by bardoczeva

PURE DESIGN

A hatalmas, robosztus szekrény

2017. május 20. - bardoczeva

Az egyik facebookos hirdetős oldalon akadtam erre a dió furnéros, leginkabb artdecos vonásokat viselő tálaló szekrényre.

Őhatalmassága megérkezett...#hermajestyishere

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Az állapota a korának megfelelő volt, a panel levegője nem tett túl jót neki. Sok helyen szétszáradt és kinyílt az illesztés, a teteje felázott, a rajta levő furnért már nem nagyon lett volna értelme megmenteni. Fogtam egy meleg vasalót és vizes rongyon átvasaltam az egészet, hogy felolvadjon az enyv, majd egy spaklival letoltam a furnért. Végül csiszoló géppel átcsiszoltam az egészet.

Előtte/utána...

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A szétnyílt illesztéseket fapasszal kitömtem, miután megszáradt, formára csiszoltam és így újra kialakítottam az éleket.

Fedlap meghámozva, lecsiszolva, furnérhibák, szétszáradások kikenve első rétegben, ha megszárad, jön még egy majd.

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Gondolkodtam, milyen szín kéne, aztán a nappali falszínéhez igazodva úgy gondoltam, hogy legyen világos szürke, mert a rózsaszínes árnyalattal az jól fog passzolni. Vettem OBI saját márkás 2 in 1 festéket, selyemfényű zománcot gyári, világosszürke színben és legurítottam hengerrel, ami a harmadik ajtónál elfogyott. Oké, nem baj, így marad, majd befejezem, ha eljutok és veszek még festéket... Így állt ez a szegény egy éven át.

13433337_1097397853654489_4692687117444481766_o.jpg

13443268_1103772873016987_6386701149414948103_o.jpg

13580582_1114119438648997_7944187706753939266_o.jpg

13603510_1113459728714968_8538238053490057956_o.jpgPróbáltam mindig úgy fényképezni, hogy ne legyen feltűnő, mégis baromira zavaró volt. Csak hát a lustaság, vagy nem is tudom...mindig volt valami, ami fontosabb volt. Aztán néhány napja megelégeltem, hogy minden fotózásnál ügyelnem kell arra, hogy az a rész még véletlenül se látszódjon.
És nem csak ez volt az ok. Nyomasztott, és nagyon rossz érzés volt napi szinten szembesülni azzal, hogy még egy dolog, amit nem fejeztem be.

Fogtam magam és mindent lepakoltam a környékéről.

Elővettem a Lignocolor festékmaradékaimat, elsősorban a spanisch grau, a weiss és a rot volt fontos. Az alap szürkébe tettem a pirosból egy picit, hogy melegebb árnyalatú legyen, jobban passzoljon a falhoz, és a fehérből is bőven, hogy világosítsak rajta. 
Fontos, hogy a piros tényleg nagyon picike, csak néhány csepp, a fehér meg úgy viselkedik, mint valami dáma.
A színhez sokat kell adni, hogy látszódjon a változás, a fehérhez viszont csipetnyit kell adni a színből, hogyha világosabb árnyalat a cél.
Különben végtelen sok fehéret nyel el.
A maradék fa pasztával megcsináltam a még hátralevő, vagy időközben újra megrepedt javításokat, majd fogtam a szivacshengert és nekiálltam, mindenhol legurítottam két rétegben a kevert színemmel.
img_0024.JPGimg_0026.JPGimg_0027.JPG

Alapvetően nem változtattam meg nagyon az eredeti színét, nincs is mindig szükség a gyökeres változásokra, sokszor elég csak egy kis frissítés. Itt inkább azon volt a hangsúly, hogy a félbehagyott munkát méltó mód befejezzem. Csak ezúttal egészen más minőségben.
Miután megszáradt a festék, szintén lignocoloros átlátszó bútorviasszal töröltem át az egészet. Pontosabban először ecsettel felhordtam, mert szerintem az a leggazdaságosabb, majd a minimális felesleget puha ronggyal töröltem vissza.

img_0028.JPG

img_0030_2.JPG

A felépítmény belsejében meghagytam az eredeti festést, egyrészt mementoként, hogy mindig emlékeztessen a lustaságomra, meg arra, hogy miben kéne fejlesztenem magam, másrészt nagyon megtetszett a két szín együtt.

Eredetileg hiányoztak a zárcímkék, de találtam (véletlenül) épp három olyan fogantyút a gyűjteményemben, amik tökéletesen passzoltak ide. Nemes, patinás réz darabok, amik elég vékonyak voltak ahhoz, hogy az íves felületekre is rá tudjam simítani őket.

img_0034.JPG

img_0032.JPG

Végül nem volt más dolgom, mint hogy az évszakhoz passzoló dekorációkat visszapakoljam és élvezzem a munkám gyümölcsét.

Elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülés, hogy vége, befejeztem és szép lett. Az, hogy tudom, hogy végül sikerült mindent megtennem érte és nem hagytam félbe, nem adtam fel, ahogy egyébként menet közben sokszor voltam vele, bebizonyította a számomra is, hogy jól döntöttem, amikor ezt a darabot megvettem.
Emlékszem rá, hogy adta át az előző tulajdonosa, tudtam, hogy fontos neki, hogy jó kezekbe kerüljön, ne tűzifának hasogassa fel valaki. (Bevallom, játszottam a gondolattal magam is, menet közben néhányszor.)

Ilyenkor mindig arra próbáltam emlékeztetni magam, hogy ebben a bútorban annyi fa anyag van, hogy ha most újonnan kéne megvennem, soha nem lenne rá elég pénzem. Napjainkra a tömörfa bútorok újra az elérhetetlen kategóriába kerültek újonnan elég sokunk számára, ezért minden darab érték.

Mindegyikből ki lehet hozni a legjobb formáját és megérdemlik akkor is, ha közben vért izzad az ember. Nem szabad feladni, ha valaki küzdött már ilyen nagy elefánttal (2 méter széles és 80 cm mély), az tudja, hogy miről beszélek...

Idővel szépen összeáll majd és akkor tökéletes lesz.

Ha tetszett az átalakulás és szívesen olvasná még hasonló tapasztalatokról, akkor kövesd a blogom, vagy gyere a facebook oldalamra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg

Debütál a kert téma

Nálam is a spektrum home a hibás...

