by bardoczeva

PURE DESIGN

Az első dob dísz, ami lavinát indított el...

2016. szeptember 21. - bardoczeva

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_115130_bmp.jpg

Az elkészítési útmutatót ITT találod!
Ha megtetszett, gyere a facebookra! Az is tetszeni fog!

Dob dísz tutorial

A múltkor elkészítettem a dob forma karácsonyfadísz első példányát és akkor rájöttem, hogy egy végtelenségig variálható darabról van szó, ezért hasznos lenne egy alap elkészítési útmutató, amit aztán mindenki saját szája íze szerint változtathat, az otthon levő anyagok tükrében.

Nos, ami mindenképpen kell: az egy alap, henger forma, ami vagy készen van, papírtörlő, wc papír vagy ragasztószalag henger, ezek hiányában készíteni kell egyet, az sem nagyon bonyolult. Ezen kívül biztosan kelleni fog mindenféle karton, vékony zsinór, szalag, fogpiszkáló, üveggyöngy.

A technikai részekhez ragasztó, jó, ha van ragasztópisztoly, de anélkül is megy, illetve én celluxot is használtam. Aztán az összeállításhoz szerelőkarikák, de ez is megoldható máshogyan.

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105443_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105448_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105455_bmp.jpgHa megvan az alap, akkor veszek egy kartont, aminek azért van elég tartása, és abból készítem el az alap és fedőlapot, az alább látható módon:

A kartonon körberajzoltam a hengert, egy fél centis ráhagyással kivágtam, és bevagdostam, hogy utána könnyen a hengerre hajthassam és ragaszthassam.  Előtte célszerű egy tűvel vagy rotring (behúzott hegy) ceruzával körbe karcolni a kört, jobb így bánni vele. A leragasztott fülecskékre azért van szükség, hogy fixebb legyen a dolog. A biztonság kedvéért én még celluxszal is körberagasztottam, így már tutira tartani fog.

 

 

 

 

Amikor készen van az alap, a díszítés kezdődik és innen mindenki szabad kezet kap:)

Én kotta papírt ragasztottam a tetejére és az aljára, de ehelyett bármi mást is ráragaszthatsz, akár festheted is. Ha papírt ragasztasz, akkor utána azért vágd körbe, hogy biztosan passzoljon. A kerek részeknél is lehet alkalmazni ezt a fülecskés ragasztást, mint amit az alapnál, csak én lusta voltam, meg a végén a pompom szalag úgyis eltakarja.

Aztán jön a henger palástja, amit megint tetszés szerint lehet beborítani, nekem most ez a karton tetszett meg. A scrapbook kartonok között nagyon sok szépet kapni, érdemes ott körülnézni! Amikor ráragasztottad a palástra a kartont, egy zsinórral érdemes átkötni, amíg megszárad, így biztosan jól tart majd.

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105458_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105502_bmp.jpg

Ezután jön a ragasztópisztoly és a díszszalag alul is, felül is. A dobverőkhöz ragasztóba mártottam a fogpiszkálót és a gyöngyöt egyszerűen csak ráhúztam. A másik végét lecsíptem, mert egyrészt hosszú, másrészt hegyes.

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105505_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105509_bmp.jpg

Egy nagyobb lyukú tűvel szépen elkezdem cikkcakkban végig ölteni az alsó és a felső szalagot, ez nagyon feldobja az egészet. Amikor körbe értem, rákötöttem egy karikát és a dob rész jóformán kész is, jöhetnek a dobverők. Először is beragasztóztam a szabad végét és rátekertem a zsinórt, hogy eltakarjam azt a részt, amit levágtam és nem túl szép, ezzel szintén fel is dobom kicsit, jobban fog illeni a dobhoz.

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105515_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105519_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105523_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_09_21_105528_bmp.jpg

Amikor ez megvolt, akkor nagyon vékony drótból készítettem két hurkot és arra két szerelőkarikát akasztva rátettem a dobra, így lett egy kis játéka, nem fog olyan mereven lógni mellette.

Jöhet egy akasztó és kész is! Voilá, mehet a fára. Vagy ahová szánjátok…

Mindenkinek sok sikert az elkészítéshez, megtisztelnétek, ha megmutatnátok, milyen dobok születtek!

Szeretettel várom az elkészült díszek képeit a facebookos oldalamon, ahol naponta frissüló tartalommal várlak Benneteket!

A családi csillár

avagy egy réz csillár patinázása saját kezűleg.

Nagymamám igazi nagyasszony volt, megrögzötten szerette az elegáns dolgokat, és a régi holmikat, nagyon szép tárgyakat gyűjtött össze élete során. Amikor ott aludtam kiskoromban náluk, minden alkalommal órákig nézegettem a csodás kristályokat az ágy fölött. Elég volt hanyatt feküdni és láthattam, hogy szórja a fényt a középen lógó kristály gömb, ami még most is alig fér el a tenyeremben, akkora.

Hihetetlen csoda volt akkoriban, dehát egy gyereknek mi nem az? Főleg, ha lány és főleg, ha az a valami csillog....

Nos...hosszú évek teltek el és egyszercsak előkerült ez az álomcsillár apu fáskamrájából, ahol már kikezdte az idő és a nedvesség. Úgy gondoltam, hogy nem próbálom meg megtisztítani, mert egyrészt tőlem viszonylag távol áll a réz árnyalat, másrészt nagyon megtetszett a patinája. A természetes patinája.

DSC8279img_8322.JPG

Nem sokkal azelőtt szereztem tudomást a Pentart patinázó készletéről, és mivel korábban megcsináltam már egy kisebb lámpatestet vele, most is azonnal tudtam, hova nyúljak, amikor nekiláttam visszahozni az életbe ezt a darabot.

Az első lépés az volt, hogy teljesen elemeire szedtem, és próbáltam minden alkatrészt úgy eltenni, hogy utána meglegyen. A kristály függők egy zacskóban voltak, nem tudom, hogy hány évig, de minden volt ott, szalma is, nem kevés...

Egy korábbi hasonló lámpa tisztításánál olvastam és próbáltam, hogy COREGA műfogsortisztító pezsgőtablettát kell dobni a vízbe, amibe beáztatjuk ezeket a kristályokat és csodásan kifényesíti őket. Így is történt.

IMG 8339

IMG 8326

IMG 8336

IMG 8325

Aztán lekentem az egész csillárt aprólékosan a pentartos öntapadó ragasztóval, hogy a kis lámpánál leírt módon felhordjam a patinázó port.

