Számtalan olyan újrahasznosító ötletet látni a neten, amivel a szemét mennyisége csökkenhet az otthonunkban, ezekhez szeretnék csatlakozni a mai poszttal.

Egy egyszerű tonhalkonzerv került a kezembe és nagyon sajnáltam kidobni. Remek a formája, az arányai, és a lehúzható tetejének köszönhetően a pereme is nagyon szép.
Viszont sajnos túlságosan is makulátlan.

Elég sok régi konzervdobozt láttam már, szerettem volna, ha ez is olyasmi lesz!
Kezdetnek lefestettem fehér zománcfestékkel, alapozásképp, majd az IKEA-ban vásárolt szalvétát tettem rá dekupázs technikával, mely alapjairól, menetéről írtam már ITT.

Mindenképpen javaslom elolvasni, ha bizonytalan vagy a módszer alkalmazásával kapcsolatban!

Miután felkerült a dekupázs, hagytam megszáradni, és elővettem a földbarna matt akrilt, valamint a rozsdázó szettet. Utóbbi a vasporból és a reagens folyadékokból áll, ha még nem próbáltátok, itt az ideje!

 A rozsdás hatás eléréséhez az akrillal szabálytalanul bekentem a konzerv peremét, és a belsejét is kicsit, ahol tudtam, hogy ki fog látszani a föld fölött, valamint a doboz illesztésénél és a dekupázsolás kisebb hibáinál is kentem fel egy kis barnát.

Mielőtt ez megszáradt volna, gyorsan szórtam rá vasport, így beleragadt, amennyi kellett, és a felesleget vissza tudtam tölteni a dobozba.A reagensekből pedig össze-vissza csepegtettem rá, és hagytam, hogy szétfusson a papíron is, amire direkt emiatt nem tettem a dekupázs lakkból felülre.

Kb fél óra múlva már látszik, hogy megindult az oxidáció, bár a végső eredményt kb 24 óra elteltével fogjuk majd látni. 

A nem rozsdás részekre a két komponensű opál repesztő első összetevőjét kentem fel egyenletesen, amikor pedig ez átlátszóra száradt, jöhetett a második komponens, amit hajszárítóval kicsit meggyorsítottam. Végül pedig a barna paszta segítségével emeltem ki a repedéseket itt-ott.
Nem akartam nagyon megrepeszteni, mert a konzervdobozokon eredetileg is papír volt, ami meg ugye nem reped, de ehhez a kinézethez nekem kellett egy kis plusz. Olyan finomak a repdések, hogy nem is látszanak, ha valaki nem keresi őket direkt, viszont ki tudtam használni az opál repesztő kicsit hamvasító, tompító tulajdonságát.

Beültettem a kis szukkulenst, mivel agyonöntözni amúgy sem kell, nem tettem alulra kavics réteget. Mindig csak csepegtetni fogok rá, emiatt -és a vizualitás miatt is- került egy vékony réteg fehér kavics a föld tetejére.

Ezzel a módszerret bármekkora és bármilyen konzervdoboz új életet kaphat, az őszibarack kompótossal például igazi, nagy kaspót lehet készíteni. A felrakott dekupázsolt papír mintájától függően pedig a hangulat is akármilyen lehet.

Ha tetszik az ötlet, tedd könyvjelzőbe a blogot, vagy gyere és kövess facebookon, ahol naponta frissülő, hasonló ötletekkel várlak!
Jó munkát!