by bardoczeva

PURE DESIGN

A családi csillár

avagy egy réz csillár patinázása saját kezűleg.

2016. szeptember 21. - bardoczeva

Nagymamám igazi nagyasszony volt, megrögzötten szerette az elegáns dolgokat, és a régi holmikat, nagyon szép tárgyakat gyűjtött össze élete során. Amikor ott aludtam kiskoromban náluk, minden alkalommal órákig nézegettem a csodás kristályokat az ágy fölött. Elég volt hanyatt feküdni és láthattam, hogy szórja a fényt a középen lógó kristály gömb, ami még most is alig fér el a tenyeremben, akkora.

Hihetetlen csoda volt akkoriban, dehát egy gyereknek mi nem az? Főleg, ha lány és főleg, ha az a valami csillog....

Nos...hosszú évek teltek el és egyszercsak előkerült ez az álomcsillár apu fáskamrájából, ahol már kikezdte az idő és a nedvesség. Úgy gondoltam, hogy nem próbálom meg megtisztítani, mert egyrészt tőlem viszonylag távol áll a réz árnyalat, másrészt nagyon megtetszett a patinája. A természetes patinája.

DSC8279img_8322.JPG

Nem sokkal azelőtt szereztem tudomást a Pentart patinázó készletéről, és mivel korábban megcsináltam már egy kisebb lámpatestet vele, most is azonnal tudtam, hova nyúljak, amikor nekiláttam visszahozni az életbe ezt a darabot.

Az első lépés az volt, hogy teljesen elemeire szedtem, és próbáltam minden alkatrészt úgy eltenni, hogy utána meglegyen. A kristály függők egy zacskóban voltak, nem tudom, hogy hány évig, de minden volt ott, szalma is, nem kevés...

Egy korábbi hasonló lámpa tisztításánál olvastam és próbáltam, hogy COREGA műfogsortisztító pezsgőtablettát kell dobni a vízbe, amibe beáztatjuk ezeket a kristályokat és csodásan kifényesíti őket. Így is történt.

IMG 8339

IMG 8326

IMG 8336

IMG 8325

Aztán lekentem az egész csillárt aprólékosan a pentartos öntapadó ragasztóval, hogy a kis lámpánál leírt módon felhordjam a patinázó port.

Ez olyan finom, mint a legfinomabb púder, így ha hasonló terveitek vannak, mindenképp olyan helyen kezdjetek bele, ahol nincs huzat és ami rendesen körbe van takarva. Erre jöhet a patinázó folyadékok keveréke, három színből keverve lesz a legtermészetesebb az eredmény. 
Eztán türelemjáték, mert a papír szerint kb 8 óra múlva alakul ki a végleges hatás. Talán csodát vártam, de nem lett végül olyan erős az eredmény, mint ahogyan gondoltam.

Ezért nekiálltam festeni. Ecsettel és szivaccsal.

img_8330.JPG

IMG 8347

IMG 8345

IMG 8346

IMG 8348

 

img_8333.JPG

Kezdetnek lefestettem szivaccsal azokat a részeket, amik nem patinázódtak eléggé, földbarna pentartos akril festékkel. Azért szivaccsal festettem, hogy legyen textúrája a felületnek, mert az autentikusabb hatású, mint a selymes tapintás. Ez után vettem kézbe a country zöld színű szintén pentás matt akrilt és ecsettel vittem fel foltokat, amiknek a szélét kissé eldolgoztam a szivaccsal. Nem mindenhol, hogy a lehető legszabálytalanabb legyen.

Előrebocsátom, nagyon pepecs és rengeteg türelmet igényel, de így visszatekintve azt mondom, minden pillanatot megért.

Amikor ez megvan, jöhetnek a mindenféle antikoló paszták, vaspaszta és umbra színű antik paszta, mert minél több a felkerülő réteg, annál élethűbb lesz az eredmény.

 

Miután a festések megszáradtak, elkezdtem visszaépíteni a krisztályokat. Bármennyire is gondosan próbáltam eljárni akkor, amikor szétszedtem, valahogy mégis elvesztítettem egy csavart, ezért egy újat kellett patináznom, hogy ne világítson a helyére téve. 

Ilyen esetekre általában elrakok régi csavarokat minden színben és méretben, mert amikor ennyire régi hatás elérése a cél, ilyen apróságok is sokat számítanak a végeredmény szempontjából.

A kristályokat két komponensű ragasztóval tettem fel, aminek több verziója elérhető, én azt választottam, amí víztisztára szárad. Üveghez fémet sajnos máshogy szinte esélytelen ragasztani. Ez se életbiztosítás, ahogy láthattátok a kezdeti képeken, szinte az összes le volt esve, amikor elkezdtem foglalkozni vele.

img_8357.JPG

img_8356.JPG

 

Kérdezhetitek, miért foglalkoztam közel egy hétig ezzel a darabbal, miért nem váltam meg tőle egyszerűen. ha ennyire nem tetszett fellelt állapotában.

Alapelvem, hogy csak olyasmivel szeretném magam körülvenni, ami hozzáadhat az életemhez, akármilyen értelemben. Amikor ilyen mély érzelmi kötődésem van hozzá, az csak hab a tortán.
Mindemellett úgy gondolom, hogy nem tudnék, de nem is akarnék új csillárt vásárolni, hiszen a tudatos létezésem egyik sarokköve a használt holmikkal való együttélés. Ne miattam nőjön egy cég ökológiai lábnyoma, igyekszem a minimálisra csökkenteni az új dolgok mennyiségét magam körül. 

Tudom, van, akinek ez nem szimpatikus, és teljes mértékig elfogadom, ha valaki idegenkedik az ilyesmitől, ám én így vagyok bekötve, ilyen szemlélettel nyugodt a lelkiismeretem.

Ez a csillár egy szép, szintén régi gipsz rozetta közepéről fog lógni az aprócska hálószobánk mennyezetének a közepéről, épp az ágy fölött. ahogy anno, mamáéknál. És minden reggel kicsit gyereknek érezhetem majd magam, visszarepülhetek az időben, hogy mint anno, rácsodálkozhassak a színes fénypöttyökre a falon, amit a középen lógó gömb csillogása koronáz majd meg.

Elvarázsolt akkor is, el fog most is.

Ha tetszett a bejegyzés és szimpatikusnak érzed a szemléletet, gyere és csatlakozz hozzánk a facebookon, ahol sok rokonlélekkel találkozhatsz és naponta frissülő tartalommal várlak!

A bejegyzés trackback címe:

http://bardoczeva.blog.hu/api/trackback/id/tr4211728637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
background-repeat: no-repeat; background-attachment: fixed;