Ez olyan finom, mint a legfinomabb púder, így ha hasonló terveitek vannak, mindenképp olyan helyen kezdjetek bele, ahol nincs huzat és ami rendesen körbe van takarva. Erre jöhet a patinázó folyadékok keveréke, három színből keverve lesz a legtermészetesebb az eredmény. 
Eztán türelemjáték, mert a papír szerint kb 8 óra múlva alakul ki a végleges hatás. Talán csodát vártam, de nem lett végül olyan erős az eredmény, mint ahogyan gondoltam.

Ezért nekiálltam festeni. Ecsettel és szivaccsal.

img_8330.JPG

IMG 8347

IMG 8345

IMG 8346

IMG 8348

 

img_8333.JPG

Kezdetnek lefestettem szivaccsal azokat a részeket, amik nem patinázódtak eléggé, földbarna pentartos akril festékkel. Azért szivaccsal festettem, hogy legyen textúrája a felületnek, mert az autentikusabb hatású, mint a selymes tapintás. Ez után vettem kézbe a country zöld színű szintén pentás matt akrilt és ecsettel vittem fel foltokat, amiknek a szélét kissé eldolgoztam a szivaccsal. Nem mindenhol, hogy a lehető legszabálytalanabb legyen.

Előrebocsátom, nagyon pepecs és rengeteg türelmet igényel, de így visszatekintve azt mondom, minden pillanatot megért.

Amikor ez megvan, jöhetnek a mindenféle antikoló paszták, vaspaszta és umbra színű antik paszta, mert minél több a felkerülő réteg, annál élethűbb lesz az eredmény.

 

Miután a festések megszáradtak, elkezdtem visszaépíteni a krisztályokat. Bármennyire is gondosan próbáltam eljárni akkor, amikor szétszedtem, valahogy mégis elvesztítettem egy csavart, ezért egy újat kellett patináznom, hogy ne világítson a helyére téve. 

Ilyen esetekre általában elrakok régi csavarokat minden színben és méretben, mert amikor ennyire régi hatás elérése a cél, ilyen apróságok is sokat számítanak a végeredmény szempontjából.

A kristályokat két komponensű ragasztóval tettem fel, aminek több verziója elérhető, én azt választottam, amí víztisztára szárad. Üveghez fémet sajnos máshogy szinte esélytelen ragasztani. Ez se életbiztosítás, ahogy láthattátok a kezdeti képeken, szinte az összes le volt esve, amikor elkezdtem foglalkozni vele.

img_8357.JPG

img_8356.JPG

 

Kérdezhetitek, miért foglalkoztam közel egy hétig ezzel a darabbal, miért nem váltam meg tőle egyszerűen. ha ennyire nem tetszett fellelt állapotában.

Alapelvem, hogy csak olyasmivel szeretném magam körülvenni, ami hozzáadhat az életemhez, akármilyen értelemben. Amikor ilyen mély érzelmi kötődésem van hozzá, az csak hab a tortán.
Mindemellett úgy gondolom, hogy nem tudnék, de nem is akarnék új csillárt vásárolni, hiszen a tudatos létezésem egyik sarokköve a használt holmikkal való együttélés. Ne miattam nőjön egy cég ökológiai lábnyoma, igyekszem a minimálisra csökkenteni az új dolgok mennyiségét magam körül. 

Tudom, van, akinek ez nem szimpatikus, és teljes mértékig elfogadom, ha valaki idegenkedik az ilyesmitől, ám én így vagyok bekötve, ilyen szemlélettel nyugodt a lelkiismeretem.

Ez a csillár egy szép, szintén régi gipsz rozetta közepéről fog lógni az aprócska hálószobánk mennyezetének a közepéről, épp az ágy fölött. ahogy anno, mamáéknál. És minden reggel kicsit gyereknek érezhetem majd magam, visszarepülhetek az időben, hogy mint anno, rácsodálkozhassak a színes fénypöttyökre a falon, amit a középen lógó gömb csillogása koronáz majd meg.

Elvarázsolt akkor is, el fog most is.

Ha tetszett a bejegyzés és szimpatikusnak érzed a szemléletet, gyere és csatlakozz hozzánk a facebookon, ahol sok rokonlélekkel találkozhatsz és naponta frissülő tartalommal várlak!

Egyszer volt egy tökgyalu...

Amikor elkezdtem foglalkozni a lakással, akkor az anyagi kereteink nagyon korlátozottak voltak. Így eshetett meg, hogy a konyhára épp nulla, azaz nulla forint jutott. Mondjuk ez cseppet ijesztő volt, ám tudtam, hogy van annyi holmink, amivel egy darabig elleszünk, amíg össze nem gyűlik a keret egy valamirevaló konyhára.

A lakás többi részét már úgy, ahogy élvezhetővé tettem, így a napokban elkezdtem foglalkozni a konyhával és a kamrával. Rengeteg projekt volt a fejemben, a hozzávalói pedig elraktározva itt-ott, úgyhogy úgy éreztem, ki kell használnom a jó időt, amikor még visznylag könnyen száradnak a nagyobb felületek és belevágtam.

Az egyik ilyen tervem, amit már tényleg évek óta hurcoltam magammal, az a régi tökgyaluból készült polc volt. Ezt a szerkezetet még a műhelybe is vittem, hogy majd ott...persze ott se lett belőle semmi.

Elővettem és végiggondoltam, hogy lehetne belőle használható dolgot kihozni. Abban biztos voltam, hogy bár nagyon rozogának nézett ki, patinás a fa, így nem festem le.

Első lépésként alaposan lemostam bő, mosószeres vízzel és egy erős gyökérkefével. Aztán kigondoltam, hogy milyen állásban rögzítsem a fiókját, és mivel a tetejénél hiányzott valamilyen lezáró lécezés, úgy gondoltam, hogy azt eltakarom egy újrahaszosított farost lemezzel.

A lemezt méretre vágtam, és több rétegben lefestettem pentartos mágnesfestékkel. Ennek a festéknek az a sajátossága, hogy minél több rétegben kerül fel, annál erősebb lesz a mágneses tulajdonsága, ám arra nagyon kell ügyelni, hogy alaposan fel legyen keverve használat előtt. Elképzelésem szerint vaspor lehet benne, mert elég kemény a súlya.

img_8527.JPG

img_8528.JPGMiután a lemezt lefestettem és a száradásra vártam, szépen lekentem az egész gyalut a Lignocolor transzparens bútorviaszával, ami gyönyörűen kiemelte a fa patináját és még szebb lett, mint ahogy gondoltam.

