by bardoczeva

PURE DESIGN

Van egy kopott ónémet asztalod? Így hozd rendbe! (Ónémet asztal átfestése)

Pentart "törtfehér" dekor paint + "tölgy" és átlátszó befejező viasz

2017. augusztus 18. - bardoczeva

A régi (nem antik) bútorok közül a leginkább ideális alanyok a házi átalakításhoz -szerintem- az ónémet bútorok. Ezek a darabok tömör fából készültek, jellemzően nem furnérozottak, az igazán régi és eredeti darabok ráadásul tölgyből készültek, azért ilyen baromi nehezek. Az "utángyártott" példányok már fenyőből készültek, ezeket általában flóderezéssel festették keményfa hatásúra.

Ennek az asztalnak eredetileg nyitható lapja volt valamikor, ám egy ideje már ezzel a lappal üzemelt. Ez egy teljesen mezei fenyő asztallap, ami egy ideje már le volt csiszolva, így várta a folytatást.


img_9202_1.JPGimg_9199.JPG Eltartott egy ideig, amíg eljutottam odáig, hogy kipróbálhassam azt az anyagot amit erre szántunk, de a napokban végre sikerült mindent úgy intézni, hogy sikerüljön.
A Pentart kínálatában szemeztem már egy ideje ezzel a tölgy színű befejező viasszal, most végre lehetőségem nyílt élesben is bevetni.
img_9200_1.JPGimg_9201_1.JPG

Ezzel a viasszal egy lépésben érhető el ez a fajta patinás, öreg fa hatás, miközben ápolja is az anyagot és víztaszítóvá (nem vízhatlanná) teszi. (Kültérre nem ajánlom magában...)

Az már tuti volt, hogy az asztallap így tökéletes lesz.

Az alsó részére a dekor paint "törtfehér" elnevezésű árnyalatát tettem fel egy rétegben az egyik oldalra, próbaképp. Nem csiszoltam, mert nem volt rajta előtte festék, csak pác, ha jól sejtem -mert nem lakk volt, az biztos.
Csiszolni vagy akkor szoktam, ha nagyon vastag az előző pár réteg festék, amit hőlégfúvóval leszedek nagyjából, vagy ha nagyon koszos, penészes, stb a fa alap. Ebben az esetben egyik sem állt fenn szerencsére, azonban még nem nyugodhattam meg.

img_9203.JPG

img_9210.JPGAhogy sejtettem, az első rétegen átütöttek a foltok. Látszik a képen is, hogy az a csepp alakú mintázat, ami az előző felületen volt, egy az egyben megjelent a festéken is.
Teljesen besárgult az egész. Szükség volt hát az alapozásra, amire egyébként számítottam, de mégis bíztam benne, hogy megúszhatom.

img_9211.JPG

img_9212_1.JPG

Ezek a foltok általában a tanninok miatt alakulnak ki, amik magyarul a fában levő csersavak. A tannin kifejezés a tölgyfa ófelnémet (tanna) nevéből ered, utalva az anyag eredetére. A csersav levegőn megsárgul, vízben pedig igen jól oldódik, ezért ezekbe a vízbázisú festékekbe is könnyen visszaoldódik.
Ez ellen nem segít az sem, ha újabb réteget teszünk fel, rövid időn belül azon is át fog ütni.

Nincs is idegesítőbb, mint amikor a drága festék és a drága időnk kárba vész,mert megjelennek ezek a foltok. 

Két dolgot tudnék javasolni ellenük. A dekor paint alá kapható az üzletekben alapozó (primer) ami egy tej színű és állagú anyag, megszáradva átlátszóvá válik és kicsit ragacsos, tapadóhídként jól funkcionál, és megköti ezeket a csersavakat.

Így néz ki egyébként:

img_2502-aw.jpg

Alternatív (lassabb, büdösebb, drágább) megoldás, ha nincsen épp ilyen alapozó a közelben, akkor bármilyen oldószeres (!!!) lakk megteszi, vízbázisú a vízben oldhatóság miatt nem!
Azonban tudjuk, hogy az oldószeres holmik jóval lassabban száradnak és szörnyen átható a szaguk.

A másik előnye az alapozásnak a tanninokon felül, hogy sokkal kevesebb festék elég, és a színe is sokkal szebb és mélyebb lesz, mert nem fog áttűnni a sötét alap.

Végigkentem tehát egy ecsettel az egész asztalt, ügyelve rá, hogy mindenhol befedje az alapozó, mérges lettem volna, ha mégis megjelenik valahol  sárgaság.

Az ónémet bútorokon kívül egyébként a másik tökéletes alany átalakításhoz a bonanza bútorcsalád, na ők tudnak még hasonlót produkálni (és szoktak is).

img_9219.JPG

img_9213.JPG

A feje tetejére is állítottam menet közben, hogy kicsit alaposabban be tudjam festegetni ezt a rengeteg esztergált tagozatot, elég nagy türelemjáték, a folyamathoz nagy segítséget jelent egy kis hokedli...Azon üldögélve jobban kézre esik a munka.

img_9232.JPG

img_9237.JPG

img_9235_1.JPG

img_9236.JPG

Miután a festés megtörtént két rétegben, hagytam száradni kicsit, mielőtt elkezdtem volna csiszolni.

A dekor paintek hiába néznek ki úgy egy réteg után is néha, mintha tökéletesen fednének, nem érdemes elspórolni a második réteget, A viasz felkerültével ugyanis átlátszóbbá válik a réteg és átüthet az alap, főleg, ha sötét. Két rétegnél ez nem fordul elő.

Azt szoktam mondani, hogy egy bútor lefestésénél a munkának csak a harmada van elvégezve akkor, amikor a festék már üzembiztosa fenn van a felületen. Ugyanekkora munka a visszacsiszolás és még egyszer ennyi a viaszolás, ha alapos munkát akarunk végezni.

A dekor paint olyan festék, ami testes, "vastag", direkt a shabby kopottas bútoraihoz lett kifejlesztve, ezért mindenképp javasolt az átcsiszolás. P120-as vagy még kisebb szemű, még finomabb papír ajánlott, én P400-assal dolgoztam, hogy még véletlenül se szedjek le túl sok festéket sehonnan..

Ott csiszoltam le, ahol amúgy is kopott volna, éleken, kiugró részeken.

A viaszolást pedig egy tiszta ronggyal és az átlátszó viasszal végeztem, érdemes kicsit kint hagyni a napon a viaszt, hogy könnyebben bedolgozható, eloszlatható legyen.

img_9252.JPG

img_9273.JPG

Előszedtük az alul levő díszt is, az is kapott alapozót természetesen és festéket is, ugyanígy a fiókok. A fiókra a régi fém lifegős fogantyú helyett egy szintén ónémet fiókról származó porcelán gomb került. Sokkal diszkrétebb, jobban passzol. Nem kérkedik, egyszerűen szép.

Így alakul át egy kopott, régi bútor valami újjá, valami frissé, mégis klasszikus szépséggé.


Ha tetszett az eredmény, tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó munkát!
alairas_3.jpg

Fésülködő asztal Pannikának

Lignocolor "CREAM", "TERRACOTTA", "SHADES" és "GOLD" + transzparens viasz

Nagyjából egy másfél éve vettem egy fésülködő asztalt, akkor is már Pannikának szántam. Sötétre volt pácolva, egyszerű a formája, így igazából kis szürke egérként éldegélt itt nálunk azóta. Mivel nem túl régi és nem is túl különleges, biztos voltam benne, hogy le fogom festeni.

img_9023.JPG

img_9024.JPG

Mindenképpen valami olyan színt szerettem volna, mint amilyen a fal, ami előtt áll, hogy szépem belesimuljon a háttérbe. Áll mellette egy különleges szekrény, az úgyis elviszi a figyelmet, ez a szegényke pedig ha nem lett különleges, legalább hadd legyen elegáns.

