by bardoczeva

PURE DESIGN

A fekete hattyú esete

Pentart "FEKETE" dekor paint + "UMBRA" antikoló paszta + P280-as csiszolóvászon

2017. április 27. - bardoczeva

Olyan bejegyzés következik, ami bizonyára megosztó lesz. Az egész apropója pedig az, hogy mostanában egyre több helyen hallom, hogy a dekor paint gagyi, semmire sem jó, komolytalan anyag. Hogy nem terül, hogy nem jó minőség, hogy ez "csak" dekor paint, ez "csak" ennyire képes.

Megmondom őszintén, hogy bár semmi közöm hozzá és semmi érdekem nem fűződik ahhoz sem, hogy kiálljak mellette, teljes meggyőződéssel tudom állítani, hogy ezek az állítások tévesek és mint olyanok, kifejezetten rosszul esnek nekem, aki pedig szeret ezzel az anyaggal dolgozni. Kicsit ilyenkor úgy érzem magam, mint akinek a munkáját értékelik le azzal, hogy áhh...ez komolytalan, ez "csak" dekor paintet használ.

Szeretném képekkel is igazolni, hogy SZERINTEM téved, aki szerint használhatatlan a cucc, ezért végigfotóztam, hogyan festettem át a kis polcot, amit egy hete hoztam haza.

img_0009_1.JPG

img_0007.JPG

Amiért ez a darab felkeltette a figyelmem, az egyértelműen a házi barkács-jellege volt, vagyis a tudat, hogy ezt valaki magának hozta össze, valamilyen célból, és én ennek az embernek a munkáját megmentem az enyészettől. Vannak vele konstrukciós problémák, a legfelső polc alatt végződik a szögben álló második láb, ezért a legfölső polcot két, ráadásul egymáshoz elég közel berakott csavar tartja. A szerkezet így konzolos, ami azt jelenti, hogy nem bír el túl nagy súlyt (jóformán semennyit sem), mert lehajlik a vége.

Ettől függetlenül nagyon nagyra értékeltem és eldöntöttem, hogy megcsinálom magamnak.
Ehhez először alaposan lecsiszoltam róla mindent, különösen a szürke, penészes részeket. Amikor a géppel már nem fértem hozzá, akkor igenis kézzel, lassan haladva és aprólékosan dolgozva. Úgy éreztem, mindent megérdemel, mindenből a legjobbat.

Amikor készen voltam a csiszolással, akkor elővettem a fekete dekor paintet és ecsettel átfestettem az egészet, egy rétegben.

img_0033.JPG

img_0030.JPG

Amikor valaki magában látja ezt a színt felrakva és úgy igazából bármelyik másik dekor paint árnyalatot, akkor azt gondolhatja, hogy ez így botrányos. Minden egyes ujjlenyomat meglátszik rajta, felületkezelés nélkül a sima víz órák után is teljes mértékig feloldja, így ha kiborul rá valami, foltos lesz és sorolhatnám.

Ez nem azért van, mert a festék rossz, hanem mert ennek a festéknek felületzárásra van szüksége.
Ha nagy igénybevételnek lesz kitéve (pl konyhaszekrény), akkor lakk, ha kisebbnek, mondjuk könyvespolc, akkor meg viasz a megoldás.
Én az umbra árnyalatú antik viaszpasztát választottam ki ehhez a projekthez is, mint általában mindegyiknél. 

DE

mindenféle felületzárás előtt az első dolgom az, hogy ezt a felrakott festéket, ha egy réteg, ha több, a festés végeztével legalább 200-280-as finomságú, vagy akár még finomabb vászonnal lecsiszoljam!
Ha a szemcseméret durvább, ugyanott vagyunk, hol a part szakad, mert akkor a viaszolásnál a csiszolóvászonnal húzott csíkok miatt lesz csíkos az eredmény.

Ez az anyag így működik, erre lett kitalálva. Azért nem terül magától ki, mint egy lakk, mert ahhoz túl "testes", hiszen a lényege, hogy a shabby elnagyoltságához illeszkedjen. Ez a festék nem arra lett kitalálva, hogy makulátlan modern felületeket hozzunk vele létre, mert nem lehetetlen, de ezerszer munkásabb, mint mondjuk más festékekkel, amiknek ez a dolga.
Ezt muszáj visszacsiszolni, ha igazán szép, babapopsi simaságú eredményre vágyik valaki, és könnyen el is érheti, ha ezt a lépést nem hagyja el.

img_0063.JPG

img_0043.JPG

Hogy könnyebb legyen megérteni, mi a különbség, szeretném megmutatni ezt a két felületet. Bal oldalon a most elkészített polc felülete, amit gondosan átcsiszoltam viaszolás előtt, jobb oldalon pedig a múltkor festett evőeszköztartó fiókjának a belseje, ahol nem csiszoltam, a festésre ment a viasz, hiszen ide még filcet fogok beragasztani a fenéklemezre.

Teljesen egyértelműen látszik, hogy a polc alapanyaga fenyő, puha fa, az erezet szinte már kiemelkedik belőle, de ez nekem most még jól is jött. Az egy réteg festék miatt a visszacsiszolás előhozta ezeket a vonalakat, nagyon halványan, diszkréten, de mégis kiemelve a természetes szépségét.
A viaszpaszta a száradási ideje után, ami csak néhány perc, puha ronggyal "felpolírozható" és tényleg olyan selymes lesz a felület, mint a kisbaba popsija.

