci táblás volt itthon, ami nagyon keserű volt nekem magában, ám így tökéletes lett, szóval érdemes a nagyon jó minőségű, legalább 75%-os fekete csokit "rááldozni".
  • 18 dkg cukkini (nagyjából 1 db közepes méretű)
  • 2 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 2 teáskanál citromlé
  • 1 dl joghurt (én natúrt tettem bele)
  • 0.75 dl olaj
  • 12 db papírkapszli (a csíkos a www.gasztroshop.hu-ról van, a bejegyzés megírásának a pillanatában ráadásul akciós és tényleg nagyon jól működik, nem barnul be, nem ragad bele a süti.)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, légkeverésest 160 fokra, de ott gondoljatok rá, hogy a keringetett levegő miatt esetleg kicsit ferdén emelkedik a muffin teteje! Én ezért a légkeverős funkciót muffinnál ki szoktam kapcsolni.

Elkészítés:

A darált mandulát elkeverjük a sütőporral együtt a lisztben. A csokoládét apró darabokra vágjuk, a cukkinit meghámozzuk és finomra reszeljük.

A tojásokat a cukorral, a citromlével, joghurttal és az olajjal felverjük. Hozzáadjuk a lisztes keveréket és beleforgatjuk a csokoládét meg a cukkinit.

Alapvetés muffinnál, hogy általában külön keverjük össze a nedves és a száraz összetevőket, aztán elegyítjük őket, de akkor se lesz semmi, ha ez nem így történik, tipikusan elronthatatlan süti ez, ha az arányok megmaradnak.

A könyv 25 perc sütési időt ír, de nekem kb 45 perc után lett jó, lehet benne volt az is, hogy a vastag papír falú formában több tészta magasabban áll, mint a hagyományos papírkapszlikban.
Fél óra elteltével érdemes a tűpróbát megejteni, ha a vékony papírt teszitek a fém formába, akkor biztosan hamarabb elkészül.


HA tetszett, akkor keress rá a blogban szereplő többi receptre is, a kedvenceimet gyűjtöttem össze!
alairas_3.jpg

Babakocsi + kalitka = nosztalgikus cirkuszi vagon

Amikor körülnézek a lakásban, nagyon sok mindent látok. Olyasmiket is, amiket naponta használok és olyasmiket is, amiket soha nem szoktunk. Ez utóbbi kupacba tartozott egy nagyon alacsony, fonott babakocsi, gondolom arra volt kitalálva, hogy amikor a gyerek négykézláb mászik, tologathassa maga előtt, a kis fogantyújánál fogva.

Különösebben Annát nem érdekelte, bezzeg Pistit. Ő folyton beleült és könyörgött, hogy tologassuk. Persze nem az ő súlyának volt kitalálva és a rögzítés is csak két kapoccsal volt megoldva, így ennek a történetnek az első borulások után hamar vége is szakadt.
Nekem sokszor a kezembe került a kis kocsi rendrakás közben, de nem adtam oda senkinek, pedig sokszor megfordult a fejemben, esküszöm.

Hát ma rájöttem, miért nem.
Ugyanis megérkezett a vintage kalitka, amit egy garázsvásáron találtam, és csodák csodája, épp passzol alá a négy kerék. Arányaiban is tökéletes és nem hazudok, milliméterre az a szélesség, ami kellett.
Úgyhogy bevetettem a készülő dekornál és mint nosztalgikus hangulatú, a mesekönyvek illusztrációit idéző cirkuszi vasúti kocsi gondoltam újra. Beleült Pannika "kisjaguárja" (igen, a Dórából...), és most onnan kandikál kifelé.

img_0667.JPG

img_0666.JPG

Állatvédő ismerőseim megnyugtatására közlöm, a kalitka két oldalán nyitva van a retesz, ha szeretne, kijöhetne ez a jószág, de úgy érzem, egyelőre kényelmes neki a kuckója.

A kosár továbbra is remekül használható kosárként, sőt, kosárként még jobban, mint babakocsiként, a kerekek pedig fantasztikusan feldobták a kalitkát.
Így hasznosult újra és emelt szintet egy olyan tárgy, ami évekig azt sutyorogta a fülembe, hogy "ne dobj ki, kérlek...".
Két valamiből lesz két teljesen más valami úgy, hogy mindkettő szuperebb lett ettől a házasságtól, mint volt előtte, és mindegyiknek minden porcikáját felhasználtam.
Így érdemes.
Ugye?

alairas_3.jpg

Figyelmeztető tábla! ...vagy nem...