Az egész úgy kezdődött, hogy nagyon szerettem volna mindig is kertet, mert gyermekként családi házban éltünk és emlékszem, ahogy apai nagyapám is határtalan szenvedéllyel gondozta a saját kertjét. Olyan tudás lehet a fejében, amit úgy hiszem, nem sokan birtokolnak, ezért a közeljövőben biztosan kifaggatom a témában.

Mi nem engedhettük meg magunknak a családi házat, amikor sikerült tovább lépnünk a panelból, de ezt egy cseppet sem bánom. Anyósomnak van egy szép nagy kertje, amit korából adódóan már nem tud úgy kézben tartani, ezért úgy döntöttem, hogy "önkéntes munkában" besegítek neki, legalábbis kitakarítani. Hát ez kicsit elfajult...annyira beszippantott a téma, hogy már-már eluralkodni látszik rajtam.

A spektrum home-on fut egy angol BBC sorozat, A kertész kertje címmel. Jópár részét megtaláljátok a youtube-on is, például ebben a lejátszási listában.

Mi volt hát az én fő motivációm?
Mindenképp szerettem volna egy veteményest, aminek az ápolgatása során a gyerekek is velem lehetnek. Nem tudtam, hogy ennek mi az ideális ideje a korukat tekintve, de úgy voltam vele, hogy mostmár belevágok, aztán ha még nem köti le őket, akkor is látják, hogy én ott vagyok naphosszat,amíg ők trambulinoznak.

Szeretném előre bocsátani, hogy nem vagyok szakértő, sőt, semmit nem tudok a kertekről. Ez is egy szakma, aminek a művelői előtt fejet hajtok, én biztosan megbuknék az első félév után növényismeretből,mert ennyi latin nevet és növénycsaládot, fajt, fajtát megtanulni...nem az én fejemnek való ez. Ugyanígy vagyok az anatómiával, de ez más tészta.

Amit itt olvashattok, az egy teljesen kezdő kontár próbálkozásainak a története, bizonytalan lépésekkel próbálok előre haladni, aztán meglátjuk, hogy mire jutok vele.

Az első területe a kertnek egy igen elhanyagolt rész volt, ahol általában nem is történt más az utóbbi években, mint hogy a levágott zöldek álltak halomban, felásva sem volt 4-5 éve, a tyúkok itt kapirgáltak maradékokból készült kerítés mögött, ami semmit sem ért, a szemét gyűlt, a zöldet se vágtuk apróra, hogy a komposztra tegyük vagy elégessük, így nagyon szembetűnő volt az elhanyagoltság.

17554117_1385564531466432_7372537011155768642_n.jpg

17458407_1385564544799764_4422377515762490905_n.jpg

Az első lépés az volt, hogy egy fém hordóban szépen elégettük a zöldet, ami gyújtósnak is vékony volt, felvagdostam a szőlő kacsokat, hogy nyáron azon füstöljünk halat, és külön rajtuk azt, ami gyújtósnak való.

Alapos gereblyézés, a kerítés beljebb rakása után már nagyjából átláttam, hogy mivel állok szemben.
Bal oldalt 4 sor málna, és a negyedik sor elején egy szépséges labdarózsatő. Jobbra egy sor szőlő a málnára merőlegesen. A komposzt jobbra fenn, előtte egy giga nagy csalán bokor.

Jöhetett az ásás. Több éve nem mozdított földnél nem túl kellemes kihívás, de jó edzés.
A szoliter (szabadon, önmagában álló) eperfát a gyökerei miatt kicsit nagyobb ívben kerülöm majd el, de a cél az volt, hogy legyen egy folyosó a komposzt és a "bejárat" között.
Ennek a kijelöléséhez a tyúkólban raktározott, "patinás" tégla és egyéb építőanyag maradékokat használtam, ezek közét majd murvával szeretném kitölteni, a murván a bontott járólap lépőkövekkel (vagy más néven tipegőkkel).

18301961_1436063069749911_8281983249997312328_n.jpg

17499347_1387661244590094_2809688684597813551_n.jpg

Jelen pillanatban ez az állás, amit folytatni fogok, amint sikerül még kérnem innen-onnan néhány maradék kisméretű téglát, az a célom, hogy mások és a saját "lomjaink" nyerjenek új életet ebben a formában. Addig is a növényekkel foglalatoskodom, mert most abban az időszakban vagyunk, amikor minden percet ki kell használni még a nyári meleg beköszönte előtt.

Tudom, hogy ez tapasztalt kerteseknek baromira nem nagy szám, de nekem nagyon is az...igyekszem a kertben is a már megszokott szellemiség alapján használt holmikkal boldogulni, nem akarok semmit kidobni, de az is nagyon zavar, amikor halomban állnak az ilyen anyagok. 
Az újrahasznosítás egy nagyon érdekes téma és a kertben is alkalmazható.
Nyilván az, hogy egy ilyen lehetőség adott, azt is magával hozta, hogy a lakásban is szeretnék minél több zöldet, ezért a jövőben olyanoknak is szeretnék írni, akiknek nincsen kertjük, vagy a közelükben sincsen módjuk kiélni az ilyen irányú indíttatásaikat.

Remélem, hogy ez a téma is érdekes lesz sokatoknak, rengeteg a tervem, aztán meglátjuk, mire jutok velük...

Ha érdekel Benneteket, hogy honnan inspirálódom még, akkor gyertek és kövessetek a pinteresten is, ahol elég sokat garázdálkodom, a kert tematikán felül is elég sok anyag összegyűlt már...
alairas_3.jpg

HYGGE

- a dánok boldogságának titka

img_9980.JPG

Az egész úgy kezdődött, hogy megrögzött PEPCO-rajongó vagyok, és sokat böngészem az oldalukat. Az egyik ilyen olvasgatás alkalmával megakadt a szemem egy cikken, történetesen EZ volt az.
Elolvastam a cikket, megtetszett a dolog, rágugliztam és nem sokkal később kidobta a rendszer nekem ezt a könyvet. Gyorsan meg is rendeltem a bookline-nál 20% kedvezménnyel, pikkpakk pontra kértem és ma át is vettem, sőt, el is olvastam azonnal.

