by bardoczeva

PURE DESIGN

ANTI határidőnapló 2018

A Slow Budapest legnépszerűbb projektje

2017. november 09. - bardoczeva

Van ez a slow-mozgalom, biztos tudjátok...persze, hogy tudjátok, ha itt vagytok és engem olvastok, tudnotok kell. Szóval. Írtam korábban már róla, de most is leírom, hogy én sokáig nem tudtam magam megfelelően kategorizálni.
Persze nyilván nem is kell, de én szeretem, ha tudom, hova tartozom és bár sokat lazultam az elmúlt években, még mindig szeretem tudni, hogy melyik "skatulyában" van a helyem.
Ennek elsősorban az az oka, hogy sokan, sokszor kérdezik meg, hogy mivel is foglalkozom és nem tudok nekik egyszavas választ adni. Pontosabban nem tudtam addig, amíg fel nem fedeztem magamnak ezt az életmódot, azóta pedig ha kérdeznek, egyszerűen azt válaszolom, hogy igyekszem a slow design és a slow life szellemében vezetni a blogot és az oldalt.

Itthon ennek az irányzatnak számomra a Slow Budapest az atyja, őket itt találod.
Három éve adják ki az úgynevezett anti-határidőnaplójukat, ami majdnem olyan, mint egy sima naptár, csak sokkal jobb.

A mottó: "Szánj időt az életedre!" remekül kifejezi, mire is való ez a kiadvány.
Alább majd képekkel is illusztrálom, milyen szakaszai vannak, de azért szeretném előre bocsátani, nagyon igényes, minőségi KÖNYV van a kezemben.
Ez bőven több egy sima naptárnál.

-összegző lap arra vonatkozóan, mit kívánsz magadnak erre az évre?
-éves naptár
-minden hónapra választhatsz egy mottót magadnak
-minden hónapra le van bontva, abban a hónapban milyen idényjellegű zöldséget/gyümölcsöt érdemes fogyasztani
-minden hónap megfelelő ünnepnapjai, világnapjai
-minden hétre egy tanács, és minden hétre egy kreatív mondat, amit neked kell befejezned
-hó végén "elszámolás", milyen emléket viszel magaddal a hónapból és mit kívánsz magadra a következő időszakra?

(Az első képért bocsi, csak magyar scrabble-m volt.)

img_9763_1.JPG

img_9755.JPG

De akkor nézzünk bele...milyen belül. A grafika egyébként három kivitelben érhető el, de mindhárom stílusban hasonló. A többit egyébként ITT nézhetitek meg!

img_9758_1.JPG

img_9757.JPG

img_9760_1.JPG

img_9759.JPG

img_9761_1.JPGimg_9762.JPG

Mint minden grafománnak, nekem is mániám a sok kütyü, minden papírbolt az ellenségem, mert egyszerűen nem tudok határt szabni a vágyaimnak, amikor ilyesmi közelébe kerülök. Itt is van a naptár hátuljában egy kis boríték, amiben kis matricák is vannak, kiegészítendő a kreatív lassítást.

img_9754.JPG

198d700012.jpg

AZ ANTI-HATÁRIDŐNAPLÓ ELŐNYEI

ÖNISMERETI SEGÍTSÉG

TUDATOSSÁGNÖVELÉS

MINDENNAPI INSPIRÁCIÓ

JÁTÉKOS TERVEZÉS

EGYEDÜLÁLLÓ DESIGN

KÖRNYEZETBARÁT ÉS IDŐTÁLLÓ KIVITELEZÉS

KÉNYELMES HASZNÁLAT A MINDENNAPOK SORÁN

Nagyon tudom ajánlani...tudom azt is, hogy nem olcsó mulatság, de ha azt veszem, hogy mennyibe kerül egy szebb album, vagy egy bőr kötésű határidőnapló, máris nem olyan veszélyes. Szerintem karácsonyi ajándéknak is tök jó!

Ha többet szeretnétek olvasni arról, mi ez pontosan és mire való, akkor kattintsatok a Slow Budapest ide vonatkozó honlapjára és böngésszetek!

A többi könyvajánlómért kattintsatok IDE, és más, hasonló tartalmakért pedig irány a facebookra, ahol naponta frissülő posztokkal várlak!
alairas_3.jpg

Öntöttvas hatás hungarocell alapon

Pentart rozsda szett

Korábban már találkozhattatok a technikával a blogon, de most érdekes összefüggésekre leltem, ami a hungarocellt és az öntöttvasat illeti. Mivel lusta ember vagyok, gondolkodtam, mit kéne csinálni a hungarocelljeimből, amihez nem kell a sorjákat lecsiszolgatni, az öntés nyomát pedig kiglettelni.

A kezembe került egy régi kakukkos óra súlya, ami tobozt formált. Ahogy forgattam, feltűnt, hogy épp olyanok a készítés nyomai, mint a hungarocelleken.

Kezdetnek lefestettem földbarna színű matt akrillal a tobozokat, viszonylag vastagon, és a még nedves festékbe szórtam bele a rozsda effekthez tartozó vasport.

img_9377_1.JPG

img_9376_1.JPG

Aztán elővettem a három oldatot, amik segítenek kialakítani a rozsdás eredményt. Ezek mind különböző színt adnak végeredményként, ezért keverve használtam, szabálytalanul csepegtettem a tobozokra mindháromból és hagytam, hogy összefolyjanak.

img_9381.JPG

img_9380_1.JPG

A végső hatást nagyjából 24 óra múlva láthatjuk, ezért nem ijedtem meg, amikor első pillantásra zöldes-feketés színeket kaptam.
Az alábbi képeken láthatjátok a különbséget, ugyanazok a tobozok a kezdéskor és 24 óra elteltével:

img_9382.JPG

img_9383.JPG

A nyers rozsdázás még túl matt, túlságosan "rendben van". Az igazi öntöttvas tobozt mellé téve feltűnt, hogy az már fényesebbre kopott a sok fogdosástól, ezért megpróbáltam, mi van, ha megsimogatom egy kis viasszal.

Ahogy a színtelen narancsolajas viaszból tettem rá, megint nagyon besötétedett, de nem kell megijedni, mert ahogy megszárad, vissza fogja kapni a színét, csak puhább, simább lesz a felület. Arra figyeljetek, hogy tényleg nem kell túl alaposnak lenni, egy ronggyal vigyétek fel az anyagot, hogy tényleg csak a kiugró részeket simítsa le.

Az akasztáshoz az eredeti megoldást másoltam le szintén, szemescsavart tekertem a tetejébe. Ezeket pedig szintén úgy kezeltem le, mint magát a tobozt.

img_9386.JPG

img_9738.JPG

img_9730.JPG

A teljesen élethű eredmény elérésének a titka tehát a nagyon picike viasz és a türelem, mert ki kell tudni várni, amíg az oldatok teljesen oxidálják a felrakott vasport.


Ha tetszett az ötlet, vagy szívesen olvasnál hasonló technikákról, akkor böngéssz itt a blogon, vagy gyere a facebookra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

alairas_3.jpg

Strasszos, csillámos csillag tíz perc alatt

Pentart csillámpor és mixed media ragasztó

Egyszerű hungarocell csillag formákat csillámoztam be egy Svédországban vásárolt méregdrága dísz mintájára. Ennél a projektnél a gyorsaságra mentem rá, de ha nincsen otthon ragasztó spray, akkor bármilyen más ragasztó is megteszi, csak ecsettel felhordva lassabban fog száradni.