Amikor megszáradt a mágnes festék, beillesztettem a sínbe a lemezt és a helyére tolva rögzítettem 4 db oldalról becsavart csavarral a csúszó fiókot. Fontos tervezési elv volt, hogy mindenképpen szerettem volna az aljára kampókat, így azoknak igyekeztem elég helyet hagyni.

img_8531.JPG

img_8532.JPGTovábbá az is nagyon fontos elv volt, hogy nem vásárolok hozzá semmit, ha nem muszáj, így a háztartásan, a szerszámosládában fellehető kampók és szemes csavarok közül választottam ki hármat és azokat szereltem fel az alsó részre.

img_8556.JPG

img_8555.JPG

Végső helyét tekintve valahol falra lesz akasztva, de amíg nem alakul ki a konyha végső koncepciója, addig csak nekidöntöttem a falnak. Így is nagyon szeretek ránézni, és a rendeltetését nagyjából betölti.

Igazából rugalmas kis megoldás, mert vízszintesen is felrakható, nekem most így jobban tetszett.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy koszolós kicsit és veszélyes is lehet, mert az én gyalum pengéi már igencsak rozsdásak voltak, és tulajdonképpen nem csináltam semmit velük, csak egy kis viaszt kaptak ők is. Ezen felül foghíjas is, mert a háromból az egyik hiányzik, de általában azért ezeknek még van élük.

Azt remélem, hogy a posztot elolvasva kedvet kaptok hozzá, hogy körülnézzetek egy-két vidéki padláson, és ha nem is pont ilyen gyalut, de bármilyen más tömörfa eszközt visszahozzatok ebbe az életbe. Ha csak egy gyaluval kevesebb végzi a tűzön, már megérte megírnom ezt a bejegyzést.

Ha tetszik az eredmény, mutasd meg a barátaidnak és ha még nem tetted -és van kedved-, kövesd a munkám a facebookon is, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

Réz patinázása,...

...vagy inkább patina hatású festés készítése

Mióta csak meghallottam, hogy a Pentart kijött a patinázó folyadékkal, azon voltam, hogy valahogy kipróbálhassam, mert volt egy réz csillárom a nagymamámtól, ami az utóbbi idők nem egészen szakszerű tárolása miatt keményen elkezdte magát patinázni. Emlékszem, annak idején a hálószobájukban lógott a franciaágy fölött és én sokszor néztem az ágyon fekve, ahogy a középen lógó hatalmas kristály gömb szétszórja a kis fénypöttyöket a falra.


Akkoriban még hibátlan volt. Most az a tervem, hogy az egész csillárt ilyenre alakítom majd, mert szemmel láthatóan jobban kiemeli a kristályokat, mint bármi más, ám mielőtt nekivágtam volna a nagy projektnek, egy kisebb verzióval kezdtem. Ezzel a feketére fújt réz lámpával, csiszolt üveg gömbökkel.
Ami az alapot illeti, pont, mint a csillár, réz és üveg, úgy voltam vele, ha elkészül, remekül fogja szemléltetni azt, mire számíthatok majd a nagytestvérnél.

14054441_1148612075199733_2698752278947739078_o.jpg

img_8343.JPG

14066517_1142666565794284_7388652467970810085_o.jpg

13962903_1142666552460952_6985762472349397686_o.jpg

Az alap a már említett patinázó folyadék.

Ebből három "szín" van egy csomagban, világoskék, kékes-zöld és zöld. Együtt adják a legtermészetesebb hatást, ám mindenképp ajánlom, hogy mielőtt valaki nagyobb dolognak esne neki vele, próbálja ki valahol kicsiben, melyik mit ad.

Én a por felhordásához a szintén Pentartos öntapadó ragasztót használom, ami száradás után ragacsos marad, öntapadóként viselkedik, így bele lehet kenni a port vagy mondjuk szépen lehet vele textilt kasírozni.

img_8329.JPG

img_8332.JPG

 

Miután felhordtam a port, a három folyadékból keverve csepegtettem egy szivacsra és az egészet alaposan áttunkoltam vele. Ennek az eredménye egy nagyon jó kis alap lett, ami elkezdett egy színséma mentén kialakulni és nagyjából 24 óra alatt néhány négyzetcentin olyan szuper lett, hogy ez adta az irányvonalat a többihez. Ezt az állapotot sajna nem örökítettem meg, de úgy képzeljétek el, hogy az egész felület betompult, kicsit be is sötétedett, viszont ezek a kékes árnyalatú foltok csak itt-ott jelentek meg, ahol vastagabban állt meg a keverék.

img_8340.JPG

img_8341.JPG

Ekkor kezdtem el olyan színű festékeket és anyagokat keresni a varázs fiókomban, mint amiket ezekben a foltokban felfedezni véltem.

Van két nagyon jó akril festék szín, a földbarna és a country zöld. Ezek már magukban is majdnem tökéletes eredményt adnak, de még néhány dolgot azért elővettem. Kitettem egy kicsit minden színből, és anyagból és egy szivacsecsettel szépen függőleges, tunkoló mozdulatokkal, keverve elkezdtem tovább festeni a lámpatestet ott, ahol szerintem nem volt még elég "öreg".

Ez teljesen egyedi eredményt fog adni, mindenki kedve és ízlése szerint tudja kialakítani ezeket a foltokat, egy-két olyan tipp van, amitől autentikusabbnak hat majd az eredmény:


- Mivel a réz zöld színét a réz-oxid adja, alap esetben ez a levegő oxigén-, és páratartalmának köszönhető. Úgy gondolom, hogy alapvetően a peremek mentén kezd el minden "antikolódni", ezért a kékes árnyalatokat főként az alsó perem mentén erőltettem, és ott, ahol törés van a felületben. 
- A mélyedéseket, akár csak más antikolásoknál, a legsötétebb anyaggal emeltem ki.
-Az átmenetek nem mindig makulátlanok, valamint eldolgozottak, van, ahol az eredeti patinában is nagyon éles a vonal, ezért már-már struktúraként, vastagon is tettem foltot ide-oda...
-Ha ecsettel dolgoztok, akkor is inkább csak függőlegesen mozgassátok, mert különben meg fognak látszódni az ecsetvonások, és nem sok dolog van, ami ennél jobban tönkre tudná tenni a természetesség illúzióját...