Igazság szerint szerintem őszintén mondhatom, hogy még nem volt a kezemben ennyire az ízlésem szerinti könyv. Most elsősorban a külsőségekre gondolok, ha megnézitek a képeket, meg fogjátok érteni...

img_9982.JPG

img_9981.JPG



Kemény kötésű, minőségi, matt belső oldalak, szépen tagolt lapok, vizuális desszert a szememnek. Jó kézbe venni és kinyitni.

img_9985.JPG

img_9984.JPG

A képek letisztultak, egyszerűek, a lapok vastagabbak, matt felületűek. Olyan az egész, mint egy szépen kivitelezett emlékkönyv, értékes kívül-belül.

Ami a tartalmat illeti.
Személyes véleményem szerint manapság dübörög a boldogság-ipar. Ez így durván hangzik, de mindenki a boldogságot hajtja, csak mindenkinek más jelenti a boldogságot. A coachok, életvezetési tanácsadók, pszichológusok, önsegítő könyvek korát éljük és ezzel nincsen baj, Ha az ember szeretne magáról többet megtudni, akkor kérdezzen, olvasson, tanuljon, de úgy gondolom, hogy közben szem előtt kell tartani azt is, hogy ez üzlet.

Ha alapvetően nincsen baj az életeddel, de meglátva egy ilyen könyvet, sőt egy halom ilyen könyvet a könyvesboltban lehet, hogy elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon ELÉG boldog vagy-e, nem lehetnél-e még boldogabb, akkor épp az történik, amit el akartál kerülni, a markodban tartott pillangót semmi perc alatt töröd össze és vége. Mert onnantól folyamatosan ott lesz a kisördög, és nem lesz elég, ami korábban elég volt.

Nem azt mondom, hogy meg kell alkudni és ha lehetne jobb is, akkor is maradni kell a langyosban, de közben TUDNI kell, tudatosan kell érezni, hogy ez ÜZLET is.Reálisan kell látni, hogy manapság többek között a konmarizás, a minimalizmus mind-mind divat. Amíg ez segít valaki életében rendszert építeni, addig tök jó. De én azt vallom, hogy ahogy egyik szélsőség sem jó, ebben a témában is vannak dolgok, amik számomra nem elfogadhatóak. 

Célom az egyszerűsítés, de soha nem leszek minimalista.
Célom a rendrakás, de soha nem lesz nálam minden élére hajtva.
De sokáig folytathatnám a sort.

Ebbe a boldogságkereső időszakba született bele ez a könyv is. A skandináv népek köztudottan nagyon jó színvonalon élnek, így nem meglepő, hogy az általuk megélt élmények és az általuk használt módszerek nem konvertálhatóak át egy az egyben a magyar lakosság átlagára.
Én nem fogok tudni elmenni síelni az Alpokba, hogy aztán az erdei házam pattogó kandallója előtt bújjak össze a szerelmemmel vagy a barátaimmal egy jóféle itallal. Ez így ebben a formában az én számomra nem elérhető verzió, de a lényegét talán meg tudom ragadni, elképzelhető, hogy hasonlót élhetnék át, ha a gyerekekkel kimennénk szánkózni, aztán jól átfagyva, elfáradva a kanapén bújnánk össze egy jó mese előtt. Persze ehhez kéne hó is...és már megint ott vagyok, hogy mi az, ami még KÉNE.

Hogy mi a HYGGE, azt el tudjátok olvasni mostmár számos posztban, cikkben online is.
Én a leginkább a slow life-fal tudnám azonosítani, a lényege az, hogy lassuljunk, egyszerűsítsünk, élvezzük ki.
A HYGGE segíthet hálásnak lenni a mindennapokért, a HYGGE a pillanat megragadása, a boldogság pillanatainak megtervezése és megőrzése. Önmagunk szeretete, bár ez sokaknak alapjáraton is nagy kihívás.

Mindehhez a másik kedvenc fogalmam, a mindfulness, vagyis a jelenlét szintén szorosan kapcsolódik. 
A slow mozgalmakon belül a slow life, mint életmód, a mindfulnessel (jelenléttel, a pillanat megélésének a művészetével) nagyjából lefedi a HYGGE értelmét.
De azért több is ez egy picit.
Nagyon dán.

Az északi népek közül egyedül a dánoknak van saját szavuk erre.

És hozzám nagyon közel áll.

Ha úgy érzitek, hogy felkeltette az érdeklődéseteket, rengeteg anyagot találtok a témában már magyarul is, főként a minimalista és az arrafelé tendáló blogokban, nézzetek utána, vagy rendeljétek meg a könyvet, kérjétek kölcsön valakitől, esetleg keressétek könyvtárban, mert veszíteni nem tudtok vele szerintem.
Ha pedig van kedvetek beszélgetni róla, gyerek a facebookra, szeretettel várlak Benneteket!

alairas_3.jpg

A konyha-sztori

A legutóbbi bejegyzésem a konyháról igencsak ijesztő lehetett egyeseknek, és elismerem, még én magam is megrémültem tőle néha.
Fontos tudni, hogy idén egyedi fűtés kerül kialakításra, ha minden jól megy, de ha idén nem, akkor jövőre már ezer százalék. Emiatt a rengeteg cső és mérőóra kikerül majd a konyhából, ez megint véséssel, új fűtőtesttel, stb fog járni, ezért a fő cél a nagy munkáig az, hogy élhető és a lehetőségekhez képest kényelmes konyhánk legyen.

Ami az elrendezést illeti, többször megváltozott menet közben, például karácsony előtt, amikor sikerült vennünk egy kis mosogatógépet, ez jelentősen megkönnyítette a helyzetünket.

Na, hát akkor ott fejeztük be, hogy a bontások, kaparások megvoltak, jöhetett az "építés".
Én úgy gondoltam, hogy a koncepcióm részévé teszem a látszó régi henger mintákat egymáson, ezért is volt olyan nagy munka úgy lekaparni a falat, hogy közben a rétegeket is figyelnem kellett.
Ez sokak számára meglehetősen furcsa volt, a mai napig vannak vendégeink, akiknek az az első kérdése a konyhába belépve, hogy "De ugye ezt még átfestitek?"-Nem....

A kezdőállapotot jól szemléltetik ezek a képek, a parketta felújítása miatt a konyha volt a raktár jó ideig.