Kikevertem lignocolor "CREAM" "TERRACOTTA" és "SHADES" árnyalatokból egy nagyon szép, piszkos rózsaszínt, és mellé próbáltam a "GOLD" árnyalatot, mert azt tudtam, hogy a fogantyúkat is fel szeretném frissíteni.

img_9025.JPG

img_9026.JPGAmikor saját keverésű színnel festek, mindig az a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz elég a kikevert mennyiség, ezért nagyon vékony rétegekben haladtam, hogy lássam, jut-e mindenhová és szerencsére jutott. Még egy kicsit el is tudtam tenni belőle, amivel majd javítani lehet később. Felcímkézve elraktam egy befőttes üvegbe.

img_9027.JPG

img_9028.JPG

Amikor elkészült a festés, kicsit megcsiszolgattam az éleket és átlátszó viaszt tettem rá. Ebben a hőségben szemernyi gondot sem okozott a viasz eloszlatása, úgy olvadt, hogy öröm volt nézni...

img_9034.JPG

img_9040.JPG

A viaszolás után lefestettem a fogantyúkat is, hogy passzoljanak a tükröt tartó csavarokhoz. Nagyon jól passzol a rózsaszínes árnyalathoz ez az arany.

img_9035_1.JPG

img_9037_1.JPG

img_9031.JPG

img_9032.JPG

 Miután elkészült teljesen, kicsit rendezgettem a környékét és rájöttem, hogy az ágy mindennél jobban kívánja az átfestést, úgyhogy azzal folytatódik a projekt!:) Az íróasztalokkal még ráérünk, mert Anna nem megy iskolába idén, de jövőre újabb ráncfelvarrásra ad majd ez okot szerencsére.

Nagyon élveztem a munkát a nagy meleg ellenére is és sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ezek a dolgok, amiket Annának elkészítek az ő vágyai vagy az enyémek igazából? Bár végül abban maradtam magammal, hogy amíg a kettő ugyanaz, addig nem lehet baj.

Ha tetszett ez az átalakítás és szeretnéd megnézni, milyen lesz az ágy, tedd a könyvjelzők közé a blogom vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak! 
alairas_3.jpg

Mandulás muffin cukkinivel

Ritkán tud az ember olyan süteményt készíteni gyerekzsúrra, ami az utolsó emberig mindenkinek nagyon ízlik, hát most sikerült! A gyerekek cirkuszos szülinapján óriási siker volt, ami azt gondolom, hogy nagy szó, már-már garancia. Lássuk hát ezt a remek receptet!

(Forrás: Radu Spaeth: 1 forma-50 muffin)

20448924_1507696609291276_7886367772711733568_o.jpg

MANDULÁS MUFFIN CUKKINIVEL

Hozzávalók 12 darabhoz:

  • 20 dkg darált mandula (LIDL-ben néha ki lehet fogni jó áron, én is ott vettem)
  • 5 dkg liszt (én réteslisztet használtam)
  • 3 teáskanál sütőpor (ami nagyjából másfél csomag)
  • 10 dkg csokoládé (merci táblás volt itthon, ami nagyon keserű volt nekem magában, ám így tökéletes lett, szóval érdemes a nagyon jó minőségű, legalább 75%-os fekete csokit "rááldozni".
  • 18 dkg cukkini (nagyjából 1 db közepes méretű)
  • 2 tojás
  • 10 dkg cukor
  • 2 teáskanál citromlé
  • 1 dl joghurt (én natúrt tettem bele)
  • 0.75 dl olaj
  • 12 db papírkapszli (a csíkos a www.gasztroshop.hu-ról van, a bejegyzés megírásának a pillanatában ráadásul akciós és tényleg nagyon jól működik, nem barnul be, nem ragad bele a süti.)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, légkeverésest 160 fokra, de ott gondoljatok rá, hogy a keringetett levegő miatt esetleg kicsit ferdén emelkedik a muffin teteje! Én ezért a légkeverős funkciót muffinnál ki szoktam kapcsolni.

Elkészítés:

A darált mandulát elkeverjük a sütőporral együtt a lisztben. A csokoládét apró darabokra vágjuk, a cukkinit meghámozzuk és finomra reszeljük.

A tojásokat a cukorral, a citromlével, joghurttal és az olajjal felverjük. Hozzáadjuk a lisztes keveréket és beleforgatjuk a csokoládét meg a cukkinit.

Alapvetés muffinnál, hogy általában külön keverjük össze a nedves és a száraz összetevőket, aztán elegyítjük őket, de akkor se lesz semmi, ha ez nem így történik, tipikusan elronthatatlan süti ez, ha az arányok megmaradnak.

A könyv 25 perc sütési időt ír, de nekem kb 45 perc után lett jó, lehet benne volt az is, hogy a vastag papír falú formában több tészta magasabban áll, mint a hagyományos papírkapszlikban.
Fél óra elteltével érdemes a tűpróbát megejteni, ha a vékony papírt teszitek a fém formába, akkor biztosan hamarabb elkészül.


HA tetszett, akkor keress rá a blogban szereplő többi receptre is, a kedvenceimet gyűjtöttem össze!
alairas_3.jpg

Babakocsi + kalitka = nosztalgikus cirkuszi vagon

Amikor körülnézek a lakásban, nagyon sok mindent látok. Olyasmiket is, amiket naponta használok és olyasmiket is, amiket soha nem szoktunk. Ez utóbbi kupacba tartozott egy nagyon alacsony, fonott babakocsi, gondolom arra volt kitalálva, hogy amikor a gyerek négykézláb mászik, tologathassa maga előtt, a kis fogantyújánál fogva.

Különösebben Annát nem érdekelte, bezzeg Pistit. Ő folyton beleült és könyörgött, hogy tologassuk. Persze nem az ő súlyának volt kitalálva és a rögzítés is csak két kapoccsal volt megoldva, így ennek a történetnek az első borulások után hamar vége is szakadt.
Nekem sokszor a kezembe került a kis kocsi rendrakás közben, de nem adtam oda senkinek, pedig sokszor megfordult a fejemben, esküszöm.

Hát ma rájöttem, miért nem.
Ugyanis megérkezett a vintage kalitka, amit egy garázsvásáron találtam, és csodák csodája, épp passzol alá a négy kerék. Arányaiban is tökéletes és nem hazudok, milliméterre az a szélesség, ami kellett.
Úgyhogy bevetettem a készülő dekornál és mint nosztalgikus hangulatú, a mesekönyvek illusztrációit idéző cirkuszi vasúti kocsi gondoltam újra. Beleült Pannika "kisjaguárja" (igen, a Dórából...), és most onnan kandikál kifelé.

img_0667.JPG

img_0666.JPG

Állatvédő ismerőseim megnyugtatására közlöm, a kalitka két oldalán nyitva van a retesz, ha szeretne, kijöhetne ez a jószág, de úgy érzem, egyelőre kényelmes neki a kuckója.

A kosár továbbra is remekül használható kosárként, sőt, kosárként még jobban, mint babakocsiként, a kerekek pedig fantasztikusan feldobták a kalitkát.
Így hasznosult újra és emelt szintet egy olyan tárgy, ami évekig azt sutyorogta a fülembe, hogy "ne dobj ki, kérlek...".
Két valamiből lesz két teljesen más valami úgy, hogy mindkettő szuperebb lett ettől a házasságtól, mint volt előtte, és mindegyiknek minden porcikáját felhasználtam.
Így érdemes.
Ugye?

alairas_3.jpg

Figyelmeztető tábla! ...vagy nem...

Pentart fehér dekor paint, "rúzspiros" akril, MATT dekupázs lakk, két fázisú opál repesztő + "UMBRA" antikoló paszta

Tart a cirkuszos őrület...Nekem meg van pár fa táblám, amiket nagyon szeretek kidekorálni, hát most is ezt tettem, sőt, térbe emeltem a dolgot.
Ehhez kiválasztottam az alap feliratot, ezt (forrás):

original_the-bearded-lady-30x40cm.jpg

Kiválasztottam egy vastagabb, testesebb alapot, aminek a széle körbe van marva, hogy elegánsabb legyen, és választottam mellé egy balsa fa lapot is. Ezt főként azért, mert nem kell majd terhelésnek kitennem a vastagabbra ragasztva és könnyen méretre vágható sima sniccerrel is.

img_0641.JPG

img_0637.JPG

A vastagabb lapot lefestettem egy rétegben fehér dekor paint soft festékkel, nyers, kezeletlen fa felület lévén elég is volt rá az egy réteg. Aztán fogtam a maszkoló szalagot, és mivel fogalmam sem volt, hogy a szélessége kijön-e, ezért középre beragasztottam egy csíkot és onnan indultam kifelé a két oldal irányába, így biztosan szimmetrikus képet kapok.