Ha van elég türelmetek és bátorságotok, vágjatok bele. Ha maradt még kérdésetek, akkor meg írjatok itt, vagy a facebookon!

2016/17 karácsonyi trendjei, ...

...avagy mit diktál a Frankfurter Messe idén?

A legnagyobb karácsonyi témájú kiállításon, a Christmasworldon, ami amúgy bakancslistás, mert egyszer el kell oda jutnom,minden év januárjában kitalálják a KÖVETKEZŐ év karácsonyi trendjeit, ahogy teszik ezt majd legközelebb 2017. január végén is, Frankfurtban.
Nem gondolom, hogy a trendeket feltétlen követni kell, SŐT...azt meg végképp nem, hogy bárki idegen, trendsetter megmondhatná nekem, hogy a (számomra) legintimebb Ünnepet hogyan kellene megtartanom. Mégis érdekesnek tartom, és meg is nézem minden évben, hogy akkor épp milyennek kellene lennie a dekoromnak, ha annyira up to date akanék lenni, mint amilyen nem vagyok. Elsősorban az érdekel, hogy a megérzéseim, az ösztöneim mennyire súgnak divatos vagy épp elavult ötleteket, vagyis hogy mennyire vagyok trendi.

Mint mindig, most is négy fő vonal van:
1trendek1.jpg., Szürreális labor

Bizarr formák, szintetikus színek és jövőbe mutató ötletek együttese alkotja azt az érdekes hatást, ami valahol a sci-fi (innovatív technológiák) és az ünnepélyesség (hagyományos művészeti és kézműves munkák) között helyezkedik el. Ez a futurisztikus forgatókönyv olyan izgalmas részleteket rejt, mint a mesterséges, már-már "mérgező" színek, izgalmas csillogás, csillám és játék a fényekkel, valamint a rengeteg átlátszó anyag épp úgy mint a hideg árnyalatú kékek és szürkék.

2.,Bohó kincsek

trendek2.jpg

Elbűvölő anyagok, természetes színek és minták, kombinálva a dekorációhoz és a luxushoz fűződő szenvedéllyel, az egyszerűség és a természetesség szeretetével. Ez az irányzat feltűnő virág-, és bimbó motívumokkal, levélmintákkal dolgozik, megidézve az egykori "flower-power" időszakát. A színpaletta is alkalmazkodik ehhez, tök sárga, borsó zöld és cékla párosul érzéki földes árnyalatokkal, mint az agyag, márványkavics és sötét pala.Ezek együttese hangsúlyozza a vidéki élet természetes varázsát.( Ez szerintem netto baromság - a szerk. megjegyz.)

3., Csendes harmóniák

trendek3.jpg

Egyszerű, sima anyagokkal, tiszta felületekkel és neutrális, természetes színekkel ünnepli az egyszerűség szépségét. Nincsen semmi bonyolult vagy merész ebben a stílusban ami elronthatná a könnyed, kellemes hangulatot. Ha ezt az irányt választod, nincs más dolgod, mint a tiszta, természetes árnyalatok közül választani ki a megfelelő színeket, a szürke világos és sötétebb árnyalatitól a zománc fehéren át a meleg árnyalatú mézig és vaníliáig.

4., Játékos lehetőségek

trendek4.jpg

Vintage darabok és retro hangulatú holmik segítenek a modern designt becsempészni a mindennapokba, ezekkel is új szintre emelve a hétköznapokat. Szokatlan minták, motívumok és figurák jellemzik, melyek gyakran nem is állnak közvetlen kapcsolatban a karácsonnyal, illetve a hagyományos dekorok újszerű és szintén szokatlan felhasználási módja segítségével hoz létre újszerű, eredeti hatást. Ami a színeket illeti, a fenyő zöld, a sötét farmer kék, korall és a tejes mandarintól a sötét, homok szürkéig és a sötétbarnáig.

(forrás)

Személyes meglátásom az, hogy idén nem leszek trendi...de emiatt cseppet sem szomorkodom...viszont érdekes látni, hogy mennyire "szélsőségesen" el tudnak távolodni a divatdiktátorok, amikor már egy egész irányzatot annak szentelnek, hogyan ne használd fel a karácsonyi dekorjaid, vagy hogyan használd fel úgy, ahogy amúgy egyáltalán nem kéne vagy nem megszokott.

Kérdezem én, aki amúgy naiv vagyok és ezt vállalom, hogy ha az a vezérlő elv, hogy a dekoráció motívumai nem kapcsolódnak szervesen a karácsonyhoz, honnan tudjuk, hogy most épp Ünnep van? Mitől lesz hangulatunk hozzá, hogy az ehhez hasonló trenddiktálóknak behódolva hagyjuk, hogy elsodorjon az ünnepi hangulat és alaposan bevásároljunk ezekből a díszekből?Vagy ilyesmiken ne is gondolkodjak?

Mindenesetre én továbbra is a hagyományos karácsonyi dekor pártján állok és ennek megfelelően idén felállítjuk majd életem legmagasabb, legszebb, legnagyszabásúbb fáját...mert az idei ünnep luxusa egy három méteres fa lesz, a nagy belmagasságba. Minden rávaló pedig magam teremtek elő.

Ha szeretnél részt venni a ráhangolódásban, gyere és kövess a facebookon, vagy figyeld itt a blogon a "karácsony" taggel ellátott bejegyzéseket! Utóbbiak még elég kevesen vannak, de szépen gyarapszanak majd, azt megígérhetem!

Őszre hangoló

Nagyon messziről fogom kezdeni a dolgot. Ádámtól és Évától, mert szeretném, ha értenétek, mi a fő mondanivalóm. Tegnap olvastam a facebookon, hogy Hangya Peti meghalt. Aki ismeri, tudja, ki, aki nem, annak pedig elég annyit tudnia, ami a mi szempontunkból fontos, nagyon fiatal, életerős férfi volt, aki leukémiával küzdött és végül veszített. Két kisgyermeket és szerető feleségét hagyta itt ezen a világon.


Néha megfordul a fejemben, hogy manapság már az is szerencsés, aki egészen egyszerűen leélheti az életét anélkül, hogy találkozna valamilyen súlyos betegséggel. Átfut az agyamon, mennyire sokan tartják természetes dolognak az egészséget, ami mindenkinek jár. Ez nagyon nincs így, emberek...az egészség nagy kincs, akinek megvan, nagy gondot kéne fordítania arra, hogy meg is tudja őrizni. És sok esetben így sem rajtunk múlik. Előfordul, hogy az éves szűrővizsgálatok között is felfedeznek valakinél valamit, ami rövid úton elviszi, ezért olyan új hozzáállást fejlesztettem ki, amivel nagyban könnyítettem a saját életemen. 
Amikor az onkológián ülve vártam három órán át a pajzsmirigy műtétem utáni szövettan eredményét, és az előtte eltelt három hét alatt is volt időm átgondolni, mi a fontos ebben az életben. Maga az élet. Az életben maradás.