A saját menetrendem az volt ennél, hogy a ragasztó spray-vel fújtam egy vékony réteget, aztán azt beszórtam csillámmal, kicsit hagytam megszáradni, fújtam rá még egy réteget, azt is beszórtam csillámmal, és végül még egyet. Így soknak hangzik, de a csillámból pl alig hiányzott, mire elkészültem.

img_9351.JPG

img_9349.JPG

Amikor elkészült az alap, egyébként takarékosabb a csillámot tekintve, ha előtte ezüstre festi az ember a hungarocellt, azonban amit nyerünk a réven, elvesztjük a vámon, az ezüst festék sem olcsó. Akkor már inkább "vesszen" az a csillám...
Más projekteknél is, ha az ember kreatívan gondolkodik és ismeri az anyagok milyenségét, sokszor helyettesíthetőek a hobbivegyszerek egymással. Ehhez a projekthez sem kell feltétlen a média ragasztó, én azért választottam, mert garantáltan átlátszóra és mattra szárad. Emellett pedig nem folyik, úgyhogy "tömít" is a strassz alatt.

img_9353.JPG

img_9352_1.JPG

A csillámokkal való gazdaságos bánás egyik trükkje, hogy ahol szórja az ember, egy sima papírt tesz alátétnek és akkor nem kell óvatoskodni, nyakon lehet önteni az adott felületet. Utána pedig egyszerűen félbehajtva vissza lehet szórni a lehulló csillámot.

img_9355_1.JPG

img_9354_1.JPG

A közepére beragasztom a strasszt, ügyelve rá, hogy alatta a csillámok fixen legyenek rögzítve, mert ha laza, nem fogja meg a követ.

Az akasztásához pedig ezüst szalag közepébe szúrtam egy gombostűt és úgy nyomtam a csillag egyik csúcsába. nincsen súlya, így jól megtartja.
img_9360.JPGHa tetszett az ötlet, nézz körül a blogon a többi karácsonyi útmutató között, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

alairas_3.jpg

Mondd el egy szóval...

Pentart matt akril "ESŐFELHŐ" + Pentart express transzfer oldat

Amikor a kezembe akadtak ezek a kis fa táblácskák, azonnal tudtam, hogy mit szeretnék kezdeni velük. A formájuk kifejezetten ajándékkísérő-szerep után üvöltött, de én szeretem a nem hagyományos karácsonyfa díszeket is, így nevek helyett szavak kerültek rá. Számomra talán a legfontosabbak...

De lássuk, hogyan készültek!
Először is két réteg matt akrilt kapott az alap, majd kerestem valamit, ami kerek és méretben arányos, hogy körberajzoljam. 

img_0176.JPG

img_0177_1.JPG

Körberajzolás után jött a sima fehér matt akril és a kontúrozó ecset. Szépen átfestettem a kört, és mint a fenyőágakat gyerekként, "körbetüskéztem". Kívülről a kör felé irányuló mozdulatokkal haladtam körbe először csak kívül, aztán belül, nekem így kényelmesebb volt.

img_0178_1.JPG

img_0179_1.JPG

Miután megvolt a "koszorú", jöhetett a felirat. Kiírtam a házikóknál már levezetett módon az általam kiválasztott szavakat, megszerkesztettem a tükrözött verziót és kinyomtattam a transzferáláshoz.

img_0182.JPG

img_0181.JPG

Most azt a trükköt használtam, amit ilyen átfestős verzióknál mindig, amikor magának a transzferálásnak nem kell tökéletesnek lennie, hiszen úgyis átfestem. Egyszerűen fogtam egy grafitot és átfirkáltam a feliratot a táblákra. Így rögtön láttam azt is, hogy hol tartok, ami a kanállal simogatós verziónál mindig kérdéses...

img_0203.JPG

img_0197.JPG

Ugyan én ezeket a vastagabb préselt farost lapokat használtam, de ugyanúgy kartonnal (sörkartonnal) is jól működik a dolog, ha nem találtok ilyesmit.

Nem bonyolult, viszont akár ajándékba is el tudom képzelni olyasvalakinek, akinek nem akartok olyan igazán nagy ajándékot választani, egyszerűen csak jelezni szeretnétek, hogy gondoltatok rá is.

Ha tetszett az ötlet, akkor gyertek és kövessetek facebookon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal és további dekor ötletekkel, útmutatókkal várlak!
Jó munkát, jó készülődést kívánok!
alairas_3.jpg

Síléceket a fára!

Pentart matt akril "ESŐFELHŐ" + Pentart média ragasztó

Sok helyen látni ezeket a síléceket bottal, nagyon hangulatos díszek, csak az áruk általában már elég hervasztó. Nem nagyon ügy házilag összerakni, nézzétek csak!

Kell hozzá a patikában doboz számra kapható fa nyelvlapoc, vagy vékonyabb kivitelben keverő pálca, kell még saslik pálca, néhány apróság és kész is.
Kezdésként az alapokat jól be kell áztatni, a tippet köszönöm Dórinak!
Amikor már látszik, hogy a víz felfutott a rostokon, akkor ki kell venni és óvatosan alakítgatni, hajtogatni, de tényleg óvatosan, mert így is eltörhet!

Így lesz igazán síléc alakja.

img_0172_1.JPG

img_0171_1.JPG

Miután megvan az alap, és a formája is rendben van, jöhet a folytatás! Elővettem az "esőfelhő" művésznevű matt akrilt, két rétegben lefestettem, majd egy lyukasztóval a felső végétől kb egy centire kilyukasztottam. Esélyes, hogy a lyukasztásnál elreped, de kicsit széthajtottam, kentem bele ragasztót, és vissza ragasztottam a hasadást.

img_0175_1.JPG

img_0173_1.JPG

Miután megvan a festés és a lyuk is, jöhet egy kis díszítés. Az íves végére nagyon vékony, úgynevezett kontúr ecsettel hópihét festettem, és elővettem a botok alapjául szolgáló saslikpálcát. (dm-ben is kapható pl..)

img_0184.JPG

img_0183.JPG

A síbotok végére az ékszerkészítők számára már ismerős strasszos köztes elemet használtam, hogy adjon egy kis csillogást a kompozíciónak, és a média ragasztót használtam a rögzítéshez. Ez a ragasztó gyorsan mattra száradó, sűrű, erős, vízbázisú ragasztó, kifejezetten jól működik a különböző anyagok között, nem folyik le, állagából adódóan.

img_0186.JPG

img_0185.JPG

A síléceket keresztben egymáshoz ragasztottam középen, a síbotoknak pedig a fogantyús végére vastagabb cérnából tekertem némi dekort. Aztána síbotokat a lécekre illesztettem és a média ragasztóval a megfelelő helyzetben fixáltam.
Tavaly bevásároltam az OBI-ban ezekből a szalagokból, így kötöttem egy masnit, majd lefújtam a stencil rögzítő ragasztó sprayvel kicsit az egészet és megszórtam finoman a fehér/irizáló csillámmal.
Ettől fagyos, havas hatása lett.

img_0190.JPG

img_0187.JPG

Nagyon sok variáció létezik, nem kell ám feltétlen ehhez ragaszkodni, engedjétek szabadon a fantáziátokat és a saját elképzelésetekhez illő színekkel próbáljátok ki!

img_0196.JPG

img_0192.JPG

HA tetszett az ötlet és szeretnétek a többi karácsonyi dekorációs ötletet is kipróbálni, akkor kattintsatok a felső menüsorban a KARÁCSONY fülre, vagy gyertek és kövessetek facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak Benneteket!
Jó munkát! 

alairas_3.jpg

Kézzel festett házikók maradék fából

Pentart traszfer oldat

Először is keressünk valamilyen maradék fát!
Lehet az akár egy régi vágódeszka is, vagy bármilyen más megmaradt deszka, aminek elég a vastagsága ahhoz, hogy a kész házikó megálljon a saját lábán. Én körfűrésszel vágtam egyenesre az alját és ugyanazzal vágtam le a tetejét is, de a forma egyszerűségéből adódóan ezt a sima kézi fűrésszel is gyönyörűen el lehet vágni.