Ha van türelmetek, mérjétek le, hogy a szalag milyen széles, és meglátjátok, hogy kijön-e, kezdhetitek-e a szélén.

img_0643.JPG

img_0642.JPG

A csíkokat rúzspiros árnyalatú matt akrilfestékkel festettem fel,mert egyrészt nem volt itthon, meg nincs is gyártásban ilyen élénk színű dekor paint, másrészt ha dekor paintek vannak egymáson, akkor csiszolásnál, pláne, ha nagyon finom a csiszoló, és itt P400-as, tehát elég finom vásznat használtam, egyszerűen összeépül a fehér és a szín, és rózsaszín lett volna az egész.

Ezzel szemben az akril szépen megmaradt a helyén, egészen máshogy kopott, mint a dekor paint szokott, hiszen akril festékként nem könnyen csiszolható a műanyagos, hártyás jellegű felülete.

Miután kész lett a csiszolás, méretre vágtam a balsa fát, szigorúan vágólapon, fém vonalzó mellett, éles sniccerrel dolgozzatok!

img_0647.JPG

img_0649.JPG

A kinyomtatott ábra alá nem tettem semmit, szivaccsal szépen, egyenletesen bevontam a balsát a matt dekupázs ragasztóval, rásimítottam a papírt, majd a szélére merőlegesen, a felülettől, magamtól elfelé egy csiszolóvászonnal lecsiszoltam körben a túl lógó részeket.

img_0651.JPG

img_0650.JPG

Igazából már így is, antikolás nélkül is baromi jól nézett ki, de én mindenképp régiesebbre szerettem volna, ezért mielőtt felragasztottam a csíkos alapra a fehéret, az alapon a két fázisú opál repesztót használtam, majd miután megrepedt itt-ott, bekentem az egészet umbra antikoló pasztával.

Erről a két fázisú opálrepesztőről most nem írnék többet, ha visszanéztek erre a posztra, itt nagyjából mindent leírtam, amit erről az anyagról és a használatáról tudni érdemes.
Megrepedt az alsó, tök jó, ehhez kell egy kis türelem egyébként és még napokkal később is fog repedni, dolgozni az anyag, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha mondjuk két nap múlva is áttörlitek a pasztával, megduplázódik a repedések száma nagyjából.

img_0659.JPG

img_0652.JPG

Tehát, amíg vártam a repedésre, kezelésbe vettem a papírt.

Nem igazán csináltam mást, mint hogy miután kicsit megcsiszolgattam, hogy ne legyen olyan új, és összemaszatoltam itt-ott a lakkal, hogy ne fogja be olyan mélyen a bitumenes paszta, lekentem az egészet umbrával. (A két utóbbi egy és ugyanaz az anyag, csak igyekeztem elkerülni a szóismétléseket.)


Így megfelelően régies hatású felületet kaptunk, ami a kasírozásnak köszönhetően nem igényelt további védelmet, tehát teljesen olyan volt, mint egykor, amikor tapétaragasztóval feltették az ilyen -és ehhez hasonló- plakátokat a falakra.

Itt már tényleg nem volt hátra más, mint felragasztani a kisebbet a nagyobbra és gyönyörködni a végeredményben.

img_0663.JPG

img_0660.JPG

Nagyon szerettem csinálgatni, jól elmolyoltam vele, és rengeteg további ötletem is született munka közben a témával kapcsolatban, ezért, ha érdekel, mit készítek még el a cirkuszos szülinapi bulira, gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!

alairas_3.jpg

Bohóc sipka szülinapi bulira

Pentart matt akril "RÚZSPIROS" + umbra antikoló paszta

A két évvel ezelőtti tengerpartos téma után a tavalyi visszafogott ünneplés után idén megint nagyon nagyot akarok robbantani, úgyhogy kitaláltam, hogy legyen a cirkusz a fő téma a két gyerekem szülinapján. Ez megfelelően uniszex,mert a születésük között két hét telt el, ezért praktikusan egyben szoktuk tartani. Lassan olyan nagyok lesznek, hogy külön kell majd választanom (mert mindenki megérdemel egy saját napot, ami csak róla szól), de idén még együtt maradtunk.

A dekoráció részeként szerettem volna kis sisakokat készíteni a gyerekeknek és a felnőtteknek is, ennek az elkészítési útmutatóját szedtem össze ide.

Kezdetnek szükségem volt egy alapra, egy sityak szabásmintára. EZT választottam.
Mivel a sima karton túl sebezhetőnek tűnt a nagy igénybevételhez, öntapadós dekorgumit választottam alapnak. Ez nehezen szakad és nem is nagyon gyűrődik. Elég rugalmasnak éreztem, ezért abból vágtam ki a sablon adta mintát. Aztán pedig kinyomtattam a Graphics Fairy (nagy kedvencem) egyik vintage bohóc illusztrációját és felragasztottam a dekorgumi öntapadós oldalára.

img_0597.jpg

img_0596.jpg

img_0600.jpg

img_0598.jpg

Mivel az eredeti mintában piros részek is vannak, nekem pedig csak fekete-fehér nyomtatóm, így gondoltam, hogy kézzel kifestem azokat a részeket, amik eredetileg is pirosak.

img_0603.jpg

img_0601.jpg

Amennyiben nem juttok öntapadós dekorgumihoz, akkor a sima is tökéletes természetesen, csak akkor figyelni kell rá, hogy egyenletesen kenjétek be ragasztóval, amikor a papírt "felkasírozzátok" rá.

(A kasírozás az a folyamat, amikor a kinyomtatott anyagot teljes felületében, gyűrődés nélkül ragasztjuk rá egy másik hordozófelületre.)

Miután a kinyomtatott minta felkerült a habra, gumikesztyű használata mellett itt az ideje bekenni az umbra színű antikoló pasztával a papír teljes felületét. Ha valahol több rétegben kerül fel, átfedés vagy hasonló következtében, akkor ott sötétebb lesz, nagyon nehéz egyenletes felületet elérni, de szerintem nem is kell, autentikusabb, régiesebb, ha kicsit foltosabb.

Amikor ez is kész, akkor ragasztópisztollyal összeragasztom a sablon szerint megadott helyen és hosszban, majd lyukasztóval kilyukasztom két oldalt, és a ringliző fogóval befogom a helyükre a kis fém elemeket.

img_0610.jpg

img_0607.jpg

Amikor ezzel megvagyunk, akkor tulajdonképpen kész az alap, jöhetnek a tüll részek.

Az alján levő tüll díszítéshez kb 4 cm széles csíkokat kell vágni, a tüll pompomhoz 1-1.5 cm széles csíkokat. A pompom elkészítését nem fényképeztem végig, remek videót találtok a témában Csorba Anita youtube csatornáján.

img_0612.jpg

img_0611.jpg

Amikor megvannak a tüll pompomok, akkor kicsit még utána lehet formázni ollóval a kilógó részeknél, és ragasztópisztollyal fel lehet ragasztani a sipka csúcsára.

Az alsó részhez a szélesebb tüll csíkokat férc öltéssel össze kell húzni és a közepénél szintén ragasztópisztollyal körben rá kell ragasztani a bohóc sipka alsó pereméhez.

img_0623.jpg

img_0622.jpg

Ezt az összefércelt tüllt így is fel lehet ragasztani és visszahajtani, ahogy majd mutatom, de az is megoldás, ha egy vékonyabb csíkot férceltek össze és egyszerűen megtekeritek. Látni fogjátok, hogy szépen feláll térben az anyag.

img_0626.jpg

img_0624.jpg

Ha ez is megvan, akkor már tényleg nincsen más dolgunk, mint újra elővenni a ragasztópisztolyt és kívülről a ráncolt tüll közepén végignyomni egy csíkot, majd a tüll felső felét lehajtani az alsóra.
Így jó sűrű, változatos hosszúságú, megfelelően szabálytalan peremet kapunk, ami belül biztos nem fogja zavarni senki fejét.

img_0629.jpg

img_0627.jpg

A rögzítéshez használhattok hengeres kalapgumit is, de én találtam egy jól passzoló zsinórt, alulról átfűztem, kötöttem rá egy csomót, és a másik végére is, hogy ne bomoljon ki.

img_0630.jpg

img_0585.jpg

Természetesen a tüll bármilyen színű lehet, vagy fonallal is, rongycsíkkel is helyettesíthetitek, a kinyomtatott minta is lehet bármilyen, nem kell antikolni sem. A lehetőségek száma végtelen, engedjétek szabadon a fantáziátokat és készítsétek el a Ti gyermeketek által megálmodott buli stílusához passzoló kivitelben!