Pentart fehér dekor paint, "rúzspiros" akril, MATT dekupázs lakk, két fázisú opál repesztő + "UMBRA" antikoló paszta

Tart a cirkuszos őrület...Nekem meg van pár fa táblám, amiket nagyon szeretek kidekorálni, hát most is ezt tettem, sőt, térbe emeltem a dolgot.
Ehhez kiválasztottam az alap feliratot, ezt (forrás):

original_the-bearded-lady-30x40cm.jpg

Kiválasztottam egy vastagabb, testesebb alapot, aminek a széle körbe van marva, hogy elegánsabb legyen, és választottam mellé egy balsa fa lapot is. Ezt főként azért, mert nem kell majd terhelésnek kitennem a vastagabbra ragasztva és könnyen méretre vágható sima sniccerrel is.

img_0641.JPG

img_0637.JPG

A vastagabb lapot lefestettem egy rétegben fehér dekor paint soft festékkel, nyers, kezeletlen fa felület lévén elég is volt rá az egy réteg. Aztán fogtam a maszkoló szalagot, és mivel fogalmam sem volt, hogy a szélessége kijön-e, ezért középre beragasztottam egy csíkot és onnan indultam kifelé a két oldal irányába, így biztosan szimmetrikus képet kapok.

Ha van türelmetek, mérjétek le, hogy a szalag milyen széles, és meglátjátok, hogy kijön-e, kezdhetitek-e a szélén.

img_0643.JPG

img_0642.JPG

A csíkokat rúzspiros árnyalatú matt akrilfestékkel festettem fel,mert egyrészt nem volt itthon, meg nincs is gyártásban ilyen élénk színű dekor paint, másrészt ha dekor paintek vannak egymáson, akkor csiszolásnál, pláne, ha nagyon finom a csiszoló, és itt P400-as, tehát elég finom vásznat használtam, egyszerűen összeépül a fehér és a szín, és rózsaszín lett volna az egész.

Ezzel szemben az akril szépen megmaradt a helyén, egészen máshogy kopott, mint a dekor paint szokott, hiszen akril festékként nem könnyen csiszolható a műanyagos, hártyás jellegű felülete.

Miután kész lett a csiszolás, méretre vágtam a balsa fát, szigorúan vágólapon, fém vonalzó mellett, éles sniccerrel dolgozzatok!

img_0647.JPG

img_0649.JPG

A kinyomtatott ábra alá nem tettem semmit, szivaccsal szépen, egyenletesen bevontam a balsát a matt dekupázs ragasztóval, rásimítottam a papírt, majd a szélére merőlegesen, a felülettől, magamtól elfelé egy csiszolóvászonnal lecsiszoltam körben a túl lógó részeket.

img_0651.JPG

img_0650.JPG

Igazából már így is, antikolás nélkül is baromi jól nézett ki, de én mindenképp régiesebbre szerettem volna, ezért mielőtt felragasztottam a csíkos alapra a fehéret, az alapon a két fázisú opál repesztót használtam, majd miután megrepedt itt-ott, bekentem az egészet umbra antikoló pasztával.

Erről a két fázisú opálrepesztőről most nem írnék többet, ha visszanéztek erre a posztra, itt nagyjából mindent leírtam, amit erről az anyagról és a használatáról tudni érdemes.
Megrepedt az alsó, tök jó, ehhez kell egy kis türelem egyébként és még napokkal később is fog repedni, dolgozni az anyag, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha mondjuk két nap múlva is áttörlitek a pasztával, megduplázódik a repedések száma nagyjából.

img_0659.JPG

img_0652.JPG

Tehát, amíg vártam a repedésre, kezelésbe vettem a papírt.

Nem igazán csináltam mást, mint hogy miután kicsit megcsiszolgattam, hogy ne legyen olyan új, és összemaszatoltam itt-ott a lakkal, hogy ne fogja be olyan mélyen a bitumenes paszta, lekentem az egészet umbrával. (A két utóbbi egy és ugyanaz az anyag, csak igyekeztem elkerülni a szóismétléseket.)


Így megfelelően régies hatású felületet kaptunk, ami a kasírozásnak köszönhetően nem igényelt további védelmet, tehát teljesen olyan volt, mint egykor, amikor tapétaragasztóval feltették az ilyen -és ehhez hasonló- plakátokat a falakra.

Itt már tényleg nem volt hátra más, mint felragasztani a kisebbet a nagyobbra és gyönyörködni a végeredményben.

img_0663.JPG

img_0660.JPG

Nagyon szerettem csinálgatni, jól elmolyoltam vele, és rengeteg további ötletem is született munka közben a témával kapcsolatban, ezért, ha érdekel, mit készítek még el a cirkuszos szülinapi bulira, gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

alairas_3.jpg

Bohóc sipka szülinapi bulira

Pentart matt akril "RÚZSPIROS" + umbra antikoló paszta

A két évvel ezelőtti tengerpartos téma után a tavalyi visszafogott ünneplés után idén megint nagyon nagyot akarok robbantani, úgyhogy kitaláltam, hogy legyen a cirkusz a fő téma a két gyerekem szülinapján. Ez megfelelően uniszex,mert a születésük között két hét telt el, ezért praktikusan egyben szoktuk tartani. Lassan olyan nagyok lesznek, hogy külön kell majd választanom (mert mindenki megérdemel egy saját napot, ami csak róla szól), de idén még együtt maradtunk.