Első lépésként lekezeltem a Pentart tölgy színű befejező viaszával, hogy szép, sötét, patinás színt kapjon.

img_9941.JPG

img_9939.JPG

Amikor ezzel megvoltam, elkezdtem megszerkeszteni a rá kerülő szöveget. Ehhez semmi extra programra nincsen szükség, igyekeztem úgy megoldani, hogy ha valakinek van windows a gépén, akkor nagy valószínűséggel azzal is menni fog.

Első lépésként kiválasztottam a nekem tetsző betűtípust, ez a www.dafont.com oldalon a BREETTY elnevezésű font volt, ennek a feltelepítését nem írnám meg részletesen, egyszerűen le kell menteni, ki kell tömöríteni és a Betűkészletek mappába be kell húzni.

Mikor ez megvan, sima word-ben megírom vele a szöveget, beállítom a méretet.
wordkep.pngVan a billentyűzeten egy Print Screen nevű billentyű, elképzelhető, hogy PrtScr néven fut, nyomjátok meg, miután a villogó kurzort kivittétek a szöveg közül. (Ha nem így tesztek, a nyomtatott verzión is ott lesz a szép nagy per jel.)
Miután megvan a print screen, vagyis készült egy képernyőfelvétel, kell nyitni egy sima Paint programot és a File alatt a Beillesztés-t megnyomni, ez behozza az elmentett felvételt.
korulvagas.pngKi kell jelölni a szükséges területet és körülvágni.
Ha nincsen ehhez az egészhez kedved, akkor majd a végén lemented az én körülvágott verzióm, de egyszer érdemes megcsinálni, hogy utána bármilyen, saját szöveget is meg tudj szerkeszteni így.

Tehát körülvágás után ezt a képet kapod, amit vízszintesen, szintén a Paint-ben, tükrözni kell a transzferálás miatt.
kotulvagva.png
forgates.pngA vízszintes tükrözést a forgatás menüpontban, a jelölt módon tudod megcsinálni, majd mentés (másként), és így lett egy kép file-od, a tükrözött szöveggel.
Ez az...(ezt lementheted, ha szeretnéd megúszni az előbbieket.)
forgatva.png
Ha megvan a tükrözött kép, irány vissza a wordbe, kép beszúrása, beilleszted ezt a képet és nyomtatás. Ott még variálhatsz a méretekkel is.
NAGYON FONTOS, hogy ez a technika CSAK LÉZERNYOMTATÓVAL működik, tintasugarassal nem!
(A metodikája nagyjából annyi, hogy a transzfer oldat feloldja a lézernyomtató által a papír felületére égetett pigmenteket, ezeket tudod aztán átdörzsölni a másik felületre, de a tintasugaras ezzel ellentétben a papírba beszívódó tintát használ.)

img_9942.JPGimg_9943.JPGHa megvan a kinyomtaott lap, akkor a szükséges szöveget célszerű azért viszonylag szorosan körbevágni, és a papír visszájára fültisztító pálcával felvinni az oldatot. 
FIGYELEM! NEM A SZÍNÉRE, mert akkor elkenődik az egész!

Itt jól látszik, hogy miért kellett tükrözni a feliratot. Olyan mintáknál, ahol nem számít az irány, nincsen erre a lépésre szükség, de ott is számolni kell a fordított eredménnyel!

Én a magam részéről a levegőben szoktam bekenni a papírt, hogy biztosan ne ússzon el a felületen idejekorán, így van lehetősége az oldatnak egyenletesebben elterülni a papíron.

img_9944.JPG

img_9946.JPG

Ha megvan az oldattal való bekenés, akkor óvatosan a helyére kell illeszteni a papírt és ott is tartani, már nem mozdulhat el. Ha tutira szeretnél menni, ragaszd le.
Kelleni fog egy spatula vagy egy kiskanál feneke, hogy átdörzsöld alaposan a feliratot és ha leveszed, ilyesmit fogsz kapni, mint fent a jobb oldalon.
(Minél sötétebb az alap, annál kevésbé fog látszani.)

Mi most ezt az egészet azért csináltuk, hogy ez legyen a sorvezetőnk, de most jön az igazi kézi munka, egy nagyon vékony, úgynevezett kontúrozó ecsettel át kell festeni a feliratot. 
Én ehhez sima fehér matt akrilt használtam.

img_9954.JPG

img_9949.JPG

Aláírom, hogy bele kell jönni, főleg, ha ilyen aprólékos a szöveg, ezért érdemes kezdésnek valami nagyobb felületet választani, nagyobb betűkkel, vastagabb vonalakkal.
Ideális pózban, ami nekem például a hason fekvés, sokkal könnyebben megy!

img_9959.JPG

img_9957.JPG

Nem kell megijedni, mert egyetlen olyan lépés sincsen a folyamatban, amit ne lehetne javítani. Az akril festék a száradás után is visszatörölhető a fültisztítóra tett transzfer oldattal, mert nagyon erős anyag, úgyhogy vigyázzatok, hova teszitek a pálcát menet közben. Sok mindent felold.

A fent bal oldalon levő képpel azt szerettem volna szemléltetni, hogy ha az alap világosabb, akkor sokkal élénkebb a minta, a szöveg körüli folt pedig elpárolog idővel, de akkor is megszűnik, ha esetleg így nyersen valakinek jobban tetszik, ha áttöröljük színtelen viasszal az egészet.

Ha megtetszett ez a technika, akkor a blogon a transzferálás címke alatt megtaláljátok a többi, hasonló témájú bejegyzést is, ha pedig még maradna kérdésetek, írjatok nekem itt vagy facebookon!
Jó munkát!
alairas_3.jpg

Füstfólia szabálytalan felületen a gyakorlatban

Pentart metal leaf + metal leaf glue - "EZÜST"

Vannak az életben nagy találkozások, ilyen volt a tegnapi találkozóm Bogival, aki hozott nekem ajándékba néhány nagyon szép tobozt és óriásdiókat!
Utóbbiakat a nagypapája ültette fáról, emiatt az ő számára és ezáltal az én számomra is különösen értékesek ezek a darabok.

Szerettem volna felhasználni őket az "elvarázsolt erdő" karácsonyhoz, ezért már amikor először kézbe vettem őket, tudtam, hogy mit szeretnék velük csinálni.

Rég szemezgetek a füstfóliával, ám eddig tényleg csak a tisztes távolból nézegettem, hogyan idomítják mások ezt az anyagot, nem mertem belefogni. Eljött az ideje.

Első lépésként azonban szemescsavarokat csavartam a diók tompább végébe a héjak találkozásához, ami könnyedén belemegy az ott puhább szövetbe. A munka során ennél fogva könnyebb tisztán dolgozni és haladni.

img_9934.JPG

img_9933.JPG

Mit érdemes tudni a füstfóliáról, mielőtt belefogsz?

Ha még nem volt dolgod vele, akkor úgy kell elképzelned ezt a fólia lapocskát, mint egy pókhálót. Egy erősebb lélegzetvételtől is elrepül, egy picit durvább mozdulattól is elszakad.
A ragasztója alapból fehér, nagyon vékonyan kell felvinni és megvárni, hogy átlátszóra száradjon.

Mindenképp kell hozzá egy puha ecset, de tényleg nagyon puha kell, hogy legyen, a merevebb szőrűek, a sörtések nem jók. Azok elszakítják.