Mivel az enyémek ezen a héten és a következőn itthon pihennek, nem tudtam titokban dolgozni, nyilván fel kellett próbálniuk, de megnyugtató, hogy tökéletesen elégedettek voltak és alig várják, hogy élőben is bevessük őket!

img_0601_1.jpg

img_0587.jpg

Ha tetszett az ötlet és szívesen meglesnétek, mivel készülök még a szülinapra, gyertek és kövessetek facebookon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak Benneteket!

alairas_3.jpg

Festett más

Pentart kőpaszta "MÉSZKŐ"+antikoló festék és antikoló viaszpaszták

Van nekünk egy Mimi nevű mellszobrunk, amit az egyik tök népszerű webshopból rendeltem még a fehér mániám idején, aminek a neve v-vel kezdődik és ivrére végződik, biztos tudjátok. (Nem, nem szponzorálták a posztom.)

Nos, Mimike egy óvatlan pillanatban fejre esett, de már hónapokkal ezelőtt. Azóta rakosgattam, hogy előbb-utóbb be "köllene" foltozni, mégiscsak, értem én, hogy könnyebben távozik a gőz meg miegymás, dehát egy Hölgy nem járkálhat lyukas fejjel.

Szóval öntöttem bele öntőport, fejre állítottam, hagytam megkötni, utána megfarigcsáltam, mint jó plasztikai sebész, és végül az egészet lekentem mészkő pasztával, hogy azér' mégis nézzen ki kicsit úgy, mintha kőből lenne. Nem rossz ez a mímelt műanyag márvány, dehát na...nem először jártam úgy, hogy a fotón nagyon stílusosan felvezetett tárgy végül tök gagyi volt élőben... Szóval lekentem kővel, és a talapzatát meg kopott, esztergált fa imitációra festettem.

img_0539.JPG

Miután felhordtam a kő pasztát több rétegben, ecsettel, majd hagytam megszáradni, visszacsiszoltam kicsit csiszolópárnával a homlokán, arcán, hogy ne legyen mégse olyan rücskös, és az egészet átkentem umbra színű antik pasztával.

Amikor az antik paszta megkötött valamennyire, kitapaszoltam a felső részt, alul lefestettem először fekete antikoló festékkel a hengeres részt, amikor ez megszáradt, átfestettem ólomszürke antikoló festékkel.
MIELŐTT ez megszáradt volna, cseppentettem rá a visszamosó folyadékból és egy száraz ronggyal visszatöröltem.

Meglehetősen architektonikus lett.
Mit is jelent ez?
Formailag a felső rész, a mellszobor nagyobb, mint a talapzat. Mégis megáll, mert a súlypont a tengelyben van, de látványra sokkal kellemesebb, ha valami sötétebb, testesebb színt kap az alap, ellenben a szobor saját színével.
Az architektonika olyan jelenség, amit nagyon sok helyen megfigyelhettek, természeti törvény, alul minden erősebb, vastagabb, és felfelé haladva könnyebbedik ki. 
A legegyszerűbb példa mondjuk a fa.
De lehet egy ház is. 
Szóval ezért lett sötét a talapzat.

Egész pontosan ilyen lett:
IMG 0559IMG 0560

Legnagyobb szerencsémre az én Mesterem, Lakbear épp online volt, és ugyan tök másról beszéltünk, megmutattam neki a lédit.
Azt mondta jó ez, csak fessem ki.
MIVAAAAN??? 
Én? FESSEM? KI?...SZÍNEKKEL?
Nézzük milyen gondolatok cikáztak a fejemben:

  • NEM TUDOM HOGY KELL!
  • Ha én festem ki, tuti undorító lesz, én még soha nem festettem ki szobrot. 
  • Kicsi vagyok én még ehhez...
  • Úristen, itt egy feladat és nekem minden önbizalmam elszállt...
  • Nem lehetek ilyen beszari!
  • Zoli, segíts!

És akkor elkezdődött a művtöri óra, és én annyira élveztem!
Először is -bár tanultam művészettörténetet, de ez valahogy nem maradt meg-, megbeszéltük, hogy a szobrokat csak viszonylag rövid ideje nem festik ki. Ez sokkolóan hathat legtöbbünkre, mert valahogy idegenkedünk a festett márványtól, de ez tény, a szobrok színesek voltak az ókorban.

A színes szobor tehát nem giccs, hanem történelem.
Oké, akkor fessünk, mert indokolt is, a kishölgy ezzel az ábrázattal olyan, mint önnönmaga saját halotti maszkja.

DE HOGY KEZDJEM EL???

Itt került a képbe Zoli pedagógus vénája, a naaagy-nagy ijesztő feladatot felbontotta nekem kis részfeladatokra,
IMG 0562"Mosd be a haját egy kis sötétebbel..."-elővettem a földbarna akrilt, felkentem, száraz ronggyal rögtön vissza is töröltem.
Ha már a haja sötétebb, adta magát, hogy a masni is kapjon valami színt, ólomszürkét kapott, ahogy Mimi szembogara is, hogy passzoljon és kiemelje egyik a másikat. Hogy kiemelje a szeme színét, pusztán hiúságból.


"Jó, tök jó, akkor most szedd vissza az arcáról az umbrát, mert a művészetben a nőket mindig úgy jelöljük, hogy világosabb az arcuk."-és tényleg...
DE MIVEL SZEDJEM VISSZA AZ UMBRÁT, HA MÁR ÁTLÁTSZÓVAL MINDENT VISSZASZEDTEM, AMIT LEHETETT? NEM TUDOM VISSZASZEDNI!
Zoli a maga higgadt módján felhívta a figyelmem rá, hogy "visszaszedni" nem mindig a sötét leszedésével lehet, néha elég rátenni valami fehéret, mondjuk fehér antikoló viaszpasztát.

A világos bőr egyébként nagyon sokáig volt az elegancia jelképe is, a Hölgyek nem engedték, hogy a nap megkapja érzékeny bőrüket, még a végén azt hitte volna valaki, hogy valami napszámossal van dolga.

Oké, felkerült a fehér paszta, elsősorban oda, ahol optikailag is szerettem volna kiemelni, arc, homlok, orr és akkor már nagyon durva volt a kontraszt a mélyedésekbe ült sötéttel, úgyhogy végül fogtam az egészet és végigtöröltem a fehérrel, egészen a nyaka aljáig.
Kis diszkrét lett, de túl sápatag.

ZOLIII!!!!!! MOS' MIT CSINÁLJAK?
"Tegyél arcpírt és rúzst neki, de vöröset...kennnyed szít a száján...", úristen, úristen, pirosat??? MIIIIVAN?
Évike jó tanuló, szorgalmas gyerek, pattant, a saját arcpírjával bekente a járomcsontokat és jó kis piros akrillal mázolt ajkakat Miminek.
Beszámoltam az eredményről, azt mondja nekem ez az ember, hogy jó, bár ő csak viccelt...
(Sejthettem volna a túltolt megfogalmazásból...) Sebaj..ez már fenn van, és ha alaposan visszatörlöm, nem is olyan rossz ez.

Ha meg már sminkelünk, ennyi szín után nagyon kéne szemöldök...úgyhogy húztam azt is földbarnával, hogy egyezzen a hajszínével. (Kb olyan ötödik próbálkozásra lett nekem tetsző...)
Kész...kifestettem egy műanyag márvány alapra ültetett mészkő krémmel megápolgatott szobrot.
Én.
Színekkel.
És hű maradtam a művészettörténet hagyományaihoz, közben pedig megint rengeteget tanultam.