13320983_1091431167584491_7806898606067912270_o.jpg

13392222_1098013580259583_3091142764154064422_o.jpg

13342912_1091431107584497_2878341888341735589_n.jpg

13320429_1091431114251163_5568847443646935515_o.jpg

Már akkor is nagyon tetszett a rengeteg fény, a parkra néző kilátás, álmodoztam róla, hogy ott az ablakban állva milyen jó lesz majd kávézgatni.
Abban biztos voltam, hogy a régi padlót meg akarom menteni, a falon levő csempe minden bizonnyal áldozatul fog esni a fűtésszerelés alatt, de majd megpróbálom úgy levenni, hogy ne törjön mind ripityára.

A nagy ablak fa, az elmúlt 80 évben átesett már "felújításon", ahogy láttam, és időszerű lesz majd egy újabb is. Semmiképpen nem akarom műanyagra cserélni, fára pedig nincsen keretem. 

A sok köztes állapottal most nem untatnálak Benneteket, megnézhetitek a facebookos oldalamon, a megfelelő mappában, inkább a jelenlegi végeredményt mutatnám. Nem végeredmény, mert mint ahogy jeleztem, az egészet szét kell bontani a nem is olyan távoli jövőben, de az majd másik történet lesz.
Addig is minimális anyagi ráfordítással épült meg a mi "tábori" konyhánk.

Nem így keltem reggel, hogy akkor ma gatyába rázom a helyet, menet közben kapott el a gépszíj. Kitaláltam, hogy átfestem az anno még a műhelybe nagyon pikkpakk lemázolt kis fehér asztalkát, már a koptatása sem tetszett.
Aztán rájöttem, hogy baromira zavar a rumli körülötte...

A festék, amit használtam a Lignocolor "SPANISCH GRAU" nevű árnyalata, ami nagyon nagy kedvencem, igazán szép, diszkrét szürke. Azért esett a választásom erre a színre, mert a járólap fekete-fehérjét szeretném majd megtartani a jövőben is, de nem akarom, hogy MINDEN fekete-fehér legyen. Kell valami, ami megtöri ezt.
Erre tökéletes az asztalka.
Ráadásul tudtam, hogy ezt most nem akarom koptatni és régiesíteni, úgyhogy kapóra jött, hogy ez a festék szépen terül, és a transzparens viasz sem sötétíti be.

IMG 9894img_0138.JPG

Igazából hengerrel lett volna az igazi, de csak ecsetem volt itthon, azzal próbáltam minél egyenletesebben haladni. A viaszt is ecsettel vittem fel, majd egy puha ronggyal töröltem vissza a felesleget. A bal alsó képen látszik, hogy a viasz mennyiben változtatja meg az eredeti árnyalatot.

img_0142.JPG

img_0141.JPG

 

Amikor elkészült a kis asztal, elkezdett zavarni az ablakon a maszat, lemostam az ablakot. Amikor oda felmásztam, megláttam, mi van a szekrények tetején, így adta magát, hogy le kell mindent pakolni és letörölni. Ha meg visszarakom, akkor már csak azt rakom vissza, amit valóban használok is.

Sokkal átláthatóbb és praktikusabb lett a hely:

img_0148.JPG

img_0147.JPG

img_0145.JPG

img_0144.JPG

Természetesen ezzel még nem oldottam meg mindent, mert a tűzhely és a mosogató környéke rejt még feladatokat, de a munka neheze szerintem megvan. A kamra külön nap lesz, de az sem esélytelen, az ablakra szeretnék valami olyan vitrázst, ami nem ez a kommersz, viszont az ablakszárnyra van rögzítve, nem a fenti karnisra.

A legnagyobb kedvencem most a kis fekete polc, a legutóbbi mentésem, amiről többet a vele foglalkozó posztban olvashatsz, nagyon bevált. Élvezet ott elkészíteni a kávét minden reggel.

img_0150.JPG

img_0115.JPG

A tárolás kérdését is igyekeztem a meglevő dolgok felhasználásával megoldani, nem vettem új tároló edényeket.
A nagy fémvázas polcok nagyon jól működnek, ezeket érdemes volt rendbe tenni. Mindent elnyelnek, átlátható és gusztusos, amellett pedig szerintem stílusos elemei is a konyhának.

img_0159.JPG

img_0158.JPG

Szigoru voltam magammal, tényleg mindent kiraktam a polcokról, amit nem használok. Így is maradt rengeteg minden, amit akarok és tudok, azt el tudom készíteni. Ami elhagyhatatlan kellék, mint a botmixer vagy a kézi mixer, az a kamrában kapott helyet, vagy a bonanza fiókjaiban, ezekről is szól majd a következő témába vágó bejegyzés.

A teljesség igénye nélkül néhány példa:
A kávégépbe való filtereket egy edényalátétbe tettem, a konyhai sütőpapírokat, alufóliát, folpackot kézközelbe egy bádog tálcára.
Az ócskapiacos csatos üvegek és fedeles üvegek nagyon beváltak, a BUDAPEST feliratú öntöttvas mérlegemre pedig mindig jó ránézni.

img_0161.JPG

img_0160.JPG

img_0154.JPG

img_0151.JPG

Így végignézve az egészen, fogalmam sincsen, miért nem kezdtem el előbb. Olyan jó ez a rendezettség és praktikum, egészen megszerettem, fontolgatom, hogy amikor majd konyhabútort veszünk, akkor sem fogok megválni ezektől az elemektől, megpróbálok majd minél többet beépíteni az új rendszerbe.

Ha kicsit összeszedtem magam, haladok tovább és érkezik a folytatás is! 

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél hasonló kreatív anyagokat olvasni, akkor gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő bejegyzésekkel várlak!
alairas_3.jpg





Selyempapír girland

...avagy egy pinteresten látott ötlet próbája

A gyerekeim szülinapjára mindig nagyon szeretek rákészülni, és ezzel a selyempapír girlanddal is rég szemeztem, de eddig nem találtam megfelelő árban megfelelő mennyiségű selyempapírt. A legutóbbi IKEA-túrám alkalmával azonban szembe jött egy szép kis csomagban, nagyon baráti áron és egy pillanatig sem tétováztam.

Ebben a csomagban 12 ív papír van, ám én ezeket félbevágtam a rövidebb oldalával párhuzamosan és máris 24 ív papírom volt.

Egy ívből 4 rojt jön ki, azt jelenti, hogy a 495 Ft-os pakkból 96 db rojt készülhet el.

Muszáj megemlítenem, hogy nagyon babra munka, akinek nincsen türelme vagy ideje, jobb, ha készen vásárol ilyesmit, de egyébként nagyon jó mulatság elkészíteni és öröm, hogy a kezünk munkája van benne.