Az én célom ez alkalommal az volt, hogy valahogy átmenetesen kerüljön fel a dióra az ezüst, ne legyen egy éles határ, mert szerettem volna némi esetlegességet is belevinni. Ettől természetesebbnek érzem.

Mindemellett a dió felülete is olyan dimbes-dombos, hogy nehéz lett volna éles vonalat húzni, így inkább megmagyarázom most Nektek is, miért is nem próbáltam meg eleve...

Egyébként ha ilyen éles vonalat szeretnétek, akkor a ragasztó felhordása előtt maszkoljátok ki a csíkot, mintha csak festenétek. Száradás után szalag le, fólia fel és éles lesz a vonal.

Tehát vissza a lényeghez...
Szabálytalan csík készítéséhez a dió csúcsosabb felétől indított ecsetvonásokkal vittem fel a ragasztót, és nem figyeltem, meddig jut az anyag, jut, ameddig jut.
Könnyen tapad a fólia, de csak a ragasztós részhez, így nem féltem, hogy baj lesz.

img_9932.JPG

img_9927.JPG

Miután megszáradt a ragasztó, a nagy lapokat kisebbekre téptem és egymás után illesztgettem fel a dióra, egy ponton megfogattam a ragasztóval, aztán belülről kifelé irányuló mozdulatokkal felsimítottam az ecset segítségével.
Ahol lyuk maradt, kisebb darabokkal pótoltam.
A szabálytalanságot a végén a szemes csavartól távolodó irányú mozdulatokkal értem el, ehhez kellett egy erősebb szálú ecset, ami felszedte a nem ragasztós darabkákat, vagyis minden felesleges fóliát, ami amúgy sem tapadt oda rendesen.

Nagyjából ennyi is a történet. 
Nem ördöngősség, de kell egy kis rutin hozzá.

Nyilván simább felületre, mint amilyen mondjuk egy képkeret, sokkal könnyebb dolgozni vele. Az is igaz, hogy nem olcsó anyag, de minden porcikáját fel lehet használni, azt is, ami esetleg meggyűrődött, meg összetapadt, mert olyan vékony, hogy több rétegben sem feltűnő.

Ha kérdésetek van az anyaggal vagy a technikával kapcsolatban, írjatok itt vagy facebookon, jó munkát kívánok!

alairas_3.jpg

Az ónémet szekrények átfestésének buktatóiról

Volt nekünk egy ilyen masszív, régi ónémet szekrényünk. A családunk birtokában volt kb 15 éve, mire a napokban rájöttem, mit is szeretnék kezdeni vele.

A kisfiam ruhásszekrényét, ami eddig egy kis fehér IKEA SMADAL volt, ideje lecserélni valami nagyobbra és olyanra, amiben van akasztós rész is. Erre tökéletes lesz...-gondoltam én.
De akkor még nem tudtam, amit azóta már igen...

img_9710_1.JPGimg_9758.JPGElső lépésként a felső betéteket kivettük, mert mindenképp szerettem volna üvegesnek, legalább felül. Kicsit könnyedebbé vált így.
Mivel sokat adok arra, hogy a gyerekek ruhái is passzoljanak a stílushoz, amit példaként szeretnék eléjük tárni, nem féltem attól, hogy rosszul fog kinézni, ha látszanak a ruhák. Ha mégis gáz lenne, még mindig lehet belülre függönyt varrni valami menő anyagból.

A már meglevő éjjeliszekrényhez passzintva terveztem meg a színt, ám azt dekor painttel festettem, és most mindenképpen a lignocolort szerettem volna használni.
Az oka nagyon egyszerű, nem tudtam volna kivinni a szekrényt a berendezett szobából és nem akartam nekiállni a festés után végigcsiszolni az egészet, mert nem kopottas hatást akartam elérni. Ezért esett a választásom ezúttal a lignora. Jól terülő, akrilos felülete miatt modernebb, frissebb hatás eléréséhez jobban szeretem.

A meglevő készletemből kevergettem, ami azt jelenti, hogy nagyjából mindent összeöntöttem, ami volt itthon. A világosabb színekből és shadesből lett kb 3 dl szürkém, ezt öntöttem a szintén kb 3 dl menta színhez. Izgatott voltam, ezért gyorsan egy kis ecsettel felvittem a színt a felületre, majd vártam, mi lesz...és ami lett, annak nem örültem. Szétrepedt az egész felület, ott is, ahol kipróbáltam, hogy az alapozó ér-e valamit ez ellen. Hát nem ért...

103canon15.jpg
Az első fontos dolog tehát:
Ha megreped a festék, nem segít az alapozó sem, a blokkoló sem!
(Ezek akkor segítenek, ha az alsó rétegekből a pigment anyagok, úgynevezett tanninok szivárognának át, foltosodást vagy sárgulást okozva.)

Muszáj zsírtalanítani a felületet, mert a zsír(olaj) az oka mindennek.
A zsíros felületen nem tud megtapadni a festék és ahogy szárad, összehúzódik. Ezáltal a felülete megrepedezik.

MI A MEGOLDÁS?
Zsírtalanítás!

De nem ám ablaktisztítós, meg szappanos lemosás...sajnos az sem ér semmit ilyenkor.
Trisós, mosószódás lemosást is ajánlottak, én azonban biztosra akartam menni, ezért a hideg zsíroldó sprayhez nyúltam.

NAGYON FONTOS, HOGY GUMIKESZTYŰT HÚZZ, HA HASZNÁLOD ÉS AMENNYIRE TUDSZ, SZELLŐZTESS KÖZBEN!
De még jobb, ha szabad levegőn állsz neki, mert nagyon fullasztó.

A folyamat úgy nézett ki nálam, hogy mivel nem bírtam megmozdítani, kicsit elhúztuk a faltól, a falat körben letakartam fóliával és a parkettát is. Kisebb felületeket lefújtam, vártam kicsit, egy körömkefével, körkörös mozdulatokkal fellazítottam a korábbi festék és lakk rétegeket, aztán nedves ronggyal áttöröltem.

Egy ekkora szekrénynél ez, ha lelkiismeretes vagy, egy egész napot is elvehet az életedből, de megéri!
103canon16.jpgMiután végeztem az egész szekrénnyel, egy kis felületre felvittem a festéket és vártam, hogy ezúttal nem reped-e. Szerencsémre nem repedt meg, csak minimálisan a sarkoknál vagy ott, ahol a sötétbarna színből maradt fenn.

Biztos láttátok, ha már több régi bútor megfordult a kezeitek alatt, hogy régebben nagy divatja volt a flóderozásnak, vagyis a fa hatásúra festésnek. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy kis optikai tuning, ám nagy szakértelmet és biztos kezeket igényel az elkészítése.
Talán az én szűklátókörűségem az oka, de nem szeretem, amikor fát fest valaki fa hatásúra, akkor sem, ha az a cél, hogy a "sima" fenyőt valami nemesebb anyagnak láttassa.
Tudni kell, hogy az igazi, eredeti ónémet bútorok tölgyből készültek, ami jóval súlyosabb, keményebb, minőségibb fa a későbbi fenyő utánzatokhoz képest, gondolom ezért szerették volna kicsit feldobni ezt a szekrényt is.

Mivel azonban az alapanyag nem a legjobb minőség, sok benne a hiba, a göb, egy vékony, sárga kiegyenlítő réteg került a festés alá, gyakorlatilag az egészet "leglettelték".
A hideg zsíroldó hatására a barna festékréteg egyszerűen lefolyt, ám ez az alapozás jóval nehezebb ügy volt. Nyilván, mivel alapozó, kiegyenlítő réteg, erősen kapaszkodik a fába, meg kell vele szenvedni.

