Ez egy sokkal korábbi poszt átmentve a régi blogról, de nagyon fontosnak éreztem megtartani, több okból is. Elsősorban a saját magam kedvéért, hogy így is emléket állítsak Bálint Julianna személyének, adja Isten, hogy még éljen, de már sajnos sok reményt nem fűzök hozzá.
Másodsorban azért, mert nagyon fontosnak tartom felhívni mindenki figyelmét rá, hogy muszáj odafigyelni az ilyen helyzetben levő szépkorú embertársainkra, mert amikor valaki már ennyire fontos ereklyéktől válik meg, az igazi segélykiáltás.
"Néhány éve Fonyódon a piacon járva, egy idős,törékeny nénire lettünk figyelmesek anyuval,csodás, kézzel szőtt vásznakkal körülvéve. Nem hagyhattuk figyelmen kívül, megnéztük közelebbről,elbeszélgettünk vele. Ő volt Julcsi néni,aki arra kényszerült,hogy a félve őrzött, sohasem használt kelengyéjét darabra eladja, hogy boldogulni tudjon.
Komolyan az ember szíve szakad meg, amikor látja, hogy egyesek az utolsó, legféltettebb kincseiktől kénytelenek megválni.
Julcsi néni monogramja is rajta volt, és mivel olyan jól elbeszélgettünk és olyan tüneményes volt, el akartam hozni Belőle egy darabot magammal. Elhoztam hát az egyik törölközőjét, mert amúgy is rajongva szeretem ezeket a finom szőtteseket.
Itt tartogattam a szekrényben,néha elővettem,megsimogattam,de mostmár szeretném többet látni, használni.
Úgyhogy ma vére rávettem magam és belevágtam. A svéd lomisnál szerezett régi szalaggal megbolondítva majd bárhová akaszthatom,de egyelőre a párnám alá szánom,mivel csurig van töltve igazi levendulaesszenciával. Ez az igazi luxus!:)"