Az élet AJÁNDÉK. Minden percét ki kellene tudni használni, mert senki, soha nem tudhatja, hogy meddig él. Olyan törékeny valami, mint egy üveg karácsonyfadísz, elég kicsit erősebben megfogni és összeroppan. Úgy kellene élnie mindenkinek, hogy közben tudatosan figyel rá, hogy a családjával, a gyermekeivel töltött idejét soha senki nem fogja tudni visszaadni, de megfizetni sem. Minden egyes együtt töltött percet értékelni kell, mert ki tudja, mennyi jut,...az esély fifty-fifty...vagy megbetegszik valaki, vagy nem...vagy baleset éri, vagy nem...

Úgyhogy tényleg nem tudok mást tenni ennyi szomorú bevezető után, mint hogy javaslom, amit Annáék...Emberek...kezdjetek el élni...

És, hogy miért ez a bevezető? Mert szeretném, ha azok, akik olvasnak, hozzám hasonlóan Ünnepnek fognák fel az életet, ahol arra törekszünk, hogy mindennek megadjuk a módját. Akármilyen apró dologról is van szó.
Ennek értelmében olyan őszi hangolódást szeretnék Veletek végigcsinálni, ami nem kerül sok pénzbe, inkább csak időbe. És nincs az a pénz, ami megéri azt az időt, amit olyasmivel tölthettek, ami örömet okoz, vagy boldoggá tesz.

Hamarosan itt  nyár vége, néhány hét és visszakerül mindenki a régi kerékvágásba. A szabadságok emléke még élénk, de a gyerekek már újra kezdik a napi rutint, vissza az oviba, iskolába, mi pedig a munkához.
Olyan apró kis momentumok azonban ezerszám akadnak, amik segítségével az őszi időszak is tökéletesen jól kihasználható. 


Az én kedvenc tippjeim a következők:
1a63b4207f8c7e3c463e04756ae1af807.jpg., Főzzünk gyakrabban forró teát, nem csak este, nap közben is, vagy amikor csak kedvünk szottyan. Legyen hozzá kedvenc bögrénk, kedvenc kiskanalunk, tegyünk a bögre alá kistányért, és még az alá is tehetünk egy tálcát vagy poháralátétet, hogy a -magunk festette- bútoron nehogy nyomot hagyjon.
Jöhet hozzá egy jó flm vagy egy könyv, de ha csak egy magazin pár oldalára futja az időből, az is sokkal jobb a semminél.
Jöhet egy jó vastag zokni vagy egy klassz takaró, rengeteg kispárna, amibe bele lehet bújni és néhány falat finomság. Mondjuk szőlő...

Tökéletes levezetés ez egy igazán nagy séta után, aminek a végére talán kicsit már át is fázik az ember...

 

fe328a925934b28b7926f736779d7c25.jpg2., Fontos szerephez jutnak ebben az időszakban a fényforrások, mert odakint már korábban sötétedik és kevesebb a napos órák száma, az emberi test és lélek pedig továbbra is ugyanolyan mennyiségben igényelné azt mint néhány hónappal korábban.

Itt az ideje kis hangulatvilágításokat elhelyezni a lakás több pontján, ha lámpát nem is, de mécseseket, gyertyákat mindenképp. Sokkal nagyobb kedvvel gyújt meg az ember ezek közül többet, ha van otthon kéz közelben két kis kosár, az egyik tele teamécsesekkel, a másik gyertyákkal.
Így nem esünk abba a hibába, amibe én korábban rendszeresen, hogy sajnáltam meggyújtani őket, mert nem volt "raktáron" otthon nagyobb mennyiségben és féltem, ha egyszer jobban fog kelleni, nem lesz.
A kedvenc beszerzési forrásom természetesen az IKEA a verhetetlen árai miatt is, teamécsesből ezt választom általában, gyertyából pedig ezt. Ősz nem indulhat anélkül, hogy ezekből ne vennék egy-egy csomaggal.

Rengeteg mécsestartót lehet már kapni, de szerintem bőven megvan a bája annak, amikor mi magunk készítjük el az otthon levő anyagokból a magunk egyedi darabját.  Itt van egy remek ötlet ahhoz, hogy az őszi séták alkalmával gyűjtött ágacskákat mire lehet jól felhasználni. Célszerű beszerezni egy ragasztópisztolyt otthonra, ha még nincsen, ilyenkor és főleg karácsony előtt pótolhatatlan segítség.
Ennél a típusnál arra kell figyelni, hogy mivel a ragasztópisztolyban levő ragasztó hőre lágyul, a pohárnak megfelelően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a benne levő gyertya miatt ne essen szét idővel.

Az őszi sétákat amúgy is lelkesebben teszi meg az ember, ha közben tudja, hogy módja és alkalma nyílik rá, hogy összegyűjtse a majdani ünnepi dekor fontos elemeit.
Olyan, mint nyáron a tavak, folyók vagy a tenger mellett sétálni, uszadékfát és egyéb más kincseket gyűjtögetve...az ember nem érzi úgy, hogy most épp semmi értelmeset nem csinál, nem sajnálja annyira az időt az ilyesmire. (Itt most magamból indultam ki, nekem néha azért nincs kedvem csak úgy elmenni sétálni, mert azt érzem, fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom. Pedig  séta az egyik legfontosabb, testnek-léleknek és az emberi kapcsolatoknak egyaránt.)

sutotok1-650x431.jpg

3., Az egyik fontos motívuma ennek az időszaknak a tök. Ha nem vagyunk olyan nagy narancs szín rajongók, mint amilyen élénk színe  sütőtöknek az esetek nagy százalékában van, akkor mindenkinek a figyelmébe ajánlom a szürke színű nagydobosi sütőtököt!

Ennek a formája és a színe is olyan, ami további rengeteg variációra ad lehetőséget. Festhető, díszíthető,mert elég vastag a héja.

2ca1a2bac04cab3a7747e21650a9adfc.jpgJól lehet dekupázsolni vagy traszferálni is, kinek-kinek kedve-kénye szerint.

