Vannak az életben nagy találkozások, ilyen volt a tegnapi találkozóm Bogival, aki hozott nekem ajándékba néhány nagyon szép tobozt és óriásdiókat!
Utóbbiakat a nagypapája ültette fáról, emiatt az ő számára és ezáltal az én számomra is különösen értékesek ezek a darabok.

Szerettem volna felhasználni őket az "elvarázsolt erdő" karácsonyhoz, ezért már amikor először kézbe vettem őket, tudtam, hogy mit szeretnék velük csinálni.

Rég szemezgetek a füstfóliával, ám eddig tényleg csak a tisztes távolból nézegettem, hogyan idomítják mások ezt az anyagot, nem mertem belefogni. Eljött az ideje.

Első lépésként azonban szemescsavarokat csavartam a diók tompább végébe a héjak találkozásához, ami könnyedén belemegy az ott puhább szövetbe. A munka során ennél fogva könnyebb tisztán dolgozni és haladni.

Mit érdemes tudni a füstfóliáról, mielőtt belefogsz?

Ha még nem volt dolgod vele, akkor úgy kell elképzelned ezt a fólia lapocskát, mint egy pókhálót. Egy erősebb lélegzetvételtől is elrepül, egy picit durvább mozdulattól is elszakad.
A ragasztója alapból fehér, nagyon vékonyan kell felvinni és megvárni, hogy átlátszóra száradjon.

Mindenképp kell hozzá egy puha ecset, de tényleg nagyon puha kell, hogy legyen, a merevebb szőrűek, a sörtések nem jók. Azok elszakítják.

Az én célom ez alkalommal az volt, hogy valahogy átmenetesen kerüljön fel a dióra az ezüst, ne legyen egy éles határ, mert szerettem volna némi esetlegességet is belevinni. Ettől természetesebbnek érzem.

Mindemellett a dió felülete is olyan dimbes-dombos, hogy nehéz lett volna éles vonalat húzni, így inkább megmagyarázom most Nektek is, miért is nem próbáltam meg eleve...

Egyébként ha ilyen éles vonalat szeretnétek, akkor a ragasztó felhordása előtt maszkoljátok ki a csíkot, mintha csak festenétek. Száradás után szalag le, fólia fel és éles lesz a vonal.

Tehát vissza a lényeghez...
Szabálytalan csík készítéséhez a dió csúcsosabb felétől indított ecsetvonásokkal vittem fel a ragasztót, és nem figyeltem, meddig jut az anyag, jut, ameddig jut.
Könnyen tapad a fólia, de csak a ragasztós részhez, így nem féltem, hogy baj lesz.

Miután megszáradt a ragasztó, a nagy lapokat kisebbekre téptem és egymás után illesztgettem fel a dióra, egy ponton megfogattam a ragasztóval, aztán belülről kifelé irányuló mozdulatokkal felsimítottam az ecset segítségével.
Ahol lyuk maradt, kisebb darabokkal pótoltam.
A szabálytalanságot a végén a szemes csavartól távolodó irányú mozdulatokkal értem el, ehhez kellett egy erősebb szálú ecset, ami felszedte a nem ragasztós darabkákat, vagyis minden felesleges fóliát, ami amúgy sem tapadt oda rendesen.

Nagyjából ennyi is a történet. 
Nem ördöngősség, de kell egy kis rutin hozzá.

Nyilván simább felületre, mint amilyen mondjuk egy képkeret, sokkal könnyebb dolgozni vele. Az is igaz, hogy nem olcsó anyag, de minden porcikáját fel lehet használni, azt is, ami esetleg meggyűrődött, meg összetapadt, mert olyan vékony, hogy több rétegben sem feltűnő.

Ha kérdésetek van az anyaggal vagy a technikával kapcsolatban, írjatok itt vagy facebookon, jó munkát kívánok!