Biztosan mindannyian ismeritek az arany színű forgóingás órákat, amik -jó esetben- üveg búra alatt forogtak-pőrőgtek nagyanyáink asztalán. Vannak ezekből igényes, értékes fajták, de nagyon sok a műanyag verziója a piacon, kvarc szerkezettel. Ezeket néhány ezer forintért meg lehet kapni, jobb napokon ezer forint is elég rá. Érdemes az üveg búrásokat keresni, az akril búrák az óvatlan pakolás miatt sokszor karcosak.

Legutóbb két ilyenbe is beleszaladtam, két különböző méretben. Az első dolgom az volt, hogy leszedtem a felépítményt az alapról, a szükségtelen műanyag elemeket pedig egy kézi fűrésszel egyszerűen lefűrészeltem.
A durva belevágásokat csiszolópapírral simítottam el, ami amúgy is szükséges, mert a makulátlan műanyagon könnyen elcsúszna a festék.

Ezek után sörkartonra rajzoltam a búrák átmérőjénél fél centivel kisebb kört, kivágtam és ragasztópisztollyal ráragasztottam az egyenetlen felületre.


Amikor ez megvolt, matt akril festékkel lefestettem az egészet, két rétegben, hogy egységes legyen a végeredmény.

Ezen felhordott festékrétegek megszáradása után vettem elő a Pentart opál repesztőjét, ami nagy kedvencem, mert néhány egyszerű szabály betartásával nem lehet hibázni vele.  Garantált a sikerélmény.

2 komponensű a készítmény, az első réteget én mindig egy irányba igyekszem felvinni, nem túl vastagon, de azért mindenhol egyenletesen. Ezen a rétegen fog majd "elcsúszni", vagyis megrepedni a második réteg, ezért fontos, hogy mindenhol egyenletesen fedjen. Amikor ez az egyébként fehér anyag teljesen átlátszóra és fényesre száradt, akkor jöhet rá a második réteg, ami a selyemfényű, sejtelmes, ködös, vagyis opál fényt adja meg neki és a repedéseket természetesen.

Nem kell megijedni, ha elsőre nem látszanak a repedések, mert olyan hajszál vékonyak, hogy leginkább akkor kerülnek csak elő, ha az ember jó alaposan bedörzsöli antik pasztával az egészet. 
Gyakorlatilag szabályként elmondható, hogy minél vastagabbak a rétegek, annál mélyebbek és nagyobbak a repedések, valamint a repedések közötti "szigetek".

A felületkezelést nem igényli az opál repesztő, nem kell lakkozni, mint néhány hasonló termék esetében, az antik paszta is csak a repedések kiemelése miatt fontos. 

 Végeredményben egy öreg hatású, patinás felületet kapunk, pedig egy teljesen hétköznapi, nem túl szép műanyag van alatta. 
Aki nagyon szeretne minőségi, igényes talpat, annak mégis azt javaslom, fogja a műanyagot, vigye el egy asztaloshoz, aki esztergál is, és esztergáltasson magának egy ilyen talpat fából. Utána ugyanezek a lépések várnak rá.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és nézz körül a facebookos oldalamon, ahol naponta frissülő tartalmakat és remek közösséget találsz!