IMG 0569Már majdnem rámentem egy kis repesztővel, aztán leállítottam magam, mert az egyik nagy feladata az alkotóknak, hogy megérezzék, hol kell megállni.
Nekem itt.

Furcsa, amikor az embert kitaszigálják a komfortzónájából, amikor ez először történik, még haragudhat is érte. De amikor van egy olyan barátja, aki ezt rendszeresen műveli, akkor egy idő után rájön, hogy ez jó! 
Hogy le lehet győzni önmagunkat, neki lehet menni olyasminek is, ami lehetetlennek tűnik az elején és sokkal okosabban, tapasztaltabban lehet kijönni belőle.

Szerencsés ember vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, akik ennyire képzettek szakmailag, és ezt a tudást nem tartogatják maguknak, hanem örömmel adják át. Ilyenkor mindig megérzem, mennyi mindent nem tudok még, de ez is jó, mert ez is haladás.
Amikor valaki azt hiszi, már mindent tud, és csak ő tudja jól, az szörnyű börtön.

HelloMi mi...
Üdv újra az életben!

MESTEREM! KÖSZÖNÖM!
alairas_2.jpg

Stílusrendőrség

avagy van-e jogunk megítélni bárkit is

Hosszú, száraz, "képtelen" bejegyzés következik.
Tegnap egy igencsak parázs vitát indító posztba botlottam az egyik bútorfestős csoportban. Mivel nem nagyon használom az adott festékforgalmazó anyagait, nem is nagyon posztolok ott, inkább csak szemlélődöm, most sem csatlakoztam a vitához, de érdekes volt végigolvasni a kommenteket.

A bejegyzés nagyjából arról szólt, hogy valaki megjegyezte, idézem: " Egy-egy darab lehet más, de nem lehet egy miniprovance-t berendezni Székesfehérvár külsőn."
Vagyis próbáljuk meg autentikusak maradni, ne akarjunk vidéki stílust reprodukálni egy városi panelban, ne gondoljuk, hogy autentikus lesz a provance-i hangulat egy kádár-kockában (tudjátok, a sátortetős), stbstb.

A hölgy aztán kapott eleget, ki is lépett a csoportból, amit egyébként teljesen megértek, de megértem a felháborodást is, amit okozott.

Mi van, ha alaposabban körüljárjuk a kérdést?
A legtöbb válasz az volt, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy én hol és hogyan élek, ha nekem csak egy panel jutott, akkor abban teremtem meg a magam vidéki házikóját.
Ez teljesen rendben is van, magam is így gondolom, pláne, hogy én is ezt csináltam, shabby lázban égve a panel lakásunkat teljesen ennek rendeltem alá, de Isten látja a lelkem, ha nem tettem volna, tuti begolyózom.
De ha egy picit jobban meggondoljuk, szemernyi igazsága mégiscsak van a hölgynek. Vannak dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni, az uniformizált panel ajtókat például nehéz ebbe a miliőbe beilleszteni, ahogy a modern lapradiátorokat vagy a gyári fürdőszobát is. Ez mindig csak "olyan, mintha" lesz és sosem "az".
És ez baj egyébként? 

Én elhiszem, hogy ha valakinek ez a szakmája, akkor bánt(hat)ja a szemét, hogy valami nincs stílusban tartva, de jó az, ha amúgy minden következetesen stimmel? Jó az, ha katalógus tisztaságú lakásban él valaki, ahol semmi keveredés, semmi szabálytalanság, semmi eklektika nem szerepel?
Mind mások vagyunk. Mindenkinek megvan a maga heppje, mindenkinek megvannak a maga kedvencei, és ezekkel szívesen építi a maga környezetét. Nem lehet kategorizálni, hogy a skandináv stílus csak a skandinávoké, hiszen náluk is vannak városok, emeleti lakások, nem feltétlen csak a fjordokról és a deszkaborítású házakról szól az élet. Meg kellene érteni, hogy a környezetünk kialakítása az életünk tükre.
Alkalmazkodni kell, aki nem alkalmazkodik, elvész. 

A lakberendezés mindig is több volt, mint puszta vizuális élmény. Mindennek megvolt az oka a hagyományos stílusok megszületésekor és ezekkel az okokkal jó tisztában lenni. Akkoriban még nem a véletlen műve volt, hogy milyen a falszín, vagy hogy mi hol van, pontos szabályrendszerek alkotta lakberendezési "törvények" működtek, melyek ösztönösségét ma is érzi, aki kicsit is fogékony a hagyományos kultúrák iránt. Elég, ha csak arra gondolunk, milyen volt egy ház régen, a népi építészet sok mindenre megtanít kis hazánk egykori életéről.


Tegyél egy próbát! Ha azt mondja valaki, tornácos ház, a legtöbbünknek megdobban a szíve. Vajon miért van ez? Mert érezzük a belsőnkben, az ösztöneinkben, hogy ez nekünk való lenne...hogy ez így jó, ez rendben van, így kell lennie. Mi is a tornác? Egy átmeneti tér, átmenet a "kint" és a "bent" között, ahol az ember lelke megpihenhetett, felkészülhetett a belépésre, ahol levehették a sáros csizmát, megtörölhették a kezüket, letehették a kalapot, hogy fedetlen fővel lépjenek be. Ez nálunk mára átalakult, aki nem olyan szerencsés, hogy tornácos háza legyen, annak is megvan ez a tér -jó esetben-, csak ma már előszobának hívják. (Ezért is tartom jó megoldásnak, ha valaki nem bont ki minden falat, hanem meghagy egy kis részt a bejáratnál ennek a funkciónak.)

Vagy vegyük a díszítőművészetünket. Minden egyes motívumnak megvan a maga jelentése. Tudtátok, hogy a tulipánnak hány formája szerepel az egyes díszítéseken és ezeknek a formáknak mind megvan a maga szerepe? Hogy soha nem öncélúak ezek a minták, mindig valamit mesélnek az avatott szemnek?

Hogy mit is akartam ezekkel most? 
Igazat kell adnom a poszt indítójának abban, hogy itthon vagyunk, érdemes megismerkedni a saját hagyományainkkal, a gyökerekkel, mert azok ismeretében sokkal könnyebb eligazodnunk a világban. Ha értelmet nyer sok minden, akkor könnyebb tudatosan alakítani a környezetünket, mert könnyen lehet, hogy megtaláljuk a hazai "ízek" között is azt, ami annyira megtetszett mondjuk a shabby stílusban. 

Ha tetszik a provance-i bútorok egyszerűsége, nézzük meg a mi saját népi fenyő sublótjainkat (komód) vagy ha tetszenek a country stílusban olyan menő fali tányértartó polcok, akkor nézzük meg a régi pohárszékeinket! Ha tetszenek a felül üveges tálalószekrények, keressünk itthoni almáriumot és mentsük át azt!

Természetes dolog, hogy nem szeretne senki múzeumban élni, nem várható el senkitől, senki által, hogy ne változzon, ne alkalmazkodjon napjaink elvárásaihoz, ezért ezeknek a bútoroknak a lefestése, átalakítása kinek-kinek a saját ízlése alapján kell, hogy történjen. 

Nem születik senki úgy, hogy zseniális képessége van -és megfelelő magabiztossága- a saját stílusa kialakításához, ez egy hosszú tanulási, tapasztalási folyamat. Aki ma kezdte, értelemszerűen nem tart ott, ahol az, aki már évek, akár évtizedek óta ezzel foglalkozik, de az egyetlen, ami a két embert megkülönbözteti egymástól, az a tapasztalat, vagy annak hiánya és az ebből fakadó tudás, vagy annak hiánya.
Nem várható el senkitől, hogy másnak megfelelve magával szembe menjen, mert nem fog tudni fejlődni belőle, ha állandóan visszapofozzák a rajthoz.
Ha mindig jön egy ilyen megmondó ember és válogatás nélkül osztja az áldást, akkor aki már ott tart, hogy megteheti, mert van biztos alapja, meggondolhatja, hogy van-e benne igazság (egyébként valamennyi mindig van), de akinek még az alap sincsen meg, az az ilyen viharoktól felborul, sőt, simán el tudom képzelni, hogy örökre elmegy a kedve ettől az egész festegetősditől. 