A festés során kiderült számomra az is, hogy a barna miatt reped a szín, azonban a sárgát visszaoldja a festék, ha túl sokszor kenegetem át, besárgul, és ha vastagabb a réteg, akkor még össze is csomósodik, erre ügyeljetek, ha olyan lusták voltatok mint én, és nem mentetek le a nyers fáig mindenhol.

img_9760.JPG

img_9761.JPG

Megtehetitek azt is, hogy a letisztítás után csak viasszal kezelitek, de ebben az esetben én mindenképpen teljesen alaposan letakarítanám és többször átcsiszolnám az egészet.
Véleményem szerint ez a fenyő nem az a fafelület, amit nagyon mutogatni kéne, ráadásul a puha fák hajlamosak az UV hatására sárgulni, pirulni, melegedik a színük, én pedig azt nem szerettem volna.
(Tévedés, hogy csak a lakk sárgulna, maga a faanyag is változtatja a színét, bármivel kezelitek.)

Tehát biztos voltam benne, hogy festeni szeretném, ezért elővettem a színt és két rétegben kiválóan befedte a szekrényt.

img_9784.JPG

img_9786_1.JPG

Miután ezzel megvoltam, beragasztottam tükörragasztóval az üveglapokat, amiket korábban méretre vágattam és a biztonság kedvéért be is szegeltem őket.
A fiókot is átfestettem, sőt, a szekrény tetejére felkerült szürke katonai láda belsejét is, ugyanezzel a színnel. Abban majd az idényen kívüli ruhákat tartom majd.

img_9787_1.JPG

img_9798_1.JPG

Amikor megszáradt a festék, felraktam a két csillagot még az ajtókra, szabad kézzel, sablont körberajzolva, majd kifestve, de ezt lehetne stencilezni is, áttöröltem az egészet átlátszó viasszal, aztán kapott még egy fekete, pasis fogantyút és kidekoráltam a környékét.

Így alakult át az öreg szekrény, jól megdolgoztatott, de azt hiszem, teljesen megérte így is!
Új élet kezdődik a számára.

Kérdéses volt a számomra, hogy volt-e ennek a szekrénynek lába valaha és ha volt, milyen lehetett, de arra kellett rájönnöm, hogy valószínűleg nem. Abból következtettem erre, hogy semmilyen megerősítés nincsen az aljában, és így félő, hogy ha lábakra állítanám, a fiók közepénél annyira beesne a közepe a saját súlyától is, nem hogy megpakolva, hogy nem tudnám betolni a fiókot. Így se egyszerű, úgyhogy lehet, hogy abból még majd gyalulni kell.

Alapvetően nem volt nehéz munka, csak hosszú, de megfelelő mennyiségű türelemmel mindenkit arra  bíztatok, hogy vágjon bele! Ha van egy régi szekrényetek, ami nem kuriózum, és amúgy nem használjátok, akkor alakítsátok át, mert a tömör fa napjainkra igazi luxuscikké vált! Ne hagyjuk tönkremenni végleg!

Jó munkát!
További felújítással kapcsolatos anyagokért gyere és kövess facebookon!
alairas_3.jpg

Az átalakítás elmélete

avagy meddig etikus elmenni? - szerintem.

Ez az a téma, amiről már régen szerettem volna írni Nektek és most ennek a "kis" varróládának a kapcsán már apropóm is akadt.
Mi alapján választom ki azokat a tárgyakat/ bútorokat, amiket végül kezelésbe veszek?
Nem mindig tudom biztosan, hogy mi a kiváltó ok, vannak olyan tárgyak, amiket meglátok és tudom, hogy kell. Akkor is, ha ott abban a pillanatban még fogalmam sincsen, hogy milyen lesz az eredmény, de vagy a funkció, vagy a forma, szerencsés esetben mindkettő miatt rákattanok.

Itthon nincsen varróládám, de még egy normális varródobozom sem, ellenben rengeteg teli varródobozt bugáztam már a piacon, ám ezek nagy részét tovább is adtam anno.
Az összes varrós holmim mindenféle kis csetreszekben, dobozkákban pihen a polcokon, a lakás különböző pontjain és bár dekoratívak, így nem praktikus a tárolások, mert mindig keresek valamit.

Ez a "beles" láda viszont nagyon sok mindent el fog tudni nyelni.

Ebben az esetben tehát a funkció volt, ami miatt először megakadt rajta a szemem, elsősorban a mindig vízszintes tálcák miatt, amik egy végtelenül egyszerű, zsanéros megoldásnak köszönhetően nem moccannak a helyzetükből szemernyit sem. Ha kinyitom, ha lecsukom, fixen állnak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az egyszerű forma nem foglalkoztatott már egy ideje, hiszen nagyon nagy divat mostanában a "midcent", de nem volt még olyan darab, amiről ne a szocreál kifejezés jutna azonnal az eszembe, némi negatív felhanggal.
Ez most ilyen volt. Olyan egyszerű forma, mint egy bot, és ha kinyílik, maga a tökély. Tiszta lap, tökéletes alap.

A piacról hazafelé be is mentem anyósomhoz, hogy az udvaron lecsiszoljam azokat a részeit, melyek kopottak voltak.
Itt kezdődik az "okosság".
Hol csiszoljam és mennyit? Ahol festeni szeretném. Hol szeretném festeni? Ahol az eredeti felület károsodott és nem makulátlan. 
Ezek a farost lemez bútorok sajnos nem tudnak szépen öregedni. Az acél lábak feketére voltak festve, de főleg a lábak alsó részén és a vízszintes felső részén már át-átütött a rozsda. 
Ezért a pattogó lakkos felületeket és a lábakat végigcsiszoltam.
A belseje csak koszosnak tűnt és reménykedtem benne, hogy a foltok lemoshatóak, szerencsémre így is lett.

21766383_1561326880594915_2156160808725924719_n.jpg
Miután megcsiszoltam, leszedtem a törött bakelit fogantyú maradékait, elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyenre kéne festeni.
Azt semmiképpen nem szerettem volna, ha teljesen elvész az eredeti énje.

21993008_1561178013943135_2459001360305023921_o.jpgAz életünk során rengeteg benyomás ér minket, sok ezek közül tudat alatt rögzül, emiatt amikor úgy érezzük, hogy "kitalálunk" valamit, sokszor nem is tudjuk, miért pont azt és miért pont úgy. Ha egy kicsit van alkalmunk nyugodtan végiggondolni, akkor általában megérkezik a válasz, de a "megérzések" erősen befolyásolják az erre nyitottakat. Ilyen vagyok én is. Más kérdés, hogy az a "megérzés" igazából "másolás", vagy "alkalmazása" annak a valaminek, amit korábban láttunk valahol.

Nálunk ugye most épp fűtésszerelés zajlik, a lakásból a régi csövek kikerülnek és újak kerülnek be. A gáz csövek gyönyörű szép vörösréz színűek, és most így utólag végiggondolva biztos, hogy ezeknek a látványa indított engem a "copper" árnyalat felé.
Ugyanis ahogy általában ez lenni szokott, leültem a láda elé és nézegettem, hogy mit hogyan kéne alakítani rajta, hogy kifogástalan szépségű és makulátlan tisztaságú legyen. Ahogy ezt a bútorfestők emlegetni szokták, hallgatóztam, hogy mit "súg" az alany.