Azoknak, akik éreznek magukban elég erőt, hoztam egy nagyon jó kis elkészítési útmutatót is, ennek a töknek a textilből készített verziójához és az biztos, hogy én ezt ki fogom próbálni idén. Karen, a MyDesertCottage bloggere tette fel 2009-ben, nem is értem, hogy nem akadtam eddig rá. 

Természetesen nem hagyhatjuk ki azt a jó tulajdonságát is a sütőtöknek, hogy rendkívül finom és egészséges is, az elkészítésének a módja pedig rendkívül változatos lehet. Süteménybe, köretként, levesként, vagy akár magában, desszertként is megállja a helyét.

13bd2bc9c4346ef9ffba1f66d5b10ff6.jpg

b98a583b65cae14df74cf8bce9204be2.jpg

 

Persze nem kell "igazi" tökökkel variálnia annak, akinek vagy hozzájutni nehéz, vagy sajnálná hagyni, hogy tönkremenjen a szezon végére, a textilből elékszíthető verzió mellett számos más módon is gazdagíthatjuk magunkat és a környezetünket egy-egy darabbal. A gombolyagba állított "tök szár", levéllel és némi kacskaringós dróttal ugyanolyan jó megoldás, mint a krepp papírból készült verzió, ahogy itt is elkészítették.

Sokig ágálltam az ellen, hogy az őszt ünnepeljem, mert nem értettem, mi ünnepelni-való van rajta, pedig igenis van! Mint mindenben, ebben is van szerethető momentum és nem is kevés. 

De tulajdonképpen ez sem szól másról, mint arról, hogy minden napunk minden perce Ünnep ezen a világon. És törekedhetünk rá, hogy mindennek megadjuk a módját. Nem anyagi értelemben gondolom elsősorban, inkább úgy, hogy FIGYELMET és időt szentelünk a02bb1f6592526cc2c503f3e33e48e33.jpga saját életünknek és az életünk szereplőinek. Ez az igazi ajándék.

A tökök mellett megjelennek a lámpások, a baglyok, a makk, a termések, a lehulló falevelek. Az erdő lakóival kapcsolatos illusztrációk és motívumok ideje ez, ami egészen a karácsonyi időszakig húzódhat.

A rozsdabarnák, narancsok veszik át az uralmat, én pedig már hónapok óta edzem magam, hogy életem első rozsdás-narancsos dekorját elkészítsem itthon. De ez is egy lépés előre, próbálom a saját korlátaim döntögetni, kisebb-nagyobb sikerekkel. A lelki egyensúlyom is kezd talán helyre billenni, és ezt megtapasztalni remek érzés. De ez is csak azóta lett fontos a számomra, hogy kicsit átértékelődtek a dolgok az életemben.

 

65657e83516df2542ab0fef4558e7242.jpgA lehullott leveleket is rengeteg módon tudjuk használni. Textilfestékkel pecsételőnek, a körvonalát használva sablonnak, ám ennek a girlandnak inkább a szőlő levélre hajaz a formája.
Nagyon jó muri végiggondolni akár a gyerekekkel is, hogy mi minden tartozhat az időszak kedvencei közé, ezek közül pedig ki-ki kiválaszthatja a személyes favoritokat...szőlő, dió, alma, szilva...mind remek finomság.

Közös időtöltésként a dió vagy mandula megtörése és elrakása egy kézzel varrott kis zsákba a kamrába (ha van), közben egy jó beszélgetés, kellemes zene...felér egy meditációval.

Az a helyzet, hogy ezer és ezer dolgot tudnék még sorolni ide, ami mind-mind segít az őszi időszakot élvezni, de már így is hosszúra nyújtottam a mondókámat. 

A posztban szereplő képek forrása a témába vágó pinterestes albumom, amit megnézhettek ITT. 


Ha tetszett a bejegyzés, gyertek és kövessetek facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak Benneteket!

Ne felejtsétek!
"Az ünnep nem egy nap. Az ajándék nem a fa alatt vár. Az igazi ajándék az Életben vár."

(Csitáry-Hock Tamás)

Konmari és a minimalisták

_dsc8462.JPG

Egy nő és két férfi... Kezdhetném azzal, mennyire más egy nő szemléletmódja, mint egy férfié (kettőé meg főleg), de nem ez az egyetlen különbség ebben a két könyvben.


A Marie Kondo által írott Rend a lelke mindennek egy igazán ínyenc darab azoknak, akik gyakran érzik úgy, hogy összecsapnak a fejük felett a hullámok, soha semmire nincsen idejük és a lelkiismeret-furdalás örök vendég a házuk táján, mert soha nem úgy sikerül semmi, ahogyan eltervezték. Mert soha nem jut elég idő semmire. Ennyi tagadó szó után lássuk, miért gondolom fenomenálisnak a könyvet.


Emészthető formában adja át azt az egy, elsődleges szempontot, mi szerint úgy kellene élnünk az életünket, ahogyan mi szeretnénk, olyan holmik között, amiket szeretünk, olyan emberekkel körülvéve, akik fontosak nekünk, megszabadulva minden sallangtól az élet összes területén.


A könyv végigvezet a lépéseken, hogyan tudjuk kiválasztani azokat a dolgokat, amik nem szolgálják a javunkat és ötleteket ad arra is, hogyan szabaduljunk meg tőlük. Számomra a legnagyobb felfedezés az volt, hogy nem kell rosszul éreznem magam attól, ha valamit kidobok, vagy tovább ajándékozok, esetleg eladok, mert már tudom, hogy ennek a tárgynak ennyi volt a feladata. Amire nálam rendeltetett, azt bevégezte és ideje, hogy másnak is segítsen. Akár abban, hogy valamilyen hiányt pótol, akár abban, hogy rádöbbenti az embert, mire nincsen szüksége.


Tulajdonképpen egy lomtalanítási kézikönyvről beszélünk, ami azért ennél jóval több. Maga a lomtalanítás nem fog eredménnyel járni, ha nem fedi fel az okokat. A miérteket, hogy mit szeretnénk a rengeteg tárgyunkkal elfedni, miért akarjuk magunkat kárpótolni. Ha ezt nem tisztázza az ember magával, akkor rövid úton újra tele lesz a lakás mindenféle holmival, amire amúgy annyira nincs is szükségünk, mint amennyire azt hisszük.

Ha átfordulunk a másik irányba, a férfiak szemszögéből ez az egész sokkal szigorúbb, sokkal kevésbbé megengedő. A Joshua Fields Millburn által jegyzett minimalisták egy memoár jellegű regény, nem kézikönyv.

