Biztosan sokan ismeritek ezeket a fakkos evőeszköztartókat, amiket tizenezrekért árulnak a legtöbb lakberendezési boltban. Nagyon rég szerettem volna ilyesmit, az igazi álom darabom bizonyos, hogy bádogból készült volna, ám mindeddig nem jött szembe velem.
Jött azonban helyette más.
Az egyik facebookos oldalon valaki eladásra kínált egy teljesen nyers, kezeletlen verziót belőle. És hát nem hagyhattam ki...

Azt tudtam, hogy feketére szeretném festeni, mert a konyhában a járólapom fekete-fehér sakktábla, és ezeket a színeket mindenképp meg fogom tartani akkor is, amikor a konyha maga felújításra kerül.
A Pentart dekor paintjét választottam ki, mert korábban volt már vele egy izgalmas kísérletem és nagyon bevált a hatás, amit el lehet érni, ha az umbrával párosítja az ember.

A biztonság kedvéért első lépésként az egészet jó vastagon bekentem az antik pasztával, hogy amikor visszacsiszolok, ne a világos, új fa visítson ki a fekete alól. Ez a lépés tulajdonképp annyira nem fontos, mert a végén, amikor az egészet átkenjük a pasztával, akkor is ez lesz, ami a fát befogja, de úgy voltam vele, ártani nem árt.
Miután bekentem a pasztával, hagytam egy-két napot, hogy teljesen megköthessen, és tudjak festeni rá.
A fekete dekor paint felhordás után egyértelműen grafit szürkének látszik, de nem kell megijedni tőle, ettől csak még szerethetőbb...Ha valaki szép, sötét szürkét szeretne, akkor az umbra helyett ajánlom a narancsolajas áttetsző viasz pasztát és már kész is...

Miután a festék felkerült két rétegben, elkezdtem azon törpölni, milyen fogantyú kéne rá.

Elég sok mindent kipróbáltam, a fehér porcelán gömbtől kezdve a fekete kerámián át a fémig, míg végül eszembe jutott ez a tök jó fogantyú, amit szintén a flying tiger-nél sikerült beszerezni a legutóbb. Négyet vettem belőle és milyen jól tettem...már tudom is, mi lesz a másik hárommal...

Ha megnézitek a bal oldali képet, jól látszik, hogy mi a különbség a pasztával már kezelt, csiszolt rész és a még kezeletlen, frissen festett, száraz felület között.

Felraktam a fogantyút és azon gondolkodtam, hogy mivel lehetne még kicsit feldobni. Transzferálni nem akartam, nem is látszódott volna rajta igazán, stencilezni nem nagyon szeretek, hát eszembe jutott, hogy vannak nekem jó kis átkaparós matricáim.

Ráadásul a felirat is nagyon passzol, mert néha elfelejtem nagy jó dolgomban, hogy higgyek magamban és abban, amit csinálok, pláne, amiért csinálom.

Tehát jött a matrica. Nagyon fontos, hogy ilyesmit mindig a viaszolás előtt tegyünk fel,  mert utána nem fog tapadni.

Miután kis szenvedés árán (ez a típusú kaparós holmi elsősorban inkább papírra megy át könnyen, a fa egyenetlenségeit nehezen tolerálja) felkerült a szöveg, egy puha ronggyal óvatosan áttöröltem a pasztával is, hogy "rögzítsem".

Messziről megnéztem és úgy döntöttem, nem kell több dekor...az egyszerűséget jobban kedvelem, ez így kerek, nem igényel mást.

Kész volt a fogantyú, kész a matrica, nem volt más dolgom, mint hogy az egészet bekenjem az umbrával. Ehhez a nagy felületeken ecsetet használtam, a kis réseknél kisebb ecsetet, a matricánál pedig rongyot, nehogy felsértsem.

A nagy fehérség után teljesen megfogott ez a patinás fekete hatás.

A paszta barnaságával együtt egy olyan érdekes árnyalat jön létre, ami igazán autentikus, régies, emiatt a nagyon modern, fehér fogantyú és a szintén modern betűtípus egyszerűen világít rajta. Az efféle ellentéteket nagyon szeretem, mert finoman jellemeznek engem is, elvégre ikrek jegyű vagyok.

Kezdem érezni, hogy mi az, amit most igazán szeretek... A fehér megmaradt, és szerintem örök érvényű BASIC árnyalatként jelen is lesz az életemben, de szinte egyenrangúvá vált mellette a fekete és a nyers fa. Ehhez a legszebb kiegészítő szerintem a zöld, ám semmiképpen a rikító almazöld vagy neon társai, hanem a kicsit piszkos, szürkés, vagy a teljesen természetes verzió.
A kert és a kertészet iránti új szenvedélyem bekúszott a konyhába, a lakás elég sok szegletébe és végre vannak körülöttünk növények, amit igazán élvezek!

Remélem, sikerül majd megtartanom őket és sokáig kiélvezni, hiszen főleg így tavasszal annyira kell szemnek és léleknek, akár egy falat kenyér.

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonló átalakításokról, akkor gyere és kövess a facebookos oldalamon is, ahol naponta frissülő tartalmakkal várlak!
Jó böngészést!