Lássuk az eredeti inspirációt.
Pinteresten kerestem rá a "tassel garland" kereső kifejezéssel és ez az ábra nagyon megtetszett,mert igazán szemléletes. Sajnos azonban a képre kattintva az eredeti bejegyzés nem elérhető, ezért csak a saját mentésem linkjét tudom megadni, ITT találjátok.

adb469487677e753db5a48ab0b57cce8.jpg
Azoknak, akiknek nem olyan biztos az angoljuk, nagyjából a következőképpen fest a dolog:

1. Hajtsd félbe a hosszanti oldala mentén a papírt, aztán egyszer félbe a rövidebb mentén, majd még egyszer félbe ugyanúgy.

2. A szabadon álló végek felől vagdosd be, a tetejétől kb 2 cm-t hagyj meg.

3. Hajtsd szét, vágd el középen, így lesz egy olyan rész, ami két darabból áll és egy olyan, amit még szintén szét kell majd hajtani és elvágni félbe.
(Innentől számomra érthetetlen az ábra amúgy, nem értem például, hogy miért kéne elvágni  a 3. szakasz második ábrájánál a szaggatott vonal mentén, amikor utána is látszik, hogy nem szabad ott elvágni. Vagy én értettem félre valamit, de nagyon..)

A lényeg az, hogy négy egyforma darabot kapsz a végén, ami hasonlít a szaloncukor papírjához, vagyis a két végén rojtos, középen viszont egyben van.

4. Tekerd fel az így kapott darabot!

5. Kezdd el megcsavarni az egészet, majd ügyelve rá, hogy a két vége egyforma hosszú legyen, hajtsd egymás mellé őket és ragasztópisztollyal fogasd meg!
(Én ezt nem ragasztópisztollyal oldottam meg, hanem cérnát tekertem rá és megcsomóztam, ugyanolyan jól működik, nem kell felmelegíteni a ragasztópisztolyt ilyen picike munkákra, arról nem is beszélve, ha valakinek mondjuk nincsen otthon.)

Nem biztos, hogy így, első olvasásra teljesen jól érthető lesz a dolog, de ha kipróbálod, látni fogod, mit próbáltam magyarázni. Nem nehéz, csak nagyon macerás és kicsit lassú.
Viszont a végeredmény mindenért kárpótol és szerintem gyerekekkel együtt is jó móka. 

img_0137.JPG

img_0134.JPG

A bejegyzés elején említett IKEA papírcsomag elemei annyira szépen harmonizálnak egymással, hogy másmilyen színre, mintára szerintem nincs is szükség, így kerek ez, így mutat tökéletesen!

Nem igényel nagy anyagi befektetést, csak egy "kis" munkát, de egyedi és vidám dekor lesz belőle, ami nem csak születésnapokkor használható, én simán el tudom képzelni akár esküvőre is.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó hajtogatást!
alairas_3.jpg

Ha a gyertyatartó nem működik...

Néhány éve vettem egy gyertyatartót a piacon. Előfordul, hogy nem mindig sikerül jól a választás, de az ilyen esetekben is megvan a kihívás. Az például csak itthon derült ki, hogy ez a példány meg sem állt a saját lábán, a gyertyák nem maradtak meg benne, ha meg mégis, akkor a súlyuk felborította az egész konstrukciót. Ez elsősorban annak volt köszönhető -szerintem-, hogy a talp egyrészt túl könnyű volt, másrészt túl vékony, így a lomisok kezei között megnyomódott. 

Gondolkodtam, mit kéne, hogy kéne.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ilyen posztoknak a lényege elsősorban az, hogy megmutassam, kreatív hozzáállással sok minden menthető, ezek nem kőbe vésett megoldások, sőt...

Szóval gondolkodtam, hogy tegyem stabillá. világos volt, hogy a talpa íves, és a pereme nincsen egy síkban. Eszembe jutott, hogy van olyan MDF alapom, amit be tudnék ragasztani alá, és ezzel vízszintessé tudnám tenni az egészet. Ez sokat segítene.

Kipróbáltam, így is lett.

Az eredeti tervem az volt, hogy új talpat kellene valahogy szerkeszteni neki, de ez jobb megoldás volt, mert így az eredeti külleme maradt meg úgy, hogy nem is látszik a "toldás".

img_0067.JPG

img_0066.JPG

Csipesszel odafogattam a ragasztó megkötéséig, hogy ne mozduljon el, ez bevált. 


A gyertya nem maradt meg benne akkor sem, ha olvasztottam alá viaszt, mert a hideg fémben gyorsan megszilárdult, és nem tudtam eleget csepegtetni bele ahhoz, hogy elég fix legyen. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért teljesen kúp alakú a "foglalat", de sebaj.


Tettem bele levegőre száradó gyurmát, "ebbe szúrtam" bele a gyertyákat. Ha ez megköt, akkor simán bele fogom tudni állítani az összes többit is, gond nélkül és fixen fog állni, magát a gyurmát pedig mindig szezonhoz illő gyertyagyűrűvel takarhatom el.

img_0068.JPG

img_0092.JPG

img_0091_1.JPG

img_0093.JPG

Ezek csak apró kis lépések, mégis, az eredménye egy abszolut használható, biztonságos darab lett. Az itthon levő holmik közül fel tudtam használni ehhez is pár dolgot, értelmet nyert a létezésük, és hozzáadtak valamihez.

Ez is csak azt bizonyítja, hogy érdemes néha körülnézni otthon, mert könnyen lehet, hogy az orrunk előtt levő lehetőségek kerülik el a figyelmünket legkönnyebben.

Igyekszem mindent ilyen szemmel nézni, és ebben a szellemben élni, az újrahasznosítás mindenképpen egy olyan szegmense a mindennapjaimnak, amik nélkül úgy érzem, nem lenne értelme...
Ha Te is így érzed, gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

alairas_3.jpg

Sokadik élet

Pentart antikoló festékek (fehér - szürke - türkiz)

"Jó lesz az még valamire..."-ismerős?
Az egyik kedvenc mondatom, gyakran ismételgetem.


Van egy kis hátulütője, ha valaki így él, mert tele van lomokkal, persze "belülről" nyilván nem annak érzékeli ezeket a dolgokat, dehát valahol mégiscsak azok. Ezért igazán nagy öröm, amikor sikerül nekik új szerepet adni, ha egyszerre többnek is, akkor még jobb.


