Idén ősszel egy rendkívüli, úttörő pályázat indult útjára, melyhez hasonlót még talán nem is láttam kreatív életem során (se,meg soha máskor).

Most, hogy a mai nappal nagyjából lezárult a folyamat a díjátadóval, úgy érzem, hogy szeretném leírni a tapasztalataimat és a véleményemet, vállalva, hogy ez talán sokaknak nem fog tetszeni.

Először is, mi köze az Atomerőműnek egy DIY pályázathoz?
Rengeteg embert ismerek, akik nem tudják elviselni, hogy kis országunkban az energia nagy részét a paksi atomerőmű termeli meg. Azonban azt gondolom, hogy amíg nem vagyunk olyan helyzetben, hogy máshogy meg tudjuk oldani az energiaigény kielégítését, addig kénytelenek leszünk ezt atomenergiából megoldani.

Ma hiteles forrásból hallhatta mindenki, aki eljött a díjátadóra, hogy ha ezt a  mennyiségű energiát fa elégetésével szeretnénk megtermelni, akkor egy, a földünket másfélszer körbeérő vonatszerelvényt kellene tele pakolni fával, aminek az elégetése jelentős mértékben szennyezné a levegőt, duplán is. A füst szennyez, ennyi fa hiánya viszont nem segíti a tisztulást.
Szélerőművek telepítésére egy ilyen geológiai helyen, széltől nagyjából védett medencében, egy jó kis huzatos tengerpart híján elég sokat kéne fordítani, hogy ugyanannyit nyerjünk ki. Vízerőművek építésénél pedig ugyanúgy megjelennek a környezetvédők (l vízlépcső), akik előszeretettel hangoztatják (amúgy jogosan), hogy sérül az ökoszisztéma ilyen jelentős beavatkozás hatására.
Napenergiához vagy végeláthatatlan mezőket kéne kollektorokkal telerakni, vagy valahogy meg kéne oldani, hogy több legyen a napos órák száma.

Mindezeket végiggondolva az az ember, aki nem magának termeli meg az energiát vagy bármilyen olyan terméket használ, aminek az előállításhoz igen jelentős energiamennyiségre van szükség (mondjuk nem kell messzire menni, ha autót vezet, l.autógyárak vagy egyéb ipari létesítmények), akkor álszentség támadni az atomenergiát, mely jelen pillanatban az egyik legkörnyezetbarátabb reális megoldás az egyre növekvő igényekre.

Lehet fintorogni, persze, én elfogadom, ha másnak más a véleménye, de én a magam részéről az első pillanattól kezdve elhittem, hogy őszinte a szándék a kezdeményezés mögött. 
Nyilván mint minden korrekt cég, az MVM is rengeteget szán a kultúra és a szellemi élet felvirágoztatására, ezt ezekben a körökben úgy hívják, társadalmi felelősségvállalás. Elég csak az általuk szponzorált koncertekre vagy zenekarokra gondolni, nem értem, hogy ez miért nem zavar senkit. A koncerteket miért nem szabotálják ilyen lelkesen azok, akik a pályázat kapcsán elégedetlenek voltak?

Félre ne értsetek, engem nem befolyásol senki véleménye, számomra idegen emberek véleménye pedig végképp nem döntő fontosságú akkor, amikor felnőtt fejjel meghozom a magam döntéseit, mint ebben az esetben is. Ám nem tudom szó nélkül hagyni, amikor számomra kedves és értékes emberek munkáját próbálják meg emberek sárba tiporni vagy meg nem történtté tenni azáltal, hogy kétségbe vonják a hitelességét és korrektségét.

Nem nagyon találkozom manapság olyan cégekkel, vagy olyan vezetőkkel, akik igazi szenvedélyt tudnak mutatni egy-egy ügy iránt, itt most éppen ez a ritka eset áll fenn és igenis, nagyon büszke vagyok rá, hogy a része lehetek! 
Megtisztelő a részesévé válni egy olyan kezdeményezésnek, amiből ha minden jól megy, hagyomány teremtődik majd és remélem, hogy minden egyes emberhez eljut majd az idők folyamán a híre. 