A festékek összetételét illetően általában két fő komponens arányát érdemes figyelni. Szakszövegbe nem mennék, ezért az egyszerűség kedvéért úgy fogalmaznék, hogy az egyik összetevő a tapadásért felel, a másik a visszacsiszolhatóságért. A kettő egymással ellentétes folyamat, és a festék tulajdonságait túlnyomó részt ennek a két anyagnak az aránya határozza meg.
Ezért gondolom irreális elvárásnak minden festékkel szemben, ha a jó tapadás mellett a kifogástalan csiszolhatóság is igény, elég mondjuk az akril festékre gondolni, ami jellemzően jól tapad, ám szinte lehetetlen szépen visszacsiszolni vagy koptatni megfelelő segédanyagok nélkül.

Ha jobban megnézitek, a dekor paint elsősorban a jó visszacsiszolhatóság miatt érdekes azoknak, akik KOPTATOTT bútort szeretnének. (És a koptatott kifejezés alatt most nem arra a hatásra gondolok, amikor lapokban válik le a szín, vagy zománcos hatású foltokban, hanem amikor az élek és a kiugró részek színe más. Utóbbiakra is megvannak a megfelelő anyagok.)
Az, hogy egy réteg festéket vittem fel, segítette a koptatásomat, mert a festéknek az a tulajdonsága, hogy száradás után is oldja a víz, a kezemre játszott. Ha erősebben töröltem át a pasztával, akkor az élek teljesen autentikusan engedték el a színt és hozták felszínre a fa eredeti árnyalatát. A vízzel oldhatóság tehát nem átok, hanem eszköz, amit remekül ki lehet használni.

img_0049.JPG

img_0048.JPG

img_0046.JPG

img_0051.JPG

És akkor most jön az én személyes véleményem, hangsúlyozom, ez az ÉN véleményem, nem kötelező érvényű senkire és nem is kell senkinek magára vennie, pusztán egy megfigyelés.
Kialakult napjainkra itthon a "festéksznobizmus". Pont.

Ha egy anyag nem olyan drága, akkor az már csak szar lehet. 

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy káros és szükségtelen ilyeneket megfogalmazni, akárkiről is legyen szó. Nyilvános vagy zárt csoportokban kijelenteni, hogy bizonyos anyagok rosszak, akkor sem etikus, ha tényleg nem olyan jó a minőség, ha meg csak arról van szó, hogy az illető NEM RENDELTETÉSSZERŰEN HASZNÁLJA, akkor meg végképp helytelen.

Tudomásul kell venni, hogy rengetegféle anyag/festék/kreatív holmi van a piacon, és mindenkinek személyes magánügye, hogy hajlandó-e időt és energiát szánni rá, hogy megtalálja magának a legjobbat. Tudomásul kell venni azt is, hogy a dekor paint nem a lusta emberek festéke. Továbbá azt sem árt tudni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik, mert ezek ismerete nélkül tényleg katasztrófa lehet az eredmény. Ha nem is azonnal, néhány hét múlva.

Mindenki választ valamilyen szempontok alapján, van, aki az ár alapján, van aki az ismerősei által befolyásolva, más a hasára üt. Talán ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem tudok teljes vállszélességgel kiállni olyasmi mellett, amiben nem hiszek őszintén. 
A dekor paint olyasmi, ami mellett ki tudok állni. Mert pontosan tudom, hogy hány ember dolgozott a fejlesztésén, hány ember próbálta ki, mondta el a véleményét, amit minden esetben figyelembe vesznek a cégnél. Azt is vállalom, az én szememben sokat nyom a latban, hogy ez egy teljes mértékben magyar családi vállalkozás száz százalékig magyar fejlesztése, gyártása, akik hisznek bennünk, "felhasználókban".
Szentimentális vagyok, lehet.

Rég érett bennem ez a poszt és a héten értek olyan benyomások, amik miatt most éreztem, hogy ha nem írom ezeket a dolgokat le, felrobbanok.
Nem volt célom megbántani senkit, a célom az volt, hogy tudatosítsam, hogy egy parittya az én kezemben: gyermekjáték, azonban az ifjú Dávid kezében hatalmas fegyver.
Attól függ, kinek a kezében van.

Nem a festéktől függ, milyen lesz az eredmény. Javarészt attól függ, kinek a kezébe kerül, ki használja és főleg hogyan.
Szerintem ezt nem lehet könyvekből megtanulni. Ki kell próbálni, gyakorolni kell, kísérletezni. A tapasztalatokat már könnyebb megosztani egymással, ha már van valami köze hozzá az embernek, könnyebb beszélgetést kezdeni róla, de kategorikusan kijelenteni valamit egyáltalán nem az én stílusom.
A magam részéről úgy gondolom, hogy ahogy az emberek se feltétlen jobbak vagy rosszabbak egymásnál, csak mások, a festékek is ilyenek.
Minden cég és forgalmazó vagyonokat öl a fejlesztésekbe, gyártásokba, az engedélyeztetés pedig közel ugyanekkora költség, kétlem, hogy bárki belemenne ilyesmibe tudva azt, hogy amit csinál, nem jó.

Talán elnézitek nekem, hogy ezúttal kikeltem magamból, de talán lesz közöttetek, aki megérti, miért tettem.

Ha itt végeztetek az olvasással, találkozunk a facebookon, ahol szívesen beszélgetek még a témáról bárkivel!
alairas_3.jpg





A bejegyzés trackback címe:

http://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr1012458299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;