Ezúttal egy nagy parafa dugó került elő, ami alól kitörött az üveg, egy régi foglalat, ami alól elrohadt a lámpa és egy esztergált bútor elem, ami valószínűleg valami emeletes polc egy része volt. Ez utóbbinak az egyik végén egy furat, a másik végén egy menetes csavar van. Tökéletes alapanyag.

img_0072.JPG

img_0071.JPG

A fa részt terveztem csak festeni, mert jó kopott a lakkozása és a színe sem tetszik, de előtte azért összeillesztettem az egészet, hogy arányaiban stimmel-e a dolog. Tetszett az eredmény, ezért kipróbáltam gyertyával is, hogy elég stabil-e. Az volt. Egyelőre nem ragasztottam össze, nekiálltam a festésnek.

img_0074.JPG

img_0076.JPG

img_0078.JPG

img_0077.JPG

Elsőként azt döntöttem el, hogy mindenképpen nyári hangulatú darabot szeretnék, ezért első rétegnek a türkizt vittem fel. Utána jött egy réteg szürke és kicsit keveredett is a kettő, de ezt cseppet sem bántam. Aztán hagytam jól megszáradni és végül a fehéret tettem fel.

Amikor még nem száradt meg teljesen, cseppentettem a visszatörléshez az oldószeres folyadékból és egy puha ronggyal alaposan áttöröltem az egészet.
Ehhez a folyamathoz gumikesztyűt ajánlok, az a legtisztább, mert maga a folyamat maszatos.

img_0084.JPG

img_0082.JPG

A nyári lakok kopottasságát, a házi készítésű dekorok, a "tákolás" hangulatát szerettem volna visszahozni ezzel a darabbal és úgy érzem, hogy sikerült.

img_0088.JPG

img_0085.JPGA foglalat rozsdája a koszos porcelán betéttel nekem így tökéletes, ahogy van. A parafa talp pedig az én számomra szintén így, "fedetlenül" szép, így adja a természetes nyári hangulatot, a parafadugóból készült úszók és más vízzel/horgászattal/hajózással kapcsolatos tárgyak világából.

Nekem tetszik a sokszínűsége, hogy nem lett egyöntetű a felület, hogy van benne fa, fém, porcelán, picike a textilkábel maradékából...

img_0087.JPG

Ezennel a nyári szezont hivatalosan is megnyitom!
Ha tetszett az ötlet, a stílus, gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

alairas_3.jpg

Kis fiókos

Pentart dekor paint "FEKETE" + "UMBRA" antik paszta

Ezúttal egy teljesen kezeletlen, nyers, szerintem balsa fa alapot vettem kezelésbe.
Arra gondoltam, hogy a múltkor készült evőeszköztartóhoz igazítom, mert nagyon kellett egy olyan tároló, amiben a vaníliás cukor, a sütőpor meg a pudingporok nagyjából egy helyen lehetnek.

A formát nem akartam túlbonyolítani és azt is tudtam, hogy maradok a fekete-fehér kombinációnál, mert a padlóburkolat sakktábla mintás mettlachi.

img_0033_1.JPG

img_0030_1.JPG

Az elkészítés menete egyezik a fekete polc elkészítésének a menetével, ezért azt nem részletezném.

Egy régi trükk az ilyen kis fiókosokhoz: ha a fiókokat megfordítjuk, akkor a hátlapra kerül a bevágás és az előlap teljes lesz.

A fogantyúkat már megvettem korábban a Flying tiger üzletében, ott egyébként mindig találok valamilyen izgalmas megoldást, a kövirózsás projekt kerámia darabjai is onnan valóak.
Aki nem emlékszik rá, annak egy kis emlékeztető, róluk van szó:

Ha minden igaz, havonta frissül az árukészlet, havonta érdemes lenne benézni és minden bizonnyal így is tennék, ha nem lenne ilyen messze...A magyarországi üzletekről, nyitvatartásról és egyebekről a honlapon tudtok tájékozódni.

De visszatérve az eredeti témához, volt egy kis malőr. Úgy emlékeztem, hogy négy fogantyút vettem anno. Azt csak itthon vettem észre, hogy három címkés volt és egy sima, és közben a fiam az egyik címkést el is játszotta valahova, így alternatív megoldásokat próbálgattam.
Aztán a szerszámos ládából előkerült a hiányzó fogantyú és ezt a mix&match verziót elvetettem.
Az evőeszközösről levettem a címkés fogantyút, felraktam rá a simát, így lett három egyformám.

img_0051_1.JPG

img_0050.JPG

Mivel a konyha még bőven alakítás alatt van és lesz is, szerintem idén év végéig, a végső helyén nem tudom megmutatni, de látszik, hogy jól fog illeszkedni. Az ördög a részletekben rejlik, ahogy mondani szokták, és én igyekszem ezekre a részletekre odafigyelni.

img_0056.JPG

img_0055.JPG

A fiókok belsejét csak simán antik pasztával dörzsöltem be, jó kis öreg hatása van.
A fehér, makulátlan fém fogantyúk szép ellensúlyt alkotnak a kopottas fekete alappal. "Normális" esetben, pontosabban úgy fogalmaznék, hogy ha a megszokott utat követtem volna, akkor kerekebb formájú, antik réz színű verziót használtam volna. Ezek viszonylag könnyen elérhetőek az IKEA-ban, de mégis emellett a modern verzió mellett döntöttem.
Valahogy jobban illik hozzám.

Ha tetszett a megoldás, akkor gyere és kövess facebookon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

A fekete hattyú esete

Pentart "FEKETE" dekor paint + "UMBRA" antikoló paszta + P280-as csiszolóvászon

Olyan bejegyzés következik, ami bizonyára megosztó lesz. Az egész apropója pedig az, hogy mostanában egyre több helyen hallom, hogy a dekor paint gagyi, semmire sem jó, komolytalan anyag. Hogy nem terül, hogy nem jó minőség, hogy ez "csak" dekor paint, ez "csak" ennyire képes.

Megmondom őszintén, hogy bár semmi közöm hozzá és semmi érdekem nem fűződik ahhoz sem, hogy kiálljak mellette, teljes meggyőződéssel tudom állítani, hogy ezek az állítások tévesek és mint olyanok, kifejezetten rosszul esnek nekem, aki pedig szeret ezzel az anyaggal dolgozni. Kicsit ilyenkor úgy érzem magam, mint akinek a munkáját értékelik le azzal, hogy áhh...ez komolytalan, ez "csak" dekor paintet használ.