Visszagondolva van egy szép íve annak, ahogyan a tárgyakkal bánok.
Eleinte, amikor belecsöppentem ebbe az átfestősdibe, mindent átfestettem, ami csak a kezeim közé került. Mindent fehérre mázoltam. és nem is túl szépen, mert az volt az elsődleges szempont, hogy gyorsan legyen meg.Bekebeleztem a festés élményét, az eredmény feletti "sikerélményem", az étvágyam olthatatlannak bizonyult. Utólag visszagondolva valamit pótolni akartam ezekkel a cselekedeteimmel, magamat ajándékozni vagy a gyerekek miatt kiesett énidőm pótolni, már nem tudom...de nem volt "normális" állapot.
Nem érdekelt, hogy az adott tárgy/bútor "mit szeretne", az érdekelt, hogy én "kielégüljek", mégpedig nagyon gyorsan.

Aztán, ahogy teltek a gyermekágyas évek, nőttek a gyerekek és egyre több időm volt magamra, rájöttem, hogy nekem ez volt a terápia. Emiatt maradt meg a szellemi épségem, komolyan...emiatt bírtam a rengeteg éjszakázást, aggódás, félelmet, sokkot. (A mai napig egyébként terápiaként használom az alkotást.)
Szóval, amikor már nyugodtabbak voltak a napok, mert Anna oviban volt, Pisti pedig bölcsiben, volt időm gondolkodni. Hirtelen nem kellett 0-24-ben anyaként funkcionálnom, és tudtam kicsit pihenni, olvasni, filmet nézni, máshogy jutalmazni magam, nem kellett már AZONNAL az eredmény. 
Jutott időm rá, hogy olvassak a témában, bútortörténettel, értékmentőkkel ismerkedtem és átalakult a világom.

Ráébredtem, hogy vannak tárgyak, akik szépen tudnak öregedni és vannak anyagok, amik sajnos nem. Vannak olyanok, amiket csak meg kell simogatni és vannak, amikkel kemény munka van. De mindenekelőtt vannak olyanok, amik régiek, ritkák, minőségiek és KÖTELESSÉGÜNK az eredeti állapotukat visszaállítani, ha van rá módunk, mert könnyen lehet, hogy az egyik utolsó példány került hozzánk.
A régi bútorok és tárgyak piaca nem végtelen. Előbb-utóbb el fognak fogyni az igazán régi tárgyak, az újak már nem olyanok, az idő pedig megteszi a hatását. Azok számára, akik már nem találkoznak majd ezekkel a darabokkal eredeti helyükön vagy eredeti funkciójukban, muszáj lenne mementóként megőrizni őket. Hogy hol ez a határ, ami előtt készült lakberendezési holmikat különlegesen fontos lenne megvédeni, azt sokan sokféle időpontra teszik, jellemzően az 1800-as évek közepe-vége az, amikortól az ipari tömeggyártás  megkezdte hódító útját.

A kézzel készített tárgyaknak mindig is megvolt a maga tisztelete. Ha nem is a nagy többség számára, de egy bizonyos réteg számára mindig fontos volt, hogy ezeket az értékeket megmentse. Ha manapság olyan bútor kerül a kezünkbe, aminek hasított fából van a hátlapja, vagy csapolással készültek az illesztései, érdemes végiggondolni, hogy nem lenne-e jobb mondjuk az átfestés helyett ezeket a technikai, szakipari bravúrokat kiemelni, megmutatni valahogy.
Nálam legalábbis a kézi munka jelenléte az, ami igazán vonzóvá tud tenni egy-egy darabot, órákig tudok csodálni egy-egy tökéletes megoldást, az egyszerűség, a funkció általi tudatosan minőségi kialakítást. 
Manapság mindent túlbonyolítunk...

Mára, hogy a gyerekek nagyobbak és jóval önállóbbak, én pedig folyamatosan tudom magam képezni a témában ( a helyi könyvtár nagy kincs), megtanultam a szakirodalmakból, hogy mi az, amire oda kell figyelnem, hogy ne ártsak többet a minimálisnál ezekkel a beavatkozásokkal. Mert ez beavatkozás.
Persze magánügy, hogy ki mit tesz a saját holmijával, de mindemellett néha gondolni kell arra is, hogy talán jobb megoldás egy-egy eredeti darab átfestése helyett eladni azt és valami másnak, valami hétköznapibbnak nekiesni.
Nem véletlen, hogy a bútorrestaurálás is egy külön szakma. Van, amikor a házi megoldás egyszerűen nem méltó az alanyhoz.

És akkor kanyarodjunk vissza az eredeti varróládához.
Szerintem szükséges a bútorok átalakításához némi önismeret is, kell tudnunk, mit szeretünk, mert az a fontos, hogy a végeredmény a kedvünkre váljék.

De az is fontos, hogy a saját komfortzónánkat akkor, amikor már nincsen szükségünk annak a megdönthetetlen biztonságára (mint ahogy én éltem a fehér-csipke világomban) folyamatosan tágítsuk. Kísérletezni izgalmas, nem pedig ijesztő!

Ezért úgy döntöttem, hogy olyan anyagot fogok használni, amit bútoron még soha. Az árnyalattal már megbarátkoztam, valahonnan rémlett, hogy a minimális selyemfényű csillogás eleganciát kölcsönöz, a réz csövek ipari hangulata jól passzolt a láda modern, geometrikus formájához, a régi porcelán fogantyú képviselte a múltat.
22051181_1562706297123640_8939460775703244475_o.jpg

Az alsó front panelt festettem tehát le folyékony fémmel, ami a pentart egyik terméke, ez a vörösréz árnyalat, a csomagoláson sima réz néven szerepel, mellette az angol kifejezés: copper. Oldószeres a festék, a terpentines oldószert is vegyétek meg mellé, különben elköszönhettek a használt ecsettől a munka végeztével...

Ő az egyébként, a képet Juditu blogjáról kölcsönöztem hozzá:
csc3709.jpg
Nem akartam az egészet átkenni ezzel, mert olyan, mint a fűszer, kis mértékben sokat dob, de ha túl sok, elveszti a különlegességét.

A külső rész a lakásban már máshol felhasznált szürke árnyalatot kapta végül, hogy passzoljon a már meglevő bútorainkhoz.

A lábak igénybevételnek jobban kitett helyein rozsdafoltok jelentek meg, amiket lecsiszoltam és az egészet újrafestettem.
Feketére.
Hogy mi értelme volt?
Régen talán úgy hagytam volna...azt mondtam volna, hogy nekem tetszik rozsdásan, nem bántom. De már nem itt tartok. Már igényem van arra, hogy ami kikerül a kezemből ne gyorsan készüljön el, hanem szépen, a tőlem telhető legjobb minőségben.
Azt kell mondanom, megérte a befektetett munka, mert gyönyörű lett az új fekete láb. 
Fontosnak éreztem, hogy tisztelettel és alázattal forduljak felé, hiszen alapvetően egy tömegcikkről beszélünk, soha nem a különleges szépségéért szerették, a funkció biztos mindig előrébb került.

Én szerettem volna másmilyen szemmel nézni rá, szerettem volna visszaadni a szépségét, mert van neki...akkor is, ha az elsőre nem volt egyértelmű. A szépség belülről fakad, ahogy mondani szokás, itt is így van. A belső értékei a külsejét is megszépítik.
Ha pedig már a belsőnél tartunk, az makulátlan volt. Csak kitisztítottam és eredeti állapotában hagytam, mert a furnér színe szépen rímelt a copper színhez. A tálcák világosabb natúr fája pedig szépen kiemelkedik ebből a háttérből. Mindezek mellett fontos szempont volt, hogy ezek az amúgy sérülékeny felületek nem sérültek az idők során, mert az esetleges javítást csak átfestéssel tudtam volna orvosolni.
Amikor ide értem a munkával, megnéztem minden irányból és úgy éreztem, hogy valami még hiányzik. Valami, amitől a számomra tökéletes lesz, mert így még mindig "semmilyen" volt kicsit.