Tudom azt is, sokaknak sok volt az ezzel járó felhajtás, a média mennyisége, ami a figyelmet hivatott felkelteni. Erre csak annyit tudok mondani, hogy minden megoldás, ami azt szolgálja, hogy minél több ember értesüljön erről a lehetőségről, KELL. Ha úgy jobban tetszik, szükséges rossz, de mindenképp szükséges.
Ha valaki valamit teljes szívéből csinál, csinálja jól. Ennek ékes példája volt a számomra ennek a pályázatnak a lebonyolítása.
Ha csak egy ember is amiatt fogott ecsetet vagy amiatt gondolta át, hogy lehetne valamit alkotni, mert hallott erről a lehetőségről, akkor már az egész felhajtás megérte.

Bizonyára kevesen hiszik el, hogy van olyan pályázat, ahol valóban nyerni is lehet. Ha annyit mondok, hogy ide közel 1800 pályamű érkezett, amiből közel 180 pályázó (minden tizedik ember!) részesült valamilyen -nem kis- elismerésben, akkor nem túlzok, és érdekelne, hogy ki tud még olyan lehetőségről, ahol nem egy-két nyereményt osztanak el.(Ezek nagy része egyébként olyan kreatív helyeken beváltható utalvány, amik a további alkotásra ösztönöznek.)

Ami a saját tapasztalataimat illeti, akik ebben a folyamatban részt vettek, elejétől a végéig, minden szinten, teljes átadással tették bele magukat. Nem volt könnyű dolguk, minden jelentkezőnek igyekeztek minden kérdését megválaszolni, akkor is, ha az már szerepelt a kiírásban, kifogástalanul kezeltek mindenkit, korra, nemre, idegállapotra való tekintet nélkül, a tőlük telhető legjobbat adták.
Gyorsan, szervezetten zajlott minden, megbízhatóan, és számomra HITELESEN.

Fantasztikus volt látni, hogy milyen sokan megmozdultak és mennyire nagy arányban szerepeltek férfiak is a pályázók között. Komoly és kevésbbé komoly munkák születtek, de mindegyikben volt bőven belefektetett tartalom, ami nekem igazán nagy öröm volt. Mivel nagyjából lassan tíz éve azon dolgozom, hogy minél több ember elkezdjen valamit alkotni, vagy elkezdjen egyáltalán kitalálni, mi lehetne az a tevékenység, ami őt kikapcsolja, így ez igazi öröm munka volt a számomra.
Keresve sem találhattam volna hozzám jobban passzoló partnert, és annak, aki ismer legalább egy kicsit, nem kérdés, hogy tudja, nem állok oda semmi vagy senki mellé, ha nem érzem teljes szívemből, hogy azonosulni tudok vele vagy a céljaival.

Szoktátok írni, hogy lépjem át azt, akinek nem kell adni a véleményére, de tudjátok, van az a határ, amikor úgy érzem, hogy egyszerűen ki kell állnom és el kell mondanom, le kell írnom a véleményem dolgokkal kapcsolatban. Most is erről van szó. Legkevésbbé sem mentegetőzésnek szántam, sőt. 
Vállalom, hogy emiatt a vélemény miatt szörnyű nagy csalódást okozok majd egyeseknek, de nem bánom, mert a hitelességem része ez is. Ettől leszek továbbra is hiteles, hogy kiállok a számomra fontos elvek és kezdeményezések mellett, így ezt teszem.

Azt szeretném, ha a nevem a jövőben is garancia lenne a hozzám hasonlóak számára és itt a hangsúly most azon van, hogy a hozzám hasonlóak számára. Nem szeretnék "semmilyen" lenni, nem szeretnék a langyos vízben evickélni, szeretnék hangot adni az elképzeléseimnek és kiállni ezek mellett, hogy azok, akik olvasnak vagy néznek, lássák, hogy mit támogatnak, ha engem támogatnak. Ezáltal talán kevesebb ember számára leszek érdekes, de ezekkel az emberekkel biztos vagyok benne, hogy szorosabb kapcsolatot fogok tudni kiépíteni.

A folyamat, ami ősszel elindult, itt még nem ért véget. Következni fog egy közönségszavazás, majd pedig a legvégén egy album is megjelenik majd a legerősebb munkákkal, munkaleírásokkal, amiből igazán sokat tanulhatunk majd mindannyian.

A pályázattal kapcsolatos legfontosabb híreket mindig megtaláljátok a honlapon, vagy a pályázat facebook oldalán is, itt megnézhetitek, kik értek el kiemelt helyezéseket a most lezárult etapban.

Mindenkivel nagyon szívesen elbeszélgetek a továbbiakban is a témáról és bármi másról is, ezt nyilván tudjátok. Ha van véleményetek, ti se tartsátok magatokban!

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Ha van kedvetek, kövessetek facebookon!