A dekoráció részeként szerettem volna kis sisakokat készíteni a gyerekeknek és a felnőtteknek is, ennek az elkészítési útmutatóját szedtem össze ide.

Kezdetnek szükségem volt egy alapra, egy sityak szabásmintára. EZT választottam.
Mivel a sima karton túl sebezhetőnek tűnt a nagy igénybevételhez, öntapadós dekorgumit választottam alapnak. Ez nehezen szakad és nem is nagyon gyűrődik. Elég rugalmasnak éreztem, ezért abból vágtam ki a sablon adta mintát. Aztán pedig kinyomtattam a Graphics Fairy (nagy kedvencem) egyik vintage bohóc illusztrációját és felragasztottam a dekorgumi öntapadós oldalára.

img_0597.jpg

img_0596.jpg

img_0600.jpg

img_0598.jpg

Mivel az eredeti mintában piros részek is vannak, nekem pedig csak fekete-fehér nyomtatóm, így gondoltam, hogy kézzel kifestem azokat a részeket, amik eredetileg is pirosak.

img_0603.jpg

img_0601.jpg

Amennyiben nem juttok öntapadós dekorgumihoz, akkor a sima is tökéletes természetesen, csak akkor figyelni kell rá, hogy egyenletesen kenjétek be ragasztóval, amikor a papírt "felkasírozzátok" rá.

(A kasírozás az a folyamat, amikor a kinyomtatott anyagot teljes felületében, gyűrődés nélkül ragasztjuk rá egy másik hordozófelületre.)

Miután a kinyomtatott minta felkerült a habra, gumikesztyű használata mellett itt az ideje bekenni az umbra színű antikoló pasztával a papír teljes felületét. Ha valahol több rétegben kerül fel, átfedés vagy hasonló következtében, akkor ott sötétebb lesz, nagyon nehéz egyenletes felületet elérni, de szerintem nem is kell, autentikusabb, régiesebb, ha kicsit foltosabb.

Amikor ez is kész, akkor ragasztópisztollyal összeragasztom a sablon szerint megadott helyen és hosszban, majd lyukasztóval kilyukasztom két oldalt, és a ringliző fogóval befogom a helyükre a kis fém elemeket.

img_0610.jpg

img_0607.jpg

Amikor ezzel megvagyunk, akkor tulajdonképpen kész az alap, jöhetnek a tüll részek.

Az alján levő tüll díszítéshez kb 4 cm széles csíkokat kell vágni, a tüll pompomhoz 1-1.5 cm széles csíkokat. A pompom elkészítését nem fényképeztem végig, remek videót találtok a témában Csorba Anita youtube csatornáján.

img_0612.jpg

img_0611.jpg

Amikor megvannak a tüll pompomok, akkor kicsit még utána lehet formázni ollóval a kilógó részeknél, és ragasztópisztollyal fel lehet ragasztani a sipka csúcsára.

Az alsó részhez a szélesebb tüll csíkokat férc öltéssel össze kell húzni és a közepénél szintén ragasztópisztollyal körben rá kell ragasztani a bohóc sipka alsó pereméhez.

img_0623.jpg

img_0622.jpg

Ezt az összefércelt tüllt így is fel lehet ragasztani és visszahajtani, ahogy majd mutatom, de az is megoldás, ha egy vékonyabb csíkot férceltek össze és egyszerűen megtekeritek. Látni fogjátok, hogy szépen feláll térben az anyag.

img_0626.jpg

img_0624.jpg

Ha ez is megvan, akkor már tényleg nincsen más dolgunk, mint újra elővenni a ragasztópisztolyt és kívülről a ráncolt tüll közepén végignyomni egy csíkot, majd a tüll felső felét lehajtani az alsóra.
Így jó sűrű, változatos hosszúságú, megfelelően szabálytalan peremet kapunk, ami belül biztos nem fogja zavarni senki fejét.

img_0629.jpg

img_0627.jpg

A rögzítéshez használhattok hengeres kalapgumit is, de én találtam egy jól passzoló zsinórt, alulról átfűztem, kötöttem rá egy csomót, és a másik végére is, hogy ne bomoljon ki.

img_0630.jpg

img_0585.jpg

Természetesen a tüll bármilyen színű lehet, vagy fonallal is, rongycsíkkel is helyettesíthetitek, a kinyomtatott minta is lehet bármilyen, nem kell antikolni sem. A lehetőségek száma végtelen, engedjétek szabadon a fantáziátokat és készítsétek el a Ti gyermeketek által megálmodott buli stílusához passzoló kivitelben!

Mivel az enyémek ezen a héten és a következőn itthon pihennek, nem tudtam titokban dolgozni, nyilván fel kellett próbálniuk, de megnyugtató, hogy tökéletesen elégedettek voltak és alig várják, hogy élőben is bevessük őket!

img_0601_1.jpg

img_0587.jpg

Ha tetszett az ötlet és szívesen meglesnétek, mivel készülök még a szülinapra, gyertek és kövessetek facebookon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak Benneteket!

alairas_3.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;