Ahogy mondani szokták, valahol el kell kezdeni!
Az egész, izgalmas út pedig ez után következik, engem például teljesen beszippantott ez a lét. Egy idő után az embert elkezdi majd érdekelni, hogy ha régi házban él, mikori a háza? Milyen volt akkoriban az élet? Hogyan rendeztek be akkoriban egy szobát? Milyen színeket használtak? 
Nem kell nagy dolgokra gondolni ám...csak olyan apróságokra, hogy vajon nem jobb-e mégis a zsalugáter fából, mint a műanyag redőny? Nem érdemesebb-e megmenteni, mint lecserélni valami egészen másra?

A bútorokkal is hasonló a helyzet, ha ismerjük a múltjukat, akkor a múlt tisztelete mellett megfelelő alázattal tudunk fordulni hozzá ma is és tudunk neki olyan formát adni, ami mai, mégis "hagyományos". Akkor megszűnnek majd az öncélú díszítések, ha megérezzük az egyszerű emberek egyszerű életének az ízét, nem akarunk majd mindenhová díszítést tenni, elég lesz, ha sikerül a fa eredeti állapotát visszaállítani, vagy megőrizni a patináját.

Én, a magam részéről fontosnak tartom az alázatot, fontosnak tartom, hogy ne erőszakoljunk meg semmilyen bútort, semmilyen épületet, hanem hallgassuk meg kicsit, mit szeretne, milyen szeretne lenni! Hagyjunk egy kis időt, hogy elsuttogja, hogy mi az ő vágya, higgyétek el, ez ösztön, mélyről jön, nem okozhat csalódást!
Ettől még lehet királykék egy tálaló, vagy vörös a lóca, lehet lila a kislányotok ágya, de még akár egy népies formájú szék is, csak az a fontos, hogy olyan szemmel nézzünk rá, ahogy megérdemli az a darab.

Egy időben, amikor elkezdtem foglalkozni a festéssel, egy célom volt, minél előbb, minél kisebb munkával befejezni, fehérre festeni és lehetőleg még aznap vissza is pakolni bele. Aztán nézegettem pár évig az így "elrontott" tárgyaimat és most sorra veszem elő, sűrű elnézések közepette megpróbálom rendbe hozni az akkori összecsapott, méltatlan munkát.
Ma már az tesz boldoggá, ha alaposan felkészülhetek, ha nyomozhatok az eredet, kor, vagy a funkció után, ha indokolt módon tudom megváltoztatni, amit megváltoztatok rajta, ha meg tudom menteni, ha bír valami plusz jelentéssel ezáltal.

Már nem az érdekel, hogy ráhúzzam a fehér gúnyát, sokkal inkább az, hogy újra életre keltsem, hogy ha bárki ránéz, ne azt lássa, hogy mázolmány, hanem azt, hogy ez csodaszép! 

És nekem ehhez több, mint tíz év kellett.



Visszatérve az eredeti, poszt indító sorokhoz.
Az a véleményem, hogy néha kell ilyen megmondó ember. Segít a földön maradni, segít átgondolni, hogy tényleg nem csináltam-e hülyeséget, mert ha biztos vagyok magamban és tudom, hogy jól döntöttem, jól csinálom, amit csinálok, indokolt, amit csinálok, akkor egy ilyen bejegyzés nem fog tudni kibillenteni ebből. Az ilyen megjegyzések általában akkor találnak célba, ha mi magunk is érezzük valahol, hogy igaza lehet...ha érezzük, hogy valami nem kerek, nem stimmel. Ha érezzük, hogy lehetett volna máshogy, jobban vagy szebben.

Amíg magabiztosak vagyunk, ilyesmi nem rendíthet meg, de a kezdők viszonylag ritkán magabiztosak. 
Ami miatt haragszom az ilyenekért, az komoly dolog.

Én az egész tevékenységem arra teszem fel, hogy minél több embert biztassak alkotásra. Minél több emberrel értessem meg, hogy ez jó dolog, és mindenki képes rá! sok munkám van abban, hogy egy-egy hitetlenkedőt "megtérítsek" és megfertőzzek ezzel a vírussal, és amikor valaki így beleköp a levesembe, azt nagyon nem szeretem. Nyilván nem az én közösségemben dobta le a bombát, de ha ott tette volna, most szörnyen szomorú lennék. 
Pontosan tudom, hogy milyen pusztításra képesek az ilyen sorok.

Az elmúlt években megtapasztaltam, hogy az egyetlen járható út ehhez a célhoz, ha megpróbálok utat mutatni a magam módján, Nem tanítani, mert van, aki elzárkózik az ilyesmi elől. Nem megmondani a frankót, mert mindenkinek más a frankó, egyszerűen csak mutatni egy irányt és minden egyes esetben alaposan megindokolni, miért épp arra megyünk, amerre. Lassan is haladhatunk, nincsen vele probléma, amíg a haladás előre vezet és nem visszavet. 

Mindenkinek joga van természetesen manapság mindenhez, joga van leírni a véleményét, de vannak ám kötelességeink is, a jogaink mellett. Kötelességünk tisztelni a másik embert, mert mi magunk is ezt várjuk el másoktól. Kötelességünk figyelembe venni, hogy nem vagyunk egyformák, kötelességünk a másik felé segítő szándékkal fordulni, nem pedig rombolni.

Senkitől NINCS jogunk elvenni az alkotás közben érzett örömét, elégedettségét, mert könnyen lehet, hogy pillanatnyilag ez minden öröme az életében.
Uff.
alairas_3.jpg

Kreatív játék krétával, maradék fa anyagok felhasználásával

Pentart "COUNTRY ZÖLD" és "FEKETE" táblafesték

A gyerekeim ovis csoportjában mindig akad valami kis szépítgetni való, és mindig kerül oda valami további felhasználásra váró alapanyag. Így történt ez most is, amikor ezeket a maradék gerendákat kapták, és tovább adták nekem, hogy csináljunk belőle valami érdekes, hasznos holmit.

Eleinte más volt a terv, de annyira adta magát a forma, hogy úgy gondoltam, megváltoztatom a tervet és házikókat fogok festeni nekik.

Ehhez a pentartos táblafestékeket használtam, mert nagyon széles a színskála, rengeteg kész árnyalatban érhető el és mivel egymással is keverhetőek ezek a színek, tulajdonképpen végtelen a lehetőség.

img_0419.JPGimg_0424.JPG

Nem akartam kitapaszolni és tökéletesre csiszolni a felületet, mert úgy gondoltam, a kis kezükkel legalább alaposabban fel tudják fedezni, milyen is a fa textúrája. Ugyan nem vagyok óvónő, de magam is azt támogatom, hogy a tapasztalásnál nincsen jobb tanulási forma, ezért nem akartam belenyúlni ebbe sem.

A koncepció az volt, hogy a házak magukban is jól használhatóak legyenek, de a két kisebb, mivel majdnem egyforma, összeillesztve is passzoljon. Ezért a házak falait a country zöld festékkel festettem le két rétegben, szivacsecsettel. A táblafestéknek eleve szemcsésebb a textúrája, ha így tesszük fel, akkor ez csak tovább mélyül, a kréta pedig biztosan nem fog elcsúszni rajta.

img_0425.JPGimg_0427.JPG

A tető alát papír maszkolószalaggal tudtam úgy kijelölni, hogy maszatmentes, egyenes csík legyen, nem kell megvárni, hogy megszáradjon a festék, azonnal lehúzható.

Érdemes kétszer átmenni rajta, a fa egyenetlenségei és a felület tartóssága érdekében is. A festék száradás után értelemszerűen vízálló lesz, ezért jó, ha mindenhol biztosan fed. Védi is a fát.

img_0430.JPG

img_0435.JPG

img_0433.JPG

img_0431.JPG

Mind tapasztaljuk, hogy a nyári szünet beköszöntével néha nehéz lekötni a gyerekeket, főleg, ha kicsit rosszabb az idő. Ezekkel a házakkal ez a probléma egy időre megoldva. Kültéren is, beltéren is jó játék, ráadásul a formájához sem kell ragaszkodni, akármilyen alakú alapot elkészíthetünk. 