Szeretném képekkel is igazolni, hogy SZERINTEM téved, aki szerint használhatatlan a cucc, ezért végigfotóztam, hogyan festettem át a kis polcot, amit egy hete hoztam haza.

img_0009_1.JPG

img_0007.JPG

Amiért ez a darab felkeltette a figyelmem, az egyértelműen a házi barkács-jellege volt, vagyis a tudat, hogy ezt valaki magának hozta össze, valamilyen célból, és én ennek az embernek a munkáját megmentem az enyészettől. Vannak vele konstrukciós problémák, a legfelső polc alatt végződik a szögben álló második láb, ezért a legfölső polcot két, ráadásul egymáshoz elég közel berakott csavar tartja. A szerkezet így konzolos, ami azt jelenti, hogy nem bír el túl nagy súlyt (jóformán semennyit sem), mert lehajlik a vége.

Ettől függetlenül nagyon nagyra értékeltem és eldöntöttem, hogy megcsinálom magamnak.
Ehhez először alaposan lecsiszoltam róla mindent, különösen a szürke, penészes részeket. Amikor a géppel már nem fértem hozzá, akkor igenis kézzel, lassan haladva és aprólékosan dolgozva. Úgy éreztem, mindent megérdemel, mindenből a legjobbat.

Amikor készen voltam a csiszolással, akkor elővettem a fekete dekor paintet és ecsettel átfestettem az egészet, egy rétegben.

img_0033.JPG

img_0030.JPG

Amikor valaki magában látja ezt a színt felrakva és úgy igazából bármelyik másik dekor paint árnyalatot, akkor azt gondolhatja, hogy ez így botrányos. Minden egyes ujjlenyomat meglátszik rajta, felületkezelés nélkül a sima víz órák után is teljes mértékig feloldja, így ha kiborul rá valami, foltos lesz és sorolhatnám.

Ez nem azért van, mert a festék rossz, hanem mert ennek a festéknek felületzárásra van szüksége.
Ha nagy igénybevételnek lesz kitéve (pl konyhaszekrény), akkor lakk, ha kisebbnek, mondjuk könyvespolc, akkor meg viasz a megoldás.
Én az umbra árnyalatú antik viaszpasztát választottam ki ehhez a projekthez is, mint általában mindegyiknél. 

DE

mindenféle felületzárás előtt az első dolgom az, hogy ezt a felrakott festéket, ha egy réteg, ha több, a festés végeztével legalább 200-280-as finomságú, vagy akár még finomabb vászonnal lecsiszoljam!
Ha a szemcseméret durvább, ugyanott vagyunk, hol a part szakad, mert akkor a viaszolásnál a csiszolóvászonnal húzott csíkok miatt lesz csíkos az eredmény.

Ez az anyag így működik, erre lett kitalálva. Azért nem terül magától ki, mint egy lakk, mert ahhoz túl "testes", hiszen a lényege, hogy a shabby elnagyoltságához illeszkedjen. Ez a festék nem arra lett kitalálva, hogy makulátlan modern felületeket hozzunk vele létre, mert nem lehetetlen, de ezerszer munkásabb, mint mondjuk más festékekkel, amiknek ez a dolga.
Ezt muszáj visszacsiszolni, ha igazán szép, babapopsi simaságú eredményre vágyik valaki, és könnyen el is érheti, ha ezt a lépést nem hagyja el.

img_0063.JPG

img_0043.JPG

Hogy könnyebb legyen megérteni, mi a különbség, szeretném megmutatni ezt a két felületet. Bal oldalon a most elkészített polc felülete, amit gondosan átcsiszoltam viaszolás előtt, jobb oldalon pedig a múltkor festett evőeszköztartó fiókjának a belseje, ahol nem csiszoltam, a festésre ment a viasz, hiszen ide még filcet fogok beragasztani a fenéklemezre.

Teljesen egyértelműen látszik, hogy a polc alapanyaga fenyő, puha fa, az erezet szinte már kiemelkedik belőle, de ez nekem most még jól is jött. Az egy réteg festék miatt a visszacsiszolás előhozta ezeket a vonalakat, nagyon halványan, diszkréten, de mégis kiemelve a természetes szépségét.
A viaszpaszta a száradási ideje után, ami csak néhány perc, puha ronggyal "felpolírozható" és tényleg olyan selymes lesz a felület, mint a kisbaba popsija.

A festékek összetételét illetően általában két fő komponens arányát érdemes figyelni. Szakszövegbe nem mennék, ezért az egyszerűség kedvéért úgy fogalmaznék, hogy az egyik összetevő a tapadásért felel, a másik a visszacsiszolhatóságért. A kettő egymással ellentétes folyamat, és a festék tulajdonságait túlnyomó részt ennek a két anyagnak az aránya határozza meg.
Ezért gondolom irreális elvárásnak minden festékkel szemben, ha a jó tapadás mellett a kifogástalan csiszolhatóság is igény, elég mondjuk az akril festékre gondolni, ami jellemzően jól tapad, ám szinte lehetetlen szépen visszacsiszolni vagy koptatni megfelelő segédanyagok nélkül.

Ha jobban megnézitek, a dekor paint elsősorban a jó visszacsiszolhatóság miatt érdekes azoknak, akik KOPTATOTT bútort szeretnének. (És a koptatott kifejezés alatt most nem arra a hatásra gondolok, amikor lapokban válik le a szín, vagy zománcos hatású foltokban, hanem amikor az élek és a kiugró részek színe más. Utóbbiakra is megvannak a megfelelő anyagok.)
Az, hogy egy réteg festéket vittem fel, segítette a koptatásomat, mert a festéknek az a tulajdonsága, hogy száradás után is oldja a víz, a kezemre játszott. Ha erősebben töröltem át a pasztával, akkor az élek teljesen autentikusan engedték el a színt és hozták felszínre a fa eredeti árnyalatát. A vízzel oldhatóság tehát nem átok, hanem eszköz, amit remekül ki lehet használni.

img_0049.JPG

img_0048.JPG

img_0046.JPG

img_0051.JPG

És akkor most jön az én személyes véleményem, hangsúlyozom, ez az ÉN véleményem, nem kötelező érvényű senkire és nem is kell senkinek magára vennie, pusztán egy megfigyelés.
Kialakult napjainkra itthon a "festéksznobizmus". Pont.