A történet szerint egy fiatal felsővezető, akinek a világon mindene megvan, legfőképpen a pénze ahhoz, hogy megvegye, amire vágyik, ráébred, hogy nem boldog. Felmond, sőt, a barátjának is felmond, így ketten kezdenek valami teljesen újba, ami kevesebb pénzzel jár, mégis boldoggá teszi őket. Elhatározzák, hogy a gyermekkori vágyaik szerint fognak élni, Joshua kisfiúként írni akart, Ryan mentorkodni. Addig mennek,amíg meg nem találják a módját annak, hogy valóra váltsák ezeket a rég dédelgetett álmokat.
Mindeközben rádöbbennek, hogy az "Amerikai  Álom" tulajdonképpen egy nagy lufi, nem kell három fürdőszobás ház, két autó, több hitelkártya, mert nem hozza el a várt boldogságot. Ugyanis minél több anyagi javat halmoz fel valaki, annál több idejét rabolja el ezeknek a tárgyaknak a rendben-, és karbantartása, és annál több aggodalommal jár, hiszen bőven van vesztenivalója. Ahogy megszerez valamit, máris azon gondolkodik, hogyan tudna még többet szerezni, hogy bebiztosítsa azt, ami már megvan. Ez olyan körforgás, amiből nagyon nehéz kiszállni. Ők mégis megtették és nem bánták meg.

Érdekes "mellékvágányok" vannak a könyvben, említést tesznek például egy Project 333 nevű kihívásról, ahol az a lényeg, hogy meg kell oldanunk a ruházkodásunkat 33 vagy kevesebb darabból 3 hónapig. Ez komolyan elgondolkodtatott és még kicsit odázom, de szerintem ki fogom próbálni. Nem is igazán használok több ruhát, mindig a kedvenceim vannak rajtam. Ez a kihívás rákényszerítene, hogy alaposan átgondoljam a ruhatáram.

De ez csak az egyik ilyen érdekesség, van még jópár hasonló a könyvben.

A Marie Kondo-féle íráshoz képest az a különbség, hogy amíg előbbi azt tartja a legfontosabbnak, hogy csak olyan holmikkal vegyük körül magunkat, amik érzelmi töltéssel bírnak a számunkra, a minimalisták egyenesen odáig mennek, hogy csak azt a tárgyat tartsuk meg, amit valóban használunk is. Ennek ékes bizonyítéka az a napló részlet, amiben Ryan kifejti, hogyan dobozolta el az egész életét egy szobába és hogyan pakolta elő csak és kizárólag azokat a tárgyakat, amikre valóban szüksége volt. Ez pedig nagyjából az összes darab 20%-a volt, 80% érintetlenül maradt a dobozokban továbbra is.

Nekem jó ideje hiányzott az életemből a tudatosság, és ezt -azt hiszem- megadta nekem a Konmari-metódus, ahogy a követői hívják a módszert. Mindenképpen azt javaslom, hogy azzal kezdjetek! A facebookon magyar csapata is van az olvasóknak, akik egymást motiválják, érdemes belépni, ha aktuális a téma. Aztán, ha ez már viszonylag gördülékenyen megy és még mindig elégedetlenek vagyunk, lehet tovább menni, fejlődni, önmegismerni, kilépni a komfort zónánkból.

Azt azonban bizton állíthatom, hogy mindkét olvasmány hatással lesz, és leginkább hosszú távon. Nem azt mondom, hogy mindenkinél ugyanolyan mélységig ér el a mondanivaló, de annak, aki épp ilyen élethelyzetben van, biztosan jól fog jönni egy kis támasz.

Ha úgy érzed, érdekel a téma és szívesen olvasnál még ilyesmiről, gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalommal várlak!

Stencilezett kép a falra

Bevallom, nem mindig vagyok a helyzet magaslatán, mint ahogyan sokunkra, rám is rám férnek a pozitív megerősítő gondolatok. Egy ilyen -számomra nagyon kedves és találó- szövegre bukkantam a stampéria termékei között a napokban, és elhatároztam, hogy ezt megcsinálom a nappaliba, az asztalom fölé, ahol mindig látni fogom.

Sokszor kapni a Lidl-ben festő vásznat, ami már keretre van feszítve, mindenféle méretben. Betáraztam belőle a múltkor, még nem tudtam, miért. De már tudom. A legnagyobb méret tökéletesen megfelel a stencilhez, arányos, hiszen hagy elég teret a szöveg mellett, emiatt nem is igényli a keretet.

Gondolkodtam sokáig, milyen színekkel készítsem el, de végül a Pentart matt akril festékei közül választottam ki a "conutry kék" és a "narancssárga" árnyalatokat.

A festő vászon alapvetően erős, de mégsem annyira...ezért érdemes jó vastagon lealapozni a GESSO-val, ami egy majdnem paszta állagú fehér alapozó. Viszonylag jó tartású, akár finom stencil mintákat is fel lehet vele tenni, ahogy én is csináltam a végén.

Az első lépés tehát az, hogy a vásznat egy széles fejű ecsettel le kell alapozni. Lehet játszani a vastagsággal, a felkenés irányával, ha struktúráltabb felületet szeretnél, rusztikusabb hatással, arra is tökéletesen alkalmas.

_dsc8411.JPG

_dsc8322.JPG

 

Én azt szerettem volna, ha az én képemen az alapozás nem tökéletes, ezért mielőtt teljesen megszáradt volna a gesso, papírcsíkokat fektettem bele és visszahúztam, hogy felszedje a lerakott anyagot. Olyan lett, mintha az idő múlása kezdte volna ki. Ez sasszemű olvasóimnak a bal oldali képen talán fel is tűnt. Az alap vászon is fehér, a gesso is, de más-más árnyalat, így minimálisan megmozgatja a dolgot, szerintem izgalmasabbá válik ezáltal az egész.

_dsc8324.JPG_dsc8325.JPG

Én legszívesebben szivacs escettel stencilezek, de kinek-kinek megvan a maga kedvenc eszköze hozzá. Van, aki a szivacs hengerre esküszik, más meg a stencilező ecsetre. Akármelyik eszközt választjuk is, a lényeg mindenképpen az, hogy nagyon kevés festéket szabad felhordani egyszerre.