Nyilván a fa sosem hulladék, mert tüzelőanyagként mindig hasznosítható, de nem kedvesebb egy ilyen kis kreatív mulatság belőle?
Komolyan, még én is élveztem, ahogy rajzolgattam rájuk.

Ha tetszett az ötlet és szívesen olvasnál hasonlókról, akkor tedd könyvjelzőbe a blogom, vagy gyere és kövess a facebookon, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
alairas_3.jpg

Alkotó Energia tábor Pakson 2017

...szubjektív élménybeszámoló...

Vannak az életben a Nagy Elsők. Első  legjobb barát, első szerelem, első csók, ilyesmik, amiket az ember nem felejt el, amíg él.Ez is egy ilyen Első volt most nekem. Az Első Tábor.

Azt hiszem minden résztvevő és közreműködő nevében mondhatom, hogy luxus körülmények között tölthettünk el négy napot Pakson, az Erzsébet Nagy Szállodában.
Ésszel fel nem fogható, mennyi munka és anyagi ráfordítás árán újították fel ezt az épületet,a munkát a szálloda műemléki jellegénél fogva nagyon komolyan is vették, ez minden lépésnél látszik.


paksszallo.jpg

letoltes_1.jpg

paks_szalloda_0007_rh_405.jpg

Mi, akik ott voltunk, minden pillanatban azt érezhettük, hogy királyként/királynőként bánnak velünk, mert teljes ellátás és valami hihetetlen magas színvonalú konyha állt a rendelkezésünkre, arról nem is beszélve, hogy egy földre szállt angyal segítette mindenki minden lépését, bármire szükségünk volt, azonnal elintézte.

Különteremben ebédeltünk és vacsoráztunk, méghozzá ebben itt:

8_116.jpg

A reggelit a reggelizőben fogyasztottuk a többi szállóvendéggel, a teraszon kávé, a lobbyban magazinok, napilapok, a szobában és az egész szállodában légkondi, wifi, az étkezésekhez a legjobb borok, mérhetetlen üdítő és ásványvíz, és még felsorolni is sok, hogy mi minden...

A szobák előtti folyosó:

Foyer #folyosó #foyer #design #interiordesign #hotel #modern

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A szobánk pedig egészen pontosan így festett:

411643.jpg

A táborban minden szobába két lakót párosítottak össze a szervezők, az első nap két vadidegen került össze, és a tábor végén két barátnő/barát búcsúzott el egymástól. Különös alapossággal tervezték meg, hogy ki kivel fog lakni, figyelembe véve kort, érdeklődési kört, célokat, személyiséget (amennyire a motivációs levél alapján erre következtetni lehet). Úgy hiszem, hogy ez igazán jól sikerült.

A csapat viszonylag gyorsan összekovácsolódott, az első, ismerkedő vacsora néhány órával az érkezés után már remekül sikerült.

ivanyikriszti.jpgMiután leültünk az asztalokhoz, a vacsorát Dr. Kovács Antal, az atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontjának kommunikációs igazgatója és Iványi Krisztina, az én kommunikációs géniusz barátnőm köszöntő beszéde nyitotta meg. 
Krisztina "gyermeke" ez a pályázat és minden egyes aspektusa, ahogy az album, úgy a tábor is, ha Ő nincsen, ez az egész most nincsen.

Számomra óriási büszkeség, hogy barátomnak nevezhetem, mert elképesztően karakán, profi, a Hivatása iránti alázattal, a Munkatársai iránti tisztelettel, és ezeket a szavakat nem véletlenül kezdtem nagy betűvel.
Ő volt az, aki jobbkezével, Thuróczy Zsuzsival karba öltve -akit korábban Angyalként aposztrofáltam, minden túlzás nélkül- gondunkat viselte, aki kézben tartott mindent, vezetett minket előre az általa megálmodott, fantasztikus úton ezen a héten.
Megkövetem Takács Idát, szintén rengeteget dolgozott azért, hogy nekünk semmi problémánk ne legyen.

Talán észrevettétek, elég végletes és nagy szavakat használok, de erre, ami csodát mi itt megtapasztalhattunk, ezek illenek.

Az első este még nagyon szolidan zajlott, mindenki fáradt volt a hosszú utazástól, volt, aki Debrecenből érkezett tömegközlekedéssel, ezért viszonylag hamar nyugovóra tért a társaság, hogy másnap reggel Misurda Ágnes (alias CHAMEELEON DESIGN) előkészítő előadásával kezdődjön meg a tanulás.

19396923_1467792839948320_5840625013796005934_n.jpg
Ágika az ismerkedési vacsora egyik feledhetetlen momentumaként egyszercsak hátrafordult a lányok felé az asztalnál ülve és felhívta a figyelmüket rá, hogy attól még, hogy csiszolásról, tapaszolásról, fűrészelésről lesz szó, lesz szíves mindenki csinosan megjelenni, mert senkit nem akar meglátni kitérdelt mackóban.
Bevallom, én eleddig soha nem találkoztam Vele személyesen, így én sem tudtam, hogy most ezt komolyan mondta, vagy szórakozott.

Aztán megismertük Őt és rájöttünk mind.

Másnap reggel megjelent 15 centis sarkakon, kisszoknyában, maga után egy vintage Louis Vuitton utazóláda méretű bőröndöt húzva, amiből szépen kipakolta az asztalra a rezgőcsiszolót, a zsíroldót, kromofágot és mindent, amiről soha nem gondolnád, hogy egy LV bőrönből elő lehet venni. Azt hiszem, ez mindenkiben erősen megmaradt.

Remek hangulatú délelőtt után következett az első gyakorlat, ahol a csapat ketté oszlott és a továbbiakban vetésforgóban dolgoztak. Két és fél órát töltöttek az egyik gyakorlati helyen Kmetyó Lászlóné Krisztinával és a Lignocolor krétafestékekkel,

Tökéletes körülmények, tökéletes alapanyagok #lignocolor #lignocolorhungary #vintagevelem #chairs #székek #krétafesték #chalkpaint

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

két és fél órát pedig Szendrődi Enikővel és az Annie Sloan krétafestékkel:

Annie Sloan nyomdokaiban #anniesloan #workinprogress #chalkpaint #krétafesték

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A két forgalmazó egymástól néhány méterre, tökéletesen együttműködve, egymást segítve dolgozott a résztvevőkkel, akik ezáltal kellő tapasztalatot és megfelelő összehasonlítási alapot kaptak, hogy a jövőben biztosabb kézzel tudják kiválasztani a személyiségükhöz legjobban illő anyagokat.
Nagyon szoros volt a program, amikor egy nagyjából négy órás munka két és fél órába sűrítve vár és mindez duplán, akkor estére nem csoda, hogy mindenki kipurcan.
Az elkészült két kisszéket pedig nyilván mindenki hazavihette.

A szokásos mennyei vacsora után kis beszélgetés, kicsit tovább, kicsit lazábban, érezni lehetett, ahogy a zárkózottabbak is szép lassan feloldódnak, majd újra a pihenés.

Péntek reggel érkezett meg hozzánk Thuróczy Zoltán (alias LAKBEAR). Reggeli után busszal indultunk Dunakömlődre a LUSSONIUM-ba, mely egy római katonai erőd a dunai limes (római határvonal) mentén.

 

Római erődítményt látogattunk meg a délelőtt folyamán.

Hosszú-Bardócz Éva (@hosszubardocz) által megosztott bejegyzés,

A Lussonium-beli látogatás után a társaság városnézésre indult, Makovecz Imre által tervezett templom, valamint egy passzív ház is volt a repertoáron.