Éreztem, hogy a lábai zavarnak, és arra gondoltam, hogy egy manapság nagyon menő festési módot fogok alkalmazni, amikor egy bizonyos magasságban maszkoló szalaggal kitakart részig eltérő színt kap a láb. Ez az úgy nevezett dip, vagyis mártás, mártogatás.
A már korábban használt folyékony fémet választottam, hogy visszaköszönve keretbe foglalja nekem az egészet.
A magasság megállapításához a kifejezetten geometrikus forma iránti tiszteletből az aranymetszés elve alapján kimértem egy kisebb és egy nagyobb egységet.
Az aranymetszés szabálya azt mondja ki, hogy a kisebb rész hossza úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész az egészhez. Ez nagyon leegyszerűsítve -és egyébként nem teljesen pontosan- számszerűsítve úgy fest, ha a teljes hossz "x", akkor a kisebb hossz "0,618x", vagyis ennyit kell felmérni a láb aljától. Mint mondtam, nem teljesen helytálló a számítás, de így gyorsan ki lehet mérni ezt az arányt bútorfestéskor.
(Tapasztalataim szerint ez az elosztás mutat a legjobban.)

21768097_1562703983790538_4013734555780492217_n.jpg

21766295_1562767820450821_3701810934113235152_n.jpg

Tudom, tőlem talán szokatlan ez a kombináció, de ez alapján a nem rövid poszt alapján kicsit talán beleláttatok a fejembe, hogy mit miért teszek és miért úgy, ahogy. Sosem szoktam indokolatlan vagy öncélú megoldásokat alkalmazni, már az egyetemen is erről szólt az élet, ha terveztünk valamit, meg kellett tudnunk védeni bárki előtt, hogy miért épp úgy terveztük meg, ahogy.

Ez nem a szokásos habos-babos fehér és faragott láda, aláírom. De az a stílus már nem a sajátom, és nem érezném őszintének, ha pusztán üzleti megfontolásból olyan maradna az oldal, amilyen egyébként én már nem vagyok.
Úgy hiteles, ha a bennem zajló változásoknak Ti is a tanui vagytok akkor is, ha van, aki emiatt továbbáll.
Mindig is igyekeztem úgy vezetni az oldalt, hogy ne csak a külsőségekre épüljön, hanem a mindezek mögött rejlő belső szempontok, elvek, eszmék számítsanak. Az újrahasznosítás elve, a technikai ismeretek, hogy ha valakinek ez nem is passzol az ízléséhez, mégis találjon számára hasznos tudnivalót nálam.
Nem csak az, és nem csak úgy jó, amit és ahogy én csinálok. De talán akad, akinek elnyeri a tetszését és velem tart az utamon.

A külseje elkészült. 
Mellé tettem egy "szabványos" varródobozt, hogy érzékelhető legyen a mérete, nagyjából egy nagyobb zsámolynak felel meg. Még az is lehet, hogy varrok egy matracot a tetejére és beüzemelem lábtartónak, amikor épp nem varrok.

img_9697.JPG

img_9692.JPG

Nekem nagyon tetszik. Sokat tanultam tőle, magamról is, és arról, hogy néha érdemes elrugaszkodni a megszokottól. Nem számít, hogy mások mit gondolnak, néha próbára kell magunkat tenni, nem mindig a biztonsági játszma a nyerő.

Nekiállhatok berendezni, nyilván lesz arról is fotó...

Ha tetszett az olvasnivaló, az átalakítás, vagy szimpatikus számodra a gondolkodás, amit képviselek, kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogot és/vagy gyere a facebookra, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!
alairas_3.jpg


Csepel 30 újratöltve

Egy régi varrógép átalakítása házilag

Kaptam a nyáron egy kedves ismerősömtől egy régi öntvény varrógépet. Egy Csepel 30-ast.
Ami ezeknek a gépeknek a történetét illeti, annyiban mindenképp fontos a számomra, hogy a magyar ipar egyik kincséről van szó.
1930-ban a(z egyébként csepeli) Weiss Manfréd Acél- és Fémművek kezdte meg a Csepel varrógépek gyártását a német Pfaff cég licensze alapján. A második világháború után az államosított Weiss Manfréd-gyárhoz tartozó Csepeli Varrógépgyárban folytatódott a termelés, ahol a háztartási gépek mellett megkezdték ipari gépek gyártását is. 1951-ben megalapították a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatot, ahol elsősorban bőripari varrógépeket gyártottak. Az 1990-es években azonban hazánkban a varrógépgyártás megszűnt.
Kicsit kutattam a neten, és olyan oldalakba botlottam, hogy fennakadt a szemem...Aki hozzám hasonlóan szereti a varrógépeket, annak például kihagyhatatlan egy varrógép-gyűjtő oldala, amin napokig lehet csemegézni...

De térjünk vissza most erre a gépre.
Sajnos teljesen előtte képet nem csináltam, mert annyira elkapott a gépszíj- hogy stílusos legyek, de egy fehérre mázolt fa alapon pihent a kis drága, egy rácsavarozott elektromos motorral, ami ékszíjjal a kézi hajtáshoz kapcsolódott. Tartozott hozzá vezeték, földeletlen villásdugó és pedál is.
Mivel eddigi "karrierem" során folyton régi gépekkel varrtam, amik mindig a legrosszabbkor hagytak cserben, amikor valamivel időre kellett volna elkészülnöm, kb egy évvel ezelőtt beruháztam egy egyszerű, de új varrógépre. (Ami azóta is remekül fut egyébként.)
Emiatt biztos voltam benne, hogy varrásra nem fogom használni akkor sem, ha valaki súlyos pénzekért hajlandó lenne visszaállítani egy lábbal hajtós verzióra, mert ez a motor és a vezetékezése már nem volt korszerű.

Abban viszont biztos voltam, hogy a külsejét nem változtatom meg, mert fantasztikusan szép, a kidolgozottsága is, a formája is, a fekete színe is a krómozott részekkel. (Sok átfestés volt az életemben, amik közül van már, amit bánok, idővel az ember valahogy "megérik" és tud mérlegelni, hogy meddig etikus elmenni egy-egy régi tárgy külsejének a megváltoztatását illetően.)
Van, aki az ilyen gépeket lefesti és dekupázsolja, valahogy az sem az én terepem.
Szóval egyet tudtam, marad így.

Felrémlettek pinterestes kirándulásaim során látott képek arról, hogy mintha már láttam volna varrógépből készített lámpát...forgattam a fejemben pár hétig, hogy vajon ezt hogyan lehetne megvalósítani és tegnap volt a napja annak, hogy hozzá is fogjunk.

Mindenképp profi hatású és jó minőségű munkát szerettem volna végezni, ami méltó ehhez a szépséghez.

Ami a villanyszerelést illeti, először is ki kellett találnom, hogyan viszem oda a foglalthoz a zsinórt, hogy ne legyen útban, ne látszódjon.
Mindenképp át kellett vezetnem a varrógép testén, ehhez segítségemre volt egy az oldalán levő nagyobb szerelőnyílás, amit egy dísz gombbal rögzítettek és ami mobil. Emellett viszont szép. Ott megnéztem, hogy fest belülről a szerkezet. A különböző karok és csuklók között elfért a zsinór, de nem tudtam, hogy felül hogyan vezessem ki.

Mindenképpen a hajtó kerék felőli oldalra szerettem volna tenni az ernyőt,mert úgy éreztem jónak a súlypont szempontjából.