Ha egy anyag nem olyan drága, akkor az már csak szar lehet. 

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy káros és szükségtelen ilyeneket megfogalmazni, akárkiről is legyen szó. Nyilvános vagy zárt csoportokban kijelenteni, hogy bizonyos anyagok rosszak, akkor sem etikus, ha tényleg nem olyan jó a minőség, ha meg csak arról van szó, hogy az illető NEM RENDELTETÉSSZERŰEN HASZNÁLJA, akkor meg végképp helytelen.

Tudomásul kell venni, hogy rengetegféle anyag/festék/kreatív holmi van a piacon, és mindenkinek személyes magánügye, hogy hajlandó-e időt és energiát szánni rá, hogy megtalálja magának a legjobbat. Tudomásul kell venni azt is, hogy a dekor paint nem a lusta emberek festéke. Továbbá azt sem árt tudni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, mert ezek ismerete nélkül tényleg katasztrófa lehet az eredmény. Ha nem is azonnal, néhány hét múlva.

Mindenki választ valamilyen szempontok alapján, van, aki az ár alapján, van aki az ismerősei által befolyásolva, más a hasára üt. Talán ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem tudok teljes vállszélességgel kiállni olyasmi mellett, amiben nem hiszek őszintén. 
A dekor paint olyasmi, ami mellett ki tudok állni. Mert pontosan tudom, hogy hány ember dolgozott a fejlesztésén, hány ember próbálta ki, mondta el a véleményét, amit minden esetben figyelembe vesznek a cégnél. Azt is vállalom, az én szememben sokat nyom a latban, hogy ez egy teljes mértékben magyar családi vállalkozás száz százalékig magyar fejlesztése, gyártása, akik hisznek bennünk, "felhasználókban".
Szentimentális vagyok, lehet.

Rég érett bennem ez a poszt és a héten értek olyan benyomások, amik miatt most éreztem, hogy ha nem írom ezeket a dolgokat le, felrobbanok.
Nem volt célom megbántani senkit, a célom az volt, hogy tudatosítsam, hogy egy parittya az én kezemben: gyermekjáték, azonban az ifjú Dávid kezében hatalmas fegyver.
Attól függ, kinek a kezében van.

Nem a festéktől függ, milyen lesz az eredmény. Javarészt attól függ, kinek a kezébe kerül, ki használja és főleg hogyan.
Szerintem ezt nem lehet könyvekből megtanulni. Ki kell próbálni, gyakorolni kell, kísérletezni. A tapasztalatokat már könnyebb megosztani egymással, ha már van valami köze hozzá az embernek, könnyebb beszélgetést kezdeni róla, de kategorikusan kijelenteni valamit egyáltalán nem az én stílusom.
A magam részéről úgy gondolom, hogy ahogy az emberek se feltétlen jobbak vagy rosszabbak egymásnál, csak mások, a festékek is ilyenek.
Minden cég és forgalmazó vagyonokat öl a fejlesztésekbe, gyártásokba, az engedélyeztetés pedig közel ugyanekkora költség, kétlem, hogy bárki belemenne ilyesmibe tudva azt, hogy amit csinál, nem jó.

Talán elnézitek nekem, hogy ezúttal kikeltem magamból, de talán lesz közöttetek, aki megérti, miért tettem.

Ha itt végeztetek az olvasással, találkozunk a facebookon, ahol szívesen beszélgetek még a témáról bárkivel!
alairas_3.jpg





Mozaikozott konzervdoboz a.k.a. kaspó

Pentart mozaikragasztó + Pentart fugázó anyag "FEHÉR"

A mozaikokkal kapcsolatos tudományom az eléggé hiányos és akkor még finoman fogalmaztam. De úgy vagyok vele, hogy mindent el kell kezdeni valahol, ezért belecsaptam a lecsóba.


Volt egy rakás porcelán tányérom, amiket szerettem volna felhasználni valahogy annak ellenére, hogy töröttek vagy csorbák voltak.
Egy szép tavaszi napon fogtam őket, belecsomagoltam egy rossz pólóba és megengedtem a két gyermekemnek, hogy minden frusztrációjukat kiéljék rajtuk.
(Érdekes mód, amikor szabad, sőt, javasolt a rombolás, sokkal bátortalanabbak, bezzeg, amikor tilos...)

Legális rombolás

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

Persze a dolog kétszeresen is nehezített terep, mert az alap is íves, és az elemek is ívesek, lévén a legtöbbje mélytányér. Ezek az ívek pedig ritkán passzolnak, leginkább soha.

img_9896.JPG

img_9895.JPG

A porcelánról jó tudni, hogy iszonyat éles és szilánkos darabokra törik, valósággal robban, mindenképp védő szemüvegben törjétek, és a textilt is össze fogja szabdalni, amibe csomagoljuk.

Itt most a mozaik és kő ragasztót használtam, de lassabban száradt, mint a tojásoknál használt expressz ragasztó, nehezebb volt a dolgom vele és volt olyan darab, ami le is esett száradás után, úgyhogy szükség volt egy második körre. A ragasztást és a fugázást illetően is.

img_9900.JPG

img_9897.JPG

Miután nagyjából azonos vastagságú darabokkal teleragasztottam a doboz palástját, majd kivártam a megfelelő száradási időt, kikevertem a fugázó anyagot és jó vastagon dolgoztam rá a konzervdobozra.

Fontos, hogy minden irányból minden mélyedésbe belesimogassuk az anyagot, így lesz tökéletes az eredmény. Kb 10 perc múlva a felesleget töröljük le egy vizes ronggyal, aztán pedig hagyjuk teljesen megszáradni.

img_9904.JPG

img_9905.JPGimg_9902.JPG

img_9901.JPG

Mint általában minden munkából, ebből is nagyon sokat tanultam, tudom már, hogy legközelebb mitől lehetne még jobb a projekt. De jó kis mementó lesz ez a darab, mert a kezdők minden létező hibáját elkövettem rajta.
Nem volt egyszerű, de nekem minden percet megért, pláne, hogy tudom, nem a szemétbe kerültek a darabkák.
A többi maradéknak is kitalálom majd a funkcióját, amik jelen állapotukban mozaikhoz nem a legideálisabbak.

Ha tetszett a projekt, vagy szívesen olvasnál hasonlóakról, akkor gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;