(Külön megjegyezném, nagyra értékelem, hogy a táborozóknak alkalma nyílt a megújuló energiákkal felszerelt épületnél szakmai kérdéseket feltenni, utána pedig átmentek az atomerőmű látogatóközpontjába, hogy üzemlátogatáson vegyenek részt. Ennek során az erőmű területére mentek be, ahol -félkatonai szervezet lévén- a szigorú szabályoknak megfelelően végighaladtak egy látogató folyosón. Itt is feltehették a kérdéseiket és volt alkalmuk a passzív háznál tett látogatás után pro és kontra információkhoz jutni az egyes energiatermelő folyamatokról.)

A Látogatóközpont egyébként nyitva áll bárki előtt, előzetes egyeztetés után.
Ebéd az atomerőmű menzáján, természetesen szintén különteremben, meleg svédasztalos formában, mennyei ízekkel, majd indulás vissza a Szállodába, mert kezdődött a mi programunk.

Kettő órától jómagam és Lakbear Kolléga foglalkoztunk a delikvensekkel, akik a tegnap kisszékek után ma először fa lapokon gyakoroltak. Megismertettük őket a Pentart termékeivel, melyeket meg is kaptak és melyeket a rendezvény után el is vihettek magukkal haza a további gyakorláshoz.


Mivel a tábor indulása előtt bekapcsolódott a programba a Pentacolor Kft, mint szakmai támogató, minden résztvevő kapott egy általuk összeállított, a készítendő tárgyakhoz szükséges minden alapanyaggal megpakolt kezdőcsomagot:

 

Jómagam a dekor paint tulajdonságait (és képességeit) igyekeztem kiaknázni, amennyire tudtam, szerettem volna bemutatni, hogy miért szeretem és használom ezt a festéket, és azt hiszem, hogy ez sikerült is.
Lakbear pedig a tőle megszokott különlegességekkel készült, mint térben stencilezés, repesztés, kőpaszta és még sorolhatnám.

Gyorsan eltelt a délután és észnél kellett lennem, hogy minden beleférjen, miközben azért igyekeztem tekintettel lenni arra is, hogy megint nagyon sűrű napon vannak túl és fáradtak. Kicsit nehéz ilyenkor megtalálni a határt, ameddig lehet hajtani őket, mert félő, hogy elmegy a kedvük tőle, ha már kényszernek érzik a tennivalókat.

Mindegy, nem volt gond, az este remekül sikerült, hajnal volt, mire mindenki aludni tért, és itt már azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy osztálykirándulás-hangulat uralkodott.

Szombaton Zolival folytattuk a munkát, délelőtt elkezdtük és ha jól emlékszem három-négy óra körül sikerült az eltervezett projektek végére érni. Ez alkalommal már nyers fa tárgyakon alkalmaztuk a pénteken begyakoroltakat, és külön kértem a lányokat/fiúkat, hogy ne az általam hozott mintadarab reprodukcióit készítsék el, hanem engedjék szabadon a fantáziájukat és alkossák meg a maguk személyisége alapján az ízlésüknek megfelelő holmikat.

paks_en.jpg

Kettő óra körül megérkezett Holczer György, a Pentacolor Kft tulajdonosa, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy láthassa munka közben is a lányokat/fiúkat. Az ő számára rendkívül fontos, hogy minél többet beszélgessen a vásárlóival, mert mindenki véleményét megfontolja, ezért azt hiszem, hogy maximálisan jól érezte magát ő is.

Én csak a magam nevében nyilatkozhatok, de számomra mindig nagyon megtisztelő. amikor Gyurival beszélhetek, mert érezni rajta, hogy minden idegszálával figyel az emberre. Ugyanolyan megszállottan szereti a kreatív embereket, amennyire én, és mivel a Pentacolor egy kis családi vállalkozásként indult (mára nagycsaláddá vált), neki amíg világ a világ, szívügye lesz, hogy elégedetté tegye az embereket.

Próbáltam a csapatoknak is elmondani, hogy én nem vagyok szerződött partnere a pentának, nem állunk semmilyen gazdasági viszonyban egymással, engem a szívem tart ott és a meggyőződésem, ezért tudok és szeretek ajánlani tőlük bármit. Mert hiszek Bennük. 
Miután Gyuri megérkezett és elbeszélgetett mindenkivel, akivel csak tudott, már a többiek számára sem volt kérdés, hogy igazat mondtam-e.

A "kötelező" program végeztével akadt egy kis idő rá, hogy akinek volt kedve, kipróbálja a wellness részleget, aztán pedig a záró esthez értünk.
10_146.jpgMivel azért került erre a hétvégére ez a rendezvény, mert a Kávé-, Bor- és Pálinkafesztivál is most volt, az egész társaságot felvitte egy busz a Sárgödör térre, ahol mindenki megkapta a fesztiválos és a Fabro Étterembe szóló VIP (!!!) karszalagját, ahol a búcsúvacsorát rendezték.
Újabb mennyei falatok és három fogás után bóskostolás a pincében, kint a téren  Kolwalsky koncert, soroljam?
Nem fájdítom tovább a szíveteket..

Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy  vasárnap reggel úgy reggeliztünk és pakoltunk össze, hogy pontosan tudtuk, meghatározó pár napon vagyunk túl. Talán nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy itt biztosan több embernek örökre megváltozott az élete.
Aki nincsen benne ebben az alkotósdiban el sem tudja képzelni, hogy mi tényleg önzetlenül segítjük egymást és szeretet van. Nem csak mesebeszéd, hogy nincsen közöttünk rivalizálás, ahogyan tudjuk, mi, "oktatók" is segítjük egymást.

Nagyon bízom benne, hogy a közösség, ami itt kialakult, meg fog maradni és együtt fog működni, a jövőben pedig ők is hozzánk hasonló módon terjesztik majd az "igét".
Azt nyilván tudjátok, hogy nekem ez a közösségépítő tevékenység vesszőparipám amúgy is, de még nem volt módom rá, hogy olyanokkal osszam meg ezt, akik sokszor egyáltalán nem is értették eleinte, hogy mit mondok. Nem lehet ezt érteni egyébként sem, inkább meg kell érezni...

Szóval lényeg a lényeg.
Nem akarok túl sok szót fecsérelni ezeken túl, mert így is nagyon hosszúra nyújtottam, rengeteg képet találtok a pályázat facebookos oldalán, az én facebookos oldalamon, valamint az instagramos fiókomban is, de amit még mindenképpen szeretnék elmondani, hogy lesznek -mert készültek- videós elkészítési útmutatók is, amint elérhetőek, megosztom Veletek nyilván, valamint igyekszem minél előbb elkészíteni az általam bemutatott technikák összefoglalóját is, hogy aki ezúttal nem tudott ott lenni, se maradjon le a gyakorlatokról.

Elkészült a 2016-ban indult pályázat legjobb pályamunkáiból készült album, amit hamarosan nálam lehet majd megnyerni, ezért jó lesz, ha figyeltek, szerintem -minden túlzás nélkül- az utóbbi idők legértékesebb albuma lett ez.
img_0373.JPG
Ha lehetek őszinte, akkor elmondom, hogy úgy érzem, sokan talán nem érezték át, hogy mekkora projekt ez, megkockáztatom, hogy nem vették elég komolyan, hogy igazi küldetéstudat vezérli a szervezőket.
Ha elolvastátok, mi minden történt itt, akkor gondolom, hogy sokkoló lesz a következő mondat:

Senkinek sem kellett egyetlen forintot sem fizetnie ezekért az életre szóló élményekért a "hét" folyamán. Ne feledjétek, hogy 30 emberről beszélünk és azért "csak" ennyiről, mert véges a Szálloda befogadóképessége!

Vendégek voltunk, egy nem is akármilyen vendégségben és nem győzöm meghálálni, hogy részese lehettem.

Remélem, hogy ezt olvasva már azon gondolkodtok, hogy a 2017. október elsején induló következő pályázatra mivel jelentkeztek. Annyit azért még elmondanék, hogy a kategóriák bővülni fognak, ahogyan a zsűri és a nyeremények köre is, de nem akarok előre minden poént lelőni. Kicsit még pihenhettek...aztán hamarosan újra a lovak közé csapunk!

A részletekért, a videókért, képekért, információkért kattintsatok a pályázat oldalára, vagy kövessetek engem a facebookon!

Üdv az új ismerőseimnek! ;)

alairas_3.jpg







background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;