De nem volt akkora méretű lyuk, amibe a foglalatot masszívan tartó menetes cső befért volna, ezért itt segítségül hívtam Istvánt. Hozott egy mezei fúrógépet és egy fémfúró szárat, 10 mm-est.
Ellenőriztük, hogy biztos nincs-e semmi alkatrész vagy toldás ott, ahol fúrni szeretnénk, mert kellemetlen, ha épp valamilyen másik fémbe fúrunk.

Apránként haladtunk, mert nehezen moccant meg az anyag és nem akartuk leégetni a fúrót sem, de kb tíz perc kitartó és lassú, türelmes fúrással sikerült. Kellett István, hogy teljes testsúlyával rátehénkedjen néha arra a szerszámra..
(Hasonló a folyamat az üveg fúrásához, mert az öntvényeknél is előfordulhat rideg törés, amikor a feszültségtől elpattan az anyag.)

img_9626.JPG

img_9634.JPG

Amikor a fúrás elkészült, akkor odamértem a foglalatot és rátettem az ernyőt. Így derült ki, hogy az egészet meg kell egy kicsit emelni, mert az ernyő beleakadna a hajtókarba.
Emlékeim szerint ezt egy darab krómozott csővel oldották meg az általam látott verziónál, de nekem nem volt ilyesmim otthon. Viszont mivel a cérnát, mint olyat a hangulatban hozzá illő fa spulnival mindenképpen szerettem volna megjelentetni, erre jó lehetőség volt ez a probléma.
Ezáltal két legyet ütöttem egy csapásra.

De ugye a fa orsó belsejében levő lyuk még mindig nem elég széles ahhoz, hogy a foglalatot tartó menetes cső beleférjen, ezért ugyanazzal a fém fúró szárral (sic) kb félig befúrtuk az orsó tengelyét is. 
(NE kézzel fogjátok meg azért fúrás közben, mindenféle szuper fogók vannak ám!:))

Mik azok az elemek, amiket be kell szerezned, mielőtt nekilátsz?

Először is be kell menned a villamos boltba, ha nincsen otthon menetes(nagyon fontos a lámpaernyő rögzítése miatt) foglalatod és kapcsolóval, villásdugóval ellátott vezetéked. Ezek vannak fehérben, feketében, normál foglalatú (E27, ha kérdezik) és mignon (E14) is, ez a Te döntésed, érdemes figyelembe venni, hogy milyen ernyőd van, vagy milyet szeretnél rátenni.

Én a pepcoban anno bevásároltam a kis ernyőkből, mert volt kb 290 ft/db, de azok pl csak mignon foglalathoz jók, mert kicsi az átmérője a rögzítésnek. Erre figyeljetek!
Az IKEA ernyők viszont,  bár jóval drágábbak, egy kis műanyag betéttel mindkét foglalathoz használhatóak.
A foglalat az alábbi, bal oldali képen, elemeire bontva.
Nem bonyolult a bekötése egyébként, a csipke lámpánál már írtam róla, de ha nem vagy elég magabiztos, itt érdemes megint kérni egy (értő) úriember segítségét. Szerintem egyébként a boltban is elmondják egy perc alatt.

Jobb oldalon pedig az a menetes cső, amivel fix és profi lesz a megoldás, mert erre illeszkedik a foglalat. A "cső" mivolta biztosítja, hogy "törésmentesen" jusson a vezeték a foglalatba.

Ezek együttes költsége egyébként olyan 1300 Ft. (nálunk)

img_9638.JPG

img_9628.JPG

Tehát...megvannak az elemek, ideje összeállítani a szerkezetet. Első lépésként fűzzük át a gépen alulról a vezetéket, felül az általunk fúrt lyukon vezessük ki.
Fűzzük fel rá a fa cérnaorsót úgy, hogy a kisebb átmérőjű lyuk legyen alul, felül a nagyobb. Ragasszuk be a menetes csövet az orsóba fúrt nagyobb átmérőbe úgy, hogy 2-3 mm-nyit lógjon csak ki fent.

A fa orsó aljára tegyünk egy kis ragasztót szintén és keressünk egy olyan pozíciót, amikor minden irányból függőlegesen áll, mert a gép teteje eléggé íves.

Én kifejezetten építési ragasztót használok, mert ez egy sűrű, krémes anyag és sziklaszilárdra szárad, valamint tömít is, így nem nehéz vele megtalálni a függőlegest. Azonban nem átlátszóra szárad, ezért tényleg keveset használjatok belőle mindenhol és ahol esetleg túlfut, azt azonnal töröljétek le, mielőtt megkötne!

img_9639.JPG

img_9636.JPGHa mindent jól csináltatok, akkor egy kis kötési idő után van egy fix orsótok, amiben van egy fix menetes cső, kb 2-3 mm-t lóg ki fenn, és a csövön pedig a vezeték lóg túl, értelemszerűen a kétágú végével.

Nagyon fontos az elemek sorrendje, ezért figyeljetek, mert ezek a foglalatok összepattintás után már nem szedhetőek szét, és kárba vész a munka, ha elölről kell kezdeni.

A foglalat alját tekerjétek fel a menetes csőre, hogy fixen álljon. A kétvégű vezetéket kössétek be a megfelelő helyre, és pattintsátok össze a foglalatot. Tegyétek fel a műanyag karikát, amire ül majd az ernyő!
(Én vettem még egy foglalatot csak amiatt, mert külön nem árultak karikát, viszont kellett nekem egy, ami meg felülről szorítja le az ernyőt, megérte azt a kb 250 Ft-ot, hogy tökéletes legyen az eredmény. A foglalatot majd felhasználom máskor.)

A műanyag karikára jöhet az ernyő, utána a fentről szorító karika -ha szeretnétek- és utána a villanykörte.
Dugjátok be, és kapcsoljátok fel!
Kész is!

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy ügyeljetek rá, a vezeték soha ne legyen bedugva az összeállítás során, inkább kétszer nézzétek meg, hogy tutira nincs-e áram alatt, mert én egyszer így már majdnem kinyírtam magam.

Vettem egy régi lámpát, kipróbáltam, hogy működik-e, működött. Ott hagytam bedugva. Valamiért a villanykörtét kivettem belőle, de be volt kapcsolva, áram alatt volt az egész. (tudom, tudom...de mentségemre legyen szólva, voltam kb húsz éves, meggondolatlan, és még nem volt gyerekem, hogy tudjam, mire kell nagyon figyelni)
Aztán, amikor pár nappal később kézbe vettem, hogy átvezetékezzem a biztonság kedvéért, egy narancssárga nyelű nagy fiskars ollóval akartam levágni a régi vezetéket és amikor a fémhez értem, gyakorlatilag felrobbant a kezemben az olló. Az éle elég vastag, de kitörött belőle egy másfél centis darab a feszültségtől, természetesen levágta a biztosítékot is a dolog, én meg csak ültem és néztem magam elé, hogy ha most egy fém nyelű olló van a kezemben, már nem élek. Ellenben biztos megkapom a Darwin-díjat...

Nem játék, na...

img_9670.JPG

img_9662.JPG

img_9643.JPG

img_9661.JPG

Alapvetően nem egy bonyolult ügy ez, megfelelő elővigyázatossággal egészen könnyen hihetetlen különleges, értékes dísze lesz az otthonnak egy régi varrógép. Mostanában trend a varrógéplábak használata, de senki nem beszél magukról a gépekről..ezek szegények ebek harmincadján várják jobb sorsukat, ha nem kerültek még a fém lerakóba, így ha ilyenbe akadtok, mentsétek meg! Megérdemlik...

Ha tetszett a bejegyzés és máskor is olvasnál ilyen jellegű átalakításokról is, akkor kérlek, hogy tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

 

background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;