A szivacs ecsetes megoldásnál csak függőleges irányban szabad mozgatni az ecsetet, ez a dolog titka. A festékbe mártva egy papírfelületen le kell húzni róla a felesleges festéket és utána érdemes csak nekiállni a stencilnek. Ez azt jelenti, hogy sok türelemre lesz szükség, de megtérül.

_dsc8327.JPG

_dsc8410.JPG

 

Miután elkészült a felirat, elővettem egy másik kedvencem, a Pagina galéria kínálatában szereplő stencilem, és a kivitel jó minőségének köszönhetően (t.i., hogy viszonylag vastag lemezből készül a stencil), a babérkoszorú mintáját feltettem a két utolsó sor két oldalára, ezzel is kiemelve a lényeget.

_dsc8404.JPG

_dsc8402.JPG

A kép végül a várakozásaimat is felűlmúlva kiemelten jól mutat az új helyén, kicsit mondjuk hozzá is igazítottam a környezetet.

A használt narancs szín miatt fél lábbal már az őszben áll a dolog, legalábbis az én érzéseim szerint, de ezt nem is nagyon bánom. Az egyik nagy tervem az "új életemre" vonatkozóan, hogy minden évszakot, az év minden napját megpróbálom maximálisan megélni, hiszen tényleg nem tudhatjuk, mennyi időnk van ezen a csodálatos világon.

Ha tetszett a poszt, kérlek, mutasd meg a barátaidnak is, és gyere, kövess a facebookon is, ahol naponta megújuló tartalommal várlak!

Egy régi doboz új élete

Biztosan sokatoknak van otthon intarziás tetejű, furnérozott dobozotok, amiben általában az iratokat tartja az ember. Legalábbis nálunk így volt, fényképek, útlevelek, ilyesmik voltak benne mindig, a mai napig előttem van a szép, élénk narancs plüss belső borítás.
Az volt az első dolog, amit kivettem belőle...

Nos, korábbi képeket nem tudok mutatni, mert sajnos elveszítettem őket, attól a lépéstől tudom dokumentálni a dolgot, hogy lefestettem a pentartos country kék akrilfestékkel az egész dobozt kívül- belül. Választottam egy mintát a transzfer motívumok közül a pinteresten és kinyomtattam lézernyomtatóval. 

Előkészítettem a festékeket, mandula dekor paint, country blue akril és fehér akril alapozó kellett ehhez a munkához.
Kerestem egy- a motívumon szereplő körrel megegyező méretű- kör alakú mintát, a megfelelő helyen körberajzoltam a doboz fedelén és kifestettem kézzel, a fehér alapozóval.
Azért nem szivaccsal, mert úgy túl egyenletes lett volna, én meg szerettem volna, hogy legyen egy kis kézzel festett-hatása.

_dsc8191.JPG

_dsc8195.JPG

_dsc8194.JPG

_dsc8193.JPG

Utána elővettem a pentartos traszfer oldatot és miután tűk segítségével a festett körre illesztettem a mintát, át is vittem a papírról az akrilra. (A narancs linken videót találtok a működéséről, ha nem mond így semmit a dolog.)

_dsc8199.jpg

_dsc8197.JPG

Azt fontos tudni, hogy a traszferáláshoz bőven kell türelem, és nem szabad túl sok oldatot használni, mert el is maszatolódhat a végeredmény. Fogtam magam és belefestettem a kör közepébe egy H betűt a mandula színű dekor painttel, hiszen ez a ládika a Hosszú család kincseit fogja rejteni. Aztán felragasztottam egy korona alakú gyurma díszt, amit a NőiCsiza Design webshopjából szereztem be.

A doboz belsejéből kiszedtem a korábban már említett narancs plüss borítást, és csiszolóvászonnal letisztítottam a ragasztó maradékokat. A bent levő elemek méretét másolva új, legalább 1 mm vastag kartonból kivágtam őket újra. Mindenképp a snicceres vágást ajánlom, fém vonalzó mellett, mert ollóval nem tudok soha olyan egyenesen vágni, ahogy kellene.

_dsc8200.JPG

_dsc8202.JPG

Mivel a doboznak régies külsőt álmodtam, a belsejét is régies hatású anyaggal szerettem volna kibélelni. Ehhez elővettem egy nemrég vásárolt vásznam, kávéba áztattam, és media inket fröcsköltem rá mindenféle barna és fekete kevert árnyalatokban. Tudom, sokan a foltok ellen küzdünk nap mint nap, ám ebben az esetben szerintem jobban mutat ez az öregített hatás.

_dsc8206.JPG

_dsc8207.JPG

Miután az anyagot kivasaltam, a pentartos öntapadós ragasztóval kasíroztam fel a kartonra. Ebben az a jó, hogy ecsettel felhordható, száradás után pedig öntapadós hatása lesz a felületének, így biztosan nem ázik el az anyag, nem tudjuk elrontani a kasírozást. Kicsit olyan, mint a kétoldalú ragasztó, csak gazdaságosabb. Stencilekhez is remekül lehet használni, mert egy felület felhordásával többször használható öntapadós mintaívet kapunk.

Használat után a ragasztós ecsetet sima, szappanos vízzel jól ki lehet mosni, de ne hagyjátok megszáradni, mert utána már vízálló lesz.

Korábban bent levő elemek a fenéklemez körül voltak körben, én most nagyobb, méretben pont passzoló fenéklemezt szabtam, emiatt az oldalelemek egy miliméterrel túl lógnak a doboz peremén. Ennek két előnye is van, egyrészt szerintem sokkal jobban néz ki így, másrészt amikor lecsukom, nem kell attól tartanom, hogy sérül a perem.

_dsc8214.JPG

_dsc8213.JPG

Miután felkerült, a fő transzferált képet kicsi megdolgoztam még kézzel, a masni és a fehér kör környékén. elsősorban a kézzel festett hatás érdekében. Kiegészítettem még egy kis felirattal és díszítéssel, megcsiszoltam az éleket és umbra színű pentartos antik pasztával végigkentem az egészet.

_dsc8222_1.JPG

_dsc8219.JPG

Végeredményben nagyon elégedett vagyok vele, szerethető darab lett, sokkal jobban tetszik, mint intarziás korában.Ha egyszer majd mégis az intarziás tetőre vágynék, csak lecsiszolom ezt a mostani festést és vissza is kapom.

_dsc8221.JPG

_dsc8220.JPG

Amennyiben tetszett a poszt, gyere, és kövess a facebookon, ha van kedved, mutasd meg ismerőseidnek is a bejegyzést! Nekem sokat segítenél vele!